Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-20 / 297. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1962. decembtf ML Hruscsov és Tito Kijeviben Kijev (TASZSZ). Jos zip Broz Tito, Jugoszlá­via elnöke és Nyikita Hrus­csov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke szerdán Moszkvából Kijevibe érkezett. A jugoszláv, szovjet és uk­rán állami lobogókkal földí­szített pályaudvaron Ukrajna Kommunista Pártjának és kormányának vezetői fogad­ták a vendégeket. A pályaudvaron Gycmjan Korotcsenko, Ukrajna Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke és Joszip Broz Tito el­nök mondott beszédet. Bruneiben a felkelők a dzsungelekben folytatják a harcot Brunei (Reuter). Angol katonai körök közöl­ték, hogy a Brunei területén működő angol csapjatok fog­lyul ejtették Mónin Bin Ah- madot, a felkelők Seria kör­zetében működő erőinek pa­rancsnokát. Brunei rendőrbiztosa szer­dán sajtókonferenciát tartott, s azt állította, hogy sikerült megállapítani a felkelők leg­főbb parancsnokának szemé­lyét, és már a nyomán van­nak. Egy angol katonai szóvivő szerint a harcot folytató fel­kelők száma ezer körül lehet. A felkelők most a sarawaki határ közelében levő hegyes erdőkben vonják össze erői­ket. A szóvivő szerint a légi- híddal e területre szállított tengeréi' zgyálogsá g, gurka csa­pjatok és sarawaki egységek minden menekülési utat le­zártak a felkelők előtt. A Reuter hírügynökség je­lentése szerint Sukamo indo­néz elnök felhívta az indonéz népet, segítse a brunei felke­lőket. »Indonézia támogatja mindazokat, akik a szabad­ságért, a kolonializmus és az impjerializmus ellen harcol­nak« — jelentette ki Sukarno elnök. (MTI) Az Indiai Kommunista Párt parlamenti nyilatkozata Új-Delhi (TASZSZ). B. Gupta, az Indiai Kommu­nista Párt közpjomti titkársá­gának tagja a pjarlamentben nyilatkozatot olvasott fel, amelyben sajnálkozásának és csodálkozásának ad kifejezést amiatt, hogy a parlament kom­munista képviselőit továbbra is minden vizsgálat és bírói el­járás nélkül tartóztatják le, és vetik börtönbe. A képviselő rá­mutatott arra, hogy ezek a le­tartóztatások közvetlen táma­dást jelentenek a legnagyobb indiai ellenzéki párt ellen, és ellentétben állnak a pjarlamen- ti gyakorlattal. B. Gupta közölte még, hogy az indiai pjarlament kommunista képviselőin kívül őrizetbe vet­ték az államok törvényhozó testületéinek 40 kommunista tagját és Tripura területi taná­csának 12 kommunista tagiát. A képviselő közölte, hogy az Indiai Kommunista Párt Központi Végrehajtó Bizottsá­ga lépjéseket tett a kormány­nál, és követelte a letartózta­tottak szabadon bocsátását. (MTI) Az Egyesült Államok és Anglia nézeteltérése Kongó ügyében New York (MTI). Polgár Dénes, az MTI tu­dósítója jelenti: U Thant, az ENSZ főtitkára néhány nappjal ezelőtt levél­ben fordult a kongói ügyben közvetlenül érintett országok kormányához. U Thant föl­kérte ezeket a kormányokat, siessenek segítségére a »Kon­gó egyesítésére irányuló ter­vének megvalósításában«. Kedden este az ENSZ szó­vivője bejelentette, hogy a főtitkár levelére válaszolva az Egyesült Államok kormánya kiegészítő fölszerelést szállít az ENSZ kongói haderőinek. Azt várják — mondotta a szóvivő —, hogy egy ameri­kai katonai misszió New Yorkból Kongóba utazik, és a helyszínen tanulmányozza, miire van szükségük az ENSZ- csapjatoknak. Figyelemreméltó, hogy Nagy-Britannia kormánya köz­vetett módon többször is ki­fejezte, nem hajlandó támo­gatni a főtitkár tervét. Felve­tődik tehát a kérdés, hogyan fog reagálni az angol kor­mány az amerikai lépésre. Máris jelentés érkezett New ­Növekedett Anglia kslkereskedelfül mérlegének deficitje London (TASZSZ). Nagy-Britannia külkereske­delmi mérlegének deficitje 1962 novemberében több mint hárommillió font sterlinggel emelkedett októberhez képest és elérte az 54 800 000 fontot. (MTI) hogy tár­Yorkba Bahamából, Kennedy és Macmillan gyalásain a kongói kérdés megtárgyalásának elsőbbséget biztosítottak. Mamadou Dia, volt szenegáli miniszterelnök kormányának több tagját letartóztatták Dakar (Reuter, AP, AFP). A Szenegál fővárosból érke­ző jelentések szerint Senghor elnök utasítására kedden letar­tóztatták Mamadou Dia volt miniszterelnök kormányának három tagját, a fejlesztésügyi, a közlekedés- és távközlésügyi minisztert, valamint a minisz­terelnöki iroda vezetőjét. A három politikus az elnök és a miniszterelnök között kirob­bant válság során a miniszter- elnök mellett foglalt állást. Az AFP jelentése szerint a ked­den letartóztatott Mamadou Diát ismeretlen helyre szál­lították. Nem hivatalos forrá­sok szerint a volt miniszterel­nök egy szigeten várja meg a »hivatali hatalommal való visszaélés« vádjával ellene in­dítandó pjer kezdetét. A szenegáli rendőrség to­vább kutat Dia több híve után^ akik ismeretlen helyre távoz­tak. Köztük van Amadou Tall volt tábornok is, akit kedden foszlottak meg hivatalosan rangjától. Senghor elnök kedden a ké­ső éjjeli órákba nyúló kor­mányalakítási tárgyalásokat folytatott. Külföldi tudósítók szerint Dakarban a rend teljesen helyreállt, és minden jel arra mutat, hogy a hétfőn kitört kormányválság vérontás nél­kül véget ért. (IVÍTI) Véres fegyenclázadás Buenos Airesben Buenos Aires (Reuter, AP). A Buenos Aires-i központi börtön mintegy négyszáz fog­lya külső segítséggel tömeges kitörést kísérelt meg. A rabok lázadására a jelet az adta meg, hogy kedden dél­tájban egy elrobogó tehergép­kocsiról kézigránátot dobtak a börtönépület fokapujára. Erre a börtön több pontján a rabok megrohanták fegyőreiket, hogy túszként használják fel őket a kitörés során. A rabok egy cso­portjának a börtön fegyvertá­rából sikerült géppisztolyok­hoz jutnia. A megerősítéseket felvonultató fegyőrök és a közben fölfegyverkezett rabok között mintegy 12 órás géppisz­tolypárbaj kezdődött. Az egyre reménytelenebb helyzetbe ke­rülő fegyencek egy csoportja társaik tiltakozása ellenére több börtönőrt agyonlőtt. A megadási felszólításra vála­szul két fegyőr holttestét dob­ták ki az ablakon. Mikor a lá­zadók lőszerkészlete fogyóban volt, újból megadásra szólítot­ták fel őket. A rabok erre kö­zölték, hogy leteszik a fegy­vert, ha nem kell közvetlen megtorlástól tartaniuk. Az ar­gentin igazságügy-miniszter ígéretet is kaptak. A rabok ek­kor átadták a hatóságoknak a túszként fogva tartott 20 bör­tönért. öt fegyőr azonban már csak holtan került elő a bör­tönnek a lázadók által meg­szállt részéből. Tizenhárom másik fegyőr a tűzharc során vesztette életét. A társaik sorsa miatt felbő­szült fegyőrök ekkor a fegyve­reiket lerakó foglyokra rontot­tak, és válogatás nélkül gyil­kolni kezdték őket. A megtor­lást még a helyszínre érkező magas rangú parancsnokaik felszólítására sem voltak haj­landók abbahagyni. A hely­színre siető karhatalmi erők­nek most már a minden pa­rancsot megtagadó fegyőrökkel kellett tűzharcot vívni. A bör­tön környéke egész éjszaka fegyverropogástól volt han-1* gos. A nyugalom csak a szer­da hajnali órákban állt helyre. A csata színterén sok halott és súlyosan sebesült maradt, Spk kórházba szállított sebe­sült állapjota válságos. Az ar­gentin igazságügyi államtit­kár szerda reggel tartott sajtó-f értekezletén közölte, hogy a | börtönben végbement véres ese- | menyeknek eddig legalább 351 A zsinat új koordinációs bizottsága Róma (MTI). A pjápa kinevezte annak a bizottságnak a tagjait, amely­nek feladata az összes zsinati bizottságok munkájának irá­nyítása és a szeptemberben a zsinat elé kerülő tervezetek ki­dolgozása. A bizottság elnöke Cicogna- ni vatikáni államtitkár, tagjai pedig főleg azok az atyák, akik harcoltak a curia konzervatív törekvései ellen, s az egyház mélyreható megújítását köve­telték. Kertészek »Miként a kertész, aki éven­te egyszer kihúzza a fiatal fát a földből, és megnézi, gyöke­ret eresztett-e, úgy cseleksze­nek ők.« Vajon kikről van szó? Úgysem találja ki az ol­vasó. Annak a különbizott­ságnak a munkáját kommen­tálják így, amelyet most állí­tott össze Kennedy elnök az amerikai segélyek felülvizs­gálására. Feladatuk nem hol­mi könyvvizsgálat vagy pénz­ügyi ellenőrzés: el kell dön­teniük, hogy a külföldnek nyújtott segélyek összege és elosztási aránya »megfelelően hozzájárul-e az Egyesült Álla­mok biztonságához«. Egy kissé meglepő feltétel. Eddig is tudtunk ugyan egyet- mást ezeknek az adományok­nak a hátteréről. A kijelölt országok megkapják a dollár­csekket, s az illető koríné* nyok szűkös helyzetében ez kapóra is jön. De az egyik fő feltétele Washingtonnak, hogy a dollárok jó részét csak az Egyesült Államokban vásárol­hatják el. Ezek a kölcsönök tehát jelentősen hozzájárul­nak ahhoz, hogy ne essen visz- sza a termelési színvonal — az Egyesült Államokban. Most viszont azt halljuk, hogy e kölcsönöknek még »az Egye­sült Államok biztonságát is szolgálniuk kell«. Feltesszük tehát a kérdést: végeredményben ki segélyez kit? S ha már a Kennedy ál­tal kijelölt bizottságról van szó, legalábbis ezt a nevet ad­hatjuk neki: »Az Egyesült Ál­lamok köz- és önsegélyező egyesülete.« T. L Advent és dinamit... A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában az S-Bahm pályaudvaraim és a fontosabb útkereszteződéseknél, sőt itt-ott a magánházak udvarain is már december eleje óta kivilágított fenyőfák jelzik, hogy közeledik a békesség és a szeretet ünnepe. Vasárnap este óta a város másik ré­szében, Nyugat-Bérlinben is kigyulladtak az utcai kará­csonyfák fényei. A frontváros vezetői azonban — élükön Willy Brandt pjolgát-mesterrel — még a karácsonyt is az NDK elleni uszításra használják fel. Az NDK állami hatá­rai mentén ugyanis a »Fény a falnál« akció keretében több mint négyszáz karácsonyfát állítottak fel, hogy — mint Brandt mondta — a karácsonyfák fényei »vigasztalást hoz­zanak« az NDK állampolgárainak. Ez azonban még csak hagyján. Vasárnap este ugyanis nemcsak a karácsonyfák fényei gyulladtak ki a frontvá- rosban: Nyugat-Berlin Kreutzberg kerületében hatalmas de­tonáció resZkettette meg a levegőt jelezvén, hogy a berlini fal mentén — karácsony tiszteletére — újabb bomba rob­bant. Az adventi falrobbantás a város mindkét részében érthetően nagy felháborodást keltett. Advent és dinamit, karácsonyi fények és a bombairob- banás lángjai — mindkettőt olyan eszköznek tekintik a nyugat-berlini ultrák, hogy tovább mérgezzék a kettéosz­tott város levegőjét, s megnehezítsék az egyébként is bo­nyolult nyugat-berlini kérdés rendezését. Minden igyeke­zetük ellenére azonban a karácsony a berliniek számára is a béke és a jóakarat ünnepe marad: a Német Demokrati­kus Köztársaság józan magatartásán eddig is megbukott, és a jövőben is meghiúsul minden provokációs szándék. Az EIVSZ-közgyűlés különleges politikai bizottságának állásfoglalása az úgynevezett magyar kérdésben New York (MTI). Az Egyesült Államok ENSZ- delegációja által törvényellene­sen napirendre erőszakolt hi­degháborús úgynevezett ma­gyar kérdéssel kapcsolatban az ENSZ-közgyűlés különleges po­litikai bizottsága 43 szavazattal 14 szavazat ellenében 32 tar­tózkodás mellett a közgyűlés­nek elfogadásra ajánlotta az Egyesült Államok által beter­jesztett határozati javaslatot. A határozati javaslat első pontja a főtitkárt kéri föl ar­ra, hogy a továbbiakban belá­tása szerint cselekedjék e kér­désben. Ezt a pontot a szava­zás során 43:16 arányban 30 tartózkodás mellett a bizott­ság elfogadta. A javaslat második pontját a bizottság ellenvetés nélkül 61 szavazattal 19 tartózkodás mel­lett fogadta el. Ennek értelmé­ben befejeződött Leslie Munro megbízatása, aki eddig több­ségi szavazás eredményeként a közgyűlés megbízottjaként sze­repelt. Ok a na(fif család taqjai Az emberek minden or­személyes közbelépésére erre halálos áldozata van. (MTI) Tortát, cukrászsüteményt, bejglit félkész cukrászárukat a szövetkezetből! 0 Kaphatók a cukrászdákban, italboltokban és élelmiszerboltokban. (3205) a nemzeti szokások, í sajátos hagyományok szerint t ünnepük a karácsonyt. Az an- I góloknál ez a vidámság napja, ja franciáknál csöndes baráti !összejövetel, a nyári melegben I utcai karneválokon szórakoz­* nak a dél-amerikaiak, izzó nép­♦ ünnepélyeket rendeznek a mál­taiak. Nálunk, Magyarorszá­gon a karácsony a családi ösz- szetertozás és együttlét, a nyugodt és békés otthon meg­hitt hangulatú ünnepe. Kedves hagyományunk, hogy a népes, nagy családok tagjai karácsony estéjén összegyűlnek, és a kö­zösen feldíszített fenyőfa alá helyezik az egymásnak szánt ajándékokat. Még jobban ösz- szeforr ilyenkor a család, és tsok szerető gondolat, felsza- jkadt sóhaj száll ezekben az órákban azok felé is, akik tá­vol élnek itthoni szeretteiktől. Hiszen Magyarországon alig van család, amelynek ne vol­nának Nyugaton közeli vagy távoli hozzátartozói. Egy-másfél millió magyar él országhatárainkan túl, Nyu­gaton. Nyolcvan évvel ezelőtt, még az Osztrák—Magyar Mo­narchia »aranykorának« idején kezdődött a magyar nép leg­újabb kori történelmének ez a »népvándorlása«. Évtizedekig tartott, és az első világháború is csak időlegesen szakította félbe, hogy a Tanácsköztársa­ság bukása, a fehérterror és a gazdasági válságok idején újult erővel induljon meg ismét. A föld utáni vágy, a jogfosztott- ság, a munkanélküliség, és an­nak tudata, hogy sorsuk jobbra fordulására a legcsekélyebb reményük sincs — ez a vak ke­serűség hajszolta a munkáso­kat, parasztokat, hogy az ott­hont fölcseréljék az idegennel. Bódult kétségbeeséssel tették meg e2it a lépést, ahogy Jó­zsef Attila írta: Sok urunk nem volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk, s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk. Ez a »népvándorlás« azon­ban több volt a biztos megél­hetés utáni vágynál. Ady »me­nekülő forradalom«-nak ne­vezte, és keserű szavakkal hív­ta fel az úri rend figyelmét: »Vegye észre ezt a forradal­mat, mely csak a parlamenti szócsaták, a jól szervezett saj­tókórus, a szolgabirák és csend­őrök kommandói és az árvere­ző dob pergése miatt nem hal- latszikp* A teiszabadulassal új fe­jezet kezüődött a magyar emigráció történetében. Hat évtizedig a tőkés és a földes­úri rendszer gazdasági és po­litikai menekültjei emigráltak. A második világháború utolsó hónapjaiban a volt uralkodó osztályok tagjai és kiszolgálói, horthysta katonatisztek, politi­kusok, csendőrök és nyilasok menekültek Nyugatra. És lel­kiismeretlenül magukkal hur­coltak nagyszámú megtévesz­tett embert, élsősorban fiatalo­kat, katonákat, leventéket, »•ki­menekített« gyárak munká­sait. Közülük nagyon sokan kint letelepedtek. Viszont 1945 után történt először, hogy ré­gen kivándorolt magyarok tö­megesen hazajöttek. A francia és a belga bányákban, az ame­rikai és a kanadai farmokon, gyárakban dolgozó munkások és parasztok biztos ösztönnel megérezték, hogy az új Ma­gyarország végleg megszünteti azt a rendszert, mely őket emigrálásra kényszerítette. Az ellenforradalom hatására 1956-ban nem kevesen hagyták el az országot, hogy in'-»hason­lót! emberek módi?' - múlt­ba meneküljenek. özülük több tízezren már Hazatértek. Elbeszéléseikből és a kint élők

Next

/
Thumbnails
Contents