Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-18 / 14. szám

\ Péntek, 1963. január 18. « 3 SOMOGYI NÉPLAP Vezetőségi ülés az etiuei Egyetértés Tsz-beu. Az ülésén a mai. évi eredményeket és hinaaa. tár­gyalták meg. Az elnök beszámolt arról, hogy áruértékesítési tervüket 130 százalékra teljesítették, ezért az állam 48 000 forintot térit vissza a tsz-nek. A premizálás ösztönző hatásáról és hiányos­ságairól is tanácskoztak. Szóba került a központi majorba vezető bekötő út építésének terve is. A tsz vállalja a kő helyszínre szállítását. Az eredmények láttán az állami gazdaságból hárman kérték felvételüket a tsz tagjai közé. Képünkön! Beszámolóját mondja Kékl László tsz-elnök. Téli helyset jelentés a mezőgazdaságból Vastag hótakaró védi a vetéseket — Malacok fagytak meg Kapospuián Lovak hu lottak el Somogyvameson A hirtelen lehűlés és a tartós havazás nehéz feladat elé állí­totta a termelőszövetkezeteket: egyszerre jelentkeztek a ter­mény és állatszállítási, vala­mint az állatok át te'élt été se körüli problémák. Megkértük Molnár Imre megyei főmező­gazdászt, tájékoztassa olvasóin­kat, hogyan hat a mostani idő­járás az őszi vetésekre, és mi­lyen munkák elvégzése a leg­fontosabb. — A hótakaró kedvez a veté­seknek — mondotta Molnár elvtárs. — Szerencse, hogy a 10 —15 fokos hidegben védői eprí borul az őszi vetések fö'é. Ha ez nem volna, nem vészelnék át az ilyen mély hőmérsékle’ű telet. A megye déli részén kü­lönösen, de más területen is i— néhány hely kivételével — olyan vastag hótakaró borítja a határt, hogy sem a hazai, sem pedig az intenzív, nagy hozamú búzáknál nem kell ki­fagyástól tartami. Az időszerű munkákról szól­va Molnár elvtáirs elmondotta, hogy jelenleg az istállótráeya kihordása a legsürgősebb ten­nivaló. Ez az idő alkalmas ar­ra, hogy szánnal az istálló kör­nyékéről a mezőre, szarvasok­ba szállítsák a trágyát. A ku­pacokba rakás vagy az azonna­li elterítés szakszerűtlen. A ku­pacolt istállótrágva például 50 —60 százalékot veszít értéké­ből a tél folyamán. Az időjárásnak az állatte­nyésztésre, az állatok áttelel­tetósére való hatásával kapcso­latban Dianovszki Sándor me­gyei főállattenyésztő adott föl- világosítást: — A hideg a sertéseiknél okoz­za a legtöbb problémát. Egész­ségük megóvása érdekében fontos, hogy a tsz-ek a mos­lékkeverékhez meleg vizet használjanak. A száraz dará­val ellátott önetetőknél az ivó­víz fölmelegítése szükséges. Főképp a siófoki járásra vo­natkozik ez, ahol sok tsz al­kalmazza az öne’ető módszert. A szerfás sertésfiaztatók az ilyen hideg időjárás elvisé’é'é- re kevésbé alkalmasak. Ajánla­tos, hogy a tágas fiaztatókba szalmát rakjanak, és így is nö­veljék odabeőt a meleget. Na­gyobb mértékű malaeelhullás eddig Kapospulán fordult elő — magyarázza Dianovszki elv­társ. Telefonon felhívtuk a kapos- pulai Ezüstkai ász Tsz-t. Illés János főkönyvelő ezzel kancsó- latban a következő felvilágo­sítást adta: — Egy hét alatt mintegy hatvan malacunk hul­lott el a sertésfiaztató hiányos téliesítése miatt. Az életben maradt malacokat anyjukkal és az ellés előtt álló kocákkal együtt AJsóheténybe vittük, ott védett helyen vannak. A takarmányok elkészítése, mindenekelőtt annak megálla­pítása, hogy etetésre alkalma­sak-e, lényeges feladat. A ve­remben megfagyott répa, a föl­des, rothadt cukorrépafej és a romlott siló etetése már eddig is súlyos károkat okozott So- mogyvámoson például ilyen ta­karmányt adtak a lovaknak. Korábban is bajt okozott már itt a szakszerűtlen takarmányo­zás, de az elmúlt egy hónap alatt katasztrofális méreteket öltött az elhullás: tegnapig 12 ló pusztult el. Érdeklődésünkre Bartal Géza főkönyvelő vála­szolt: — A lovaknál még mindig tart a megbetegedés, jelenleg őt állat áll kezelés alatt. Árpa­darát és réti szénát ete'ünk ve­lük. Nem tartjuk va'oszfnu- nek, hogy a ro'-sz takarmány okozta az elhullást. Ám különbözik ettől az Ál­lategészségügyi Intézet véle­ménye: takanmánymérgezés az elhullás oka. A vizsgálat még tart, annyi azonban bizonyos, hogy a lovakkal etetett siló és répa romlott volt, s ami súlyos­bítja a helyzetet, á Szövetkezet­ben az állatorvos határozott ti­lalma ellenére is etették eze­ket a takarmányokat. íme két példa. Okulni kell belőlük, hiszen a hideg időjá­rás tovább tart. Védekeznünk kell a fagyveszély ellen meg­felelő teljesítéssel, hegy mele­gen legyenek az állatok. A So­mogy vámosi eset pedig arra int, hogy alaposan megnézzük: jó-e a takarmány, amit a jó­szág elé teszünk. H. F. — A messzi múlttal kell kez­denem ... Tizennyolc é,ves vol­tam, amikor apám meghalt, anyámat még korábban elvesz­tettem. Engem nem neveltek munkáséletre. De a mi kicsiny j&rási székhelyünkön nem is lehetett munkát találni. Nem láttam magam előtt semmilyen kivezető utat, és nagynéném unszolására férjhez mentem egy Belgorodov nevű fiatal tiszthez. Városunk ismert nevű, va­gyonos nemesi családjából származott. Egy év múlva kis­lányunk született. Belgorodo- vék körében a kislányom volt egyetlen vigaszom... Amikor a forradalom eljutott a mi kis városunkig, a megszokott rend felborult. A hatalom gyakori váltakozása férjem családját arra késztette, hogy többször megváltoztassa lakóhelyét. Én a városkában maradtam, mivel nehéz lett volna utaznom a kislányommal. Férjem rokonai még örültek is, hogy otthon maradok, és megőrzőm vagyo­nukat. Egvik alkalommal lakásunk­ba beszállásolták Panyuskin politikai biztost. Esténként fia­tal munkások keresték föl. Én is hallgattam beszélgetéseiket az új életről, a jövőért folyó harcról, és magam is lelkes követőjük lettem. Együtt sze­rettem volna küzdeni velük. Kívánságom szilárd elhatáro­zássá érett, amikor megszeret­tem Panyuskiht... Megfogad­tuk, hogy együtt maradunk, együtt küzdünk. Nehéz, veszé­lyes harcokkal teli út állt előt­tünk. Kislányomat ideiglene­sen nagynénimnél hagytam, én pedig kimentem a frontra ... Csak ritkán látogattam meg a gyermeket. Szépen fejlődött. Nagynéném a lelkét adta vol­na érte, így a kislány sorsa nem aggasztott. De egyszer, pontosan az újév előtti napon, amikor megér­keztem, hogy meglátogassam kislányomat, megtudtam: Bel­gorodov ismeretlen he'yre ma­gával vitte a gyermeket. Vera Andrejevna zsebkendőt vett elő, és letörölte fcibugy- gyanó könnyeit. Resetov tapintatosan hallga­tott. Amikor Vera Andrejevna nagy nehezen úrrá lett izgal­mán, így folytatta: — Lányom nyomtalanul el­tűnt. Az a hír járta, hogy Bel­gorodov külföldre vitte... Fér­jem mindent megtett, hogy enyhítse szenvedésemet. Ami­kor leányom született, a vesz­teség fájdalma némileg eny­hült. De első gyermekemet so­hasem tudtam elfelejteni. És most képzelje el lelkiállapoto­mat, amikor huszonhat eszten­dő múltán a lányom megke­rült ... Igen, igen... Megke­rült! — Vera Andrejevna kezét végighúzta az arcán, majd foly­tatta: — Hihetetlen, de így van, megkerült. Panyuskina asszony izgalma most már ösztönösen átragadt az ezredesre is. — Bizonyos ön abban, Pa­nyuskina elvtársnő hogy a leá­nyát találta meg? —> kérdezte óvatosan, gondosan mérlegel­ve szavalt. — Hiszen anny' esztendő múlt el azóta ... — Hogy is kérdezhet ilyet’ Melyik anya nem ismeri meg gyermekét, bármilyen hosszú ideig voltak is távol egymás­tól. De meg annyira hasonlít is hozzám! És végül van még egy cáfolhatatlan bizonyíték... Egyszóval kétségtelen az én leányom. De nem emiatt hatá­roztam el, hogy fölkeressem önt — mondta mélyet sóhajt­va Vera Andrejevna. Az ezredes udvariasan köz­bevágott: — Milyen körülmények kö­zött találkoztak? — Bármilyen különösen hangzik is, először éppen szil­veszter este találkoztam vele. Vőlegényével, Sztyepankovsz- kij.ial jött el hozzánk. Ön bizo­nyára ismeri a mérnököt. Sztyepanfcovszkij menyasszo­nya nagy hatással volt rám. Rendkívül vonzódtam hozzá. Kezdetben magam sem értet­tem ezt. De az is meglepett, milyen meglepően hasonlít fia­talabb lányomhoz, Olgához, és aztán ... később fölfedeztem a homlokán egy anya jegyet... Vera Andrejevna elhallga­tott; szakadatlanul ömlő köny- nyeit töröl gette zsebkendőjé­vé!. Majd észbe kapott látva, hogy teljesen értelmetlenül forgat kezében egy levélnehe­zéket, s gyorsan letette. — Ezekben az években leá­nyom rettenetes sorsa miatt örökösen rémképek gyötörtek — nézett az ezredesre Vera Andrejevna vörösre sírt szemé­vel. — Ön bizonyára megérti egy anya bánatát. És most egyszerre ez a boldogság! Még csak megközelítően sem tudom elmondani1 önnek, mit éreztem. Ugye, megbocsát, hogy figyel­mét olyan részletekkel vonom IELÖLÖGYÜLÉSEK A MEGYÉBEN Berta Lajssné tsz maRkaesapat-vezetol országgyűlési pótképviselönek jelöllek Gölie lakói A moziban tartották jelölő­gyűlésüket szerda este Gölie lakói. Nagy eseménynek szá­mított ez a gyűlés a község­ben, hiszen egy országgyűlési pótképviselőre, egy megyei és egy járási tanácstagra kellett javaslatot tenniük. Az ünnepi alkalomból Somogyi József elv­társ, a járási pártbizottság tit­kára méltatta a február 24-i választások jelentőségét. — A választás nagy politikai ese­mény dolgozó népünk életében. Felnőtt lakosságunk beleszól az ország ügyedbe, fölméri az el­végzett munkát, az eredménye­ket — mondotta. Büszkén te­kinthetünk vissza az elmúlt négy évre, nagy utat tettünk meg. Befejeztük a mezőgazda­ság szocialista átszervezését. Ez volt az utóbbi négy év leg­nagyobb eredménye — hang­súlyozta az előadó. Gölie eredményed ékesszólóan bizonyítják, hogy az átszerve­zéssel egyidejűleg növelni le­hetett a termelést. A tsz tiszta vagyona 1959 óta meghárom­szorozódott. Emelkedtek a ter­méshozamok, nőtt a tagság jö­vedelme, több árut adtak az or­szágnak. Épülő villák sorát le­het látni a községben. Meg­nőtt a kereslet a tartós fo­gyasztási cikkek iránt. De ami a legfontosabb: megerősödött az emberek bizalma; nagyon sokan vannak már, akik csak a szövetkezetben tudják elkép­zelni életüket. Szép jövő áll előttünk. Nagy feladatok vár­tanács jól sáfárkodott a biza­lommal. Végezetül javasolta, hogy a falu szülöttjét, a köz- megbecsülésnek örvendő, pél­damutató asszonyt, Berta. La- josné munkacsapat-vezetőt je­löljék országgyűlési pótképvi­selőnek. Meggyőződésünk — mondotta —, hogy ha a falu egyetért javaslatunkkal, igen jól választanak. Mülléder Józsefivé borjún©. A tanácstagi jelölőgyú lése­ken sok sző esik a négy évvel ezelőtt megválasztott helyi ál­lamhatalmi szervek községfej­lesztési munkájáról. Az új je­lölteknek a választók mindjárt útravalót is adnak: elmondják nekik, mit tegyenek, milyen feladatok megoldásának meg­szervezéséhez fogjanak majd hozzá. Így tettek Zamárdiban is, ahol szerdán, az erdőgazda­ság székhazában megtartott gyűlésen négy jelölt személyé­ről döntöttek. Márton Ferenc népfrontel­nök beszámolójában ismeitet- te a község fejlődésének ered­ményeit. Űtkövezésről, járda­építésről, villanyhálózat-bőví­tésről, újabb művelődési lehe­tőségek teremtéséről adhat számot a tanács. S milyen más tennivalók követelnek miolőb­velőt megyei, ifj. Kovács Ernő állattenyésztési brigádvezetőt pedig járási tanácstagnak ja­vasolta. A gyűlés részvevői a sob egyetértő felszólalás után a javaslatot elfogadták, s Berta Lajosnót pótképviselőnek, Mül­léder Józsefnél‘megyei, ifj. Ko­vács Ernőt pedig járási tanács­tagnak jelölték. V. I. zója beszélt felszólalásában. A vízellátás megoldását és a bolthálózat korszerűsítését jog­gal sürgeti a lakosság. Na­gyobb arányú fejlesztés ered­ményeként több üdülőt fogad­hatna Zamárdi, ezzel enyhít­hetne Siófok és Balatoníöldvár nyári túlzsúfoltságán. A cél eléréséhez a lakosság természetesen ne csak felülről várjon segítséget, hanem anya­gi hozzájárulását, társadalmi munkáját is állítsa lakóhelye építésének, szépítésének szol­gálatába. Csakis így tevékeny­kedhet eredményesen a köz javára megválasztása után Penczinger Józsefné a megyei, Horváth La josné és Pozsár 1st. ván a járási és Király Lajosné a községi tanácsban. A zamárdiak a szerdai gyű­lésen csatlakoztak a kötcse clk Községük fejlesztéséről tanácskoztak a ielölőgyűlésen a zamárdiak nafe ránk. Ezek zömét a mező- gazdasággal foglalkozóknak kell megoldaniuk. El kell ér­nünk például, hogy ne kelljen gabonát külföldről behoznunk. A fejlett mezőgazdaság nem nélkülözheti a szakértelmet. A jó vezetés nagyon fontos, de a tagság hozzáértése, tudása is legalább ilyen lényeges. Ép­pen ezért szükséges, hogy a tagság törekedjék műveltségé­nek gyarapítására — mondotta többek között Somogyi elv­társ. Ezután a község fejlődé­séről, a tanács munkájáról szólt; megállapította, hogy a — AZ EGYESÜLT ÁLLA­MOKBAN tízezres példány­számban kiadták Hruscsovnak -A jelenlegi nemzetközi hely zet és á Szovjetunió külpoliti. kája« című beszédét, amelyet a Legfelső Tanács 1962. de­cember 12-én tartott ülésén mondott. ....................... e l, amelyek csak az anyát ér­deklik? ... — Nem, nem. Panyuskina elvtársnő! Ellenkezőleg! Mind­ez nagyon érdekel engem! Ké­rem, folytassa! — De hol is hagytam abba? Ó, igen, tudom már. Tehát megtaláltam a lányomat. Attól a perctől kezdve boldog révü­letben éltem. De tegnap éjjel valami borzasztó történt. Éj­félre járt már, amikor úgy rémlett, mintha valami szokat­lan zajt hallanék. Fölkeltem az ágyból, hogy átmenjek a lá­nyomhoz. Ami máskor soha­sem fordult elő, szobájának aj­taját zárva találtam. Szólítot­tam a lányomat, de senki sem felelt. Megijedtem. Szo­bámba rohantam, hogy eltol­jam a szekrényt, amely elfedte a szomszéd szobába vezető aj­tót. Ezt az ajtót eddig soha nem használtuk. Amikor fel- kattintottam a villanyt, a szoba üres volt. Közben, ahogy kinyi­tottam az ajtót, feldöntöttem egy széket. A földön, a szék mellett hevert a lányom kézi­táskája és.., egy revolvertöl- tény. Rettegés fogott el. Hová tűnt Ligyija? Hiszen láttam, amikor nyugovóra tért. Mi kényszerít» hette rá, hogy ilyen késői órá­ban elhagyja a házat? Hogvan került ide ez a revolvertöl- ténv? Sehogyan sem találtam választ kérdéseimre. Visszamentem a szobámba, és nagy izgalommal vártam leánvom visszatértét. Kínzó lassúsággal telt az idő. Végre halkan kattant a zár. és hallot­tam óvatos lépteit. Elhatároz­tam, hogv megkísérlem őszin­te beszélgetésre bírni. Átmen­ői megoldást? Ezekről Hor­váth István zamárdi választó- polgár, a járási tanács dolgo­döntéséhez: elfogadták Schmidt Gyula tsz-elnököt országgyűlé. si pótképviseilő-jelöltnek. /---------------------------------------------------------­K i It apja a földjaraciéitof ? Zárszámadás előtt rendezzék a vitás ügyet! Megkezdődtek a zárszám­adások. Nem jó dolog az, ha a szövetkezetek tygjai tisztá­zatlan problémákkal, lezárat­lan vitás ügyekkel mennek el az egy esztendő gazdálkodó, sát, munkáját értékelő köz. gyűlésre. Az egyénileg ugyan jelentős, de a közösség szem­pontjából kis gondok megbe. szélesére nem a legalkalma­sabb fórum a zárszámadó közgyűlés. A bizei Búzaka:ász Termelőszöt'etkezetben taiál­amelyet minél előbb, még a közgyűlés előtt kellene orvo­solni. Özv. Speizer Józsefné és fia, Speizer István tsz.tagok külön háztartásban élnek, kü­lön kaptak háztáji földet, összesen 16 holdat vittek a közös gazdaságba: az idős asszony hetet, a fia kilencet. Telekkönyvileg az egész föld Speizer István nevén van, tt haszonélvezeti jog viszont özv. koztunk egy olyan panasszal, tem hozzá. Ajtaja már nyitva • volt. Ligyija felugrott, és meg ' gyújtotta a lámpát. Ágyánál j ott állt a cipője, amelyről még 5 nem olvadt le a hó. — Ö, te vagy az, anvám? j Olyan édesen aludtam, hogy: nem vettem észre, amikor be- j jöttél! — mondta ásítva. Szavai a szivembe hasi tot tak. Az a halvány reményem, j ho" távozásának csupán vala- ] mi ártatlan oka van, egyszeri-) ben szertefoszlott. Megértet- * tem, hogy leányom elzárkózik j előlem, és semmiről sem fog] velem beszélni. Nem akartam: fölébreszteni gyanúját, és azt < mondtam, mielőtt elaludnék,] még egyszer meg akartam győ-: ződni róla, hogy minden rend-) ben van-e nála. — De mine"' aggodalmas­kodsz, drágám? — kérdezte. —j Nem vagyok már kislány.) Menj, anyácskám, aludni... Végül is teljesen zavartan: távoztam, anélkül, hogy bár-] mit is mondtam volna neki. | Az éjszakát súlyos töpren-í gések közepette töltöttem. Bol-i dogságomtól megrészegülvel eddig nem is gondoltam arra,: hogy leányomnak ... más a ve-1 zetékneve, más a keresztneve...: És a szemembe nézve milyen? nyugodtan hazudott, amikor; bementem a szobájába. Ezen az] éjszakán olyan fájdalmat érez-? tem, amilyet még soha életem-: ben. ] (Folytatjuk.) J Speizer Józsefnét illeti meg. A törvény szerint a földjára­dékot az özvegyasszonynak kell folyósítani. Ezzel szem­ben mit tett a termelőszövet­kezet? Az első évben az öz­vegyasszony az általa bevitt 7 hold föld járadékát kapta, tavaly meg a fiának fizették ki a 9 hold után esedékes ösz- szeget. Érthetetlen ez az elintézé­si mód. A szövetkezet látszó­lagos jó cselekedete — »Egy. szer te kapod kézhez a pénzt, egyszer meg te, aztán csalá­don belül úgy intézed a dol­got, ahogy akarod« — nem megoldás Speizerék gondjára, és nem is szabályos. Miért nem követik a tör­vényes utat? Rádics László, a szövetkezet főkönyvelője azt mondja, hogy nincs birto­kukban olyan okirat, ami azt bizonyítaná, hogy az özvegy­asszonyé a haszonélvezeti jog. Ezt egyszerűen eljuttathatja a tsz.irodára özv. Speizer Jó. zsefné, hiszen kezében van a bizonyító okmány! Csakhogy nem kapta meg a kellő felvi­lágosítást, ezért kereste még gondjával a járásiakat, onnan azonban visszautasították, hogy helyben intézzék el pa. nászát. Legfőbb ideje, hogy a tér. melöszövetkezet kifizesse özv. Speizer Józsefnének a földjá­radék teljes összegét. v„ at,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents