Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-20 / 297. szám

Csütörtök, 1962. december 20. 3 SOMOGYI NÉPLA* M//W M/mSMCM. A több éves termelési és értékesítési szerződésekről A mezőgazdasági termelés szakosításának elősegítése és a mezőgazdaságii termékek ér­tékesítésének biztonságosabbá tétele céljá­ból a Gazdasági Bizottság határozata alap­ján az 1962—63-as gazdasági évben kísérlet­képpen bevezetik a több évre terjedő ter­melési és áruértékesítési szerződéseket. A többéves szerződések fő feltételeit és a le­bonyolítás fontosabb kérdéseit a földműve­lésügyi és az élelmezésügyi miniszter 155' 1962. számú együttes utasítása szabályozza. Az utasítás szerint a termelőszövetkeze­tek a termeltető vállalatokkal több éves — egyelőre 3 évre terjedő — szerződést köt­hetnek, éspedig: 1963., 1984. és 1965. évi termésű dohányra, fűszerpaprikára, zöldség­félékre, valamint tojásra és baromfira. A járási tanács mezőgazdasági osztálya a járási felvásárlási kirendeltséggel együtt­működve — a vállalat javaslatának figye­lembevételével — megvizsgálja, melyek azok a tsz-ek, amelyeknél az említett cik­kekre vonatkozóan a több évre szóló szer­ződéskötés feltételei megvannak. A megfe­lelő feltételekkel rendelkező tsz-ekkel az említett szakigazgatási szerv megbeszéli, és egyetértés esetén kezdeményezi a több éves szerződés megkötését. A több éves szerződéskötéseket a minisz­térium által jóváhagyott szerződésminta fel­tételei szerint kell megkötni. Ennek megfe­lelően a növénytermelési keretszerződések­ben az előirányzott területet, a baromfi, és tojásszerződésekben pedig az előirányzott mennyiséget évenkénti- ütemezésben kell feltüntetni. A több éves szerződések jogkövetkezmény nélküli keretszerződések, azok alapján köt­bért, kártérítést követelni nem lehet. A keretszerződésben évenkénti ütemezés­ben feltüntetett területre, illetőleg mennyi­ségre a vállalatok évenként is külön meg­kötik a termelőszövetkezetekkel a szerző­déseket. Ennek megfelelően az átadott áru­kért a teljesítés időpontjában érvényes szer­ződéses árakat kell kifizetni, és a teljesí­tésre vonatkozóan is az éves szerződésben foglalt feltételek az irányadók. Az éves szerződések megkötése során a termeltető vállalatok a keretszerződésben megállapított átvételi kötelezettségüket nem csökkenthetik. Ha azonban a tsz az éves szerződése megkötése alkalmával a keret­szerződésiben foglaltnál nagyobb területre vagy mennyiségre akar szerződni, a vállalat köteles azt elfogadni. A termelőszövetkezet indokolt esetben — ha azt termelési vagy jövedelmezési okok alátámasztják — kezde­ményezheti a vállalatnál a keretszerződés­ben foglalt terület, illetőleg mennyiség csök­kentését vagy a keretszerződéstől való elál­lást Is. Ha ezzel a járási mezőgazdasági osz­tály és a járási felvásárlási kirendeltség is egyetért, a keretszerződés csökkentését, ille­tőleg az attól való elállást a vállalatnak el kell fogadnia. A járási mezőgazdasági osztály a megkö­tött keretszerződés teljesítését beruházások­kal (például dohánypajta, öntözőtelep építé­se sitb.) és egyéb juttatásokkal elősegíti. Kedvező tapasztalatok esetén sor kerül a több éves keretszerződések rendszerének szélesebb körű alkalmazására is. Dr. K. J. Az egyeztető bizottság illetékessége Az első fokon eljáró vállalati, illetve já­rási közös egyeztető bizottság illetékessé­gét nem mindig a vállalat székhelye hatá­rozza meg. Az ennek kapcsán felmerülő té­vedések elkerülésére ismertetjük, hogy mi­lyen körülményeken alapul az egyeztető bi­zottság illetékessége. Nem okoz problémát az illetékesség olyan esetben, amikor a panaszos munkahelyén működik egyeztető bizottság. Az illetékes­ség kérdése olyankor merül fel, amikor a dolgozó munkahelyén egyeztető bizottság nem működik. Ha ugyanis