Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Szerda, 1962. november X c/L ki a £ ^ ti ú fa maínjavűk A ÉVVEL EZELŐTT TÖR- *TÉNT. Krasznojarszk legszélén, kötetlenül a hatal­mas, városrésznyi területet el­foglaló katonai laktanya mel­lett a hadifoglyok vagy ötven barakkból álló lágere húzódott. A szélső barakkból egy férfi lépett ki. Az osztrák—magyar monarchia kék mundérja volt rajta. Egyenesen a kapuhoz, a zebrasávos őrbódé felé tartott. Amikor odaért, egy cédulát adptt át az őrnek. Az akadoz­va olvasta a sorokat: »Megbíz­zuk Forgács Dezsőt, hogy ék­szereket vigyen a cseh pa­rancsnokságra.« Amikor végig­olvasta a papírt, kezével in­tett az őr: mehet. A láger mű­helyeiben a cipőkrémtől és a fazekaktól az ajtózárig és a jegygyűrűig szinte mindenfaj­ta házi és személyi használati tárgyat csináltak a hadifog­lyok. Ezt tudta mindenki a lá­gerben, sőt az egész város. Ezért nem keltett semmiféle gyanút az őrben Forgács távo­zási engedélye. A férfi hosszasan kanyargóit az utcákon. Amikor megbizo­nyosodott, hogy senki sem kö­veti, a Nyikolajevo nevű kül­város felé indult. Egy rozzant házikó előtt állt meg. A csu­kott ablakokat vastag terítő fedte el belülről. Benyitott az ajtón. A szobában ketten ültek az asztal mellett. Forgács De­zső, a hadifoglyok illegális szervezetének egyik csoportve­zetője titkos Krasznojarszk a nagy forra­dalmi hagyományok városa. Krontstadt a Balti-ienger part­ján, Krasznojarszk pedig Szi­bériában volt az októberi for­radalom előőrse. Ebben a vá­rosban a volt hadifoglyokból szervezett magyar alakulatok az oroszokkal vállvetve har­coltak a szovjethatalomért. A forradalmi orosz proletariátus és az önfeláldozóan harcoló magyarok közös polgárháborús küzdelmeinek egyik hősi epi­zódjáról szól Zs. Kacer krasz- nojarszki újságíró alábbi írá­sa. Kacer sok érdekes anyagot gyűjtött össze az internaciona­lista alakulatok tevékenységé­ről, a magyar kommunisták il­legális munkájáról. A polgár- háború sok szovjet és magyar részvevőjénk visszaemlékezése, a krasznojarszki és a moszk­vai archívumokban talált érde­kes dokumentumok teszik hite­lessé Kacer írását. — Jól haladnak az ügyek — folytatta a tájékoztatást For­gács —, van elég emberünk, csak a fegyver és az egyéb föl­szerelés lesz kevés. A férfi megnyugtatta: — Majd segítünk a fegyver­szerzésben. Gondolom, szeret­né tudni, mikor lesz a tervbe vett fölkelés. Még nem mond­találkozóra jött hatok pontos dátumot. Az ille­hozzájuk a pártbizottság élén álló háromtagú vezetőség kü­lön határozata alapján. Az a megbízatása, hogy állapodjon meg a közös akciókban az új összetételű városi bizottságot képviselő elvtársakkal, mert a korábbi bizottságot Kolcsak po­litikai rendőrsége letartóztat­gális szibériai központi bi­zottság akkorra időzíti a fölke­lést, amikor a Vörös Hadsereg három-négyszáz kilométerre megközelíti Krasznojarszkot. A napokban arról kaptunk híre­ket, hogy az Uralon túl már ta, s így az együttműködés készülődnek a Kolcsak elleni megszakadt. A férfi, aki most szemközt ül vele az asztalnál, a krasznojarszki földalatti mozgalom egyik konspirációs szervezője. A kolcsakista