Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Hétfő, 1902. december M. őílLcibéltei CföMiaQgiő­Idegenül hangzik a név. Semmit sem je- ■* lent. Behunyom a szemem, s már nem idegen. Elment. Forgatom a leveleit, újra itt van. Nem az én gondolataimban, nemcsak ott. Naponta százszor átlényegül, s ő maga van itt szeretetet sugárzó lényével... Járom a folyosókat, apró lánykák futkosnak szanaszét, s egyszer csak feltűnik aranyló ha­ja, tűzpirossá gyűlt arca a gyermekrengeteg­ben. A hófehér köpeny zsebével leplezi kezé­nek izgatott remegését, a másikban papírköteg, rebbenve néz körül. Kedves-sietősen lányká­kat tuszkol a színpadra, arcán a 28 éves író, rendező, a második édesanya izgalma. Felejt­hetetlen a kép. Nemrég volt.,. Járom a folyosókat, apró lánykák futkosnak szanaszét. Most nem tűnik fel aranyló haja, tűzpirossá gyűlt arca a gyermekrengetegben. Nincs már itt, csak gondolatban. Messze köl­tözött ... Elisabetta Formaggio. Ízlelgetem a szavakat, kiejtésével bajlódom. És kíváncsi vagyok. A lányokkal költőkről, írókról beszélek, ne­veket mondok, sokat, ismeretlent, hogy gono­szul megzavarjam őket. S egyszer a sok között semmit jelentő idegen név csendül: Elisabetta Formaggio... Ismeritek? Felragyognak az arcok, leírni nem tudom, csak próbálkoznék. S mint a sóhaj tör fel a lánykák ajkáról: Bizsa néni... Megindul az áradat. Figyelni sem tudóik min­denre, úgy kavarognak az emlékek. Kirándu­lások és nagy-nagy séták, mese a szabad dél­utánokon és dal a meleg cserépkályha tövén. Csimpaszkodó gyermekek körülötte, akilcnek egyetlen vágyuk megcsókolni azt, öleinek meg­érezték túláradó szeretetet. Játék a halasta­vaknál, aggteleki élmények és az eszperantó. . . Milyen jó emlékezni... Hát nem feledtétek el őt, nem szakadtatok el tőle? Mintha kórus szólna, úgy zeng a hosszú, elnyújtott -m-e-em/«. Hoqy is lehelne őt elfelejteni! Aldo bácsi jó ember, biztosan megengedi, hogy minden év­ben eljöjjön hozzánk Bizsa néni... Biztosan... L evelek kerülnek elő, üdvözlő lapok s egy sárga levélpapír, amely az emléke­zés perceiben többet ér mindennél. »Kedves Gyerekek! Mint volt művelődési fe­lelőshöz illik, én írom az első faliújsigcikket ebben az évben. Messziről köszöntelek benne­teket, de gondolatban nagyon közel vagyok hozzátok. Olyan közel, mint amikor fölteszem az eszperantókongresszus alkalmával ajándék­ba kapott hanglemezt, hogy kedves, jól ismert hangotokat halljam, és látom vidám kis arco­tokat is, figyelő szemeteket is. Ilyen közel va­gyok ..." Lulu félrefordul, azt hiszem, elérzékenyült. S valami ilyesfélét érezhetett Bizsa néni is, tmikor leírta e soroltat. Eszembe ötlik hirtelen egy másik levél. Ba­rátainak írta: -Sokszor gondolok haza. Ebben a hazában minden és mindenki bennfoglalía- tik, amit és akiket otthagytam, A hazagondo­lást nem kíséri mardosó fájdalom, csak csen­des, kicsit szomorkás nosztalgia ... « A gyerekek még nem érthetik ezt. Csak a jókedvet érzik, s a kedves sorokhoz hozzákép­zelik az örökké mosolygó arcot, a vidámságot és életszeretetet, mert ók csak ilyennek látták Bizsn nénit. Ugym megváltozik-e odakint? /T :zinte volt mindig, és most is az. írja, t/ hogy boldog. Mégis, érzem, nem teljes ez a boldogság. Fétjhez ment, és kiegyensúlyo­zott életet él. Levelein Torino pecsétje, Zürich­ből és Velencéből érkeznek az üdvözlő lapok, csodálatos tájak tárulnak fel, ezernyi új föl­fedezés s a családi élet öröme... Elég-e a bol­dogsághoz? önvallomása válaszol: -Általában elégedett és boldog vagyok. Mégis gyökértelennek érzem magam. Az új körülmények közölt gyakran bizonytalankodom, és ez nem kellemes az ott­honi „mindig tudom, mit hogyan" érzés ut^n. Keresem a megoldásokat, keresem a biztos ta­lajt, keresem önmagamat, hogy gyökerem nő­jön ... «■ Nehéz. Irodalom szakos tanár volt itthon, melegszívű nevelő. Most háziasszony, s a konyhai gondolton túl idegen nyelvekkel baj­lódik. Irodalmi ambíciói voltak, kifinomult stí­lusa. S most erről ír: >*Elkezdtem egy zöldség­levest hazai emlékeim szerint magyarul, aztán Aldo besegített olaszul, és végül olyan kotyva- lék sűrűsödött a fazékban, hogy eszperantóul is alig lehetett megenni!- Gondok és apró örö­me7- °zek. De vajon kielégíthetik-e őt? T/sgyódik. Ezt olvasom kívánságaiból is, * melyeket oly sok szeretettel irt le volt növendékeinek: <*Eleven akarást, vidám kedvet, egyetértést és szeretetet kívánok minden kislánynak. Sok szőlőt, almát, kolbászos bablevest, kevés koz- más kávét! Sok színes játékot, sok érdekes ol­vasmányt! És mindent, mindent, aminek örül­tök!­Megrázó sorok ezek, felzaklatják az embert akkor is, ha oly sok báj és kedvesség árad is belőlük. Felzaklatják, mert egy önakaratá­ból elszakadt ember vágyódását olvasni belő­lük. Érzéseit nevezzük bár mardosó fájdalom­nak vagy csöndes nosztalgiának, elgondolkoz­tatja az embert... Hallgatom a lemezt. Az eszperantókongresz- szusra készült, amiltor Bizsa néni először jött vissza rövid látogatásra. Hallgatom a MÁV Leánynevelő Intézet kórusát: Vidáman játszva űzzük a bút..., s megpróbálom beleélni ma­gam Bizsa néni lelldvilágába. Hányszor teszi föl napjában ezt a lemezt, hányszor gördül vé­gig könnycsepp az arcán... Mit érez, és mit gondol ilyenkor, hogyan éli újra a régi élmé­nyeket, amiket környezete, kislány kai és mun­katársai szereztek számára? Nem, ezt nem pó­tolhatja semmi. .. \ öriilnéz a világban. Bátortalanul m*n de lát, és milyen határtalan meggyőződés­sel ír erről barátainak: »A fantasztikus rek­lámszövegek zűrzavarában nap mint nap a ki­sebb és nagyobb vállalkozások versenylihegc- sét hallom. Folyton arra kell gondolnom, hogy a mézes mosolyok mögött róka les, és hogy a kereskedő meg a vevő veszett ellensé­gek. „Jó napot, uram; Mii parancsol, asszo­nyom?” De jól nézd meg, mennyit adtak visz- sza az ezerlírásból, mert könnyen becsapód­hatsz! Mennyivel szebb elképzelés az, hogy az üzlet nem harc, hanem az ember anyagi szük­ségleteinek természetes és ésszerű kielégítése a közös tulajdonból. Nem utópia, meg lehet csinálni. És hogy otthon még csak félúton va­gyunk, az nem is olyan elkeserítő innen néz­ve. Eredmény! Most már igazolni tudom, hogy könnyebb szocialistává, kommunistává váln1 Nyugaton, mint ott, ahol az ember benn van a dolgok sűrűjében, s nem lát messzebb a meg semmisítésre váró kis bajoknál...» Üjévi üdvözletek jönnek. Apró élmények cseréje. Gyermekek szaladnak végig a folyosón külföldi lapokat lengetve kezükben. Lelkesed­nek, és örömmel újságolják: Irt a Bizsa n ni. Emléke itt van, s itt van ő maga is gondolat­ban. De aranyló haja nem tűnik már fel a fo­lyosó szögletében, árva kislányok hiába csim­paszkodnának, hogy megcsókolják nevető ar-. cát. Talán majd egyszer, ha Aldo bácsi is úgy Jávori Béla akarja.,, t AZ ÁLOM VALÓRA VÁLT... ODAKINN már sötét van. Csípősen hideg az idő. Játéko­san cikikáanak a hópelyhek. Az új szövetkezeti lakóház frissen festett lépcsőházában még csak annyit tudunk, hogy tizenöt család otthont kapott. A nevek már itt van­nak az üveg alatt. Nádor Gé­za, az OTP igazgatója csönde­sen olvassa: Törekes Spr.dor, Babodi Gyula, Dóri János, Hiffner János, Böröcz János, dr. Takács Sándor, Lukics Já­nos, Nagy Ottó, Hankai Fe­renc, Dudás Laios, Varga Fe­renc, Hunla József, Fazekas Ferenc, Csökli István As Ko­vács József. Mit éreznek az új lakás­ban? Mit adott nekik ez az esztendő? A csengő mellett a névkár­tya. Böröcz János. Fürdőkö­penyes asszonyka nyit ajtót — Még rendezkedünk, de azért tessék csak bemer*'1 a szobába. Minden új, csak a rádió és a lemezjátszó régi sz^rve- tnény. — Most vettük a bútort. Mindketten pedagógusok va­gyunk, s nagyon örülünk, hogy végre van saját ottho­nunk. Ez volt minden ál­, műnk. A férj veszi át a szót: — Sok minden keli még: függöny, szőnyeg, képek. Las­san beszerezzük ezeket is. Tessek eljönni egy év múl­va... A fiatalasszony a búcsúzás­kor utánunk szól: — Ezen a karácsonyon már nekünk is lesznek vendé­geink. Meghívtuk szüleinket... • • • A HARMADIK EMELET első lakásában sovány arcú, szőke fiatalember nyújtja a kezét. — Hiffner János vagyok. Műszerész, alapító tagja a Finommechanikai Vállalatnak, felesége a Húsipari Vállalat­nál dolgozik. — A mi lakásunknak törté nete van — mondja a feleség. A férj máris meséli: — Idestova nyolc éve, hogy először igényeltünk lakást. Beadtuk a papírokat a szövet­kezetire is. Gyűjtöttük a pénzt szorgalmasan, de mivel nem értesítettek, nar-on elkesered­tünk. Akkor elhatároztuk, hogy motort veszünk. Egv dél­előtt elkéretőztem az üzem­ből, és már a karúnál vol­tam, amikor utánam szó’tak, hogy azonnal mentek az igaz­gatói irodába. Mindenre szá­mítottam, csak arra nem. hogy é’etem egyik legnagyobb örömhírét közük velem. At­tól kezdve maid mindennap kiiöttem ide. Néztük az épülő házat. A feleség: — Fürdőszobáiban laktunk hét évig. s sírról álmod óztunk, hogy egyszer majd lesz ilyen lakásunk. És most van. Olyan boldogod« vagyunk, hogy azt nem lehet szavakkal kifejez­ni... * * * NAGY OTTOÉKNAL ked­ves arcú, barna szemű fia'al- asszony mulatja a Jak ást Szép minden, a bútorok, a csillárok, a függönyök. Beren­dezkedtek már a konyhában is. A férj csillogó szemmel nézi asszonyát. Az pedig so­rolja: — Ide még egy sacrokreka- mié jön, középre egy apró kerek asztal. Oda egy könyv- szekrény. Aztán festmények. . . — Boldogok? Lopva egymásra néznek. Paj­kosan összevillan a szemük. — Kevés ember boldogabb 'álunk... * • • EGY MÁSIK LAKÁSBAN bájos asszonyka rendezgeti a konyhát. — Ma délután költözköd­tünk. Annyi még a tennivaló, hogy ki sem látszunk belőle. A férjem most altatja Gabi­kát a szobában. Kislányom mindenáron haza akar menni. Még nem tudja, hogy mától kezdve ez a mi igazi ottho­nunk. Gabika még nem örül neki, de mi csak könnyezve tudunk beszélni róla. Hunka Józsefiné poharat tesz az asztalira. — Koccintsunk az örömünk­re. Nem lehet kitérni a szíves kínálás elől. Felemeljük a po­harat, és szinte egyszerre mondjuk: — Arra, hogy mindig így örüljenek... * * * LEGFELÜL, egy sarokla­kásban találkoztunk a rajon­gás emberével, Dóri Jánossal. Olyan, mint egy óriás. A fe­leség toükenj, mint «.gy porcelán "baba. Az -óriás- a kaposvári vasútál’omáson rak­táros. Most éppen a gúla tér­fogatát számítja. A fiatalasz- szony a Világítástechnikai Vállalatnál dolgozik. A család harmadik tagja, a hároméves Lacika békésen alszik a szo­bában. Mutatják a lakást, a falon a festményeket, a sok zö’d nö­vényt, a faragott óra- és lámpatartót, amelyet a férj ké­szített Aztán hellyel kínál­nak, s szinte egyszerre mond­ják: — Még csak egy szobánk van bebútorozva. A másik Lacika játékraktára. De egy év múlva ott is körül lehet majd nézni. Most már tudunk tervezni, eddig csak álmodoz­tunk ... A férj asszonyára néz, és új­ra megszólal. — Ez’ a nap kétszeresen ün­nep. E1 búcsúzunk, Döri János le­kísér bennünket. Vigyázva, zajtalanul megyünk lefelé a lépcsőkön. — itt mindenki boldog — mondja halkan az -óriás-... N. S. Jó kezdet az Építési Fórumnál Ez év novemberében Kapos­váron — mint annak idején megírtuk — megalakult az Építési Fórum. Ebben olyan szakemberek, mérnökök, tech­nikusok, tervezők tömörültek, akik tanulni akarnak egymás­tól, segítséget akarnak nyújtani bírálataikkal, javaslataikkal a tervezéshez, különösen a helyes városkép kialakításához. Az Építést Fórum igyekszik bebizonyítani életképességét. Máris több közérdekű előadást és vitát rendezett. Igen érde­kes volt például -A családáház- építés helyzete városunkban« cí.mű előadás és vita. A szak­emberek megállapították, hogy Kaposváron a családiház-épí- tés jelenlegi formájában nem segíti elő a városkép szépíté­sét. A szétszórt építkezés he­lyett sokkal célszerűbb lenne, ha egy-, esetleg kétemeletes társasházakat építenének. Ugyancsak érdekes volt -Az építészet helyzete Somogybán- címmel megtartott előadás, va­lamint az igalj fürdő hasznosí­tásával kapcsolatos terv meg­vitatása. Az Építési Fórum tagjai hogy a tervezésben segítsenek az államigazgatási szerveknek, megalakították a járási taná­lönösen a fonyódi és a siófoki dolgozik igen eredményesen. A fórum tagjai nem csupán szakmai és építőművészeti kér­désekkel foglalkoznak. Legkö­zelebb, december 28-án Felli- ninek, -Az édes élet- című al­kotását vitatják meg. Az az­után következő összejövetelü­kön pedig azokról a feladatok­ról tárgyalnak, amelyeket a VIII. pártkongresszus szabott meg az építészek számára. H gyrgypeifagflgiai reformterv.zet vitája A napokban a Süketnémák Tan* Intézetében megvitatták a gyógy­pedagógiai oktatás és nevelés re­formtervezetét. A tervezetet az illetékes reformbizottság két év alatt dolgozta ki. Tolna, Baranya és Somogy me­gyéből a megyei gyógypedagógiai intézetek igazgatói, alapszervi párt­titkárai és szb-titkárai ültek össze Kaposváron a tervezet megvitatá­sára. A főbb irányelveket Du» ráczky József igazgató ismertette. Az oktató-nevelő munka e kü1 ön­leges területén is a reform célja: közelebb kerülni az élethez. Igen fontos itt a munkára nevelés, hi­szen a gyóeypedagógtai intézetek­ből kikerülő csaknem valamennyi növendék fizikai munkával kere» si kenyerét. csők mellett működő építési bizottságokat. Ezek közül kü­FREILl CHM ANN: “ / a Polip csapjai (4) __Kosztva! — De Koszitulcs­t ám már nem hallotta Konnyi- lov kiáltását. Messze elrúgta magát a lépcsőtől, és kiugrott a mozgó vonatból. A sötétség egyetlen szempillantás alaitt elnyelte alakját... Harmadik fejezet Éjfél már elmúlt, amikar Vergizov őrnagy kilépett Re- setov ezredes dolgozószobájá­ból Az Állambi ztonsá gi szer­vek ügyeletes tisztje jelentet­te, hogy a kü’önleges megbíza­tású csoporttól még semmi­féle hír nem érkezett. Az őr­nagy bement a szobájába, meg­gyújtotta az asztali lámpát, és leült íróasztalához. A lámpa puha fénye az íróasztalra hul­lott, és megvilágította az őr­nagy tűnődő arcát, sűrű feke­te szemöldökét, amely szinte egy vonalban volt sas oarnye­reggeL A moszkvai értesítést olvas­ta, mely szerint a legközelebbi negyvennyolc óráiban a külföl­di felderítés átdobja egyik ügynökét az országba. A rejt­jeles távirat nem közölte, hogy az átdobás miként történik, ki az ügynök, és milyen a külseje. Valamivel később befutott Kosztricskin hadnagy jelenté­se a vasútállomásról, hogy gyanús utast vett észre; egy diákos külsejű fiatalembert. A figyelést megkezdte, de őrizet­be vételére egyelőre még nem látott okot Ki ez az utas? ö lenne az, akit a rejtjeles távirat említ? Kosztricskin szemmel lát­hatóan nem egészen bizonyos abban, hogy kémre bukkant. No és ha tévedett? lehetséges, hogy túlbecsüli saját erejét?,., Az ifjúság nagy előny, de van árnyoldala is; nem rendelke­zik elegendő tapasztalattal, tu­dással. Igaz, Kosztricskin had­nagy már bebizonyította, hogy megfontolt, okos munkatárs. De a külföldi felderítés sem kezdőt, hanem tapasztalt, ra­vasz és fel té telezhetöem min­den hájjal megkent kémet dob át Énről nem szabad megfeledkezni. Kosztricskin hadnagyot ilyen körülmények között veszélyes lenne magára hagyni. Vergizov órájára pillantott. Ha Zavjalov századost motor- kerékpáron elindítja, ta’án ha­marabb odaér a vasúti cso­mópontra, mint a vonat. Az őrnagy leemelte a tele­fonkagylót, hogy felhívja Zav- jalovot, amikor erősen kopog­tattak az ajtón. — Őrnagy elvtársi Koszt­ricskin tói érkezett! — nyújtot-\ ta át az ügyeletes tiszt a már megfejtett szövegű jelentésit. Kosztricskin különleges cso­port kiküldését kérte sürgősen a Kraszmij Oktyabr nevű falu­ba. Vergizov arca elkomoro- dott. Mi történhetett a had­naggyal? Világos, hogy az ügynök eltűnt, de milyen kö­rülmények között? Kosztrics­kin elől nem olyan könnyű eltűnni!... kocsin ült, és a különleges csoport élén robogott kitűzött célja felé a zuhogó esőben. A falu még mély álmát aludta, amikor á gépkocsi megállt a tanácsháza előtt Kosztricskin nyugodtan üd­vözölte az őrnagyot, és követ­te a tanácsház épületébe. Kis­sé sápadt arca mutatta csak izgalmát Vergizov meghallgatta a hadnagy jelentését és helye­selte tevékenységét. Az ügy­nök, Kosztricskin számítása szerint, eltűnése óta nem jut­hatott messzire, hacsak nem sikerült feljutnia egy útjába kerülő autóra. A kolhoz éj­jeliőre elmondotta, hogy lá- tott egy ismereten embert, aki táskával kezében a járási székhely felé tartott. Ez kö­rülbelül egy órája történt Az őrnagy előtt világos volt, hogy a kém igyekszik eljutni a városba. Ott. a nagy loan központban már könnyebb1 esz elrejtőznie. Mindent el kell tehát követni, hogy még út­közben elfogják. Kiadta a parancsot, hogy azonnal induljanak az ország­úihoz. Itt meghagyta a'külön­leges csoportnak, fésüljék át az országút mentén húzódó kis erdőt; maga pedig gyorsan tovább folytatta útját a város felé. Néhány perccel azután, hogy A kutatás azonban nem ve- elgondolásait közölte Resetev zoifott erod'''éovTe. Az ügy- ezredessel, Vergizov már gép- nőknek nyoma veszett. Amikai- Kosztricskin eltűnt* a sötétben, Komyilov néhány? percig még a vasúti kocsi elő-j terében maradt, és mérlegelte: a helyzetet. Semmiképpen sem* szerette volna magára hagyni ♦ a hadnagyot, hisz ketten köny-l nyebben elbánnak a kémmel | De Kosztricskin utasította,: hogy kutassa át a fülkét, és a? történteket jelentse a parancs-j nokságnak. És Komyilov el-t indult, hogy teljesítse a pa-| iran csőt. A vonatkísérő brigádvezető.: nagy, vörösesszőke bajuszú,: idősebb ember, figyelmesen* haügatta Komyilovot. Közbeni elővette hosszú láncon lógó: óráiát, és felpattintetta a fe-j delét. De rá sem pillantva a* számlapra becsukta és felállt.: — Rendben van, fiatalom- • bér. Akárhogy van is, utána } kel] néznünk, mi történt. A vonat szerelőiének és a| kalauznak a társaságában,} most már egvütt mentek oda} a fülke ajtajához. Kopogtatá-J sukra azonban senki sem fe-S lelt — Ne vesztegesse az időt. < brigád vezető elvtárs! — sür-í gette Komyilov. — Adjon uta-. sítást a szerelőnek! ; A szerelő gyakorlott mozdu-: latokkal munkához látott. Né-| hány Pillanat múlva kitárult* az ajtó. : íFolytatjuk.) Nagy választékú szöveteiniből minden egyéni ízlést kielégíts, jó minőségit kárpifosbútor megrendelést rövid határidős szállítással vállalunk Kaposvári Asztalosipari Ktsz Berzsenyi u. 4—6. T.: 16-93. (78822) A Somogy megyei Állami Építőipari V. elfekvő készletéből íe’aján! megvételre állapién személy- gépkocsi fetfarabokat és alkatrészedet. Megtekinthetők: Kaposvár, Berzsenyi- utca 41. szám alatti telepén. (78793)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents