Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-17 / 269. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1962. november A Yan-e műemlékvédelmi albizottság Somogybán? CLAVICHORD-EST Kevés szó esik mostanában megyénk műemlékeiről. Igaz, nem dúskálhatunk ilyenekben, de éppen ez szolgáltat okot ar­ra, hogy becsüljük és törőd­jünk azzal, amink van. Ezzel a céllal hívták életre 1958 márciusában a megyei mű­emlékvédelmi albizottságot. Mindjárt meg is bízták a 12 tagú bizottságot a műemléki főhatóság nyilvántartásába föl­vett építmények felügyeleté­vel. Az albizottság tagjai — részben a megyei tanács ve­zető beosztású dolgozói, rész­ben mérnökök és társadalmi aktívák — az alakuló ülésen nagy ügybuzgalommal beszél­ték meg a tennivalókat Fő feladatként a megyében, levő műemlékek felkutatását szám­bavételét határozták meg. El­határozták, hogy negyedéven­ként vagy szükség szerint gyakrabban tartják meg ülé­seiket. Az égjük összejövetelen felosztották egymás között a járásokat, és »elvi határozat­ként« megállapodtak abban, hogy «-hetenként legalább egy­szer fölméréseket kell végez­ni« különös figyelmet szen­telve azoknak az épületeknek, amelyek állagmegóvásra, fel­újításra szorulnak. Ilyen épü­letekről a bizottság több tagja tett bejelentést, és intézkedés végett javaslatokat terjesztett elő. A feladatok egyre gyűlnek. Arról azonban, hogy a fölmé­rések milyen eredménnyel jártak, hogy a bizottság tag­jai milyen munkát végeztek, teljesítették-e, amit önként vállaltak, nincs szó sem a jegyzőkönyvekben, sem másutt. A bizottság elnöke olykor sze­mélyesen vizsgálódott egy-egy bejelentés nyomán, azonban Huszonnégy órával a Miss World (világ-szépségkirálynö) megvá­lasztása előtt a londoni Lyceum báltermében gyülekeztek a jelöl­tek. Képünk az esélyesek egy csoportját ábrázolja. Bálról jobb­ra: Anita Steffen (német), Margareth Malin (svéd), Monique Lé­niái re (francia) és Karina Leskinea (finn) szépség királynők. (MTI Külföldi Képszolgálat) Ünnepi hétre készül az Állami Bábszínház Kulturális életünk az Álla­mi Bábszínház fennállásának 15. évfordulója alkalmából az UNIMA (Union Internationa­le des Marionnettes — Nem­zetközi Bábművész Szövetség) védnöksége alatt ünnepi hét keretében emlékezik meg a magyar bábművészet másfél évtizedes munkájáról, ered­ményedről. Az ünnepi hét no­vember 24-én, szombaton nyí­lik meg a «-Hófehérke és a hét törpe« című mesejáték elő­adásával Ezután tizenmégy bemutató előadást tart az Ál­lami Bábszínház a tizenöt év legsikerültebb darabjaiból Több külföldi szakember étkezik az Állami Bábszínház ünnepi hetére A neves kül­földi bábművészek nemcsak a színház munkájával, életével ismerkedhetnek meg, hanem az ország legjobb műkedvelő bábegyütteseivel is; a fővárosi tanács és a Népművelési Inté­zet tudniillik az ünnepi hét alkalmával megrendezi a mű­kedvelő bábegyüttesek talál­kozóját. E találkozón hat együttes vesz részt Novem­ber 25-én, vasárnap a Képző- művészeti Főiskola kiállító­termében érdekesnek ígérkező kiállítás nyílik, amely a ma­gyar bábművészet történetét mutatja be: a paraszti báta- táncoltatás, a mutatványos és művészi bábjáték hagyomá­nyait, az Állami Bábszínház, a Pannónia Bábstúdió, a Ma­gyar Televízió és a Népműve­lési Intézet bábművészeti do­kumentumait. A kiállítást dr. Hont Ferenc, a Színháztudo­mány! Intézet igazgatója nyit­ja meg. November 26-án a bábtörté- "neti kiállítás termében a ma­gyar bábjátszás hagyományai­ról készült filmeket tekintik meg az érdeklődők. Bemutat­ják egyebek között a balaton- berényi és az osztopáni báb- táncoltatókról készült kisfil- smet is: Az ünnepi hét december 2- án ér véget. Az ünnepségsoro­zat záróratjét az UNIMA ha­zánkban üléses» elnöksége rendezi a hazai és külföldi bábszakem berek tiszteletére. hogy maga a bizottság is — mint testület, mint intéző szerv — tevékenykedett volna ilyen minőségben, arról nem szól a krónika. S az a csodá­latos, hogy ötödfél év alatt hivatalosan mindenki egyetér­tett ezzel. Még 1959 őszén, a megyei tanács egyik ülésén értékelte és eredményesnek ítélte az albizottság munkáját, s ezért elismerését fejezte ki. Több határozatot is hozott ékkor a vb, azonban, semmi jel sem mutatja, hogy ezeket a hatá­rozatokat — egy kivételével — végrehajtották volna. Az albizottság! ülések száma meg­ritkult. 1959-ben kétszer, 1960-ban egy alkalommal gyűlt össze 4—5 tag, 1961-ben pedig egyáltalán nem tartot­tak megbeszélést. A követke­ző ülésen, 1962 júliusában minden különösebb magyará­zat vagy értékelés nélkül újabb feladatok végrehajtását tűzték célul Azóta? Az albi­zottság elnökét Budapestre helyezték. Egyébként maradt minden a régiben..: Megvalósítják-e valaha a megyei tanács vb megszabta műemlékvédelmi tennivaló­kat? Elvégzik-e az albizottság 1962. második félévi munka­tervében megjelölt feladato­kat? Erre a kérdésre — fi­gyelembe véve az albizottság eddigi működését — nyugodt lelkiismerettel aligha vála­szolhatna bárki is igennek A megyei műemlékvédelmi albizottság jelenlegi formá­jában nem tölti be hivatását. Jóllehet fennállásainak idő­szakára esik több Balaton- parti műemlék feltárása, il­letve megóvása, a megyei ta­nács épületének tatarozása, a kafiosszentjakabi ásatás, azon­ban mindez, úgy véljük, meg­történt volna az albizottság nélkül is. Mindent összevetve fölme­rül a kérdés: szükség van-e olyan bizottságra, amely jó­formán csak pa-píron létezik? A műemlékvédelem kötelessé­günkön túl érdekünk is. Ép­pen ezért időszerű lenne újjá­szervezni és a járási székhe­lyekről két-három taggal ki­bővíteni a műemlékvédelmi albizottságot. Sok fiatal épí­tész dolgozik a városban és a járási székhelyeken. Helyes lenne, ha ők is bekapcsolód­nának ebbe a munkába. Megyénkben több száz mű­emléket tartanak számon. Igaz, megóvásukra, felújítá­sukra vajmi kevés az anyagi fedezet. Mégis jó lenne tudni sorsukról, hogy a lehetőségheZ| mérten gondrakodhassunk ró-|; luk. Wallinger Endre Nem mindennapi élményt ígért legutóbb a zeneiskola bérleti sorozatának második estje. Régi korok muzsikája szólalt meg korabeli hangsze­ren, s ez már önmagában is várakozással töltötte el a kö­zönséget. Nem kétséges, hogy a siker egyik hordozója maga a clavichord volt, ezt a hangszert aligha hallotta még »élőben« megszólalni a kaposvári zene­rajongók tábora. A hangszer azonban csak eszköz, érdekes­sége, patinája az első pillana­tok után szertefoszlik. A hang­verseny azonban mégis mara­dandó élményt nyújtott, hisz az elektromos árammal felerő­sített, modernizált clavichord mögött mesteri interpretátor, Gát József előadóművész ült. Játékából felnőtt és gyermek érezhette, rajongással mélyed el a régi művekben, s hűen, ezernyi finomsággal szólaltat­ja meg őket. A hangversenyteremben lé- legzet-visszafojtott csend volt, valamennyien szinte a fölfede­zés örömével figyeltük a hang­szerből kecsesen és érzelem- gazdagon elővarázsolt hango­kat. Bach B-dúr partitája, Ph. E. Bach Két fantáziája, Bengráf régi magyar táncai — bármily furcsán hangzik — az ősrégi hangszeren most szinte újsze­rűén hatottak, s magukkal ra­gadtak bennünket A stílushoz és dallamvezetéshez, a behízel­gő hanghoz azonban leginkább Couperin műveiben éreztük közelállónak a hangszert. Gát József kivételes adottsága is a Francia álarcosbál hangulati sokszínűségében és a ráadások­ban tűnt ki leginkább. Minden érzelmi változásra, minden megkapó kontrasztra érzéke­nyen reagáló művész ült a pó­diumon, s játékával őszinte és közvetlen kapcsolatot terem­tett a rég elhalt zened óriások s mai közönségünk között. Ér­dekes volt figyelni az arcokat, mohó gyönyörűség ült rajtuk; hallani a tetszésnyilvánítás lé- legzetnyi megnyilvánulásait, s a nagy tapsot, az ismétlést kö­vetelő ünneplést, mely mégsem a hangszernek, hanem a mű­vésznek szólt. Érdekes volt, mert a hangversenyterem han­gulata minden szépet befogad­ni kész közönségünk arculatá­nak, lelkivilágának tükörképét adta vissza. A nem mindenna­pi élmény tehát nemcsak ígé­ret volt, hanem teljes, osztat­lan megvalósulás. És ehhez járult, hogy Gát József kitűnő képességű part­nerre talált Csupor Lászlónak, a zeneiskola tanárának sze­mélyében. Szinte két egyen­rangú muzsikus koncertezett, s a fuvolaszólam kecses, behí­zelgő hangja, a mű zenei meg­formálása egy többre hivatott művészegyénáség kibontakozá­sának újabb állomását jelezte, őszinte örömünkre szolgált Csupor László emlékezetes sze­replése, s bár ismétlésnek hat, most is azt mondjuk: több le­hetőséget kell biztosítani szá­mára. Fuvolájának hangja egy­re érettebb, tisztultabb, s mű­vészi szerénysége, egyszerűsé­ge imponáló fölény hordozója. Az est egyéb műveinek szín­vonalán hallottuk szép tónus­ban, stílusosan visszaadni Bach négytételes triószonátáját is, melyben a harmadik közremű­ködő dr. Szirányi László, a ze­neiskola tanára volt. össze­hangolt, szép és kiegyenlített együttmuzsdkálás tanúi lehet­tünk. J. B. Bekötötték a legény fejét. A r ]i i fi fi. i ~ ^ * *** & — Ne lógasd az orrod. Jani! Tavaly a téeszbe szer­veztétek íbe, és azt se bántad meg.:. (Szegő Gizi rajza) 'arga Jutka a diáklá- ' nyaknak abba a törzsé­be tartozik, melynek tagjai mindig mindent előre meg­éreznek. Ö ezen a területen olyan hallatlan tökélyre vitte, hogy az már hihetetlen. Vala­hol olvasta, hogy az övéhez hasonló tulajdonsággal csak az emelkedett, bonyolult lel­kek vannak megáldva, s azóta úgy jár-kel a világban, mint aki mélyen lenézi a »szimpla« embereket. Amikor szerda reggel ki­nyitotta a szemét, nagyon fur­csán érezte magát. Azonnal tudta, hogy a délelőtt folyamán felelni fog. S mivel már min­denből volt jegye, csodálatos képessége rávezette, hogy a tantárgy, amiből kérdezik, a francia nyelv és irodalom lesz. Egy kicsit gondolkodott, hogy egyáltalán meglátogassa-e ezen a napon az iskolát. Mi­után mérlegelte magában a dolgot, és emlékezetébe idézte, hogy ebben a hónapban már két franciaóráról szabadságol- ta magát, úgy döntött, hogy helyesebb, ha bátran szembe­néz sorsával. Amikor kihívták a táblához, tudta, hogy hamarosan vissza­térhet helyére. A következők­ben meglehetősen egyoldalú társalgásnak voltak tanúi osz­tálytársai: a tanárnő kérdezett, ás Jutka — hallgatott. Kezdet­ben nem is látszott a tanár­nőn, hogy egyest akar bevésni Jutka neve mellé a naplóba. Arcán csak akkor lehetett ész­éj az ílm.íat^ize-tíhJig, revenni egy kis változást, ami­kor a felelő arra a felszólítás­ra, hogy ragozzon el egy első ragozású igét, a »l’atelier« fő­nevet kezdte igeként ragozni. Csak azért, mert —■ er végű. Egy szó, mint száz, Jutka — ahogy a diáitok mondják — szépen bevert. TJazafelé Éva, a kebelba- rátnője faggatni kezdte. — Túlságosan nagy talány vagy számomra, nem értelek. Tulajdonképpen miért nem tanulod meg a franciát? Az a gyanúm, hogy álmás neked az iskola... Jutka érezte, hogy rászakad az ég. Hát már hogy az ördög­be ne szakadna, amikor a leg­jobb barátnője sem érti meg?! Mit várjon akkor mástól? — Én nem vagyok lusta, vedd tudomásul — húzta fel fitos orrát. — Ha nem tud­nád, nekem bonyolult lelkem van — tette hozzá leereszke­dően. — Lehet, hogy ezt te nem is érted. Én olyan típusú ember vagyok, akinek igen fo­gékony az esze, könnyen tanul, ha bizonyos föltételek a ren­delkezésére állanak. Egy ilyen föltétel például az »élmény«. Hogy én könnyen megtanuljak valamit, ahhoz az kell, hogy valamilyen számomra érdekes esemény fűződjön hozzá. Est hiányolom én a franciaórákon. — Elsőben viszont a ké­miát nem tanultad — kezdte a támadást a barátnő. Jutka fölényes mosollyal védte a vágást — Igazad van. De amióta ide került Végh tanár úr, azóta csak ötös feleletem van ké­miából. S miért? — Itt hatá­sos szünetet tartott. — Mert úgy tart-ja az órát, hogy az szinte élmény, öröm nézni, ahogyan bemutatja a csere­bomlást. Te még nem vetted észre? S főleg akkor, ha fehér ing van rajta... — tette hoz­zá álmodozó hangon. P]va ekkor már kezdte tisztán látni Jutka bo­nyolult lelkivilágát. Egyszerre megértette az úszóleckéket a strandon Csorba Ferivel, a lá­nyok bálványával. S ö még félremagyarázta! Mindenre gondolt, csak arra nem, hogy Archimedes törvényét bizo­nyítják, s így teszi Feri él­ményszerűvé Jutlca számára a fizikát. Értett már mindent, a földrajzi kirándulásokat a tör­ténelmi nevezetességű romok­hoz, a növénygyűjtést az erdő­ben, és gondolatban bocsána­tot kért Jutkától. Arra u rá­jött, hogy hogyan segítsen majd barátnőjének leküzdeni a francia tanulás előtt álló aka­dályokat. A következő napon bemutatták Jutkának Faludi Pétert, a testvérgimnázium, nyelvzsenijét, s az hamarosan hevesen udvarolni kezdett a kislánynak — franciául. Mint­hogy Jutkára nagy hatással volt Péter szép francia kiejté­se, vadul elkezdett tanulni — franciául. Persze mondanom sem kell, hogy mindez csak azért történt, hogy Jutkának élménye fűződjön a szavakhoz. Azóta is gyakran látni őket együtt moziban, főleg ha fran­cia film megy. Ilyenkor Péter­nek is feltétlenül ott kell len­nie, hisz a jó pap is holtig ta­nul. Gyakran hallgatják Monte Carlót, igaz, főleg a tánczenei adásokat, s miközben áhítattal figyelik a kiejtést, arról sem feledkeznek el, hogy néha tán­coljanak. Jutka bonyolult lel­kivilágára olyan hatással volt Péter francia tudása, hogy az egyik legaktívabb részvevőié mostanában az óráknak. Sőt annyira előrehaladt, hogy szó­tár nélkül tudott válaszolni Péter kérdésére: — Oui, je t’ aime. Jp'va, mint igazi jó barát­, J nő, nagyon örül Jutka sikereinek, a franciából kapott ötösöknek. Csak attól retteg ti­tokban, hogy mi lesz, ha jövő­re biológiából nem akar ké­szülni Jutka... Strabl Márta jjflí jjgl Um Leleplezett asszonyok Dorfirio Rubirosa, az is­mert dél-amerikai »play­boy« megírja emlékiratait. »Leleplezéseitől« különösen volt feleségei tartanak. A volt feleségek sorába tarto­zik EIro Trujillo, a meg­gyilkolt dominikai diktátor lánya; Danielle Darrieux, a hires francia filmszínésznő, aki Rubirosától való elválá­sa után kijelentette, hogy férje »teljesen tönkretette«; Doris Duke, a világ egyik leggazdagabb asszonya, va­lamint Barbara Hutton, a Woolworth milliók örökös­nője, akivel Rubirosa mind­össze 72 napig élt házasság­ban. Férfiszfripfíz a moabiti fogház kupoláján A nyugat-berlini moabiti vizsgálati fogház központi halijában egy 24 éves fo­goly, akit csalás gyanúja miatt letartóztattak, fakép­nél hagyta a kísérő fegy- őröket, kiszaladt a fogház udvarára, a tűzoltólétrán macska ügyességgel felmá­szott az épület kupolájának tetejére, s ott anyaszült meztelenre vetkőzött. A ku- 5 pola tetejéről beszédet inté­zett az utcai járókelőkhöz, majd táncolni kezdett. A váratlan színjátéknak a tűz­oltók vetettek véget: nem méltányolták a fiatalember szónoki képességeit, sem tánctehetségét, s a foglyot leszedték a kupola tetejéről. Az orvosok megállapították, hogy a fogoly nincs kihall­gatható állapotban, így a fiatalembert ismét bezárták a fogház egyik cellájába. Predesztináció — A repülőgépen való utazás teljesen veszélyte­len. Miért félsz? Ha eljön az órád, Allah mindeúütt megtalál, aká/r a földön vagy, akár a levegőben. — Ez igaz. De mi lesz, ha én a repülőgépen va­gyok, s Allah nem értem, hanem a pilótáért küld? Ásatások a Kremlben A Kremliben rövidesen újabb régészeti kutatások kezdődnek a XVI. század­ban élt Rettegett Iván cár legendás hírű könyvtárának felkutatására. Ez a könyv­tár a régi könyvek legérde­kesebb gyűjteményének ígér­kezik. A szovjet tudósok föltéte­lezése szerint a könyvtár a Kreml régi föld alatti fo­lyosóinak egyikében találha­tó. A Kreml föld alatti fo­lyosóinak titkát az új kongresszusi palota építése­kor fejtették meg. Ekkor bukkantak rá a különböző irányokba vezető ‘bejáratok­ra és a több száz évvel ez­előtt épült föld alatti ter­mek nyomaira. SornggiMépiap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents