Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-15 / 11. szám

Kedd, 1963. január 15. 3 SOMOGYI NÉPLAP A KONIMI ÖNIISTÄ­HL ILIIN! 1SSÍ Washingtonban törvényszék elé citálták a kommunista pár­tot. A per hivatalos elnevezé­se: »Az Amerikai Egyesült Ál­lamok kormánya kontra az Amerikai Egyesült. - ÁJlamok Kommunista Pártja«, J). vád- anyag oroszlánrészének a »szállítója« az amerikai titkos- szolgálat: a Szövetségi Nyomo­zó Iroda (FBI). Ezzel kapcsolatban fokozott érdeklődésre tarthat számot Edgár Hoovcmek, az FBI igaz­gatójának a közelmúltban megjelent könyve, amelynek címe »A kommunizmus vizsgá­lata«. A titkosszolgálat veze­tője a . kommunistaellenesség első számú apostola az Ameri­kai Egyesült Államokban. Könyve egy csapásra a kom­munizmus ellenségeinek bibliá­ja lett. »Tansegédletként« ajánlják iskoláknak, egyete­meknek, katonai' tanintézetek­nek. Ezt a könyvet bizonyosan elolvasták azok a bírák és es­küdtek is, akik részt vesznek a kommunista párt ellen indí­tott perben. Edgar Hoover »A kommuniz­mus vizsgálata« című könyve alapján fogalmat alkothatunk magunknak arról, hogy hiva­talosan milyen érveket sora­koztat fel Washington a kom­munista párt ellen. Arcátlan hazugságok Mielőtt azonban rátérnék Hoovernek a kommunizmusról szóló fejtegetéseire, szeretnék rávilágítani az »illusztris szer­ző« — hogy úgy mondjam — »alkotói módszerére«. Ahogy kinyitottam a könyvet, ezt ol­vastam: »Titkosrendőrség nincs ... « Meg kellett dör­zsölnöm a szemem. Nem két­séges: az Amerikai ' Egyesült Államokról volt szó, ahol az éppen Voover vezette titkos- rendőrség a spiclik, besúgók és provokátorok légiójával hálóz­ta be az országot! Csak nem­régiben ismerté be Jack Le­vine, az FBI egykori ügynöke, hogy Hooverék hivatala pro­vokátorokat épített be a kom­munista párt soraiba. Hiszen ugyebár »... titkosrendőrség nincs«! Mister Hoover könyvében szeszélyesen elegyedik a fél­igazság (amely köztudomású­lag a hazugságnál is rosszabb) a leggátlástalanabt/ és 1-egar- cátlanabb hazudozással. És az amerikai titkosszolgálat főnö­ke , »elméleti« vizsgálódásaiban korántsem eredeti: mindenféle ócskasággal hozakodik elő. Ilyen például az az állítása, hogy a kommunisták tagadják nemcsak a hagyományos érte­lemben vett erkölcsöt, hanem mindenféle erkölcsöt. S ez a zagyvasóg egy évvel azután lá­tott napvilágot, hogy az SZKP új programjában fontos helyet foglal el a kommunisták erköl­csi kódexe! Edgar Hoover gyermeki köz­vetlenséggel keveri-kavarja a tényeket. Itt van példának okáért az az állítása, hogy Lengyelországiban külön tör­vényt hoztak (így írja: tör­vényt), amely kötelezi az író­kat, hogy műveiket a kommu­nista párt száj ize szerint al­kossák meg. Szinte hallom, mekkorát kacagnak majd ezen a sületlenségen a lengyel írók és költök! Arról, hogy Hoover milyen forrásokból meríti a Szovjet­unióra vonatkozó értesüléseit, elég világosan beszél a követ­kező tény: a »szabad kormány« eszményképének Kerenszkij ideiglenes kormányát tártja! S tüstént terjedelmesen idézi is ennek a régi, kétbalkezes politikusnak a rosszindulatú acsarkodását. Mi nincs ínyére Mr, Hoowernek? Amint várható is volt, a bé­kés egymás mellett élés elve különösen nincs ínyére Hoo- vemek. Kijelenti: »... ez újabb nagy erejű fegyver a kommu­nizmus arzenáljában«, amely hivatva van »elaltatni a sza­bad világ, elsősorban az Egye­sült Államok éberségét«. Eb­ből nyilvánvaló, hogy a könyv szerzője a »veszettek« táborá­hoz tartozik, akik ellenzik az államok közötti békés kapcso­latokat A múltban az FBI vezetőjé­ről nemegyszer kiderült; hogy rokonszenvezett a nácikkal. Űj könyvében is van egy jel­lemző Hitler-barát kijelentése. A szovjet hadsereg volgai csa­tájának győzelmes befejezésen keseregve azt írja, hogy ez »nemcsak fordulópont volt a szovjetek sorsában a második m pillantott A gyufaskatulya mellett cigarettatárcához ha­sonló doboz feküdt. Ligyija kinyitotta kézitáskáját, és el­rejtette az ártalmatlannak látszó* kis dobozt. Davis szin­te észrevehetetlen mozdulata tál cigarettatárcáját tette a helyébe. — Ez tehát rendben van — folytatta Ligyija. — Számítá­saim szerint a repülőgép mint­egy ezer kilométernyi távol­ságra lesz, amikor felrobban. Azalatt, amíg a robbanás híre eljut a városba, meg tudjuk valósítani tervem második szakaszát..; Cigarettát vett ki Davis tárcájából és rágyújtott... — Nagyon szomjas vagyok! Rendelt ásványvizet? —■ Bocsánat, elfelejtettem! Mindjárt hívom a pincért. — Egy pillanat! Előbb meg­nézem, milyen van — vágott szavába Ligyija. Felállt, és a másik asztalhoz lépett. — Szabad az étlapot? — kérdezte mosolyogva. A szomszéd, akit látszatra csupán a Krokodil egyik el­beszélése érdekelt, szórakozot­tan biccentett, és ismét elmé­lyedt az olvasásban. Ligyija az étlappal vissza­tért asztalához. — Tisztázni szeretnék" vala­mit, kisasszony... — Ligyija Szeverínovának hívnak! Ne feledje! A férfi ajka elkeskenyedett, ami ingerültségének jele volt. — Értem! — mondta barát­ságtalanul. — Ismeri ön a »Meglepetés—12« rendszerét? — kérdezte, és feleletet sem várva folytatta: — Ki vállal­ja, hogy felrobbantja a repü­lőgépet önmagával együtt? Csak nem ön? — Davis gúnyo­san hunyorgott. — És ön mit szólna a pom­pás alkalomhoz, hogy így jus­son fel az egekbe? — kérdezte behízelgő hangon suttogva Li­gyija. Davis elsápadt. — No, jól van, nem kell ret­tegnie a becses életéért — foly­tatta a nő leplezetlen megve­téssel. — A »Meglepetés«-t hű­séges aprődom fogja átnyújtani •Sztyepan kovszki j nak. Van ilyen emberem. A színházban már láthatta a társaságunkban: alacsony termetű fiatalember«. — A haja elválasztva, a sze­me kicsi — folytatta ugyan­ilyen hangnemben Davis. — Hiába, ön jó megfigyelő! Igen, igen! Oleg Korallov a neve. Ö lesz az, aki átadja a »Meglepetés—12« dobozkát Sztyepankovszkijnak. Oleg üzemi gyakorlaton volt a gyár­ban, és engedélyt kapott, hogy jelen lehessen a repülőgép felszállásánál. Csak néhány nerccel előbb engedem el, ami­kor épp annyi ideje lesz, hogy eljusson a gyári repülőtérig, és átadja a dobozt Sztyepan­kovszkijnak. Neki pedig mint tervező mérnöknek egyrészt elég gondja lesz a felszállással, másrészt szavát veszem, hogy a dobozkát csak odafent nyit­ja fel. — Elhallgatott, majd ci­nikus mosollyal tette hozzá: — Ahhoz, hogy reám, a szerelme­sére gondoljon, nyugodt körül­mények szükségesek... az kikLiáfa világháború idején, hanem a kommunista előnyomulás kez­detét is jelentette, amelynek folyamán hét európai ország vesztette el szabadságát...« A szovjet hadsereg hősies táma­dása felszabadította Kalet- Európa országait a náci meg­szállás alól, a vérgőzös terror, a gyűjtőtáboroik és a gázkam­rák uralma alól — ez az a »sza­badság«, amelynek elvesztén Hoover siránkozik. Tűrhetetlen, hogy egy kor­mánytisztviselő, mint amilyen Hoover is, durva — és nagyon buta — kirohanásokat intézzen hivatalos szovjet intézmények ellen. Márpedig elmeszülemé­nye bővelkedik az ilyesmiben. A szovjet intézmények mun­katársainak például a legko­molyabban felrója, hogy újsá­gokra és folyóiratokra fizetnek elő, könyveket vásárolnak, nyilvános előadásokat látogat­nak. Illusztráció a kirakatperhez Az csak természetes, hogy Hoover könyvében leginkább az amerikai kommunistákra jár rá a rúd. A szerző állítása szerint valamennyien kémek és szabotőrök; a kommunistá­ra bukkanó lojális állampolgár­nak kutya kötelessége lóhalá­lában elrohanni az FBI-be, hogy megtegye följelentését. Mister Hoover persze egyetlen­egy esetet se tud produkálni, amikor egy kommunista tör­vényellenes cselekedeteket kö­vetett volna éL Mindezek utón hadd idézzük az amerikai titkosszolgálat fő­nökének hajmeresztőén kép­mutató hazugságát: »Büszkék vagyunk arra, hogy az Ameri­kai Egyesült Államokban a vé­leményszabadság mindenki számára biztosítva van — je­lenti ki Edgar Hoover. — Min­denki máshoz hasonlóan a kommunistáknak is joguk van egyéni meggyőződésre. Mint­hogy alkotmányunk szavatolja a szólásszabadságot, mindnyá­jan — ide értve a kommunis­tákat is — szabadon kifejthet­jük álláspontunkat a törvény szabta keretek között.« Ugye, milyen jó illusztráció ez a washingtoni kirakatper­hez? ... B. Izakov A próba sikerült Amikor betoppantunk Kaposvári Húsüzembe, az igazgató éppen utasításokat adott arra, mit kell elvégezni még, hogy január 1 21-én már termelhessen a 11 millió fo­rinton épülő új feldolgozó» üzem. — Mindenekelőtt a régi üzemben levő gépeket kell áthozni, s gondoskodni kell a takarításról minél gyorsab­ban — mondotta. Az új feldolgozóban elké­szültek a főző-füstölő beren­dezések. Hosszabb idő óta vártak mér erre. A főző-füs- tölők ugyanis az üzem legfon­tosabb tartozékai, nélkülük nyék nem indulhat meg a feldolgo­zás. Most végre sikerült ki­próbálni őket. Az új feldoügozó egyik tá­volabbi részében akadunk a főző-füstölőkre. Azért ilyen hátul kaptak helvet, mert a gyártási folyamatnak a főzés, a füstölés az utolsó szakasza. Innen közvetlenül a raktárba kerül az áru. Sokszor láttuk már a régi üzem főzőhelyiségeit, füstölő­jét, az ottani nehéz munkát. Szenvedtek az emberek a hő­től, a gőztől, a füsttől, ráadá­sul sokat dolgoztak fölöslege­sen is. Meg kellett az árut mozgatniuk, amikor a töltőből a füstölőbe vitték, amikor onnan kirakták, lemosták, vé­gül, mikor a főzőkondérokba hegyezték, iIlletve onnan ki­szedték. Ezért olyan kellemes a meglepetés, amely az új fő- zö-ffiis+ölőben, ér1 bennünket. Itt csupán egy szakmunkás teljesít szolgálatot, de ő sem a szalámi, a kolbász vagy a sonka rakosgatásával, a tűz élesztgetéséveí foglalatosko­dik, hanem hőmérőket figyel, s egy kis négyszögletes ab­lakon be-b'-nillant abba az öt hatalmas kemencébe, ame­lyet főző-fiistölőnek nevez­nek. Ha úgy látja jónak, for­dít egyet a műszerfal vala­melyik kapcsolóján... A modem kemencékben nemcsak füstölik, hanem fő­zik, mossák és szárítják is az árut. A magaspályán gördülő kocsin érkezik meg a füstre való. Egy mozdulattal a szál­lítmányt kocsistul belökik a főzőfüstölő kemencébe. Egy kapcsolás a műszerfalon s a kolbászok, szalámik, sonkák máris pirulni kezdenek a kemence rei tekéből elő- szivárgó füsttől. Még egy kapcsolás, s víz zúdul rájuk. Egy másik gombnyomásra pe­dig gőzfürdőt kapnak, s olyan­ra főzhetek, amilyenre tet­szik. Az első nap próbája kitűnő eredménnyel járt. A főző-füstölő próbája fön­ti tos állomás az üzem fejlődé­sének útjain. Nem utolsó; lesz még egynéhány, mire az új vágóhíd és hűtő elkészül. De ez is fontos esemény a Ka­pós-parti gyár életében. ' A munkások egy része, azok, akik idegenkedtek az új eljá­rások bevezetésétől, s azt mondták, hogy a korszerűbb üzemmel tönkreteszik szak­májukat, ma büszkén mutat­ják a modem berendezést. Va­lamelyikük a minap azt mondta a főző-füstölő láttáin az üzemvezetőnek: »Milyen jó, 'hogy emberibb körülmé- között dolgozhatunk, gyorsabban, mint a régi gyár­ban. Levethetem munka köz­ben is az eddigi mocskos ru­hámat. Hej, igazgató élvtárs — tréfálkozott —, úgy kiöltö­zöm a munkához, hogy ha va­laki ide jön, nem tudja meg­állapítani. hogy maga vág?.’ én vagyok-e a vállalatvezető.« Egy-egy ilyen új berende­zés üzembe állításával —■ gondolom, miközben elbúcsú­zom a főzést és füstölést irá­nyító szakmunkástól — csök­ken az önköltség, meggyorsul a termelés, és nem utolsósor­ban változik a szemlélet is_ Szegedi Nándor AZ ÉV EMBERE" Dr. W. G. McBridet, egy sydneyi nőgyógyászati klinika orvosát nevezik az >*Ev emberének« Ausztráliában, mivel ő volt az első orvos, aki észrevette a Thalidomide gyógyszer veszélyes hatását, és erre felhívta a világ figyelmét. A képen: Dr. McBride, a kli­nikán. (MTI Külföldi Képszolgálat) 12 növényvédelmi brigádtársulás alakult a kaposvári járás termelőszövetkezeteiben Ligyija sokat sejtető szünet után folytatta: — Amikor megnyomja a do­boz gomját, a fedél felpattan, ami egyben a biztosítózár is. Ezután igen kellemes dolog következik: a mérnök meglát­ja miniatűr arcképemet, ál­mainak régi vágyát. De hogy kiemelhesse alóla levelemet, amely oly sokat jelent mind­kettőnk »jövőjét« illetően, meg kell nyomnia a második gom­bot. Ez lesz életének utolsó ténykedése... Davis ujjal közt tartva füs­tölgő cigarettáját, karját a szék támláján nyugtatta, és ér­deklődéssel nézte Ligyiját. »Igen, a Főnöknek igaza volt! Ez a nő még sokra viszi, irigy­lésre méltó karrier vár rá...« — gondolta. A pincér sört és egy Ids po­hár vodkát tett az asztalra. — Hozzon, kérem, egy üveg Narzan ásványvizet! — fordult hozzá a férfi. — Igenis, azonnal hozom! — Remélem — folytatta Li­gyija a pincér távozása után —, nem kell megmagyaráznom önnek, hogy a repülőgép in­dulása után miért kell eltenni láb alól Oleget. A robbanás kü­lönböző gondolatokat kelthet benne. jVfeg aztán ha valaki észreveszi, utólag visszaemlé­kezhet rá, hogy az utolsó perc­ben egy dobozt adott át Sztye­pankovszkijnak. Részegen szét­zúzott feje világosan és meg­győzően megmagyarázza halá­lának okát. Mi a vé’eménye? — Azt hiszem, helyes, de... Ligyija figyelemre sem mél­tatta Davis közbeszólását. (Tudósítónktól.) A kaposvári járásban az idén 8000 hold kukoricát gyomtalamítanak vegyszerrel. "Mivel a nagy mennyiségű Hungazin kiperoietezését a gépállomások növényvédő gé­ped nem győznék, ezért új megoldást kerestek a tsz-ek a t növényvédelmi szakbizottság — Már régen megígértem; közreműködésével. Olegnek, hogy kettesben na- • A járás tsz-emek 59 magas- gyot mulatunk kedvelt ven- ; nyomású _ szivattyúval ellátott déglőjében! Széyepankovszkij s Permetezőgépe van. Ezekre es távollétében szeretne elhódíta- ;a gépállomási növényvédő gé­ni a mérnöktől. Megállapodom * P^re alapozva készítette el a vele, hogy négy órától várom {szakbizottság a növényvédel- a vendéglőben, és hogy a re- j™* . brigád társulás tervezetét, pülőgép indulása után azonnal {A járást 13 körzetre osztot- odasiet. De csak ivócimboráit *2 körzetben a közös gaz- találja ott, és dühében leissza j dasagok növényvédő gépeit, magát. Hogy szerencsésen í egy ^körzetben pedig a gépái- jusson a másvilágra — az már jtamásokét állítják be. az ön gondja. A pincér közben meghozta * az ásványvizet, de egyikük sem j nyúlt hozzá. f Davis hallgatott. Ligyi ja erő- | sen megtépázta önérzetét. Szó-1 val most már csak egy idegen ; akarat végrehajtójának szerepe jut rá. Dühét alig tudta leplez­ni. — Aznap éjjel Mátvejev, a gyár igazgatója a menetrend- szerű géppel Moszkvába repül. — Ligyija .újabb cigarettára gyújtott. — Bizonyos, hogy ma­gával viszi az új repülőgép gyártásával Kapcsolatos > íráso­kat. Otthonról nem távozik éj­jel három óra előtt. Az egyet­len és soha vissza nem térő al­kalom, hogy a rendkívül érté­kes anyaghoz hozzájuthassunk. A helyzet ugyanis az — egy pillanatig habozott —, hogy azoknak a fényképfelvételek­nek, amelyeket eljuttattam a Főnökhöz, nincs különösebb értékük. Egy-egy társulásba a brigád nagyságától függőéin 3—9 tér» melőszövetkezet tartozik. A brigád tagjait az érdekelt ter­melőszövetkezetekből válogat­ták ki, vezetőjük egy függet­lenített szakmunkás. Kidol­gozták a bérezésit is: a gépe­ket rendelkezésre bocsátó szö­vetkezetnek bérleti díjat fi­zetnek, 10 hold után erőgé­penként 400 forintot. A bri- gádvezető naponta — 10 hold teljesítmény esetén — 100 fo­rintot, a permetezőmesterek és az erőgépkezelők pedig 80 forintot kapnak. Prémiumot is biztosítanak az itt dolgo­zóknak: ha a 10 holdas telje­sítményt túlszárnyalják, hol­danként 2,40 forint illeti meg őket. (Folytatjuk.) Kivonat a Magyar Forradalmi Mun* ás-Paraszt Kormány 37 1962. (IX. 29,) számú rendeletéből a köz­úti közlekedési szabálysértésekről „A Bégjén« hatósági jelzéseinek visszavonása 14, cikk. 1. A rendőrhatóság a gépjármű hatósági je?zé- seit visszavonhatja, ha: e) _____________________ az üzemben tartó a k ötelező szavatossági biztosítási dijat a2 esedékes­séget követő 60 napon belül nem fizeti be,‘‘ Felkérjük a szövetkezeti és magántulajdonban lévő gépkocsik és motorkerékpárok üzemben tar­tóit, hogy a kötelező szavatossági biztosítás január 1-én esedékessé vált diját — saját érdekükben — mielőbb fizessék be. Felvilágosítást fiókjaink adnak. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ. (3272) _________________________ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents