Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-07 / 261. szám
Szerda, 1962. november T. 7 SOMÖÓÍ1 NÉPLAP A humanizmus problémái a szovjet irodalomban Bármiről szól is a regény, a novella vagy az elbeszélő költemény, az emberi szellem értékeit testesíti meg, az ember gondolatainak, vágyainak, ideáljainak világát teremti meg. Minden valóban művészi alkotás vallomás az élet értelméről, az embernek a világmindenségben és a társadalomban elfoglalt helyéről. Csak kézbe kell venni egy könyvet, és máris izgalommal követjük hőseinek életét, s gondolataink talán még tovább is mennek, elgondolkodunk az emberiség sorsa fölött. Az ókortól kezdve még napjainkban is folyik a vita arról, hogy mit értünk az emberi« és az »emberség« a boldogság és a szépség fogalmán. A humanizmus problémája — a maga szociális, etikai és esztétikai vonatkozásaival együtt — az egyik legfőbb probléma, amellyel elkerülhetetlenül szemben találja magát az alkotó művész. S a gyakorlatban, tulajdon alkotásaiban kell ezt megoldania, a helyes döntést megtalálnia. A személyi kultusz időszakában, amikor mind szélesebb körben terjesztették azt a sztálini tételt, hogy a szovjet társadalom minél közelebb ér a szocializmushoz, annál jobban élesedik az osztályharc, s amikor mind erőteljesebben propagálták azt a gondolatot, hogy az ember nem több, csupán egy csavar az állami mechanizmusban, ilyen körülmények között nehéz volt írni és beszélni az általános emberiről, a személyiség emberi értékeiről. Mint ismeretes, éppen ebben az időszakban vált szállóigévé a kíméletlen kinyilatkoztatás: nincsenek pótolhatatlan emberek. Ez azonban természetesen nem jelentette azt, hogy a szocialista realizmus irodalmában megszűnt létezni a humanizmus problémája. Elégséges Itt utalni a 30—40-es években született kiemelkedően nagy irodalmi műveknek, például So- lóhov »Csendes Don« vagy Fa- gyejov »Az utolsó Udege« című regényének és más írásoknak humanisztikus értékeire. A „Csendes Don“ kutatói teljes joggal fordítanak olyan nagy figyelmet a forradalmat vívó nép sorsát ábrázoló solo- hovi mű epikus jellegének feltárására. A kutatók kiemelik, hogy a történelem menetének és a népsors alakulásának művészt megértése és megformálása mellett — amely mindig az irodalom belső magját alkotta — Solohov egy másik, az orosz klasszikusoknál világosan érzékelhető humanisztikus vonalat is folytat Solohovnál ez a vonal — ugyanúgy, mint például Puskin és Tolsztoj alkotásaiban —■ elválaszthatatlan kapcsolatban van a népiességgel és a történelmiséggel. Milyen fájdalommal követjük Grigorij Meljehovnak, ennek a nem mindennapi, az események történelmi örvényében elmerülő embernek a nehéz sorsát! Az író a teljes belső válságig, az élet végső zsákutcájáig viszi hősét. De amikor az olvasó becsukja a könyvet, ' nem tudia egykönnyen elfogadni néhány, annak idején meateient kritika sablonos formuláját: "Inkább pusztuljon el ecv ember, csak az ügy győ- zer1 el-ne'« kedj en!« A regény emocionális vonala a záróepizódbaij éri el tetőfokát. amikor Grigorij ráeszmél, hogy mindent elvesztett az életben még önmagát Is, az embert önmagában, s feketének látja az eget és rajta a napot. Fz az enosz legtragikusabb képe! Mivel magyarázható ez a művészi logika, a jellem evolúcióiénak és a humanista pátosz fokozódásának ez a látszólag belső ellentmondása? Épnen itt tapinthatjuk ki a regém- e--»tétiksi és művészi saját-'- 'é'nak egyik lényeges vonását. A mű utolsó része, •mely 1940-ben látott napvilá| got, mintha azt mondaná: pótolható emberek nincsenek, a maga módján minden ember pótolhatatlan. Ez — a sok közül — az egyik eszmei motívuma a solohovi eposznak, amely a megjelenés idejének viszonyai között igen merész, éles hangvételével tűnt ki. Az uj világ humanizmusának eszméi mindent átfogóak, az élet valamennyi jelenségére jótékonyan hatnak, megtermékenyítik a művészetet. A szocialista realista irodalom a haladás mozgató rugóinak ábrázolása közben megmutatja az új embert, feltárja jellemének formálódását. Az utóbbi évek sok kiváló alkotásában találhatjuk meg ezeket a jegyeket. Például Tvardovszkl) »Egyre messzebb« című elbeszélő költeményében, amely a jövő felé haladó egész népet bemutatja, vagy Kozsemyikov »Ismerkedjenek meg Balujewel« című regényében, amely az új ember formálódását ábrázolja. Az emberről és az emberiségről, a személyiség és a nép sors- útjáról szóló gondolatok szövik át Mihajlo Sztyelmah ukrán író regényeit is. Stílusát — a fokozott, nyugtalan líraiságot •— a népművészet költői ösztö- nössége és az egyszerű emberek szenvedélyes szeretete hatja át. »A vér nem válik vízzé« és a »Kenyér és a Só« (A halhatatlan Marko) című regényei a forradalom után új életre ébredő faluról szólnak. A szó szovjet művészei következetesen érvényesítik azt a gondolatot, hogy mindenki felelősséget visel az emberiség sorsáért, mindenért, ami a világban végbemegy. Fegyin tipológiájában, amelyet a nemrég megjelent »Tábortűz« című regény tesz teljessé, nyomon követi, hogyan alakult ki a kommunista Kirill Izvekövnak, valamim feleségének, Parabuki- na művésznőnek, Cvetuhinnak, Ragözinnak és több más, a forradalmat, a polgárháborút és a fasiszta megszállókkal vívott Nagy Honvédő Háborút átélt hősének a jelleme. Emberi sorsok bontakoznak ki előttünk — a történelem sorsdöntő pillanataiban —, s az egész nép sorsának tükröződését látjuk bennük. NylUn, Tyendrjakov, Zalgin és sok más szovjet író könyvei az ember iránti közömbösséget ostorozzák. Szerzőik az emberi méltóságért vívott harcban látják esztétikai ideáljaik megvalósulását. Tyendrjakov már a »Gödrökében szembeszállt az emberek iránti lélektelenséggel, a bürokrata szemlélettel. Legutóbbi művében, a »Rövidzárlatéban bemutatja az embertelen vezetési stílus következményeit: az emberek elvesztik egyéniségüket, megfosztják őket kezdeményező készségüktől, önállóságuktól. Az SZKP XX. és XXII. kongresszusa után a társadalmi élet minden területén s különösen az irodalomban és a művészetben teljes erővel érvényesülnek a humanizmus eszméi. Sokat és igen érdekesen beszéltek erről az írók és az Irodalmárok azon a vitán, amelyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Világirodalmi Intézete és a Szovjet írók Szövetsége közösen rendezett nemrég »A humanizmus és a mai irodalom« címmel. A vita az emberi jóság értelmezése, a jövő művészete, korunk hősének ábrázolása, a mai burzsoá művészet antihu- manizmusa körül folyt. Ez az eszmecsere még egyszer aláhúzta, bizonyította, hogy milyen nagy jelentősége, fontos szerepe van a mai szovjet irodalom és művészet fejlődésében a humanizmusnak. N. Gej~ JKőizkoai Létük, A Gorkij parkban is éppen olyan az ősz. mint Somogybán: gyönyörű! Erre gondolok a hulló levelek láttán, és már indulni akarok, amikor összeakadok egy földivel. Szélesen mosolyogva átölel, és szorongatja a kezem. — Kaposvári vagyok én is, Kiss Lajos a nevem ... Cmk hát biztosan megváltoztam egy kicsit... Az ember úgy örül, ha honfitárssal találkozik, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni ... Most éppen ráérek, ha j megengedi elkl i sérem. örömmel foga dóm az ajánla tot, . és elindv lünk a Moszkva- folyó partján vissza a »belvárosba«. Fiatal barátom hazai érdekességedről faggat, közös ismerősökről érdeklődik. Majd Moszkváról beszél. — Lenyűgöző ez a városi Hónapok teltek el, mire megszoktam az íratlan szabályokat. Egy szuszra nehéz is volna mindent elmondani, és még meg sem kérdeztem-, hogy mit szeretne látni. — Mit javasol? — Mindent — feleli —, itt minden érdekes. — A kkor válasszuk a legérdekesebbeket. — Nehéz lesz, de megpróbálhatjuk. Javasolnám, hogy nézzük meg az állandó mezőgazdasági kiállítást, menjünk el a Tretyakov képtárba, és ha még futja az időből, látogassunk el a Kremlbe is. Estére pedig iktassunk be egy metrózást. Autóbuszra szállunk, és fél óra múlva a kiállítás területén vagyunk. — Itt is csak a legérdekesebbeket nézhetjük meg. mert ha mindent látni akarnánk, akkor csak egy hét múlva mennénk ki a kapun ... Betérünk a Cirkoráma moziba. A bécsi fesztiválról szóló színes filmet játsszák. A Tudományos Akadémia szürke oszlopos pavilonjának legutolsó termében Gagarin és Tyitov űrkabinja van kiállítva. A terem sarkában állandó filmvetítés folyik. Most éppen Popovics űrhajós útjáról pereg az eredeti filmfölvétel. Már másodszor is végignéztük a filmet, amikor kísérőm megszólal. — Ez volt a legnagyobb élményem. A fogadáson én is kánt voltam a repülőtéren. Életemben nem láttam még olyan tengernyi tömeget. Ujjongó, kacagó, örömkönnyeket síró Ha valaki a művészet rajongója embereket... Aztán kilépett a gépből Nyikoláj és Popovics űrhajós. Amikor Hruscsov elv. társ megölelte őket, úgy éreztük, helyettünk is teszi... A többi élményről faggáton\ amíg a kocsi visszafelé száguld velünk. — Mire emlékszik a legszívesebben? — A szovjet emberekre. Sokat, nagyon sokat tanultam tőlük. Szerények, kitartóak és igaz, őszinte emberek. Az egyetemen ismerkedtem meg Nyi- kolajevics Vosztríkoyyal. Nyl- kolaj igazi barát. Szüleit a második világháborúban vesztette el. Édesapja egyik harcostársa nevelte emberré. A nyáron egy hetet töltöttem náluk Ul- janovszkban. Ügy fogadtak, mint tulajdon gyermeküket. Megismertettek Lenin szülővárosával. Megszeretni nagyon könnyű volt. Jártam Lenin szülőházában, a gimnáziumban, ahol tanult. Ültem a padjában is. Érdekes díszítésű épület előtt szállunk ki a kocsiból. — Ha valaki a művészet rajongója, itt aztán olthatja tudásszomját. Ez a híres Tretyakov képkár. — Hányszor járt itt? — Nem tudom pontosan megmondani, azt hiszem, ez a huszadik látogatásom. — És melyik kép tetszik a legjobban? Hatalmas olajfestményre mutat. — Ez. Néha órákig ülök a kép előtt. Rmin festette. Címe: Rettenetes Iván és Iván fia 1581- ben. A kén 1885- ben készült. Ugye, mennyire elgondolkodtató ? A gyilkos apa és a megbocsátó fiú. A szemekbe kötetekre való mondanivalót lehelt a festő. Kilépünk újra a napfényre. Elsétálunk a Kremlig. A világ egyik leghíresebb és legszebb terén 10GO0 egyenruhás sportoló gyakorol. A ... járdákon legalább kétszer annyian gyönyörködtek a szebbnél szebb gyakorlatokban. — Rövidesen itt lesz a nagy ünnep. Ilyenkor zászlódíszbe öltözik a város. Számomra egy kedves élménnyel újra több... Bejárjuk a Kreml udvarát. — Itt van Moszkva egyik legérdekesebb múzeuma. Ez az épríilet az öruszejnaja Palota. Felbecsülhetetlen értékű kora* beli cári öltönyöket, templomi hegyszereket és művészi kivitelezésű régi fegyvereket őriznek itt. Mire mindent megnéztünk lement a nap. Hátravan még az utolsó program. — Talán ez lesz a legszebb. A metro különleges érdekessége, hogy minden állomása egy-egy művészi látványosság... Valóban káprázatos minden. Csak ámulni és gyönyörködni lehet. A Lenin-hegyen kiszállunk. Alattunk a maga pazar pompájában kivilágított világváros. Németh Sándor STEINBECK Az irodalmi Nobel-dfj az idén olyan életművet jutalmaz, amely világszerte kivívta az olvasók millióinak szere- tetét és megbecsülését. John Steinbecket a magyar közönség is évtizedek óta a világ- irodalom legjobbjai között tartja számon. Tekintélyét nemcsak nagy hatású művészetének köszönheti, hanem annak is, hogy regényeiben Amerika munka után vándorló, otthontalan napszámosainak emlékezetes típusait alkotta meg. Arról az Amerikáról mondta el az igazságot, amely a nagyvárosok fényei, a gazdagok luxusa és a középosztálybeliek gondtalansága mögött elkeseredett küzdelmet vív a puszta megélhetésért. Steinbeck talán leghíresebb regénye, az Erik a gyümölcs az 1929—1932. es nagy gazdasági válság miatt földönfutóvá nyomorodó földmunkás szegénység forradalmi érzelmeinek, emberibb élet utáni sóvárgásának magával ragadó ábrázolása. Színpadi változatában is népszérű kis regénye, az Egerek és emberek ugyancsak a munka nélkül kallódó, hányódó szegény emberek vágyainak és valóságos életének keserű ellentmondását ragadja meg. Az igazságkereső és -feltáró realizmust ebben a művében különös erővel hatja át az együttérző szomorúság szép költészete. Steinbeck nem reményt vesztett művész. Hősei állják az idők próbáját, nehéz körülmények között is megőrzik szívüket, a tőkés társadalom kegyetlen törvényei ellen lázadó emberségüket. A lélektelenség ellen keltette életre az író magyarra ugyancsak lefordíott Kedves csirkefogó című regényének csavargó alakjait is. Társadalombírálata — ebben és más munkáiban — nem egészen következetes, szándéka azonban félreérhetetlen: a szegények pártján áll, a haladást kívánja; gúnyolja, bírálja és megveti a milliárdosok Amerikáját. A második világháború éveiben is ez az alapállás határozta meg munkásságát. Haditudósítóként vett részt a háborúban, járt a frontokon, Észak-Amerikában, Olaszországban, Franciaországban, Norvégiában. Háborús tapasztalatairól eredeti gondolatokat kimondó, érdekes naplójában számol be; legnagyobb élményéről. az antifasiszta ellenállási mozgalomról pedig gyönyörű kisregényben emlékezett meg. Lement a hold című könyve egy norvég kisvárosban játszódik, de hősei mindazok elszántságát, érzés- és gondolatvilágát kifejezik, akik Európa-szerte fegyverrel a kézben fordultak szembe a szabadság ellenségeivel, a fasiszta megszállókkal és zsoldosaikkal. Erre a könyvre, az Erik a gyümölcsre és az Egerek és emberek megrázó pillanataira emlékezünk, gondolunk. amikor az új Nobel-dí- jast, a művészetében realista, világnézetében antifasiszta John Steinbecket köszöntjük. D. T, Az Állami B u d a p es t Tá n c e gy ü 11 es f fölvételt hirdet J táncosok részére l 14-18 éves korig. Fölvételre jelentkezhetnek mindazok, akik táncos hivatást éreznek, vagy már ilyen Irányú előképzettséggel rendelkeznek (népi táncegyüttes, balettiskola, művészi torna stb.). A fölvétel helye: Kaposvár, Latinka Sándor Művelődési Ház november 8-án 15—20 óráig. Érdeklődni lehet a művelődési ház igazgatóságánál. __________________._________________ (3115) ■ iI 1 I I I ■ ■ s ■ ■ I ■ a 5 I i ■ ■ I ■ ■ B I B B I I I I B B E I M I í I ■ I fl 0 ■ ■ ■ ■ I I I B B 6 I I I B I B fl B B b ■ B B fl 1 pum Befejezetlen maradt az autóbaleset következtében tragikusan elhunyt lengyel rendezőnek, Andrzej Műnknek az utolsó filmje. Vita folyt arról, hogy elkészítsék-e »Az utus- nö« utolsó jelenétéit. Némelyek azon a nézeten voltak, hogy a rendező emlékére befe- jezeUenül hagyják a filmet. Edward DZie- wonski azonban — aki a film televíziós változatában szerepelt — elhatározta. hogy Műnk forgatókönyve alapján elkészíti a film hiányzó jeleneteit. * * * Mauríto Balognlni rendező elhatározta, hogy filmet készít Thomas Mann »Thonio Kröger« című kisregényéből. A filmet Lübeckben forgatják. * * * Pascalé Pétit is eljátssza filmen Cléopatrát. Sokan azt mondják, hogy a szerep azért olyan népszerű, mert nem hiányozhat belőle az a jelenet, amikor Cleopatra fürdővel készül Caesar fogadására, és ruhái lehullanak. * * * Újabb modern Carmen-film Carmine Gallone olasz rendező a Carmen újabb, modern változatát készíti él. Carment Giovanna Ralli játssza. A filmen énekesnő egy kit római kabaréban, és torreádor helyett égy híres motorversenyzőt szeret. Don Jose rendőrfelügyelő. aki elárulja hivatását a szerelemért. Merimée híres novelláját negyedszer filmesítik meg. Az előző változatot. Otto Preminger '►Carmen /Jones-« című alkotását nálunk is vetítették. * * * Francois Truffaut elkészíti az Orfeusz és Euridike modem filmváltozatát Romy Schneider és Oscar Werner főszereplésével. * * * Súlyos gondokkal küzd a nyugatnémet filmgyártás. A mozik bevétele 32 százalékkal esőkként a múlt évihez viszonyítva. Terv szerint 11? filmet kellene a jövő évben forgatni, minden jel arra mutat azonban, hogy még a felét sem tudják elkészíteni. Az oberhauseni fesztivát ion fölvetődött, hogy a tehetségesebb fiatál rendezőket gyakrabban kéllene foglalkoztatni. a produeérek azonban mereven elzárkózó ak a kísérletezésektől. Fellini Amerikásan fog filmezni? Federico Fellini a jövő évben talán az Egyesült Államokban forgat filmet. Ajánlatot kapott ugyanis a Mirish Companytól, és karácsonyra Hollywoodba utazik megbeszélni a föltételeket. Annyit máris leszögezett, hogy a film előkészítését és megvalósítását teljesen az ő belátására kell bízni. * * » Bourvil és Fer- nandel forgatókönyvírót keres. A két színész szeretné egyéniségére for- máltatni Flaubert Bouvard és Pe- cuchet című regényének hőseit. Bourvil Pécúchet-t, Femandel pedig Bouvard-t személyesíti meg.
