Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-13 / 265. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1962. november R. QLcLgjjjn^ajml Piri nagymamája a leg­népszerűbb ember a házban. Mindenki, idős, fiatal egyaránt nagymaminak hívja, s min­den gondjukat, bajukat el­mondják neki. Ö el is várja a bizalmat. •— Nagymami, összement a blúzom... — Tessék nézni, nagymami, csináltattam egy öltönyt. . •— Mit csináljak, összevesz­tem a vőlegényemmel... — ilyen és annyi hasonló prob­léma hangzik el naponta Pi­riiknél. Nagymami türelme­sen végighallgatja «pádjen-t seit«, kedves öreg hangján, el­mondja észrevételeit, taná­csait. Együtt örül, együtt bú­sat a lakókkal. Megért min­denkit. Azaz hogy rajtunk kí­vül mindenkit. A rajtunkot Pirit és magamat érteim. Mi az 3 szemében csodabogarak vagyunk, aMk képesek fél­órákat a lemezjátszó mellett tölteni s hallgatni a sok »ér- tetten kiabálást«. A múltkoriban Piri leg­újabb szerzeményét — egy OrUmdó lemezt ~ hallgattunk meg. Nagymami kivételesen bent maradi a szobában, ál­landóan körülöttibnik sürgölő­dött, s igen görbe szemmel méregetett bennünket, — Hát ennek ráléptek a tyúkszemére — állapította, meg tárgyilagosan az egyik szám után. — Hogy ti mit szerettek, ezen? Nekem még csak eszembe se j«sí soha, hogy bekapcsoljam a rádiót. Azt sem tudom, hogy <rm a műsor. Pedig Piri szidom is érte eleget — járatja a Rádióújságot. — Egy alkMoarmrcd Piri új­ságolta . hogy előző este vem ment iskoláiba, így a szokott■* nál előbb ért haza, s mintha tánczenét hallott volna kiszű­rődni nagymami szobájából. “ Persze tudom, hogy ez lehetetlenség —1 tette azonnal hozzá —, mert előbb tanulok én meg szanszkritiil, mintsem ő hozzányúljon a rádióhoz, Elhatároztuk, hogy figyelni fogjuk», Ám megneszelhette a dolgot, mert unokája többé nem észlelt hasonló »tünetet«. A múlt szombaton, amikor beléptem Piriékhez, a nagy­mami az asztalnál vitt, előtte egy vekker és a friss Rádió­újság. Háttal vött felém, nem vett észre. — Egy dal kábé három perc — dünnyögte ■—, az harminc... fél tizenkettő... háromnegyed után pár perc « Elnevettem magam, erre összerezzent és megfordult. — Segíthettek valamit, nagymami? A számokra én is emlékszem valamicskét — ajánlkoztam. Roppant zavarban volt. <— Köszönöm, nem .., nem kell — dadogta —, tulajdon­képpen nem is fontos. — De hát mit tetszik szá­molni? — firtattam tovább. A nagymami gyanakodna nézett rám. — Lehet benned bízni? — Majd így folytatta suttogom fogva a hangját: — Azt számítgatom, hogy mikor lesz a mai műsorban a bambinás, tudod, az a másik kiabálás. Addigra beállítom az órát. Mert mindig mond­tam én -— bökött a Rádióúj­ságra —, hogy semmire se jó ez. A sok butaság helyett azt írnák be legalább, hogy me­lyik dal hány perckor lesz. A múltkor is kénytelen voltam a Ramónáért végighallgatni az egész Támcoljwnkot. — S magában dohogva kiment a másik szobába. Sírabi Márta KÉT ALLAMI GAZDASÁGI KLUB Két állami gazdaságba láto­gattunk el, a minap, s arról be­szélgettünk a dolgozókkal, hogy szóitetík-e, fölkeresik-e a klubot. Nárai János párttitkár ka­lauzol a Lábodd Állami Gaz­daság ízlésesen berendezett klubjában. Modem bútorzat, türkiz színű függönyök, két nagy csenéptoamdalló a terem végében, hatalmas zeneszek­rény és tv-fkészülék egy pulpi­tuson. Ez az elegáns helyiség egyre szííkebbnek bizonyul. Sökan járnak ide a faluból, a tsz-ből is. A klubnak jó a kapcsolata a községgel: közös tervet készítettek, s ha elké­szül az új művelődési ház, mű­kedvelő csoportjaik is együtt dolgoznak majd. A _ javítóműhelyben nyakig olajosán gyürkőzák egy mun­kadarabbal Szokolics Gyula KISZ-tag. Elmondja, hogy gyakran rendeznek közös fog­lalkozásokat a lduhiban. Kielé­gítőnek találja a szórakozási lehetőségeket. Több napilap és folyóirat áll rendelkezé­sükre. Noha bál rendezésére a terem rém alkalmas, azért az A ságvári földművesszövetkezet tojás- és baromfiátvevő helyére új tojáslámpázót állítottak be. Egyszerre 30 tojást tudnak vele átvilágítani. Képünkön: Waldinger Teréz az új átvilágitóra rakja, Szecsődi Károly átvevő pedig ellenőrzi a tojásokat. összejövetelek végén táncolná is szoktak a fiatalok. — Az emberek nagy része azelőtt a kocsmát látogatta, most inkább ide- járnak — hal­lom Szabó Jánostól, a főmű­hely vezetőjétől. Szabó Miklós, a gazdaság kultúrfelelőse elmondotta, hogy két irodalmi estet, isme­retterjesztő és zenei előadáso­kat rendeznék a Múbban. Rö­videsen a látoodi énekkar is hozzájuk tartozik majd. Itt tehát szeretik és szívesen látogatják a klubhelyiséget. A zsúfoltságot — addig is, amíg a művelődési ház el nem ké­szül — úgy próbálják csökken­teni, hogy belépőket adnák ki. ...S ahol kong az ürességtől a klub — legalábbis hétközna­pokon. Ezt a Kutasi Állami Gazdaságban tapasztaltuk. Va­jon miért csak szombaton és vasárnap keresik föl a klubhe­lyiséget? Nézzük az okokat. Amifeor Kutasna érkeztem, az állami gazdasiág kultúrfelélősét keres­tem. Két nevet is említettek az irodabeliélc, s azon tanakod­tak, vajon melyik lehet a ket­tő közül. Majd egy harmadikat neveztek meg, s végiül is ki­derült, hogy egy negyedik dol­gozó, a tsz agironómusa a kul- túrfelelős, ő azonban kint van a földeken. Távollétiében. Far­kas János szb-titkánal beszél­gettem a művelődési munká­ról, a klubról. — Nem ismerem behatóbban ezt a területet, rövid ideje va­gyok ebben a beosztásban. De Szőke elvtárs, a kultúrfelelős sem tudna sokat mondani, mi­vel beosztásánál fogva állan­dóan kint tartózkodik. Felvi­lágosítással inkább a 'klub gondnokai ? i) szolgálhat... Az szb-titkár elmondotta, hogy a klubarak 249 tagja van, s hogy a gazdaság vezetősége ragaszkodik hozzá, hogy hét­köznap zárva tartsák a Mubot. A gazdaság igazgatója vi­szont cáfolta ezt: — Tény, hogy ’nem szeret­nénk, ha topogóvá v álna a Mub, Miről azonban szó sincs, hogy nem engedélyezzük mű­ködését hétköznap is. Ennek eldöntése különben a szakszer­vezeti bizottságra tartozik. Az egyik hiba tehát az, hogy a szakszervezeti bizottság tit­kára nemigen ismeri a kultu­rális feladatokat. A másik hi­ba pedig az, hogy nincs függet­lenített kultúrfelelős a gazda­ságiban, mint Lábodon, De ép­pen ezért gondoskodniuk kel­lett volna arról, hogy ezt a feladatkört olyan dolgozó lás­sa el, aki a klubélet föllendi-j téséről is tud gondoskodni. Vi-J tatkozunk azzal az álláspont-1 tál, hogy »'hétköznap nem ke-* resné föl senki a Mubot«. A| műhelyi munkások, a központ-i ban dolgozók és a szabadnapé-j sok közül bizonyára sokan szí-1 vesen megnéznének egy-egy ér-1 dekesebb filmet vagy tv-mű-1 sort a klubban. S az sem el-f képzelhetetlen, hogy a falu n em állami gazdas ági dol gozói közül is akadnának, akik öröm-1 mel töltenék szabad idejüket I ellenére a klubban, ha nyitva volna.} Persze nem abból a célból ♦ gondoljuk, hogy a büfében so-| rakozó pálinkásüvegiefc tártál-1 visz keresztül. A esem■- . r - m -irt rí T L* Ti/TiH/vm.o'y/Mi aviAí/k JEll_ Csempészek az Alpok csúcsán Svájc és Olaszország ha­tárán, az Alpok magas csú­csain és hágóin keresztül naponta húszezer csomag cigarettát csempésznek Svájcból Olaszországba. A hivatásos csempészek az olasz államnak évi ötmil- liárd líra (35 millió svájci frank) kárt okoznak. Ennek a fináncok leg- többször képtelenek fölfe­dezni útvonalukat, amely a legnehezebben járható tere­mét »megóvják a romlástól«. Kopecsni Vince igazgatót♦ úgy ismerik a faluban, hogy* lelkes támogatója a kulturális | munkának. Szerinte a Mub jój hatással van az emberekre, ♦ különösen a fiatalok maga-f tartására. Ezért — mondotta t — két napon érdemes lenne hét közben is nyitva tartani. ♦ Ehhez azonban szervezésre, to-í vábbi nevelőmunkára van szükség, arra, hogy a szakszer­vezeti bizottság az eddiginél sokkal jobban támogassa a Mubot hivatásának teljesítésé­ben. Beszélgettem a falu művelő­dési életének vezetőivel. El­mondták, hogy részletes ter­vet készítettek a Mub számá­ra. Előadások, gyűlések, érte­kezletek tartására használják majd1 ezt a helyiséget. Ez eddig rendben volna. Azonban a Mifboknak van sajátos kultu­rális hivatásuk is, ezt azonban az állami gazdaság kutasi Mubja nem töM be. Sok az adóssága a klubnak, de nem lesz nehéz törleszteni belőle, ha megfelelő segítséget kap. WaHinger Endre pészek háromezer méter magasságban, barlangokban és sziklákon különleges raj­zokkal értesítik egymást ar­ról, merre tartózkodnak a fináncok, melyik út a »biztonságos«. Zárszámadás egy falusi ifjúsági szövetkezeiben Elkészítette zárszámadását a balatonboglári József Attila Falusi Ifjúsági Szövetkezét Tamás Sándor tanár vezeté­sével az 50 tagú szövetkezet: 2000 négyszögöl földön gaz­dálkodott. Tiszta jövedelmük meghaladja az 5500 forintot.; A bevétel egy részéből gaz­dasági fölszerelésüket egészí­tik M, a többit felosztják a tagok között. Egy-egy főre munkaegységenként mintegy 20 forint jut. : Rádiós rendőrkufyák Az NSZK-ban a rendőr- kutyák nyakán parányi rá­diókészülék van, amely tá­volból is közvetíti számuk­ra gazdájuk parancsait. * * * Kimúlt Tarzan majma Johny Weissmuller, a filmtörténet első Tarzanja valaha a híres »Skippy« ne­vű majommal játszott együtt. A majom a napok­ban múlt lei aggkori végel­gyengülésben 34 éves ko­rában. Bebalzsamozott tes­tét a hollywoodi filmtörté­neti múzeumban helyezték ei. * * * KOT FAKADT A SÍR­BOLT ALATT az Obreno- vácz közelében, levő Barícs- foan (Jugoszlávia). A kútásó kútfúrás közben 17 méter mélységben egy jókora ur­nát talált. A régészek meg­állapították, hogy Gyurgye- vics kútásó egy illír sírbol­tot fedezett föl. Miután a leletet a múzeumba szállí­tották, folytatták az ásást. Közvetlenül a sínbolt alatt vízre bukkantak. oocoooococooocgcqooooooooc<x>doooocoooooooc>oooooooooooooooocg:oooooooococooooooooocoooooocoo^ MAHARADZSÁK VÉGNAPJAI Azok a történetek, amelyek India mesés gazdagságáról szóltak, még ha olykor mese­szerűnek tetszenek is az em­berek szemében, nem voltak eltúlzottak, Csakhogy nem a nép, az ország lakossága »für­dőt!« aranyban, ezüstben, ha­nem az a pár száz maharadzsa, nazim meg egyéb című-rangú nagyúr, aMnek vagyonánál ta­lán csak a hatalma volt na­gyobb _________ h atalmasok használatáért övé a parüjali több hajdani indiai uralkodó gyómántmező is. Mindezek el- közül, aki kormányzóként áll lenére a helyi lapokban közzé- India szolgálatában. Megbíza- tétetett egy nyilatkozatot, hogy tását azért kapta — s éppen semmi anyagi felelősséget nem régi birodalmában, amely ak- vállal fiaiért. kora, mint Hollandia és Bel­A hyderabadi nazim minden gium együttvéve —, mert már tak — fenntartva az ősök szel­lemének. Hétszáz kilogrammos aranypalakinban a menet vé­gén érkezett a maharadzsa. Ez a processdó vonult fel aztán mintegy tíz kilométeres úton végig a városon. Órákon át tartott a menet, mert százmé­terenként megálltak, s a ma­haradzsa elefántja mellett gó­lyalábakon haladó »óriás« ösz­Még 1515-ben a párizsi udvar­ban élt egy Charles nevű her­ceg, aki olyannyira elnyerte a királynő kegyeit, hogy a ki­rály azonnal Olaszországba száműzte. Ennek a Charles hercegnek a fia rablók kezébe került, és azok a fiút Alexand­riában rabszolgának adták el. Jecun jártas volt a katonai tu­dományokban, s így hamar az Kincsek a konzerv­dobozban A közt is az el­ső hely illeti meg a világ leggazdagabb emberét, a hyderabadi nazi- mot. A 80. esztendőhöz közele­dő mohamedán uralkodó he­lyezkedett szembe a legmere­vebben a független india tö­rekvéseivel. Modern fegyve­rekkel fölszerelt hadserege el­len Nehru csapatokat volt kénytelen küldeni. A fegyver- letétel után a nazim véglege­sen visszavonult 300 szobás palotájába, ahová idegenek csak a legritkább esetben nyernek bebocsátást. A hyde­rabadi öregember egyébként a lekcsekélyebb hátrányt sem szenvedi veresége miatt. Évi ötmillió frank jövedelmet húz a központi kormánytól, amiért uralkodói jogairól lemondott. Emellett mintegy másfél millió teMntetben különc. Viseltes kabátban, rongyos papucsban járkál kastélyában, és kézzel sodort cigarettákat szív. Ma- gánvagyonát még senki sem tudta felbecsülni, mert Mn- csednek legnagyobb részét ócs­ka cipőkben és rozsdás kon­zervdobozokban őrzi a palota különféle rejtett zugaiban. Több ízben előfordult már, hogy svájci ékszerszakértők megpróbálták lajstromozni ér­tékeit, de amikor a nazim megtudta, hogy csak az össze­írás egy évig tartana, azzal küldte el őket: »Ilyen hosszú ideig nem tudom önöket fizet­ni.« Nem is csoda, hiszen ami »fölösleges« pénze van, az kell az ezerfőnyi személyzet költsé­geinek fedezésére, és a három­százas létszámú hárem sem ke­vés rúpiát emészt föl. A ,A fények és millió ele­fántok ura" mysorei maharadzsa teljes mérték­ben ellentéte _______a jogaihoz és k iváltságaihoz konokul ragasz­kodó különcnek. »A fények és millió elefántok nagy ura« ma harminc. Az arany- és ezüstpa fizet bért; földjeinek az egyetlen az ötszáznál is lankinok azonban üresek vol­a gyarmati időkben is messze­menően támogatta politikai és gazdasági téren egyaránt Nehru és pártja törekvéseit. De a rendkívül progresszív gondolkodású férfi, aMnek egyébként óriási könyvtára, ha­talmas hanglemezgyűjteménye és csupán egyetlen felesége van, sem szaMtott el minden szálat a múlttal. A mysorei ud­varban még a közelmúltban is megrendezték az úgynevezett durbart, aminek lényege az hogy a magát Káli istennőtől származtató maharadzsa meg­újítja szerződését az églek ésta földiek között. Egy szemtanú, aki részt vett az ünnepségeken, lejegyezte a fényes ceremónia eseményeit. A durbar délelőttjén az élet kocsija — az istenek és az em­berek kapcsolatát jelképezve — háromszor gördült át a szentély küszöbén, majd egy színpompás felvonulás követ­kezett, ahol elöl a zenekar jött, utána a testőrség, és ezt követték a maharadzsa ele­fántjai. Valaha ezer, ma csak szeszedte az út mellett elhe- uralkodó kegyeibe férkőzött, lyezett ajándékokat Éjszaka Rangot kapott, és tisztként bar­érték el a város melletti ma­gaslatot, s ott sok száz fáklya fénye mellett a maharadzsa csapatszemlét tartott katonái fölött. Valaha ezek is százez­ren voltak, ma alig lehettek ez­colt a hadseregben Abesszínia j ellen. A négus emberei azon­ban elfogták, de az ügyes ka­landor hamarosan már egy In- 1 diába induló expedíció tagja- j ként tűnt fel. Innét rnegßzö­ren. Innét a menet visszatért a kött, egyenesen Agrába ment, palotába, s óriási fogadást ad­tak az egybegyűltek tiszteleté­re. Hasonló ün­nepségeket már csak az a néhány herceg tudna adni, A hercegi kalandor akinek vagyona megmaradt. A többség azonban elszegénye­dett, és beköltözött a városok­ba, Rolls Royce-ok helyett ócska Fordon járnak, s asszo­nyaik magúk mossák el az edé­nyeket. Mások viszont vissza­vonultan élnek kastélyuk díile- dező falai között; sokan még a világtól is elzárkóznak, de többen — az elszegényedett angol lordok mintájára — pénzért mutogatják kastélyuk belső termeit. Erre a sorsra jutott az a Bourbon herceg is, akinek őse kalandos úton került Indiába. s élete végéig itt maradt Ak- bar császár katonai tanácsadó­jaként. Halálakor már nagy vagyont hagyott utódjaira, s ezeknek — egészen a legutóbbi évekig — volt is mit apríta­niuk a tejbe. De az 500 szobás palota ma rom. Csak az egyik szárnya lakható. A család pedig abból a pénz­ből él, amit életjáradékként kap a kormánytól, de a rajah fiai már csak a fele összeget fogják kapni. A jövő? Vala­mennyi egykori indiai maha­radzsa fia valami polgári ál­lást keres, az egyik mérnök, a másik sportszövetségekben te­vékenykedik. Tudják, hogy a történelem kerekét már soha semmi sem fordíthatja vissza, valamiből viszont élni kell — Indiában is. Űnody György Volt-e betyárlány a Hortobágyon? A tiszántúli híres betyá­rok történetét kutatja a le­véltárakban dr. Béres And­rás. A kiváló néprajzkutató kiderítette: a Tiszántúlon a múlt század elején jelentek meg először, és csaknem száz évig éltek a betyárok. Az utolsó bihari betyár, Dobos Gábor a századfordu­ló előtti években halt meg. Az eddig felkutatott 27 tiszántúli betyár-élettörté­net és a szájhagyományok feldolgozása során előkerült egy utalás hortobágyi be­tyárlányra is. Ezt az isme­retlen szolgálólányt »Per- zsi« néven emlegetik régi pásztoremberek. Elbeszélé­sük szerint »Perzsi« a hor­tobágyi és a környékbeli csárdákban csaplároslány volt, és a híres betyárok legnagyobb segítőjeként dol­gozott hol egyik, hol másik helyen. Pontos személyét azonban mindeddig nem si­került kideríteni. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÄLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents