Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-15 / 267. szám

Csütörtök, 1962. november 15. 3 SOMOGYI NÉPLAP Nem szabad halogatni! A megyei tanács végrehajtó bizottsága májusban határo­zatot hozott arról, hogy az,Épü­letszerelő Vállalat végezzen szolgáltatást mind- a közüle- teknek, mind pedig a lakos­ságnak. E határozat két szem­pontból is célszerű volt: egy­részt munkát biztosít a válla­latnak a lassan befejeződő faluvillamosítás helyett, más­részt elősegíti a lakosság igé­nyeinek kielégítését A vállalatnál örömmel fo­gadták a határozatot, és ápri­lisban hozzákezdtek végrehaj­tásához. Részletes tervet dol­goztak ki a megyei tanáccsal egyetértésben a Siófokon, a Balatonlellén, a Nagyatádon és a Kaposváron felállítandó ki- rendeltségek számára. Gondos­kodtak helyiségekről; beszél­tek azokkal a kisiparosokkal, akik készek arra, hogy a válla­lat kebelében dolgozzanak. Az igények körültekintő fölméré­se után megjelölték azt is, hogy hol létesítenek víz-, vil­lany-, központifűtés-szerelő, kályhás-, lakatos-, bádogos-, címfestő, bútorfestő részleget. Ennek megfelelően szervezték át az adminisztrációt, s az Or­szágos Tervhivatalba elküldték az új létszám-, bér- és anyag­gazdálkodási mutatószámokat. Az egész vállalat »készültségi állapotában van. Az igazgató­tól az adminisztrátorig, a fő­mérnöktől a szakmunkásig mindenki arra vár, hogy a me­gyei tanácstól megkapják azt a hivatalos írást, (működési en­gedélyt), amelynek birtokában elvégezhetik az átszervezéshez szükséges további feladatokat. cl bim.kwhaLi Tadeusz Holuj a »Négyen a bunkerban« című érdekes, iz­galmas és fordulatos könyvé­ben a lengyel nép felszabadu­lását követő hónapok roppant bonyolult, a mienktől sok te­kintetben eltérő történetéből ad ízelítőt. E forrongó átmeneti idő­szak legkülönbözőbb erői — egyfelől nz »erdeiek«, a lengyel és ukrán nacionalisták, a hala­dásellenes zsidó- és kommu- nistaüldoző fasiszták és fasisz­tabarátok, másfelől a lengyel kommunisták és a földosztást, az államosítást, az új rendet igenlő becsületes lengyel dol­gozók — csapnak össze egy határmenti kis községben és környékén, amely nemcsak a tífuszjárványnak a góca, ha­nem a háború életeket, csalá­dokat, lelkeket romboló egyéb nyavalyáinak is. A modern, filmszerű, forma- bontásos szerkesztésű kisre­gény az említett erők képvise­lőinek sokszor csupán néhány ecsetvonással megrajzolt, még­is érzékletes portréit tárja elénk. A szerző őszintén szól mind­két táborról; megmutatja a visszahúzó erők embertelensé­gét, szükségszerű bukását, de nem idealizálja ia haladás kép­viselőit sem, egyszerű, ám ki­próbált embereknek ábrázolja őket, akiknek még tanulniuk kell, akiknek még vannak té­vedéseik, botlásaik, akik még nem rendelkeznek kellő harci tapasztalattal, mégis győznek, mert az ő oldalukon áll a tör­ténelem igazsága. Tadeusz Holuj jó tollú író. Nem fukarkodik a színekkel, nem riad vissz® a bizarr hely­zetektől sem, ha úgy találja, hogy ez felel meg mondaniva­lójának. Költőnek indult, majd a háború után jelentek meg eteő regényei, amelyek töbfo­VADÁSZ FERENC: nyíre a koncentrációs táborok­ról, a háborúkról és a forra­dalmakról szólnak. Regényé­ben Holuj megkísérli átfogni az egész akkori Lengyelorszá­got, a kicsiben meg akarja mu­tatni pz általánost, azt, ami még ma is sokszor hátrafelé húz, és főként, ami előre mu­tat. A