Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-13 / 10. szám
Vagároap, I9fi3. január 13. 5 SOMOGYI NÉPÉAV /ah her a Szekkten Caekér zóróg az úton, es k-' a domb mögül először csak egy konyuló szélű köcsög- kalap látszik. A kalap hirtelen eltűnik, majd ismét iölbukkan egy ló fejével egyűli, végül utána emelkedik az ember is. Hosszú, szikár. összehúzott szemű. Ügy ül a szekéren, mintha az övé volna itt minden, még a városkára leselkedő közeli várrom is. A hátát egyenesen tartja. Nem is ül a sízekéi-en, hanem ágaskodik, jobbra-balra nézelődik. A kezében — illendőségből — ostort lógat. Szekérhez, lóhoz ez is hozzátartozik, mint asszonyhoz a divat. A lovat nem üti, pedig szeretné, ha gyorsabban kocogna. Nehéz a teher, és Jónás Ferenc megbecsüli az új jószágot. Két napja vette. Ez a deres, fényes szőrű ló a füle hegyétől a patájáig az ő tulajdona. Az nyerét. A ló hasa alá pislog, szalad, hanem suhan, már alig Jónás kedvetlenül feszeng a látszik a gubája. zsákok tetején. Nem tudja, mit akar a csősz. Minden mozdulatát figyeli. Ha az öreg egyetlen rossz szót mond a lóra, ostorral a nyaka közé vág. A csősz iölnéz. — Jól húz? — Látja ... — morog Jónás bosszúsan, és megmarkolja az ostor nyelét. — Csak nehéz neki a szekér. — Nehéz? Jónás hirtelen nem tudja, hogy a csősz szánakozik-e vágj" gúnyolódik. Nehéz a szekér? Ennek a lónak? Mit akar ez a Szeretne utánakiáltani. A fülébe harsogni, hogy ez a szekér meg ez a ló az ő számára mindent jelent. Nem érti a csősz. A többi sem érti, ha a szivét eléjük tenné, akkor sem értenék, hogy ez a ló neki minden. Hogy erről álmodott húsz esztendővel ezelőtt, kamaszkorában, egysaer, majd egyszer vesz egy lovat, fényes szőrűt, dereset, éppen olyant, mint ez a szekér előtt. Húsz esztendeig várt erre a lóra. Héwb essctenvén gubás? Hát van elméi . szebb dolog a világon, mint c*eiS csak némán a szájába ha- hogy itt ül a saját szekerén, a rapott, ha a szomszédok lovait saját lova hózza, és a saját látta, és üres zsebbel járta a földjén termett krumplit viszi a városba? Itt ül a szekéren. Ha akar visszafordul, ha akar, owe, s ebben az egyetlen szó- továbbmegy, ha akar megáll, ban berrne van az ember, a ló, Mindent tehet. a szekér és talán az egész világ. A következő kanyarban bámészkodó tekintete megakad egy gubás, nehéz járású férfin, az országút tócsáit kerülgeti. Jónás nézi, hfetáztatja a szemét, de nem tudja kitalálni, ki ballag előtte, pedig ismerős a járása. Sebaj — gondolja — mindjárt befogjuk. Rácsap a lóra. — Engedelmes jószág — morogja Jónás elégedetten. A Deres ina megfeszül, és az izmok — mint apró, játékce halak a tó vízében — remegnek a óőr alatt. A szőre fénylik, a hátáról vékony patakokban csorog a veríték, de Jónás Ferenc nem látja, nem nézi, csak a gubás embert az országúton, akit utol kell érni. Csak egy pillanat kell, az az egy pillanat, amikor elcsípi a másik szemében az irigységet. A távolság fogy. Hangosan köhög a szekér tetejéről, a gubás ember visszafordul — Bíró Ferenc a szövetkezet (sósáé.. J ónás kedélyesen rákössön. — Adjon isten! — Adjon — biccent a csősz, és egykedvűen ballag a szekér mellett. Néhány lépés után fölA csősz megint fölnéz. Látja, városokat. Nem értik, hogy negyvenötben talán még a könnyei is eleredtek volna a boldogságtól, ha a négy hold föld mellé még lovat is kap. (Szekere*; R-mil rfcjssa) íVteggörnyed a szekéren, most nem délceg a tartása. Szomorú, pedig sannu se történt, tulajdonképpen senki se bántotta. Behúzott vadakkal a feje hogy a másik arca komor és kemény. — Mennyiért vette? — Ötezerért. — Szép pénz — bóloga t az néz. Hallotta, hogy Jónás két öreg. — De hát egy ló, az csak bÜÄin a menére csuklik, és a "TótóiT^éren zavarban ^ 1Ó’ *™yi’ mÍnt a izmait Pattanásig feszítve van. Felajánlaná, hogy üljön szoba nélkül. húzta a szekeret a városka föl mellé a csősz, legalább Jónás felkapja a fejét. Meg- szélső házai között, most kibékülnének, de így is érzi a kihívást. Bánja már, Mire a piactéri templom tor- ui^ajtót™mu^otfä ^^«nnyar^h.Bä- nyábar. délre kondulnak a ha- csősznek: neki nett kell a kö- gyadtan csak azért, hog\ rangok. Jónás már eladta a zö®, bárahányszotr jönnek is laszoljon valamit, odavett. szekér krumplit. Azüreszsákohozzá. És az elégtétel, hogy — Egy után jön a másik, i<äi a kocsiderékban kupacba beviheti a csőszt a városba? Az _ Ha jön - morogja kaja- ^ most Elégedetten füstöl a szekér ő szekerén? Az ő lovával? Féioidalt lehajol a szekérről, hogy a másik meg ne sértődjön. — Korán megjött a tél. A csősz bólint, de tudja, hogy a giásék mindenről szívesebben beszelne, mint az időjárásról. A ló mellé lép, együll nul a csősz és mosolyog. Azután biccent, a mutatóujját a kucsmájához böki. Fürgén átugorja az átkot, és a gyalogösvényre tér. J ónás úgy érái, hogy nagy-nagy mozdulatlanmellett. Mehetne már haza, de jó a piactéren ácsorogni. nézni az embereket, a kendős. nagy- kabátos forgatagot. A csőszt már elfelejtette. A szeme ismerősöket keres, majd csalódottan, nagy ívben eldobja a cigaretta végé*. Lehuzaa a ló háballag a jószággal, összehúzott ság van körülötte. Mintha a szemmel figyeli a lábait, az szekér is egy helyben állna. A inakat, a ki-be hullámzó bor- csősznek se mozog a lába, de dókat, a fejét, azután rásimit mégis úgy siklik a fák mellett, tárói a pokrócot. Az állat szóa szőrére. Utána megnézi a te- mint a szél űzte füst. Nem is ^ csatakos, mintha megázott volna. A bordái között az oldala behorpadt. Jónás gyanakodva nézegeti, tapogatja. Kifeszíti a száját, belenéz a nagy, kifejezéstelen szemekbe. Kedveskedve rábiccent a lóra. — Haamenjünk, Deres? Ií eköti aa istrángot, felül a szekérre és elindul. Befordul a főutcába. A gyógyszertár eilőtt meglátja a csőszt, amint éppen a szövetkezet szekerére kapaszkodik. A homlokán felhő suhan át. Megrántja a ló szájában a zablát, és elzörög a másak kocsi mellett. A fejét is elfordítja. Kinn az országúton hangosan fütyörészitk, mint egy vásott kamasz. Nevethetnék je van. Jókedvében a ló vékonyára csap. A jószág megugrik, szalad, vágtat, húzza a szekeret. Jónás lelkét majdnem kirázza a rossz út, de nem bánja. Csak azt sajnálja, hogy nem most ballag előtte a csősz, mert úgy el vágtatna mellette, hogy még utánanézni sem matjadna ideje. Runui' György: PIACON A csősz jár az — Gyerünk, Deres! — kiabál Jónás, és rázza a gyeplőt, pattogtatja az ostort. — Gyerünk, az apád teremtését! Nógatja a lovat, de néhány száz méter után a vágtatás észrevehetően gyengül, a nekirugaszkodások már erőtlenek. Lassul a ló szaladása, és a domb előtt már csak lépésben, nagyokat fújtatva megy. Jónás fogai összecsdkordulnak. Feláll a szekéren, magasba emeli az ostort, és a lóra ordít. — Hallod, te Deres! Gyerünk! ... — kiáltja, és a magasba lendült kézből az ostor a ló nyakára csap. A ló néhányat botlik, lábai ügyetlenül kalimpálnak, azután rádúl a kocsirúdra. Izmai elemyednek. reszket a bőre, az orrából forró, nyálkás párát lehel. A kocsirúd félre- biUetn, és a ló az országútira roskad. Jónás néhány pillanatig tűnődve bámul, mintha nem értené, hogy mi történt. Áll a szekéren, kezében, még mindig ütésre készen az ostor, mintha abban akarna megka- Daszkodni. A ló hullámzó oldalát nézi. Később — ki tudja, hogy mennyi idő múlva — lemászik a szekérről, és a lóhoz támolyog. Imbolyog, mint éjszaka a tó fölött a lidércek. Körülnéz. A szája hangtalanul mozog. Borzring a háta. Az égre tekint, azután a Deresre rti- han. Nem érzi, nem tudja, hogy meddig kuporog a ló mellett. A hús* esztendőből néhány elszáradt könnycsepp, néhány boldog ostorcsapás és egy döglött ló maradt. Semmi több. Érzéketlenül bámul. Később feláll, mert az embernek mindig föl kell állni. A lovat megszabadítja a szerszámoktól, és megnyúlt, merev szemmel az árokba rángatja a kihűlő állatot. A szerszámok üresen lógnak a kocsi rúdján. Egykedvűen leszedi, és feldobja a diákokra. Tanácstalanul, gyámoltatlanul körülnéz, mintha még mindig nem értené, mi történt. A kocsirúd mellé áll. Nekidúl, két erős kezével megmarkolja. Soha nem érzett még ennyi erőt karjaiban. Most talán a fákat is fél kézzel kicsavarhatná. Most mindent bim«, a hegyeket a hátán, még a csősz gjúnyoros tekintetét is. Nem volt még ilyen, talán soha. Előredúl. A szekér megmozdul, és Jónás hújsaa. Lesae- getot fejjel, a fogait iésbeszorítva. A domb aljában megáll, nem bírja tovább. A legszívesebben ö is összerogyna, mint a Deres, de tartja a kocsirúd. Elkeseredetten ci bálja a szekeret, a rudat jobbra-balra csavargatja, de nem mozdul. Nem bírja fel a dombra. I ecsukott fejjel a szekér körül babrál, amikor a csősz utoléri. Az öreg megállít* ja a kocsit, legurik. Körülnéz ée mindent megért. Néhány pillanatig zavartan áll, illő tisztelettel levenné a sapkáját, majd Jónáshoz lép, a karjait ügyetlenül a másik karjába fűzi. — Uta nakotjuk — mondb® rekedten, és* más most netn jut az eszébe. Nézi a lovait, nézi a soaekeret. Azután az embert, amint üresen, szomorúan ácsonog az országúton. Jónás nem sasól. Egyik lábáról a másikra áll. gyámoltalanul pislog. Hangot hall, de oda se fordul. — Megdöglött — mondja valaki a közelben. Szótlanul túri, hogy a szekereit a másik után kössék. A fejét se mozdítja, csak a földet nézi. — Nem ül fel? — kérdezi halkan a csősz. Jónás nem felel, csak a fejót rázza, és elindul a szekér mellett. A lőcsöt markolja, de később azt is elengedi, mert nehéz így a járás. Ttiiery Árpád JAROSZLAV SZMELJAKOV-. A FÖLD Éltem én a csendre-csillapulván, hogy vihar se, vész se kergetett, s nem röpültem óceáni hullám habjain, se fellegek felett. Mégis, űjton-ifjúló szivemből megszerettem én a nagyra tárt síkokat, s e drága, végtelen föld birtokát: az egy-szabad határt. Érte, mit se bánva, veszni hagytam nyugtom és seregnyi álmomat, két kezem sötétedett a napban, s életem se lett világosabb. Felvidulni-gazdagítva földem, s hogy ne kösse-rontsa gaz tovább: megnyikorduló talicskaölben hordtam (anyja hordta magzatát), s meglehet, ha vétek ez s nem érdem: könnyű volna megbocsátania, hogy gyakorta, hajladozva, térden benne túrtam egy lapátnyira; s fegyverem szorítva zord korokban, küzdelemre-gyúlt napok szelén rajta testmagasra toi-nyosodtam, s megsebezve rájábuktam én ... Nincs erő, mi tőlem elpörölné, mit belém a föld adott-szított: lettem ón kökénybokor-tömörré, rozsdaszínű, mint az ovi idők. Homlokom meg arcomat befonják már a ráncok — ennyi vak redő, ennyi mély barázda lesz bizonyság, mindig így fogok maradni hú, s szégyeneden és örömtelen, lám, válthatom ma végre emberül: megmaradt a föld a körmöm alján megmaradt a véremen — belül. 0, te föld!, te sírhelyünk, te bölcsőnk! hadd kínálom életem neked: megfizetni végül ím, a kölcsönt, mely teérted élnem engedett. Hárs György fordítója. LÁSZLÓ IBOLYA: SZISZEGJ, CSIKOROGJ EZERSZER INKÁBB Fényekbe fagyott éjjele a szótalan magánynak vallatja konok szívedet, görnyeszti gyönge vállad, olyan a csönd, hogy hangja van. testét is kitakarja, . hogy anyaöle melegén találhass már magadra. Ha megkísért a kényelem, ha elnémít a bánat — megtehet bármelyik zsiván.v bűnében cinkosának. Mire viheted egyedül? a dolgok heggyé tömörültek. nem kásaheggyé, te bolond, hogy foggal általüthesd. Sziszegj, csikorogj ezerszer inkább, de ott ne hagyd a terhet, verődj eleven cimbalom, és maradj Elevennek! SZ1RMAY ENDRE: HITVESI HŰSÉG Mint az árnyékhoz a fény, mint a csonka karhoz a kéz, csókkal, könnyel mindig hű vagy hozzam; így lettem én tebenned teljes, a mindenségnek engedelmes ember, élet és valóság. Az életed adakozó jóság. Szíved melege csak arra tüzel, amit az én szívem ritmusa üzen, ha szárnyal a lelkem. Szigetemnek te vagy a tenger; Virágomnak te vagy a napfény: Emberségemnek te vagy az ember. Ügy összefog hűséged teljessége, mint százezerszám fűszálat a pázsit, és átöleled az életemet, ember-igazán — mindhalálig. Megtalálták Boccaccio egyik levelét Roberto Abbondanza, a pe- rugiai levéltár igazgatója egy XVL századi könyv kötésének belsejében megtalálta Giovan- ni Boccaccio saját kezűleg írott levelét. A levelet a világhírű Decamerone írója Leonardo Certaldo olasz pénzváltóhoz intézte a franciaországi Avig- nonba, a pápák akkori székhelyére. Többek között azt írja benne, hogy Spoleto hercege foglyul ejtett egy Anichino dl Morgando nevű német zsoldos- kapitányt, & ez talán lehetővé teszi majd, hogy a pápa ügye rendeződjék, és visszatérhessen Avigmomból a pápai államiba. A levél rendkívül értékes ritka okmány. Dante mellett Boccaccio volt az olasz nyelv és irodalom »atyja«, de Dante kezétől írt egyetlen sor nem maradt fenn. Két évvel ezelőtt egy olasz kulturális intézmény 50 millió líxát (csaknem 75 000 dollárt) fizetett egy Poliziano- kéziratért. Pedig Poliziano 100 évvel később élt, minit Boccaccio és sokkal jelentéktelenebb író volt, mint a Do» camerone szerzője. ,
