Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-09 / 262. szám

Péntek, 1962. november 9. 3 SOMOGYI NfiPLAÍ ESŐS ÉJSZAKÁRA BEFOGADTÁK ŐKET Egyszerű kis történet, de úgy érzem, el kell -monda­nom Reggel óta verte őket a. novemberi eső. Mariettapusz- táról indultak, késő délután hagyták mögöttük Nagyatádot. S milyen messze még a cél! inkére igyekeztek. Aki látta őket a meleg szobából vagy a mellettük elsuhanó gépkocsi­ból, megborzongott. »Szegé­nyek! De kellemetlen lehet ebben a csúnya, hideg időben sárban taposni az országutat, róni a kilométereket/« A két idős férfin és a juhnyájon lát­szott már a fáradtság. Szinte csigalassúsággal haladtak. A két öreg szótlamuil terelgette a nyájat. Együk kezükben bot, a másikat zsebre dugták. Ru­hájukba beivódott a hideg novemberi eső. Somogyszob határában, rájuk esteledett. — Nem tudunk ma Inkére érni. A nyáj megállt, a juhok földire szegezték fejüket, mintha hallgatták volna kí­sérőik tanácskozását. — Hogy vágjunk neki a ka­szái útnak ebben a vaksötét­ben? — Hát bizony az nem jó dolog, pajtás, a sötétben még el is barangolhat egy-egy jó­szág az erdőben. ■— Tudod mit, bemegyek én ide a tsz-irodára. Testvérszö- vethezet ez is, talán segíte­nek. Ha meg nemr.. Hát akkor nincs mit termi, neki­vágunk az útnak ... Az idősebb halkan kopogott az ajtón, letörölte bajszáról a vizet, levette fejéről az át­ázott sapkát. — Jó estéti — Jó estét, bátyám-!— fo­gadta Hosszú Sándor. — Az elnököt keresem — mondta csöndesen. — Én vagyok az. Mi a baj, bátyám? — Háromszáz juhot tere­lünk az inkei tsz-be, és egé­szen ránk sötétedett. Meg szeretném kérdezni, hogy tud­Bevezetík a fagykárbiztosítást • Köztudomású, hogy az őszi, a téüi és a tavaszi fagyok je­lentős károkat okoznak a me­zőgazdaságban. A statisztiku­sok számításai szerint — sok­évi átlagot figyelembe véve — a fagy a kalászos növényekben évi 250—300 millió forint érté-, kű terméskiesést okoz. A tűz, a vihar, a jégverés, az állatel­hullás és az árvízkár által oko­zott károk esetére a termelő­szövetkezetek az általános va­gyonibiztosítás keretében már biztosítási védelmet kaptak. Hazánkban eddig a fagykárbiz­tosítás ismeretlen volt. A fagy­károkkal járó nagy veszteségek indokolttá tették a termelőszö­vetkezeteknek azt a kívánsá­gát, hogy a fagykárok esetére is biztosítási védelmet kapja­nak. A termetőszövetkezetek kí­vánsága alapján az Állami Biztosító az 1962—63. gazdasá­gi évre bevezeti a kalászos nö­vények fagykárbiztosítását. Ez lehetőséget nyújt: a termelőszö­vetkezeteknek arra, hogy to­vább növeljék a közös gazda­ságok anyagi biztonságát. A fagykárbiztosítés megvalósítá­sa a termelés folyamatosságá­nak előmozdítása mellett ho- zájárul a termelőszövetkezetek pénzgazdálkodásának további rnegszálándftásához is. A felelősséggel és körGBe- kSwÜcssel vezetett termelőszö­vetkezetek bizonyára jelentő­segének megfelelően fogadják az Állami Biztosító kezdemé­nyezését. A fagy biztosítás az őszi, a fléfi és a tavaszi fagy által az őszi és tavasa búzában, az ár­pában, továbbá a rozsban és a zabban, valamint a kétszeres­ben keletkezett károkra terjed ki. A 'kártérítés megállapítá­sánál a kikelt vetésben kifa­gyás által keletkezett tőki­pusztulást veszi figyelembe. A kalászos növények fagy- biztosításd díja a termelési tervben feltüntetett kát. hol­danként! hozamérték 2 szá­zaléka. A fagytbiztosííás célja, hogy a termelőszövetkezetek gazdál­kodását erősen veszélyeztető nagyobb fagykárok megtérülé­sét tegye lehetővé. Ha a fagy csak olyan mértékű károsodást okoz, hogy a fagy ellenére el­éri a termelőszövetkezet a