Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-29 / 303. szám
ftsombat, 1962. december 29, y 9 SOMOGYI NfiPt/AY Ex még nem zárszámadás! Az idei év utolsó előlegfizetésen ?80ü forintot kapott Tóth Gyaláné, a zamárdi Magyar Tenger Tsz tagja. Tizennégy kismalac Takaros, tiszta házba kalauzoltak. — Itt laknak Sümegi Ve- rencék. Kerestem a gazdát Mindössze annyit tudtam róla, hogy tagja a somogyacsai termel ő- szövetkezetnek, s hogy az Állatforgalmi Vállalat mostani akciója során két kocát fogadott. — Nyugodtan megmutathatom őket — fogadott Sümegi Ferenc —, valamennyien egészségesek, sót olyanok, mint a csík ... <— Valamennyien? Mint a «sík? Én két kocáról tudtam! — No, igen, annyi is volt, csakhogy mindegyik lemala- eozsott már. — Ott ültem egész éjszaka az ólban — szólt közbe az asszony —, az egyiknek tíz lett, a másiknak tizenegy. Már magam is kezdtem so- ka ilm i... — Persze nem hagytuk meg mind — mondja a gazda —, fiatal az anya. Az egyiknél hat van, a másiknél nyolc. De még ebből a nyolcból is elveszünk egyet. Ez lesz majd az újévi mathe... A csutaszárrál körülbástyázott ólban vidáman ugrálnak a malacok. Meglátszik rajtuk, hogy gondosam ápolják őket. Az asszony csak áll, szeretettel nézi őket — Most, az első időben kell rájuk vigyázni a legjobban. Kivált, amikor ilyen hideg van. Az a hiba, hogy nagyon nehéz szalmát szerezni, a nyáron odaveszett a kombájnszalma egy része, és a közös is nagyon takarékoskodik. Remélem, azért nem lesz semmi bajuk. Amit csak lehet, mindent megadunk nekik..» Pattogó tűz mellett, a meleg konyhában folytatjuk a beszélgetést. Sümegiék nem először kötöttek szerződést a vállalattal. Már két éve is volt egy akciós kocájuk, igen jól bevált az is. — Én csak azt mondhatom — magyarázza a házigazda —, nagyon megéri, érdemes veié foglalkozni. Talán még kifizetődőbb, mint a marhatartás. Azon a véleményen van, hogy még az eddigieknél is kedvezőbb ez az akció. Négy szerződött hízója volt az idén, s a jó tapasztalatok alapján mert egyszerre két kocát fogadni. A három mázsa árpát és a három mázsa korpát már megkapta a két jószág után. Most, hogy meglettek a kismalacok, megkapja a még hátralevő takarmányt is. — Mondta Bálint Pista, a felvásárló, hogy ha meglesznek a kismalacok, csak szóljak mindjárt... — Sokat számit — veti közbe az asszony —, hogy Bálint Fista állandóan figyelemmel kíséri a háztáji, a szerződött jószágok sorsát. Gyakran jön, megnézi, rendben van-e minden, s ha valami nem jó, akkor siói, tanácsot ad ... Még nem számították ki, de az biztos, hogy sokat nyernek ezen az akción. Kell is a pénz, hiszen lassan eladósorba kerül a nagylány, s úgy szeretnék útnak bocsátani, hogy meglegyen mindene. A bútor, a ke’enieve kismalacok formájában még ott van az ólban, de jövőre már hízó lesz belőlük, s a fáradságos, türelmes munka gyümölcseként sok pénzt hoznak a házhoz..: H. F. ját Ravaszkásan a sofőrre sandított, aki ügyet nem vetett rá, tükröt vett elő, és fésül- ködni kezdett. Lassan, gondosan rendbe szedte a haját. Miután befejezte a hosszadalmas műveletet, a szemöldökét is mégigazgatta, kifestette az ajkát, és lesimította blúza gallérját, amely kilátszott az esőköpeny alóL A sofőr az egész úton egyetlenegyszer sem pillantott utasára. A rég nem javított utat nézte figyelmesen. Az országút két oldalán hamarosan megjelentek az előváros elszórt házai, maid kisebb házcsoportjai. Néhány perc múlva pedig, miután a teherautó feljutott egy meredek emelkedőre, feltűnt a nagyváros panorámája. Már a város központjában jártak, amikor a nő arra kérte a sofőrt álljon meg az egyik nagy élelmiszerüzletnél. — Mivel tartozom? — kérdezte. és útitáskájából elővette pénztárcáiét. — Amennyit rászánt — felelte a sofőr. Utasa huszonöt rubeles bankjegyet nyúitott át és lelépett a fiilkébőL A sofőr eltette a pénzt, és azonnal folytatta útját. A nő bement az üzletbe, ahová már özönlöttek a vásárlók. A pultnál égy csomag cigarettát és gyufát bért, majd távozott. Népes volt az utca. A nő figyelmesen hallgatta. a beszéd- foszlányokat. és e'é«edetten állapította meg, hogy a járókelők. főképp a mellette elhaladó férfiak, ugyancsak megnézik. Ügy látszott, a nő gondtalanul gyönyörködik a friss nyári reggelben, a meleg napsütésben, a csillogó kirakatokban, a zöldedé fákban, a pompás virágokban, pedig valójában semmi sem kerülte el figyelmét: a hivatalok és vállalatok tábláit éppoly figyelmesen olvasta, mint a színházak és hangversenytermek reklámjait; félfigyelt az utcanevekre, de még a személyautók márkájára és rendszámára is. Mikor a Szovjetszkaja utcához ért. befordult a sarkon. E kora reggeli órákban a kis utca csendes és réptelen volt. Amikor a harmincnyolcas számhoz ért. megállt, körülnézett és benyitott a kisajtón, és az udvar mélyén megbúvó, maeányos házacskához indult. A kis ház szinte te'iesen eltörpült a mellette áHó szép kőépületek között. A nő egy pillanatra megállt a ház ajtaja előtt, hallgató- zott. majd bekopogott. Sokáig senki sem föleit, azután halk nesz hallatszott az ajtó mö«til; katta.Pt a retesz, és a küszöbön kellemes külsejű öregasszony jelent meg. — Kit keres? — kérdezte öreges hangon. — Magát, Danyfíowia! — felelte a nő, és az öregasz- szonyt eléggé udvariatlanul félretolva belépett a házba. — Hogy ran, Müllerné asz- szony? >— mondta halkan a jelszót. Az öregasszony önkén teleTÖRTEK A VASLEMEZEN Egy- hegesztőiéi, egy laka-1 tóéról meg a továbbtanulásróll szól az alábbi riport. Semmi rendkívüli nincs a történetben, mondhatni hétköznapi história. Hasonlót a megye bármelyik üzentében találhat tott volna az újságíró. — Te, mi van ezekkel a Csumáékkal? Egyedül az ő brigádjuk nem nevezett be a szocialista címért folyó versenybe! — Fogalmaim sines..; Az egyik tegösszefooTottaibb, legigényesebb brigád. Mindegyikük a terzsgárdához tartozik. Puspán tizenkettő, Csuma hét, Nemes öt, Hadi három éve dolgozik az üzemiben... Érthetetlen. Efféle párbeszéd elég sok elhangzott a tavasszal a TRANSZVILL 2-es telepén. Akadt, aki egyenesen Csuma Árpád géplakatos mellének szögezte a kérdést: — Mondd, miért nem neveztetek be? A brigád vezető megvakarta az állat, s restelkedve magyarázta: — Tudod, a miauik kezében, ég a munka, azzal nincs baj. Ott a bökkenő, hogy a szociaA világ 1067-re várja az emiier ás a Haiti első taiáíkozóiát A varsói Munkás hírügynökség az új esztendő küszöbén néhány kérdéssel fordult a világ legnagyobb űrhajózási társaságainak vezetőihez, hogy leméirje, mit vár a világ 1963- tól az űrrepülés területén. A kérdés így hangzott: — Mikor érkezik az első ember a Holdra? A több mint félszáz válasz többsége 1967-re várja az ember- és a Hold első találkozóját i Habár a lengyel újságírók nem kérdezték, melyik ország éri el elsőnek a Hold felszínét, a svájci Imtervatiától kapott válasz mégis szókimondó: »1967 eleje: állandó kuta- tóállomás létesítése a Holdon. Az amerikai űrpilőták azon- Ivm valószínűleg csak 1968- ban szállnak a Hóid felszínére.« A kérdezettek egyetértenek abban, hogy a Holdon »gyökeret vert ember- űrhódító útjának következő állomása némelyek szerint 1970-ben. mások szerint legkésőbb 1989-ben a Mars lesz. lista címért küzdőknek tovább kfell képezniük magukat. Puspán Ádám csak négy elemit végzett, s tudom, hogy nem áil kötélnek ... Hadinak, Nemesnek hat osztálya van.:. Hát ezért! Szabados István párttitkár a nyár folyamán fölkereste a Csuma-brigádot. Félrehívta Puspán Ádámot és Hadi J ó~ zsefet. — Eddig mindig nemet mondtál, Fuspán elvtárs. Jó volna, ha most végre rászánnád magad a továbbtanulásra — Beteg vagyok a gyomrommal ... A fejem se fog már úgy, mint azelőtt. Szeretném, ha kihagynátok a játékból. — Párttag vagy, a feleséged is az. Gondold meg. Egy-két év múlva megbánod, hogy nem vágtál neki. Jönnek majd az általánost meg gimnáziumot végzett fiatalok... A telep kommunistái azzal a feladatai bíznak meg, hogy végezd el az általánost. Puspán Ádám lehajtotta a fejét, s csak annyit mondott: — Megpróbálom. — Örülünk neki ... S te, Hadi élvtárs? Te mit válaszolsz? *— Ugyanazt, mint a társam. Megpróbálom. Kapóra jött ez a felhívás... amúgy is szándékomban volt, hogy beiratkozom a hetedikbe. Az asszony nem hagy békén odahaza. Állandóan nyaggat: »Tanulj, Józsi, képezd magad, Józsi.-« Persze mondaná könnyebb... harmincnégy éves korában nehezen tudja .rászánni magát az ember. — Hát akkor jó tanulást... Ha segítség kell, szóljatok. Amikor híre ment a műhelyben, hogy Puspán meg Hadi újra beült az iskolapadokba, a szerelők, a lakatosok mag-megálltak a Csuma-bri- gád munkahelye előtt: — Na, megy a tanulás? — érdeklődtek. — Hát... ha nem volna számtan, egyet se fájna a fejem — panaszkodott Fuspán Ádám. — Há nem értesz valamit, szólj csak, segítünk — búcsúztak az érdeklődők. Az égjük ebédszünetben Puspán Ádám fogta a krétát, s fölirta a falhoz támasztott vaslemezre számtan feladatát. — Hogy kell megoldani? — bökte meg Hadi Józsefet. Az fölkelt a székről, keze fejével megtöröite a homlokát, s belefogott a magyarázatba. Ettől fogva gyakran tanultak együtt. Ha nem tudtak megbirkózni a problémával, Csuma Árpád brigádveze- tőt is odahívták a táblának kinevezett vaslemezhez. Ide süss, Puspán, úgy kell ezt megoldani! — kacsintott az »oskolásokra.« A műhelybeliek megtartották szavukat, szívesen segítettek a számtannal bajlódó társaiknak. A gépipari technikumba járó Kiss Lajos hol Hadi Józsefinek, hol Puspán Ádámnaik adott különórát. Polák József segédmunkás is gyakran letelepedett ebédszünetben Hadiék mellé, hogyátMár a VII. kongresszus óta versenyez a keíeüzemben Tormási Gyuláné Harcos-brigádja. A VIII. kongresszus idején újabb mun- kasikereket értek el a brigád tagjai: elnyerték a -Kiváló brigádcímet. Nagy részük van abban, hogy üzemük már november 37-re teljesítette éves tervét. náR visszahőkölt. Szeme riadtan futkosott körbe a szobán. Nehézkesen leült az egyik székre. Bár már régóta tartott a szolgálata, mégis minden látogató változatlanul megijesztette, most pedig különösen megriadt, hogy ilyen hosszú szünet után jelent meg újra valaki. A vendég leplezetlen bosz- szúsággal nézte egy ideig Damyiiovnát Majd gyors mozdulattal kinyitotta útitáskáját, és az öregasszony ölébe dobott egy köteg százrubelest. — A főnök küldi. Hamarosan háromszor ennyit kap. Az öregasszony szeme mohón felcsillant, arcán lázas piros foltok gyúltak, s nem vette föl a pénzt, hanem valahogy belemart Vendége undorral fordult el tőle, és felszólításra sem várva levetette köpenyét, útitáskájából hímzett törülközőt vett elő, és otthonosan kiment a kis konyhába a mosdóhoz. — Nem látta meg senki, amikor bejött a házba? —• kérdezte hirtelen Danyilovna. Amikor a vendég meghallotta az erős csengésű fiatalos hangot, önkéntelenül megriadt. Danyilovna, az öregasszony hirtelen középkorú nővé változott. — Ne aggódjék, Müllerné asszony! Senki sem látott meg. De ha észre vett is volna valaki, nincs miért aggódnia. Irataim a legteljesebb rendben vannak. Szeméi vázon ősségi igazolványom vaűódi. El ne feledje — mondta nyomatékosan —, az unokahúga vagyok, aki Közép-Azsáából érkezett: a nevem Ligyija Vla- gyimirovna Szeverinova. — Majd némi szünet után hozzátette: — Nem fogok itt lakni, de gyakran látjuk majd egymást. A többit később megtudja. A bázis rendben van? — Minden a legnagyobb úhndben! — nézett Müllerné vendége szemébe, s egy kézmozdulattal a szomszéd szobába tessékelte. Odább tolt egy bicegő karosszéket, fölemelte a szőnyeget,' félrehúzta a vaksi, ócska tükröt, és mögötte megnyomott a falon egy alig észrevehető gombot. Könnyű csikorgás hallatszott, és a padlódeszka lassan süllyedni kezdett A nyílásból nyirkos szag csapott fel. Ligyija bátran leereszkedett a föld alá vezető létrán. Ugyanaznap éjjel az Állam- biztonsági szervek rádiósai rejtjeles adást hallgattak le: a rádióállomás helyét azonban egyelőre nem sikerült bemérniük. Hatodik fejezet Resetov egyszerű katonáiból lett ezredes és az Államibi z- tonsági szervek vezetője Amíg idáig eljutott, nagy akaraterő és vasllogika fejlődött ki benne. Resetov, az öreg csekista tudta, hogy az ellenség gyors fölfedezése és tettenérése nem mindig lehetséges. A körülmények néha parancsé lóan vegye velük a számtant. Balogh István meós példákat adott föl, elmagyarázta Főispánnak, hogyan lehet egyszerűbben. közös nevezőre hónai a törteket. — Nem vagyok nyugodt, míg nem értem teljesen a tanultakat ... Inkább tízszer megkérdem, amivel nem vagyok tisztában — magyarázta Puspán Ádám az önként*» tanítóknak. o A brigád a kályha meüett ÜL Táskából, szárazát ebédet» nek. A tanulásról, a műhelyben megtartott számtanórákról beszélgetünk. — Itt más a környezet, mint az iskolában, semmi sem feszélyezi az embert. Más az, ha mi magyarázzuk el Puspánéte- nak a számtant — teszi le a garast a brigádvezető. — Az... amikor a iáid« előtt állok, még a fülemen is folyik a víz... Amikor azonban itt, a műhelyben a vaslemez elé állok, magabiztosnak érzem magamat — mondja Hadi József. — A kislányom, Erzsiké hatodikba jár. Most, hogy én is nekiláttam az ötödik és a hatodik osztálynak, versenyben vagyunk ... Ezért örülök a munkatársak segítségének —• veszi át a szót Puspán Ádám. — Nem bánták meg, hogy igent mondtak a párttitkár* nak? — Nem —- válaszol Hadfi József. — Most látja az ember, mennyire elmaradt azoktól, akik elvégezték a nyolc osztályt... Amihez én csak konyítok. azt Csuma elvtárs például kitűnően érti... Az általános műveltségünk fe napról napra nő. — Puspán barátunk e^őv-'ö* hallani sem akart a továbbtanulásiról, most már azonban semmi pénzért sem maradna ki az iskolából, igaz? — biccent a hegesztő felé a brigádvezető. —• így van — restelkedik Puspán Ádám. — Nem bántam meg... egyáltalán nem, hogy beiratkoztam... Ha elvégzem az általánost, lehet, hogy tovább Is megyek. Persze az egészségtől függ..« • • • A Csuma-brigád a tavasszal nem nevezett be a szocialista címért folyó versenybe, meri az egyik föltétel a továbbtanulás. Januárban azonban... Lajos Géza előírják az ügy tudat*» elhúzását, hogy gyökerestül megsemmisíthessék az ellenséget Ez azonban nagy bátorságot és körültekintést igényeL Az ezredesnek eszébe jutott Kosztricskin sápadt arca, komoly tekintete, keményen ösz- szeszorított szája. Világos, a hadnagy szenved amiatt, hogy az ellenség kicsúszott kezéből. Az ezredesnek azonban tetszett, hogy Kosztricskin netn^ vesztette él kedvét Ugyan-1 olyan lelkesen dolgozik, mint; eddig, bizonyosra veszi a si-j kert, csoportja is fárad hatat-? lan. Igen, az emberek, különö-; sen a fiatalemberek nevelésé-* nek nagy a jelentősége. | Resetov jó érzéssel gondolt! Vergizov őrnagyra is. Ötéves | munkájuk során megszerette! ezt a mindig nyugodt, meg-! fontolt férfit Nehéz munká-» juk kapcsán sok közös vi-f szón tagságban volt részük. Az! őrnagy bátor, okos felderítő-* nek bizonyült, átadta tapasz-1 talatait és tudását a fiatalok-? ♦ nak, fejlesztette akaratukat,* gyors cselekvőképességüket. ? Resetov elmerült gondola- ? tarban, nem hallotta, hogy; nyftt az ajtó, és — Szmimov! százados, valamint Kosztrics- kin kíséretében — Vergizov ’épett a dolgozószobába. — Megengedi, ezredes elvtárs? — kérdette az őrnagy. A Kaposvári Váron Tanács V.B. Építési Osztálya 1522/a kolcsszámú mérnöki állásra kalfármérnököt keres 1963. január 1-i hatállyal. lakást 1963-ban biztosítunk. Jelentkezés személyesen vagy írásban önéletrajzzal Kaposvár Városi Tanács, Kossuth tér 1. címen. ______________________(3236) Az CM Pécsi Cementéreipari Vállalat dombóvári telepe keres nehéz fizikai másikára férfi mankaerii. Felvételbe* szükséges tanácsi igazolás, mankakönyv, személyazonossági igazol» vány, katonakönyv, munka* erő-gazdálkodástól kiközvetítőlap, tfidőrö^tgen, valamint a mnnkakönyvben a MILLAP. bizetés teljesítmény szerint. Üzemi konyha és munkásszállás van ______________________(3230) (Folytatjuk) Értesítjük vevőinket, hogy lerakatunk az év végi leltározást 1963. január 2-től 10-ig hajtja végre. Ez idő alatt az áru- kiadás szünetel. Dél-dunántúli Vegyianyag- nagykereskedelmi Vállalat. (78839) /