Kossuth Könyvkiadó ki­adásában, Bába Mihály gondos fordításában megjelent kisre­gény bizonyosan megnyeri az olvasók tetszését. Ám az írásbeli engedély egy­re késik. A megyei tanács épí­tési osztálya nem állítja ugyan, hogy a májusi vb-határozat ér­vényét vesztette, vagy hogy va­lami súlyos akadálya van vég­rehajtásának, de határozott lé­pést sem tesz, nem adja ki a szükséges írást, s ezáltal bi­zonytalanságban tartja a válla­latot Ez a késlekedés káros követ­kezményeket rejt magában. Az anyagot 110 nappal előbb meg kell rendelni a tárgyne­gyedévre. Az Épületszerelő Vállalat máris elkésett ezzel, s ha továbbra sem intézkednek a megyei tanácsnál, az első ne­gyedévben anyaghiány miatt nem dolgozhat majd. Ez pedig nemcsak azzal a veszéllyel jár, hogy a. vállalat nem teljesíti a tervet, hanem azzal is, hogy a már az induláskor elveszíti a lakosság és a közületek bizal­mát. Magyarázni lehet a haloga­tást, de semmi sem jogosít föl egyetlen felügyeleti szervet sem arra, hogy bizonytalanság­ban tartson egy vállalatot anyagi és erkölcsi kárt okozva ezzel. Nem szabad tehát várni azoknak a hivatalos írásoknak a kiadásával, amelyek nélkü­lözhetetlenek- az Épületszerelő Vállalat további munkájához. Szegedi Nándor A termelőszövetkezeti premizálás tapasztalataiból Töe^ént^aftóftiilcuin Dél-Afrikában a tisztes honatyák összeültek és meg­fogalmaztak egy új törvényt, hogy a tenger vize meg­fertőzésének meg­előzésére az el­jövendő napokban, hetekben és évJ századokban min­den rendű és ran­gú négernek tilos testét a tenger vi­zébe mártani a fe­hérek számára fenntartott stran­dok három mér- földes körzetében. A képviselők a törve nyjavaslatot legalább olyan lel­kesedéssel szavaz­ták meg, mint a,zt a másikat, ami arról intézkedett — mint a Süd- dentsche Zeintung nemrég Fokváros­ban járt tudósító­ja beszámol róla —, hogy az or­szág fekete bőrű lakosai nem vásá­rolhatnák meg bármilyen rádió- készüléket, csak azokat, melyeket speciálisan az ő részükre gyártói rutik fekete bőrű munkások, s ame­lyeket speciálisan az ő részükre ad­tak el fekete bő­rű kereskedők. De a Dél-afrikai Köztársaság tör- V é nypanop ti Icumá- ban is feltűnik az a rendelkezés, amellyel Durban város vezetősége szórakoztatta el a világsajtót. Dur­ban éjszakai mula­tóiban divatba jöt­tek a vetkőzőszá­mok. De minthogy a program szerep­lői fehér bőrű höl­gyek, megoldást kellett találni a felszolgáló fekete bőrű személyzet ügyében. És meg­született az er­kölcs nemes baj­nokainak agyában az egyedül célra­vezető megoldás: amíg a streap-tea- se tart, a pincérek kötelesek a kony­hában tartózkodni. Mert mégiscsak erkölcstelen, hogy egy néger végig­nézze egy fehér nő vetkőzését __ E zek után joggal várhatjuk a követ­kező törvényt: bármely fekete bőrű személy X&- mára tilos levegőt venni abban a he­lyiségben, ahol fe­hérek is tartóz­kodnak. És azt, hogy börtönnel büntetendő az az ember, aki nem tudni, milyen ok­ból, de négernek születik._ Ö. E. MEGYÉNK KÖZÖS GAZ PASÄGAI az idén először al­kalmazták kiterjedtebben a premizálás különböző formáit. A kora tavasszal közgyűlése­ken határozták el, hogy a mun­kaegységen kívül milyen ösz­tönző módszereket vezetnek be. A prémium nagyobb szor­galomra serkénti a tagokat, föllendíti a munkát, ez pedig növeli az eredményeket Erre nagy szükség van, hiszen az utóbbi években nem egy