Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-20 / 297. szám
Csütörtök, 1962. december 20. 3 SOMOGYI NÉPLA* M//W M/mSMCM. A több éves termelési és értékesítési szerződésekről A mezőgazdasági termelés szakosításának elősegítése és a mezőgazdaságii termékek értékesítésének biztonságosabbá tétele céljából a Gazdasági Bizottság határozata alapján az 1962—63-as gazdasági évben kísérletképpen bevezetik a több évre terjedő termelési és áruértékesítési szerződéseket. A többéves szerződések fő feltételeit és a lebonyolítás fontosabb kérdéseit a földművelésügyi és az élelmezésügyi miniszter 155' 1962. számú együttes utasítása szabályozza. Az utasítás szerint a termelőszövetkezetek a termeltető vállalatokkal több éves — egyelőre 3 évre terjedő — szerződést köthetnek, éspedig: 1963., 1984. és 1965. évi termésű dohányra, fűszerpaprikára, zöldségfélékre, valamint tojásra és baromfira. A járási tanács mezőgazdasági osztálya a járási felvásárlási kirendeltséggel együttműködve — a vállalat javaslatának figyelembevételével — megvizsgálja, melyek azok a tsz-ek, amelyeknél az említett cikkekre vonatkozóan a több évre szóló szerződéskötés feltételei megvannak. A megfelelő feltételekkel rendelkező tsz-ekkel az említett szakigazgatási szerv megbeszéli, és egyetértés esetén kezdeményezi a több éves szerződés megkötését. A több éves szerződéskötéseket a minisztérium által jóváhagyott szerződésminta feltételei szerint kell megkötni. Ennek megfelelően a növénytermelési keretszerződésekben az előirányzott területet, a baromfi, és tojásszerződésekben pedig az előirányzott mennyiséget évenkénti- ütemezésben kell feltüntetni. A több éves szerződések jogkövetkezmény nélküli keretszerződések, azok alapján kötbért, kártérítést követelni nem lehet. A keretszerződésben évenkénti ütemezésben feltüntetett területre, illetőleg mennyiségre a vállalatok évenként is külön megkötik a termelőszövetkezetekkel a szerződéseket. Ennek megfelelően az átadott árukért a teljesítés időpontjában érvényes szerződéses árakat kell kifizetni, és a teljesítésre vonatkozóan is az éves szerződésben foglalt feltételek az irányadók. Az éves szerződések megkötése során a termeltető vállalatok a keretszerződésben megállapított átvételi kötelezettségüket nem csökkenthetik. Ha azonban a tsz az éves szerződése megkötése alkalmával a keretszerződésiben foglaltnál nagyobb területre vagy mennyiségre akar szerződni, a vállalat köteles azt elfogadni. A termelőszövetkezet indokolt esetben — ha azt termelési vagy jövedelmezési okok alátámasztják — kezdeményezheti a vállalatnál a keretszerződésben foglalt terület, illetőleg mennyiség csökkentését vagy a keretszerződéstől való elállást Is. Ha ezzel a járási mezőgazdasági osztály és a járási felvásárlási kirendeltség is egyetért, a keretszerződés csökkentését, illetőleg az attól való elállást a vállalatnak el kell fogadnia. A járási mezőgazdasági osztály a megkötött keretszerződés teljesítését beruházásokkal (például dohánypajta, öntözőtelep építése sitb.) és egyéb juttatásokkal elősegíti. Kedvező tapasztalatok esetén sor kerül a több éves keretszerződések rendszerének szélesebb körű alkalmazására is. Dr. K. J. Az egyeztető bizottság illetékessége Az első fokon eljáró vállalati, illetve járási közös egyeztető bizottság illetékességét nem mindig a vállalat székhelye határozza meg. Az ennek kapcsán felmerülő tévedések elkerülésére ismertetjük, hogy milyen körülményeken alapul az egyeztető bizottság illetékessége. Nem okoz problémát az illetékesség olyan esetben, amikor a panaszos munkahelyén működik egyeztető bizottság. Az illetékesség kérdése olyankor merül fel, amikor a dolgozó munkahelyén egyeztető bizottság nem működik. Ha ugyanis a dolgozó a vállalat tefephelyével azonos helységben, de más telepen végez munkát, és ott egyeztető bizottság nincs, akkor munkaügyi vitája a vállalat központjában szervezett egyeztető bizottság illetékességi körébe tartozik. Abban az esetben viszont, ha a dolgozó a vállalat más helységben levő telepén végez munkát, és a telepen nem működik vállalati egyeztető bizottság, munkaügyi vitáinak letárgyalására csak a helyi közös egyeztető bizottság illetékes. Ha a vállalat központjának állományába tartozó dolgozó más helységben levő telephelyen tartós kiküldetésben van, és ott merül fel munkaügyi vitája, a vállalat központjában működő egyeztető bizottság illetékes annak letárgyalására akkor is, ha a telepen van egyeztető bizottság. Ha a változó munkahelyre alkalmazott dolgozók munkahelye önálló szakszervezeti bizottsággal rendelkező telephelynek tekinthető, a telephely egyeztető bizottsága egyébként a munkahely szerinti járási közös egyeztető bizottság illetékes a dolgozók munkaügyi vitáiban. Abban az esetben, ha a munkaügyi vita felmerülési helyén a vállalatnak nincs telephelye, de ez a helység a dolgozó végleges (állandó) munkahelye, akkor a vitát eldöntő szerv illetékessége szempontjából akkor is telepnek számít, ha ott csak egy dolgozó végez munkát. Az ilyen dolgozó munkaügyi vitáját a járási közös egyeztető bizottság illetékes elbírálni. A területi egyeztető bizottság illetékessége pedig az első fokon eljárt egyeztető bizottság illetékes-égéhez igazodik. Másodfokon tehát az a TEB köteles eljárni, amelynek működési területén valamelyik egyeztető bizottság az első fokú határozatot hozta. leveleiből tudjuk, hogy legtöbbjük már régen megbánta elhamarkodott lépését. Csalódtak a nagy hangon hirdetett nyugati életformában, kiábrándultak a kapitalista »édes életéből. Vágyódva emlékeznek szülőföldjükre — kedvelt szórakozásuk, hogy ki tud egy bizonyos kezdőbetűvel több budapesti utcanevet felsorolni —, és keserű sóhajjal idézik Kisfaludy Károly sorait: Kisded hajlék, hol születtem, hej, tőled de távol estem: távol estem, mint a levél, melyet elkap a forgószél. II nyo’c évtized alatt Nyugaton letelepedett magyarok — ezt világosan kell látnunk — kevés kivételtől eltekintve nem ellenségeink, sőt mind ha- tározottab rokonszenvvel kísérik hazánk fejlődését, népünk fölemelkedését. Azok, akik régebben a nyomor halálos szorítása elől emigráltak; gyökeret vertek ugyan új hazájukban, de túlnyomó többségük ma is magyarnak vallja masát, és velünk együtt örül sikereinknek. Sem kivándorlásuk oka, sem osztályhelvzetük nem indokolja régi hazájuk megtagadását. A 'szülőhazához ragaszkodó. becsülettel dolgozó megvárok táborát növeli az 1956-ban disszidáltak jelentős része is. Együttérzően figyelik életükké* és mélyen érintik őket a hekö-eetkezet változások. A honváev is — minden emigráns lericínzóbb betegsége — őket gyötri a légiókban, és ha jól keresnek is. a létbizonytalanság Damoklész kardja, a barátokat, hozzátartozóikat nélkülöző magány őrlj idegeiket. Elsősorban róluk mondotta Kádár elvtárs pártunk nyolcadik kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójában: »Visszavárunk minden Magyarországon élni és dolgozni akaró becsületes embert.« Jelentős számban vannak jó szándékú emberek az 1945-ös emigráció soraiban is, akik nem ellenségei hazánknak. Sokukat a háború vihara sodort Nyugatra. Másokat a kalandvágy hajtott. Voltak, akik nem bíztak a romba döntött ország újjáéledésében, és akadtak, akik nem értették meg a hazánkban bekövetkezett változások történelmi szükségszerűségét. Közöttük ma is többen fenntartásokkal élnek, nézeteik több kérdésben különböznek a mj nézeteinktől, és nem értenek egyet a magyar politika egyik vagy másik vonásával, talán nincsenek is jól tájékozva. Mindezek ellenére úgy érezzük, hogy ők is velünk varrnak, ők is a magyar nép nagy családjához tartoznak. Szám szerint csekély, politikai értelemben pedig jelentéktelenül szűk az a réteg, mely a »politikai emigráció« jelzővel illeti önmagát. Volt kizsákmányolok és kiszolgálóik, horthysta politikusok, a felszabadulás után disszidált jobboldali polgári vezetők és az 1956-os »szabadságharcos« ellenforradalmárok — ezek alkotják a »politikai emigráció« panoptikumát. Hangoskodásuk ma már csak 'keveseket téveszt meg. Erőlködéseik, öt emberből álló »tömegtüntetéseik«, lapjaiknak kétségbeesett hangú előfizetési felhívásai már nem is agonizálásukat, de politikai haláluk beálltát jelzik. Az imperializmus hidegháborús lovagjainak bőséges pénzforrásai ugyan még nem fagytak be számukra, de már ez sem segíthet rajtuk. Pártunk helyes politikájának serkentő hatása nemcsak nagyszerű eredményeinkben mérhető le, hanem abban a szocialista Magyarország felé történő közeledésben is, mely a Nyugaton élő magyarság körében már hosszabb ideje megmutatkozik. Kormányunk nem gátolja — mint hibásan a személyi kultusz idején — az itthon élő és az emigrált magyarok érintkezését, s a hazánkban kialakult kedvező légkör hatására jelentős mértékben megélénkültek a levelező kapcsolatok, látogatások. A tömeges, zarándoklatszerú hazalátogatások részvevői között már nemcsak régi kivándoroltakat találunk, hanem egyre nagyobb számiban olyanokat is, akik 1956-ban hagyták el az országot, és most az Elnöki Tanács rendelete alapján kiadott konzuli útlevéllel érkeznek. És a .hazalátogatók megnyilatkozásaikban valamennyien megváltozott életünkről, az itthon tanasztalt nyugodt, szabad légkörről beszólnék. Galántai József református esneres és felesége 194R-ban vándorolt ki az Egvözüft A hamukba. Ez. év nvarán hazalátogattak. A Magyar Rádió Szülőföldünk 1 ILLETÉKESEK VÁLASZAI, HOZZÁSZÓLÁSAI CIKKEINKHEZ szükséges intézkedéseket Megtettük a Lapunk november 25-i számában cikket közöltünk ~Fa- fűrészelők« címmel. Cikkírónk megállapította, hogy a fafűrészelő kisiparosok szolgáltató feladatot látnak el. Nem ártana, ha a KIOSZ figyelmeztetné őket, hogy kevesebbet ígérgessenek, és sokkal becsületesebben, válogatás nélkül dolgozzanak. Vidéki munkát csak akkor vállaljanak, ha a kaposvári igényeket már kielégítették. Boross Gyula, a KIOSZ megyei titkára a következőiket fűzte írásunkhoz: »A cikkel általában egyetértünk. A szükséges intézkedéseket megtettük. Felhívtuk a fafűrészelő kisiparosok figyelmét arra, hogy az eddiginél sokkal előzékenyebben foglalkozzanak a hozzájuk fordulókkal. Intézkedtünk, hogy a fűrészelések díjszabását a kisiparosok függesszék ki gépükön. Nem értünk egyet azzal a megállapítással, hogy a megrendelők szerint a fafűrészelők nem hajlandók mindenhova elmenni fát vágni. Ha azért panaszkodnak a megrendelők, mert a kisiparosok nem mennek el soron kívül hozzájuk, akkor jogtalan a panaszuk. Mindegyik fafűrészelőnek akad nem egy, hanem tiz soron kívüli munkája. S mindenki azt kívánja, hogy az ő tüzelőjét vágják fel először. De mi legyen azokkal, akik türelmesen várnak sorukra? A KIOSZ járási és városi csoportja gyorsszolgálatot alakított. A nagyon sürgős munkákat soron kívül elvégzi. Ez nagy segítséget nyújt a lakosságnak. Megbeszéltük a cikkben említett kisiparosokkal, hogy a jövőben udvariasabban beszéljenek a megrendelőkkel, s hogy pontosan tartsák meg a rendeleteket, törvényeket. »Rázza a telefonkagylót!« címmel glosszát közöltünk lapunk november 18-1 számában. Munkatársunk azt kifogásolta, hogy az interurbán beszélgetés megszakadásakor a központ egyik dolgozója ezt válaszolta érdeklődésére: »Máskor tessék, kérem, a hallgatót rázni ...« Paál József, a Pécsi Posta- igazgatóság műszaki vezetőhelyettese a következő magyarázatot adta: »Előfordulhat, hogy műszaki vagy kezelési hiba miatt megszakad a távolsági beszélgetés. Kétségtelen, hogy a hívót kellemetlenül érinti a hiba, tanácstalanná válik, nem tudja, hogyan közölje a zavart a távbeszélő-központtal. A cikkíró felhívta a távolsági bejelentőt, s közölte, hogy a beszélgetés megszakadt. Értesítették a kapcsolót, ott megpróbálták helyreállítani az összeköttetést. Közben a kezelő jó- akaratúan tájékoztatta a hívót, hogy ilyen esetben nem szükséges a bejelentőhöz fordulni, elegendő a »hallgatót »Kisiparosok a lakosság szol- gálatában«-mozgalmat indítottunk. A különböző szákmák gyors segítséget nyújtanak a lakosságnak a javító és szolgáltató munkában. A megrendeléseket a KlOSZ-nál lehet bejelenteni. Reméljük, hogy sok panasznak vesszük elejét ezzel.« rázni«. A cikkíró ezt a kifejezést pellengérezte ki. A kifejezés szakszerűtlen, de a gépi kapcsolású hálózatban használják, s eddig még nem értették félre. Azit jelenti, hogy a megszakadást a következőképpen kell jelezni: a távbeszélő-készülék automata át- kapcsolóját egymás után többször lenyomja, majd elengedi a telefonáló. Ezáltal a hívólámpa szaggatottan kigyullad és elalszik a távbeszélő-központban, így jelzi, hogy az előfizető közölni kíván valamit. Ezit a tevékenységet csak ilyen nehézkesen, körülírással lehetne kifejezni, s a műszakilag képzetlen személyek még így sem értenék meg. Szakszerű, de ugyancsak kevésbé érthető az, hogy »a készülék automata karját szíveskedjék billegtetni.« Ezt a billegtetést nevezik a hallgató rázásának. Ha a kezelők a sokkal nehezebben érthető, de szakszerű kifejezéseket használnák, az újság talán éppen ezt kifogásolná.« A kifejezés szakszerűtlen volt... Elemző munkát! Már csak rövid idő van hátra a gazdasági év befejezéséig. Azoknak az iparvállalatoknak, melyek lemaradtak a tervteljesítéssel, s amelyek nem a kívánt mértékben emelték a termelékenységet, a hátralevő időben minden lehetőséget ki kell használniuk, hogy eredményesen zárhassák az évet A megye iparvállalatai szeptember végéig nem tudták olyan mértékben emelni a termelékenységet, mint tavaly. Egy részük, mint például a textilművek, a ruhaüzem, a Vas-műszaki Ktsz, a termelést kétharmad részben, a termelékenység fokozásával, egyhar- mad részben létszámemeléssel szerkesztőségének adott nyilatkozatukban elmondották: ári tudták, hogy a háború után felépült az ország, de hogy ilyen szép lett idehaza az élet, azt nem merték hinni és remélni. Galántai esperes büszkén mesélte, hogy ittlétekor a Calvin téri temnlomban prédikált, és nyilatkozatában végül Isten áldását kérte népünk alkotómunkájára. Minden levél, minden látogatás, vagy hangos üzenet, amelyet a hazaiak küldenek, természetesen csak erősíti az együvé tartozás szálait, és megsemmisíti az ellenséges törekvéseket. A reakciós emigránsok ugyanis mindent megtesznek, hogy rémhírekkel, vagy ha kell terrorral befolyásolják a látogatókat, hazatérni készülőket. A. Gyula 1956-ban disszidált Nyugat-Németor- szágba. Megnősült, kislánya született, és a fiatalasszony ez év őszén konzuli útlevéllel gyermekével együtt meglátogatta férje szüleit. A. Gyulára azonban rosszindulatú elemek ráijesztettek. Felhívta tehát feleségét telefonon, és alig akarta ejhinni, hogy az nem börtönből (!) beszél vele. Végül is a fiatalasszony gyermekével — bár szívesen maradtak volna még — idő előtt visszautazott. Férje, miután meghallgatta felesége beszámolóját, ezeket írta haza: » Sajnálom, hogy én nem jöttem. Feleségem olyan sok jót és érdekeset mesélt, hogy már növelték, ám vannak olyanok is, mint például a Csurgói Faipari Vállalat, a Somogy megyei Faipari Vállalat, a Kaposvári Építőipari Ktsz, a Kaposvári Asztalosipari Ktsz, amelyek nem tették meg ugyanezt, lerontják a többi üzem és szövetkezet eredményeit is. Hogyan lehet ez? Hiszen az idén fegyelmezettebben gazdálkodtak a bérrel, a létszámmal a vállalatok, mint tavaly, emelték a műszaki színvonalat is, több képzett szakember dolgozik, mint az elmúlt esztendőkben, az üzemek vezetői alaposabban megvizsgálják, hogy a műszaki beosztásban dolgozóknak megvan-e a szaki l alig várom a nyarat, amikort mindenről a saját szememmel $ győződhetek meg...« A levél-1 váltások és hazalátogatások f mind ezzel az eredménnyel f végződnek. , | így alakni és fejlődik népünk{ kapcsoiata azokkal a Nyu- * gáton élő emigránsokkal, akik nem állnak szemben szocializmust építő országunkkal. Államunk úgy tekinti őket, a kapitalista országokban gyökeret vert és a magyar névnek becsületet szerző emigránsokat, mint egy nagy család távol élő gyermekeit. Kifejeződik ez a hazalátogatás jelentős meg; könnyítésében, azokban a kedvezményekben, amelyeket kormányunk a csoportos hazalátogatóknak az IBUSZ-on keresztül biztosít, és abban a készségben, mellyel állami és társadalmi szerveink a hazatérőket a letelepedésben és elhelyezkedésben segítik. Szeretettel és bizakodással teli gondolatok szállnak majd karácsony estéjén a Nyugaton élő magyarok felé. A szülői, rokoni szeretet gondolatai ezek tele bizakodással, hogy pártunk helyes politikája nyomán még tovább erősödnek a szülőföld és a hazánkhoz hű emigráció láthatatlan kötelékei. És az egymástól távol élők, itthoniak és kivándoroltak részére nem lehet szebb, ígéretesebb karácsonyi ajándék ennél a reménynél. Lengyel László képzettségük, rátermettségük, s csak azokat alkalmazzák művezetői posztokon, akik kielégítő szaktudással rendelkeznek. Igen, mindez igaz, mégsem emelkedett a termelékenység úgy, ahogy kellett volna. Ennek pedig az a legfőbb oka, hogy az üzemekben még mindig nem folyik eléggé elemző gazdasági munka. Elmúlt a negyedévi beszámolók ideje anélkül, hogy alaposan megtárgyalták volna, mit mutatnak a mérlegek, hova kell az össztüzet irányítani, s éppen ezért semmit sem tettek az alapvető fogyatékosságok megszüntetéséért,' nem teremtették meg a termelékenyebb munka tárgyi feltételeit. A csupán formális mérlegbeszámolók természetesen megbosszulták magukat, hisz "gyeden beszámoló fölött sem lehet felületesen elmenni anélkül, hogy annak ne lennének káros következményei. Ahol nem érték el az előírt termelékenységi mutatót, ott ezekben a napokban jó lenne, ba elővennék a mérlegbeszámolókat, és megnéznék, hogy mit is mutatnak. Főként a harmadik negyedévi mérleg alapján kielemeznék, mi a legsürgősebb tennivaló, hogy az év hátralevő részében az amúgy is megsokasodott feladatok közepette is gyorsítani tudják a termelést. S nemcsak az idei év eredményei miatt fontos ezt megtenni. Megkívánja a jövő évi munka is. Ugyanis most, a tervkészítés napjaiban alapos elemzéssel, a tanulságok levonáséval. a munka műszaki és egyéb feltételeinek biztosításával kell olyan helyzetet kialakítani minden munkahelyen, hogy a jövő év első napjaitól kezdve teljes erővel rákapcsolhassanak a termelésre a dolgozók. Ha az üzemek jól kezdenek, és továbbra is elemző módon gazdálkodnak, következetes lesz a vezetés, akkor nagyobb mértékben is lehet növelni a term el ékenységet, mint ahogy a VII. kongresszus kitűzte. Üzememk. vállalataink 1963- ban már valóra válthatják a VTTT. kongresszus által megjelölt aránvt. vavvis a termelést több mint kétharmad részben tudják növelni a termelékenység emelésével. Szegedi Nándor