Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-30 / 24. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1963. január 36. Kádár János elvtárs beszéde Elért vívmányaink örök érvényűek mában mutatkozik. Győr me­gyében például, ahol mini is­meretes, először fejezték be az átszervezést, az évi zárásnál munkaegységenként átlag 34 forint lesz a részesedés. Ha ezt a Győr megyei átlagot or­szágszerte el tudjuk érni, ak­kor már egészen másképp ál­lunk a mezőgazdasággal, mint most. Ezt a szintet el lehet és el js tudjuk érni. Nemcsak Győr megyében vannak szor­galmas, értelmes emberek, ha­nem az ország minden megyé­jében, csak valamivel jobb ve­zetés és nagyobb szorgalom szükséges. Minden nehézséget le tudunk küzdeni. De ehhez elengedhe­tetlen az is, hogy a kommunis­ták példásan dolgozzanak. Az a szép és megtisztelő feladat vár a félmilliónyi felnőtt és valami­vel több fiatal kommunistára, hogy a jövőben is, mint eddig, folytassák a felvilágosítást, szervezzék a munkát, lelkesít­sék az embereket, szavaik és tetteik mindenkor fedjék egy­mást, úgy dolgozzanak, hogy tetteik a többi embert is ser­kentsék. A mi választási programunk rövid és szűkszavú: bevált po­litikánkat akarjuk folytatni, úgy, hogy azt minden terüle­ten az eddiginél is jobban, ha­tékonyabban érvényesítsük. Külpolitikánk célja, hogy tovább erősítsük szövetsé­günket a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés orszá­gaival, a szocialista orszá­gokkal, minden haladó erővel. Változatlanul küzdünk az im­perializmus, a gyarmati rend­szer, az agresszió ellen. Küz­dünk az atomfegyver-kísérletek -beszüntetéséért, amit a Szov­jetunió legújabb javaslata reá­lis közelségbe hozott. A népek joggal elvárhatják — és meg­követelhetik — az Egyesült Államok és Anglia kormányá­tól, hogy a szovjet javaslatot magukévá téve biztosítsák az atomfegyver-kísérletek meg­szüntetését. Továbbra is harcolunk a né­met békeszerződés megkötésé­ért. A francia—nyugatnémet szövetség, a személyi hatalom és az adenaueri revansizmus szövetsége nagy veszélyt hor­doz magában Európa népei számára. E veszéllyel szemben a legfőbb és legjobb védekezés a második világháború nyo­mainak eltüntetése. Európa ügyeit rendezni kell — ennek kulcsa pedig a német béke- szerződés megkötése! Lankadatlanul harcolunk a fegyverkezés ellen, az általá­nos és teljes leszerelésért. Külpolitikánk alapelve váltó, zatlanul a békés egymás mellett élés és a normális viszony min­den országgal. Hiszünk abban, hogy a két rendszer — a tő­kés társadalmi rendszer és a szocialista társadalmi rend­szer — békés versengése az egész emberiség érdeke. Hi­szünk benne és dolgozunk is azért, hogy ebben a békés versenyben a szocialista társa­dalmi rend győzzön, az egész emberiség javára. Belső építőprogramunk: a párt vezetésével, az egész nép részvételével oldjuk meg az előttünk álló feladatokat. Tel­jesítsük az idei tervet] az öt­éves tervet, teljesen építsük fel a szocialista társadalmat, még magasabb fokra emeljük népünk általános életszínvona­lát, kultúráját, hogy azután el­juthassunk az egész emberi­ség legnemesebb céljait meg­testesítő kommunista társada­lomiba. A szocializmus, a kommu­nizmus elveiből semmit sem feladva, rugalmas és hajlé­kony politikát folytatunk ez­után is. Ha szilárdan és állha­tatosan kitartunk az összes társadalmi kérdésekben a kommunizmus elvei mellett, tovább tudjuk fejleszteni tár­sadalmunk demokratikus és emberies vonásait. Küzdünk azért, hogy a helyes vezetési és kormányzati elvek teljesen és maradéktalanul érvényesül­jenek; hogy a felvilágosítás és a meggyőzés módszere, vagyis a tömegek iránti bizalom, a tömegekkel való összeforrott- ság győzzön mindenütt, egész társadalmunkban. Teljes erővel, forradalmi lendülettel és lelkesedéssel küzdünk a burzsoá szemlélet és a kapitalista múlt minden­féle maradványa ellen, a kom­munista eszmék és a kommu­nista erkölcs győzelméért. Ez azt jelenti, hogy harcolnunk kell a közösség megkárosítói, a bürokrácia és a lelketlenség, a hatalommal való visszaélés ellen. Ha azt mondjuk, hogy rend­szerünk a dolgozók, a munka társadalma, álékor abból kell kiindulnunk, hogy szabadság, jog, kedvezmény, dicséret — minden jár annak az ember­nek, aki munkáját . elvégezte, de úgyszólván semmi sem jár annak, aki kötelességének nem tesz eleget. -A munka a jog alapja. A szocialista törvényesség helyreállítása az utóbbi évek harcában elért egyik legna­gyobb vívmányunk. Ám ez úgy van, hogy egyrészről egyet­len állampolgárt sem szabad megsérteni egyetlen jogában sem, de másrészről azt, aki a Magyar Népköztársaság tör­vényeit megsérti, mindig fe­lelősségre is kell vonni. Születőben van a szocialista nemzeti egység Az emberi helytállás szép példái (Folytatás az 1. oldalról.) gyen nyugodt mindenki —, egyetlen hétig vagy hónapig sem vár a Központi Bizottság A képviselőház mandátuma négy évre szól. Ha áttekintjük az egész választási ciklust, az a kép alakul ki, hogy az or­szággyűlésnek és a tanácsok­nak nem kell szégyenkezniük választóik előtt. A négy esz­tendő alatt, vagyis 1958 óta az ipari terme­lés 50 százalékkal növeke­dett, megtörtént a mező- gazdaság szocialista át­szervezése. Nem kis ered­mény az sem, hogy a 5 traktorok számát 26 000-rői majdnem kétszeresére, 50 000-re emeltük, a mű­trágya-felhasználás hol­danként 150 százalékkal növekedett és az átszerve­zés időszaka alatt a me­zőgazdasági termelés 8 százalékkal, a felvásárolt áruk mennyisége pedig 12 százalékkal nőtt. Fejlődés volt az élet minden más területén is. Jó érzés ar­ra gondolnunk, hogy az el­múlt négy esztendő alatt a fő­iskolai és egyetemig hallgatók száma 34 ezerről 67 ezerre, a középiskolai tanulók száma pedig 178 ezerről 330 ezerre nőtt. Ez olyan kulturális vívmá­nya népünknek, amelyre büsz­ke lehet, s egyúttal nagyon fontos biztosítéka a jövendő­nek is, hiszen minden dolgo­zó ember tudja, hogy a mun­kához nemcsak gép vagy be­rendezés kell, hanem művelt, ember is, aki ura a techniká­nak. Tekintélyes szám az is, hogy a kiskoros ked elmi forga­lom — másképpen a fogyasz­tás — a négy esztendő alatt, húsz százalékkal, vagyis egy­ötödével növekedett. Az a bi­zonyos individuális, egyéni sors is mutatkozik' abban, hogy most 2 300 000 tákárék- könyvtulajdonos van hazánk­ban s a betétállomány az 1958. évi kétmilliárd forintról 8,8 milliárdra emelkedett. Ez azt mutatja, hogy az egyének helyzete javul, mert különben honnan kerülne elő az a majdnem 9 milliárd forintos vastartalék, ami mindig jól jön a háznál. (Derültség.) A négyéves mérleg nem mu­tat tehát rossz képet. Ezeket az eredményeket a párt he­lyes politikájának, a dolgozó emberek, a nép alkotómunká­jának köszönhetjük. Elmond­hatjuk, hogy népünk a párt, a munkásosztály vezetésével; minden nehézséget határozot­tan és biztosan leküzdött. Eredményeink összegezése azt mutatja, hogy szilárd a néphatalom, a szocializmus alapjait le­raktuk, a szocializmus tel­jes felépítésének idősza­kába léptünk. Az elért vívmányok örök- érvónyűek, mert a végbement fejlődés eredményeképpen ha­zánkban megszűntek a régi rendszer visszatérésének gaz­dasági, társadalmi feltételei és mert a Magyar Népköztársa­ság része a szocialista világ­rendszernek, amelynél na­gyobb erő nincs a világon. A Magyar Népköztársaság a Persze most is az a helyzet, hogy van jól dolgozó minisz­térium és — hogy udvarias le­gyek — van kevésbé jól dol­gozó minisztérium. (Derültség.) Van jól dolgozó tanács és van kevésbé jól dolgozó tanács. Van jól dolgozó igazgató és van kevésbé jól dolgozó igaz­gató. Van jól dolgozó párt- szervezet és kevésbé jól dol­gozó pártszervezet. Ugyanígy van ez a mezőgazdaságban is. De ettől nem esünk kétségbe, mert intézményeink, szerveze­tevük, gyáraink, állami gazda­ságaink, termelőszövetkeze­teink, tudományos kutató in­tézeteink, a kultúra alkotó in­tézményei többségükben jól dolgoznak. Most az a felada­és a kormány, hogy a megol­dásra váró, az életszínvonalat érintő kérdéseket meg is old­ja. Szovjetunióval, a többi szocia­lista országgal, a világ haladó erőivel szilárd és biztos szö­vetségben halad előre. Meg­őriztük és tovább fejlesztettük1 népünk szocialista/ vívmányait és biztosítottuk népünk békés alkotó munkáját, a bókét. Kádár elvtárs itt megjegyez­te, hogy a közelmúltban az Egyesült Államok kormányá­nak brutális, agresszív fellépé­se következtében közel jártunk a háborúhoz. Nyílt támadás­sal, fegyveres erővel akarták letörni a kubai forradalmat. Bűnösen játszottak az emberi­ség sorsával, agresszív lépé­sükkel a világháború szélére sodorták az emberiséget. A Szovjetunió békepolitikája, ereje, megfontoltsága, felelős­ségérzete volt az, ami az em­beriséget a világháború kirob­banásától megmentette. Eb­ben a hatalmas tettben mi is részeseknek érezzük magun­kat, mert Kuba hős népe és a szocialista világ minden népe kész volt arra, hogy az ameri­kaiak provokációját minden erővel visszaverje és letörje. Most, amikor választásra ké­szülünk és számot kell adnunk •a végzett munkáról, biztató és szép a kép, amit felvázolha­tunk. Felvetődik azonban a szokott kérdés: nincs semmi­féle hiba? Minden olyan na­gyon jól megy nálunk? Üjra <11 csörgetni kezdjük magunkat? Nem, elvtársak, nem szabad Jlyen hibába esnünk. Nem sza­bad azt mondanunk, hogy mdn- cjen nagyon jól megy. Tudjuk, hogy nincs minden rendben, de azért időnként illő is és szüksé­ges is számot vetni a vég­zett munka eredményei­vel, ez adja meg azt az ér­zést az egész népnek, hogy érdemes dolgozni, érdemes tanulni, érdemes küszköd­ni, mert ez meghozza gyü­mölcseit. Kádár elvtárs itt felhívta a figyelmet arra, hogy amikor a hiányosságokról beszélünk, te­kintetbe kell venni azt a sú­lyos örökséget, ami a felsza­badult népeiknek jutott. A tő­kések, a nagybirtokosok, a Horthy- meg Szálasa-féle fa­siszták, meg a hitleristák a pusztulás és tönk szélére vit­ték az országot és a népet. Küszködni kellett a történel­mi örökséggel. Harcolni kellett a hatalomért. S amikor már azt gondol­tuk, hO'gy végre egyenesben vagyunk, hogy most már való­ban minden rendben van, a hatalom is szilárd, már egye­sültek is azok, akiknek ez volt a történelmi útjuk, egy mun­káspárt van, most már jön a fejlődés, akkor két óriási ki­térő következett. Az egyik bal­ra — a személyi kultusz az ismert következményeivel; a másik pedig jobbra — az el­lenforradalmi felkelés. Mindezeken a nehézségieken keresztültörte magát a ma­gyar kommunisták serege, né­pünk és a szocializmus min­den őszinte híve. Ha ezit mind számbavesszük és megnézzük a pillanatnyi helyzetet, lehe­tetlenség jó érzés nélkül gon­dolni a megtett útra. tunk, hogy akik még nem dol­goznak jól, azokat megbiztas­suk, mert erre mindig szükség van. Most például; amikor a választóknak jobban a .kezük ügyébe esik a képviselő, a mi­niszter vagy a tanácstag, bdz- tatgatni kell, hogy igyekezzék jobban dolgozni, mint eddig. A nagy gazdasági egysé­geinknél, a gyárakban sorra kell venni a viszonylagos el­maradottság okait és ki kell küszöbölni azokat, hogy egész­séges legyen a fejlődés, A gyengébb termelőszövet­kezetek megsegítése igen fon­tos. A természeti adottságok között is van különbség, de a fő különbség rendszerint a ve­zetésben és a tagok szorgal­Elvtársak! — folytatta be­szédét Kádár János — azt kérjük, hogy a magyar nép a választás napján szavazatával támogassa a Hazafias Népfron­tot, annak célkitűzéseit és je­löltjeit. Azt kérjük, hogy a dolgozók munkájukkal, politi­kai helytállásukkal támogassák az országgyűlést és a tanácso­kat, és segítsék azzal is, hogy ott, ahol kell, hallassák a kri­tika szavát. Természetesen a választás előtt, alatt és után is kérjük a munkában való helytállást, azt, hogy mindem dolgozó vesse latba tudását, alkotó képessé­gét, feszítse meg erejét az 1963-as terv és az ötéves terv sikeréért. A mostani időjárás egyes munkákat hátráltat. Készen­létben kell azonban lennünk, hogy ha az idő megengedi, azonnal nekilássunk és min­den átmeneti kiesést pótol­junk. Ez szükséges ahhoz, hogy terveinket valóra válthassuk. Ismeretes, hogy a munká­sok, a szocialista brigádok szo­cialista munkaversanyben épí­tik az erőműveket, a hidakat, a hatalmas vegyiműveket, a Dunai Cement- és Mészművet, most a hóban, a fagyban. A közlekedési dolgozók, a szere­lők, a gázzal, vízzel foglalkozó emberek és a bányászok is helytállnak a munkában, sok­szor olyan körülmények között, amikor frázis nélkül lehet a helytállást-hősiességnek nevez­ni. Külön meg kell említeni, hogy nemcsak a Központi Bi­zottság és a kormány, hanem az egész nép elismeréssel gondolt arra, ahogyan bá­nyásztestvéreink most, a különlegesen nehéz körül­mények között helytálltak, és gondoskodtak arról a szénről, amit a rendkívüli, hosszantartó hideg többlet­ként megkövetelt. Ismeretes, hogy egy vasárnapi műszakot már teljesítettek, s százkét százalékos eredményt értek éL, mégpedig úgy, hogy előtte is és utána is minden nap száz százalék felett voltak termelési eredményeik. A termelőszövetkezetekben most folynak a zárszámadások. Meg kell mondani, hogy a pa­rasztemberek, a viszonylag fia­tal termelőszövetkezetek tag­jai hősiesen helytálltak az aszállyal szembeni most már kétesztendős harcban. Az idei aszályos évben például búzá­ból a holdanként! tízmázsás, kukoricából pedig a 13 mázsás átlag olyan eredmény, amit annak előtte éves átlagban csak egyetlen egy esztendőben, 1961-ben ért el az ország. A helytállás egy példáját még meg kell említenem. Ez talán a legfontosabb. Az utóbbi két esztendőben tulajdonkép­pen háromszor volt kritikus a nemzetközi helyzet, bár nem egyforma mértékben. Egyszer 1961 elején, amikot as ameri­kaiak támogatásával az első partraszállási kísérlet történt Kubában. Másodszor ugyan­azon 'év nyarának végén és őszén, amikor a berlini kérdés körül éleződött ki a helyzet, harmadszor pedig most, októ­ber 22-én, és as azt követő na­pokban. Ebben a kritikus idő­ben, a nagy próbatétel idején, néphadseregünk — tisztek és katonák egyaránt — nagysze­rűen helytállt. 1961 őszín, ami­kor tovább bent kellett marad­niuk a szolgálatukat letöltött katonáknak, önkéntesen jelent , keztek további szolgálatra, s hasonlóan viselkedtek most, a kari b-tengeri krízis idején. Ugyanebben az időszakban helytállásból nagyszerűen vizs­gázott az egész magyar nép. Népünk október 22-én, 23-án, 24-én tudta, milyen súlyos a helyzet. A világ sok országában pánik, hisztéria tört ki. Emlé­kezzenek vissza azokra a na­pokra: nálunk az emberek ta­lán egy kicsit jobban figyel­tek a híreikre, mint máskor, be­szélgettek maguk között, de mindenki ott volt a munkahe­lyén és az egész nép nagysze­rűen, fegyelmezetten dolgozott. Semmiféle hisztéria, pánik, vagy hasónló nem volt. Ez népünk érettségét bizo­nyítja és — ne értsék fél­A párttagok és a párton kí­vüliek összefogása, a különbö­ző dolgozó osztályok szövetsé­ge és tömörülése, a népfront- mozgalom valóságos, haté­kony, reális erő. A szocialista nemzeti egység pedig születő­ben van, reális cél. Valósít­suk meg, hogiy a szocialista eszme jegyében egyesüljön és tömörüljön az egész nemzet. A szocialista zászló alatt, a szocialista eszme jegyé­ben lehetséges a nemzeti egység megvalósítása és ez . a nemzeti egység már ki­alakulóban van. A nemzetet nán őrlik többé kibékíthetetlen osztályellenté­tek. Népünk most 65 százalé­kában. munkásokból és alkal­mazottakból, 30 százalékában szövetkezeti tagokból és segítő családtagokból áll. Ez tehát né­pünk 95 százaléka, akik között nincs semmiféle alapvető osz­tályellentét. Ellenkezőleg: van olyan közös cél — a szocialista társadalmi rend teljes felépíté­se, a nép boldogulásának be­csületes szolgálata és a nép, az egész nemzet felvirágzása —, amely az összefogást erősíti. Most tehát reális a cél; hir­detnünk kell és dolgoznunk kell a megvalósításáért, hogy a szocialista eszme hassa át egész nemzetünket és az összefogás növelje a magyarság erejét. Nagy munka vár ránk, és most, a nagy hidegben szigo­rúbb feltételek között, majd könnyebb feltételek között, de dolgozni kelL Választási „Ígéreteink” kö­zött is ott van tehát, ked­ves elvtársaim, hogy szí­vósan, állhatatosan, s még jobban kell dolgozni, mert csak így érhetjük el és va­lósíthatjuk meg azt, amit az egész munkásosztály­nak, az egész népnek és minden dolgozó embernek kívánunk és óhajtunk: a még jobb és szebb életet! A feladatok előttünk állanak. Eszméink világosak, a párt ve­zet, az előttünk álló akadályo­kat leküzdjüík. re, ne vegyék szerénytelen­ségnek — azt is bizonyítja, f ogy liéjjünk nyugodt ab­ban az értelemben is, hogy az ország vezetésében nincs kapkodás. Népünk bízott a Szovjetunió politikájában, a nagy szovjet népben, Hruscsov elvtársion és harcostársaiban. (Lelkes, nagy taps.) , Elvtársak! Az elért eredmé­nyeké;, a m % n: :; » hiá­nyosságokat és az előttünk le­vő célokat számbavéve el­mondhatjuk: nagyon jók a fel­tételeink ahhoz, hogy a leg­közelebbi esztendőkben min­den téren ugyanolyan ütem­ben haladjunk előre, mint ed­dig. Ehhez az szükséges, hogy a párt rendíthetetlenül és szilárdan kövesse azt az igazi marxista—leninista kommunista politikát, amelyet az utóbbi évek­ben követett, s ahogy ed­dig nem engedte magát sem jobbra, sem balra rángatni, ezután se en­gedje. Arra van szükség, hogy a Hazafias, Népfront mozgalom eszméje hassa át egész népün­ket, a nép tömörüljön még szorosabb egységbe és a párt vezeitésével haladjon előre a szocializmus útján. Itt idős emberek is vannak, akik emlékeznek még arra, hogy a századforduló idején a szocialistákat sokan afféle hó­bortos embereknek tartották, akik valami soha meg nem va­lósuló eszme rabjai: később a kommunistákat üldözték és gyűlölték is, és hóbortosoknak is tekintették. Amikor fellépett Marx és Engels, majd később Lenin, és megszületett a Szovjetunió, a nagyvilágban az imperialisták, a tőkések ugyanazt csinálták: gyűlölték őket, haragudtak rá­juk, ugyanakkor kicsinyelték és megvetették őket. A Szovjet­uniónak pedig hol három hetet, hol két hónapot, hói három hónapot jósoltak megszületése­kor. És hol vannak az akkori lekicsinylők, hova lettek ezek az urak? A Szovjetunió viszont él és fejlődik, a szovjet nép a kommunizmust építi és a vilá­gon egymilliárd ember építi a szocializmust. Ezek a bennünket vezérlő nagyszerű eszmék, történelmi eredményei, amelyek munká­ban és harcban születtek, s amelyek további munkára lel­kesítenek. Biztosak vagyunk abban, hogy eszméink teljes és véglegies győzelmet aratnak és elérjük céljainkat. Pártunk, kormányunk, a Ha­zafias Népfront bízik a fővá­ros és a vidék választóinak, a munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek támogatásá­ban. Meggyőződésünk, hogy a választás eredménye tovább erősíti rendszerünket és növe­li a Magyar Népköztársaság jó­hírét a nagyvilágban — fejez­te be hosszan tartó, lelkes; nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János elvtárs. Dapsi Károly zárszava után a gyár dolgozóinak, ifjúmunká­sainak nevében Kovács László. a hajtómű munkása és Haszo- nits Kornélia, az öntödei gyár­részleg dolgozója hatalmas vö­rös szekfűcsofcorral köszöntöt­te Kádár Jánosit. A választási gyűlés az Inter- nacionálé hangjaival ért vé­get. (MTI) Kudarcba fulladtak az angol csatlakozási tárgyalások Brüsszelben Brüsszel (MTI). Brüsszelben — ahol már a déli órákban a kudarc légköre vette körül az angol csatlako­zási tárgyalásokat — kedden délután drámai gyorsasággal követték egymást az esemé­nyek. Az Európai Gazdasági Kö­zösség tagállamainak külügy­miniszterei magyar idő szerint 15.30 órakor ismét tárgyaló- asztalhoz ültek. Ezen a ta­nácskozáson jelen volt Lefevre belga miniszterelnök és Hall­stein professzor, a Közös Piac- bizottság elnöke is. Az ülés alig fél óra hosszat tartott és a hírügynökségek a különböző küldöttségek körei­ből szerzett értesülésekre és szóvivőkre hivatkozva világgá röppentették a hírt: kudarcba fulladtak az angol csatlakozá­si tárgyalások, mert nem sike­rült áthidalni az egyrészről Franciaország, másrészről pe­dig a Közös Piac többi öt tag­állama közt felmerült nézetel­téréseket Példásan kell dolgozni az élet minden területén 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents