Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

Hétfő, 1962. december 24. 11 SOMOGYI NÉPLAP Tatay Sándor: fj ükre az újonnan J épült laka okra .und földig érő ab- - okokat h.íyoztek. Nem is ablakokat, han m ki­tárható. üveges a. tokát, akkor Is, ha nincs előttük e.kély. Csak egy derekig érő vasrács véd attól, hogy az ember vi­gyázatlan ki ne lépjen a ház homlokzatán. Körbe kőibe az egész új te­lepen nehéz csipkéit gtönyuk lógtak az ablakokon, k.ikiék azonban az ünnepek előtt zá­logházba tették a függönyüket, hogy több ajándékot vásárol­hassanak a gyerekekrek. A köpperből készült rolót pedig karácsonyesti féktelen boldog­ságukban a gyerekek lcszakasz- tották. Mert ki győzött volna ügyelni öt rakoncátlan fiúra, mikor azokat elragadta a so­sem tapasztalt bőség bűvöle­te? ... De végül is elfáradtak. Olyan hirtelen tört rájuk a fá­radtság, hogy Irma nem győzte őket elég gyorsan ágyba dug­ni; kettőt a karácsonyfa alatt, a játékok között nyomott el az álom, ezekről a szülők közös erővel cibálták le a ruhát, a cipőt Négyen a másik szobában aludtak, de a legkisebbik ott pihegett a hitvesi ágy mellett, a régi divatú gyerekkocsiban. Néha nyugtalankodott álmá­ban, olyankor a férfi kinyúlt az ágyból, és megringatta a gyerekkocsit. A szobában szin­te nappali fényesség volt. Ir­ma nem tudott ebben a szokat­lan fényben elaludni. Az ablak előtt állt nehézkesen leomló szatén hálóingében, melyet ka­rácsonyi ajándékképpen a nő­vére küldött gyermekjáték he­lyett azzal a megjegyzéssel, hogy úgyis mindenüket a gyere­kekre költik. Űj papucsa is volt. Ennek az árát a férj spó­rolta össze hihetetlen szívós­sággal, és készen arra, hogy ezzel megrövidítse gyermekeit. Irma tartása kicsit merev volt, mert arra törekedett, hogy a hálóing hullámai egyenes vo­nalban essenek le a melléről. Ez pedig nem volt könnyű do­log hatodik terhességének ha­todik hónapjában. És mi értel­me is volt? ... semmi, csak játék... Ha villanyt gyújtha­tott volna, a tükör elé állt volna, hogy végignézzen ma­gán ... Lássa a haját is, mely­hez egy év óta először nyúlt fodrász. De ha villanyt gyújt, a szemközt levő lakásokból be­láthatnak a szoba legmélyére. A tér világos volt, szinte tün­dökölt. Hó nem esett erre a karácsonyra, de a délutáni köd lefagyott a játszótér dermedt pázsitjára. A homokozó kőke­rítésére, a fiatal fák ágaira, a házak tetejére, a költő bronz­szobrára. így mégiscsak fehér karácsony lett ez. A hold szo­katlanul éles fénnyel világí­tott. Ugyanilyen rideg, kék fény áradt a téren elhelyezett tojás alakú burákból. Az ab­lakokban már kialudtak a ka­rácsonyfák gyertvái vagy a fe­nyőágakon tündöklő színes vil- lanyégők. Kihunytak a kultúr- ház homlokzatán is a piros neonbetűk. Csak hogy ne le­gyen más a téren, csupán a kékes, hideg fény. A karácsonyesti sietség lehe­tett az oka, hogy szemben, a Pinguin Esznresszóban égve fe­lejtették a Wurlitzer belse'ébe helyezett világítótestet. Fan­tasztikus mesébe illő állat, amely azért maradt ott, hogy őrizze az esztendő eayetl°n éj­szakáján az elnémult helyisé­get ... Vicsorít' Ig^n, úgy lát­szik mintha vicsorítana, pe­dig nem fogak azok, hanem éles fénnyel átvilágított betűk: Rock Óla Néma a tér, és néma a vö­rös. Ilyen néma még sosem volt. /1/f ; csoda ostobaság volt /// énnekem fodrász­v _// C hoz mennem! — k iáltott fel hango­san Irma, nem tartott tőle, hogy a gyermekek fölébrednek. — Micsoda ostobaság! Én vol­tam az utolsó, aki k: léptem az üzlet ajtaján, mert én minden­hova csak az utolsó pillanat­ban iutok el. Két és fél órát várakoztam, mert jöttek sor­ban, akik be voltak jelentve, az én jelenlétem pedig idege- azért. otfcUe a fodrásznut, akire vár- ségek tűm luegesiteAe eie„elü Kg- va, mert tudta, hegy ón rabo­lom cl az uto.só perceit. Te, ott mindeniu ismeri egymást. A íodrásznők és v.rideg ik mint az igazi jó barátnők ... ivüg ott várakoztam arra a Mit gyötrődtem a két- közott, hogy miképp tarthatlak meg? Ügy talán, hogy a szer előd leszek? Vagy inkább tartsam magam? ... Menny lire féltem, hogy elve­— Azt hiszem, jobb lett vol­na, ha a szeretőd leszek. Akár ott a szeméttelepen, akás más­utt, aztán hozzá megyek egy­hez azok közül, akik apámhoz kártyázni jártak, hogy egy le­vegőt szívhassanak velem, és figyelték minden mozdulato­mat. Akármerre mentem a szobában, éreztem tagjaimon az áhítatos tekintetüket. cs szinte hallottam a szívük dob­ogását. — Talán rossz vcCtam hoz­zád? — szólt a férfi. — Nem ; • • £s egyébként is v,0pam az,t nem mond­fel tettelek, néhányszor vissza- hatod Csak annylf hogy sze. De dolgozom, mint egv állat, és szeretlek benneteket. ezt 'uded. — Tudom, de ez más vala­mi, mint amit én kérdeztem. Fgy rossz szavam sincs rád. , , , .... de azért jobb lett volna, ha utánam magadat, hanem ob- akkar a swreW5d aztán ben azok közül, akik itt lak- vége . Egészen másképp im- tak es rmgyónak neveztek, votoa akkor az fíet_ fmie~ urílvaJ kisergettet- nek. Okosan, mint a 'öbbi em mag asszonyok itt Nem elsüüved­— Mondd meg, de úgy, ve, eszemet vesztve a szere­ti ogy tedd a szívedre a keze- lemben. Ellustulva, igen, ’ól det: akkor is feleségül vettél mondom, még ellustulva is. volna, ha nem változik meg a mert ezt a szüntelen állano­vUág? tosságot, szoptatást, aztán me­SS (4 k kísértelek a kapunktól a vil- vagyok Mérnök sem let­fourasznore, a szüntelen cse- kunosig, es könyörögtem, hogy , F hátiorű miatt vo]* végesből mindent megtudtam ülj fel. ne - gyere megint... ^ mint ^ róla. Többek között azt, hogy Attól féltem, valaki állkap- miért áll ott tűsarkú gyikcipő- csőn üt. Esetleg nem is pusz- ben. Azért, mert ki akarja ta- ta kézzel, hanem fcokszcr-el, posni egy bizonyos alkalomra, mert abban az időben éppen amelyre karácsony mámá ján divatos volt itt a bokszer. kerül sor. Aztán elsorolta, mit Ugyanis nemcsak te törted kap karácsonyi aján ókba. Ö maga a férjének világító bár- szokrényt vesz tele italukkal. Francia konyak is lesz b nne, nem tudom én, hány csillagos. Képzelheted, mennyi b rrava­lót illik adni egy o’yan nőnek, aki gyikcipőt visel, és bírsz k- rényt vesz az urának. És — gondoltam —, hg_ engem is mer kócosán, a gyerekkel a szoknyám körül, ahogy bevá­sárolni járok, azt képzelheti ró­lam, hogy nem is adok borra­valót, csak várok makacsul. — Milyen őrültség volt egész délutánomat erre fordí­tani — kiáltott fel újra, és körmeivel felborzolta idegesen a haját. Az ágyhoz ment, Kossuth cigarettát vett föl az éjjeli­szekrényről, és rágyújtott, de nem feküdt le az ura mellé, hanem visszaállít az ablakhoz. Állhat ott, ngm fázott, a gyá­rak fáradt gőzével fűtötték az új telepet A gyerekek lerúg­hatják magukról a takarót, nyakig felcsúszott ingben hál­hatnak, akkor se náthásodnak meg. Ez jó, de ez még nem minden. — Most azt nézem — kezd­te újra az erős cigarettától kissé rekedten —, azt nézem, és azon töröm a fejem, hol is állhatott az a ház, amelyben mi laktunk. Nem furcsa, hogy mióta visszakerültünk erre a telepre, eszünkbe sem jutott keresni? Valahol a szülőotthon — pfe beszélj bolondokat — gint terhességet, ezt csak ilyen non túl, az biztos, de ponto- szólt végre a férfi —, gyere, félálomban lehet elviselni, san nem is lehet megállapíta- feküdj le, megőrültél? Míg mások éunek. De hogy ni, mert az utcákat is kérész- irma meg sem fordult. élnek! Te nem is tudod. Lát­tül-kasul építették... Neked _ Nem örültem meg. Min- tad volna azt a hajszát, ami jobb a helyszínismereted, hi- csak feküdjek vagy itt az üzletekben volt kárá­szén mérnöknek készültél, ne- dolgozzam Most itt állok és csony Az emberek egy­kéd kellene tudnod. Nemegy- gondolkodom. Ennyi juthat hegyén-hátán. A vastag szer hazakísértél oda. Persze nekem js a karácsonyból Meg hústömegek a hentesnél, asú­be sem jöttél csak a kerítés akajrom tudni végre, hogy a lyos csomagok a közértben, mellett szorongattál. Mert harminchat forintos narancs, eszedbe sem jutott, hogy egy- ^ ^féle^ás okból jön banán, füge, drága rövid ita- szer feleségül veszel. Egy létre. vagyis hogy hatórozot- lok csak huppantak ako- egyetemi hallgató nem azért ^ a ^ házasságiunk? Mi- s^a^- fenekébe. Finom kel- kísérgetett abban az időben szerelem Volt az7 Min- roék <repdestek a röltexben, a egy munkáslányt, hogy felesé- den kr>r]ätoT1 átáradó' hatal- drogériából az utca közepéig gül vegye, hanem abban a re- mas szere)lem vagy csak _ _ árad az ibolya-, a levendu.a-, menyben, hogy olcsó szeretőre No íele]j moot karácsony éj- a ciklámenillat. A piros száz­tesz szert Nem panaszkodtál szakáién szívedre tett kézzel, forintosok kavargása engem érte. hogy olyan messze, kinn ’ .... ... i valósággal megszédített ezek­a periférián lakunk, sőt jól j gyer?K szule" ben a napokban. Hidd el, úgy jött neked az. Néha még ke- előtt. Mondom, hegy va- éreztem, itt már senki, de rülő utakon is vezettél. Pél- jp11 furcsa dolog történt ve- nern tudja, mi a sze­lan szerelmesről szóL Ezek itt nem olyan kristály-paloták, ahol azok a szerelmesek jár­nak, de ha most kinéz:.; a : ablakon, annak a könyvnek a levegője csapna meg Jó ln­ne, ha kinéznél, mert regg 1 ha benépesedik a tér, már jtc nmit sem é -sí máj a b"l Egyszerre fölemelte a hang­ját. — Nem hát, csak a nagy füncot látod majd. Dáma’o 't ■U minden nő. és giger i min­den férfi. Csak figyeld ma'd meg, milyen lesz itt az c.Vő ünnep délelőt'je. A férfiakat figyeld különösen, a fiatal fér­fiakat A cifrálkodásban. a maguk kelleicséten túkeszr.e' a nőkön. Te és én. mi ketten megfigye'hetjük, mert kívül maradtunk ezen. — Ezek majdnem mind munkásak ... Kétkezi mun­kások, ahogy anyám szokta monda-i. Ebben az egész ház­ban talán te egyedül vagy ér­telmiségi, és te is csak a se- ’ pitiéből, szegén yen ... Nem hibáztatlak, nem, előbb a há­ború volt az oka, hogy nem végezhetted el az egye'emet aztán a mindennapi kraieárcs gond a gyerekek miatt. Ha én dolgozhatnék, az más. Deeny­dául a szeméttelepen kérész­ied. génység. és nem emlékszik a tül. Emlékszel? Jó lettem vol- A férj is cigarettára gvúj- nyomorra senki más, de senki na neked ott a szemétteleoen főtt az ágyban, de a kérdésre más, csak én. is. mi? Csakhogy nem sike- neTr> felelt. Pedig ezekben a lakásokban rült. Pedig szerelmes voltam Egy darabig csend volt, többnyire azok laknak vagy beléd... Vagy talán éppen majd ismét Irma kezdte. POLNER ZOLTÁN: ELHAGYOTT NÉMET ROHAMSISAK Bodzák lecsüngő árnyékából felfordult dögként égre les egy rohamsisak, múltja lángol, körülötte a fű sebes. Töpreng a csend: Vajon csak ennyi volna e béna szörnyeteg, vagy gyilkos arcát feledtetni rozsdák közt lapul, szendereg?! Hirtelen dühös szennyvíz csattan mélyéről, összenéz a táj, bólint, s a pásztás sugarakban galambok fehér raja száll. PAPP LÁSZLÓ: ÜZEM, ÉJSZAKA A szereidében hallgatnak a tárgyak, Alusznak már a félkész dömperek. Őrzik dalát egy fiatal brigádnak, A fémillatú csönd mint köd lebeg. Mily különös az arca most a gyárnak.. Az egész telep mélyen szendereg Mint erős, komoly férfi, hogyha fáradt. Csörömpölések, lármák sincsenek. Csak hajnalban, ha ébrednek a fények Kezdődik a hajrás, zajos élet. azoknak a leszármazottal, akik a mi szomszédaink voltak ak­kor, mikor te kísérgetni kezd- téL És társaink voltak a sze­génységiben. De akkor én olyan voltam köztük a szőkeségem­mel, a szépségemmel — igen, mit szemérmeteskedjek most már: a szépségemmel és az öl­tözködésemmel is, amelj-re előttem* is ismeretlen okból el­lopta a pengőket az anyám a többiek szájából.. igen, olyan voltam én itt, mint aki elszállni készül, szállni olyan világba, amilyent csak álmaik­ból ismertek, vagy átkaik közt emlegettek. — Most itt termett egy má­sik világ, és az á'dásaiból ép­pen én, egyedül csak én ma­radtam ki! Ébren vagy? Hal­lod? Érted, amit mondok? A férj felelet helyett vonta­* tottan köhögött, mert mind­* ketten rengeteget szívtak az I olcsó és erős cigarettából. I — Furcsa ez a fény ' kint, * és furcsa ez az egész tér. Te, * te nem érzel a tisztaságában, | a sterilségében olyat, amilyent | álmodni szokott az ember bd- j zonyos fantasztikus regények | olvasása után? Te hoztál egy­* szer nekem egy könyvet, \ amely a harmincadik s^ázad- i ban játszódik, és két boldogta­nyi gyerekkel? ... Igen, itt at­tól élnek jól, hogy az asszo­nyok is dolgoznak és minden­ki, aki munkabíró a család­ban ... Most egyszerre valósággal üvöltött. — Az asszonyok teremtik a jólétet a családban azáltal, hogy oda viszik a bőrüket. A férj ijedten felugrott az ágyból, mert azt hitte, valami rendkívüli dolog történt a fe­leségével. — Hova? ... Hova, kedve­sem? Nyugodj meg! Mi van veled? — A vágóhídra! — kiáltott az asszony. — Az anyám, aki faluról jött, azt mondaná rá­juk, ha élne: cafatok! /t kinti nagy csöndben .—-J-L most mentőautó szi­v_ /ü ránázása hasított be­le. Nem a sziréná­nak rég ismert, egyenletes, fel­erősödő, majd lehalkuló üvöl­tése, hanem az a lüktető, zi­háló hang, amellyel mostaná­ban rohannak a mentőkocsik, olyan ez, mintha egy súlyos beteg nehéz lélegzetvételét erő­sítenék fel milliomszorasára... Mért szirénáznak az üres éj­szakában? Valahol tán mégis összegyűltek éjféli misére, és az utcán áradt emberek töme­gébe került? Itt nincs egy te­remtett lélek sem. Az üvöltés­nek vége lett, de erősödött a gépkocsi búgása. Hirtelen meg­jelent a tér sarkán, és már abban a pillanatban kigyúltak a szülőotthonban a fények, A szülőotthon egészen kü­lönálló épület volt. Az eleje kerekded, oszlopos. Görög templomhoz hasonlított. Ä mentőkocsi féklámpái egy pil­lanatra veresen felvillantak, aztán némán megállt a szülő­otthon előtt. Ezt már M'kó, a férj is jól láthatta, mert ott állt pizsamában a felesébe mellett. Aztán ajtók csattaná- sa hallatszott, csikorgás, amint a hordágyat kihúzták a kocsi­ból és a mentők nehéz léptei­nek dobogása. — Ez a szegény, , ez nem azért jött ide — mondta Ir­ma. — Karácsony éjszakáján bizonyosan nem azért. Ez gye­reket szül itt. Ennek most nem jut eszébe vágóhídnak ne­vezni azt a templomi orma püietet, mint azok, akik mag­jukat kiirtani járnak oda..? 'art úgy revezik, képzeld, ’’ gy nevezik azt a helyet, ahol i öt g' érmei; em közül hár­mat világ a hoztam. így ne- "zik a bol ben. a fodrásznál, és még "evetnek is rajta. En- Tm re’i'g elf"g erre a rimü- ct. Tgcr, te jó 'uded, mindig gondol'am, vagy ha ez szóba jött közöttünk. — Te itt vagy? Add ide a kezed. Mondd, lehet, hogy a jVő boldogságának, a jólét­iek, a békének ez a titka?.., ez, hogy ennek a tempiomfor- ma épületnek a dolgozói, az orvosok, az ápoónők, akik fe­hér köpenyükkel, ilyenkor té­len váilukra dobott fekete ma- laclopóval ol_van feltűnően hozzá tartoznak a telep é’été­hez, ezek teljesítsék féle’mes kötelességüket. Vagy hoigy ez legyein az e’sőrendű kötelessé­gük, amitől én annyira ret­tegek? ... Jaj! Olvas am hovy bizonyos vallások nevében milyen félelmes dolgokat kö­vettek el, és néha valami ilyen, vallás papjainak és papnőinek látom őket. — Hagyd, hagyd, kedves — könyörgött a férfi —, h'szen ez már olyan, mintha eszelős volnál. Hidd el, ebbe a kér­désbe bele lehet bolondulni, hogy a magzatok pusztulja­nak-e inkább vagy a felnőtt emberek. Mert a pusztítás törvényei hozzá tartoznak az élethez. Hát jobb, ha a hábo­rú vagy a kolera, a pestis? .. s — Pfui! — kiáltott Irma *—, ne halljak tőled, tetőled ne halijaik gyalázatos és kö­zönséges szavakat... Ez olyan harcos volt. hogy fé’sírt a legkisebbek gvermek. Mindketten szaladtak, és ketten ringatták a kocsit, mintha bizony nem le^e^ett volna azt egvetíen ujjal is ugyanúgy megmozgatni. Egy ideig csend volt. aztán mikor biztonságban voltak a- felőL hogy a gyermek ismét álomba szenderült. Irma a iól ismert, gyors mozdu’ataival simogatni kezdte a férje ha­ját — Haragszol, kedves? Nem akartalak bántani, csak ide­ges voltam. Azt hiszem, mi valamit nem értünk az élet titkából, valami olyat, ami másoknak születésüktől fogva tulajdona. És azt hiszem, ép­pen ez a boldogulás kulcsa. ök ketten mindig igém könnyen tudtak megbékélni. Egymással is és a világgal is. Elég volt annyi, hogy egyikük simogatni kezdte a másikat. Ez a szabály érvényes volt most is. hatodik gyermekük születése előtt három hónap­pal, a mérhetetlen gondok kü­szöbén, melyet a hatodik cse­csemő magával hoz majd a minden messzeségen túli mesz­szeségből. y I alamivel később az // I ágyban. mikor a 1/ hold már leszállt a szemközt ház mögött, és a szoba sötétebb lett, az asszony halkan fölne­vetett. — Te, tudod, mire gondol­tam? ... Arra, hogy a győzte­sek mi vagyunk. —- Miféle győztesek? — Hidd el, a legfőbb dia­dal a mienk, mert míg min­denki épít, szakadtig való munkával építi a jövőt, mi csöndesen, mondhatni titkon, lopva benépesítjük azt a sa­ját magzatainkkal. Hát nem így van? Ez a sok szép új do­log, ami van, és amit még ígérnek, ami lesz, az mind ezeké, a mi porontyainkké lesz! . . ; Most azzal a rég ismert kedves pajkossággal ami va­lamikor annyira magával ra­gadta Mikót, Irma befogta a férje száját. — Pszt! Hallgass. Ne áruld el senkinek. Ez meg a mi ket­tőnk titka, kedvesem.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents