Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-14 / 292. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! v AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ÁR 4: 50 FILLÉR Mai számunk tartalmából: XIX. ÉVFOLYAM 292. SZÁM. ♦ FENTEK, 1962. DECEMBER 14 Helyünk a nagyvilágban (3. o.) OTTHONUNK (5. o.) Miért keli a jé szénhez rosszat is venni? <6. o.) Nagy, tisztító vihar tombol a földkerekség fölött Hruscsov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán Népművelési Állandó Bízott* sága a városi kulturális bizottság néhány tagjával közösem szerdám délután megvitatta a felnőttoktatás helyzetét. Jankovits István, a kaposvári dolgozók iskolájának igazgatója tájékoztatta értről a megjelenteket. Elmondotta, hogy Kaposváron ebben, a tanévben több mint kétszeresére emelkedett a hallgatók létszáma a múl év azonos időszakához képest. Szeptemberben 1111 dolgozó iratkozott be az általános iskolák esti, illetve levelező tagozatára. Sajnos, a november végén megtartott beszámolók arról tanúskodnak, hogy a felnőttoktatásban részt vevők egy- harmada nem kapcsolódott bele a munkába. A beszámolókon mindössze 778-an jelentek meg. A dolgozók általános iskolájának esti tagozatán viszonylag jó a helyzet. Itt alig 14 százalékos a lemorzsolódás. Kár, hogy a tanulásnak ezt a látszólag nehezebb formáját mindössze 174- en választották. A levelező ta181-em hagyták abba a tanulást. Még kedvezőtlenebb képet mutat az üzemi iskolák levelező tagozata, itt a részvevőknek csaknem a fele maradt távol a negyedévi beszámolóról. A 13. sz. AKÖV-mél a hallgatók ötven százaléka s a ruhaüzem, a MÁV és az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat levelező oktatásra beiratkozott dolgozóinak is töfbb mint negyven százaléka lemorzsolódott. A hallgatók létszáma további csökkenésének megelőzésére az állandó bizottság javaslatára több sürgős intézkedést foganatosítanak művelődésügyi szerveink. A napokban eljuttatták a vállalatvezetőkhöz a városi pártbizottság és a városi tanács közös felhívását. Ebben közölték a bejelentés nélkül elmaradók névsorát, és kérték, hogy beszéljenek velük, s december 28-ig közöljék, kik folytatják tanulmányaikat. Az állandó bizottság megállapodott abban is, hogy a lemorzsolódás okairól maguktól a dolgozóktól (Hruscsov elvtárs a Szovjetunió Legfelső Tanácsának szerdai ülésén nagy beszédet mondott. Ennek egy részét tegnapi számunkban közöltük. Az alábbiakban közöljük a beszéd további részét.) — Melyik fél győzött, ki nyert? Ebben az esetben azt mondhatjuk, hogy győzött a józan ész, győzött a népek békéjének és biztonságának ügye. Az érdekelt felek józanul ítélték meg a helyzetet, és számításiba vették, hogy ha nem kerül sor olyan lépésekre, amelyek segítenek úrrá lenni az események veszélyes alakulásán, kirobbanhat a harmadik világháború. Kölcsönös engedmények és kompromisszum eredményeként megállapodás jött létre, amely lehetőséget adott a veszedelmes feszültség megszüntetésére, a helyzet rendezésére. Mindkét fél engedett. Mi kivontuk ballisztikus rakétáinkat, és hozzájárultunk az IL— 28-as repülőgépek elszállításához. Ez elégtételt adott az amerikaiaknak. De Kuba és a Szovjetunió is kapott elégtételt: elhárult a Küba-ellenes amerikai invázió, megszűnt a haditengerészeti blokád, a Ka- rib-tenger térségében a helyzet rendeződik, a népi Kuba fennáll, erősödik és fejlődik a maga forradalmi kormányának és rettenthetetlen vezérének, Fidel Castrónak a vezetésével. Egyesek azt mondják, hogy az Egyesült Államok valamilyen vonatkozásban meghátráA kubai kormány joggal vetette föl a kérdést, hogy a Karib-tenger térségében kialakult válság rendezésének mindenképpen tartósnak kell lennie, és a Kubai Köztársaság számára olyan biztosítékokat kell tartalmaznia, amelyek megvédik az agressziótól, biztosítják a kubai nép számára a lehetőséget, hogy békés viszonyok között építse új életét. Ezt szolgálja az a bizonyos öt pont, amelyet Fidel Castro kubai miniszterelnök október 28-i beszédében ismertetett, és amelyet mi teljes mértékben támogatunk. Ez az öt pont jogos követeléseket tartalmaz. Ki a bűnös tehát abban, hogy Kuba és az Egyesült Államok kapcsolatai eddig nem rendeződtek? Világos a válasz: csak az Amerikai Egyesült Államok vezető körei, amelyek nem akarnak szomszédjukkal a tárgyalóasztalhoz ülni. Mi mégis reménykedünk a józan ész győzelmében. Előbb vagy utóbb az Egyesült Államoknak rendeznie kell kapcsolatait Kubával. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy a Szovjetunió a forradalmi Kuba mellett volt és marad. A jövőben is segíteni fogjuk a kubai népet, hogy fölépíthesse ragyogó jövőjét. A szovjet kormány reméli, hogy az Egyesült Államok szigorúan megtartja Kubával kapcsolatban vállalt kötelezettségeit. A magunk részéről szilárdan tartjuk magunkat ahhoz a megegyezéshez, amely az Egyesült Államok elnökével váltott üzelásra kényszert tett bennünket. Akik ilyen mértékkel mérnek, azoknak azt is el kellene mondaniuk, hogy az Egyesült Államok is kénytelen volt meghátrálni. Az államok között felmerült vitás kérdések megoldása háború nélkül, békés úton — ez a békés együttélés politikája a gyakorlatban. Hruscsov ezután elmondotta, hogy az Egyesült Államok uralkodó köreiben vannak olyan politikusok, akik most is ragaszkodnak ahhoz, hogy minél előbb kirobbantsák a háborút a Szovjetunió és a szocialista tábor országai ellen. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az Egyesült Államok vezető köreiben vannak olyan emberek is, akik józanul ítélik meg a helyzetet, és a nemzetközi küzdőtéren fennálló erőviszonyokból kiindulva tisztában vannak azzal, hogy egy háború kirobbantásával az Egyesült Államok nem nyerhet, és nem érheti el céljait. Külön akarok szólni arról, milyen óriási mértékben járult hozzá a béke fenntartásához a Karib-tenger térségében a hős Kubai Köztársaság, a bátor kubai nép és dicső vezetői, élükön nagy barátunkkal, Fidel Castróval. Engedjék meg, küldött elvtársak, hogy az önök nevében, az egész szovjet nép nevében üdvözöljem kubai barátainkat. A forradalmi Kuba fontos és nehéz vizsgát állt ki, és becsülettel állta meg helyét a szabadságért és függetlenségért vívott harcban! neteink eredményeként jött létre. Világosan figyelmeztetni szeretnénk arra, hogy a mi kötelezettségeink addig érvényesek, amíg a másik fél is megtartja ezt a megállapodást. Ha azonban a másik fél nem tartja meg vállalt kötelezettségeit, kénytelenek leszünk olyan lépéseket tenni, amelyeket megkíván tőlünk a kialakuló helyzet. Mindenkinek világosan látnia keU, hogy a Szovjetunió sohasem hagyja cserben a forradalmi Kubát. A Szovjetunió megtartja azt az ígéretét, hogy segít a forradalmi Kubának. A iorradalmi Kuba nem marad védtelen. Napjainkban az imperialisták kénytelenek számolni a Szovjetunió, a szocialista országok növekvő erejével. Rendelkezünk olyan hatalmas erejű interkontinentális rakéták szükséges mennyiségével, amelyék lehetővé teszik számunkra, hogy visszaüssünk az ellenségnek, ha kirobbantja a háborút. Azokat a militaristákat pedig, akik azzal kérkednek, hogy a Szovjetunió ellen Po- laris-rakétákkal fölszerelt tengeralattjáróik vannak meg egyebük, amit ők »meglepetésnek« neveznek, figyelmeztetjük: mi sem vagyunk akármilyen legények. Miért beszélek én olyan kellemetlen dolgokról, mint az interkontinentális rakéták és az atom-tengeralattjárók hatása? Nos, azért, mert erre kényszerítenek bennünket az Egyesült Államok és a vele szövetséges országok egyes vezetőinek felelőtlen kijelentései. Amiről Adenauer megfeledkezett... . Amikor Kuba körül egymást követték az események, és a légkör valósággal izzott, nyugaton jó néhány államférfi beszélt arról, hogy a háború megelőzése érdekében meg kell keresni a vitás kérdések ésszerű megoldását. Most azonban, amikor, mint mondani szokták, megszűnt a sokkos állapot, ugyanezen emberek közül néhányan arról beszélnek, hogy a vitás kérdéseket csak az egyik fél részéről adott engedmények alapján kell megoldani. Ez esztelen és veszedelmes politika. Nem csodálkozunk azon, hogy a »kemény kéz politikája« szószólóinak összevissza kórusában a prímet Adenauer és a hozzá hasonlók viszik. Meg kell mondani, hogy most, amikor a világhelyzet kissé nyugodtabb lett, Adenauer mellett néhány más államférfi is kezd lándzsát törni a »kemény kéz politikája« mellett. Lám, Home angol külügyminiszter is kijelentette a napokban, »több jel mutat arra, hogy a Kubával kapcsolatos kijózanító eset után az oroszok talán felülvizsgálják szerepüket a nemzetközi életben«, vagyis — ezután mindenben engedni fognak a NATO- tömbnek. Azt mondotta, hogy a Szovjetuniónak most ilyen értelemben kell »számításba vennie« a kubai leckét. Az angol külügyminiszternek tudnia kellene, hogy a Szovjetunió mindig kellőképpen számításba veszi a nemzetközi események tanulságait. Annak pedig, aki a. Szovjetunióval szemben a »kemény kéz politikáját« prédikálja, tudnia kellene, hogy ha megismétlődik egy ilyen válság, és ha akkor nem sikerül megállítani az események veszélyes alakulását, akkor Nagy-Britannia szövetségeseivel együtt közvetlenül a katasztrófa örvényébe sodródik, és bizony akkor késő lesz bármit is kezdeni. Lehetséges-e újabb invázió Kuba ellen? Természetesen nem lehet kezeskedni az eszeveszett militaristák tetteiért, de teljes meggyőződéssel mondhatjuk, hogy azokra az esztelenekre, akik háború kirobbamtásá- ra vetemednek, kivétel nélkül ugyanaz a dicstelen vég vár, mint a hit- Ierekre, mussolinikra és a többi barbárra, akik a világot a háború feneketlen szakadékéba taszították. Meg kell emlékezni arról, hogy a Karib-tenger körzetében kitört válság békés rendezésének idején elégedetlen kiabálás hallatszott a másök ®aMégis meg kell mondanom a »hidegháború kancellárjának«, hogy hiába örvendezett a Nyugat »szilárdságán«, amely, úgymond, bennünket arra kényszerített, hogy kivonjuk a rakétákat Kubából. Bátor vagyok biztosítani önt, kancellár úr, hogy amikor úgy határoztunk, hogy negyven rakétát Kubában helyezünk el, akkor is érintetlenül megtartottuk az ön — hogy úgy mondjam — »részét« arra az esetre, ha ön agressziót indítana el Európában. Most pedig, amikor az ön »megelégedésére« rakétáink visszatértek Kubából, ezeket is hozzácsatoltuk azokhoz a védelmi eszközökhöz, amelyek nyugati határainkat biztosítják. Minek örül ön, Adenauer úr? Mintha megfeledkezett volna arról az egyszerű számtani szabályról, hogy az összeadan- dók felcserélése — az adott esetben a szovjet visszavágás ereje — nem változtat az öss- szegen. És mégis felmerül a jogos kérdés: meg tudtuk akadályozni a háború kirobbantását Kuba esetében ésszerű kompromisszum segítségével, pedig a világ a szó szoros értelmében közvetlenül a háború küszöbén állott, de vajon lesz-e lehetőség akárcsak enyhíteni is a háború veszélyén, ha az imperialisták újabb válságot idéznek elő? Ebben nem lehet bízni. Valóban, képzeljék csak el egy percre, hogy bonyolódik a helyzet Európában, mondjuk a német békeszerződés megkötésének kérdése körül. És képzeljük el, hogy az amerikai militaristák és Adenauer-féle sugalmazóik azt fogják állítani, hogy — úgymond — »a kemény kéz politikája« a Nyugatnak kifizetődik, tehát még hajthatatlanabb magatartást kell tanúsítaniuk. Ezeknek az uraknak azt mondhatjuk: talán csak nem gondolják, hogy az önök nyomására kötelezzük magunkat arra, hogy kivonjuk a rakétákat a Szovjetunió területéről, vagy azt, hogy megijedünk, ha bombázással fenyegetnek bennünket? Megmondom nyíltan, uraim, ha politikájukat ilyen számításokra építik föl, akkor csúnyán elszámítják magukat! Ilyen fogásokkal nem tudják levenni a napirendről a megoldásra váró nemzetközi kérdéseket, köztük a német kérdés békés rendezését sem. Ezeket meg kell oldani, bár önök szemmel láthatóan el akarják temetni ezeket a kérdéseket, s egyúttal bennünket is el akarnak temetni. Ha rálépünk a vitás kérdések erőszakos megoldásának útjára, akkor, ez valóban katasztrofális világháborút idézhet elő. Ezt kell számításba venniük a nyugati államférfiaknak. rokból is, olyan emberek részéről, akik méghozzá marxista—leninistáknak nevezik ma(Folytatás a 2, oldalon.) assaton 616 hallgató közül szereznék tájékoztatást Ukrán küldöttség érkezett Kaposvárra Csütörtökön délelőtt kedves vendégek érkeztek Kaposvárra. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására hazánkban tartózkodó ukrán küldöttség ellátogatott Somogy megyébe ia Kaposvárra érkezett Nyiko- láj Grigorjevics lsesenko, az ukrajnai Koihoznik című lap főszerkesztője, a küldöttség vezetője, továbbá Nyina Tyimo- fejevna Naumenko, a kahovkai vízi erőmű mérnöke és Nyiko- láj Vasziljevics Lembak, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság ukrán tagozatának titkára. A küldöttséget az MSZBT Somogy megyed elnöksége látta vendégül. A fogadáson megjelent Böhm József, a megyei pártbizottság titkára; Kiss Jó- zsefné, az MSZBT megyei titkára; Szigeti István, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, továbbá dr. Kerekes Andrásné, Nagy Pál, Szűcs József, Varga József, az MSZBT megyei elnökségének tagjai és Molnár Imre megyei főagronómus. Az MSZBT nevében Kiss élvtársnő köszöntötte a vendégeket. — Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy ellátogattak hozzánk ukrán barátaink. A személyes kapcsolatok segítenek bennünket, hogy közelebbről megismerjük egymást, s baráti támogatást nyújthassunk egymásnak a kommunista társadalom mihamarabbi fölépítéséhez. Kívánom, hogy érezzék jól magukat megyénkben — mondotta üdvözlő beszédében az MSZBT megyei tátikára, Ezután lsesenko elvtárs, a küldöttség vezetője átadta a vendéglátóknak az Ukrán— Magyar Baráti Társaság üdvözletét, s Mjelentette, hogy a szovjet emberek nagy érdeklődéssel figyelik a magyar nép eredményeit. Előre is elnézést kérünk — mondotta —, hogy itt-tartózkodásunk alatt sokat fogunk kérdezni, hogy odahaza minél többet mondhassunk élményeinkről. Ezután igen élénk baráti eszmecsere kezdődött a vendégek és vendéglátók között, lsesenko elvtársék sokat kérdeztek, hogy megismerjék megyénk gazdasági és kulturális életét, fejlődését. A kérdésekre Bőhm elvtárs, illetve Szigeti elvtárs válaszolt. Közben vendégeink is beszámoltak tapasztalataikról. lsesenko elvtárs, alki részt vett hazánk felszabadításában, elmondotta, hogy sokkal kevesebb pusztai, tanyai települést lát most ezen a vidéken, mint annak idején, amikor Magyarországon járt. Örömmel állapította meg, hogy milyen sokan olvasnak nálunk újságot. Amikor az iskolák helyzetéről esett szó, megjegyezte, hogy náluk már vannak olyan kolhozok is, amelyek saját iskolával rendelkeznek. Lembak elvtárs a Szovjet— Magyar Baráti Társaság ukrán tagozatának munkájáról tájékoztatta a vendéglátóikat. Elmondotta, hogy a társaságot 1958 decemberében 110 üzem és intézmény kollektívája hozta létre, most pedig már 250 kollektíva tartozik hozzá. Az a célunk — jelentette ki —, hogy társadalmunknak minél nagyobb rétege ismerkedjen meg a magyar élettel. Most például az MSZMP VTlI. kongresszusa határozatainak megismertetését tartjuk legfontosabb feladatunknak. Baráti estéken, kiállításokon mutatjuk be országukat; szeretnénk több turistát küldeni Magyarországra, s szeretnénk, ha innen is minél, többen látogatnának el hozzánk. Ezután Kiss elvtársnő a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Somogy megyei tevékenységéről számolt be. A baráti találkozó után a megyei elnökség ebéden látta vendégül az ukrán küldöttséget. Délután a cukorgyárba látogattak él szovjet vendégeink. A három- tagú ukrán küldöttség - ma a ráksd Üj Élet Tsz vendége lesz, s délután vesznék búcsút megyénktől. A felnőttoktatás helyzetéről tanácskozott a városi népművelési állandó bizottság A Kaposvári Városi Tanács A Szovjetunió sohasem hagyja cserben a forradalmi Kubát Az imperialisták nem tudják levenni a napirendről a megoldásra váró nemzetközi kérdéseket Az albán dogmatikusok azért dobálják sárral a Szovjetuniót, mert nem engedte kirobbantani a háborút
