Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-16 / 294. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1962. december 16. Különös ismertető jele: JUBILEUM Törvényszerű-e az üzemi baleset? CSONKA — Nézze a kezemet — mondja Szabó Imre, a Csur-I gói Faipari Vállalat biztonsági I megbízottja. — Látom, erős, kidolgozott! munkáskéz... — Ne azt, az ujjamat! — Igen, igen: kettő csonka, rövidebb... Mitől? — Gépmunkás vagyok 1939- tőL Itt kezdtem a Fiedler-cég- nét. Nem törődtek akkor az emberekkel. Ezért csonkult meg az én kezem is. Ez a régi faipari gépmunkások különös ismertető jele: a csonka ujj, egy részüknél pedig a nyomorék kéz. — Nem lehetne ezen változtatni? — De igen! Azt akarjuk elérni, hogy a most fiatal faipari gépmunkásokat a jövőben ne csonka kezükről, hanem szaktudásukról ismerjék föL Nem véletlen — mulasztás! A Csurgói Faipari Vállalatot éveken át úgy emlegették, mint ahol igen keveset törődnek az emberek védelmével, s ezért az összes helyi ipari vállalatok közül a legnagyobb az üzemi balesetek száma. A múlt évben sokat tanácskoztak a vállalat vezetői, hogyan lehetne ezen változtatni. De nemcsak tanácskoztak. Elsősorban Mihalovics László főmérnök, megbízott igazgató követelte határozottan a balesetek azonnali kivizsgálását és a hibák elkövetőinek felelősségre vonását. A baleseti jegyzőkönyvekben nem találni olyan bejegyzéseket, mint amilyent másutt: »Véletlen műve«; »Senki sem felelős«. Szabó Imre még művezető karában nem oktatta ki egyik dolgozóját a Lits Istvánt, hogy a Rituper- nek kifizetett 1083 forint táppénzt térítse meg a vállalatnak. Lits föllebbezett. Az egyeztető bizottság tárgyalásán kiderült, hogy a művezető, bár 30 éves faipari gyakorlattal rendelkezik, nem ismeri a munkásvédelmi szabályokat. — Nem én vagyok a hibás, a gyerek szeles volt, kapkodott, ezért történt baleset... De minek is ennyit tárgyalni az egészről? Engedjék el a büntetés felét, mert engem csak a pénz érdekel, hagyjuk az egészet... Különben is, amíg faipari gépek szaladnak, baleset mindig lesz — jelentette ki Lits István. Ez az állítás hamis. Az üzem dolgozói tudják, hogy körültekintő, figyelmes munkával elkerülhetik a baleseteket. Egy újítás, amiről megfeledkeztek Más faipari üzemekben is sok balesetet okozott már a szalagfűrész. A biztonsági utasítások ugyan előírják, hogy a fűrész fejét minden esetben a megmunkált anyag magasságához kell állítani, ezt azonban ritkán teszik meg. Az elszakadt fűrész nagyon sokszor okozott súlyos balesetet is. A csurgói vállalat két dolgozója — Fábián Béla és Dömötörfi Károly — szeptemberben egy ügyes berendezést készített, s azt föl is szerelték egyik szalagfűrészükre. Ha elszakad a fűrész, ez a készülék megakadályozza a balesetet. Rövidesen valamennyi gépüket ilyen berendezéssel látják eL A két munkást megjutalmazták, s a megyei tanács ipari osztálya megígérte, hogy újításukat másutt is alkalmazzák majd. De még mindig nem történt semmi. Pedig érdemes lenne ezt a készüléket a Kaposvári Faipari Vállalatnál is és mindenütt a faiparban alkalmazni. « Közős gond 1961 második felében 31, az idén 12 baleset történt a Csurgói Faipari Vállalatnál, pedig munkásaiknak száma a tavalyinál csaknem duplája. Nem sikerült volna ilyen jelentős eredményt elérni, ha a balesetek csökkentését csupán a vállalat vezetői tartották volna fontos feladatnak. A szeptemberben megrendezett »Dolgozzunk baleset nélkül« hónap — egyetlen baleset sem történt — és a munkásvédelmi őrök alapos munkája arról tanúskodik, hogy ez közös gond a Csurgói Faipari Vállalatnál. A munkásvédelmi őrök a legkisebb hibát is fölfedik, jelentik, kérik megszüntetését. Füstös János, Németh II. József, Filippó János, Récsei József a leglelkesebb munkásvédelmi őrök. Néhány esetben azonban hiába javasolnak. Amire saját erejükből futja, a vállalat vezetői mindent megoldanak. De kellene porelszívó berendezés, a ládaüzemhez kívülről fűthető kályha, mert most hidegben dolgoznak az emberek, s igen nagy a baleseti veszély. Ehhez azonban nagyobb összegre volna szükség. Ezt pedig csak a megyei tanács biztosíthatná. Szalai László az év elején, MIHÁLYI MARGIT: balesetelhárításra, s azt sérülés érte. A vállalat igazgatója emiatt Szabót írásban figyelmeztette, s megvonta tőle a prémium 15 százalékát. Ugyanígy járt Fábián István művezető és Kiss Lajos tanműhelyvezető is, mert elmulasztotta a munkásvédelmi kioktatást, illetve egy ipari tanulót felügyelet nélkül engedett dolgozni. Hárs Vendel figyelmetlenül dolgozott az ingafűrészen, s baleset érte. Öt is felelősségre vonták. Rituper János gépmunkás művezetőjének, Lits Istvánnak a jelenlétében a munkásvédelmi utasításokat felrúgta, ennek következtében balesetet szenvedett, s majd egy hónapra kiesett a munkából. Az igazgató fegyelmi határozattal kötelezte KI Segítsek bevásárolni, mondja Kismama, akinek csak a szokásos reggeli köszöntésére kukkantottam be. De azonnal lefülel, és megrak kosarakkal. Csak elmegyek a piacra, kiabálok le a többieknek, és máris megyek utána. Kismama megy elöl. Én mindenütt utána a kosarakkal. Nem akar sok mindent venni, de kosarat vinni kell, mert sohasem lehet tudni! A piac nyüzsög. Színek és illatok orgiája. Duzzadt átal- vetők, rakott szekerek, sajthegyek és lebbenő szőttes szoknyák. Pergő zsivaj románul, szászul, magyarul. Az első asztalra lerakom a kosarakat, hogy gyorsan bevásároljunk. Mert mi kell? Egy kis vöröshagyma, uborka, egypár szem paradicsom, paprika és csőmSM AM A A piacon ___________________________.::: bor. Kismama megsemmisítőén nép rám, közben pedig úgy alkuszik és becsmérel mindent, mintha az egész asztali rakományt meg akarná venni. Aztán nyugodtan továbblép, mintha semmit sem látott volna. Az asszony kivörösödve óbégat utánunk, és esküdözik a maga meg a családja életére, hogy nem adhatja olcsóbban még a Damnánák sem! És jön sorba a második, a, tizedik, a huszadik, ki tudja már, hányadik asztal, mind hasonlóképpen. Kismama lélegzetelállítóan és ámítóan alkuszik, veszekszik és háborog románul, szászul, magyarul. Az asszonyok hasonlóképpen. LiMa ünnepli 80 éves fennállását a nagybajomi önkéntes tűzoltótestület. Az alapítási jegyzőkönyvet 1882. december 16-an írták alá. Egyed Dezső őrnaggyal, a megyei osztály parancsnokával öreg tűzoltókat keresünk. Megnézzük a régi szertárat és a mellette álló szép új épületet. Egy ősz hajú, idős asz- szony, özvegy Horváth József- né csillogó szemmel áll mellettünk. — Ugye, milyen szép az új szertár? S hozza a kulcsokat, hogy belülről is megmutassa. — Ez itt a klubszoba, az a gépjárműfecskendő garázsa. És magyaráz lelkesen. — Most sokkal gyorsabban megy minden, a gépkocsi percek alatt odaér a tűzhöz. Ki ez a kedves öregasszony, aki rajongással tud beszélni az egyik legnehezebb és legszebb hivatásról, a mentésről és a segítésről? Gyenge György, a tűzoltótestület elnöke így jellemezte: — A mi Horváth nénink a legtisztább asszonyok közé tartozik a faluban. Évek óta ő látja el a szertárgondnoki teendőket. Nála van mindig a kulcs, és ha félrevert harang- szót hall, nyitja az ajtókat, és együtt dobog a szíve a mienkkel. Minél gyorsabban odaérni és segíteni. A régi szertá-. rat ma is meg lehet nézni, olyan tisztaság és rend van, mint egy gyógyszertárban. A tűzoltók Horváth nénije útba igazít bennünket: — A legöregebb tűzoltónk Nagypál János. ' Nyílt tekintetű, nagy baju- szú bácsika az öreg tűzoltó. Amikor a régi emlékekről faggatom, sodorint egyet az őszes sortén, és legényesen beletúr a hajába. — Jó volt, mert akkor még fiatal voltam. Közbeszól a felesége, és képet tesz az asztalra.-\ (IV.) hegek, és az ájulás kerülget a kimerüléstől, de Kismama egyre fürgébb. Hogyne! Rengeteg még az asztal meg a földre rakott áru, hát a szekerek? Azt mind végig kell alkudni, elhiszem, hogy igyekezni kell. Kótyagosan megyek utána. Ismerősök is vannak. Azokkal is beszél. A paradicsom alkuja közben érdeklődik a család után, vöröshagyma-becsmérlés közben orvosságot ajánl, egy szekerest elkerekít, mert igen kiállt az útra, és megakadt fekete bársonyszoknyája. Beletörődöm sorsomba. Most már a humor kedvéért én vadászom, nehogy valaki is kimaradjon, én is szeretem az alapos munkát. Emlékezőtehetsége kábító, egy asztalhoz sem tudom még egyszer odavinni, mindenre emlékszik. Mindent megnézünk, o túrósbodönöktöl kezdve a fehér egérig! Amelyik a szerencsecédulákat húzza. Még arra is alkuszunk, mert Kismama mindig szeretett volna egy fehér egeret, de nem félek, mert biztosan tudom, hogy mi nem veszünk, csak elszántan alkuszunk, mintha az életünk függne tőle. A várhegy bástyáival és tornyaival úgy forog a fejünk fölött, mintl-egy vásári panoráma. És délfelé Kismama felsóhajt. mikor már nincs számunkra új a nap alatt, mert mindent megnéztünk. — Ezért nem volt érdemes kijönni! Ez piac?! — mondja sértődötten. Kitel a hideg. Mi lenne velem, ha ez piac volna? Visszatérünk az első asztalhoz. Megadással menyek utána. tJay látszik, elölről kezdjük, nekem már mindegy. De nemi Egek, vásárolunk!! Már alig van valami az asztalon, az is az alja. Azt megvesszük mi, de drgagbban, mint ahogy reggel kínálták. Kismama diadalmasan vonul előttem. Így kell vásárolni! Délben és nem reggel, oktat sHnorvan, mert akkor köröm- szakadtáig tartják az árakat, ijgy ám! És megelégedetten, fürgén léndel hazafelé Magamról nem beszélek. És ő a hetvenneefa éves. (Folytatjuk^ — De milyen hej re legény voltál! Tessék csak nézni, már akkor is gyönyörű volt a bajusza. A megsárgult kép szálfa termetű, szúrós szemű fiatalembert ábrázóL — Abban az évben készült, amikor tűzoltó lettem. 1916-ot írtak. Nemsokára fél évszázada lesz... — És ez alatt a fél évszázad alatt hány tűz oltásában vett részt? Gondolkodik, sodorimt a bajuszon. — Hát ezer az biztosan volt. De az is lehet, hogy sokkal több. Utána kéne számolni. Akkor még csak zsúpos házak voltak, és sorra gyulladtak ki. Nyaranta szinte naponta oltottunk. — Melyik volt a legnagyobb tűz, amire emlékszik? — Az bizony csúnya volt nagyon. 1948-ban 50 holdnyi erdő égett Csákotapuszta mellett. Álltunk ott, és sírtunk tehetetlenségűinkben. Döbbenten néztük az erdő pusztulását. Percenként hatalmas robbanások aprították a fát a tűzre. Akkor mindenkinek újra fölrémlett a háború. A visszavonuló német csapatok teleszárták az erdőt aknávaL Négy kilométerrel lejjebb, Homokpuszta alatt fogtuk el a tüzet, ott már nem volt akna ... Ránk nyitja az ajtót Varga János parancsnok. Mosolygós arcú, vidám ember. Civilben a termelőszövetkezet Jpgatoisa. 15 éve parancsnok, és 1946 óta tagja a testületnek. A mára teielődik a szó: ;— Szerencsére egyre kevesebb a tűz. Tavaly például kettő volt. az idén már csak egy. De mi azért gondosan vigyázunk. Az öreg tűzoltó vörös bort tesz az asztalra. Tölt, és legényesen kihúzza magát. —r Akkor arra koccintsunk, hogy együtt ropjuk majd a táncot az esti báliban. i Emeljük, már a poharat, de élete párja megelőz bennünket. — Az én uram jó táncos volt, valamikor régen egy tűzoltóbálban fogadtunk hűséget ... És odasimul az ősz emberhez, aki helyre legény volt valamikor... V. S. Üli le** később? Mindenféléről szó eshet az ilyen helyen. Bosszúsak az emberek, de általában készek arra, hogy bosszúságuk tárgyának, okozójának a rovására tréfával üssék agyon az időt, ami sohasem cammog olyan lassan, mint amikor éppen várakozni kell. Akad, aki munkából igyekezne haza. A gyerekek egy csoportba húzódnak, iskolában voltak. Ide járnak át a szomszédos községekből Memyére, mióta itt a körzeti iskolájuk. A máj napra rendelt — nem mondhatnám, hogy szent — evangélium már elhangzott. Jobbára a férfiak mondták a vezérszólamot, az asszonyok csupán kontráztak. Főleg a gyerekek miatt, akik korán kelnek és későn fekszenek. Negyvenhármán vannak — ki Aszalóból, ki máshonnan —, reggel fölkerekednek, és ilyenkor estefelé már nagyon mennének haza. A várakozást ők viselik el a legnehezebben. Pedig keli várni jócskán, mert mintha végleg a rosszra szánta volna el magát a kaposvár—felsőmocsoládi járat, naponta késik. Általában 30—35 percet. — Alighanem valami menyecske szoknyájában akadt föl a busz kereke. — Én meg azt hiszem, hogy valahol nagy köd esett, és földúfcra tévedt az autóbusz. — Inkább az lehet az igazság, hogy ez is beleszámít a nyugdíjba. Minek siessenek. Fél óra alatt sok ilyen kizárólagosnak vélt igazság kimondására van idő. Védekezni kell a hideg, no és nem utolsósorban a bosszúság ellen. Jó óm is lesz, mire az itt áthűlt csontok fölmelegednek. És az is jó, ha a várakozók megúsz- száik csupán néhány tüsszentéssel. Állnak a buszvárónál, és egyfolytában mondják a magukét. Miért itt panaszolják el mindennapos sérelmüket? Panaszolták ők már másutt is, de nem sok sikerrel. Mert lám, nem térül emberségesebb sietésre ez a járat. Ezt is ők kérdezik valahányan... — Akkor mi lesz, ha a novemberi havazáshoz hasonló időszak köszönt be ismét? Ha most, amikor az útviszonyok az évszakhoz képest jónak nevezhetők, »törvényszerű« a járatonként! félórás késés, mi lesz később, amikor már mélyebben benne leszünk a télben, és nemcsak óvatosan kell vezetni a csúszós úton, hanem még hó is útját állhatja a járműnek? Csakugyan, mi lesz később? Amikor a tél parancsára változik meg a menetrend, amit, megbízhatóan okos emberek szerkesztettek meg, csak hát... arról már gyakorta megfeledkeznek, hogy számon kérjék a megvalósítóktól a pontosságot. Pedig de jó lenne, ha nem késne ez a számonkérés is, mint a kaposvár—felsőmocsoládi autóbuszjárat! L. I. Megszűntek a A falust lakosság cukrászsüteményekkel és más cuk- rászikészítményekkel való ellátására cukrász bázisüzemeket létesítettek a szövetkezetek. Ezek a bázisüzemek elkészítik az egyes községekben szükséges cukrász'készít- ményeket, és az erre a célra rendszeresített csukott, az egészségügyi követelményeknek megfelelő gépkocsikon szállítják a községi cukrászdákba, italboltokba vagy élelmiszerboltokba. A boltok nemcsak árusítják a cukrászkészítményeket, hanem tortákra és más cukrásztermékre előzetes megrendeléseket is vesznek föl, melyeknek alapján a bázisüzemek elkészítik a kívánt formában a lakodalmi, a keresztelői, a névnapi és más alkalomra megrendelt tortákat vagy egyéb cukrász- süteményeket. Ä megrendelt sütési gondok áru abban a boltban vehető át, ahol a megrendelést feladták. Nem gond tehát ezentúl cukrászsütemények, tor' stb. elkészítése, mert r föl kell keresni a légi < lebbi szövetkezeti cukrá dát, italboltot, vagy élelmiszerboltot, és föl kell adni a megfend»’tn. A bázisúi., a torták és más cukrász- ü - menyek mellett bevezetik a félkész cukrásztermékek (tortalap, kré- meslap, habroilnd stb.) gyártását is. Azok a vásrlók, akik saját' maguk akarják otthonukban elkészíteni a tortához vagy a süteményhez szükséges krémet vagy tölteléket. íé'kész árukra adják fel megrendelésüket a szövetkezeti cukrászdákban, italboltokban, élelmiszerboltokban. (3202) I
