Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-08 / 5. szám

ytlág PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ARÁ: 50 FILLÉR SomogyiHéplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM 5. SZÓM XEBD, 1963. JANUÁR 8 Mai számunk tartalmáboh A csökölyiek ezermester« (3. o.) Az aranyóra! (5. o.) Nem tűr halasztást! (6. o.) a felvásárlást végző dolgozók muokakörölményeiröl tárgyalt a KPVDSZ megyei bizottsága (Átudósítónktól.) A KPVDSZ megyei bizottsá­géi Koletár János jelentése alapján megtárgyalta a föld­művesszövetkezeti felvásárlás helyzetét, a dolgozók munka- körüirnényeit. A jelentés megállapította, hogy megyénk földművesszö- vetkezetei túlteljesítették a felvásárlási előirányzatot. A földművesszövetkezeti mozga­lom 886 dolgozója végzi me­gyénkben a felvásárlási mun­kát. Közülük 62(5 a MÉK, Ú60 pedig a földművesszövetkeze- tek alkalmazottja. A dolgozók a MÉK-nél át­lagosan 1292 forintot keresnek havonta, a földművesszövetke- zeteknél azonban csak 888 fo­rint az átlagbér. A földműves­szövetkezeti felvásárlók közül sokan a termelőszövetkezetek­ben is dolgoznak. A jelentés azt is megállapítja, hogy 260 földmüvesszövetkezeti dolgozó szakmai képzettségiének emelé­sében még van kívánnivaló. Mindössze 55 felvásárlónak van szakmu nkás-mzonyítvá- nya, negyvenketten most jár­nak ilyen tanfolyamra. A munkakörül menyek vizs­gálatával foglalkozva a jelentés szóvá tette, hogy sok község­ben a felvásárlóhelyek egész­ségtelenek, s a raktározási le­hetőségek sem felelnek meg a követelményeknek. Somogyvá- ron például egy régi, rossz paj­tában van a felvásárlótelep, de éhhez hasonló a helyzet még nagyon sok szövetkezetné*. A MÉK felvásárlotelepei már sokkal korszerűbbek. A jelen­tés azonnali intézkedéseket kér az fmsz-etotől és a MESZÖV- tőü a helyzet megváhoztatárá­ra. A KPVDSZ megyei bizottsá­ga a jelentést megtárgyalta, s több határozatot fogadott el a feltárt hibák megszüntetésére. Kilépett eredeti medréből a Kapos (Tudósítónkból.) A tél jó néhány szeszélyes fordulattal lepett meg ben­nünket. A rendkívül nagy mé­retű novemberi havazás, majd a kemény decemberi hidegek után január első napjai bő esőket, viszonylag melegebb napokat hoztak. A fölmelege­dés hatására megindult az ol­vadás. A hóié elvezetése nagy terhet rak folyóimkra. A Kapos eredeti medre sem tudta már befogadni a nagy vízmennyiséget, és a szombati egész napos eső után a vasár- napra virradó reggel a folyó kilépett régi medréből. Kapos­váron a cseri, a donneri és a Róma-hegyi hídnál sokan meg­állnak, s figyelik a hömpöly­gő, piszkos színű vizet, amely most az ártérben folyik. A cseri híd és az Iszók utca fö­lötti szakaszon a régi meder­nél jóval magasabban folyik a víz. Áradástól azonban nem kell tartani, mivel a gátak te­tejétől mintegy 150 cm-re ala­csonyabban folyik a víz. Az arra lakók közül nem egy ember szá jaiból ha l iám: »•Most árvíz volna, ha nem csinálnak gátrendszert a Ka­pósán.« Tizenötezer televízió- és rádiózavar egy év alatt Kötelező a gépkocsik zavnrszűrése A rádió- és a televízió-előfi­zetők számának gyarapodásá­val növekszik a posta zavarel­hárító szolgálatának munkája is. A háború előtti időben évenként négy—négy és fél ezer rádiózavart kellett kivizs­gálniuk. 1958-tól már hatezren felül volt a hibabejelentések száma, a múlt évben pedig már 15 000 hibát vizsgált meg és hárított el a posta. Az or­szágban mintegy 2,3 millió rá­dió- és több mint 300 000 tele­vízió-előfizető van, s a beje­lentett hibák 30 százaléka te­levíziózavarokra vonatkozik. Jó néhány rendelet védi a televízió- és a rádiótulajdono- sokat, s e rendelkezések végre­hajtását a posta szigorúan el­lenőrzi. A nagy frekvenciás berendezéseket — a televízió­vétel legnagyobb ellenségét — például csak a posta engedé­lyével lehet üzemben tartani. Jelenleg 1600 pvc-hegesztő be­rendezésnek van végleges vagy ideiglenes működési engedélye, sorsuk azonban bizonytalan. Ezeket ugyanis csak műsoridőn kívül lehet üzemeltetni, s ez az idő az adások bővítésével egyre csökken. Szabályozzák az orvosi dia­termiás készülékek használa­tát is. A posta néhány éve kezdte meg az országban ta­lálható ilyen berendezések át­hangolását olyan frekvenciára, amely a televíziót nem za­varja. Az idén ezt a munkát be is fejezik, az új berendezé­seket pedig már úgy készítik, hogy a közvetlen környezetben sem okoznak zavart. A két éve kiadott rendelet alapján sike­rült elérni, hogy az elektromos készülékeket, háztartási be­rendezéseket már zavarszűrő szerkezettel készítsék. ^A múlt évben a posta például 92 gyár új termékeit vizsgálta meg, s valamennyi termék már za­varszűrővel ellátva került for­galomba. Rövidesen újabb eredmény várható a zavarel­hárítás munkájában. Az új KRESZ előírja, hogy a gépkocsik csak zavarszűrővel ellátva közlekedhetnek. A ren­delkezés egyelőre csak az új kocsikra vonatkozik, december végéig azonban minden kocsi­ra föl kell szerelni a zavarszű­rőt. Megoldatlan probléma még a neonok és az erősáramú ve­zetékek okozta zavar. A váro­sokban egyre több a neonbe­rendezés, a televíziótulajdono­sok szemszögéből nézve azon­ban ezek a fények rontják a vételt. A posta kiderítette, y asárnap van, de a cu- ' korgyárban most is mennek a gépek. Vagonszám nyelik a répát. A hirtelen ki­törő, forró gőzoszlopok és a sokáig szálló pára megöli a gyárudvart, melyen át hét­köznapi öltözékben igyekez­nek munkahelyükre a délutá­ni műszakosok. Csak egy szobában, a KISZ-helyiségben érezni, hogy ünnep van. Itt a harap- nival&val és a hegy tevével megtérített fehér asztal mel­lett csupa ünneplő ruhás em­ber ül. Az a hét dolgozó bú­csúzik a gyártól, akit 1962- ben nyugdíjaztak. Tóth Lajos igazgató már elmondta az üdvözlő szava­kat, megköszönte a távozó munkások becsületes helytál­lását, átnyújtotta nekik a gyár ajándékát. Az emel­vényről most a párttitkárral, a főmérnökkel, a főkönyve­lővel, a KISZ-titkárrál együtt átül a nyugdíjasok asztalá­hoz. Vidáman beszélgetnek. Feltűnő, hogy milyen ke­vés szó esik az elmúlt évek­ről. Inkább a jelenről, a jö­vőről beszélnek az öregek. Arról például, hogy szép na­pokat akarnak eltölteni a cukorgyár balatoni üdülőjé­ben. Pedig arra gondoltam, hogy^most, az utolsó együtt- létkor fölelevenítik az el­múlt évek emlékeit, harcait, hiszen mindegyik nyugdíjas szinte egy-egy élő lexikona az üzemnek. Mennyi élményt vésett az idő Kiss Dániel ar­cára, aki negyven évig dol­hogy a nagy feszültséggel mű­ködő neonberendezések okozta zavarokat meg lehetne szün­tetni, ha több transzformátor­ral működtetnék ezeket. Föl­kérték a Nehézipari Miniszté­riumot is, hogy amennyiben le­hetséges, a nagy feszültségű vezetékek telepítésekor ke­rüljék el a lakott területeket. (MTI) Schröder londoni látogatása egy Bonn-London-tengely előkészítését szolgálja — hangoztatják a nyugatnémet kommentátorok Bonn (MTfó. Schröder külügyminiszter hétfőn délután repülőgépen. Londonba indult Lahr kül­ügyi és Müller-Armack gazda­ságügyi áttamtMoár kíséreté­ben, hogy kétnapos tárgyalá­sokat folytasson a brit kor­mány vezetőivel. Schröder külügyminiszter londoni látogatásával kapcso­latban Bonnban általában azt hangoztatják, hegy Schröder megbeszéléseinek középpontjá­ban a következő két kérdés áll majd: 1. a Közös Piachoz való an­gol csatlakozás problémája: 2. a bahamai konferencia után kialakuló új stratégiai koncepció a NATO-n belül. Feltűnő, hogy több különbö­ző irányzatú nyugatnemet lap — így az ellenzéki Frankfur­ter Rundschau és a kormány­párti Bonner Rundschau — Schnöder útjávai kapcsolatban egyaránt azt emlegeti: a kül­ügyminiszter látogatása egy Bonn—London-tengely előké­szítését szolgálhatja. E kom­mentárok szerint a Macmillan- kormány belpolitdkailag egyre inkább szorult helyzetbe ke­rül, a brit miniszterelnök ful­doklóként kap minden szalma­szál után, és így szívesen fo­gadná Bonn támogatását a Közös Piacba való felvételért folyó alkudozásokon. »Angliá­nak partnerre van szüksége, hogy kiegyenlíthesse hatalmi súlyának csökkenését és to­vábbra is hangadó maradhas­son a nyugati politikáiban — írja a Bonner Rundschau. — A következő hetek majd meg­mutatják, vajon meg lehet-e valósítani a Benn—London- tengelyt a Bonn—Párizs-ten­gely szétrombolása nélkül.« „Állati“ rekordok Hármas ikerborjak a Gyulatanyai Kísérleti Gazdaságban 13 100 borjú egy bikától — Naponta 43 liter tejet ad az ország egyik legjobb tehene A múlt évben szerte az or­szágban sok figyelemreméltó és érdekes »állati« rekordot jegyeztek föl. A Bábolnai Állami Gazda­ságban a rekorder állatok va­lóságos gyűjteménye találha­tó. A hatalmas baromfitenyé­szetben 26 00(1 olyan tjúkot ne­velnek, amely az évi 80- as országos átlag helyett 10 hónap alatt 221 tojást adott. Az eredmény természetesen nem véletlen. A gazdaság sa­ját keverőüzemében készült kitűnő tojótápot automatikus szalagetetők éjjel-nappal »tá­BÚCSÚ gozott a gyárban: s mint ve­zető műszaki vonul nyuga­lomba. Sok eső verte, nap égette Bödö Istvánt, az ud­var rendjének őrét tíz esz­tendő alatt. Ki tudná hirte­len megmondani, hány vagon répa útját egyengette a nyersgyártó üzemben hu­szonöt kampány alatt Gur­gel János. Emlékeket véstek a múló évek Kanizsai István­nak, a raktár, Orsolics Ist- vánnénak, Kiss Györgynek és Varga Ferencnének, a munkásszállás dolgozóinak arcára is. Miközben megöre­gedtek, nemcsak a gyár fej­lődött olyan rohamosan, hogy az évi 900 helyett ma már 3000 vagon cukrot készít, ha­nem közben a társadalom is gyökeresen megváltozott, emberibb élete lett az em­bernek. Volna tehát miről emlékezni... TŐTogy mégsem erről, ha- nem inkább a jelen­ről, a jövőről esik szó, an­nak az az oka, hogy a nyug­díjasok néhány hét alatt el sem tudtak szakadni igazán az üzemtől. A második ott­honban, ahogy emlegetik, még otthon érzik magukat. Minden friss: a szálló gőz, a répa szaga, a műszakváltás­hoz érkező munkások képe, minden. Bennük lüktet még, mint amikor munkába szok­tak jönni, a gyár éleiének minden rezdülése. Nehéz megszokniuk, hogy mindez most kezd emlékké válni. Bödö István mondja, hogy néha úgy érzi magát, mint­ha megsüketült volna. Azt veszi észre otthon, hogy egy­szer csak elindul a konyhá­ban, és nyugtalanul körbe­jár. mint a fészkét vesztett madár. Szeretné fölkapni a kabátját és bemenni dolgoz­ni az üzembe. De aztán ész­be kap, hiszen nyugdíjazták, nem lehet. — Nem lehet ezt mondja Varga néni is, a mikor utánaszólnak volt munkatársai, hogy jöjjön dolgozni. — Nem lehet —, pedig néha majdnem kisza­lad a száján: »Megyek.« Nehezek, fájdalmasak ezek a pillanatok. De érzik az öregek, hogy nemsokára meg­szokják a gyár nélküli kis világukat, az otthonit. És ha akkor valaki leül velük be- i szélgetni, már a múltról me- é sélnek többet. S ekkor érzik j majd igazán, hogy megöre- á gedtek. Pedig l<ár, hogy el- 4 szaladt az idő, hiszen ' nem­egyszer ejtik ki, hogy most tipTn a szép fiatalnak lenni... n e hát búcsúzni kell. KJ Helyükre lépnek azok az ipari tanulók, akik az idén érkeztek az üzembe. Így van ez rendjén. Az élet változik, mozgásban van, mint a drótkötélpályán a csillék, melyek szakadatla­nul hordják a aenet a dü­börgő gyár fölött. Az egyik jön, a másik megy... Sz. N. mi*f***»«+i***!*a±i**!*e!*!*^i+‘< lalják«. A rekorderek szinte a szó szoros értelmében szünet nélküli evéssel tartják kondí­ciójúikat. A Mezőhegyesi Állami Gaz­daság állattenyésztőinek egyik büszkesége a 309. számú Ki­csi nevű tehén, amely alig egy évtized alatt 61 110 liter tejet adott csaknem 2500 kiló tej zsírral. Itt a gazdaság mes­terséges termékenyítő állomá­sán ól az ország egyik legtermé­kenyebb bikája, a 451-es Planet, amelytől eddig 13100 kisborjú született. A kitűnő apaállat ’ utódainak tejhozama, illetve tejük zsir- százaléka lényegesen nagyobb, mint a más apától származó teheneké. A rekorder apaálla­tok közé tartozik a Magyar- keresztúri Mesterséges Ter­mékenyítő Állomás Uni verzál 2199. számú bikája is, amely­nek 1962-ben látott napvilá­got az 5477. utóda. A hjres bika anyja 6000 liter tejet adott 4,1 százalékos zsírtarta­lommal. Győr-Sopron megye leg­jobban tejelő tehene a Ma­gyaróvári Agrártudományi Fő­iskola gazdaságának 206-os Bárány nevű tehene volt. Ez a magyar-tarka és kosztromai keresztezésből származó fiatal tehén egy év alatt 10 230 ki­logramm tejet adott, és tejé­nek zsírtartalma 3,85 százalék volt. Hasonló nagy teljesít­ményt ért el Heves megyében Gyulai János makiári szövet­kezeti gazda egyéves Rózsa nevű tehehe is. Ez az egész környéken ismert kitűnő ál­lat 300 nap alatt 10 334 kiló. 4,18 százalékos zsírtartal­mú tejet adott. Legutóbbi ellése, október kö­zéjjé óta naponta 40 literes, tehát lényegében 120 forint értékű tejadaggal lepi meg gazdáját. Az általános gyakor­lat szerint a teheneknél álta­lában 10—12 évig lehet ma­gas tejtermelésre számítani. Kiss Zoltán hódmezővásárhe­lyi gölöncsér kisiparos 16 esz­tendős Jámbor nevű tehene alaposan megcáfolta ezt a ta­pasztalatot. Egylaktációs idő­szakban, vagyis, az elléstől számított 300 nap alatt ^ma­gas kora« ellenére 9089 kiló tejet adott. Érdekes, hogy ez a kiváló tehén, amelyet »ott­honában« százak csodáltak már meg, még egyszer sem szerepelt kiállításon. A ma­gyarázat az, hogy a tehén tőgye olyan nagy« hogy szinte a földig ér. Volt olyan nap, amikor négy kanna, illetve összesen 43 'li­ter tejet adott. Gazdája így érthető módom nagyon vigyá­zott rá, attól tartott, hogy mozgatása, szállítása veszé­lyeztetheti az egészségét. A múlt évi el-lési rekordot Szabolcs megyében a Gyula­tanyai Kísérleti Gazdaságban tartják nyílván-. A 62-es törzsszámú, nevű tehén hármas iker« borjaknak adott életet, Lényegesen több nevezetes »családi esemény«-re emlé­keznek a sertéstenyésztők. Az újikígyósi Aranykalász Ter­melőszövetkezet legjobb anya­kocái például 20—21 malaccal szaporították a »múlt évben az állományt. A rábacsamaki Kossuth Termelőszövetkezet 110-es számú, Joli névre hall­gató fehér hússertés anyako­cája két elléssel 33 malacot hozott világra. Ebből 24-et maga nevelt föl, a többit daj- kaságba adták. A mangalicák közül a nádudvari Béke Ter­melőszövetkezet kocája tartja a rekordot. Tizennyolcat fialt 1962-ben, s mind a tizennyol­cat föl is nevelte. Féléves korra malacainak átlagos sú­lya 159 kiló volt. Megfelelő tartás mellett még a halak is kép>esek re­kordra. Egy évvel ezelőtt a szakemberek körében nagy feltűnést keltett az a hír, hogy a Bikali Állami Gazdaság egyik tavából holdanként 15 mázsa 20 kiló pontyot fogtak ki. Hasonló nagy hozamot Euró­pában mindeddig egyetlen halgazdaság' sem ért el. A me­cseki hegyháton gazdálkodó nagyüzemben az idei nagy le­halászás most fejeződött be, s a mérlegelés tanúsága sze­rint az eredmény még a múlt évi rekordot is felülmúlja: a 100 hold vízfelületű tó átlago­san 17 mázsa 26 kiló pontyot adott, ez négy-ötszöröse a ha­zai tavak holdankénti hoza­mának. A rekordhozam re­kord prémiummal járt. A gaz­daság halászai az óriási ter­més fejében csuprán prémium­ként átlagosan 10 000 forintot kaptak. (MTI) 0202020202010202000100020102020002000002000100010000000202000201020102

Next

/
Thumbnails
Contents