a dolgozó a vál­lalat tefephelyével azonos helységben, de más telepen végez munkát, és ott egyeztető bizottság nincs, akkor munkaügyi vitája a vállalat központjában szervezett egyeztető bizottság illetékességi körébe tartozik. Abban az esetben viszont, ha a dolgozó a vállalat más helységben levő telepén végez munkát, és a telepen nem működik vállalati egyeztető bizottság, munkaügyi vitáinak letárgyalására csak a helyi közös egyezte­tő bizottság illetékes. Ha a vállalat központjának állományába tartozó dolgozó más helységben levő telep­helyen tartós kiküldetésben van, és ott me­rül fel munkaügyi vitája, a vállalat köz­pontjában működő egyeztető bizottság ille­tékes annak letárgyalására akkor is, ha a telepen van egyeztető bizottság. Ha a változó munkahelyre alkalmazott dolgozók munkahelye önálló szakszervezeti bizottsággal rendelkező telephelynek tekint­hető, a telephely egyeztető bizottsága egyéb­ként a munkahely szerinti járási közös egyeztető bizottság illetékes a dolgozók munkaügyi vitáiban. Abban az esetben, ha a munkaügyi vita felmerülési helyén a vállalatnak nincs te­lephelye, de ez a helység a dolgozó végleges (állandó) munkahelye, akkor a vitát eldöntő szerv illetékessége szempontjából akkor is telepnek számít, ha ott csak egy dolgozó végez munkát. Az ilyen dolgozó munkaügyi vitáját a járási közös egyeztető bizottság il­letékes elbírálni. A területi egyeztető bizottság illetékessé­ge pedig az első fokon eljárt egyeztető bi­zottság illetékes-égéhez igazodik. Másodfo­kon tehát az a TEB köteles eljárni, amely­nek működési területén valamelyik egyez­tető bizottság az első fokú határozatot hozta. leveleiből tudjuk, hogy leg­többjük már régen megbánta elhamarkodott lépését. Csalód­tak a nagy hangon hirdetett nyugati életformában, kiábrán­dultak a kapitalista »édes életéből. Vágyódva emlékez­nek szülőföldjükre — kedvelt szórakozásuk, hogy ki tud egy bizonyos kezdőbetűvel több budapesti utcanevet felsorolni —, és keserű sóhajjal idézik Kisfaludy Károly sorait: Kisded hajlék, hol születtem, hej, tőled de távol estem: távol estem, mint a levél, melyet elkap a forgószél. II nyo’c évtized alatt Nyu­gaton letelepedett magyarok — ezt világosan kell látnunk — kevés kivételtől eltekintve nem ellenségeink, sőt mind ha- tározottab rokonszenvvel kísé­rik hazánk fejlődését, népünk fölemelkedését. Azok, akik ré­gebben a nyomor halálos szo­rítása elől emigráltak; gyöke­ret vertek ugyan új hazájuk­ban, de túlnyomó többségük ma is magyarnak vallja masát, és velünk együtt örül sike­reinknek. Sem kivándorlásuk oka, sem osztályhelvzetük nem indokolja régi hazájuk megta­gadását. A 'szülőhazához ra­gaszkodó. becsülettel dolgozó megvárok táborát növeli az 1956-ban disszidáltak jelentős része is. Együttérzően figyelik életükké* és mélyen érintik őket a hekö-eetkezet változá­sok. A honváev is — minden emigráns lericínzóbb betegsége — őket gyötri a légiókban, és ha jól keresnek is. a létbizony­talanság Damoklész kardja, a barátokat, hozzátartozóikat nél­külöző magány őrlj idegeiket. Elsősorban róluk mondotta Kádár elvtárs pártunk nyolca­dik kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójában: »Visszavárunk minden Ma­gyarországon élni és dolgozni akaró becsületes embert.« Jelentős számban vannak jó szándékú emberek az 1945-ös emigráció soraiban is, akik nem ellenségei hazánknak. So­kukat a háború vihara sodort Nyugatra. Másokat a kaland­vágy hajtott. Voltak, akik nem bíztak a romba döntött ország újjáéledésében, és akadtak, akik nem értették meg a ha­zánkban bekövetkezett válto­zások történelmi szükségszerű­ségét. Közöttük ma is többen fenntartásokkal élnek, néze­teik több kérdésben különböz­nek a mj nézeteinktől, és nem értenek egyet a magyar politi­ka egyik vagy másik vonásá­val, talán nincsenek is jól tá­jékozva. Mindezek ellenére úgy érezzük, hogy ők is ve­lünk varrnak, ők is a magyar nép nagy családjához tartoz­nak. Szám szerint csekély, poli­tikai értelemben pedig jelen­téktelenül szűk az a réteg, mely a »politikai emigráció« jelzővel illeti önmagát. Volt kizsákmányolok és kiszolgá­lóik, horthysta politikusok, a felszabadulás után disszidált jobboldali polgári vezetők és az 1956-os »szabadságharcos« ellenforradalmárok — ezek al­kotják a »politikai emigráció« panoptikumát. Hangoskodásuk ma már csak 'keveseket téveszt meg. Erőlködéseik, öt ember­ből álló »tömegtüntetéseik«, lapjaiknak kétségbeesett han­gú előfizetési felhívásai már nem is agonizálásukat, de po­litikai haláluk beálltát jelzik. Az imperializmus hideghábo­rús lovagjainak bőséges pénz­forrásai ugyan még nem fagy­tak be számukra, de már ez sem segíthet rajtuk. Pártunk helyes politiká­jának serkentő hatása nemcsak nagyszerű eredményeinkben mérhető le, hanem abban a szocialista Magyarország felé történő közeledésben is, mely a Nyugaton élő magyarság kö­rében már hosszabb ideje meg­mutatkozik. Kormányunk nem gátolja — mint hibásan a sze­mélyi kultusz idején — az itt­hon élő és az emigrált magya­rok érintkezését, s a hazánk­ban kialakult kedvező légkör hatására jelentős mértékben megélénkültek a levelező kap­csolatok, látogatások. A töme­ges, zarándoklatszerú hazalá­togatások részvevői között már nemcsak régi kivándoroltakat találunk, hanem egyre nagyobb számiban olyanokat is, akik 1956-ban hagyták el az orszá­got, és most az Elnöki Tanács rendelete alapján kiadott kon­zuli útlevéllel érkeznek. És a .hazalátogatók megnyilatkozá­saikban valamennyien megvál­tozott életünkről, az itthon ta­nasztalt nyugodt, szabad lég­körről beszólnék. Galántai Jó­zsef református esneres és fe­lesége 194R-ban vándorolt ki az Egvözüft A hamukba. Ez. év nvarán hazalátogattak. A Ma­gyar Rádió Szülőföldünk 1 ILLETÉKESEK VÁLASZAI, HOZZÁSZÓLÁSAI CIKKEINKHEZ szükséges intézkedéseket Megtettük a Lapunk november 25-i szá­mában cikket közöltünk ~Fa- fűrészelők« címmel. Cikk­írónk megállapította, hogy a fafűrészelő kisiparosok szol­gáltató feladatot látnak el. Nem ártana, ha a KIOSZ fi­gyelmeztetné őket, hogy ke­vesebbet ígérgessenek, és sokkal becsületesebben, vá­logatás nélkül dolgozzanak. Vidéki munkát csak akkor vállaljanak, ha a kaposvári igényeket már kielégítették. Boross Gyula, a KIOSZ me­gyei titkára a következőiket fűzte írásunkhoz: »A cikkel ál­talában egyetértünk. A szüksé­ges intézkedéseket megtettük. Felhívtuk a fafűrészelő kisipa­rosok figyelmét arra, hogy az eddiginél sokkal előzékenyeb­ben foglalkozzanak a hozzájuk fordulókkal. Intézkedtünk, hogy a fűrészelések díjszabá­sát a kisiparosok függesszék ki gépükön. Nem értünk egyet azzal a megállapítással, hogy a meg­rendelők szerint a fafűrészelők nem hajlandók mindenhova el­menni fát vágni. Ha azért pa­naszkodnak a megrendelők, mert a kisiparosok nem men­nek el soron kívül hozzájuk, akkor jogtalan a panaszuk. Mindegyik fafűrészelőnek akad nem egy, hanem tiz so­ron kívüli munkája. S min­denki azt kívánja, hogy az ő tüzelőjét vágják fel először. De mi legyen azokkal, akik türel­mesen várnak sorukra? A KIOSZ járási és városi csoportja gyorsszolgálatot ala­kított. A nagyon sürgős mun­kákat soron kívül elvégzi. Ez nagy segítséget nyújt a lakos­ságnak. Megbeszéltük a cikkben em­lített kisiparosokkal, hogy a jövőben udvariasabban be­széljenek a megrendelőkkel, s hogy pontosan tartsák meg a rendeleteket, törvényeket. »Rázza a telefonkagylót!« címmel glosszát közöltünk lapunk november 18-1 számá­ban. Munkatársunk azt kifo­gásolta, hogy az interurbán beszélgetés megszakadásakor a központ egyik dolgozója ezt válaszolta érdeklődésére: »Máskor tessék, kérem, a hallgatót rázni ...« Paál József, a Pécsi Posta- igazgatóság műszaki vezetőhe­lyettese a következő magyará­zatot adta: »Előfordulhat, hogy műszaki vagy kezelési hiba miatt megszakad a távolsági beszélgetés. Kétségtelen, hogy a hívót kellemetlenül érinti a hiba, tanácstalanná válik, nem tudja, hogyan közölje a zavart a távbeszélő-központtal. A cikkíró felhívta a távolsági be­jelentőt, s közölte, hogy a be­szélgetés megszakadt. Értesí­tették a kapcsolót, ott megpró­bálták helyreállítani az össze­köttetést. Közben a kezelő jó- akaratúan tájékoztatta a hí­vót, hogy ilyen esetben nem szükséges a bejelentőhöz for­dulni, elegendő a »hallgatót »Kisiparosok a lakosság szol- gálatában«-mozgalmat indítot­tunk. A különböző szákmák gyors segítséget nyújtanak a lakosságnak a javító és szol­gáltató munkában. A megren­deléseket a KlOSZ-nál lehet bejelenteni. Reméljük, hogy sok panasznak vesszük elejét ezzel.« rázni«. A cikkíró ezt a kifeje­zést pellengérezte ki. A kife­jezés szakszerűtlen, de a gépi kapcsolású hálózatban hasz­nálják, s eddig még nem ér­tették félre. Azit jelenti, hogy a megszakadást a következő­képpen kell jelezni: a távbe­szélő-készülék automata át- kapcsolóját egymás után több­ször lenyomja, majd elengedi a telefonáló. Ezáltal a hívó­lámpa szaggatottan kigyullad és elalszik a távbeszélő-köz­pontban, így jelzi, hogy az elő­fizető közölni kíván valamit. Ezit a tevékenységet csak ilyen nehézkesen, körülírással lehetne kifejezni, s a műszakilag kép­zetlen személyek még így sem értenék meg. Szakszerű, de ugyancsak kevésbé érthető az, hogy »a készülék automata karját szíveskedjék billegtetni.« Ezt a billegtetést nevezik a hallgató rázásának. Ha a keze­lők a sokkal nehezebben ért­hető, de szakszerű kifejezése­ket használnák, az újság talán éppen ezt kifogásolná.« A kifejezés szakszerűtlen volt... Elemző munkát! Már csak rövid idő van hát­ra a gazdasági év befejezéséig. Azoknak az iparvállalatoknak, melyek lemaradtak a tervtel­jesítéssel, s amelyek nem a kí­vánt mértékben emelték a ter­melékenységet, a hátralevő időben minden lehetőséget ki kell használniuk, hogy ered­ményesen zárhassák az évet A megye iparvállalatai szep­tember végéig nem tudták olyan mértékben emelni a ter­melékenységet, mint tavaly. Egy részük, mint például a textilművek, a ruhaüzem, a Vas-műszaki Ktsz, a termelést kétharmad részben, a termelé­kenység fokozásával, egyhar- mad részben létszámemeléssel szerkesztőségének adott nyi­latkozatukban elmondották: ári tudták, hogy a háború után felépült az ország, de hogy ilyen szép lett idehaza az élet, azt nem merték hinni és re­mélni. Galántai esperes büsz­kén mesélte, hogy ittlétekor a Calvin téri temnlomban prédi­kált, és nyilatkozatában végül Isten áldását kérte népünk al­kotómunkájára. Minden levél, minden látoga­tás, vagy hangos üzenet, ame­lyet a hazaiak küldenek, ter­mészetesen csak erősíti az együvé tartozás szálait, és megsemmisíti az ellenséges tö­rekvéseket. A reakciós emig­ránsok ugyanis mindent meg­tesznek, hogy rémhírekkel, vagy ha kell terrorral befolyá­solják a látogatókat, hazatérni készülőket. A. Gyula 1956-ban disszidált Nyugat-Németor- szágba. Megnősült, kislánya született, és a fiatalasszony ez év őszén konzuli útlevéllel gyermekével együtt megláto­gatta férje szüleit. A. Gyu­lára azonban rosszindulatú ele­mek ráijesztettek. Felhívta te­hát feleségét telefonon, és alig akarta ejhinni, hogy az nem börtönből (!) beszél vele. Vé­gül is a fiatalasszony gyer­mekével — bár szívesen ma­radtak volna még — idő előtt visszautazott. Férje, miután meghallgatta felesége beszá­molóját, ezeket írta haza: » Sajnálom, hogy én nem jöt­tem. Feleségem olyan sok jót és érdekeset mesélt, hogy már növelték, ám vannak olyanok is, mint például a Csurgói Fa­ipari Vállalat, a Somogy me­gyei Faipari Vállalat, a Kapos­vári Építőipari Ktsz, a Kapos­vári Asztalosipari Ktsz, ame­lyek nem tették meg ugyanezt, lerontják a többi üzem és szö­vetkezet eredményeit is. Hogyan lehet ez? Hiszen az idén fegyelmezettebben gaz­dálkodtak a bérrel, a létszám­mal a vállalatok, mint tavaly, emelték a műszaki színvonalat is, több képzett szakember dolgozik, mint az elmúlt esz­tendőkben, az üzemek vezetői alaposabban megvizsgálják, hogy a műszaki beosztásban dolgozóknak megvan-e a szak­i l alig várom a nyarat, amikort mindenről a saját szememmel $ győződhetek meg...« A levél-1 váltások és hazalátogatások f mind ezzel az eredménnyel f végződnek. , | így alakni és fejlődik népünk{ kapcsoiata azokkal a Nyu- * gáton élő emigránsokkal, akik nem állnak szemben szocializ­must építő országunkkal. Ál­lamunk úgy tekinti őket, a ka­pitalista országokban gyökeret vert és a magyar névnek be­csületet szerző emigránsokat, mint egy nagy család távol élő gyermekeit. Kifejeződik ez a hazalátogatás jelentős meg; könnyítésében, azokban a ked­vezményekben, amelyeket kor­mányunk a csoportos hazaláto­gatóknak az IBUSZ-on keresz­tül biztosít, és abban a kész­ségben, mellyel állami és tár­sadalmi szerveink a hazatérő­ket a letelepedésben és elhe­lyezkedésben segítik. Szeretettel és bizakodással teli gondolatok szállnak majd karácsony estéjén a Nyugaton élő magyarok felé. A szülői, rokoni szeretet gondolatai ezek tele bizakodással, hogy pár­tunk helyes politikája nyomán még tovább erősödnek a szülő­föld és a hazánkhoz hű emig­ráció láthatatlan kötelékei. És az egymástól távol élők, ittho­niak és kivándoroltak részére nem lehet szebb, ígéretesebb karácsonyi ajándék ennél a re­ménynél. Lengyel László képzettségük, rátermettségük, s csak azokat alkalmazzák mű­vezetői posztokon, akik kielé­gítő szaktudással rendelkez­nek. Igen, mindez igaz, mégsem emelkedett a termelékenység úgy, ahogy kellett volna. En­nek pedig az a legfőbb oka, hogy az üzemekben még min­dig nem folyik eléggé elemző gazdasági munka. Elmúlt a negyedévi beszá­molók ideje anélkül, hogy ala­posan megtárgyalták volna, mit mutatnak a mérlegek, ho­va kell az össztüzet irányítani, s éppen ezért semmit sem tet­tek az alapvető fogyatékossá­gok megszüntetéséért,' nem te­remtették meg a termeléke­nyebb munka tárgyi feltéte­leit. A csupán formális mér­legbeszámolók természetesen megbosszulták magukat, hisz "gyeden beszámoló fölött sem lehet felületesen elmenni anél­kül, hogy annak ne lennének káros következményei. Ahol nem érték el az előírt termelékenységi mutatót, ott ezekben a napokban jó lenne, ba elővennék a mérlegbeszá­molókat, és megnéznék, hogy mit is mutatnak. Főként a har­madik negyedévi mérleg alap­ján kielemeznék, mi a legsür­gősebb tennivaló, hogy az év hátralevő részében az amúgy is megsokasodott feladatok közepette is gyorsítani tudják a termelést. S nemcsak az idei év ered­ményei miatt fontos ezt meg­tenni. Megkívánja a jövő évi munka is. Ugyanis most, a tervkészítés napjaiban alapos elemzéssel, a tanulságok levo­náséval. a munka műszaki és egyéb feltételeinek biztosításá­val kell olyan helyzetet kiala­kítani minden munkahelyen, hogy a jövő év első napjaitól kezdve teljes erővel rákapcsol­hassanak a termelésre a dolgo­zók. Ha az üzemek jól kezdenek, és továbbra is elemző módon gazdálkodnak, következetes lesz a vezetés, akkor nagyobb mértékben is lehet növelni a term el ékenységet, mint ahogy a VII. kongresszus kitűzte. Üzememk. vállalataink 1963- ban már valóra válthatják a VTTT. kongresszus által megje­lölt aránvt. vavvis a termelést több mint kétharmad részben tudják növelni a termelékeny­ség emelésével. Szegedi Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents