Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-20 / 16. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1963. január ML EGY ÉRDEKES KIÁLLÍTÁS, melyet ezrek látogatnak A húsz tablóból álló kiállítás Vas megyéből indult el útjára, s e napokban megyénk határ- menti falvait járja. Eddig hu­szonötezer felnőtt és diák néz­te meg a képeket, s alkotott véleményt a kiállítás révén a lakosság és a határőrség együttműködésének szükséges­ségéről, gyümölcsöző voltáról. Mire oktatnak ezek a képek? Hirtelenjében nehéz volna vá­laszolni erre a kérdésre. Egy azonban bizonyos: megtanítják még jobban szeretni a hazát, / egyszersmind rádöbbentenek arra, hogy akadnak emberek, aikiktal óvná, őrizni kell vívmá­nyainkat, határainkat. Éberség­re, mindennapos helytállásra intenek. S bemutatják a lakos­ság szerepét, azt, hogy határ­őreink segítőkész társakra ta­lálnak a falvak lakóiban. Nagy értéke ennek az ötletes kiállításnak, hogy valósághűen mutatja meg azoknak az em­bereknek az arculatát, akik ar­ra vetemednek, hogy kiszokje- nék az országból, vagy beha­toljanak hozzánk ellenséges, ártó szándékkal. Azt tudjuk, hogy kik és miért akarnak hozzánk tolvaj mód­jára besurranni, tudjuk, hogy egyáltalán nem tisztességes szándék vezeti őket, hiszen ha így volna, ha országunk meg­ismerésének vágya hajtaná őket, jöhetnének a rendes aj­tón, a magyar vendégszerető nép, megbecsüli és szívesen látja barátait. Izgatóbb az a kérdés, hogy kik azok, akik szintén nem az ajtón, hanem rejtve akarnak kijutni az or­szágból. Mi hajtja, mi ösztökéli őket? Nos, a kiállítás anyagából vá­laszt kaphatunk ezekre a kér­désekre is. Fényképek, vallo­mások, hiteles bírósági jegyző- könyvi kivonatok beszélnek. íme egy gyilkos arcképe: Bu­dai Béla hajós az ellenforrada­lom alatt Budapesten, a Pé- terffy Sándor utcában tevé­kenykedet. Több ízben járt Bécsben. üzeneteket hozott és vitt. 1957-ben Magyarországba csempészte Péch Gézát, aki ‘Ki­rály Bélától hozott utasítást. A két bandita már nem juthatott ki megbízóihoz, elérte őket végzetük, határőreink elfogták őket, a bíróság pedig ítélkezett fölöttük. A megrögzött bűnöző. Seté­ben kilencszer ült börtönben, hatszor a felszabadulás előtt ítélték el. Az utóbbi években ismét bűnvádi eljárás folyt el­lene. A büntetés elől szökni akart Kapóra jött neki két hazánkban látogatást tevő svéd állampolgár. Gépkocsijukba bújtatták a bűnözőt, így akar- «Ják kicsempészni a »-szabad vi­lág«^. Ám rajtavesztettek. Visszaéltek a vendéglátók bi­zalmával. Határőrizeti szer­veink a szökevényt átadták igazságügyi hatóságainknak. A sikkasztó. Egy Lossonczi Géza nevű egykori pap izgatá­sért egyszer már szembekerült népünkkel. Büntetésének letöl­tése után nyitva állt előtte az út az érvényesüléshez, a becsü­letes élethez. Elhelyezkedett, de munkahelyén hozzányúlt az állam pénzéhez. Amikor a sik­kasztás kiderült, megpróbált kereket oldani. Nyugatnak vet­te az útját. Ha már lúd, legyen kövér — gondolta, s az egyik határmenti községben betört egy házba, s amit lehetett, ma­gához vett. A falubelieknek gyanússá vált az ismeretlen ember, s azonnal jelentették a határőrségnek. Elfogták. Sopronban történt. Összeve­rődött a városban egy hattagú huligánbanda, s abban lelte örömét, hogy az esti és az éj­szakai órákban békés járóke­lőket vertek meg csak úgy fo­gadásból. Amikor a nyomozás fényt derített a bűnözők kilé­tére, a társaság több tagja meg­próbált kiszökni az országból a felelősségre vonás elől. Elha­tározásuk véghezvitelben de­rék határőreink akadályozták meg őket. S akad olyan fiú, akit a szü­lök züllése kerget a meggon­dolatlanságba. Az egyik tablón egy gimnazista fényképe és iskolai bizonyítványa. A fiú, akit határsértés közben fogtak el, így vallott: »Megtudtam, hogy az iskolában megbuktat­nak, és féltem, hogy szüleim megvernek.« Magyarázatnak nem lehtet elfogadni, de azért kinek-kinek érdemes elgon­dolkoznia az ilyen nevelési módszeren. Egy másik fiú, akit szintén szökési kísérleten kaptak raj­ta, el panaszolta, hogy apja züllött életmódja miatt akart disszidálni. Részeg apja állan­dóan ütötte-verte, keresetét el- 6zedte, s a fiú végső elkesere­désében, magára hagyatottsá­gában úgy gondolta: nincs más választása, szabadulnia kell a nyomasztó családi légkörből. Ezt a fiatalembert is egy pol­gári személy mentette meg at­tól, hogy esetleg hontalan csa­vargóvá váljék. ... Még sóik ilyen példát mond el a kiállítás, amely ezekben a napokban százával vonzza a határmenti falvak la­kosságát. Arra gondoltam ott B erzen- cén, a kultúrteremben, helyes volna mindenütt bemutatni ezt a kiállítást. Varga József Meddig tart még a „békétlenség Balatonbogláron? // Mondhatná valaki ne háborgassunk régi dolgokat, ne hívjuk fel a figyelmet régen elásott csatabárdokra. Hiszen idővel elkopnak a horzsfelüle- tek, és Balatonboglár kulturális életében helyreáll majd a rég­óta hiányzó egyensúly, meg­születik az összefogás. A múló idő kétségkívül sok okkal és oktalanul szított viszálykodás­ra ad orvosságot, de naiv do­log lenne úgy néznünk az idő­re, mint varázsszerre. Sürgetnünk kell a megbéké­lés, az összefogás szándékának kibontakozását. Miért nyugod­junk bele például abba, hogy a hivatalos közönségszervezés munkáját néha még manapság is megtorpedózza a távolról sem hivatalos ellenszervezés? Ennek következménye az, hogy kevesen látogatják a művelő­dési ház rendezvényeit, bármi­lyen érdekes, izgalmas ese­A kaposvári Színház park iMlEirll! Valamennyien észrevesszük őket, csupán azoknak a figyel­mét kerülik el, akiknek intéz­kedni kellene. Pedig megszün­tetésükhöz gyakran nem is kellene pénz, csak egy kis fá­radság. Füst, bűz, hideg van a kaposvári vasútállomás volt harmadosztályú váróter­mében. A hatalmas teremben mindössze egyetlen kályha van, de az sem meleget áraszt, hanem füstöt és bűzt. Az em­berek topognak, hogy ne fáz­zanak, vagy átmennek az Utasellátó éttermébe. Ott egy cserépkályha ad kellemes me­leget. Szellőztetni azonban csak úgy lehet, ha kinyitják az ajtót vagy az ablakokat. Ez viszont kellemetlen ilyen hi­degben. Volt itt egy ventilátor, de leszerelték. Havonta harmincezerrel több utas fordul meg ma a kapos­vári állomáson, mint öt évvel ezelőtt. Az utasok, a sok bejá­ró munkás, a kórházba, a ren­delőintézetbe érkező betegek megérdemelnék, hogy korsze­rű, kellemesen fűtött, levegős helyiségben várakozzanak! Törülköző nincs Évekig sürgették az egész­ségügyi hatóságok, hogy a Cor- só Cukrászdához mellékhelyi­séget építsenek. Már-már úgy volt, hogy bezárják a cukrász­dát, amikor a mellékhelyiség mégiscsak elkészült. Van ben­ne vízcsap, mosdó is, törülkö­zőt azonban hiába keres a vendég. Miért? Olyan sokba kerülne? Dehogy! Azért nincs, mert beszerzésére nem adtak külön utasítást, a cukrászda vezetői pedig nem gondoltak arra, hogy a mosdóból nem hiányozhat a törülköző. Pedig csak felvételezniük kellene a vállalat raktárából. » Betűrejtvény „Lebegő" hajók Az első pillantásra kissé nehézkesnek tetsző hajó las­san távolodik a parttól. A folyó közepén azonban a vezető bekapcsolja a farmotort, s a hajó hirtelen felgyorsul, akár a repülőgép. Néhány másodperc múlva bekapcsolják a má­sodik ventilátor-hajtóművet is, s a hajófenék alól magasra felcsap a felfröccsenó víz porfelhője. Alig hiszi az ember, hogy a hajó a vízfelszín fölé emelkedett, és ott repül tovább. E légpárnás hajót a szormovói gyárban építették. Ez a mintapéldány. A haló már túl van az első próbákon. Kitűnt, hogy a hajófenék alá nyomott levegő 150—200 milliméter­ültire emeli a halót a vízfelszín fölé. A »lebegő« hajó sebes­ségét óránként 100 kilométerre tervezték, de a próbák során óránként 120 kilométeres sebességet sikerült elérni. Egy másik légpárnás hnjó prototípusát Leningrádban ké­szítették. és a Néván próbálták hi. Az új hajók 1963-ban rendszeresen közlekednek majd a Volgán. Az SZTK-oak a Latinka Mű­velődési Házban levő irodái­ban ilyen feliratokat olvashat az ember: Gyvezető, eir, fő- ovo, lőadók, ők, nő, férfik, könvelé stb. Akik szeretnek rejtvényt fejteni, ugyancsak jó szórakozást találnak itt. A betűk kerámiából készül­tek, s úgy ragasztották fel őket. A meleg hatásárá lepo­tyognak, összetörnek. Némelyi­ket pótolják papírból kivágott, festett utánzattal, de a legtöbb felirat foghíjasán marad. Nem ómé meg, hogy némi költséggel megfelelő, tartós feliratokat helyezzenek el? Utcai zuhany Nemcsak a hidegtől fázunk, hanem attól a gondolattól is, hogy mi lesz Kaposvár utcáin, ha ma jd megkezdődik az olva­dás. Mert a lyukas — talán soha nem javított — esőcsator­nákból — főleg az Engels és a Május 1. utcában — a járóke­lők nyakába csorog majd a víz. Nem lehetne ezt megelőz­ni, s legalább a nagy forgal­mú útszakaszokon rendbehozni az esőcsatornákat? Függönyök Semmi sem tart örökké. Még a függöny sem. Sajnos, a Vendéglátó Vállalat vezetői ezt vagy elfelejtették, vagy nem veszik tudomásul. A Bel­városi Eszpresszó és Étterem ajtajain levő függönyök ron­gyosak, feketék a piszoktól, s igen rossz benyomást keltenek a vendégekben. Nincs rá pén­ze a vállalatnak, hogy új füg­gönyöket vegyenek, vagy hogy kimosassák, rendbehozassák a régieket? Egy forintén van,.. menyről, színházról, alkalmi vendégfellépésről, hangver­senyről vagy egyébről van is szó. A fonyódi járásnak nincs még egy olyan községe, amely a népművelési munkának olyan remek tárgyi és szemé­lyi feltételeivel rendelkezne, mint Balatonboglár. De ugyan­úgy nincs még egy községe ta­lán az egész megyének se, ahol annyira szétforgácsolódnának az erők, ahol olyan tessék-lás- sék módon használnák ki a tartalmasabb kulturális élet le­hetőségeit, mint itt. Pedig Ba­latonboglár művelődési élete nemcsak járásra, hanem me­gyére szóló példa lehetne. A járási tanács vezetői is nyugtalanul figyelik a bogiá­riak békétlenségét, mindenek­előtt azt, hogy mindig baj van a művelődéspolitikai irányelvek értelmezésével: hogy bármi szépre határozzák el magukát a függetlenített népművelők, mindig akadnak, aki a disszonanciát jobban kedvelik az együtthangzásnál. Éppen ezért a járási vezetők arra készülődnek, hogy tisztáz­zák egyszer s mindenkorra, kik azok, akik kedvüket lelik az összhangbontásbam. Milyen indulatok vezetik azokat az embereket, akik a kispolgári ízlést szeretnék uralkodóvá ' ormi ? A problémákhoz bár gyökerükig ismertek, mégis nagyon nehéz »hozzányúlni«. Nem mintha ez az akció nem találkozna nagyon sok ember helyeslésével, hanem mert Bogláron a békétieneknek van a legnagyobb hangjuk, s a köz­ség állami, párt- és tömegszer­vezeti életének vezetőit is »meggyőzik« esetemként. Meg­győzik azzal, hogy kulturális határozatokat citálnak, annak a művelődéspolitikának az irányelveire hivatkoznak, ame­lyet aligha értettek meg. Hi­szen ha megértették volna, ak­kor nem arra törekednének, hogy a kulturális erőket szét­forgácsolják. hanem arra. hogy együttműködésre bírjanak mindenkit, aki nemcsak élve­zője, hanem alkotója is tud lenni a szocialista kultúrának. Nemrég egy tanulságos megbeszélésen vettünk részt. Kellemesen lepett meg bennünket a műkedvelő művé­szethez való ragaszkodás. Vi­szont kellemetlen meglepetésül szolgált az a tény, hogy a hi­vatalból jelenlevő járási nép­művelési felügyelő csak hall­gatólagos részvevője volt a megbeszélésnek, holott min­denki szerette volna hallani ál­lásfoglalását. Talán nem bele- magyarázás, ha azt mondjuk, hogy Somogyvári Ottó véle­ménynélkülisége is ok« — a többi között — anr. . hogy a járási szervek nem tudnak Boglár kulturális é'r ível úgy foglalkozni, ahogy a helyzet megkívánja. A népművelési felügyelő nem képviselhet mást, csak az egységes művelődésügyet. Nem lehet más elkötelezettsége, csu­pán az, ami miatt a tanács munkatársaként tisztelik segít­séget remélve tőle. Csakhogy baj van a segítségaöá' ríelíne- zésével! Mert ez a hivatalból kötelező segítségadás több he­lyen tiszteletdíj fejében jut érvényre. Márpedig ott, ahol az anyagi elkötelezettség az uralkodó, ott hallgat az elviség. és csorbát szenved az irányító, ellenőrző funkció is. A járási tanács vezetői, sőt a megyei művelődésügyi osztály is elég sokszor felhívták már a figyel­met a népművelést »maszeko­lás« veszedelmére. Ügy lát­szik, nem sok érő a figyelmez­tetés. a szavak elrepülnék, a tiszteletdíjas állások marad­nak. Éppen maradhatnak, hi­szen kevés a kórus- és zenekar- vezetőnk. Szükség van minden­kire, aki ért e két művészeti ághoz. De semmi szükség arra, hogy havi két-háromszáz fo­rintokért elveket kockáztas­sunk, hivatali tekintélyt rom­boljunk. A népművelési felügyelő a kulturális élettei gonddal és felelősségtudattal foglalkozó tanácsok számára olyan, mint a szemüveg. Minthogy ő foglal­kozik a legtöbbet a községek művelődési életének gondjai­val, a kulturális tervek meg­valósításának munkájával, sok függ attól, hogy milyen ez a »szemüveg«. És itt hadd tér­jünk vissza a balatonboglári gondokhoz. A járási tanács ve­zetői azt hangsúlyozzák, hogy változtatni szándékoznak en­nek az adottságokban és te­hetségekben nem szegény köz­ség kulturális életén, a tanács egyik felelős munkatársa, a népművelési felügyelő viszont rendben találja a dolgokat. Be­lenyugvással kezeli a legriasz­tóbb jelzéseket is, és így fúj visszakozót: »Ami nem megy, ne erőltessük.« A járási tanácsnak minden bizonnyal lesz elég ereje ah­hoz. hogy napirendre tűzze végre ezt a problé­mát — hiszen mint mondottuk — Balatonboglár művelődési élete könnyen lehet példává eredményeivel Mind­ehhez végső tisztázás szüks ges és az, hogy a ma még szét- húzkodott erőket összefogják. László Ibolya Pénzt, táviratot, ajánlott le­velet ad fel valaki a kaposvá­ri I-es postáin. Nincs nála író­szer, keresni kezd. Az aszta­lon lót egy tintatartót, de író­szert nem talál. Egy forintért azonban kaphat kölcsön a ka­pustól. Eddig még sehol sem tapasz­taltuk ezt a módszert. Azért teszik ezt, mert állítólag a néhány filléres tollszárakat különben elvinnék. Vajon így akarják megmenteni a postát az anyagi romlástól?! Furcsa ez, különösen akkor, amikor az ügvfelek ott látják a becsii- letpérztárt, ahol senkitől sem figyelve vehetnek borítékét távirati űrlapot és postai ér­tékcikkeket ... * * » Apróságok? Igen, de azért bosszantanak ... Szabii László Korláíoxáü a vonatforgalomban A rendkívüli időjárás miatt a MÁV Vezérigazgatósága a vasúti forgalomban korlátozást rendelt el. Január 20-án 0 órá­tól több vonat közlekedését megszüntették. Somogy megye területén az alábbi korlátozá­sokra kerül sor: További intéz­kedésig nem közlekedik a Bu­dapest Déli pályaudvarról 6 óra 25 perckor induló, Kapos­várra 10 óra 03 perckor érke­ző gyorsvonat. Ugyancsak el­marad a Kaposvárról 17 óra 32- kor induló és Budapest Dé­li pályaudvarra 21 óra 14 perc­kor érkező gyors. Kaposvár—Siófok között mostantól nem közlekedik a Siófokról 3 óra 13 perckor in­duló, Kaposvárra 8 óra 06-kor érkező, a Kaposvárról 13 óra 33- kor induló és Siófokra 16 óra 25-kor érkező vonatpár. Kaposvár—Fonyód között szombat kivételével nem jár a Kaposvártól 13 óra 24-kor indu­ló és Fonyódra 15 óra 02 perc­kor érkező, illetve a Fonyód­ról 14 óra 13-kor induló, Ka­posvárra 16 óra 14 perckor ér­kező vonatpár. Kaposvár—Barcs között le­áll a Kaposvárról 7 óra 36 perckor induló, Barcsra 9 óra 26-kor érkező, illetve a Barcs­ról 14 óra 18 perckor induló és Kaposvárra 16 óra 23-kor érkező vonatpár. Nagyatád—Csokonyaviscmta között elmarad a Nagyatádról 16 óra 06 perckor induló, a Csokonyavisontára 16 óra 50 perckor érkező, illetve a Cso- kcnyavisontáról 17 óra 03-kor induló és Nagyatádra 17 óra 49 perckor érkező vonatpár. A MÁV Vezérigazgatósága arra kéri az utazni szándéko­zókat, hogy elutazásuk előtt feltétlenül kérjenek fevilágo- sítást a vasútállomásokon a közlekedő vonatokról. A Kaposvári Vas- és Fém­ipari Vállalat azonnali be­lépésre fölvesz péBésztEClmilfusokat és imam raizolót Vas- és Fémipari Vállalat Kaposvár November 4. it. 22. ____________(78992) R

Next

/
Thumbnails
Contents