Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-30 / 24. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁH4: 50 FILLÉR Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM 24. SZÁM SZERDA, 1963. JANUAR 30 Mai számunk tartalmából; Siófok, 1963 (3. o.) Olvasóink írják (5. o.l S inegreccsent a jég.*, (6. o.) Bei ált politikánkat akarjuk folytatni, ii2*i. hogy azt minden területen az eddiginél is jobban érvényesítsük Kádár János elvtárs beszéde Kádét- János beszédének bevezetéseként megköszönte a szíves fogadtatást, szívből gratulált a Gamz-MÁVAG dolgozódnak ahhoz, hogy az 1962. évi tervet nehéz körülmények között is sikerrel teljesítették. Ezután atadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Köziponti Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya forró, testvéri üdvözletét és jókívánságait, majd így folytatta beszédét: Kedves elvtársafc! A választás fontos aktus8 hazánk alkotmányos életében. A jelölőgyűlések a választópolgárok tevékeny és tömeges részvételével eredményesen befejeződtek. A jelölő gyűléseken körülbelül a választóik fele volt jelen, és így személyesen szólt hozzá ahhoz, hogy kit vegyenek fel a Hazafias Népfront jelölő listájára. A választás célja három pontban jelölhető meg. Az első és általános cél, hogy megerősítsük népi demokratikus rendszerünket s a másik, hogy megerősítsük és még hatékonyabbá tegyük politikánkat. A harmadik, nem kevésbé fontos tót, hogy olyan új országgyűlést, olyan új tanácsokat válasszanak dolgozóink, amelyek alkalmasak annak a megtisztelő, de nehéz és nagy feladatnak ellátására, amely legfőbb törvényhozó szervünkre és helyi néphatalmi szerveink tagjaira vár. A választáson valójában a politikára és a jelöltekre kell szavaznunk. A megítélés nem különösen nehéz. Ami a politikát illeti, ezen a választáson nem új politikával, nem új programmal lépünk fel. Pártunknak, a Hazafias Népfrontnak és természetesen a kormánynak a választási programja ennek a politikának még hatékonyabb, még jobb megvalósítása, amelyet az utolsó esztendőkben folytattunk. Ami az embereket illeti, országgyűlési képviselőink és tanácstagjaink a dolgozó tömegekből kerülnek ki, nem ismeretlenek a nép előtt. Nálunk nemcsak négyévenként egyszer, a választás idején jelennek meg a képviselőjelöltek és a tanácstagjelöltek a választók előtt. Rendszerünk és munkánk természetéből adódóan az országgyűlés tagjai is és a tanácstagok is egész életüket a dolgozók között, velük közös munkában töltik. A Hazafias Népfront Budapest Vili. kerületi bizottsága és a Ganz—MÁVAG gyár pártbizottsága kedden délután választási gyűlést rendezett « gyár Vörösmarty Művelődési Házának nagytermében. A vörös és nemzetiszínű drapériával díszített elnöki emelvény mögött felirat hirdette: *>A magyar nép a szocializmus teljes fölépítésének korszakába lépett«. Hosszan zúgott a taps, amikor az elnökség tagjai elfoglalták helyüket az emelvényen. Az elnökség tagjai között voltak: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Dapsi Károly, a Ganz-MÁVAG pártbizottságának titkára üdvözölte a választási gyűlés részvevőit. Ezután Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke mondott beszédet. Hol Tan igazi demokrácia? Hadd szóljak néhány szót rendszerünkről. A választás és a rendszer a föld valamennyi országában szorosan összefügg. A mi rendszerünk elnevezésében népi demokratikus, jellegében szocialista, tudományos meghatározás szerint pedig munkáshatalom, proletárdiktatúra. Ezt a rendszert már a Eöld számos országában kivívták, építik és erősítik a dolgozók. A mi rendszerünknek sok kritikusa akad. Mint tudják, nem szeretik a kapitalisták, a nagybirtokosok, a régi kiváltságok élvezői, sem azok, akik a tőkés országokban ma is hatalmon vannak, sem azok, akik a szocialista világrendszer létrejötte miatt korábbi kiváltságaikat elveszítették. Ezek a kritikusok gyakran mondják, hogy rendszerünk nem demokratikus, nem szabad. Saját tőkés diktatúrájukat pedig nagy előszeretettel nevezik »szabad világnak«. Népünk azonban már nem óvodás a politikában. Sokat tanult és sokat tud. Nagyon jól tudja, hogy az úgynevezett szabad világban külső megjelenési formájukban, alkotmányukban, intézményeikben néha eltérőek az egyes országok. Tudjuk, hogy kegyetlen, fasiszta terror van Dél-Vietnam- ban, Spanyolországban, Portugáliában és még sok más tőkés országban. Ezt a diktatúrát nem is leplezik. Nyílt brutalitással mészárolják, börtön zik be a haladás, a béke híveit és tartják elnyomás alatt az egész népet. Ismerünk olyan országokat is, amelyeket a polgári demokrácia hazájaként emlegetnek. A »szabad világ« részének nevezi magát Nyugat-Né- metország és az Amerikai Egyesült Államok. Ebben a Mát országban — és más, hozzájuk hasonló országokban — vannak demokratikusnak látszó intézményeik. Bizonyos mozgási szabadságokat, bizonyos jogokat meghagytak a dolgozó népnek, de rövid vizsgálódás után ezekről az úgynevezett demokratikus országokról is kiderül, hogy nem mások, mint a tőkésosztály diktatúrái. Másként mivel lehetne magyarázni azt, hogy Nyugat-Németörszágban. ahol hatalma, joga, szabad tere, működési lehetősége van a nagytőkének, a monopóliumoknak, a militaristáknak, már évekkel ezelőtt betiltották és föld alá kényszerítették az igazi emberi haladás képviselőjét, a Német Kommunista Pártot, üldözik és bíróság elé hurcolják a békemozgalom harcosait és legutóbb igen jellemző módon odáig jutottak, hogy bebörtönözték egy közismert polgári lap, a Spiegel szerkesztőit is. Az Egyesült Államokról a hagyományok alapján sok ember hiszi, hogy ott szabadság és demokrácia van. De a magyar dolgozók, akik már tudják, mi a különbség a szabadság és a tőkés diktatúra között, helyesen ítélik meg és mint jogtip- rást bélyegzik meg azt a bo- szorkáhyüldözést, amely az Amerika! Egyesült Államokban lényegében minden haladó erő, szervezet ellen folyik. Most, nemrég az Egyesült Államokban, amely magát a »szabad világ« bajnokának, erős és hatalmas országnak tartja, ahol a tőkés rendszer erős, ahol a hatalom vitathatatlanul és minden tekintetben a tőkések kezében van, az általuk támadott és lebecsült, jelenleg nem nagyon erős Amerikai Kommunista Pártot bíróság elé állították, éh aiad Hegen hatalom ügynökét akarják elítélni. Hosszú-hosszú sorban lehetne folytatni az ilyen példákat a nyugati tőkés világ azon. országaiból is, amelyeket ott demokratikusnak neveznek. Volt egy nagy francia gondolkodó, aki a polgári demokratikus rendszert, még a fasizmus előtt úgy jellemezte — Anaitole France-t idézem —, hogy a törvény előtt való egyenlőség egyformán tiltja meg gazdagnak és szegénynek, hogy a híd alatt háljon. Kevesen adtak ennél klasszikusabb és pontosabb jellemzést az úgynevezett polgári demokrácia szabadságjogairól. Ez a rendszer, mindenféle választás ellenére, a többpárt.-rendszer ellenére, a kibékíthetetlen ellentétek társadalma. Soha sehol, semmiféle polgári demokráciában nem lehet kibékíteni a kizsákmányoló tőkés és a kizsákmányolt munkás ellentétét Ezt a társadalmat másfajta ellentétek is szaggatják. Sohasem lehet összeegyeztetni a gyarmatosító imperialista nagyhatalom és a gyarmatosított, leigázott, elgyötört népek érdekeit. Az imperialista uralkodó osztályok saját népük kizsákmányolásán kívül mindig más népek kizsákmányolására is törekszenek, és közöttük is kibékíthetetlen ellentétek vannak. Példája ennek az a harc, amely most a Közös Piac országai, Anglia és a hozzátartozó országok, valamint az Egyesült Államok között folyik.) Mindezt, rendszerük ellentmondásait, a tőkés rendszer kegyetlen, kizsákmányoló, imperialista jellegét a nagytőkések megfizetett emberei azzal kísérlik meg elrejteni az emberek értelme elől, hogy náluk többpártrendszer és szabadság van. Ezzel a rendszerrel mi bátran és nyugodtan szembeállítjuk népi rendszerünk fő jellemvonásait. Nálunk nincs többpártrendszer, társadalmi életünk egy párt. a Magyar Szocialista Munkáspárt eszmei, politikai vezetésével fejlődik. Rendszerünk a Hazafias Népfrontban tömöríti a kommunistákat és mindazokat a nem kommunista gondolkodású; haladó, becsületes erőket, amelyek egyetértenek alapvető célunkkal; a szocialista társadalom felépítésével. Kádár elvtárs itt összehasonlítást tett a mi kollektív közösségi rendszerünk és a kapitalista rendszer között, amelyet nyugaton előszeretettel neveznek az »egyéni szabadság« rendszerének. Mint mondotta, a kapitalista társadalom a tőkések és nagybirtokosok osztályának hatalmát jelenti, az egyén sorsát pedig a cím, a rang, a vagyon határozza meg. A mi rendszerünkben a dolgozó osztályok, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség az élet ura, a fejlődés meghatározója, az egyes embernek pedig a tehetség, a tudás és a munka biztosítja az érvényesülést. Hogy ez kinek, milyen gyorsan sikerül, azt az dönti el, hogy ki, milyen szorgalommal tanul és hogyan áll helyt a munkában — mondotta Kádár élvtárs, majd így folytatta. Hogyan érvényesül az állampolgárok egyenjogúsága most nálunk, a mi népköztársaságunkban, a proletárdiktatúra országában? Általános és egyenlő a választó-jogosultság, mert valamennyi 18. évét betöltött állampolgár — tehát gyakorlatilag az egész felnőtt lakosság — választójoggal rendelkezik. Körülbelül 6,5 millió, sőt valamivel több választó van Magyarországon. Kádár elvtárs ezzel összefüggésben kitért a Horthy-rend- szer választási és parlamenti rendszerére. Utalt arra, hogy náluk a felsőházat kinevezték és nem választották. Az előírás szerint a felsőháznak tagja volt a Habsburg—Lotharin- giai uralkodóház minden tagja, aki 24. életévét betöltötte, még abban az esetben is, ha elmebeteg volt, mert ez ott nem volt kizáró ok. (Derültség.) Azon kívül volt a tagok között öt herceg, harmincnyolc gróf, tizenhat báró. Az 1931-ben megválasztott képviselőházban a 245 képviselőből 107 volt nagybirtokos, nagytőkés, és bankár, a másik fele megfelelően megoszlott horthysta főtisztviselők, és a Horthy-rendszer haszonélvezői között. Akinek történetesen volt szavazati joga és élhetett vele akár nyíltan, akár titkosan, azelőtt még ott állt a nagy kérdés: kit választhat meg. 1930 körül mi kísérletet tettunk, hogy a választáson indulhassunk. Az akkori Magyar Szocialista Munkáspártnak voltak képviselőjelöltjei, közöttük Palotás elvtársunk, az építőmun- kásolktól és mások. Akkor ötezer ajánló kellett, hogy egy képviselőjelölt indulhasson. A munkáskerületekben gyűjtögettük az aláírásokat. Ha azonban azt akartuk, hogy elfogadják az ötezret, altkor egy jelöltnek legalább 25 000 ajánló kellett, mert a benyújtott aláírásokat másnap érvénytelenítették. Fellebbezni sehová sem Lehetett. A végén aztán a választás küszöbén egy gyűlésen rajtaütve szétverték a Magyar Szocialista Munkáspártot, a képviselőjelölteket a rendőrségen a Horthy-rendszer detektívjei gúnyolták: hogy vannak a képviselő urak? Nos, sokan azok közül, akik akkor gúnyolódtak, már gyászos véget értek, de az akkori képviselőjélöltek közül egyik-másik ma is él, tiszteli, és megbecsült veterán harcos, sőt képviselő is van közöttük. Alkotó vita a jelölőgyüléseken \ Kádár elvtárs a továbbiakban a mostani választási előkészületekkel foglalkozott. Elmondotta, hogy a választóknak mintegy fele részt vett a jelölő gyűléseken, s eléggé alaposan, behatóan megvitatták: kát állítanak jelöltnek. Mintegy 3800 esetben kicserélték a Népfront eredeti jelöltjét és másik jelöltet állítottak, néhány száz esetben pedig két jelöltet fogadtak el, hogy majd a szavazók döntsék el, ki lesz közülük képviselő, tanácstag. Több millió ember döntötte el tehát, kit ajánlanak a listákra saját ügyük képviselőjeként, az országgyűlésbe vagy a tanácsokba. A mostani képviselőjelölteknek — eredeti foglalkozás szerint — mintegy 42 százaléka munkás, tizennyolc százaléka paraszt és 36 százaléka értelmiségi. A jelöltek kiválasztásánál kellően érvényesült az a követelmény, akair-e, képes-e, tud-e a tömegek által ismert és elfogadott politika érdekében dolgozni. Foglalkozott a Központi Bizottság az ipar-vezetés kérdéseivel, a mezőgazdaság fejlesztésének kérdéseivel, a személyi, kultusz maradványainak felszámolásával, azonkívül összehívta pártunk VIII. kongresz- szusát. Ez utóbbinak előkészítése hatalmas feladat volt, hiszen az egész munkát át kellett tekinteni. Közben meg kellett oldanunk a gazdasági és kulturális építés kérdéseit is. Amint ezt a statisztikai hivatal közölte, a múlt esztendőben a* ipari termelés 9 százalékkal nőtt — és ez nagyon fontos —, a termelés növekedésének 63 százaléka a termelékenység emelkedéséből származott. A mezőgazdaság a rossz időjárás miatt csak az előző évi termés mennyiségiét érte el, viszont a mezőgazdaságtól felvásárolt árumennyiség a múlt esztendőben 5 százalékkal növekedett. Megfelelően növekedett a teherszállítás, a személyszállítás és a külkereskedelmi forgalom, valamint S százalékkal nőtt a beruházás is az előző évhez képest. Az egész választásnak ugyan-1 A lakosság pénzbevéL tóle 1962-hem 1 Qfil — fi,kénest úgy, mint rendszerünknek nem az a lényege, hogy egy párt vagy több párt működik-e, egy párt vagy több párt in- dul-e a választásokon, hanem az, hogy tőkés diktatúra van-e vagy munkásihatalom. A tőkés országokban a haladás erőivel szemben érvényesítik a diktatúrát, a kommunistákkal, más haladó emberekkel, a béke egyszerű, nem kommunista harcosaival szemben a monopóliumok, az imperialisták és a militaristák javára. A mi rendszerünkben is van diktatúra és van elnyomás, de csak azokkal szemben, akik háborúra, a népi demokratikus rendszer ellen szervezkednek, uszítanak, akik nemzeti vagy faji gyűlölködést szítanak. A nemzeti, faji gyűlölködést szítók- kat, a háborús uszítókat, a népi demokratikus rendszer ellen fenekedőket — ha ilyenek kerekednek — február 24 után még határozottabban és még szigorúbban korlátok között tartjuk és visszaszorítjuk. Kádár elvtárs a következőkben az elmúlt év munkájáról, eredményeiről szólott. Mint hangsúlyozta: Számos nagy kérdéssel foglalkozott pártunk, a Hazafias Népfront, s ennek nyomán népünk, és sok fontos kérdést megoldottunk, másokban megtaláltuk és megjelöltük a meg4- oldás útját és módját. tóle 1962-ben 1961-hez 4,2 százalékkal növekedett, fogyasztása pedig 4,8 százalékkal nőtt. Az 1962. év eredményei hez tartozik, hogy az év végén a kormány hozott néhány szociális intézkedést. Ezek: a szülési szabadság meghosszabbító" sa, az özvegyi nyugdíj javítása. néhány fogyasztási cikk árának csökkentése. Amint tisztelt hallgatóim emlékeznek rá, a kongresszuson szó esett további ilyen, az életszínvonalat és a nép jólétét érintő intézkedésekről. így a családipótlék felemeléséről a kétgyermekes családoknak, valamint még néhány más intézkedésről, amelyek megvalósításának feltételein most dolgoznak az illetékes állami szervek. A Központi Bizottság és a kormány számon tart sok más, az életszínvonalat érintő kérdést. Ismeretesek előttünk bizonyos munkáskategóriák és bizonyos alkalmazotti, értelmiségi foglalkozású emberek problémái, vagyis az, hogy az általánoshoz képest kissé lemaradtak. Becsületesen meg kell azonban mondanunk, hogy az ebben a csoportban érintett fizikai és szellemi dolgozók száma nagyon jelentős. Ha munkával, a termelékenység emelésével, a termelési költségek csökkentésével megteremtjük a feltételeket — le(Folytatás a Z, oldalon.) 0102020202024802005323530102020100000002000102010048000202230201020102
