Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

Kalandot keres a gyermek GYERMEKEINK SERDÜ­LŐKORBA LÉPÉSE többnyi­re dühös olvasószenvedéllyel párosul. Olvasmányaikkal pró­bálnak maguknak nagy él­ményeket szerezni. A kellő válogatással és mértéktartás­sal olvasott könyvek rendkí­vül hasznosak, a telhetetlen olvasókedv irányítása nélküli kielégítése azonban annál több bajjal járhat. A serdü­lőkori olvasóéhség ugyanis szoros kapcsolatban van a ka­landvággyal, ezzel az ártat­lan, nemegyszer mégis any- nyira szenvedélyessé váló él- ményszomjjal. A serdülő kalandvágya olyan lelki törekvés, amely izgalmas élményeket vesz célba. Vágy, amely ismeret­len, sőt néha félelmetes hely­zeteket teremt a képzelet út­ján, hogy saját erejét, esetleg élete kockáztatása árán is, próbára tegye. A kalandvágy legtöbbször egv-egy izgalmas kalandos olvasmány utánélé- séböl származik. A gyermek — a regény hőséhez hason­lóan — elpusztíthatatlan erőt érez magában, ő is le akar győzni minden akadályt,, akár­csak a messze északon élő prémvadász, a merész repítő vagy a nagyvárosi detektív. Az efféle utánélés — a ro­mantikus képzelődésen alapu­ló kalandvágy — azonban sál tűnnek ki. A legnomamti- kusabb feladatok közé tarto­zik behatolni egy barlangba, amelynek félelmetes híre van; átkelőt keresni egy ingová­nyos, süppedékes partrészien; beszöikni az erdőgazdaság ti­los területére, ahol vaddisz­nók is tanyáznak stib. Mind­ezeket úgy kell tekintenünk, hogy a serdülő a helytállás valóságos lehetőségeit próbál­gatja minden tettével. Könnyen megesik, hogy a kalandvágy odáig fajul, hogy a gyermek összekülönbözésbe kerül a fennálló társadalmi szabályokkal, sőt törvénysér­tésre vetemedik, kisebbfajta vétséget követ el Az ilyen gyermeket nem szabad bün­tetéssel elnyomnunk, hanem pedagógiai eszközeink igény- f bevételével helyes irányú te- ' — véhenységre kell serkente- tenünk. Van olyan felfogás is, amely még továbbmegy, s ki­jelenti, hogy az eltévelyedett cselekvési láz többet ér, mint a semmittevés. A GYERMEKKORBAN EL­KÖVETETT »IIASZONTA- LANSÄGOK« csak akkor válnak erkölcsi problémává, ha a gyermek rossz családi környezetben él, és nem kap irányítást, vagy társadalom­ellenes kalandokba bonyoló­dik. Ebben az esetben sokkal inkább a szülőt kellene bűn­serdülőik kalandozóvágya sok­kal jobban felszabadul, mint az olyan gyermekeké, akiket a mór koruknál fogva is ne­hézkesebb nagyszülők gondjai­ra bíznak. Nagy szerencse, ha az apában józan és mégis kedé­lyes társat kap a serdülő fiú, mert ezzel lehetőségeket te­remt ahhoz, hogy a serdülő valóságos és ne elképzelt, meseszerű körülmények kö­zött tehesse próbára önma­gát. Az ilyen fiú később szo­katlan, nehéz helyzetekben is jobban megállja majd a he-j lyét, mint a széltől Is óvott gyámoltalannak nevelt társai. ; ,Í. 1 A legdivatosabbak az olyan tás­kák, amelyeket a dolgozó nők a munkahelyükre vihetnek maguk­kal. Ezek voltaképpen nagyméretű, több zsebes relikülök. Bőséges a »►rakodóterük-«, azaz elfér bennük mindaz a holmi, amit a dolgozó nő szükségesnek tart. Ismét divatos lett a vállra akasztható táska. Ezt különösen azok a nők kedvelik, akik több holmit kénytelenek ma­gukkal vinni, vagy gyermeket kí­sérnek. Gondoltak a tervezők a kislá­nyokra is, nemcsak a mamákra. Méretükben eltérő, de formában azonos kivitelű táskák készülnek a leánykáknak is. Utazáshoz textil­ből, műbőrből remek táskák, bő­röndök és kalapskatulyák kapha­tók. Vannak olyan textiltáskák is, amelyek összecsukott állapotban nem nagyobbak egy retikülnél, de kinyitva megfelelnek bevásárló zsáknak. Üjabban divatosak a kétszínű ci­pők. Ezekhez igazodóan készülnek kétszínű táskák is. Vannak fekete­fehér, barna-fekete, fehér-piros és egyéb színösszeállítású táskák. A táskák egy része a szokásos mű­bőrből készül. De vannak újszerű filmnyomott., mintás, szövetutánza- tú műanyag és sísálanyag készít­mények is. Általános feltűnést keltettek az idén az úgynevezett kenguruzsebes táskák. Ezek külső zsebében he­lyezhető el a táskához láncolt pénztárca. Óriási a választék akta­táskákban. Ü.iszerű a törökös min­tás textilhez hasonló műbőr táska. A modellek száma több százra sza­porodott. ser- 1 tolni, a gyermeket pedig el- | vonni a kártékony környezet hatalmi köréből. Szülőknek, pedagógusoknak és gyermek- bíráknak elsősorban mindig azt kell megállapítaniuk, hogy milyen forrásból fakadt a serdülő kamaszkori kalandja, csavargása, vétsége. Lehetet­len dolog volna a tunyákat, a regényes helyze- semmittevőket egyformán ke- ! zelni a nyugtalanokkal, a fá- i radhetatlan tervezőkkel. Az ' előbbieket, ha egyébként egészségesek, serken *eni, ha | fáradékonyak, kímélni kell. I Az utóbbi típust viszont olyan I mértékben kell fárasztanunk, I amilyen mértékben csak le- I hetséges, életkorának és tévútra is ragadhatja a dűlőt, különösen akkor, ha az író nem bűntettest üldöző de­tektívet, hanem a bűnöző alakját teszi vonzóvá regé­nyében, ha a bűnöző vakme­rő kalandjai jelentik az olva­só számára az izgalmas él­ményt Ez a töket képzeletben újraélő, ro­mantikus kalandvágy mégis általában ártalmatlan, múló jelensége a serdülőkornak. TÖBB FIGYELMET ÉR­DEMEL a kalandvágynak az a fajtája, amelyik nem elég­szik meg a képzeletbeli után- éléssel, hanem meg is akarja testi valósítani kamaszop kalandvá-; erejének megfelelően. gyáit, igazi, valóságos élmény- nyé kívánja tenni, amit ol­vasott. Lehet, hogy a kalandvágy nem egyéb, mint a szabadság Ez a fajta kalandvágy nem i szeretőiének kifejeződése, az csupán képzeletbeli expedíció-1 újszerűnek, a szokatlannak a kát bonyolít le. A serdülőnek i kívánása. De a környezet tűr- általában örömet jelent tilal- ,, , .. ,,, ,. mos dolgot elkövetni, mert légköré, az allarudo ehhez merészség, bátorság családi perpatvar, a szülők kell. Enyhébb dolog, bár nem mindig veszélytelen a hetyke j járulhat játék egy riasztópisztollyal j. csa,Mraá*hnz vagy felnőttek bosszantása 30 durrogtatással. De kitalálnak botrányos életmódja is hozzá- a kalandkereséshez argáshoz. AZ ELMONDOTTAKBÓL ennél veszélyesebb »kalando-, KÖV ÉTKEZIK, hogy a ser- kat« is. Épülő ház állványain i dülőkorban fellépő kalandvá- kergetőznek; leereszkednek az i gyat meg kell értenünk, sőt esőcsatornán; fogadásból át- j gondoskodnunk kell ésszerű úsznak egy örvényes folyón: j levezetéséről is. , Erről gon- iskolai kiránduláson a vezető doskodik az úttörő- és a tanár tilalma ellenére mee- KISZ-szervezet, különösen az másznak egy sziklát, vagy i ügyesen szervezett nyári tá- egyéb nyaktörő váltakozás- borok révén, mert mellettük a S xüoooooocooDooDooooooooooooococoococtooocoooooooooooc íooooocooooooodooooooooooodooooooooock RÉQI KARÁCSONYOK A karácsony békességes, csalá­di ünnep világ­szerte. öreg újsá­gok hasábjain ku­tattuk, milyen volt a »régi jó béke­időkben«, a szá­zadforduló táján az ünnepek han­gulata. A hírla- pok már akkor is bej glimérgezéstől óvták az olvasót, s felhívták az or­vosok figyelmét, hogy ünnepek után rohamosan növekszik a paci- entúra, jó lesz er­re fölkészülni. Csipegessünk csak a régi hírek­ből. »Dúlt« a jó­tékonysági láz, legalábbis egy kis népszerűsítést szolgáló beszámo­ló erejéig. A Pesti Napló 1895. dec. 25-i számában ol­vassuk : A Stefá­nia gyermekkór­házban körülbelül ötven gyermek ' gyűlt össze a ka­rácsonyfa körül.- Mögöttük a Ra- nolder-féle árva­ház növendékei énekeltek szent énekeket. Az ün­nepi szónok ál­dást kért Istentől az egyesület védő­jére, Stefánia öz­vegy trónörökös­nére. Az ajándé­kok szétosztásá­ban gróf Szapári Gyuláné s a meg­ajándékozottaknál alig valamivel ke­vesebb »úrihölgy« buzgólkod ott. De ugyanakkor közli Zsebében mind­össze egy krajcár szomorkodottn Érdekes az a hír, amolyet egy 1895-ben megje­lent lap hasábjain találtunk: Soha annyi szép nőnek fülét nem fosztot­ták meg a gyé- mántos fülbeva­lóktól, mint most rövid idő óta. A karácsony előtt való időszak kü­lönben is haute saison-ja a ma­gyar királyi zá­logházaknak, kü­lönösen, ami az aranyórákat és a gyómántos karpe­receket illeti. Ilyenkor rendsze­resen öt-hatezer fülbevaló parányi katülába csukva, számozva és rova­taivá sínyli szo­morúan fogságát elzárva a napvi­lágtól, amelyben csillogni hivatása. A fekete szombat azonban kegyetle­nül aratott a női fülbevalók közt is.« A lap munka­társának értesülé- az olvasók szomo- se szerint ugyanis rúan kénytelenek a karácsony előtti a lap azt is : Ko­sa növi eh Sándor rajztanár 42 fo­rintos postautal­ványt hamisított. Elfogták. Jótékonyságra ösztönöz a Pesti Napló 1870. de­cember 22-i szá­ma is ezt írva : »Az országos Ma­gyar Gazdaasz- szony Egyletnek tegnap volt a vá­lasztmányi ülése, ahol elhatározták, hogy az egylet ár­vaházában, a Damjanich utca 75. számú házban az árvák számára karácsonyfát állí­tanak fel. Ez ün­nepélyen bárkit szívesen látnak, különösen szíve­sen azt, aki nem jön üres kézzel. Rossz kedvű agg­legények és jószí­vű magános asz- szonyságok, kik­nek nincs család­ja, aligha is te­hetnének jobbat, mintha e napon megemlékeznének a szegény árvák­ról.* A karácso­nyi hangulatban tudomásul venni azt is, hogy »Teg­nap délután a váczi országúton a Szép Juhászáé előtt egy ismeret­len rongyos öltö­zetű asszony meg­fagyva találtatott. szombat óta »... o budapesti zálog­házakban nem ke­vesebb, mint 11 ezer fülbevaló várja, hogy sötét rabságából vissza­kerüljön a rózsás fülekbe«. JarkA jbgyZeT«*k A NŐI SPORTRÓL A női sport nem a XX. század jellegzetes tünete. Eredetét a messzi múltban, az emberi kultúra hajnalán kell keresnünk. Már az ősi Egyiptom asszonyai is szórakoztak különböző test gyakorlatok­kal, s a krétai nők elkészítették az első sport ruhát. Manapság asz- szonyaink, lányaink egyre többen tudják, hogy a sport nem haszon­talan időtöltés, hanem szívet-lelket üdítő szórakozás, az egészség biztosításának, a szépség, a munkaképesség fokozásának leghatáso­sabb eszköze. De amíg idáig eljutott a női sport, a krónikás renge­teg érdekes, tarka történetet jegyzett föl. íme egy-kettő közülük : Futóverseny férjjelöltekkel Atalanté, a görög mitológia hős­nője úgy választott magának fér­jet, hogy futóversenyre hívta ki kérőit. Sorra legyőzte valameny- nyit, míg végül az egyik — bizo­J nyos Hüppoménesz — cselhez nem folyamodott. Aranyai mákat szórt el futás közben, Atalanté Kihajolt értük, így a leleményes ifjú meg- i előzte, és elnyerte kezét. Az ópolatlansóg divatja A testkultúra a kö­zépkorban látszólag lehanyatlott, a papok azt hirdették : **A testnevelés az ördög mestersége.-« Ezzel együtt a testápolást is megbélyegezték. Iza­bella spanyol herceg­nő megfogadta, hogy addig nem mosakszik, nem vált inget, míg férje Ostende ostro­mából haza nem tér. Sajnos az ostrom há­rom esztendeig tartott, s a fehér ing az idők folyamán szürkéslila színűvé vált, és ezál­tal névadója lett az azóta is ismert »Iza- bella-színnek«. Korcsolyázó tejesasszonyok Az északi folyók, tavak mentén terjedt el először az asszonyok kö­rében is a korcsolyázás. Egy Hol­landiában Járt kü.íöidi utazó írja följegyzéseiben: »Telente sn nd nie lé látni korcsolyázó piaci kofákat. Egyesek még pipáznak is útköz­ben. Valamennyi köcsögöt vagy áruval teli kosarat visz a lején, és így siklik a jégen. Még sohasem fordult elő, hogy egy Ilyen holland tejesasszony elcsúszott és kiöntötte volna a tejet.« A történet Ő* Kanizsai főszereplője Borbála asz- szony, a hajdani nádor leánya s a híres-neves Dorottya kis- húga. Amint az már aldvoron, vagy négyszáz esztendeje szo­kásban volt, alig serdült fejjel okos mérlegelés, meggondolás után férjhez adták a Marcali nemzetség egyik fiához. Ha­nem az ifiasszony még kisasz- szony kora óla őrizte szívében Báthory András vitéz-szép da­lia képét! És őrizte az is az övét! Történt pedig, hogy Marcali férjeru-uramat Dalmáciába szólította a politika és a kard. Ezalatt a szép menyecske ked­ves várába költözött. Hogyha Borbála kiállott a torony abla­kába, párafátyolt lebegtetett feléje a Balaton, és1 szerelmetes dalt dúdoltak a fák. Ha a nagybereki láp felé űzte a va­dat, egyre gyakrabban találko­zott útja Báthoryéval. Olyany- nyira sűrűn, hogy férjemuram lóhalálában vágtatott haza Dal­máciából rendet teremteni a fehéren maradott tornya után nyerte a Fejérkő nevet... maga portáján. Még az út po­rát sem mosta le, egyenest asz- szonyához sietett. Az asszony, a szerelmesszép Borbála ke­ményen mondotta oda az igaz­ságot: sohasem szerette, s csak apjaura, családja kívánságára meg parancsára lett az asszo­nya, de szíve mindhalálig azé a másiké ... Marcali iszonyú haragjában felvonszolta asszonyát a vár legmagasabb tornyába. Borbá­la nem is sejthette, hogy ked­vese közben sereggel közelít szabadítására, s gyújtólövedék­kel, kétségbeesett iszonyú erő­vel támadja a várat. S nem tudta azt sem, hogy ura vert haddal, maga-életét mentvén száguld már Fonyód felé ... Csak azt látta, hogy recseg, ropog, lángol körülötte a vár, s már minden üszkös kőhalom, csak a torony, az a torony, amely őt őrizte, az a torony áll fehéren, áll sértetlen, büszkén tovább... i Aztán egyszerre zörrent a zár, kattant a kilincs, s karjá­ba kapta szerelmesét, sarkan­tyúba lovát, s száguldott vele árkon-bokron, romon, erdőn s lápon át Báthory... Csak a vár őrzi kettejük em­lékét — a vár. amely eladdig a Katonavár nevet viselte, s a már rom... Csókák keringenek a levegő­égben, lent a völgyben kis falu nyújtózik; Kereki, s az erdő mélyén kakukk számlálja az évet. Körülöttem fiatal lányok hallgatják a históriát. »Szép« — mondja az egyik, varrónő a fehémeműgyárban. »Megható« — pislog a másik, bodies hajú szőke, s tovább folytatja a számára érthetetlent: — De hát miért lett más asz- szonya Borbála, 'amikor Bá- thoryt szerette? Hogyan, miért? Magyarázzá­tok meg ti, vastag fóliánsok, a kort, amelyben a történet fa­kadt, magyarázzátok meg, ti romok, hol tűzben, vészben hagyta asszonyát a felbőszült nagyúr... És milyen jó, hogy a rang s a mód szerelemtelen- örömtelen házasságát magya­rázni kell a lányoknak! Joó Katalin BABONA. BABONA... »Szedd össze az egérpiszkot, tegyél hozzá galamb- és kakasürüléket, ha jól összekeverted, vidd éjfélkor a trá­gyadomb mellé, és hagyd, hogy egy órát süsse a hóid. Másnap pont éjfélkor a keverékkel alaposan kend be a fejbőrödet, mert a haj növény, és időnként trágyázni kell. Most pedig Irérem a kétszáz forintot...« Szegény páciens megtartotta a »jó tanácsot«, kavargó gyomorral, undorodó fintorokkal végrehajtotta az utasítá­sokat ... Fedig ha tudta volna, hogy a haj növekedése igen lassú, a vége is kopik, s az elöregedett szálak termé­szetszerűleg kihullanak a hajtüszőből. Ha sejtette volna, hogy a hajhullás nem azt jelenti, hogy ennyivel kevesebb lesz a haja, mert a természet gondoskodik a pótlásról. A hajtüszők mélyén élő sejtek új hajszálakat nevelnek. S ez a gyökérszerű növekedés szolgáltat alapot . a kuruzslónak pénzszerzéshez, ahhoz a megalapításhoz, hogy a haj úgy fejlődik, mint a növény, s ezért időnként trágyázni kell... Igen, de minderről nem tudott, boldogan kifizetne a kétszáz forintot, s a »biztos hatású csodaszer« használata után kezdte tépni a haját igazán. Mert az elöregedett hajszálak továbbra is hulltak, hulldogáiltak... Hiába, ami életszükséglet a szántóföldi növénynek, nem biztos, hogy használ — ahogy a tréfás kiszólás mondja vénynek«,.« — a »vizinö­Harangvirágos szögletes terí ő A csilla gok­ból összeállí­tott, szép össz­hatású terítő 80-as fonalból, 13-as horgolótű­vel készül. Egy csillag átmérő­je kb. 9 cm. Egyráhajtásos pálcákkal ké­szül. Első sor : 8 láncszemből gyűrű. Második sor : 2 kétráhajtásos pálca, 1 lánc­szem, l dupla pikó és egy láncszem válta­kozik nyolc­szor. A dupla pikó készítése : 3 láncszem után egy ráhajtással visszaültünk az első szembe, le* horgoljuk, majd 1 rövid pálcával ismét visszaöltünk az első szembe. Harmadik sor : Az előző sor ket­tős pálcája fölött 10 láncszemet visszaöltünk a kiinduló szembe, 2 láncszemet 1 hamispálcával a le­felé fordított pikó első részébe öl­tünk, 1 pikó következik az előbb j sor pikójának túlsó részéhez kap­csolva, s 2 láncszem után ismét* lünk. Negyedik sor : Rövid pálcákkal haladunk a 10 láncszemes ív kö­zepéig. Innen három egy rá hajt: ;|- sos pálca és 9 láncszem váltako­zik körbe. ötödik sor : Mint az előző sor, csak 3 pálca helyett 6 pálcát hor­golunk. Minden pálcára 2 pálca ke­rül. Hatodik sor : Mint az előző sor, csak 8 pálcát horgolunk. A szapo­rítás mindig az első és utolsó pál­cákon történik. Hetedik—nyolcadik sor : 10 pál­ca, Iá láncszem váltakozása. Kilencedik sor : Ezt a sort is 10 pálca, 10 láncszem váltakozásával horgoljuk, de az első 3 pálca után 4 rövid pálca, majd ismét 3 egy­ráhajtásos pálca következik. Így egy kissé homorú vonalat kapunk, amelyet l nyolc láncszemes ívvel bezárunk. Az így keletkezett kör­be 24 egyráhajtásos pálcát horgo­lunk. Az utolsó pálcát összekap­csoljuk az első pálcával, körülhor­goljuk rövid pálcával. Minden má­sodik pálcára 3 láncszemből pikót horgolunk. A befejező szállal a pálcákra boruló, részt néhány öl­téssel le varrjuk. Minden készülő csillag 2 virágát a kép szerint kapcsoljuk a már kész csillaghoz. összekötői pók : A pók első— harmadik sora azonos a nagy csil­lag első—harmadik sorával, de a harmadik sorban 10 láncszem he­lyett 8 láncszemet horgolunk, kap­csoljuk a virág második pikóját, és újabb 8 láncszemmel visszaül­tünk a pókba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents