Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-17 / 13. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1963. január IT Hruscsov beszéde a NSZEP VI• kongresszuson (Folytatás az 1. oldalról.) többi szocialista országnak, mind a semleges országoknak, mind az imperialista tábor tagjainak, vagyis a kapitalista országoknak, amelyek a fasiszta Németország ellen harcoltak — feltéve, ha a békés együttélés álláspontját vallják, és nem akart nak egy új világháborút kirobbantani. Magában Nyugat-Németor- szágban is gyarapodnak az erők, amelyek nem törődnek bele az új háború előkészítésének pusztító politikájába, hanem egyre tevékenyebben szembefordulnak azzal. Hinni akarjuk, hogy a műn- kásosztály, amely az NSZK lakosságának nagy részét teszi ki, elég erős és összeforrott ahhoz, hogy visszaverje Hitler örököseit, és ne engedje az esztelen hitleri politika megismétlődését. A békeszerződés aláírása — ez az az üt, amely az európai légkör egészségessé tételéhez, a második világháború maradványainak elhárításához, a békés együttélés szilárdabb alap- i iáinak megteremtéséhez vezet. Ez teszi lehetővé, hogy megszűnjék vagy 'megoldódjék az a csomó, amely akadályozza más kérdések megoldását. Ezért mindenki, akinek drága a béke és a népek biztonságának erősítése, vélünk együtt törekszik a békés rendezésre Németországgal. Nézzünk meg egy ilyen fontos kérdést, mint a leszerelés. Amíg nem kötik meg a német békeszerződést, addig nyilvánvalóan nehéz arra számítani, hogy komoly haladás mutatkozzék a leszerelési szerződés megkötésében. Ez a két kérdés jogilag nincs kapcsolatban egymással. Ezek önálló kérdések. De a leszerelés csak a nemzetközi légkör megtisztulásával, vagyis az államok közötti bizalom megerősödésével, azoknak a feltételeknek a megteremtésével lehetséges, amelyek nem az újabb és újabb katonai beruházások és hadseregek gyarapítása irányában hatnak. Márpedig a német kérdés megoldatlansága éppen a fegyveres erők növelését és a katonai kiadások emelését sietteti. Egyszóval a német kérdés olyan probléma, amely növeli a feszültséget, és fokozza a két világ — a szocializmus és a kapitalizmus világa — összeütközésének veszélyét. A német békeszerződés hiánya nagy károkat okoz valamennyi nép- nék, így a nyugati országok népeinek is. A szocialista országok egyetértenek azzal, hogy a békeszerződést mindkét német állammal vagy ezek egyikével meg kell kötni. A szocialista országok azt javasolják, hogy a békés rendezéssel Nyugat-Berlinnek a szabad város státusát kell biztosítani. A szocialista országok készek arra, hogy e szabad városnak a legmegbízhatóbb garanciákat nyújtsák az ügyeibe való be nem avatkozást illetően, készek bdztosítékökat nyújtani arra nézve, hogy Nyu- gat-Beriin lakossága szabadon válassza meg azt a társadalmi- politikai rendszert, amely neki legjobban megfelel. Ezeket a biztosítékokat az Egyesült Nemzetek Szervezetének kell szavatolnia. Mint erről már szó volt, az NDK, a Szovjetunió és szocialista szövetségeseik még azzal is egyetértenek, hogy Nyugat-Berlinben meghatározott időtartamra külföldi csapatok tartózkodjanak az ENSZ zászlaja alatt. A két -világrendszer harca újabb szakaszba lépett A szovjet kormányfő ezután részletesen beszélt az erőviszonyok megváltozásáról a szocialista országok javára és az imperialista tábor kárára. A második világháborúig az imperializmus gazdasági és katonai tekintetben messze felülmúlta a szocializmust. Meg kell mondani, hogy a második világháború után is egy ideig az imperialista tábor erősebbnek tartotta magát a szocialista országoknál. Az imperialistákat megmámorosította monopolhelyzetük a nukleáris fegyverek terén, és kísérleteket tettek arra, hogy diktáljanak, és hogy politikájukat rá- kényszerítsék az egész világra. Nyíltan agressziós, támadó politikát folytattak a szocialista országok ellen. Éppen ebben a szakaszban született meg a kommunizmus elleni harc hírhedt taktikája, amelyet Dulles a »kommunizmus visszaszorítása«, a »■kelet-európai országok felszabadítása«, a »háború peremén való táncolás« politikájának nevezett. önök tudják, hogy ez a politika teljes kudarccal végződött, sem becsületet, sem dicsőséget nem hozott feltalálóinak. Az imperialistáknak nemcsak nem sikerült »visszaszorítani« a kommunizmust, meggyengíteni annak erejét, hanem ellenkezőleg, ok maguk veszítettek egyre több és több pozíciót a világban. A háború utáni időszakban az országok tucatjai rázták le magukról az imperializmus és a gyarmatosítás igáját, és léptek az önálló fejlődés útjára. Az imperializmus egyre növekvő gyengeségéről, tanúskodik az a tény is, hogy az imperialista országok uralkodó körei az u.óbbi időben egyre gyakrabban folyamodnak saját országaikban a haladó, demokratikus erők üldöz iséhez, egyre inkább megpróbálják ter- rormódszerekkel elnyomni ezeket az erőket. Elmúlt az az idő, amikor az Amerikai Egyesült Államok azzal dicsekedhetett, hogy alkotmánya a legdemokratikusabb a világon. Az Egyesült Államok ma egyre jobban sárba tiporja east az alkotmányt s a dolgozók elemi demokratikus jogait és szabadsagát. Börtönbe veti és a legkülönbözőbb módszerrel üldözd a kommunistákat politikai meggyőződésükért, eszméikért. De a minden rendű és rangú reakciósokon semmi sem segít, a kommunista eszmék győzelmes előrehaladását nem tudják meggátolni. A két világrendszer harca az 1 erőviszonyoknak az utóbbi időben a nemzetközi küzdőtéren végbement megváltozása eredményeként újabb szakaszba lépett. Az imperialisták visszavonhatatlanul elvesztették monopolhelyzetüket a nukleáris fegyverek terén, és már rég elvesztették fölényüket a nukleáris fegyverek célbajuttatási eszközeinek tekintetében. Az Egyesült Államok — az imperialista világ vezető nagyhatalma — elveszítette a földrajzi helyzetével kapcsolatos előnyét, elérhetővé, sebezhetővé lett a visszacsapás szempontjából. Az új erőviszonyok kedveznek a bgfceharcosok összefogásának, a nemzetközi munkás- mozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődésének, és józanítóan hatnak az imperialista országok uralkodó osztályainak bizonyos köreire is. A nyugati államok legjózanabb képviselőd, akik reálisan ítélik meg az erőviszonyokat, egyre gyakrabban kénytelenek elismerni, hogy a vitás kérdéseket a szocialista országokkal nem háború, hanem tárgyalások útján kell rendezni. Ez vitathatatlanul új irányzat. Természetesen egy pillanatra sem szabad azonban elfelejteni, hogy mindenütt működésben vannak a reakció és a háború erői, amelyek élezik a nemzetközi helyzetet, esztelen terveket szőnek a termonukleáris világháború kirobbantására. Tovább tart, sőt fokozódik a fegyverkezési hajsza. Mindez a szocialista országok, a kommunista pártok, a nemzetközi munkásosztály, a fiatal felszabadult államok és az összes békeszerető erők szorosabb tömörülését követeli abban a harcban, amely a termonukleáris világháború megakadálj'o- zásáért, a béke megszilárdításáért .folyik. Ami a szocialista világrend- szert illeti, mi kiálltunk és kiállunk a békés együttélés megszilárdításáért, a két rendszer békés gazdasági versenyéért, a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezéséért. A szocializmus és a kapitalizmus új erőviszonya a nemzetközi küzdőtéren kedvezően érezteti hatását azoknak az államoknak a helyzetében is, amelyek csak a közelmúltban vívták ki nemzeti függetlenségüket. Akarják vágj- nem akarják az imperialisták, számolniuk kell a valósággal. Más választás nincs számukra. Politikájuk kidolgozásánál kénytelenek figyelembe venni a szocialista országok növékvő erejét, gazdasági és katonai hatalmát, az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek nemzeti felszabadító mozgalmának fejlődését, har. cukat a függetlenségért, az imperializmus ellen, valamint azt a fokozódó küzdelmet, amelyet a kapitalista országokban élő dolgozó tömegek vívnak a monopóliumok ellen. Mindez gyengíti az imperializmus állásait a nemzetközi küzdőtéren. A politikai, a gazdasági és a társadalmi elvek vízválasztója Az imperialisták nem kis erőfeszítéseket tesznek arra, hogy aláássák a katonai tömbökön való kívülmaradás politikáját, amelyet a független államok magukénak vallanak: megkísérlik letéríteni ezeket a helyes útról, meghamisítják annak a fejlődési folyamatnak értelmét és lényegét, amely az emberi társadalomban végbemegy. A gyarmati iga alól felszabadult népekkel szemben pedig erőpolitikát akarnak alkalmazni, rájuk akarják kényszeríteni feltételeiket, és nyomást akarnak gyakorolni belső fejlődésükre, hogy a kapitalista útra kényszerítsék ezeket az országokat. A legkülönfélébb katonai tömbök megteremtését — mely ellen a szocialista országok mindig küzdöttek és küzdenek az imperialista államok kezdeményezték. A varsói szerződést azután hozták létre, miután megalakult a NATO katonai tömb, amely a szocialista országokat fenyegeti. A szocialista államok nem mehettek el a biztonságukat nagyon is fenyegető veszély mellett, kénytelenek voltak megteremteni saját katonai szervezetüket, kénytelenek voltak tömöríteni gazdasági és katonai erőiket a dolgozók forradalmi vívmányainak védelmére. Helyénvaló megemlítenünk, hogy a varsói szerződés szervezetének megalakítása után a szocialista országok azonnal kinyilvánították, hogy mint korábban, továbbra is valameny- nyi katonai tömb megszüntetése mellett vannak, és készek azonnal felszámolni a varsói szerződést, ha az imperialista országok beleegyeznek saját katonai csoportosulásaik megszüntetésébe. Többször megismételtük ezt, és ma is ezen az állásponton vagyunk. Ez a helyzet az imperialisták katonai tömbjeinek lényegét és jellegét s a varsói szerződés szervezetét illetően, ez a közöttük levő elvi különbség. Ahhoz, hogy hű képet alkossunk a mai világról, meg kell látnunk a politikai, a gazdasági és a társadalmi elvek vízválasztóját. Egyfelől vannak kapitalista, imperialista országok, amelyek megőrizték és egyelőre még mindig őrzik a kizsáktnányolás és az elnyomás régi társadalmi rendszerét. Ezen országok élén a monopolisták állnak, akik a pusztulástól szeretnék megóvni és időtlen időkig fenntartani a kizsákmányoló rendszert. Másfelől erősödnek és fejlődnek azok az országok, amelyekben a dolgozók megdöntötték a kapitalizmust, megszüntették az elnydínóst és a kizsákmányolást, megteremtették a nép hatalmát, és a szocializmus, a kommunizmus építésének útján haladnak. Ezeknek az országoknak a száma növekedni fog, a tőkésvilág viszont összeszűkül. A gyarmata iga alól nemrég felszabadult sok ország a szocializmus útján kíván haladni. Ugyanekkor néhány ilyen országban az államférfiak azt mondják, hogy a két katonai tömb között szándékoznak manőverezni, összekevervén a »tömbök« és a »rendszerek« fogalmát. Ez a zűrzavar nem szolgálja a munkásosztály és a gyarmati elnyomás alól felszabadult népek javát. Ez a zűrzavar elhomályosítja a felszabadult népek tudatát, megkönnyíti a gyarmattartóknak, hogy fenntartsák pozícióikat a fiatal független országokban. Ami a Szovjetuniót, valamennyi szocialista országot illeti, ők minden segítséget megadtak, és a jövőben is megadnak az' egykori gyarmatok népeinek politikai és gazdasági függetlenségük megszilárdításában. Az Imperialisták kénytelenek elismerni a szocialista világrendszer megnövekedett hatalmát majd Nemcsak mi mondjuk, hogy a világon az erőviszonyok a szocializmus javára változtak meg. Lényegében ezt ellenségeink is beismerik, amikor »a rettegés egyensúlyáról« beszélnek — folytatta beszédét N. Sz. Hruscsov. — Mi elvetjük »a rettegés egyensúlyának« elvét, de feltétlenül föl kell figyelnünk az ellenség eme következtetéseire. E következtetés voltaképpen a szocialista világrendszer megnövekedett hatalmának elismerése az imperialista hatalmak vezető körei által. Az »egyensúlyra« vonatkozó beszédei k már nem azonosak »a kommunizmus visszaszorításának« stb. tézisével. Mi nemcsak kijelentjük, hanem nagyon jól tudjuk is, hogy a szocializmus és a béke erői felülmúlják az imperializmus erőit. A béke és a szocializmus erőinek megnövekedett befolyása, bekeszerető külpolitikánk eredményessége különös erővel nyilvánult meg a Karib- tenger térségében bekövetkezett válság időszakában. Hruscsov ezután ismertette a kubai ügy részleteit, így folytatta: Akadnak olyanok, akik azt állítják, hogy a Karib-térség- ben kialakult konfliktusban Kuba és a Szovjetunió vereséget szenvedett. Furcsa logikát követnek ezek az emberek: hogyan lehetséges, hogy a forradalmi Kuba létezik és erősödik, mi pedig vereséget szenvedtünk? Ugyan ki hátrált meg valójában, s ki nyert ebben a konfliktusban ? Mint ismeretes, az Egyesült Államok elnöke a szovjet kbr- mányhoz intézett üzenetében az egész világ előtt kötelezettséget vállalt, hogy az Egyesült Államok nem fogja Kubát megtámadni, és ettől szövetségeseit is visszatartja. Ezzel az Egyesült Államok kormánya voltaképpen arra kényszerült, hogy lemondjon a Kubai Köztársaság elleni fegyveres intervencióról. Ez a legagresszívabb imperialista körök politikájának kudarca és a békés egymás mellett élés, az imperializmus elleni harc politikájának győzelme, az ellenforradalom exportjának elhárítására irányuló politika diadala volt, Ezt mondják nekünk: önök kivonták rakétáikat Kubából, tehát meghátráltak. Így azonban csupán olyan emberek vélekednek, akik nem értik meg a napjainkban folyó, rugalmasságot, manőverezési készséget megkövetelő politikai harc szövevényességét. Igen, ez a mi engedményünk volt a másik fél engedményére, ez kölcsönös engedmény volt. Az imperialisták rákényszerültek, hogy engedményt tegyenek, és lemondjanak a Kuba elleni invázióról. Mi pedig éppen azért állítottuk fel' rakétáinkat, hogy megóvjuk Kubát az imperialistáit támadásától. Rá- kétáinK tehát betöltötték szerepüket. Persze az Amerikai Ebesül! Államok nem állt el attól a szándékától, hogy Kubában felszámolja a szocialista vívmányokat. Ám az a lényeg, hogy mi Kubával együtt rákónysze- rítettük az Egyesült Államokat annak kijelentésére, hogy tartózkodik a Kuba elleni fegyveres támadástól. Azt mondhatnák nekünk, hogy az amerikai imperialisták a legzafoolótlanabb körök befolyására nem fogják teljesíteni ígéretüket, és újból Kubára szegezik fegyverüket. De hi íz léteznek és napról napra mind hatalmasabbá válnak azok az erők, amelyek megvédelmezték Kubát. Nem arról van szó, hol lesznek a rakéták: Kubában vagy másutt. E rakéták mindenképpen ugyanilyen sikerrel felhasználhatók bármely agresszióval szemben. Ismétlem, rakétáinkat Kubába szállítva mi nem akartuk közelebb hozni a szocialista országok és az imperializmus közti háború kirobbanásának idejét. „ Más célt követtünk, mégpedig azt, hogy ne engedjük meg az imperialisták Kuba elleni invázióját, hogy ne engedjük meg az új világháború kirobbantását. Ha erről az álláspontról közelítjük meg az események értékelését, akkor má nyertünk. Ez a béke erőinek, a szocializmus erőinek, a kommunizmust építő erőknek a nyeresége. Egyes, magukat marxistáknak valló emberek így vélekednek: az imperializmus elleni harc nem abból áll, hogy elsősorban a szocialista országok gazdasági erejét növeljük — ez olyan reális eszköz amellyel ellenségeink számolnak —, hanem abból, hogy kigondoljuk e harc valamiféle új és legolcsóbb módszerét. Ez a módszer, lám, nem függ az ország gazdasági fejlődésétől, nem függ a fegyverzet minőségétől és mennyiségétől, ez a módszer: a szidalmazás. Ezek az emberek úgy vélik; hogy ha nyakló nélkül szidalmazzák az imperializmust, ezzel nv steszik azt, ami elsősorban segít a szocialista országokn. x. Az imperialisták me t rke. déseit természetesen le kell leplezni. Ez harcra mozgósítja a tömegeket a kizsákmányolók ellen, elősegíti, hogy a tömegek megértsék az imperializmus vadállati mivoltát. Ne feledjük azonban, hogy az imperialisták csakis a reális erővel számolnak. Ezért az állam- hatalom kormánykerekénél álló kommunistáknak kötelességük mindent megtenni erőink növelése érdekében. Ez pedig annyit jelent, hogy minden eszközzel fejlesztjük a gazdaságot, és a szocializmus szüntelenül növekvő gazdasági hatalma alapján fokozzuk a népek jólétét. Ez lesz a legjobb példa minden dolgozó, a szabadságáért harcoló minden nép számára. A gazdasági hatalom növekedésével a szocialista államok védereje is fokot zódik. A békés egymás mellett élésért és a szocializmus világméretű győzelméért vívott harc összefüggése Elvtársak! — mondotta ezután a szovjet kormányfő — engedjék még hogy a kommunista világmozgalom néhány fontos és időszerű kérdésével foglalkozzam. Mindenekelőtt szólni szeretnék a bókéért, a békés egymás mellett élésért folyó harc, valamint a munkásosztály által, minden dolgozó által a szocializmus világméretű győzelméért vívott forradalmi harc összefüggéséről. Napjainkban az a helyzet, hogy a békeharc a szocializmusért vívott harc legfontosabb feltétele lett. A munkásosztály forradalmi mozgalmának, a nemzeti felszabadító mozgalomnak egyetlen problémája sem vizsgálható a békéért, a termonukleáris világháború elhárításáért vívott harccal való összefüggésen kívül. A munkásmozgalom történetében már volt rá több példa is, amikor a békéimre a szocializmusért vívott harc fő feltételévé vált — mondotta Hruscsov, s ezt történelmi példákkal világította meg, majd rámutatott: Korunknak az a sajátossága, hogy a békeharc nemcsak a munkásosztálynak, hanem a lakosság valamennyi többi rétegének is minden eddiginél fontosabb történelmi feladatává lett. Ez az a csomó, amelyben összefonódnak az egész emberiség érdekei. A termonukleáris háború veszélye láttán létrejön azon legheterogénebb tömegmozgalmak egységes áradata, emelye- ket egyesíteni tud az a közös törekvés, hogy az emberiséget megszabadítsák a háborús katasztrófától. Ezen áradat vezető és szervező ereje a nemzetközi munkásosztály és a szocialista országod!:. Hruscsov ezután adatok során keresztül' igazolta: sok történelmi tény tanúskodik arról, hogy Marx, Lenin és követőik fáradhatatlanul harcoltak a hódító igazságtalan háborúk ellen, és e háborúellenes álláspont köré tömörítették a nagy néptömegeket. Mostanában magukat mar- iíáriának valló egym emberek' I kijelentik, hogy a béke védelme és a háborús veszély elleni harc ellentmond a marxizmus —leninizmus széliemének, és akadályozza a forradalmi mozgalom fejlődését. Ha hinnénk nekik, akkor kiderülne, hogy Lenin, Kari Liebknecht és Rosa Luxemburg, az orosz bolsevikok nem voltak marxisták, mert fölléptek a háború ellen- ilyesmit csakis azok állíthatnak, akik nem értik meg a forradalmi harcról szóló marxista tanítás lényegét. Az élet teljesen igazolta a marxista—leninista tanítás helyességét. A munkásosztály ennek a tanításnak megfelelően nem az államok közötti háborúk kirobbantásával, hanem a kizsákmányolók elleni osztályharcban törekszik a kapitalizmus feletti győzelemre. A történelem úgy alakult, hogy az orosz proletariátus az első világháborúban vitte győzelemre a forradalmat. A második világháború után számos szocialista állam jött létre. Ha az imperialista országok háborút kezdenek egymással, éleződnek az imperial] rmus összes belső és külső ellentmondásai, lazul a burzsoá államapparátus, kedvező helyzet jön létre a munkásoszt "1 v győzelméhez, főképpen r. háborúban vesztes országi an. Lenin az első világháború elején e sajátosságok figyelem- bevételével vetette föl történelmi tézisét az imperialista háború polgárháborúvá való változtatásáról. Ezt tették az orosz bolsevikok, Oroszország munkásosztálya. Ez azonban korántsem jelenti aztí hogy a bolsevT ok - - élükön Leninnel — í Iák ki a háborút az a11, hött, mévoedig azzal r ,’ogy győzelemre víg- dal(Folytatas a 3. oldalait).