he­lyen volt kevés a termésátlag. Kivált a kapíásnövények hoza­ma maradt alatta a várakozás­nak. Leginkább azért termett i kevés kukorica, burgonya és cukorrépa, mert nem művel­ték meg kellően. Hiányzottt va­lami, ami serkentette volna a tagokat a kétszeri, vagy ha a szükség úgy kívánta, a har­madszori kapálásra. Siójuton egypár évvel ezelőtt 30 hold kukorica csőtermésétől estek el, mivel a növény gazban ma­radt, elsatnyult. Okultak eb­ből, s azóta — 1960-tól kezdő­dően — nem gazosodott el egy rend kukorica sem. A kedvező változás a premizálásnak kö­szönhető. NEM VÉLETLEN AZ SEM, hogy,az idén sokkal több tsz- tag és családtag vett részt a közös munkában, mint tavaly. Zsobrák János hedrehelyi ta­nácstitkár szerint náluk meg­kétszereződött a közösben dol­gozók száma. Többet dolgoztak az emberek, jobb minőségű munkát végeztek, és többen in­dultak a határba reggelente. Ennek köszönhető, hogy bur­gonyából duplája termett a ta­valyinak, s a betakarítás üte­me meggyorsult. A gazdák igyekeztek minden tennivalót idejében elvégezni, s a na­pokban már a burgonya] miumot hordták haza. A goi Zrínyi Termelőszövetkezet­ben hatodosan művelték a burgonyát, s olyan gyorsan vé­geztek a szedéssel, hogy a já­rásban elsőként teljesíthették szerződésüket, sőt ezen felül is jutott közfogyasztásra burgo­nya. A kapások olyant szépen fi­zettek az idén, hogy nem egy szövekezetben gondot okoz a betakarított termények elhe­lyezése. Ebből is látszik, hogy ez az év többet adott, mint amennyit vártunk tőle. Meg­változott a szépabetakarítás is azzal, hogy sok helyütt az elő- füvet harmadosán, a sarját pe­dig felesen kaszálták. A tsz- tag arra törekedett, hogy minél több és minél jobb minőségű széna kerüljön petroncébe, mert tudta,hogy így nagyobb lesz a neki jutó rész is. Nagy- szakácsiban például a részes művelés serkentette az embe­reket arra, hogy idejében ka­száljanak és gyűjtsenek. Most ötvenkét vagon olyan szénája van a tsz-nek, amely nem ázott meg renden egyszer sem: az emberek munkaidő után és ünnepnapokon is gyűjtötték, hordták, így mentették meg az eső elől. Több jutott a közös­nek is, a háztáji állatállomány­nak is. A HARMADOS MŰVELÉS­NEK van Árnyoldala is: némelyik tsz-tag kivonja ma­gát az egyéb munkából, özv. Major Lajosné, a horvátkút! Szorgalom Tsz tagja például, bár megmunkálta a vállalt te­rületet, családjával együtt ka­pált és aratott, ám a részelés­nél nem kapta meg a neki já­ró kukoricát, s valószínű, hogy prémiumot sem kap, hanem minden munkájáért egységet írnak jóvá! Miért? Azért, mert nem teljesítette a vállalt 80 munkaegységet. A közösnek nemcsak arra van szüksége, hogy a premizált és részért ki­adott növények jól teremjenek, hanem arra is, hogy- minden növény gazdagon fizessen, az is, amelynek megmunkálásáért csak egység jár. Az egység megszerzése elsősorban a szö­vetkezeti gazda egyéni érdeke, hiszen csak az az év számít be­le a tsz-tagok nyugdíjidejébe, amikor a nő 80, a férfi pedig 120 munkaegységet megszerez­te. AZ ÖSZTÖNZŐ MÓDSZE­REK HATÄSA — mint már említettük — főként a kapás­növények megnövekedett ter­méseredményében mérhető. Hasznára vált ez a közösségnek is, a tagnak is. Éppen ezért már szinte mindenütt latolgat­ják, hogy milyen módszereket alkalmazzanak jövőre. Hedre- helyen például a múlt hónap­ban népes tanácsülésen tár­gyaltak erről. Tapsonyban is — mint Radnai József főköny­velő mondta — igyekeznek a közvetlen anyagi érdekeltséget legjobban érvényesítő módsze­reket meghonosítani nemcsak a növénytermesztésiben, hanem az állattenyésztésben is. Most a tervezéskor van érmék az ideje itt is, másutt is. Hern esz Pereme A tabi Egyetértés Tsz kertészetében az öntözőberendezéseket gondosan megtisztítják, megolajozzák, a vasrészeket befestik, így rakják el őket a tél idejére. 100 millió forint értékű faanyagot termeltek ki a Dél-somogyi Erdőgazdaságbon Jól kezdték az új gazdasági évet (Tudósítónktól.) Szorgalmas munkáról tanús­kodnak a Dél-somogyi Erdő- gazdaságnál a szeptember 30­Akadtak, akik már ott Fort Jacksonban megnősültek. Egy évi ismeretséget kellett iga- mini, hogy megkapják az en­gedélyt. Amerikában a házas­ságkötéshez negyvennyolc óra elegendő. A mieinknek előír­ták, hogy nősülési szándékukat, jelenteniük kell a CIC-nek. Ott lepriorálták a feleségjelöltet. A hadgyakorlaton rengeteget gyalogoltunk tűző napon. Haj­nalban keltünk, negyven mér­föld volt a napi átlag. A háti­zsákban. két öltöny ruhát, tisz­tasági csomagot, gyalogsági ásót és rohamkést vittünk. A parafasisak pontosan beleillik a vasasakba. így is éget. A yenkik után szanitéckocsi járt. Fölszedte azokat, akik kiborul- Mi Mi lógó nyelvvel lohol­tunk, mint a pusztai farkasok. Sótablettákat nyeltünk reggel, délben, este. Induláskor min­dig üres volt a kulacsunk. Desztilláló tablettákat kap­tunk, hogy bármilyen pocso­lyából meríthessünk vizet. Egyik alkalommal aknavető- sök után eredtünk. Rejtekhe­lyünkről figyeltük őket. Fél- méter mély gödröt ástak. Öt órát kaptak erre a célra. Mi negyvenöt perc alatt kiásunk egy ilyen lőállást. Az ameri­kaiak vattát raktak a tenye­rükre és lekötötték ragtapasz- szal, nehogy az ásó feltörje a kezüket 30. »így kell majd csinálnotok a vasfüggöny mögött« — mond­ta Merrick kapitány, csopor­tunk parancsnoka, amikor az erdőben tiszttársait vallattuk. De hogy hogyan kell azt csi­nálni, valójában csak Karl Fi­scher tudta. Merrick nem is­merte Kari Fischert, ő csak Frank Pollack munkáját látta. Bennem felejthetetlen maradt Kari minden mozdulata. Arra gondoltam: neki teljesen mindegy, hol, kit, mikor és miért vallat. A jenkik gyakran »rebel«-nek emlegetik a dé­lieket. Ö kedvteléssel utánoz­za őket. Ez a megvetés szava, a megkülönböztetésé, az elkü­lönítésé. A déliek lázadók. Azok voltak őseik, ők is azok, hetedíziglen. Karinak ez na­gyon tetszik. Szívből tudja gyű­lölni a délit, az indiánt, a né­gert. Bárkit. A domhaui láger- parancsnok tarkólövéssel se­gédkezett az éhhalálnak. Az akkori szenvedélye, meglehet, lelohadt azóta. Talán már nem is antiszemita. Most elsősor­ban antibolsevista és a demok­rácia védője: a szabad világ keresztesvitéze. Figyeltem az arcát. Ragyogott, amikor fegy­veremmel dörömböltem a vas­kazettán. Talán azokban a per­ceikben rokonszenvezett is ve­lem. Nem tudta, hogy nemcsak az bolondul bele ebbe a dö- römbölésbe, aki a vasládában kuksolt, hanem az is, akinek 3007-es száma volt a nyakában függő táblán. Én voltam az. A hármas szám egyébként se ha­gyott nyugton. Hármas volt a házszámunk otthon. Harmadik padban ültem az iskolában. Bercit eltemettük, Gábortól el­búcsúztunk __Ki lesz a har­m adik? Mi lesz a sorsa? Mi következik a hármas után? Semmi, aztán újra semmi. Az élet értelme: semmi. A cé­lunk: semmi. A múltunk, az igazságunk, a lelkünk, az örö­münk és a fájdalmunk: nulla. A hetes? Az mindig szerencsét­len számom volt. Hetedikén halok meg. Hetedikén kaszál­ták tömegsírba az apámat. Én voltam a 3007-es. Miért élek? Amikor gyermekkoromban Birkás tiszteleteséknél éltem, szívemben a tisztaság trónolt. Anyám vére a Dunában jég­táblát festett rózsaszínre, s én oltalmazóimtól megbocsájtást tanultam. Hinni a jóban, bízni az emberben — ezt nevelték belérrl. Elvadultam mellőlük. Most már nincs hitem, csak szégyenem. Meghalok. Hogyan is élhetnék egyetér­tésben Karllal? Mindent elmondtam Seres Bandinak. Ö azt mondja: pusztuljon ez a bandita. S ha pusztul, akkor mi történik? Akkor mi változik? Semmi, a .Kari Fischerek élnek. Riaszt a gondolat: mi volna, ha egyszer velük győznék? Se­gítenék nekik szerencsétlennél tenni az emberiséget? Velük együtt veszni se aka­rok. Egyedül megyek... Halálfélelem szorongat. So­se értettem Kosztolányit, nem tetszett a siránkozása, szenvel­gése. Most átérzem rettegését. »0, nemsokára csöndesen, meredten nyugszom a földben és föld lesz felettem. Azt el fo­gom majd bírni? Lehetetlen.« Nem gondolok rá. Nem. Jaj, milyen iszonyúan gyá­va vagyok! Pedig megöltem az anyámat. Megírtam a főnök­nek: 1952-ben meghalt. Hogyan féltheti igy az életét egy anya­gyilkos? * *■ * Valamilyen veszedelmet ér­zek. Én jól hallok a csendben. Egyszer, a határon — rég tör­tént, de jól emlékszem rá — olyan fojtott volt a csend, mint most itt. Nem láttam, nem hal­lottam semmit, de éreztem: hamarosan történik valami. Teljes bizonyossággal éreztem. Aztán a felszántott földön megtaláltuk a lábnyomokat. Óvatosan szétnyomták vala­mennyit. Friss nyomok voltak. Mindjárt tudtuk: nem kezdők után maradtak. Egyetlen kon­túr se látszott sehol. A talpak körvonalát minden lépésnél el­törölték, szétlapították. iFalytatjuk.) ával zárult gazdasági év ered» ményei. A dolgozók mintegy 100 millió formt értékű, 226 000 köbméter faanyagot termeltek ki. A tennivalók felét a több '<mimf 80 motor-, illetve villan y- "fűrésszel végezték. Néhány . motorfűrészes kiemelkedő tel­jesítményt ért el. A segesdi "erdészetben például Cseh György motorfűrészével 3870 köbméter fát döntött le, dol­gozott fel ipari és tűzifának. A lábodi erdészet motorfűrésze- sei közül Bábócsai János lett az első. Ugyanitt kimagasló eredménnyel dolgozott Tóth Imre: a gregá torral működő vrllanyfűrésszel 2660 köbméter fát termelt ki. Az erdőgazdaság dolgozói a pártkongresszus tiszteletére 48 százalékos iparifa-kihozatalra tettek vállalást. Felajánlásukat 3 százalékkal túlteljesítették. A termelőszövetkezetek szer­fás építkezéseihez 223 garnitú­ra anyagot szállítottak. Október 1-től az erdei mun­kások már az új gazdasági év célkitűzéseinek megvalósítá­sáért dolgoznak. Tervük 205 000 köbméter szer- és tűzi­fa kitermelése. Csupán az utóbbi két hétben már mintegy 15 000 köbméter faanyag ke­rült a rakodókra. A szentba- lázsi erdészetben a munka meggyorsítására öt komplex- brigádot alakítottak. A fákat ^ledöntésük után nyomban ra­jkódéra húzatják, feldolgozzák, ily módon megkönnyítik az el­szállítást. Ezzel csökkentik a ráfordítási költséget, a fa nem maradt a tő mellett, és na­gyobb a munkások teljesítmé­nye. A módszert a többi erdé- .\szetben is bevezetik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents