Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-04 / 283. szám
Kedd, 1962. december 4. 3 SOMOGYI NßPLAi Rendelet van — feU ntttCS Hidegre fordult az idő, szívesen iszunk ilyenkor egy forró citromos vagy »-ízes .tett« teát. Azaz csak innánk. Ugyanis hiába írja elő rendelet, alig találni olyan cukrászdát, vendéglőt, ahol citromos teát is főznének. Legalábbis Kaposváron ezt tapasztaltuk. Park Vendéglő; „Elszaladok a boltba" *— Forró citromos t“át kérek. — Azonnal, csak előbb elszaladok az élelmiszerboltba. — ?! — Veszek citromot. Nem tartunk, mert könnyen romlik — mondja az üzletvezető. Teát csak rummal, konyakkal vagy más »ízesítőivel tud ajánlani. Béke Eszpresszó; „Ha megkér, hozok..." — Tea? Nincs, mi nem készítünk. — Pedig jólesne, megfáztam. S bizonyára más vendég is örömmel fogyasztaná... — Csak az étteremben kapható, ott főznek a konyhán. — Most menjek át? — Ha a kedves vendég megkér, átmegyek és hozok — közli a felszolgáló. Mi lenne, ha a teát óhajtó vendégnek minden külön kérés nélkül is hoznának teát, hiszen az étterem csupán néhány méterre van a presszótól? Kék Egér; „Mit, teát?" Olyan csodálkozva néz rám a pénztárosnő, mintha arra szólítottam volna fel, hogy azonnal adja át a kasszában levő pénzt. Csodálkozása múltával mosolyogva s egy kicsit sajnálkozva közli: — Teát mi nem készítünk... — Miért? — Nem kaptunk rá utasítást. Ezt megerősíti az üzletvezető is. Bár rezsójuk, edényük vart, csak citromot, teát és cukrot kellene kérniük a raktárból. Talán rövidesen kapnak rá utasítást. Csak közben kj ne tavaszod jóm, Corso Cukrászda: „Otthon kérjen..." — Forró citromos teát kérek. Nevetve válaszolnak: — Otthon kérjen... S ha nem kapna, főzzön magának... örül az ember, ha ilyen zord, barátságtalan időben tréfás kedvű, jó hangulatban levő felszolgálókkal találkozik. De annak még jobban örülnénk, ha kérésünket teljesítenék. Állomási büfé: „Csak reggel főzünk" Délután egy óra. Tucatnyi ember a büfé előtt. Kezükben sörösüveget melengetnek, óvatosan húznak belőle egyet- egyet. — Sajnos, tea nincs — válaszolja a büfé vezetője. — Csak reggel főzünk, ilyenkor nem... Pedig sok utas ilyenkor is szívesebben fogyasztaná a forró citromos teát, mint a hideg sört vagy málnát. Noha kaptak rá utasítást, de mint Preller Antal üzletvezető tájékoztat, kényelmességből nem főznek teát. Furcsa az is, hogy a MÁVAUT-állomás büféjében bár forró debrecenit kínálnak, teát nem. Pedig sok bejáró diák de szívesén inna! Gőzfürdő büféje: „Nem vagyunk rá berendezkedve" — Hová gondol? Tea? — Miért, olyan lehetetlen a kérés? Az állami gazdaságokban, a gépállomásokon, az erdőgazdaságokban és egyéb mezőgazda- sági üzemekben a dolgozók java részének munkahelye távol esik az üzem, a falu középpontjától. Sok a bejáró mun kás is. Mindez megnehezíti a szakszervezeti bizottságok kulturális nevelőmunkáját. A MEDOSZ a kulturális munka fő területének az oktatás megszervezését és az olvasómozgalom kibontakoztatását tekinti. A mezőgazdasági üzemekben általános iskolai, közép-, illetve felsőfokú oktatásban a dolgozóik mintegy 11 százaléka vesz részt, összesen csaknem 850-en tanulnak. A Bala ton bogiári Állami Gazdaságban például 116 hallgatója van a felnőttoktatásnak. Szakmai tanfolyamot több mint 1100-an végeznek az állami gazdaságokban és a gépállomásokon. Az erdőgazdaságokban viszonylag sok a részeges vagy teljes írástudatlan idősza— Erre nem vagyunk berendezkedve ... Rövid italt azt tartunk, tessék választani... Van is miből. Rum, pálinka, nyolc-tízféle likőr, bor, sör, ami csak kell. A fürdőbe járó idősebb asz- szonyok vagy gyerekek nyilván ►“szívesen« is fogyasztják forró citromos tea helyett. „Citrommal, rummal?" Néhány vendéglőben, cukrászdában szerencsére nem így gondolkoznak. A vasútállomással szemben levő földművesszövetkezeti vendéglőben például reggeltől estig állandóan kapható forró tea. Az Ioar Kisvendéglőben és a Belvárosi Eszpresszóban sem jön zavarba a felszolgáló, ha a vendég teát kér. Csupán azt kérdezik meg: »Citrommal vagy rummal parancsolja?« Ezt a példát több helyen szeretnék követni. A Latinka Sándor Művelődési Ház büféje a citromot, a teát megkapta, rezsó is van, de a kért csészéket máshova vittek. A Diófa Vendéglőbe elfelejtettek gázpalackot szállítani. Szerintünk minden vendéglátóhelyen tarthatnának teát. De mivel ez nem túlságosan jó üzlet, ezért inkább sok helyen arra hivatkoznak: »Nem kaptunk még utasítást!« Szalai László ki munkás. Részükre alapismereti tanfolyamokat kellene szervezni, azonban ez mindeddig nem sikerült. A foto-, a kézimunka és a táncszakkörök száma 8-ról lire emelkedett. 32 letéti, Illetve önálló könyvtárral rendelkeznek a mezőgazdasági üzemek, a könyvek száma 1600 darabbal, az olvasók száma több mint ötszázzal emelkedett a múlt év azonos időszakához viszonyítva. Javult a műkedvelő művészeti csoportok műsorpolitikája. Az erejüket meghaladó feladatok helyett elsősorban esztrád műsorokat tanulnak. Ezenkívül 18 színdarabot mutatnak be a gazdaságok központjában és a környező tsz-községekben. Emelkedett a színházi előadások iránti érdeklődés is. Két évvel ezelőtt mindössze 27, az idén már 200 darab színház- bérletet vásároltak a mezőgazdasági üzemek dolgozói, illetve szakszervezeti bizottságai. Fellendült a MEDOSZ kulturális nevelőmunkája A KÖZELMÚLTBAN Magyarországon járt, és a geológusok tudományos társaságában előadást is tartott Ha- roun Tazieff. Hivatalosan — a szakmája szerint — tűzhányókat kutató francia vulka- nológus, a »Találkozás az ördöggel« című film forgatója és szerzője. Most újabb filmeket hozott magával, ezúttal nem a nagyközönség számára. Ezeket is a vulkánok torkában készítette. A tudósok személyes bátorsága és az az újdonság. hogy műszereikkel miként közelítik meg a föld méhére vonatkozó adatokat kínáló »kutatópontokat«, ezeket az új filmeket, ha lehet, még izgalmasabbá tették az előzőnél. Aki Tazieff filmjeit figyelmesen végignézte, észrevehette, hogy a tudósok az élő Vulkánokat szeretik, mert úev te1'5.»tik őket, mint a föld Izzó rréhébe — magmáiéba — vezető kürtők és alagutak birtokosait. Leg-zívesebben tűzálló »alvilági« hajóba szállva ereszkednének le abba az 1500 fokon izzó. sistergő tűz- barlangba, amely e’nyeli és a föld gyomrába visszavezeti esr»ik ~á<ók vulkán kráterében. a fortvovó lévafolyamot. Ez^k a kutatóik vul karoló tusok. de nem pnrvira a villog.»ot- i-rxUr-A-—t mint inkább a fp1/? Vpi-op.-n.óri-'^v m^: ^rése V^,lni+r,l'*co ivéért. I, A* * *=4 * N ÉS MINDENT KOCKÁIT c TV A keresik a természet adta. mélységekbe vezető már kihűlt kürtőket is. Szpeológusoknak. barlangkutatóknak nevezik őket ebben a minőségükben, de voltaképpen többről van szó, mint egyszerűen barlangkutató szenvedélyükről. Közel akarnak férkőzni, minél közelebb a föld szívéhez. Mélységi rekordjukat a franciaországi Grenoble városától nem meszamely egy barlangrendszer föld alatti üregének legmélyebb pontja. Nyolc nemzet kutatói — belgák, franciák — köztük »természetesen« Tazieff is —, lengyelek, svájciak, angolok, spanyolok, olaszok. libanoniak szálltait le a mélybe, törték át a vízzáira- kat — a veszedelmes szifókat —, és tárták fel a járható utakat. Most majd a laboratóriumok tudósai követik a kitaposott utat, és végeznek sok- j rányú méréseket... A KUTAmAcOK NYOMÁN — előfordul, hogy tragikus körülménvek között — sok új megái1 api tás »került naovi- lágra«. Amikor például Lembe ns francia kutató befejezve munkáiét fel akart emelkedni a mélyből, a csörlőkötél elszakadt, ő pedig a mélybezuhant és szörnyethalt. A még lent levő társai — köztük H. Tazieff — ott a barlang mélyén hántolták eL Tizenkét hónappal később új berendezéseket hoztak, hogy a holttestet kiemeljék barlangsírjából. A legnagyobb meglepetésre a holttest még nem indult oszlásnak... Ilyen tragikus körülmények között fedezték föl a mély barlangok sterilitását, gomba- és baktérium- mentességet. (Ma már ilyen értelemben beszélünk gyógyító barlangokról.) Ezzel szemben — amíg az ember személyesen föl nem kutatta a tengerek mélyét — az a tudományos nézet uralkodott, hogy a mély tengerfenék a teljesen steril, ahol élőlények nem is létezhetnek. Ennek következtében a tudósok arra számítottak, hogy a tenger mélye »konzervdobozként« máig megőrizte a tengeri ős- rén.nvel aLámerüLt tetemeit... BÜVAROÖMBÖKKEL (ba- tiszférákkal) és mélyréghajók- kal (batbzká fokkal) leszállva a tengerfenékre sehol sem találták a föl+é+elezett ős1ények konzerválódott tetemeit, (A sze érték el, s ez 1122 méter, MELYSÉGEIK FELI a föld és a tengerek alatt A POSTÁS EGY HAPlA Szitái a hő. A város még J alszik, öt óra van. A bérház egyik emeleti szobájában egy kéz nyúl az óra felé. Lenyomja a csengő gombját, és a kerregő-berregő hang elnémul. Gyenge János postás kiszáll az ágybóL Öltözik. A család még alszik, de ő már útra készen áll. Így megy ez évek óta. Pontosan, mint az jramű. — Hát akkor indulhatunk. A főpostán már várja az újságkötet. A lépcsőházakban alig találkozunk valakivel. Álmosan köszönnek a siető emberek. Gyenge János mindenkit megelőz. Mindenkit a nevén szólít Néhány óra alatt elfogy a rengeteg újság. — Ezt befejeztük. Mehetünk a levelekért Az elosztóban már javában folyik a rendezés. Az én postásom is összerakja a leveleket. Megtelik újra a nagy táska. — Most keződik csak az igazi munka. A türelmetlen emberek már itt állnak a bejáratnál. p1 lőször egy ősz hajú nénd•L< ke áll elénk. Suttogva kérdi: — Postás úr, úgy várom a fiam levelét Mexikóból... Tudja, már hónapok óta semmi hír róla... A válasz vigasztaló: — Ma nem jött semmi, de biztosan jön majd, talán már holnap... Szőke hajú, kék szemű nagylány. Nem kérdez, csak áll és vár. Biztos a dolgában. Munkahelyéről szaladt ide, és most a válasz után egy kissé letőr- ten távozik. A Kossuth Lajos utcában já- - runk, a szél kavarja a havat — Ide bemegyünk... A ház első emeletén már várják a postást. Vastag kendős, reszkető nénike nyitja az ajtót — Meghozta? — Szokás szerint... A postás leszámol az asztalra tíz darab lottószelvényt. A néniké már nem figyel ránk. Áhítattal nézi a szelvényeket Lefelé jövünk a lépcsőn. — Ide évek óta minden héten tíz szelvényt hozok. A nagymama egyszer, nagyon régen elvesztette a táskáját Benne volt minden ékszere. Abban bízik, hogy egyszer majd bekopog hozzá a szerencse ... p’ogy a levélcsomó, egyre 1 könnyebb a táska. A Beloiannisz utcában járunk. Az új házak előtt asszonyok állnak. — Van valami, postás bácsi? — Semmi. — Már megint semmi. Mikor hoz mór nekünk is pénzt vagy levelet? Tréfás a válasz: — Ha küldenek... Csöngetünk az egyik ajtón. — Ide Franciaországból küldik a pénzt. Törékeny testű öregasszony mosolyog a postásra. — Maga mindig pontos. Kedvesen raccsolva beszél. apró madárarcán szétterül a mosoly. — Pénzt hozott? — Mint mindig... A lépcsőházban járunk. A madárarcú, kedves nénike utánunk szól: — látta a legújabb darabot? Gatyeszban táncolnaik a férfiak. Érdekes volt nagyon. A Pete fajos utcával gyorsan végzünk. Ahol nincs levélszekrény, ott nyitva az ablak. Rejtetten, csak a postás ismeri a titkot A z utca sarkán fülvédős, szemüveges bácsi. — Ránk vár. Menjünk arra. A fia kint van Svájcban, ötvenhatban ment eL Ott nősült, már három gyereke van. Szülei hetek múlva tudták meg, hogy nem Pesten él egyetlen gyermekük. Akkor hónapokig kezelték az orvosok az édesapát. A szíve amúgy is gyenge volt. Akkor is mindig itt várt, és mindig szomorú volt. De most örül. És én is vele örülök. Hazajön a gyerek a családjával. Néhány hét múlva itthon lesznek végleg a szülői házban. Akkor majd nekik hozok levelet... A bácsi megemeli a kalapját kezet ráz a postással és elköszön. Még ötven háznál kopogunk. Mindenütt beszélgetni kell egy kicsit. Az emberek elmondják ügyes-bajos dolgaikat, megosztják örömüket és bánatukat. Egy kertes ház előtt állunk. — Ide nem jött semmi, egy percre azért bemegyünk. Sápadt arcú, sovány nénike mosolyog ránk. — Köszönöm, hogy bejött, postás úr, ma egy kicsit jobban érzem magam... Még néhány meleg szó, aztán elköszönünk. — Egyedül van. Beteg szegény, jólesik neki, ha benéz hozzá valaki. Sokszor még a tűzre sem bír tenni. Máskor az orvosságot nem éri el... Késő délután van. Hazafelé igyekszünk. Nem tudom elfelejteni a sápadt arcú asszony hálás tekintetét. Az ember- szeretetről faggatom Gyenge Jánost. — Az emberek jók. Ennyi a válasz. S ebben benne van a postás embersége. A postásé, aki egész nap mosolyog. U ste még fölkeresem Fgyütt van a család, a halk szavú, kedves feleség és Éva, a hatodikos lány. Ülnek a televízió előtt. A meleg félhomályban érezni lehet, hogy itt boldog emberek laknak. Nem látom a postás arcát, csak a hangját hallom. — Gyorsan elszaladnak a napok. Az estéket mindig együtt töltjük. Ez a legnagyobb öröm ... Németh Sándor A csurgói úttörők életéből A Csurgói 1. számú Általános Iskola Farkas János úttörőcsapatában serény munka folyik. A pajtások a foglalkozásokon szórakozva tanulnak. Segítik a gyengébb tanulókat. A helyi tsz-nek is rendszere« sen segítenek. Vasárnaponként is nagy »forgalma« van az úttörőszobának, mert itt különböző társasjátékokkal tölthetik idejüket a pajtások. mélység rekordere, Joques Piccard — a sztratosiféraku.ató fia — I960. január 22-én 11521 méter mélyre ereszkedett alá a Csendes-óceán fenekére, 200 mórföldnyire nyugatra Guam-szi getlőL) Ellenkezőleg, azt tapasztalták, hogy olyan mélységekben is, ahol abszolút sötétség uralkodik, és minden egyes négyzetcentiméterre 40 torma nyomás nehezedik, élet van, élőlények, tengeri állatok léteznek és virulnak! Lefelé ereszkedve az élőlények száma egy bizonyos rétegig állandóan nagyobb és nagyobb lesz, míg egy sűrű réteget nem alkotnak. Ezt a réteget a tudósok levesnek keresztelték el; nyilván olyan övezet, ahol a legszaporább állatok a legkedvezőbb életföltételeket talá’ták mes. Ezen a rétegen túl ismét csökken az állatvilág, de sehol, a legnagyobb mélységekben sem szűnik meg az élet. A TENGERFENÉK ásványvilága is újszerűségekben bővelkedik, némelyek javasolták mélytengeri bányák megnyitását is. Arra a kérdésre azonban még nincsen válasz hogy mi van mélyebben a tengerfenék fövénye alatt. Ezek a kutatások sem váratnak azonban sokáig magukra mert az ember ma már rendelkezik olyan technikai segédeszközökkel és fölszerelés sei, hogy kiteriessze hatalmát a kozmosz, a föld és a tengerek mélyére egyaránt! Szluka Emil Laczó Sva vn/a oszt. őrsvezető foglalkozást tart. Diavetítéssel színesítik az őrsi árát. Nagy népszerűségnek örvend a társasjáték.
