Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-04 / 259. szám

Vasárnap, 1962. november 4­3 SOMOGYI NEPEAI» Öthónapi munka Nagyatádon ebben az évben, rohamos fejlődésnek indult a kereskedelem: önkiszolgáló ci- pőbolt, önkiválasztó divatáru- szaküzlet, háztartási, papír- és dohánybolt nyílt, s hozzáláttak a ruházati bolt átalakításához és szakosításához. Az előrehaladás azt kívánja a kereskedelem dolgozóitól, hogy tanuljanak, az eddiginél behatóbban foglalkozzanak szakmai kérdésekkel, ismerjék meg a gazdaságos munka föl­tételeit. Ez a gondolat vezérel­te azokat a kommunistákat, akik lljics József párttitkárral, a ruházati bolt vezetőjével az élen elhatározták, hogy meg­alakítják a nagyatádi keres­kedelmi dolgozók pártszerveze­tét. Ügy gondolták, hogy a pártszervezet képes lesz elő­mozdítani a dolgozók képzését, az eredményesebb munkát. Hogy nem tévedtek, azt az azóta eltelt öt hónap igazolta. Ezalatt a mintegy száz kereske­delmi dolgozó örömmel ta­pasztalhatta, hogy a pártszer­vezet felkarolt sok mindent, ami addig gazdátlan volt. Meg­indították a politikai iskolát, a kommunisták kezdeményezé­sére megszervezték a boltveze­tői tanfolyamot, hogy csak egy­két dolgot említsünk abból, ami a pártszervezet megalaku­lása óta történt. De talán nem, is annyira a merhető eredmények a legfon­tosabbak. mint inkább az az egészséges légkör, amelyet a pártszervezet alakított ki: a többre törekvésnek az a szel­leme, amely áthatja a kommu­nistákat, és példájuk nyomán a pártonkívüliek többségét is. Üj munkastílus honosodott meg. Mindennek nagyban kö­szönhető, hogy a múlt félévben egyetlen boltban sem számol­tak el hiánnyal. Az öt hónap mérlege azt mu­tatja, hogy a kommunisták ke­mény és céltudatos munkát vé­geztek. Amikor a napokban el­ső ízben számolnak be tevé­kenységükről a községi párt- bizottságnak, nem kell szé­gyenkezniük, lesz mit monda­niuk. Ennek ellenére nincse­ttek magukkal megelégedve, >nég többet akarnák tenni. A pártbizottságtól kérni akarják továbbra is azt az elvtársi se­gítséget, amelyet eddig kapták. Hisz kétszeres sikert lehet el­érni, ha a községi és a válla­lati vezetők támogatják a kez­deményezéseket, megértésre találnak a pártszervezet tagjai. Ha a Somogy megyei Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat is úgy segítené a pártszerveze­tet, mint a községi pártbizott­ság és a Somogy megyei Ipar­cikk-kiskereskedelmi Vállalat vezetői teszik, akkor a jövőben még szebb eredményről számol­hatnak be Sz. N. Egy szabály megsértésén múlott • • • Szabó Józsefné, a Kutasi Állami Gazdaság dolgozója azzal a panasszal fordult a szerkesztőségünkhöz, hogy mél­tatlanul helyezték át más munkaterületre, igazságtalanul bántak vele. Részletes vizsgálat után kiderült, hogy nincs egészen igaza, de ebben nemcsak ő a hibás. Szabó Józsefné augusztus 26-ig egyhónapos betegsza­badságon volt. Amikor mehetett volna dolgozni, megbetege­dett a kisfia, nem hagyhatta egyedül. Szóban bejelentette Rú­zsa Ferenc brigádvezetőnek, hogy fia betegsége és az otthon körüli teendők miatt nem dolgozhat. Ennek ellenére az el­számoláskor a brigádvezető 14 igazolatlan munkanapot írt be neki, emiatt elesett a fizetett szabadság jogától is. Ebiből pa­rázs vita, éles hangú szóváltás kerekedett, végül is panaszo­sunkat — aki eddig a tehenészetben dolgozott — a növény- termelési munkákhoz irányították. Hogy az utóbbi intézkedés helyes volt-e vagy sem, azon lehet vitakozni. A gazdaság tehenészetével hosszú ideig sok baj volt, s azéirt állították oda vezetőnek Rúzsa Ferencet, hogy rendet teremtsen. A brigádvezető eredményesen dolgo­zott, s tehenenként mintegy 600 literrel nőtt az évi tejho­zam. Szigorúan föilépet a hibák megszüntetése végett. Eb­ből adódóan — mint mondotta — a nődolgozókkal gyűlt meg a legtöbb baja pletykáik, intrikáik miatt. Ezért szíve­sebben veszi, a tehenészet körüli tennivalókat férfiak lát­ják el.- Szabómét a gazdaság vezetőinek beleegyezésével he­lyezte át a növénytermeléshez. Ehhez a gazdaság vezetőinek a dolgozókkal való szerződéskötés alapján joguk van. Az eset mégis elgondolkodtató és tanulságos. Hiszen el­kerülhető lett volna a vita, s Szabóné megmaradhatott vol­na a tehenészetben. Tiz év óta, amióta a gazdaságban dolgozik, ilyen természetű nézeteltérése még nem volt. Egyetlen sza­bály meg nem tartása okozta most a bajt. Ugyanis akkor cselekedett volna helyesen, ha kisfia megbetegedésekor or­vosi igazolvánnyal tanúsítja, hogy a gyermek ápolásra szo­rul, s kéri, hogy ezért a gazdaság — ha mást nem — fi­zetés nélküli szabadságot adjon neki. Ha ez az igazolvány megvan, akkor nincs igazolatlan mulasztás, nem kerül sor a durva hangú szóváltásra. De ebben nemcsak Szabóné hi­bás, hanem a brigádvezető is, mert nem figyelmeztette ide­jében az asszonyt a szabályos eljárásra. A gazdaságban nem ez volt az első eset, hogy szóbeli bejelentés miatt igazolatlan napokat kellett beírni a mun­kalapokra. Munkatársai, emberbaráti kötetességböl szólni kellett volna előzetesen Szabónénak, hogy milyen következ­ményekkel jár, ha nem tartja meg a szabályokat, Tanulhat ebből az esetből ő is, más is. V. M. NEMZETKÖZI SZEMLE Nem finom szemcsékként peregtek az események a múlt héten a történelem homokóráján, hanem súlyos rögökként hullattak, és bizony nagy ügyességekkel kellett egyik-mási­kat átigazítani az államférfiül mértékletesség szitáján, hogy el ne torlaszolja és föl ne borítsa a világtörténelem folyá­sát. Korszakok sorsát eldöntő napokat éltünk át, és meg­könnyebbülten sóhajtott fel a világ, amikor a figyelem, illetve a fősúly a Karib-tengeren felvonuló hadi- és repü- lőgép-anyahajókról a didplomáciai tárgyalótermek felé tolódott el. A héten több olyasmi tö rt ént, ami egyébként bősé­gesen foglalkoztatná a külpoli­tikai közírókat. Fontos ese­mény volt például a francia egyszemélyi uralom kiépítésé­ben a vasárnapi népszavazás. Ezen a listába vett szavazók kisebb fele mondott csak igent a tábornok-elnök alkotmány- sértő elnökválasztási javasla­tára, mégis az urnákhoz járu­lók több .mint hatvan százalé­kát jelentette ez a szám, s így elég ahhoz, hogy De Gaulle folytathassa a köztársasági in­tézmények elsorvasztását. Ha­sonló jellegű a Párizs-Bonn tengely másik oldalán végre­hajtott akció, a népszerű Der Spiegel vezető szerkesztőinek letartóztatása egy katonai vo­natkozású cikk miatt. Az írást látták ugyan a felelős állam­vezetők, de most mégis az atomháborút és általában az agressaív politikát ellenőrző körök elnémítására akarják felhasználni. Nem más ez a terrorakció, mint a szabadság- jogok maradványainak felszá­molását célzó »szükségállapot­törvény-« gyakorlati alkalma­i > iiitlflllii Befejezéshez közeledik egy takarmány-szárító és -keverő üzem építése a Kaposvári Állami Gazdaság sántosi telepéin. A hatalmas épületben külön helyiségekben tárol­ják, szárítják és keverik mjd az etetnivalót, zása mar törvényerőre .emel­kedés előtt. De térjünk vissza a nemzet­közi életet foglalkoztató fő problémához. A második vi­lágháború vége óta bekövet­kezett e legsúlyosabb válság­ban a múlt hét végén egymást érték az amerikai elnök és Hruscsov miniszterelnök üze­netváltásai. Ezeknek lényegét így foglalhatjuk össze; »Bele­egyeznénk megfelelő intézke­dések meghozatalába az ENSZ- en keresztül, hogy biztosítható legyen az alábbi kötelezettsé­gek folyamatos teljesítése — írta Kennedy —: a) Az érvényben lévő vesz- tegzár-intézkedések gyors megszüntetése: b) annak szavatolása, hogy nem éri támadás Kubát. »És a szovjet kormányfő máris azt válaszolta, hogy e szavatosság alapján kormánya rendelke­zést adott ki a Kubában fel­állított, az amerikaiak által támadónak minősített katonai berendezések leszerelésére és a Szovjetunióba való vissza­szállítására. »Ily módon az önök által adott biztosítékok és a mi leszerelési parancsunk alapján úgy tűnik, megvannak az összes szükséges föltételek a felmerült konfliktus rende­zésére« — hangsúlyozza Hrus­csov. Az aggódó emberiség meg­könnyebbüléssel láthatta, hogy a nagyfokú bizalmat sugárzó lépés eredményeképpen a vál­ságos helyzet megoldását már nem a katonai rendszabályok végzetes módszerévei, hanem a tárgyalóasztalnál keresik. A szovjet kormány mélységes fe­lelősségérzettől áthatott nagy­vonalú politikája, a békeerők világméretű megmozdulása, a semleges országok összefogása és ennek nyomán az ENSZ ügyvezető főtitkárának, U Thantnak a közvetítése, olyan felelős közéleti személyiségek, mint Russell angol tudós kiál­lása, a szakadék széléről a tár­gyal ótermekbe kényszerítette e problémát. S ezt követték U Thant és a megoldás meg­gyorsítására külön New York­ba utazó Kuznyecov szovjet külügyminiszter-helyettes, va­lamint Stevenson amerikai fő­delegátus külcsönös megbeszé­lései. Fidei Castro meghívta« az ügyvezető ENSZ-fötítkárt, és leszögezte kormányának állás­a gazdasági blokád megszünte­tését, a szigetország ellen irá­nyuló mindenfajta felforgató tevékenység és terü-letsértések megszüntetését, végül a guan- tanamói támaszpont kiürítését. A főtitkár szerdán két napra a kubai fővárosba utazott — látogatása idejére az ameri­kaiak ideiglenesen megszüntet­ték a blokádot —, és tárgyalá­sainak egyik célja az volt, hogy megszervezze az ENSZ közreműködését a válság ren­dezésére, másik feladatának .pedig azt tekintette, hogy meg­egyezzen a biztosítékokban, amelyeket az Egyesült Álla­mok adni fog Kuba szuvere­nitásának szavatolására. Castro közölte is, hogy csak e garan­ciák megadása esetén engedhet ENSZ-megfigyelőket hazájába. U Thant csütörtökön vissza­tért New Yorkba, és elmondta, hogy megbeszélték az ENSZ közreműködésével kapcsolatos problémákat, és a tárgyalások folytatódni fognak. Közölte, értesült arról is, hogy a fegy­verrendszerek leszerelése pere­tekig befej«ződik. Ugyanezen a napon indult el Havannába Mikojan, a szovjet miniszter- tanács első miniszterelnök-he­lyettese, hogy a nemzetközi helyzetről tárgyaljon a kubai kormánnyal. Nem kétséges, hogy e rangsorban Hruscsov után álló államférfi egyik leg­fontosabb feladata összhangba Hozni a mai új helyzetben a két ország külpolitikáját. A hírek szerint Mikojan a havannai megbeszélések befejezése után újból megáll New Yorkban, s így tárgyalásai a nemzetközi helyzet alakulásának fontos té­nyezői. A Szovjetunió békeakara­tának e legutóbbi megcá­folhatatlan bizonyítékai min­den eddiginél meggyőzőbb pél­dát mutattak arra, hogy jó szándékkal a legsúlyosabb vál­ságot is meg lehet oldani. 'Ezt megkönnyebbüléssel és elisme­réssel állapították meg világ­szerte. Egyes amerikai és más nyugati lapok úgy igyekeztek feltüntetni a megfontolt szov­jet lépéseket, mint Kennedy -keménykezű diplomáciájá­nak« győzelmét. De ma mái’ az Egyesült Államok józan körei is világosan látják, hogy _ _a Szovjetunió semmit sem tágí­tott azon az álláspontján, hogy mindenképpen szavatolni kell Kuba területének integritását a belügyeibe való be nem avatkozást, s éppen erre kapott a legutóbb ígéretet az Egyesült Államok elnökétől. Van is már mit hallgatnia emiatt Kennedynek választási el­lenfeleitől, a köztársasá­gi pártisíktól. Persze most arról van szó, hogy az ameri­kai ígéreteket valóban a sza­****** VADÁSZ FERENC: hogy apám nyulakat tartott, azokból kertit hús az asztalra. De — így mesélték az öregek — jó volt a nyúlnevelés más­ra is. Annak ürügyén járha­tott hozzánk akkoriban baráti társaság: néhány fölmentett bányász és egy-két idősebb. Eleséget hoztak vagy vittek, meg nyulat cseréltek, s be­volt a hangulat, ezzel etettek szül tanúin!. Rt meg már a Pestről jött vagányok... Puskinpál tartok. Adrián Proc- Ütközben, míg Okinawára horev koporsókészítő történe- eljutottam, sok mindent lát- tét olvasom. Különös múlt tam ebből a modern világból, század eleji figura. A hazai képek, az emberek Várpalotán a Hársfa utcá- arcvonásai összekuszálódtak ban egyszer egy szovjet kato- emlékezetemben, a hangjukat na megszólított. Azt kérdez- elfelejtettem. S most nem tu- te, mi újság. Barátságosan kö­döm meglátni Vili kislányát, zeledni akart. Rokonszenves, szeltek, susmusoltak, politizál- Julit. Akkor tizennégy éves fiatal gyerek volt. Szerettem tak, míg anyám figyelt, hogy volt. Ma? Üzen nekem: eszem- volna válaszolni, de nem tud- ne zavarja őket senki. Apám- be juttatja a halászcsárdát, a tam, csak a vállam vonogat- nak sose voltam elég figyel- a cigányzenét meg mindent, tam. Kezet fogott velem és mes és érdeklődő hallgatója. Már élesen látható, kitapint- elment. Mintha szomorú lett Pedig arra is emlékeztem, ható valóság nekem itt mind- volna, hogy nem értettem amikor az utolsó háborús té- az, ami egykor otthon álom- meg. Kár, hogy nem lettünk^® len a csendőrök bányászokat kép: Amerika, a tenger, a fel- barátok, kísértek a laktanyába. hőkareolók, a meseszép autók, Goszpogyin Kyrillt, a pontját. Követelte a katonai és vaknak megfelelő tettek köve­tik-e, s éppen ezt kell a világ közvéleményének éber figye­lemmel kísérni. De talán ugyanilyen vagy még fontosabbak a kubai ese­ményekkel kapcsolatban fel­merült távlatok, amelyekről ma már bőven olvashatunk olyan vezető nyugati lapokban, mint az angol Times és mások, vagy amit nyíltan hangoztat­nak az osztrák és más haladó­szellemű körökben: újabb csúcstalálkozón kell megtár­gyalni a leszerelés és az atom­kísérletek megszüntetésének kérdéseit. Wilson, az Angol Munkáspárt külügyi szakértő- a parlamentben mondta: »A múlt heti események után nyelv- <[ miért ne válhatna — az Egye­Csak a szólította hangos riadalom Apám nem az. Olyannak vissza a köz- nézi az életet, amilyen a va­ségbe. Szerencsétlenség tör- lóságban. A sorsa megedzette. tént a bányában. Negyvenkét Ezért nem akar nekem se társa halt meg ezen a na- megbocsátani. Ezért a konok pon. Egyedül ő maradt élet- hallgatása. Megtagadott. Pe- ben. Azóta — mondta — dig milyen nagyon szeretett, egyetlen július harmincegye- Kicsi dolgokban sose volt kér­őikén sem szállt le a bányá- lelhetetlen. Elnézte sok hibá­ba se Tokodon, se Várpalotán, mat. A bort ő nem veti meg. a lüktető, zakatoló világ. Más- tanárt megamra haragítottam. 4 sült Államok kiyetelevel Apámat is odavitték. Csak milyen, egészen másmilyen Sasorrú, ápolt vörösszőke sza-faz egész amerikai szárazföld nyöszörögni és sírni tudtam, ez a valóság, mint amilyen- kálit Visel, lovaglónadrágost atomfegyvermentes övezetté, pedig nem sokkal később, ami- nek álmunkban láttuk. negyven körüli férfi. Azt ma- { cserébe olyan övezetek megte­kor megjelent az első tank... Az életemről gondolkodom, gyarázta angolul: a katonai ? rendeséért,^ melyek földrajzi- A csendőröktől mindenkit félt. Tegnap Berenike észrevett, szolgálat erkölcsi alapja az a|'aS hasonló viszonyban lenné- Szaladtarti a nyomukban di- »... bye, bye!« — ennyi az törekvés, hogy minden népíne^ a Szovjetunióval?«, vagyis deregve a rongyos, vékony egész mondanivalója. Azt hi- felkészüljön hazája védelmére. \ magyarul mondva, ma már-------->- ------ Ezzé! egyetértettem. {vezető nyugati politikusok !« A háború után került Mol­nár Vili Veszprém megyébe. Igazolatlanul marad távol a munkából az ón huszadik születésnapomon. De már ismerte az igazga­tó is, a párttitkár is azt a his­tóriát. Elnézték neki a mun­kafegyelem ismételt megsér­tését: »A bányász babonás« — mondották. A bányász babonás? Ha a kelleténél többet iszik, akkor is legföljebb jókedvű, a szokottnál többet beszél. Olyankor elérzékenyedik, könny fátyolozza a szemét, és a múltat emlegeti. Gyakran rosszallotta, hogy ezt én nem nagyon értettem. Nem hatottak rám túlságosan ruhában. Tudtam ezekről a régi ke­serves napokról, de ötvenhat­ban már semmit se tiszteltem. Apám se hallgatta el, mi a rossz, de azt tartotta, hogy több a jó. Én elzárkóztam minden magyarázat elől, s ha az eredményeket említették csak hajtogattam: »Nem a szocializmus adta, hanem a mai kor.« Azt ismételgettem, hogy olyan modem világban a régi históriák. Pedig tudtam, élünk, amikor építkez-s, öl- hogy régebben nagy volt ná- tözködés, televízió, sőt autó lünk a szegénység. Azt is, is mindenkinek kijár. Ilyen szí, jenki vagyok. Japán az a lány. Külsőleg miss, de a szí­vében japán. Neki idegen Amerika. Nekem... Telnek a napok. Tegnap a lövészeten nem jeleskedtem. Puskagránáttal lőttünk. The rifle granade — szétrobbanó lövedékű, nagyon explozív, magas röppályájú fegyver. Tankelhárító, de kvserődök, bunkerek elleni támadásra is alkalmazható. Gyengék voltak a találataim. Előző este sokáig olvastam. Otthon nem smakkolt oro­prédiká­1 nyíltan hangoztatják, hegy 'szükség van a fenyegető katc- 1 nai témaszpontrenöszerek meg­* szüntetésére, atomíegy vermen * tes övezetek megteremtésért •a leszerelésre. Ide vezette el r 'kubai válságban tanúsított kö- 'vetkezetes és megfontolt szöv­őiét politika a világ tudatát, s ha mindazok az erők, amelyek la békés együttélés elvét vall- a nemzet telkéből fakadó'iák, összefognak, akkor az el- * következő tárgyalások bevezet ­Aztán hosszabb ciót tartott. — A hadsereget — mondta — nemzeti lelküfettel kell megtölteni. Minden hadsereg-1 ben a szóban forgó nemzet lélkületének, vágyának, szó-' kasainak kell lüktetni, külső, formáiban a nemzet színei-i nek, művészetnek kell kifejlődnie. (Folytatjuk.) { hetik a Kelet es a Nyugat nagy problémáinak rendezését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents