Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-09 / 262. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1962. november & Káprázatos díszszemle Moszkvában Moszkva (MTI). Derűs, napfényes őszi nap­ra ébredt szerdán az ünneplő Moszkva. A novemberben oly ritka verőfényes napon, tíz­ezrek táncoltak az utcákon, a tereken és a gyülekezőhelye­ken. , Katonás rendben várták a díszszemle kezdetét a Vörös téren és a tér közelében fel­sorakozott alakulatok. .Moszkvai idő szerint 10 ára előtt néhány perccel tapsvi­har fogadta a Lenin-mauzó- leum mellvédjén megjelenő Hruscsovot, Brezsnyevet, az SZKP többi vezetőjét, a Szov­jetunió marsalljait. Amint tí­zet ütött a Kreml toronyórá­ja, a Szpasszkij-torony kapu­jánál megjelent Rogyion Mali- navszkij marsall, honvédelmi miniszter acélszürke nyitott ZIL—111 gépkocsija. Kirov marsall,' a moszkvai katonai körzet parancsnoka jelentést tett a miniszternek, majd Ma- linovszkij sorra köszöntötte a felsorakozott csapattesteket. • Ezután Malinovszkij mar­sall gépkocsija Glinka »Dicső­ség« indulójának hangjai mel­lett visszatért a Vörös térre, majd a honvédelmi miniszter beszédet mondott a Lenim- mauzóleum mellvédjéről. A marsall szavai után az ágyúk össztüze és a szovjet himnusz hangjai töltötték be a teret. Ezután a hagyomá­nyok szerint a katonai zene­iskola kisdobosai kezdték meg a díszmenetet. Kurocskin had- seregtábomok, a Téli Palota ostromának egykori részvevő­je, a Szovjetunió hőse vezet­te a Frunze Katonai Akadé­mia díszmenetét. Utána a Lenin Katonapoliti­kai Akadémia, majd a tüzér­ségi, a páncélos, a hadmérnö­ki, a vegyi, a légi és a repü- lőmémöki akadémiák díszala­kulatai Vonultak el a tribü­nök előtt. Nagy taps fogadta a hadi- tengerészek fegyelmezett osz­lopát, a határőröket a belső karhatalom Dzerzsinkij-alaku- Latát. Az ezertagú nagy zenekar el­hagyta a tér közepét, hogy át­engedje helyét a gépesített lö­vészalakulatoknak. A Törté­nelmi Múzeum vörös téglás épülete felől kettős oszlopban tűntek fel a Tamáni gárda­hadosztály és a Kulinyin gé­pesített lövészhadosztály, sok harcban megedzett, sok ér­demrenddel kitünteteti"’csapa­tai. Őket az ejtőernyősök kö­vették, majd fülsiketítő zajjal, a fúvószenekar hangját iá el­nyomva megjelentek a pán­célosok és a tüzérek. A nyugati tudósítóki és dip­lomaták körében élénk moz­golódás támadt, működésbe léptek a fényképezőgépek és filmfelvevők, amikor megje­lentek a rakéták. A hosszú­kás, hegyes, szivar alakú lég­védelmi rakéták, amelyek Po­wers U—2. gépét egyetlen ta­lálattal megsemmisítették, a legkülönbözőbb távolságú önjáró rakétagépezetek után feltűnt a szovjet hadsereg legfontosabb .fegyverneme, a hadászati rakétacsapatok né­hány áriásimkétája. Ilyen ra­kétákkal lőtték fél a szput- myikokat, a lunyikokat, a Vosztok-űrhajókat, ilyen ra­kéta vitte pályájára a Mars felé száguldó önműködő boly­góközi állomást. Ilyen rakéták találták el tévedhetetlen pon­tossággal a Csendes-óceán 12 000 kilométer távolságra fekvő kijelölt térségét. A nyu­gati sajtóban T—2-nek neve­zett óriásrakéták lassan, mél­tóságteljesen vonultak el a mauzóleum előtt. Ezután a kubai forradalom indulójával lépett el a téren az ezer tagú összevont kato­nazenekar. s ezzel befejező­dött a nagyszabású díszszemle. Meghalt Eleanor Roosewelt New York (Reuter, AP). Eleanor Roosevelt asszony, Franklin D. Roosevelt volt ame­rikai elnök özvegye szerdán este New Yorkban 78 éves korában hosszabb betegeskedés után el­hunyt. A Fehér Ház közölte, hogy temetését Kennedy elnök is részt vesz. (MTI) Újabb bombamerénylet Ghánában Accra (MTI). A Reuter-iroda jelentése szerint kedden este két robbanás történt Accra külkerületében. Két gyer­mek megsebesült. Mindkét bomba nem sokkal az­után robbant, hogy a népi alkot­mány párt gyűlést tartott ebben a kül kerületben. Hivatalos közle­ményt még nem adtak ki, a vizs­gálat folyik. Választások az Egyesült Államokban Eldőlt az amerikai szenátus mandátumainak sorsa — Kennedy nyilatkozata Washington (MTI). A hírügynökségek csütörtök reggeli jelentései szerint befe­jeződött a választásokra kibo­csátott szenátusi mandátumok­ra leadott szavazatok összeszá­molása. A 39 szenátusi mandá­tum közül 25 a derftokrata párt­nak 14 pedig a köztársasági pártnak jutott; eszerint a 100 tagú szenátusban 68 demokrata és 32 republikánus szenátor foglal helyet. A legutóbbi jelentések sze­rint a képviselőház 435 mandá­tumából eddig a demokraták 258-at, a köztársaságiak pedig 176-ot kaptak. Egy mandátum sorsáról még nem érkezett tu­dósítás. Nem ismeretes továb­bá még három kormányzói tisztség sorsa sem. Eddigi je­lentések szerint a 3ő kormány­zói tisztségből 19 jutott a de­mokratáknak, 13 pedig a köz- társaságiaknak. ! Kennedy elnök szerdán rö­vid nyilatkozatot tett. Kijelen­tette: »Bátorítás számomra a keddi választások eredménye. Az országra és a kongresszus­ra nagy feladatok várnak a kö­vetkező két évben, s biztos va­gyok benne, hogy a kongresz- szus e feladatokat megfelelően és határozottan fogja megol­dani.« Az amerikai kongresszusi választások nem hoztak lényeges változást a belpolitikai erőviszonyokban New York (MTI). Polgár Dénes, az MTI tudó­sítója jelenti New Yorkból: Az amerikai kongresszusi vá­lasztások kimenetele azt mu­tatja, hogy nem történt lénye­ges változás a demokrata és a republikánus párt erőviszonyá­ban. A hivatalos végeredmény egyes államokban még nem is­meretes, de máris bizoftyos, hogy a demokrata párt vala­mivel növelte, kétharmados többségét a szenátusban, és nem vesztett lényeges pozíció­kat, tehát megtartotta eddigi többségét a képviselőházban is. Demokrata kézben maradt a kormányzói tisztségek több­sége. Viharos ülés a bonni parlamentben Bonn (MTI). Dobsa János, az MTI bonni tudósítója, jelen,ti: Feszült légkörben hangzot­tak el szerdán délelőtt a bon­ni parlamentben azok az in­terpellációk, amelyeket a szo­ciáldemokrata képviselők in­téztek a kormányhoz a Spiegel- ügy gyanús mellékkörülmé­nyeivel kapcsolatban. Általá­nos feltűnést keltett, hogy Stammberger igazságügy-mi­niszter nem jelent meg az ülé­sen, hanem Höcherl belügymi­niszter (aki Strauss pártjának tagja) válaszolt az igazságügy- miniszterhez intézett kérdések­re is. Válaszaiból kitűnt, hogy a bonni kormány továbbra is az ügy elködösítésére törekszik, és körömszakadtáig tagadja azokat a tekintélyes nyugatné­met lapok által is hangozta­tott vádakat, hogy a Spieged- ellenes akció során rendőrségi közegek jogsértéseket követtek el. »Le a kalapot a rendőrség előtt« — jelentette ki a többi között a belügyminiszter a szociáldemokrata képviselők viharos ellentmondásai köze­pette. Különösen nagy pori vertek fel a közvéleményben a Spie- gel-üggyel kapcsolatban Ah- lers Spiegel-szerkesztő spa­nyolországi letartóztatásának körülményei. Ezzel kapcsolat­ban ugyanis az a gyanú merült fel, hogy a letartóztatás a madridi nyugatnémet 'katonái attasé közbelépésére történt. Höcherlnek a válaszában min­denesetre el kellett ismernie, hogy a hadügyminisztériumot is tájékoztatták az Aiders el­leni elfogatóparancsról. A Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat a Latinka Sándor utca 2. sz. alól a Kossuth tér 1. sz. alá, a városi tanács épületébe költözött (földszint, Vörös Csillag Filmszínház felőli bejárat.) Felhívjuk hirdetőink figyelmét, hogy Hirdetéseiket új címünkön adják le. Az interpellációk után Star­ke pénzügyminiszter beterjesz­tette az 1963. évi költségvetést, s a pénzügyminiszteri expozé után ismét heves vita robbant ki a Spiegel-ügyben. Viharos jelenetekre került sor, amikor Adenauer kancellár voltakép­pen azzal vádolta meg a szo­ciáldemokrata képviselőket, hogy a »hazaárulást« pártfogol­ják. Adenauer úgy beszélt, mintha a bíróság máris ítéle­tet hozott volna az ügyben, és azt hangoztatta, a fő dolog az, hogy leleplezték a hazaárulást, és letartóztatták Ahlerst. Adenauer ezután azért tá­madta a szociáldemokrata ve­zetőket, mert »lényegtelen mel­lékkörülmények« feszegetésé- vel nagy kárt okoznak az NSZK tekintélyének. A kan­cellár kijelentette: különösen most, amerikai útjának előes­téjén nagy gondot okoz szá­mára az, hogy a külföldi sajtó máris úgy ír a Spdegel-ügyről, hogy Nyugat-Németországban Gestapo-módszereket alkal­maznak. Adenauer kijelentéseit a szo­ciáldemokraták. »fúj« kiáltá­sokkal fogadták. Rendkívül he- v#s vita alakult ki, s ennek so­rán a kereszténydemokrata képviselők azt kiáltották a szo­ciáldemokraták felé, hogy »Spiegel-párt«, a szociáldemok­raták pedig visszakiáltották: »Fasiszták!« Fritz Erler a szociáldemokra­ták nevében válaszolva szemé­re vetette a kancellárnak, hogy a kancellár is általában a kor­mány mostani felelőtlen ma­gatartása a nyugati szövetsé­gesek körében még jobban, megerősíti a kételyeket a te­kintetben, vajon Nyugat-Né­metországban »elég szilárd lá­bon állnak-e a jogállam alap­éivá-* A szenátusban néhány, itt »liberális gondolkodásúnak, tartott személy került be, mint például Abraham Ribicoff, aki még nemrég Kennedy egész­ségügyi és népjóléti miniszte­re volt, továbbá Brewster marilandy demokrata párti szenátor és Edward Kennedy, az elnök legifjabb fivére. Mindezek az eredmények történelmi szempontból nézve az elnök győzelmét jelentenék, mert idáig csak egyszer for­dult elő, hogy két elnökválasz­tás időpontja között megtartott kongresszusi választásokon az éppen hivatalban levő elnök pártja nem veszített. Valójá­ban azonban nem ez a helyzet. Sein Kennedy, sem a republi­kánusok nem győztek. Az el­nök olyan össztételű kongresz- szust szeretett volna, amely nem gördít akadályt belpoliti­kai programjának végrehajtása elé, a republikánusok pedig szerették volna átvenni a kép- viselöház ellenőrzését. Egyik sem érte el célját. A republi­kánusok és a déli konzervatív demokraták koalíciója volta­képpen ugyanolyan erős ma­radt, mint volt, s ezért Ken- nedynek továbbra is ugyolyan nehéségekkel kell számolnia a kongresszusban belpolitikai programja keresztülvitelénél, mint eddig. Amíg tehát a választások eredménye alapján nem várha­tó változás, néhány érdekes személyi eredményből bizonyos változásokra lehet következtet­ni. A legfontosabb Niron volt elnökjelölt veresége Kalifor­niában. Ä másik fontos személyi vál­tozás. hogy Indiana államban Capehart republikánus szená­tort legyőzte egy teljesen is­meretlen fiatal ügyvéd, Birch Bayh demokrata párti jelölt. Capéhart azzal tette ismeretes­sé nevét, hogy ő indította el az Egyesült Államokban a Kuba- ellenes hisztériát, és ő köve­telte már hónapokkal ezelőtt a Kuba elleni inváziót. Jelentőséget tulajdonítanak annak is, hogy Nelson Rocke­feller biztosan nyerte a New York-i kormányzói választást, de lényegében kisebb többség­gel, mint ahogy szerette volna. Természetesen korai volna még ezekből a személyi válto­zásokból az amerikai politika további irányára következtet­ni. A választások legfonto­sabb eredménye az, hogy az Egyesült Államok túl van a választási harcokon, és az ame­rikai kormányzatnak ezentúl nem kell tekintetbe vennie a vá­lasztási taktikázást egy-egy po­litikai lépés megtételénél. Ken­nedy végeredményben megtar­totta pozícióját, s ez azt jelenti, hogy különösen külpolitikai kérdésekben szabadabban mo­zoghat, mint a választások előtti hónapokban tehettte. Ez természetesen semmiképpen sem jeíenti azt, hogy az ame­rikai kormányzat politikájának változáséval számolhatnánk, de az bizonyos, hogy a követ­kező hetek és hónapok ameri­kai lépései meg fogják mutatni, mik a Keinnedy-kormányzat valódi, tényleges szándékai külpolitikai kérdésekbe Áz Egyesült Állomok méltatlan kubai játéka A TASZSZ tudósítójának kommentárja New York (TASZSZ). Vajon az Egyesült Államok valóban akarja-e a maga te­remtette kubai válság békés rendezését? Akaratlanul is felvetődik ez a kérdés, ha elemezzük azt az álláspontot, amelyet az Egyesült Államok elfoglal a Szovjetunió és az ENSZ képviselőivel folytatott tárgyalásai során. A kérdés világosnak látszik. A Szovjet­unió kötelezi magát, hogy le­szereli és elszállítja Kubából azt a nagy erejű feeyyert, amelyet azért szállított Kubá­ba, mert az Egyesült Államok befolyásos körei nyíltan buz­dítottak Kuba megtámadására, és nem kevésbé nyíltan készí­tették elő ezt a támadást. Az Egyesült Államok a maga ré­széről megígérte, szavatolja, hogy megszünteti Kuba blo­kádját, tiszteletiben tartja Ku­ba szuverenitását., és sem az Egyesült Államok, sem szövet­ségesei nem követnek el tá­madást Kuba ellen. De mi a. helyzet az adott pillanatban? Ismeretes, hogy a Szovjetunió lelkiismeretesen teljesíti, amit vállalt: a raké­takilövő tereket és a nagy ka­pacitású rakétákat már le­szerelték. Sőt mi több, a Szovjetunió már megkezdte e fegyverek elszállítását Kubá­ból. A Szovjetunió hozzájá­rult ahhoz, hogy a megfelelő nemzetközi szerv nyűt tenge­ren a szovjet hajók fedélzetén vizuálisain ellenőrizhesse a Kubából elszállított fegyvere­ket. Ismeretessé vált az is, hogy a Szovjetunió és Kuba megegyezett azokban a konk­rét intézkedésekben, amelyek által ellenőrizhető, hogy a Szovjetunió a továbbiakban nem szállít »támadó fegyvere­ket« Kubába. Ezek az intéz­kedések előirányozzák, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt kép­viselői az ENSZ égisze alatt nyílt tengeren ellenőrizzék a< kubai kikötőkbe tartó hajók rakományát. Az amerikai fél azonban nyilvánvalóan el akarja húz­ni a végleges rendezést. Továbbra is fennáll a nemzetközi jog elemi sza­bályait és az ENSZ alap­okmányát durvám sértő kubai blokád. Az amerikai katonai repülőgépek to­vábbra is durvám megsér­tik Kuba szuverenitását, rendszeres repülőutakat hajtanak végre Kuba te­rülete fölött. Az amerikai sajtó és az Egye­sült Államok jtormánjrának képviselői dicsekvő hangnem­ben, nyíltan hangoztatják ezt. A Karib-tenger térségében összpon iosított nagy 1 ' tszámú amerikai fegyveres erők to­vábbra is harci készültségben vannak. Az amerikai fél ez ideig nem hajlandó konkrétan és megbízhatóan szavatolni, hogy nem támadja meg Kubát, ugyanakkor ultimátumszerű követeléseket támaszt. Az amerikai lapok és a hivatalos személyiségek kijelentik, hogy szavatolást csak abban az esetben adhatnak, ha »kielé- gítőy föltételeket teremtenek ahhoz, hogy ellenőrizhessék »a támadó fegyverek« eltávolítá­sát Kubából. Az amerikai sajtó hivatalos forrásokra hivatkozva egyér­telműen tudtul adja: »Kielégítő föltételeken« azt értik, hogy nemcsak a fegyvereket elszállító hajókat ellenőrizzék, ha­nem azokat a körzeteket is, ahol »támadó fegyve­rek« voltak, sőt jóformán Kuba egész területét. Ugyanakkor az Egyesült Ál­lamok — amely a maga szá­mára »kielégítő« ellenőrzési és felügyeleti formákat követel mindenképpen megkerülni igyekszik azt a kérdést: mi­képpen ellenőrizzék, hogy az Egyesült Államok és szövetsé­gesei teljesítik-e vállalt, kö­telezettségeiket. Az ENSZ fo­lyosóin azt hangoztatják, hogy U Thant, az ENSZ ügyvezető főtitkára kétoldalú garancia­ként ENSZ-eHenórzőpontok létesítését javasolja a Karib- tenger egész térségében bele­értve az Egyesült Államok és a többi latin-amerikai ország területének azt a részét, ahonnan támadást indíthatnak Kuba ellen. A jelek szerint azonban as. Egyesült Államok még halla­ni sem akar üyen kétoldalú, garanciáról. Ily módon káderül: az Egye­sült Államok ügy irányíthatja az ügyet, hogy ne kelljen tel­jesítenie azt a megállapodásit, amely szerint a szovjet és ku­bai cselekedetekre válaszul megszünteti a blokádot, tiszte­letben tartja Kuba szuvereni­tását, és kötelezi magát, hogy nem támadja meg Kubát. Ez a politika nyilvánvalóan azt célozza, hogy meghiúsuljon a béke megerősítése a Karib- tenger térségében, következés­képpen meghiúsuljon a rend­kívül veszélyes egész nemzet­közi helyzet normalizálása. Vajon az amerikai fél nem ürügyet keres-e a kubai vál­ság további kiélezésére? Erre az életbevágóan fontos kér­désire a közeljövő eseményed adják meg a választ. Maholnap kiszabadul bortö- inéből az atom, s akkor úgyis i minden a szemétbe kerül. Ha- i zugság az öregek intelme a ^fiatalokhoz: készítsétek a jö- x vöt! Nincs jövő. Csak a semmi van, a Semmi, a halálnál is unalmasabb üresség ... Beckett drámahősei bénák, paralitikusak. Egyikük szemét­ládába záratja az anyját. Meg­kéri társát, a másik bénát: — Nézd meg, él-e még? — Él. — Honnan tudod? — Sír. »Sírok, tehát vagyok.« Sírunk, élünk. Élő halottak vagyunk. Halottjelöltek, mint Beckett hősei. »Táncolunk, táncolunk, s ablakunk temetőre néz.« Tőlünk távol van a temető. A sírkert nyugalmas. A tá­maszpont? Nem a legnyugal- tnasaMh Nietzsche mondta: Aki az örvénybe néz, arra az örvény visszanéz. Mi örvény fölött lebegünk, örvénybe nézünk. Az örvény visszanéz reánk. Az lesz, amit a parancsnok mond. Nem félek. Megvetem ezeket, a riadt vitézeket, akik itt élnek velem ebben a szűk kalitkában és az emlékeikkel, a honvágyukkal, a lelkiismere­tükkel és más efféle kacatok- kal bíbelődnek. Élhetetlenek. Gyávák, félnek az élettől és a haláltól. Nem tudják, amit én tudok, hogy az ember nem cél, hanem híd. Híd az élet és a ha­lál között... Sírok,, tehát vagyok. Nem sírok. Egyszerűen vagyok. S • rendeltetésem:

Next

/
Thumbnails
Contents