lö­vészhadosztálynak ennél a sze­rény külsejű írnokánál fut ösz- sze a jenyiszeji gubemium il­legális mozgalmának minden szála. — Styinkfn, a partizánegy­ség vezetője arra kért, adjam át maguknak köszönetét — mondta a férfi Forgácsnak. — Nagyon sokat segítettek nekik a magyar elvtársak. A vegyé­szek, akiket a partizánokhoz küldtek Forgács elvtársék, egy nagyszerű tölténygyárat szer­veztek a Tajgában. Ott javít­ják a fegyvereket is. Most mi újság maguknál? — Egy illegális tartalék ez­redet állítunk össze — felelte nagy csapásra. A mi felada­tunk most az erőgyűjtés. Maxi­mális elővigyázatossággal. A városban nemrég több titkos találkahelyünk lebukott, s megszakadtak kapcsolataink a helyőrséggel is. „ K észültek a Kolcsak elleni fölkelésre, még­is váratlanul, hirtelen kezdő­dött a megmozdulás. 1919. július 30-án éjjel arra ébredtek a láger lakói, hegy a kolcsakista helyőrség szomszé­dos laktanyájában golyószórók kerepelnek. Felugráltak a priccsekről, körülnéztek a kör­nyéken, s legnagyobb megle­petésükre sehol sem láttak partizánok megsemmisítésére. A felkelők azonban kritikus helyzetben vannak: a fehér­gárdistáknak sikerült segítsé­get kapniuk a városból, s a kozákok, a tüzérséggel támo­gatott tiszti ezred alakulatai gyűrűbe szorították őket, A magyarok parancsnoksága rövid tanácskozást tartott, hogy megvitassák, mit tegyenek. A segítségadás elől nem lehetett kitérni, hisz különben elpusz­tulnak mind egy szálig a felke­lő orosz elvtársak. Ezért úgy döntöttek, hogy harcba lépnek. De az erők még így is na­gyon egyenlőtlenek voltak. Az erős tüzérséggel és a kolcsakis- ták százaival szemben csak né­hány gyenge, maguk csinálta gépfegyver állt. S nem volt elég lövedék sem. Az egyik gépfegyvernél, amely a felke­lők kitörését és elvonulását fedezte, Kiss Ferenc öntő, a gépfegyveres osztag parancsno­ka hasalt. Jól irányított rö­vid sorozatokkal kaszabolta ; kolcsakistákat. Az utolsó ■ per­cig lőtt, amíg csak a töltény- szalag tartott. Ott halt hősi halált gépfegyvere mellett: A kolcsakisták véres leszá­molást rendeztek. Vadállati kegyetlenséggel lőttek halom­ra ötszáz orosz felkelő kato­nát. Sok embert letartóztattak a fogolytáborban is. A kolcsa­kista gyülevész banda »tábo­ri katonabínósága« Forgács Dezső, Ludvig Kolmann és Dukesz Artúr zászlósokat meg Papp János, Pavel Georg, Al­bin Kra^evszkij és Gáspár Adolf honvédeket halálra ítél­te. S a vérbírák ítéletét hala­déktalanul végre is hajtották. Másnap, augusztus 2-a reg­gelén szibériai mezei virágo­kat láthattak az emberek kivégzettek frissen hantolt kö­zös sírján. Ismeretlen bátor emberek életük kockáztatásé­val ültették oda a virágokat, hogy leróják kegyeletüket az elesett hősök nyugvóhelyén. A kolcsakisták letépték a virágo­kat De a következő nap reg­gelén ismét selymes szirmok borították a sírhalmot ...N EGYVENHÁROM ÉV telt él azóta. Az is­ten háta mögötti sáros Krasznojarszk Szibéria nagy ipari és kulturális köz­pontja lett. A város keleti ré­szén — ahol most új lakóne­gyed nőtt ki a földből, s a hatalmas alumíniumkombinót nácstalanul álltak egymással épül — az egykori hősök kö- szemben az emberek: mit je- zös sírja helyén emlékmű áll, egyetlen őrt sem. Nem egysze- Forgács. — Három zászlóalj- rű dologról lehetett tehát szó. bői áU majd. Gyorsan riadóztatták a vö­—- És honnan vesznek fegy- parancsnokságát. Tá­vért? — Van egy titkos műhe­-1-1 _______i <. 1,' ' öZArtuk/oii <xc. xiüi. j-fc- Mariéi iieiycn einiiitfitiriTU an. 1 ^^, ahol feg^^eket k^a- lenthet ez a lövöldözés, hiszen Aranyié betűk hirdetik rajta: tun, ;.eie.?zeu.1T? , semmiféle értesítést nem kap- »itt nyugszanak, a kolcsakisták székből mar összeállítottunk tak a városból az akció meg_ elleni Arcban életüket áldo­kezdéséről. A vörösezred pa- zó magyar kommunisták.« S rancsnoksága azonnal elküldte az emlékmű talpazatán most a felderítőket, hogy szerezze- is, mint akkor, négy évtized néhány gépfegyvert. ♦A* 2 ILLEGÁLIS MUN- ***' t KÁT, amelyről For­gács részletesen beszélt, vak­merő bátorsággal szervezték meg a fogolytáborban. nek információkat. Nemsokára jöttek is a hírrel: a kolcsakis­ták soraiban fölkelés tört ki. A A kommunista magyar fog- 4. és a 31. ezred katonái meg­lyok rövid idő alatt ügyesen, körültekintően, gondos konspi­rációval dolgozó, erős illegális szervezetet teremtettek, hatá­sos bolsevik agitációt folytat­tak a táborban. Csaknem min­den barakkban volt megbízot­tak, aki nemegyszer még for­radalmi tartalmú előadásokat is tartott társainak. A titkos szervezet munkája nyomán a foglyok mindig pontosan is­merték a lágeren kívüli élet eseményeit, a politikai helyze­tet; szinte minden nap kézírá­sos röplapok jártak körbe a barakokkban. Különösen az ellenforrada­lommal hősi harcot vívó Ma­gyar Tanácsköztársaságról és a Jenyiszej környéki tajgában tevékenykedő partizánok ak­cióiról szóló híreket várták na­gyon a foglyok. A pártbizott­ság Jenyiszej címmel magyar nyelvű kézírásos folyóiratot és illegális újságot adott ki. Ké­sőbb határozatot hoztak vörös­ezred alakítására is. tagadták a parancsot, amely a tajgába vezényelte volna őket a dél ezelőtt, mindig friss virá­gok szirmait simogatja a szi­bériai szél. Fordította: Szatmári Gábor Ruisz György: IDŐS PARASZTASSZONY. Ünnepi megemlékezés a Tanítóképző Intézetben A Kaposvári Felsőfokú Ta­nítóképző Intézetben hétfőn délután 5 órakor emlékeztek meg a növendékek és a taná­rok a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 45. évfordulójá­ról. A műsor első részében Sárdi Lajos vezető tanár mon­dott ünnepi beszédet, méltat­ta a forradalom jelentőségét és hatását. Utána az intézet hall­gatói és tanárai adtak gazdag, tartalmas műsort, ez egyben az iskola belső életéről, törekvé­seiről is hű képet adott. Rövid idő alatt is szép ered­ményt ért el az első évfolyam női kara. A Lenin-dalt és Lendvai, illetve Dunajevszkijí egy-egy művét énekelték Me-, rényi György vezetésével. Aj második évfolyam női karának műsorából - Pecci Hűség című műve emelkedett ki zeneileg kifogástalan tolmácsolásban, Gadányi György vezetésével. Ezen a délutánon szerepelt első ízben az intézet irodalmi színpada. A görög drámairoda­lomból mutattak be gyöngy­szemeket ügyes válogatásban, s részletet Mesterházi Lajos Pesti emberek című színművé­ből. A műsor kiemelkedő élmé­nyét Nagymiklósi József sze­rezte Chopin h-moll scherzójá- nak muzikális tolmácsolásával. Lehota Dezső pedig Bartók Ro­mán táncok című művét adta elő. A népi tánc szakkör is most mutatta be először műso­rát. Az Együd Árpád vezette szakkör leány és fiú táncosai a Leánykarikázót és a Buzsá- ki kopogóst táncolták megér­demelt sikerrel. J. B. venUítálö-i. panaszai Végre egyszer kibeszélhetem ma­gam, elmondha­tom fájdalmamat. Nincsenek rémké­peim, sem üldözé­si mániám. Té­nyek vannak a ke­zemben. Higgyék el, hogy mellőznek a munkahelyemen, fölösleges dolgozó­ként kezelnek. Pe­dig nem vagyok én egy ilyen-olyan ventillátor, öndi­cséret nélkül mondhatom, hogy nem kevés pénzé­be vagyok az ál­lamnak. S a külső­met is meg lehet nézni. A nyár óta va­gyok státusban a kaposvári 1. szá­mú női fodrászüz­letben. Eleinte volt munkám, túl­órázhattam eleget. A kollégák iri­gyeltek, nem volt nálam boldogabb ventillátor az egész megyében. De hol van már a tavalyi hó... Ké­rem, a fodrásznők egy része pikkel rám. Ha az egyik munkába állít, a másik azonnal le­kapcsol. Ellensé­geim már szinte sportot űznek eb­ből. Felkapcsol­nak, lekapcsolnak. Felkapcsolnak, megint lekapcsol­nak. Hát lehet ezt bírni idegekkel? Pedig az én ide­geim fémből van­nak, de ami sok, az sok, még nekem is. Néha majdnem sírok, amikor lá­tom, hogy szegény vendégeken csorog a víz, s maguk a fodrásznők is iz­zadnak a melegtől. Ügy szeretnék csak két percre is munkába állni! Tudom jól, hogy ilyenkor már vi­gyázni kell arra, hogy a vendégek meg ne fázzanak, de én vagyok annyira gyakor­lott, hogy pár pil­lanat alatt elvisel­hetővé tudom ten­ni a levegőt. S ta­lánt még jobban megfáznak a höl­gyek, ha áthevül- ve, izzadton tá­voznak üzletünk­ből. Hát csak eny- nyit akartam mon­dani. Följegyezte: S. M. UTOLSÓ VALLOMÁS Éppen olyan este volt, mint máskor. Az italbolt ajtaja percenként nyílott. Üjabb vendégek jöttek. Odaálltak a pult elé és ittak. Odább egy jó erőben levő, kö­zéptermetű, életerős férfi be­szélgetett egy ismerősével. Amikor kiürült a pohara, oda­szólt a csaposnak: — Még egy pohárral. A beszélgetés zajában észre sem vették, hogy eltávozott... * * * Kiválasztotta kerékpárját, és elindult hazafeléA szembe­jövő tehergépkocsi vezetője az utat figyelte. Ilyenkor, alko­nyat után nagyon kell ügyel­ni a falusi utcákon. A reflektor fényében feltűnt a kerékpáros férfi. Fékcsikorgás, ingatott hangok... valaki fél zoko­gott... A közlekedési járőr faljegy­zésében ez áll: »Jelentem, hogy 1962. október 25-én 18 óra­kor Balatonszabadi belterüle­tén Vajda János kétgyermekes, Balatonszabadi, Táncsics utca 10. szám alatti lakos kerékpár­jával lámpa nélkül, ittas álla­potban közlekedett. Nevezett személy nekiütközött a vele szemben közlekedő VA 20-33 forgalmi rendszámú tehergép­kocsi által vontatott, XD 78-94 forgalmi rendszámú bitumen­keverő hátsó részébe. Vajda Jánost súlyos sérülésekkel szál­lították kórházba, A bűnvádi eljárás folyamatban van.« • » • Szirénázó mentő kanyarodott be a kórház kapuján. A diagnó­zis: életveszélyesen, súlyos sé­rülések. Orvosok állnak a műtőasztal mellett. — Mi a panasza? Halk, alig érthető a válasz. — Mindenem fáj ... Megkezdődik a műtét, köz­ben tovább folyik a beszélge­tés. — Ivott? — Igen. — Hogyan mert egyedül ha­zamenni? — Mentem... csak men­tem ... — Mire emlékszik? — Egy teherautó jött velem szemben. Azt észrevettem, de a pótkocsit nem. Akkor veszí­tettem el az eszméletemet... — Azelőtt is szokott inni? — Ittam... Az orvos homlokán gyöngyö­zik a veríték. Villannak a mű­tőkések. Itt most minden pil­lanat fontos. És akkor újra megszólal a sápadt arcú ember. — Sajnálom, higgyék el, na­gyon sajnálom... Doktor úr... *** / Az orvos; — Mindent megtettünk. Si­került a műtét, volt remény ... A súlyos állapot azonban mást hozott. Három nappal ké­sőbb egy latin szót írtak a kór­lapra. Az egzitus bekövetke­zett ... N. S. Légágyúk oltalma alatt készül a szegedi marhagulyás A Szegedi Paprikafeldolgo­zó Vállalat, amely fokozatosan élelmiszeripari kombináttá ala­kul, bevezette a marhagulyás és a húslevespor gyártását. A nyersihús tárolására igen érde­kes eljárást dolgoztak ki, amelynek fő kelléke az úgyne­vezett légágyú. A megfeledő hő­fokra lehűtött levegőt az ágyú- szerűen kiképzett különleges berendezéssel közvetlenül a húsra fúvatják, így nincs szük­ség a hűtőkamrákban szokásos bonyolult és költséges csőrend­szerekre. Az alacsony hőmér­séklet előállításához 50 száza­lékkal kevesebb villamos ener­gia kell, mint a hagyományos módszerekkel. A légágyúval fölszerelt üzem­rész építkezése megkezdődött, és jövőre, az üzembe helyezés után, 30 vagonnal tudják növel­ni a gulyás és húslevespor gyár­Túl jól sikerüli tréfa Egy stockholmi kereskedő nemrég nagy köztiszteletben áüó hat ismerősének tréfá­ból az alábbi táviratot küld­te: »■Minden kiderült, mene­külj!« A táviratnak meglepő ha­tása volt: a hat jó hírű isme­rős közül öten még aznap külföldre távoztak... * * * Egy tojásból két kiscsirke A baromfitenyésztésben ritkaságszámba menő ese­mény történt a derecskéi kel­tetőállomáson : egy tojásból két kiscsibe bújt ki. A piciny állatokat, amelyek egészsége­sek, életképesek, különleges elbánásban részesítik, és a keltetőállomáson nevelik föl. * * * Nudista himnusz A Nemzetközi Nudista Tár­saság elhatározta, hogy him­nuszban fejezd ki a mozga­lom eszméit. A himnusz e szavakkal kezdődik: »Mezte­lenül állunk a napon.« * * » Az óceán áldozatai Tavaly 189 hajó süllyedt el a tengerek hullámaiban. Minden elővigyázatossági rendszabály ellenére sem si­került a tengeri katasztrófá­kat kiküszöbölni. Egyedül Ja­pán 23 hajót — összesen 22 078 bruttoregiszter tonna tartalommal — veszített el a múlt évben. Ugyanakkor 22 angol, 9 görög és 9 ameri­kai hajó süllyedt eL Kétmázsás könyv A világ legnagyobb és leg­súlyosabb könyvét, amely 210 kilogrammos és 160 olda­las, Genfbe szállították, rövi­desen kiállítják. A »hatol- mos« mű pergamenlapokra írt részleteket tartalmaz Já­nos jelenéseiből, továbbá írá­sokat és illusztrációkat Ros­tand, Cocteau, Giono, Foujir ta, Buffet és Dali tollából. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VALLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka & u. ft.

Next

/
Thumbnails
Contents