Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-13 / 10. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap. 1963. jaonár IX HOGYAN ÉLÜNK? Ezer kétszáz kaposvári munkáscsalád véleménye Izgalmas és újszerű feladattal bízott, meg hónapokkal ezelőtt csaknem másfél száz embert a városi pártbizottság'. Azt a feladatot kapták, hogy esténként látogassanak meg otthonukban mintegy ezerkétszáz Kaposvári munkáscsaládot, és tapasztalataikról (sok-sok kérdésre kellett választ, véleményt kérniük) írásban számoljanak be a városi pártbizottságnak. A nagy munka befejeződött. A pártbizottság, a tanács tagjai, aktívái hozzávetőlegesen ezerkétszáz munkáscsaládot látogattak meg. Amint a jelentések is tudósítanak róla, a beszélgetések igen szívélyes és őszinte légkörben zajlottak le. »A családok barátságosan fogadták a párt- bizottság küldötteit. Nem tapasztaltunk olyan jelenséget, hogy elzárkóztak volna a felvilágosításadástól, sőt olyan esetről is beszámolhatok, hogy megköszönték a látogatást, s kifejezték, hogy igen jólesett beszélgetni egyéni életükről, a város gondjairól« — állapítja meg a vizsgálatban részt vett egyik elvtárs. Erről szól egy másik jelentés is. »Wem csupán magyaros vendégszeretetről van itt szó — írja —, hanem annak a politikának a megbecsüléséről is, melyet pártunk folytat, s amely találkozik a dolgozók egyetértésévet, támogatásával> Az ezerkétszáz családdal folytatott beszélgetésből sok következtetést, tanulságot lehet levonni; a szerzett adatok, tapasztalatok többé-kevésbé alkalmasak általánosításra, s választ adnak arra, hogyan élnek a munkáscsaládok Kaposváron. Alkalmasak voltak a beszélgetés eile mindenekelőtt arra, hogy tovább javuljon a párt tömegkapcsolata. Jelenleg mintegy 13 000 ember dolgozik Kaposváron az iparban, a kereskedelemben és a közlekedésben. Ez a szám több mint hatszorosa a felszabadulás előttinek. Válójában új munkás- osztály született a megyeszékhelyen. amióta kibontakozott a szocialista forradalom. Ez önmagában is óriási eredmény. E folyamatra jellemző, hogy 1956 és 1962 között kereken háromezerrel növekedett a munkások száma a városban. Köztudomású, hogy ez a nagyarányú fejlődés bizonyos nehézségeket, gondokat is magával hozott. Háromezer ember vidékről jár be munkahelyére, s igen jelentős azoknak a mun kasokn ak a száma is, akik albérletben vagy családjuknak kicsiny méretű, meg nem felelő, romos, esetleg egészségtelen lakásban laknak. Hiányoznak sok üzemnél a szociális létesítmények. Ez gond, ám mit sem von le annak a felbecsülhetetlen jelentőségű ténynek értékéből, hogy Kaposváron rohamléptekkel haladt előre a szocialista iparosítás. Ezek előrebocsátása után vizsgáljuk meg közelebbről: mi jellemzi ma a munkások helyzetét, milyen az életszínvonaluk, miben kellene, s hogyan lehene gyorsabban előrejutni? A munkások közül igen sokan kiemelték, hogv érzik és helyeslik azt a fölengedést, amely ötvenhat után végbement a politikában. Örülnek annak is, hogy ma jobban élnek, mint az ellenforradalom előtt. Noha köztudomású, hogy az utóbbi években normarendezés történt az üzemekben, a munkások átlagbére 1958-hoz viszonyítva ötven forinttal emelkedett. Az emberek megértik. hogv a népgazdaság anyagi erejéből jelenleg nem futja nagyobb életszínvonalemelésre: többen hangoztatták, az a fontos, hogy tartani tudjuk az elért és megszilárdított eredményeket. A munkások általában optimistát, azt mondják, »sose éljünk rosz- szabbuh", s azt is tudják, hogy elsősorban tőlük függ. hogyan alakul a jövőben az életszínvonal. Nagy horderejű tény az, hogy az utóbbi években — éppen azáltal, hogy új üzemeket, új munkalehetőségeket kikerült teremteni a városban — nőtt a keresőik száma. Jelenleg a munkáscsaládok háromnegyedében legalább két, tizenöt százalékában pedig még ennél is több kereső van. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a családoknak könnyebb a me? hetes. A ruházkodás, a szórakozás ott jelent gondot, ahol a család csak egy keresetre támaszkodhat. Akad olyan öttagú munkáscsalád, ahol négyen dolgoznak, s havonta 5600 forintot visznek haza, de találkoztak olyan esettel is egy MÁV jegykezelő otthonában, hogy héttagú család az apa 1400 forintos keresetére van utalva. A munkáscsaládok elég sokat — a családtagok számától és a jövedelemtől függően 750 —1800 forintot költenek havonta élelemre. Ebben nyilvánvalóan szerepe van a drága piaci áraknak is. Ruházkodásra ennél jóval kevesebb jut. A megkérdezett családok tekintélyes hányada évről évre sertést vág. Üzemi közétkeztetésben a megkérdezetteknek csak kb. 30 százaléka vesz részt. A munkásoknak körülbelül egyharmada saját házaiban lakik, s a főbérlettel rendelkezők jövedelmének is alig néhány százalékát viszi el a lakbér. Sajnos, több mint 400 család lakik romos, egészségtelen lakásban. s ezeknek 60 százaléka munkás. A lakások mérete, a szobák száma igen sok családnál kisebb a kelleténél, sok lakásból hiányzik még a víz, a fürdőszoba, sőt akad — igaz, hogy elenyészően kevés — olyan is,* ahol nincs villany, s a szobák földesek. A munkáscsaládok közül sokan dicséretre méltóan takarékoskodnak, a legtöbben új bútorra, házra, esetleg tartósabb iparcikkekre — mint pl. televízió — spórolnak. Tekintélyes azoknak a száma, akik új házat építettek, vagy szeretnének lakószövetkezetbe lépni, a ily módon új lakásba költözni. A munkás- családok ruházkodásáról elmondható, hogy többségük — különösen a fiatalok és a nők — ízlésesen, szépen öltözik, eltűntek a munkásság és a polgárság között korábban ilyen vonatkozású különbségek. Egyre többet adnak lakásuk ízléses berendezésére, így pl. modem bútorra, művészi festményre és szőnyegre. Körülbelül a megkérdezett családok egyötödének van mosógépe; a porszívó gép mégi ritka, mint a fehér holló; igen kevés munkáscsaládnak van televíziója is, viszont sokan veszik igénybe a belkereskedelmi kölcsönző szolgáltatásait, és az üzemek tulajdonában levő háztartási gépeket. Az ezerkétszáz munkáscsalád közül száz-egy- néhánynak van motorkerékpárja, rádiója majdnem mindenkinek van. kásáink korántsem éltek -a felkínált lehetőséggel. Az ezerkétszáz név mögötj elég gyakori az ilyen válasz: iskolai végzettsége hat elemi vagy még ennél is kevesebb. Tudjuk, értjük az okokat. Mégis egy kissé elszorul a szív, amikor azt olvassa az ember, hogy a megkérdezettek többsége nem is kíván tovább tanulni. Vagyis elégedettek, úgy gondolják, elég nekik az, ameny- nyit tudnak. S itt már nem is pénzkérdésről van szó. Inkább a szükségérzetnek vannak híján. Mert van egy háromtagú család, amelynek 4050 forint a jövedelme, s teljesen gépesí+ett a háztartása, a fiatal munkás- asszony, akinek csak hét általánosa van. mégsem kíván tovább tanulni. S olvasom a statisztikát: a Téglagyári Egyesülésnél megkérdezett tíz család 504 forintot költ mozira. 110 forintot színházra. 160 forintot könyvekre, 122 forintot újságra — 2170 forintot pedig italra! Tudom, hogy nem ez az általános, mégis figyelmeztet valamire ez a tény. Az említett tíz munkás közül egyik sem végezte el az általános iskolát, s nem is szándékozik egyikük sem tanulni. Volt olyan válasz is: »Tíz év alatt egyszer voltam moziban«, viszont italra havonta 300 forintot költ. Bizony sokat kell még tenni, hogy az effajta közönyt, érdektelenséget, fásultságot is levessük. Óriási nevelőfeladat hárul a pártszervezetekre, a tömegszervezetekre. Türelmetlenséget keR kelteni az ilyen jelenségekkel szemben elsősorban magukban az emberekben. Csak így formálhatjuk ki mihamarabb az egészséges élet- ösztönű, szocialista embert. Természetesen nemcsak ilyenekről volt szó a munkások és a pártbizottság kiküldöttei között. Kifejtették véleményüket I a pártról, a vezetésről. »A párt politikájával egyetértünk. Egészségesebb, a tömegre támaszkodóbb lett a vezetés. A személyi kultusz felszámolása nagyon helyes tett volt, de szüntessék meg alsóbb fokon is — mondta a TRANSZVILL egyik munkása, s még hozzátette: — Sokat kell még elő- szobázni, ha valahová be aka- | runk jutni, és sokszor halijuk a kijelentést: az illető házon kívül van, pedig nem igaz.« Egy másik üzem munkása hasonló jelenséget tett szóvá: az igazgató ritkán megy közéjük, nem fogadja köszönésüket, s csak előzetes engedélykérés után lehet hozzá bejutni. Másutt a művezetők gorombaságára, kivételezésére panaszkodtak. Ha szólunk, megtorolják — ilyen véleményt is hallottak. A munkások ilyenfajta véleményét összegezte a párt- bizottság első titkára, amikor kijelentette: A munkás tudja, hogy attól nem lesz több a fizetése, ha az igazgató lemegy hozzá, de jobban tud dolgozni, ha a művezető nem gorombán, hanem emberi módon adja ki a munkát. Nagyon sokan kérték a vezetést, ügyeljenek rá. hogy a lakás- és gázelosztásnáí. a munkaerő-közvetítésnél ne fordulhasson élő protekeiózás, igazságtalanság. A tejüzemi munkások olyan rendelkezés kiadását kérik a kormánytól, amely előírja, hogy gépkocsit csak az vásárolhasson, aki igazolja. hogy saját háza vagy fő- bérleti lakása van. így el lehet kerülni — mondják —. hogy előbb lakást kunyerál ki valaki, aztán amikor beköltözött, megveszi a gépkocsit. S egy sor kívánság is felmerült. amelyeknek idézésére most nincs hely. Kifejezték tettrekészségüke+ a munkások: szívesen veszitek részt társadalmi munkában, ha kérik őket. s értelmét látják. Sokan használták fel az alkalmat, hogy elmondják kívánságukat, panaszaikat Járdát, utat, vizes szennyvízhálózat-bővítést kértek. A három élelmiszer- ipari üzem — a húsüzem, a baromfifeldolgozó, a hűtőház — munkásai javasolták: építsenek együtt bölcsődét. Ók is, akárcsak a téglagyári munkások, felajánlották: szívesen segítenek társadalmi munkával is, csak kezdeményezzen a tanács, s ők jönnek. S még sorolni lehetne a javaslatokat, elgondolásokat, amelyek jó bizonyságul szolgálnak, és arra ösztönöznek, hogy érdemes a munkások véleményét megkérdezni. Csak így, velük együtt haladhatunk gyorsabban előre nagyszerű utunkon. Varga József yy Csel*‘ és becsület P §y eszmecserére lettem figyelmes a minap. Gépkocsi- , J vezetők és rakodók beszélgettek arról, hogy valamelyikük autójára két mázsával több cukrot tettek föl, mint amennyi az okmányokon szerepelt, és amikor az út végén észrevették, a fölösleget visszaszállították a raktárba. — Én bizony nem vittem volna vissza — jegyezte meg egyikük. — Ugyan, hátha cselből tették föl az autóra — volt a válasz, és ezzel napirendre tértek az eset fölött. Nem részletezték, hogy kinek van igaza, kinek nincs, egyszerűen elintézték azzal, hogy hátha -csel« volt, így akartak meggyőződni az emberek becsületességéről, s ilyen körülmények között nem érdemes kockáztatni. Vajon hova jutnánk, ha mindenki azt tartaná, hogy »azért nem vétkezem, mert megbüntetnek érte; azért nem veszem el az asztalon hagyott pénzt, mert hátira csak »csel«-ből hagyták ott«? Szerencsére van egy fogalom: becsület, amit a legtöbb ember fontosabbnak tart mindennél. A városi és járási rendökapitányságon egv kis üvegvitrinben a talált tárgyakat hirdetik. Pénztárca és karóra, kerékpár és kardigán keresi gazdáját. Es nem rendőrök, hatósági személyek találták meg ezeket a holmikat, hanem a járókelők. S jóllehet egyszerűbb lett volna zsebre vágni az órát vagy a pénztárcát, nem tették. Odaadták az első rendőrnek, vagy bevitték a kapitányságra. Miért? Becsületből, Talán kellett volna a pénz ruhára vagy egyéb apróságra, s egy karóra is hiányzott éppen. De nem. Erősebbnek bizonyult a becsület a csábítás ördögénél. IV «tvrég egy mesemondó falusi asszonnyal beszélget- L tem. Néhány közmondást is megemlített. »Jó hírnév, becsület drágább az életnél, aki ezt elveszti, sokkal jobb. ha nem él.« Igen, a becsület mindennél többet ér. De van nekünk egy másik fogalmunk is: a becsületbeli kötelesség. Becsületbeli kötelesség megadni a kölcsönkért pénzt: becsületbeli kötelesség óvni embertársainkat a rossztól és így tovább. Ez a fogalom közéletünkben egyre inkább mélyebb értelmet nyer. Vajon nem becsületbeli kötelessége-e mindenkinek a visszaélések leleplezése, a helytelen és káros vezetési módszerek föltárása, a harc a pazarlás, az önkényeskedés, a jogtalanság ellen? Igaz, itt-ott még »népszerűtlen« dolog a becsületbeli kötelesség teljesítése, néha visszaütni próbálnak arra, aki fölemeli szavát a káros jelenségek ellen. Sokan éppen ezért úgy fogják fel a dolgot, hogy bátorság kell ahhoz, arm egyébként kötelesség. A költő, Jevgenyij Jevtusenko így fogalmazta meg ezt a gondolatot: » ... volt egy furcsa, kor, melyben a becsületességet bátorságnak nevezték.«■ A közelmúltban jogászokkal találkozott a megyei pártbizottság első titkára, és nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy ne hagyják befolyásolni magukat senkitől, legyen bátorságuk nemet mondani mindazoknak, akik ilyen vagy olyan szándékkal meg akarják környékezni őket, Mert ott van a hiba, hogy akadnak, akik megijednek, félnek — és törvénytelenségekbe sodródnak csupán azért, mert nincs aranyi bátorságuk, hogy állást foglaljanak. Magáncélra használták fel néhányan az egyik intézmény gépkocsiját. Az eset borozgatása közben azt mondta az egyik meghallgatott ember, hogy roppant kellemetlen neki az ügy. mert a főnökeiről van sző. Félt. És nem alaptalanul, ugyanis kisvártatva már arról panaszkodott, hogy gyanakvó szemmel némtek rá. Persze a »felelőst« kutatókat el lehet és el kell né- mitani. Éppen est. adja meg a bátorság és a becsületesség tartalmát. A párt- és állami vezetés nem tűri meg az elvtelen módszereket — ez a dolog lényege. Ezt kell emlékezetükbe vésni az embereknek, és ennek tudatában már kevesebb kétséggel élnek jogukkal. kötelességükkel. Lassan elérkezünk oda, hogy bátrán a szemébe mondják mindenkinek az igazságot, ha vétkezett, és az illetőknek nem lesz merszük megtorlást alkalmazni emiatt. _ K ülönböző alkatúik és vérmérséklet üek vagyunk. Vannak nyugodt és heves természetű emberek. Egy dologban azonban egyet kell értenünk, mert ettől sok függ, talán az egész jövő: becsülettel éljünk és dolgozzunk, otthon es munkahelyünkön, mindenütt. _ Mert nincs annál szebb és elismeröbb. mint amikor valakire ezit mondják: becsületes, egyenes ember. Poles/. György AZ ÖREG TAKÁCS már négy napja szomorú. Reggelente beöltözik, odaáll az új esztergagép mellé, és szófiámul dolgozik délig. Az ebédnél nem a megszokott aszta___ ____ I ához ül. A vékonypenzű, ahogy leültek az i szeplős arcú Tibi mellett fca- oldalba vágta Tóth nalazza a levest. halkan kérdezte: Tibi a műhely gondja. Már mindenki próbálkozott veie, rpÜ£Ő-S mar nem állhatta — Nem tudod, miért savanyú az öreg? Feri átnézett a szomszéd tovább, s egy jó viccet. Ügy látszott. ebédlőben, senki sem vette észre, hogy valaki kiment, a műhelyből. Bandi és nézte Imre ancán mosolyba futottak a ráncok. Bandi is fülig húzta a száját Tóth Géza bácsi vicce Ferit, és ilyen de eredménytelenül. Szülei valahol a Baiaton-pc non él- asztalhoz, és foga között szűr nek. Apja jól kereső szerelő te a szót: Tanulás miivelnrles anWa könnyelmű _ Fogalmam sincs. Nyolc ' ) szépasszony. Tíz évig kibírták ^ve dolgozunk egymás melTöbb szót érdemel a munka- f egymást. Akkor úgy döntőt- lett úgy szeretem, mint az sok művelődési helyzete kul-fteíC' hogy mvnaegytkuk uj ele- apámat, de még ennyire so- • étet kezd* Apja ivásnak turalis igenyenek elemzese.i fejét> anyja pedíg effy __ __________ ö rvendetes válaszokat kaptaki véd mellett kereste a boldog- térben. " ölni szeretne az ember. Én sok helyütt erre vonatkozó kér-i ság kék madarát. A gyerekről Bandi találgatásba kezdett, meg már azon töprengtem. déseikre a pártbizottság akti-* elfeledkeztek. Amíg a nagy- odahaza történt volna vala- hogy hol kezdjük a vallatást. ■* mama élt, úgy-ahogy megvol- mi? Nem, az lehetetlen. Imre No de így van ez jót, miniszunk és beszélgetünk. Piros láthatóan rosszkedvűen fogadta a meghívást. — Persze, ha programod van, és vár egy szőke vagy fekete kislány ... EGY ÓRÁVAL KÉSŐBB már ott voltak a vacsorán. Fen csodálkozva Imre bácsi újra töltött a po- bácsit. Az öreg Uarakba^, — Tudod, most mire iszunk, fiam? A becsületre... A lé becsületedre ... Pirosnak először felié- lett után. Oldalt lepett, és intett az arca, az'án hirtelen kivöFeritnek. — Látod, már nincs baj. Biztosan a reuma semmi kinozadta hasem volt elkettyenve. Vala- ta. Azt mondja apám, ha ráütni- mi komoly dolog lehet a hát- J™, annyira tud fájni, hogy vái. Voltak, akik elmondották,: tak. Aztán ketten maradtak a bácsi példás családi életet él. hogy esti és levelező tagozaton^ nagyapával. Tibor mást sem A főmérnök sérthette meg? megszerezték a hiányzó isme- # hallott a nagyapától, mint ke- Heves természetű, az igaz. de reteket, illetve most járnak is-^ serit kifakadásokat. Az öreg úgy tiszteli az öreget, mintha knláib-í v-apv veeznek ;^\szídta a fiát, szépasszony me- Imre bácsi legalábbis minisz- vártak. koiaba, vagy vesznek reszt is Anyét éi a, ^S2 pilópot. A teT volnú. Csak nálunk lehet meretterjesztő és munkásaka-A &zepi/>s arcg gyerek mindig a j,oj — szőtte tovább a gon- mellette. démiai előadásokon. Öröm ól-t ellenérzéssel beszélt a szülei- dolatoi: Mindenesetre jó lesz _ lm d enesetre meghívjuk az öreget egy nagy fröccsre. OTT ÁLLTAK A GYÁRKAPUBAN, és türelmesen Imre bácsi sokára jött. Piros szótlanul baktatott vasni az ilyen válaszokat »Minden filmet megnézünk«,t vagy »Bérletünk van a színházra^. És még ilyeneket is:1 újságokat járatunk, minden érjó lesz — Imre bátyám, menjünk '. ről. körülnézni. De ha megtudom, be egy fröccsre — invitálta Mindezt akkor tudták meg hogy ki csinálta, szétverem az Bandi az öreget. \röla, amikor szakmunkás lett, ábrázatát. De az csak rázta a fejét. , és azt is, hogy gyakran volt DÉLUTÁN HÁROMKOR — Sajnálom, de ma nem i már dolga a rendőrséggel. Ilonka, a szőke pénztárosnő érek rá. Holnap majd én i Verekedés, izgága természetű, megjött a fizetéssel. Piroshoz hívlak meg benneteket. dekel bennünket. Szép szám-J A gyári lányok mégis bolon- ment először. Várta a fiú bók- mal akadnak családok, ame-f dúltak utána. Mert Piros jatt, de most az egyszer el- , , . , , i így nevezik — táncos labu le- maradt az udvarlás. Piros yek evente több száz, sót ezer^ffény Üpy járja a modem tán- szótlanul vette át a tasakot. forintot költenek könyvvásár-i cokat, mintha ez volna a és aláírta a kimutatást. A lásra. t szakmája. És gavallér is rá- többiek körülfogták a lányt, Viszont a jelentések olvasá-t adásul. „ _ és amíg leszámolták a pénzt, sa közben olyan gondolat is tá-f Ezen a negyedik napon Sós pótolták Piros mulasztását. mad az emberben, hogy mun-* Bandi, a műhely tréfamestere Ilyenkor mindenki megereszt A sarkon Piros már búcsúzni akart, de az öreg mosolyogva rávert a vállára. — Gyere föl hozzám, egyedül vagyok, tudod, tegnapelőtt disznót vágtunk, és az asszony elutazott. kóstolót vitt a lányának Dombóvárra. Von egy kis borom, eszünk. rösödött. Homloka verejtékben fürdőit. Fel akart ugrani, de erőtlenül visszahanyat- lott. — Én arra nem iszom. Alert én rongy ember vagyok, És Imre bácsi tudja, hogy az vágyói: . . . Imre bácsi azt is tudta, hogy én vettem el a tárcámból az ezer forintot... Imre bácsi mindent tud . . . Azt is, hogy ma visszatettem. Miért nem szólt a fiúhnak? . .. legalább nyoma -maradt volna, hogy emlékeztessen! Ügvi megverjek volna, hogy a temetőben kötöttem volna ki . . . Most már érti, hogy miért nem iszom?! öntse az arcomba a bort, rúg ion ki innét mert én egy utolsó csirkefogó vagyok ... Az asztalra borult, és keservesen zokogőtt. Az öreg sokáig hallgatja, l'tajd l inyújtotta kezét, és rátette a fiú vállár«. — É" az&‘ iszom, mert bízom benned. Tudom, hogy van és lesz becsületed... Németh Sándor /