be­tervezett termésmennyiséget, kártérítés nem fáT. Az Állami Biztosító a terve­zett: termésmennyiség és a ténylegesen, várható hozam kö­zötti terméscsökkenés 80 szá­zalékát téríti meg. A 15 száza­lékon aluli kalászos fagykáro­kat nem térítik meg. FI.: a ter­melőszövetkezet kát. holdan­ként 12 q hozamot: tervez, a fagy következtében azonban a •yárható hozam 6 q-ra csökken. A kártérítés ez esetben kát holdanként 3 q 36 kg értéke. Helyes agrotechnikával a fagykárok hatását csökkenteni lehet. A biztosítás mellett is kívánatos, hogy a termelőszö­vetkezetek az összes agroteci- nikai föltételeknek eleget te­gyen, és a szükséges munká­kat elvégezzék. Ezek elmu­lasztása esetén kártérítés nem jár. _ A kalászos növények fagy­biztosítását a termelőszövetke­zetek —t elhatározásuktól füg­gően — az általános vagyon­biztosítás keretében november 20-ig köthetik meg, (x) nának-e valami szállást adni éjszakára. — Ebben a csúf időben hajtják a jószágot?! — Az el­nök homlokához emelte ke­zét. Hangosan töprengett. — Háromszáz juh, rengeteg az! Hol is lenne akkora hely? A borjúnevelő jó volna, de rna cementezték, arra nem lehet ráengedni a jószágot. Az is­tálló meg mind tele van. Pe-< dig hát segíteni kellene. Hm. Mit csináljunk? — Hát há nem megy, ak­kor máris indulunk. Elnézést a zavarásért... — Olyan szívesen segítet­tem volna, bátyám, de hát hiába töröm a fejem. Még fáradtabban, még mé­lyebbre hajtott fejjel ment ki az öreg az irodából, mint ahogy jött. De alighogy eltá­vozott, az elnök a fejéhez kapott. — Ó, de szerencsétlen va­gyok! Hiszen ott a hizlalda, az üres, kényelmesen elfér­nek ott! S egy óra múlva födél alatt volt a nyáj. Ennyi a történet. Jő ilyet hallani. V. M. A marcali traktorosbrigád idei munkájának krónikájából A kukorieavetés as őssi mélyszántásig Minden este így van ez, nemcsak most: az éjszakások itt, a műhelyben várják nap­palos társaikat, hogy átvehes­sék tőlük a gépet. A műszak­váltás után érkeztem, azokkal beszélgethetek hát, akik nap­közben dolgoztak. A vetés utol­só holdjai kerülnek e napok­ban a munkalapok teljesít­ményrovataiba, a Beloruszok ekéi már az éjszaka is tava­sziak alá hasítják a földet. A traktorosévad befejező szaka­szában vagyunk, megtehetjük már, hogy számba vegyük az idén végzett gépi munkát a marcali Vörös Csillag Terme­lőszövetkezetben. Kivált azt tudakolom, hogy mit tett a brigád a szocialista cím meg­szerzéséért azóta, hogy ver­Naponta 200 vagon répát dolgoznak fel a Kaposvári Cu­korgyárban. A répa megérke­zésétől a kész termékig végig­kíséri a nyersanyag útját a víz. A víz hátán, hatalmas úszó­Húszezer liter víz fogy el percenként a Kaposvári Cukorgyárban csatornákon érkezik az üzembe a répa. Tisztításához, főzésé­hez szintén víz kell. Percen­ként nem kevesebb, mint húsz köbméter, azaz húszezer liter ipari vizet hasmái fel a gyár. anytime, anywhere, anyhow.-« Bármit, bármikor, bárhol, A benszülöttek megint tün­tettek. Feliratokkal vonultak. "Go home! Donkey, monkey & Yankee!« Szamarak, majmok, jenkik, menjetek haza. Nyugalmas hely ez a Ryukyu támaszpont. Néha úgy érzem magam, mintha bombazápor­ban esernyő alatt ülnék. Az oroszok űrrakétái — azt írják az újságok — most tudomá­nyos céllal a kozmikus térsé­get kutatják, valahol alig el­képzelhető magasban átível­nek a fejünk fölött. Porszem vagyunk a Csen­des-óceánon. Messzebb Óceá­niában, talán a Karolina-, a Marshall- és a Gilbert-szigete- ken is túl a szovjet flotta fi­gyeli tizenkétezer kilométer­nyiről célba találó rakétáit a tenger tükrén. Néhány napja Nahában jár­tunk. Láttam a tengert. Akko­riban, amikor elképzelni is ne­hezen tudtam, a szabadsággal azonosítottam. Végtelen, belát­hatatlan, parttalan, mint a szabadság. így emlegetik a köl­tők. Nahában a diákok zengaku- renisták. A japán diákszerve­zet neve a Zengakuren. Forra­dalom. szabadság — ezek a jel­szavaik. Lehet, hogy nem is tudják, mit akarnak. A mieink se tudták. Tüntetnek Okina- wáért, követelik, hogy csatol­ja® vissza fepánhoz. Olvastam a második világháborúról szó­ló tankönyvünkben, hogy a Naha körüE magaslatok negy­venöt tavaszán tizenegyszer cseréltek gazdát. A Szuri-erőd volt közülük a legerősebb. Nyolcvankét napi ostrom után, valamikor júniusban foglalták el az amerikaiak a szigetet. A japánok százezer halottat hagytak itt. Tavaly a diákok ötezer rend­őrrel szembeszálltak Tokióban. Megrohanták a parlamentet, de a kapuk zárva voltak. A tüntetők körülállták a csiszár gőgös parlamentjét, és levizel­ték a falát. Egy japán fiú azt magyarázta nekem Nahában, libgy Ryukyuról száműzték a szabadságot. A bennszülöttek közül húszezer a maláriás és tu- berkolotikue. A szigeten négy­száz ágy van a kórházakban. Tulajdonképpen gyorsasági verseny volt. Rajtam múlt, hogy otthon maradok-e, vagy világgá megyek. Odakint kia­báltak: »Hol a zöld ávós?« Nem várhattam meg, amíg a nyakamra hágnak ... Bár Er­zsire hallgattam volna. „ De ki tudta, mi lesz. Gondoltam, jobb, ha megelőzöm őket. Én akartam előbb kijutni. Mind­egy, hova. Messzire, oda, ahol nem ismernek. Országok, ten­gerok választanak el tőlük. __ 22 . Ella vízágyúval mossák ki a vagonokból a répát. A vízágyú négy-öt perc alatt ürít ki egy vagont, s percenként 8000 liter vi­zet használ föl. A vízágyú teljesítményére jellemző, hogy egy vagon kirakása két embernek egyórai munkáját kívánná. Szünet nélkül dolgoznak a gé- (ipek, így naponta 28 800 köbmé- i tér víz fogy el a kampányban. 11 Hatalmas mennyiség ez! Össze- Erzső fényképét nézem. ((hasonlításként érdemes meg- Erzsi! Jemlíteni, hogy a város Októ­Most. mindenkitől világok1* berben naponta átlag 6101 köb­választanak eL Pedig emberi*méter vizet fogyasztott, csak emberek között élhet Áf Honnan kapja ezt a temér- rakéták ezer kilométerekre idek mennyiséget a gyár? A szállnak, s eltűnnek az űrben,!*Malomárok vizét használják elnyeld őket a tenger. Az em-1 * feL Sajnos, az utóbbi időben bér, míg él, nem szabadulhat!*egyre jobban szennyeződik a az emberek közüL Lakatlan (• víz, és ez sok gondot okoz a szigetek már aligha léteznek, gyárnak. Szóba került, hogy a Bebolyonghatod a földet, ke-1* Kapos-csatornára telepítenék lesheted a szabadságot Nemi át a vízkivételi művet, de mert csoda az Váratlanul nem lelsz fez rengeteg költséget emészte- rá sehol, magadnak és a töb-fne föl, egyelőre nem valósít- bi embernek kell azt megte-*'-ják meg. Kivált száraz időben remteiri. *' nagy gond a víz biztosítása. A Olyan vagyok, mint a partra JkapostfőI Kossuth Termelőszö- vetefct hal. _ _ , vetkezettel és a Bárdibükkd Amerikai tudósok kiszámi- Állami Gazdasággal szerződést tották: ha egy új háborúban'(kötött a gyár, eszerint a tsz megindulna az atomtámadás, az állami gazdaság a gyár huszonhárommillió ember kért időben engedi le ha­veszne el az első napon. A Alastavainafc vizét. Részben ez- cél megéri, hogy huszonhárom-|Ze] teszik rendszeressé a vízel- mdllió ember jókor hadakoz-JM:fcást) részben pedig azzal, zon feláldozása ellen. Az én ví-#hogy a már elhasznált vizet lágom a támaszpont, az elküíö-11 nem engedik a Kapósba, hanem mtett laktanya, a hálóteremé «^sztítva újból felhasznál- ahol hatból négyen maradtunk, i' Mire telik a mi erőnkből? Olvastam, hogy a »Cézium 137.« radioaktív hamuja fel senyének első eredményeit is­mertette lapunk. Pihenő a mezőn Április első munkautalvá- nyain ez olvasható: szántás Gyótán. S az ekék nyomán megindult a vetőgép, szórta a lencse, a facélia, majd a ku­korica magját. Akkoriban azt írtuk, hogy Makai László egy­maga 300 hold kukoricát vetett el, s volt úgy, hogy 48 órát le sem szállt a traktor üléséről. Most Nagy József főmezőgaz­dász kiegészíti a krónikát: — Talán éppen a háromszá­zadik holdnál tartott, amikor észrevettem, hogy küszködik az álmossággal. Neki adtam a pokrócot, hogy aludjon egy ki­csit, én meg felültem helyette a gépre. Nem engedtük to­vább, hogy ilyen feszített ütemben dolgozzon. Nem gép az ember, pihennie kell. Pi­hent is. És elvetett a tavaszi idényben 456 holdat. Most tör­jük Gyótán a kukoricát: 32 mázsa csövet ad holdja. S a gépi növényápolás? Az megint nagy munka volt. ö is, más is szaporán forgoló­dott a kultivátorral. Az egyik traktorospár 875 holdon huzat­tá meg a kapásnövények sor- közét. Géppel 980 holdat lekaszáltak Szita István traktoros csön- des-rszerényen hallgatja az el­ismerést, amint dicséri Ko­vács László, a függetlenített párttitkár. Azt tette ő is, ami a kötelessége, és amit azon fe­lül vállalt. Fazekas Béla, Zsi- borás József és három társuk a nyáron a szénabetakarításban tűnt ki. Száradóra a takar­mányt 980 holdon ők vágták le fűkaszával. Idejében rendsod- rózták, nehogy megázzon, ne­hogy leperegjen a levele. Prí­ma állapotban kazalba került a 90 vagon széna. Abrakkeverékért kell menni Tapsonyba? Az első szóra in­dul a vontató. Vasárnap nyers répaszelet érkezett az állo­másra? Felülnek a traktoro­sok a két U—28-as nyergébe, és Simon Géza is megragadja a teherautó kormánykerekét. Vasárnap ide, vasárnap oda — a vagonok kiürülnek, s a szö­vetkezetnek nem kell állás­pénzt fizetnie. Meg azzal is jól jár, hogy gyarapodik téli­re a takarmánykészlet. Emlékezés az aratásra Kiss János a K—25-ös Ze- tort kapta, ezzel a traktorral kell az aratógépet huzatai. Pa­naszkodott a látására, s tartott tőle, hogy nem vesz észre va­lami tüsköt vagy cöveket a gabona között, és kész a baj. Molnár János ajánlkozott: »Cseréljünk traktort, átadom a Beloruszomat, s learatok a Ze- torral.« így is lett. A brigád 200 holdat vállalt az új aratógépre. S a teljesít­mény? A kétszeresénél is több: 422 hold! Az őszi árpá­tól a zabig minden gabonafélé­ben dolgozott a kévekötő. Baj, nehézség, üzemzavar? Adódott az is. Gyakran eltört bizony a vonórúd, mert az idei trakto­rosok elődei nem éppen »sima« talajmunkát végeztek a múlt ősszel. Ha baja esett a gép­nek, menten ott termett Vass Ferenc, a traktorosbrigád ve­zetője. És csakhamar mehetett tovább az aratógép. — Nagy munka volt 422 hol­dat levágni. Elfáradt, ugye, a nyáron? — kérdem a trakto­rostól. — Fáradtságról nem beszélhe­tek. Tudja, mi volt a legkelle­metlenebb? Az, hogy erősen tűzött a nap. Védekeztem ám a nagy meleg ellen: szalmaka­lapban arattam. Most is meg­KlSZ-propagandisták tanácskozása Barcson Harmincöt KISZ-alapszervezetben ,, , ,, , , mintegy ezer hallgatóval kezdődik robbanása után evekig hullanak meff ^ 1%2/63-as oktatá meg az 1962/63-as oktatási év no­a sztratoszférából. Egy évszá-f ''er"bc/ .kÍzt:Pi" a ba™sl Járásban. iA járási KISZ-bizottsag megbesze- zadra művelhetetlenne valna J lésre hívta össze az oktatás veze­tőit. Módszertani kérdésekről tá­jékoztatták őket, és ismertették * velük, hogy milyen fontos az MSZMP TOKI. kongresszus irány­tőié a föld. (Folytatjuk# elveinek és a kongresszus anyagá­nak feldolgozása. Szó esett a tanácskozáson a pro­pagandista módszereiről is. A rész­vevők egyöntetűen megállapították, hogy a szemináriumi foglalkozá­sokon túl is törődni kell a fiatalok politikai képzésével, s emellett fog­lalkozni kell egyéni problémáikkal van a kalap, megnézheti — fe­leli a traktoros. Megtanították a fiatalokat Vállalta a brigád, hogy a 13 traktorral az év minden mező- gazdasági munkáját a szoká­sosnál korábban elvégzi. Ezért úgy határoztak, hogy a Belo­ruszokkal kettős műszakban dolgoznak. Hogy kik lesznek a váltótársak? Nevelnek trakto­rosokat a fiatalok közül. Ezt a vállalásukat is teljesítették. Kovács István rakodómunkás­ként dolgozik, de már ért a géphez is. Tóth János ugyan­csak vezeti és kezeli a traktort annak rendje-módja szerint. Tálas István szintén az idén szerzett gyakorlatot a trakto­rosszakmában . S kit tanítanak most? — Bognár Tibor jár velem — — mondja Kovács László trak­toros (nem azonos a párttit- kárral, csupán névrokona ne­ki) —; kaptunk bérbe egy DT-t, más ám ezzel dolgozni, mint • a gumikerekűvel. Kor­mánykerék helyett botkormá­nya van a lánctalpasnak. Meg akarjuk venni ezt a gépet, és kapunk egy újat is. Legalább négy kezelő kell a két lánctal­pashoz. A pártszervezet engem bízott meg, hogy neveljek há­rom DT-vezetőt. S ne feledkezzünk meg a legfiatalabb »magántanulóról« sem: Vass Zoli, a brigádvezető 13 éves fia most is hallgatja beszélgetésünket a műhelyben; neki nem kell szakmát válasz­tania, mert már választott: traktoros lesz. Teljesítették éves tervüket Szántai Imre üzemgazdász a a brigád mindentudója. Mun­kautalványok, munkaelszámo­lási lapok, teljesítményjegyzé­kek, üzemanyag-nyilvántartá­sok sorakoznak íróasztalán. Ki­emelünk egyet a sok karton közül. Erről megtudjuk, hogy Schwab József és váltótársa .az egyik Belorusszal november 5-ig 2260 normálhold munkát végzett. Ez 460\ normálholddal több az év végéig vállalt tel­jesítménynél. A többi is megvalósította már éves tervét. Amit ezután dolgoznak, az már ráadás lesz; a többlet meghaladja a válla­lást. Hogy a vetést nem fejez­hették be októberben? Nem rajtuk múlott. Késve érett meg a kukorica, s közben megjött az eső, ezért húzódott át no­vember első hetére a búzavetés utolja. De elkészültek eddig már az 560 holdnyi őszi mély­szántásnak csaknem a felével iát Kiss János, Kiss Sándor, Péter Jenő, Tollár József meg a többiek most azon igyekez­nek, hogy december 10-e, a vállalt határidő előtt felszánt­sanak minden földet. Ki adományozza a szocialista címet? A traktorosok kérik, hogy emlékezzen meg az újság hűsé­ges segítőtársaikról, a rako­dókról és a munfcagépkezelök- ről is. Sorban diktálják a ne­vüket: Gál Sándor, Inhoff Vendel, Ivók Mihály, Hidasi Lajos, Szép István meg Bognár Ferenc fiával és vejével együtt, őket is tagjainak tekinti a munkában egységes kollektí­vává fejlődött brigád. S mi lett a sorsa a többi vállalásuknak? Az emlékezet számon tartja mindezt is: kró­nikába, naplóba kívánkozik versenyük valamennyi mozza­nata, hogy a kiértékeléskor kéznél legyen minden adat és esemény. De hát ki is fogja el­bírálni, hogy méltó-e a szocia­lista címre, megkaphatja-e ezt a kitüntetést egész éves küz­delme elismeréseként a marca­li Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet traktorosbrigádja? — Arra gondoltunk, hogy a döntésre fölkérjük a megyei párt-végrehajtó bizottságot, a megyei tanács mezőgazdasági osztályát és a Somogyi Népla­pot — mondja a párttitkár. . A szakszrvezet hatáskörébe tartozik ez. A MEDOSZ-hoz to­vábbítjuk kérésüket... Kutas József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents