Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-29 / 303. szám
SOMOGYI NÉPLAP © Scmnbai. 196*. december Szóvá tettük — intézkedtek December 12-én glosszábam bíráltuk az Élelmi szer-kiskereskedelmi Vállalatot, mert a Május 1. utcai húsbolt kirakatában a krttósorsolást reklámozták, nem pedig áruikat propagálták. Megemlítettük azt. is, hogy a Május 1. utcai tejbolt »nyomogatós« automatája már hónapok óta használhatatlan. A vállalat okult a bírálatból, A húsbolt kirakatát ma már ismét különféle »ennivaló« reklám tölti meg, s jót derültünk azon, hogy ■még egy nagy üveg savanyúságot ■is Vitettek, nehogy valaki elrontsa a gyomrát. A másik kirakatrészben különböző szárnyasok kelletik magukat vevőre várva. Mindez azt bizonyítja, hogy van ötlet, csak a megvalósítása valami (vagy valaki?) miatt elakadt. Más a helyzet a »nyomoga- tós«-sal, Nem javították meg, hanem pultokat raktak elé és eltakarták. Ez persze nem megoldás. Mi nem magát az automatizációt bíráltuk, hanem a konstrukció hibáit. Felül kellene vizsgálni az adagolórendszert, és úgy átalakítani, hogy a jövőben ne kelljen hónapokra leállnia, P. Gy. 22 televíziót adott et i viltsfRességi bolt október 1-től (Tudósítónktól.) Megnőtt a kereslet a tartós iparcikkek iránt. A kaposvári Május 1. utcai Rádió- és Villamossági Szaküzlet az év utolsó negyedében igen nagy forgalmat bonyolított le. Október 1-től csaknem negyven padlókefélő gép talált gazdára, de sok mosógép, hűtőszekrény is elfogyott ezekben a hetekben. Kétszá zharm incnégy rádió kelt el, főleg a Simfomda táskarádiót és a Budapest márkájú készüléket keresték a vevők. Televízióból kétszázhuszon- egyet adtak el Különösen nagy volt a kereslet a Kékes, az AT 505, az AT 611 és a Tavasz készülékek iránt. H«sziifieg»efl vizsgáltai sikerre! a Sxlaionboe'ári Kertészeti Tichn kun leveled tasnzaiánsk első évfolyamán (TudositónKtől.) A megyében megkezdet* nagyarányú gyümölcsöstelepítés és a Balatonboglári Állami Gazdaság évről évre növekvő gyümölcsöse egyre több szakembert követei. A múlt évben kezdte meg működését a gazdaságban a budapesti Asztalos János Kertészeti Technikum kihelyezett osztályának levelező tagozata. Itt a megye és a gazdaság részére képeznek ki szakembereket. Az első év most befejeződött, huszonegyein vizsgáztak sikerrel. Az új évben már a második osztály anyagával ismerkednek. Ugyanakkor megkezdik a tanulást az új első évfolyam hallgatói Is. Több mint ötvenen jelentkeztek az állami gazdaságokból é6 a termelőszövetkezetekből as első osztályba. A z ember ül a Zetoron, szája zugában elhamvadt cigarettavég, keze a kormányon, és fél kézzel, könnyedén irányítja maga alatt a dühös acélbivalyt. A gép — különösen így dombnak fölfelé — veszekedetten erőlködik. liheg', prüszköl, hörög; azt csali az íróasztal mellett dolgozók gondolják, hogy az acél nem tud kínlódni. A traktor ekéje három sárgásszürke hasábba teríti maga után a földet, augusztus közepe óta nem ivott itt még egy csepp esőt sem a föld, s most már október eleje van. Miikor lesz eső? Egyelőre semmi remény sincs rá. A látóhatár körös-körül lágy párától fátyolos, de az ég nagy kék boltozatán csak a nap hivalkodó korongja • látszik. Bokor Pál traktorost ringatja a traktor kosárszéke. Tekintete időmként rákapcsolódik az előtte húzódó barázdára, aztán fölemeli fejét, elnéz oldalt a tenyérnyi kis erdő felé, a szürke porral behamuzott égerfák irányába. Csak gyakorlat kell hozzá, hogy a barázda mentén zsinórban elvezesse az ember a gépet szem nélkül is. Lehet itt aztán gondolkodni, fütyörész- ri, még nyulakat számolni is naphosszat. Tegnap például tizennégyet látott. Az egyik majdnem a traktor kereke alól ugrott ki. De hát traktorral nem lehet nyulat fogni, az nem autó, hogy utolérje, ha belekerül a fényszóró éjjeli árkába. Fenn a dombon szélesen fordul a géppel, a felhúzott eke szinte csilingelve merül el újra a földben, a füle a traktor dübörgésén át is meghallja egy motorkerékpár zaját. Ki járhat erre? Megáll egy pillanatra a géppel, az arcáról az izzadtsággal együtt letörül egy darab napsugarat is, hogy ne legyen olyan melege. FüleL Szeme követi az akáccal szegélyezett messzi úton felé futó porszglagot, ameiy a mozdulatlan levegőben vasta gbélszerű tölcsérré szélesedik. Kétszázötvenes Pannónia! Ez csak a gépállomás igazgatója lehet! E lindítja a gépet, sietve lódul neki a domb emeszkedőjének. Hát csak jöjjön! Az a dolga! Kopott svájcisapkája alatt ösz- szeráncolja homlokát. Hiába, no, nem szereti ezt az embert! Nem, neki nem vétett semmit, mégis ügy néz az igazgatóra, olyan idegenül, ellenségesen, mintha nem közéjük való volna. Az új igazgató fiatal, családos ember, aligha több harminchat évesnek, taftpongyo- lás, cigarettázó fejes-éggel és két kis ikerforma, városi beszédű gyerekkel. A szomszédban laknak, látja őket minden nap. De- még csak azt se lehet mondára, hogy az elődje valami körülkacagott, Pista bá- csis természetű ember lett volna, a-kiből minduntalan kibot- lik a jókedv. Az se volt különb, de legalább ismerték, megszokták, falusi volt. Ebből viszont határozottan valami idegen, városi szag árad! — M3t akartok? Igazi úriember! — mondta nekik gúnyosan a gépműhely főnöke, amikor az új igazgató bemutatkoTari János: ' " t! o ■. ■ ***** ***** ***** ***** ***** a kátránypapír forróságtól csillogó, fekete szurokcseppe-; két hullat a sercegő lángokba. Víz nincs, oltani nem lehet. Ha a lángok elérik a hordókat, felrobban a raktár! Az igazgató franciakulccsal leveri a bódé lakatját, felráratja az ajtót, egy ásó akad a keze ügyébe, felkapja, Bodor keaé-| be nyomja. j — Szórjon főidet a lángokra!? Bodor hátrafut, megpróbálja.! De kemény a talaj, ágak, gyö-| kerek roppannak az ásó éle j alatt a földben, csak maroknyi! ci-i Tapintat Sokfelé, sokféleképpen elhangzott a napokban egy kérdés. Nénik, bácsik szólífűcsomókat bír izgalmában ki-? °emé emelni. Magában káromkodik,! 3, szidta az iaazsatót Jöhetne? nyes gyorsasággal selejtet, °®~3a - igazgatót, uonemej mlArtA lurkókat úi almibaunextii4& üfytye&tccda Hosszá soe kígyózik a kaposvári vasúti jegypénztár elofct. A sor vége majdnem a csarnok ajtajáig ér. A várakozók szorgalmasan topognak a nagy csarnok hidegében. Felzúdul a sor, mert egy határozott fellépésű, középkorú férfiú soron kívül lép a pénztár ablakhoz. —• Itt a sor vége! — kiáltják mérgesen. — Talán áldott állapotban van? — tréfálkozik egy borízű hang. Az ügyes ember azonban gúnyoros arccal a feje fölötti zománctáblára mutat, amelyen az egész sor döbbenten olvassa a feliratot: »BEJÁRÁT.« Hetyke hangon kioktatja a sorban állókat: »Tanuljanak meg olvasni!« Egyszerre léntünk a pénTtár^blak elé. En a »kt^Awat« fel’rat felől, ö egyedül a »bej Arat« ffelőL Udvariasan biztattam. »Parancsoljon jegyet váltani! önt illeti az elsőbbség, hisz mindenkinél jobban tud olvasni.« A magabiztos férfiú zavartan kérte jegyét, és talán önmaga mentségére motyogta: »A kiírás az kiírás. A szabály az szabály!« A vonatindulásig gondolkodtam azon, hogy vajon miféle logikai bukfenc alapján helyezték a »Kijárat« feliratú táblát a pénztárnak arra az oldalára, ahova a főbejáraton érkező utas szinte természetes logikával lép, és a peron felőli oldalra a »Bejárat« táblát. Megvallom, nem jöttéin rá a rejtvény megoldására. Nem vagvok járatos a vasúti üzemi lóikéban. De e sorokat nem is azért fr+am, hogy erre bárki is hivatalos választ adjon a MÁV- tól. hisz nem is ez a lényeges ebben az ügyben. Az emberek a tábláktól függetlenül mindig ésszerűen sorakoztak a jegyváltáshoz. Az az elgondolkodtató ebben az esetben, hogy ívz ügyeskedők még nem vesztek ki, hogy szép számmal vannak, akik a legapróbb lehetőségeket is megnyergelik, akik a pecsenyeszagra a legkeskenyebb réseken képesek átpréselni magukat. A szabály az szabály, amíg az ő érdekeiket szolgálja, de hábo- rogva zúgnak, ha a szabály zavarja őket ügyeskedésükben. Míg e körül ténfe- regtek gondolataim, ügyeskedő utastársam jobb helybiztosítás érdekében a gyermekes anyák várótermén keresztül kisurrant a peronra. Itt már nem hivatkozott a feliratra, és egyáltalán nem zavarta, hogy a szabály itt is csak szabály. zott. — Az ilyennek is meg kell valahol élni! Hát ide tették! ' Igaz, akkor úgy állt a gépszínben a traktorosok és szerelők közt, mint valami idegen. & mikor beszéd közben észrevette, hogy tenyerét rátette az egyik gép olajos hengerére, milyen finnyásam törülgette a kezét. — Mindenki megitörli a kezét, ha nincs szereléshez beöltözve! — mondta nyugodtan Kanizsai bácsi, hogy véget vessen a sok tréfálkozó ócsárlás- nak. A műhelyfőnök ránézett, megvonta a vállát, aztán mindnyájan belehajoltak a gépekbe, hogy határidőre készen legyenek. Az asszonyok otthon folytatták a férfiak által elkezdett nótát az új igazgatóról, különösen, amikor tavaszfelé Győrből beköltöztek a szolgálati lakásba. Bőd ómé a második szomszédia volt az igazgatóék- nak, a főmérnök lakása pedig messze, a utca túlsó végén volt. Mégis odajárt el az igazgatónő minden apróságért, egy pohár ecetért, tojásért, dugóhúzóért, mert a gyerekeket még nem akarta a faluba beküldeni. Bodoroé mindig megleste, valahányszor kilépett az asz- szony az udvarra. Miért nem hozzá jön? Miért szalad mindig a főmémöknéhez? ösá törvény, hogy a hiányzó háztartási cikkeket a szomszédtól kötelesek az emberek beszerezni, s messzebb menni érte a szomszédok lebecsülését jeleníti. A traktorosod ellenszenvét még a gyerekek barátkozása sem tudta enyhíteni. Az ötödikes Bodor Pali minden reggel elvitte a két kis első osztályos ikret az iskolába, s amikor hazaérkeztek, egy-két éles bazalt- kaviccsal megfékezte az utca izgága kutyáit, amikor- bőszül- ten kirohantáík az idegen gyerekszagra. A két család gyerekei közt szabályos vizitelés folyt, de Bodomé sohasem lépett be fiáért az igazgatóék lakásába, csak az udvarról kiabált be érte, s hideg bólintás- sal fogadta a szomszéd barátkozó mosolyát. odor már leért a géppel a völgyhajlatba, és egy pillanatra leállította a traktort. Most nem hallotta az igazgató Pannóniájának hangját. Talán nem is ő volt, hanem a pusztára igyekezett a földúton valami motoros látogató. Megfordította a gépet, felhúzott vele a dombra, s a Ms erdő szegleténél lassúra állította a motort, hogy elszívjon egy cigarettát. Az égerfaerdő szélén, bokroktól takarva egy kis deszkabódé állt, tetejét kátrámypapír- ral fedték be. Tavasztól őszig, a nagyobb munkák idején ebben szokták felhalmozni a traktorok üzemanyagát, hogy ne kelljen minden hordóért a Gépállomás raktárába menni. Körülbelül húsz-huszonöt hordó állt a bódéban, köztük néhány banzineshordó is, s innen szállították a környéken dolgozó gépekhez az üzemanyagot. A traktoros leült az erdő szélén a bereíkfák között unatkozó terebélyes nyírta árnyékába, és rágyújtott. Az ég bágyadt kékjén egyetlen felhő sem látszott, csak a távoli szőlőhegyek fölött rajzóit a levegőben egy megriasztott seregélycsapat. A madár- sereg halvány, szürke gömbje hirtelen pufók kiflivé szélesedett, s újra lecsapná készült. Bodor éppen az apósa szőlejét kezdte sajnálgata} a madaraktól, amikor a háta mögött megroppant az erdei haraszt, és egy másik traktoros lépett ki a fák alól. Leült Bodor mellé. — Adj egypár szál gyufát. A fene egye meg, otthon hagytam az enyémet B — Nem volt arra tefeióá az igazgató motoron? — Nem járt ott senki. Megnyugodva elhallgattak, és tovább fújták a füstöt. A kis erdő túlsó oldaláról halkan idehallatszott a másik traktor hangja, mintha valahol lassú ütemben dugókat rántanának ki egy óriás palackból. — Biztos, hogy az igazgató volt? — kérdezte Bodortól a másik. — Kétszáaötvenes Pannónia. Ki más lehetne? A traktoros fölkelt Bodor mellől, nyugtalanul nézett az út felé, majd elindult a kis erdőn át vissza a gépéhez. Azt mégsem szerette volna, ha az igazgató gazdátlanul találja a gépét. A bódé háta mögött cigarettáját eldobta az avarba. Bodor is nemsokára gépre szállt. Szemébe húzta svájcisapkáját, és nekiindult a hosz- szú, félkilométeres völgyhaj- latnak. F üstölög a cigaretta el- bamuit vége a sárgára fonnyadt fű alatt, a kéregszerűen beszáradt tavalyi falevelek párnáján. Egy cincér kérész tü loson a bujkáló Ms füstszalagon, egy pillanatra megáll, megcsóválja csápjait, aztán rémülten elvágta? visszafelé. Itt valami nines rendjén! A cigarettavég alatt húszfilléres nagyságú körben már izzik a száraz falevél. Egy Ids szellő meglegyintá, a körben izzó Ms parázsból láng lesz, csak akkora, mint egy mezei egér füle, de fölötte elszáradt kórók szalmája tart boltozatot, s a kis láng gyertyányi nagyságúra duzzad. Már parányi pattogó hangja is van. A közelben bogarászó avarbéka háta hirtelen megérzi a láng melegét, mereven arra fordul, aztán hosszú, nyílvesszőszerű ugrással tovább lép. f Itt valami nincs rendjén! Halkan ropogva ég az avar. A lángbokor hirtelen megnövekedett étvágya mindent felfal, amit elér útjában. Apró tekerget, lehullott ágakat, a bódé ácsolásakor könnyelműen otthagyott léceket, deszkákat, leháncsolt akácoszlopokat talál ott, beléjük harap, szinte felfut a hátukra a piros lángnyelvek egybefűzött szalagja, s gerJeszámyszínű füstgombak pöffennek itt is, ott is a fák hónalja felé. A füst átimbo- lyog az égerfák ritka ágai közt, s a fák feje fölött már zavartalanul ágaskodik fölfelé szürke kígyóia. A z igazgató most végez az úton motorja szerelésével. Letörli izzadt homlokát, felnéz az erdő irányába, és meghökkenten bámul az erdő sarka fölött imbolygó füstre. Csak nem raktak tüzet a traktorosok? De miért raktak volna? Ott valami names rendjén! Gyorsan berúgja a motort, és elindul az erdő felé vezető dűlőúton. A völgy alján éppen akikor fordul széles ívben Bodor Zetora. Az igazgató megáll egy pillanatra. — Micsoda füst van ott a .bódé körül? A traktoros odariéz, meglepődik, megrántja a vállát. — Csakugyan. Ott égetnek valamit! _ — Állítsa le a traktort, és üljön ide mögém, szaktárs. Megnézzük! Bődülve indul a Pannónia a poros dűlőúton. Jobbra-balra dülöngélnek, lábbal kell megtámasztani a motort, mert sokszor eldűlne. Erőlködve húz a motor fölfelé, s az erdő szélén szánté ledobja utasait. A két férfi odalohol a bódéhoz. A lángok már egy szoba nagyságú területet letároltak, s a tűz a bódé sarkába is belekapott. Ropogva ég a saroikgereri- m„ a aeszxsfei, a tető sarkán már segíteni! Persze, bér! Piszmog ott a bódéban,? rábízza a nehéz munkát, rm-| kor látja, hogy hiábavaló, ahe-J lyett, hogy véle együtt meg-? próbálná... De mit lehet itt? tenni? ! Abban a pillanatban mér! hallja is az igazgató ordítását; | — Bodor! Ki kell a hordókat { gurítani! | gyártó lurkókat, új alvóbabát pesztráló kislánykákat: — Na, mit hozott a...? Itt azután a legváltozatosabb nevek következtek; Télapó, Jézu&lca, angyal, kriszkindli... A gyerek a legtöbb esetben zavartan pillog ilyenkor néniről, bácsiról apura, anyura. Ebből a nénik, bár . . __, , , . .. i esik tiszteletre méltó fürget SSTZSTnzZbl «T*. -***«■* odaugrfk a bódé elé. Egy kissé megenyhültem látja, hogy az| igazgató már a negyedik hor-j dót gurítja ki a raktárajtón.! Szerencse, hogy itt lejt a talaj,! a hordók vagy húsz méterre el-! sétálnak, s csak a szántás ba-| rázdái akasztják meg őket. Hátj meg kell hagyni, dolgozik az| úriember! Bőrmellényét ledob-* ta, halántékán és nyakán szakad ss izzadtság, homlokán mind az öt ujjúnak kormos, fekete olajlenyomata fénylik. Most már együtt dolgoznak. Bodor húzza, az igazgató tolja í a< nehéz hordókat, aztán a gvep széléről közös hórukkal lökik őket útjukra. Nem is gondolnak arra. hogy bármelyik percben Mrotybenhatnämak. Áz igazgató tenyerét az egyik hordó csőrbe széle felhasítja. Folyik a vére, összekeveredik a tenyerén as olajjal. Beleharap a húsba, szív egyet rajta, aztán tovább lökdösik a hordókat a vastag füstből ki a levegőre. Ügy dolgoznak, mint a tenger alá merülő gyöngyhalászok, teleszívják tüdejüket a levegővel, s újabb hordókat hoznak ki. A lejtő aljáin a felszántott rögöket porhanyóvá lapítva szinte már sorban állanak a nehéz hordótestek. Már 4 csak két benzineshordó van raktárban! Ebben a pillanatban beomlik a bódé oldala. Kormos, lángoló gerendáik esnek át a hordók derekán. Ezek a hordók a legmelegebbek, tán már forr is belsejükben az üzemanyag. Ä két férfi egy villanásig egymásra néz; meneküljenek-e, vagy dolgozzanak tovább? Az igazgató odaugrfk a két utolsó hordóhoz, kezével lesöprf róluk a lángoló deszkadarabokat, nyögve meglódítja az elsőt. Bodornak égeti a tenyerét a hordó forró vasa, de két utolsó hórukkal ezeket is kilóditják a szabad levegőre. Végre káköhöghetik magukat! L eülnek a barázda szélére. Izzadtak, csapzott a hajuk, korom, olaj, nyál és izzadság keveredik össze képükön. Tenyerükön nagy, olajfoltos égési sebek hólyagzanak. Némán pihennek. A bódé már összeroskadt. Alacsony lángok járnak az égő deszkák fölött, már nem olyan harapósak, mint előbb. Füstjük is alig van, csak a levegő remeg üvegesen a tűz fölött. Az igazgató megmozdul, lesimítja pörkölt szemöldökét, mintha egy kicsit mosolyogna: — Víz... nincs? Bodor elmegy a kökénybokorba rejtett táskájáért, egy pint vizet hoz meg egy szalvétába csavart bugyrot. A szalvétában kenyér, szalámi, paprika meg gyümölcs van. Átadja az üveget. Az igazgató sóhajtva iszik, az állán és a nyakán locsogva ömlik lefelé a víz, alig akarja levenni a szájáról. Bodor féloldalt, megen- gesztelődve, tűnődve nézi. Csak igyon! Tőle Mihatja akár az egészet is. A traktoros megvakarja a tarkóját, egy kicsit vigyorog magában a fölfedezésre. Most látja csak, úriember nem tudna így üvegből, megszakítás nélkül ennyit inni! hogy nyilván elvétették ajándékhozó titulusát. Jön a kimagyarázkodás. Ezt megelőzendő egy néni figyelmesen, megosztva tette föl a kérdést egy kislánynak és anyukájának: — Mit hozott a... (anyukához) »Kicsoda«? — wc — * * * Amerikai kérdőívek Néhány New York-x iskolában, kérdőíveket adtak a gyermekeknek, s a felháborodott szülők a tiltakozó levelek százaival árasztották el emiatt a szenátorokat. Mint kiderült, a kérdőívek többek között ilyen kérdéseket tartalmaznak: »Vannak-e édesapádnak zsarnoki hajlamai?« — »Mi a nagyobb bűn: a bibliára vagy az amerikai zászlóra leöpni?« — »Szégyelled-e édesapád foglalkozását vagy sem?« — »Gondoltál-e már öngyilkosságra?« • « * Elvesztett kulcscsomó »Elveszett egy kulcscsomó a tanácsházára vezető úton«, olvastuk nemrég egy nyugatnémet újság hirdetései között. Az elveszett kulcscsomó a Talált Tárgyak Hivatala irodájának és raktárhelyiségeinek kulcsaiból állt. A hirdetést a hivatal vezetője tette közzé. » * * Á bírák tárgyilagosságának védelmében... A guatemaíai Flores város törvényszékén a tárgyalóteremben a tanúk padjának a bírák felé eső oldalát bedesz- kázták. Az intézkedés célja, hogy a bírákat és esküdteket ’ »ne zavarja meg a női tanúk szép lábának látványa«. ... Felépül a régi Oslo kicsinyített mása Annak mintájára, hogy Hollandiában miniatűr formában fölépítették a régi holland Madurodam városét, 1963 tavaszán a Norvégiát és Svédországot összekötő főútvonal mentén 1:20 léptékben felépül a régi Oslo is. A terv szülőatyja egy norvég fényképész, aki ilyen módon alkarja fenntartani a norvég főváros régi képének emlékét. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-U* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-l&r Feleiős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra IX Ft. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemébe»* Kaposvár, feattnka S. «. I»
