Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-04 / 2. szám

Péntek, 1963. január t 3 soMor.n A BRIGÁD GYERMEKE — Anyukád? — Azt mondják, bácsi ké­rem, hogy meghalt... — Apukád? — Róla sem tudok sokat. Ügy hallottam, külföldi-e ment, beállt katonának valamilyen légióba, és meg is sebesült... Nagy fekete szemét csodál­kozva emeli rám a tízéves Pi­Jutka az ajándékot készíti. — A műhely dolgozói adtak össze pénzt, ebből vettünk Jut­kának és másik két kislánynak karácsonyi ajándékot. Kezdet­ben úgy állapodtak meg, hogy a kislányok — Jutka is — fel­váltva töltőnek egy-egy vasár­napot a brigád tagjainál. De többségük nőtlen, amelyiknek családja van, annak meg rossz a lakása. Szívesen vállaltam helyettük, hogy Jutka velünk legyen. Három gyermekemmel jól megférnek, nagyon szere­tem a kicsinyeket. Én is vol­taim gyermekkaromban állami nevelőotthoniban. Tudom, mit jelent vágyódni a szülői, a testvéri szeretet, a családi ott­hon melege után... Véghék lakása nagyon kicsi: egy szoba, apró konyha, elő­szoba. Ebben laknak öten. De ez nem akadálya, hogy a brigád gyermeke, Jutka otthon érez­ze magát A Végh család nem törődött azzal, hogy még job­ban össze kell szorulniuk, csak az otthon, a szeretet után só- várgó kislányt nézte. Azt a kislányt, akinek egyszerű ajándéka, egy kézimunka, egy rajz ott fekszik a karácsonyfa alatt. A rajzon ez olvasható: »Emlék 1962 karácsonyára apukának, anyukának, Panni- nak, Marinak, öcsinek. Szere­tem őket.* Szatsi László Elkészült Ghana hétéves terve Elkészült Ghana kacs Jutka, amikor arról kér­dezem, vannak-e rokonai, kap-e levelet, s kinek meséli el mindazt, ami vele a Zója Állami Gyermekotthonban történik. — Bácsi kérem, engem so­káig senki sem látogatott meg. Pedig milyen jó lett volna, ha néha-néha valaki értem jön, megsimogatja az arcomat, el­visz a városba sétálni, akinek elmondhattam volna, mennyi­re szeretnek bennünket az ott­honban. Még az álmunkat is lesik, s mindent megtesznek azért, hogy minél jobb legyen nekünk. Sok szép új ruhát kap­tunk, van televíziónk is. Tet­szik tudni, sokáig kórházban voltam, operáltak. Mindig az ajtót lestem, hogy jön majd valaki, aki azt mondja nekem: kislányom. Ügy irigyeltem a mellettem fekvő kis betegtár­saimat, akikhez mindig jöttek rokonok, hozzátartozók. De rám még azok a nevelőszülők sem gondoltak, akiiénél Marca­liban voltam. Ilyen elhagya­tott, senkihez sem tartozó gye­rek talán csak egy volt rajtam kívül az otthonban. — Hogyhogy volt? — Tetszik tudni, nekem már VM»afe szüleim és testvéreim. _ 9 — Apukám a TRANSZVTLL­bao dolgozik. Végh Istvánnak hívják, ott laknak az egyik Beloiannisz utcai új házban. Náluk töltöm az iskolai szün­időt Vasárnaponként is gyak­ran vagyak ott. Együtt jönnek értem «szüleim« és »testvé­reim«. Ilyenkor sétálni, ját­szani megyünk. • »Anyukám«- mal levelezek is. Megírom min­dig, hogy mi történt, amióta nem láttam, hogyan tanulok, és ő válaszol. Ezt a 5ds kézi­munkát neki [készítem aján­dékba. • ■, Ellátogattam Véghékhez. Az apa kivételével együtt vc*t a család. Nagyabbik leányuk, Pannika egyidős Jutkával. Negyedikesek mindketten, ver­senyeznek, hogy melyikük ta­mil Jobban, s ká tud nagyobb örömet szerezni anyukának. Jutka a nyáron már töltött itt két hetet, most is itt lesz a ta­nítás kezdetéig. — Férjem az együk szoeiafis- ' ta brigádnak a vezetője a szer- számműhelyben. A brigád el­határozta, hogy gondoskodik néhány olyan, intézetben élő kislányról, akinek senkije sincs — mondja Véghné. Választások Romániában A Román Népköztársa­ság Államtanácsa 1963. március 3-ra kitűzte az ál­talános választásokat. A közelgő választásokkal kapcsolatban a Román Népköztársaság Államtaná­csa a népköztársaság fenn­állásának 15. évfordulója alkalmából törvényerejű rendelettel részleges am­nesztiát hirdetett. (MTI) ló hétéves gazdaságfejlesztési ter­ve — jelentette be az állami terv- bizottság szóvivője. A tervet egy 1961-ben kinevezett huszonhét ta­gú bizottság dolgozta ki. A terv célja — mint a szóvivő kiemelte — az, hogy munkát biztosítson az ország mindem állampolgára szá­mára, s teljesen megszabadítsa Ghánát az idegen gazdasági ara­iamtól és ellenőrzéstől. (MTI) — Jaj, dehogy! Hogy mond­hat ilyet, minden nagyon ízle­tes! — nézett rá Ligyija szem­rehányóan. — Ugyanannyit eszem, mint bárki más! — De Maja, maga is afig eszik! — mondta Sztyepankov- sricij, és a lány tányérjára ra­kott egy nagy darab sültet. Maja kényelmetlen helyze­tében elpirult, és megpróbálta elhúzni tányérját, ennek az lett a következménye, hogy a hús az abroszra esett. Ez csak fokozta zavarát, és még jobban elpirult. — Látja, VaJentyin Alek- szandrovics, a maga jóvoltából hogy jártam. — Igaza van, Majecska! Fi­gyelmes akartam lenni, és lám, mi történt! No, sebaj, nyomban segítünk a bajon! — És Maja még magához sem tért, máris eléje helyezett egy egész sült malacot. Mindenki nevetett, amikor Maja visszatette a tálat a he­lyére. — Valentyin Alekszandro- vics, maga ma egyszerűen ki­bírhatatlan! — korholta a lány most már teljes zavarban. Sztyeparakovsridj bűnbánóan nézett, rá. — Megbántottam, Maja? Bo­csásson meg. Jurij Mihajlovics Korralov Matvejewel vitatkozott: — A gyógyítás a leghumánu­sabb tudomány. Van-e neme­sebb tudomány, mint az, amely közvetlenül szolgálja az ern­tet? — Igaza van, Jurij Mihajlo­vics — tréfálkozott Matvejev —, ezért is választottam Olgát élet társamul. — Azt hiszem, ez volt az egyetlen -alkalom, amikor a gyógyítás nem bizonyult humá­nusnak; becsapott egy hiszé­keny leányt — mondta Matve­jev felesége nevetve, miköz­ben szerelmesen nézett férjé­re. — Megint melléfogtam — pa­naszkodott Matvejev Majának. — Sem nekem, sem önnek nincs ma szerencsénk. — Állítom — folytatta Ko~ rallov —, hogy nincs és nem is lehet a földön nemesebb hiva­tás, mint gondoskodni az em­ber egészségéről és életének meghosszabbításáról. — Az ón véleményem sze­rint a legérdekesebb munka a földtani kutatás! — mondta szenvedélyesen Oleg évfolyam- társa, Ljusza. — Bármilyen időben, hóviharban, förgeteg­ben, életet is kockáztatva ku­tatni és fölfedezni valami újat az emberiségnek. Teljességgel átadni magunkat a munkának, érezni, hogy hasznára vagyunk a társadalomnak ... — Ljusza leendő geológus — magyarázta elnéző mosollyal Oleg. — Még álmában is is­meretlen területeket lát, s ma­gát képzeli felfedezőjüknek... — Nagyon dicséretes ez, Lju­sza — kapcsolódott a beszélge­tésbe Sztyepankovszkij. — Amíg futja az erejéből, sem­miképp ne adja meg magát! — Nem is gondolok meg­adásra! Szeretném mielőbb be­fejezni az üaemj gyakorlatot és megvédeni a diplomámat! — Te, Ljusza, valahogy min­dig sietsz — szólt körije Oleg. — Én is úgy vágyom a mun­kám, mint valami hőstettre, de minek türelmetlenkedni? Amíg fiatal az ember, tudjon élni sa­ját gyönyörűségére is. — A jó félé mindig sietni ken — mondotta Maja. — Majának kétségtelenül igaza van! — csatlakozott a lány véleményéhez Sztyepan- kovsakij. — Milyen szép egyetértés! — mosolygott Olga, és jelentőség- teljesen pillantott Sztyepan- kovszfkijra. Az általános beszélgetés kö­zepette Oleg Ligyijához hajolt, és valamit súgott a fülébe. A lány kelletlenül felállt, és kö­vette a szomszéd szobába. Rö­videsen zongoraszó hallatszott ki: Csajkovszkij keringő je. Közben a vita folytatódott. — Csak a munka!... A mun­ka a szovjet ember boldogsága — hallotta Oleg és Ligyija Matvejev hangját a szomszéd szobáiból. — Boldogság, mert életének az a célja, hogy alkosson ön­magának, népének, a hazának. Hobbes, a neves angol filozó­fus egoistának tartotta az em­bert. Azt mondta, hogy az em­ber az embernek farkasa. Sze­rinte mindenki arra törekszik, hogy megsemmisítse a mási­Előre kell nézni Beszélgetés taszári termelőszövetkezeti parasztokkal A taszári tani csftázán ter­melőszövetkezeti ' parasztokkal találkozott Németh Ferenc élvtárs, a megyei pártbizott­ság első titkára. A beszélgeté­sen részt vett Körtés Gábor elvtárs, a Kaposvári Járási Pártbizottság osztályvezetője. A község tez-Jtagjai és a párt­bizottság első titkára között hosszú eszmecsere alakult ki a közös gazdaság életéiről, gondjairól, terveMŐiL A leg­több szó arról esett, hogy a még gyengének számító taszá- ri Űj Barázda hogyan zárkóz­hatna fel gyorsabban a jól gazdálkodó, erős szövetkezetek közé. Maguknak dolgoznak A taszáriak elmondották; hogy szövetkezetük útja ' las­san fölfelé ívéi, ériek él né­mi eredményt, ez azonban még kevés. Hogy gazdaságuk nem emelkedett olyan színvo­nalra, amilyenre kedvező adottságai mellett emelkedhe­tett volna, annak egyrészt az volt az oka, hogy nem sike­rült kialakítani a jó vezetést, másrészt, hogy sokan néha immel-ámmal végezték mun­kájukat a közösben. Minden remény megvan azonban arra — mondották a tsz-tagok —, hogy szövetkezetük felfejlőd­jön. Ezt bizonyítja az 1962-es év is. A tagság zöme dereka­san kivette részét a közös ten­ni valókból, különösen az asz- szonyok végeztek dicséretes, jó munkát A gazdák látják, hogy olyan lesz életük, ami­lyenné önmaguk teszik. Éppen ezért minden erővel azon fá­radoznak a szövetkezet veze­tői és tagjai, hogy megjavít­sák a gazdálkodást Gépesítés és fiatalítás A részvevők elmondták el­gondolásaikat ‘ a gazdálkodás színvonalának emeléséről. Szé­les József elvtárs, tsz-elnök három pontban foglalta össze a szerinte legsürgősebb tenmi- valökait — Mivel a tagt* túlnyomó része idősebb, hamarosan gé­pesíteni fogunk. Szeretnénk visszahívni a falubeli fiatalo­kat, akik most a városban végeznek fizikai munkát. Emelni akarjuk a vezetés színvonalát, ezután határozot­tabban, következetesebben akarunk irányítani. A terv — amely ugyan még nem került a közgyűlés elé — általában helyeslést váltott ki a beszélgetés részvevőiből. Jó, kát, és helyet csinál jóm ma­gának. De ez csak a burzsoá társadalomra jellemző. Ná­lunk ez lehetetlen. Ujjait könnyedén végigfut­tatva a billentyűkön, Ligyija figyelmesen hallgatta a szom­széd szobáiból áthallatszó be­szélgetést, de aziutám egyre hangosabban játszott. Amikor a vendégek felálltak az asztal­tól, már teljesen belemerült a muzsikába. Oleg szinte meg­búvókén bámult rá. Lassan valamennyien a zongora köré gyűltek. Csak Matvejev és Sztyepankovszkij maradt az ebédlőben, hogy rágyújtson. Oleg lábujjhegyen székeket hozott: csöndben, hogy ne csapjanak zajt, valamennyien leültek. Ligyija mintha nem is látta volna az őt körülvevő tár­saságot. Ujjad alól felhangzot­tak a Pillangókisasszony áriá­jának első akkordjai, s a lány énekelni kezdett. A vendégek csodákozva összenéztek. Matvejev és Sztyepamkovsz- kij is csatlakozott; a társaság­hoz. A mérnök a zongora mellé állt, és elragadtatva fi­gyelt az énekesnőre. Ligyija föütekintetf rá. Sztyepan­kovszkij látta, hogy a lény roost teljesen a muzsika ha­talmában van, de pillantása mégis megremegtette a szívét. Amikor befejezte énekét, han­gos taps csattant fel. A lány zavarában befutott a szom­széd szobába. Oleg követte. — Ki ez a lány? — kér­dezte Olga KoraBovéták ha a fiatalokat visszahívják—' mondották. — Persze, hogy ez sikerüljön, olyan gazdaságot kell teremteni, amely vonzza őket. Ehhez minden adottság megvan. •— Csak jól kell gazdálkod­ni — mondotta Bizder József elv társ —, mindent jól és ide­jében végezzen el a tagság. — A gépesítés — tette hoz­zá Egerszegi Ferenc elvtárs — nemcsak azért lesz hasznos, mert megkíméli az embereket a nehéz munkától, hanem azért is, mert lehetővé teszi, hogy a szövetkezet függetle­nítse magát a gépállomástól. A Fonói Gépállomás szerve- zertfai munkája miatt tavaly (kár érte a szövetkezetét. A betakarítást és a vetést kellő időben elvégezhettük .volna, ha a gépállomás sem szegi meg a szerződést Németh elvtára megjegyez­te: — Helyes, ha gépesítésre törekszik a szövetkezet. Fel­hívta azonban a figyelmet ar­ra, hogy a gépeket csak akkor tudják gazdaságosan kihasz­nálni, ha van elég traktoro­suk. Tehát idejében gondos­kodni kell traktorosok, sze­relők képzéséről. Egyébként — mondotta — több helyütt úgy oldják meg a javítás problé­máját, hogy négy-öt termelő- szövetkezet állít fél egy kö­zös, központi szerelőműhelyt. Körültekintő irányítást Sok szó esett a vezetés szín­vonalának emeléséről. Amióta Széles élvtárs visszatért az iskoláiról, jobb az irányítás, de még van rajta javítanivaló. Néha eűhangzamak megalapo­zatlan ígéretek, nem sikerült száműzni a kapkodást sem — mondotta Igaii József elvtárs. — Különösen a nagyobb mun­kák idején mutatkozik ez meg. A vezetés ilyenkor nem tudja összpontosítani á mun­kaerőt a legfontosabb teendők elvégzésére. — Jobban kell tájékoztatni a tagságot — kapcsolódott a gondolathoz Ronga Lajos elv- táns. — Mi, vezetőségi tagok — mondotta — tudni akarjuk, hogyan alakul az önköltség, s tudni szeretné a ta^ág is, mire mennyit költ a vezető­ség. Éppen esért a jövőben az eddiginél jobban vonják be a tagságot a tervkészítésbe, és tájékoztassák a szövetkezet fontosabb lépéseiről. A köz­gyűléseken a lényeges esnem a hetedrangú kérdések meg­tárgyaláséra keß fordítani az időt Szükséges — mondották <0h» ben *—, hogy a tagság bátran számonkérje a munkát a ve­zetőktől. A vezetés színvonalának emelése elemzőbb munkát kí­ván, rugalmasabb gazdálko­dást. Az előbbiről szólva Rom- ga elvtárs megjegyezte: — Az állatokra fordított ta­karmány és munka nem té­rül meg. Ezért szerintem az eddiginél sokkal jobban fi­gyelni kell az önköltség ala­kulását. A takarmányozásnak álemző számításokra kell épül­nie, mert az állatok csakis így »fizetik vissza« a rájuk költött pénzt. Az állattenyésztésről szólva többen hangsúlyozták: helyte­len, hogy a tehenészetben nincs premizálás. A vezetési­nek ki kell dolgoznia az állat­gondozók prémiumfeltételeit. Határozott vezetésre van szükség — hangsúlyozták. — Ehhez kapcsolódva mondotta Gálosi Imre elvtárs, hogy a szövetkezetnék meg kell köt- béreznie a Fonói Gépállomást, ha megszegi a szerződést. A termelőszövetkezet elnöke — úgymond — a jó viszony ked­véért igyekszik eltekinteni a kötbértől. A vitának ezt a részét Né­meth élvtárs azzal zárta le, hogy a szerződés kétoldalú, s azt mindkét félnek meg keß tartania. A szövetkezet nagy mulasztást követ el, ha nem él a kötbérrel, amikor a gép­állomás megszegi a szerző­dést. Ennék a közös vagyon, a tagság látja kárát. Itt pénzre megy a játék Azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy élni kéfl a kötbénezési joggal. ' A tagság is támogassa a vezetést A vezetőség munkája csak akkor lesz eredményes, ha azt a tagság is támogatja, ha megvalósítja a terveket, la becsülettel kiveszi részét a kö­zös tennivalókból. A hanyagok lerontják azok munkáját is, aikik helytállnak. Az utóbbira példaként említették a kö­vetkezőket: nemrég a barom* fifamman a szárnyasok nem kaptak elegendő vizet. Nem segítette elő az állattenyész­tés fejlődését az, hogy a bri­gádvezetők hamar elvesztettek kedvüket, és szinte háromha- vunként váltották egymást A jövőben ilyesminek nem sza­bad előfordulnia. Több lélíki- ismeretességne, kitartásra van szükség. Többen hangsúlyozták, hogy a tagságnak, amely túlnyomó részben becsületes, törekvő — Cfleg ismerőse. Milyen j csodálatos a hangja. Ugye? emberekből áll, fői kell lép­nie a demagógok, a hang­adók, a szájhősök elless. Kö- ♦ zösségi emberré JoeH nevelni őket is. Minden adottság meg­van ahhoz, hogy a taszáriszö­Sztyepankovszkij a zomgorá-. _ ,. nál maradt, de a nyitott aj-r/e««^bol egy-ket ev alatt tón keresztül látta, hogy a | közepes, majd pedig erős gaz­szomszéd szobában Oleg he-1 daság váljon. vesem kérleli ügyijét, énekel­jem még. — Kérje ön is, hogy éne-» kelljen — fordult Oleg a be­lépő Sztyepamkovszldjhoz. Nem akar! Lidocska, no, J nagyon kérem! Most már Mijük, he* hi- I háziunk a korábbi években, s hozzákezdhetünk a hiányossá­gok megszüntetéséihez —hamg- J súlyozták a taszáriak. Ezt támasztotta alá össze­foglalójában Németh elvtárs A lány fölnézett a mérnök-{. , „„ .......... , »is. — Előre kell mezmük a ta­ré, s az ismét úgy érezte, i . , , , .. , ... . {szariaiknafc — mondotta. — hogy szaporábban ver a szive.* .... ... , , , «Semmi ertelme sincs annak, — Bn is nagyon kerem,erne-í, _ .... . „. . _ ’ »hogy az elmúlt evek hibái jen meg a - »miatt bűnbakot keressenek. pan-óvsz nj. _ jEz nem segíti elő a gazdálko­Ligyiia szó nélkül felállt, es ♦ , , ... „ .. . ?das színvonalának emelesehez a két fern kíséretében visz-í .... • szükséges közösségi szellem szatént a zongorához. , . ,, , {kialakulását, A vezetőség es a Altalanos tetszés közepettej,__. ... , ., , . , Jtagsag vállvetve lásson hozza néhány ui dalt es operaáriat J . , , , ,,, , »azoknak a tennivalóknak az enekelt. Amikor a zajos tét- . , ..... . , * elvegzesehez, amelyeket alap­szesnyilvamtas eiesöndeisedett, í. , , . .’jjaban veve helyesen lat es Oleg bekapcsolta a lemezjat- 8 tervez szót, s megkezdődött a tánc. » ... .. JA legközelebbi ilyen barati Sztyepankovszkij nem tágí-} beszélgetésen, melyet — mint tott ligyija mellől. Valameny-1 mondották a taszáriak — szí- nyi táncra ő karte fel, ésrnég»vesen folytatnának ismét a csak észre sem vette Maja j megyei pártbizottság első tite csodálkozó pillantásait. | kárával. már o tervek rnegva­A zavart Oleget viszont «e-fiásulésáróh - -övétkezet reg­iében először mardosó félté-»erősödésére,] • szeretnének be- kenvség kerítette hatalmába. ;számolm. (Folytatjttlc.) i Sz. SL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents