Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-25 / 276. szám

Vasárnap, 1962. november 25.

3

SOMOGYI NEPIiAV

Befejezte munkáját az MSZMP VIII. kongresszusa

(Folytatás az 1. oldalról.)

vést — megőrzi, és tovább erősíti, akkor a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó terveink sorra, rendre és még reményeinknél előbb fognak teljesedni.

A munkásosztály és a parasztság helytállásáról szólva tulajdonképpen szólottám a magyar értelmiség jelen ;ős többségének helytállásáról is, mert ahol termelőmunka folyik, ott mindenütt vannak értelmiségig dolgozók is. Elmondhatjuk, Hogy többségük öntudattal, b\zakodással, lelkesedéssel munkásainkkal, parasztjainkkal egy sorban dolgozott, és az eredményekre büszke lehet.

Meg kell még említenem mint a politikával való egyetértés, a párt iránti bizalmat bizonyító nagyon fontos tényt, hogv milyen nyugodtan viselkedett a magyar nép kritikus helyzetekben. A múlt év augusztusában—szeptemberében az imperialisták méregkeverésének eredményeképpen nagyon kiéleződött és kritikussá vált a helyzet a nyugat-berlini kérdésben. 'Most. az elmúlt hetekben az USA agresszív lépései következtében még kritikusabb, élesebb volt a nemzetközi helyzet. Az emberek mindkét alkalommal tudták, hogy a helyzet komoly.

A munkában, a magatartásban, az általános, hogy úgy mondjam, szo- t 'ista fegyelemben nagyszerű vizsgát tett a magyar nép.

Akinek volt alkalma szippantani egy kicsit ezekben az időkben a nagy és erős kapitalista országok légköréből, tudja, hogy ott a meggyötört nép ezekben a napokban valósággal idegbeteg volt A mi népünk magatartása nagyszerű, öntudatos volt. Gondoljanak az ez év október 23-i," 24-i, 25-i súlyos helyzetre. Az emberek a gyárakban, a hivatalokban, az irodában, a földeken nyugodtan dolgoztak. És miért? Mert jó tapasztalatuk van pártunk és a nemzetközi munkás- mozgalom helyes politikájáról. Mert — ahogy a mi népünk nevezi — a hruscsovi politikában, »Hruscovék eszében« lehet bízni. Ez a közvélemény Magyarországon. Ez egyetértés és szolidaritás azzal a politikával, amit mi tudományosan úgy nevezünk, hogy marxista —leninista, kommunista politika — mindenféle revizionista és dogmatikus torzítás nélküL (Nagy taps.)

Beszélnünk kell hadseregünk helytállásáról is. A hadsereg életét a dolog természeténél fonva a közvélemény kevésbé ismerheti. De akik ismerik a hadsereg felkészültségét, szellemét, egyetérthetnek azzal, hogy

a legnagyobb elismerés illeti honvédségünket.

A személyi állomány felkészültsége megfelel a korszerű technika által támasztott magas követelményeknek. Hadseregünk politikai szellemét jellemzi, hogy amikor a berlini kérdésben tavaly feszültté vált a helyzet, a katonák többsége önkéntes elhatározás alapján kijelentette: kész a tbvábbszol- gálatra. Az idén a katonáknak nagy része ugyancsak megbeszélte a helyzetet, és a leszerelés előtt állók kijelentették, hogv készek tovább szolgálni. Nem kevesen jelentkeztek önkéntesnek Kubába, Ez is hozzátartozik hadseregünk, katonáink politikai és hazafias magatartásához. (Nagy taps.)

Mindez együttvéve meggyőző és nem vitatható bizonyítéka annak, hogy

pártunk politikai irányvonalával nemcsak a kongresszus küldöttei, hanem egész párttá "sásunk. nemcsak a magyar munkásosztály, hanem az egész dolgozó nép legszélesebb tömegei egyetértenek. helyesük és támo- , gatják azt.

És ami szintén nasyon ió: már nem is foglalkoztatja őket az a sondokt, hogy ez a politika yalamilyen irányba változhat

Az a kötelességünk, hogy a »épnek ezt a bizonyosságát

még jobban megerősítsük. A mi marxista—leninista politikánkban nem lesznek cikcakkok, sem kitérők, sem törések. Az a feladatunk, hogy ezt a helyes politikát szilárdítsuk, fejlesszük, és következetesen alkalmazzuk az élet minden területén.

Kedves elvtársak! A kongresszus több mint hatvan testvéri párt küldöttségének állás- foglalásit hallgatta meg. A testvérpártok képviselői kijelentették: a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáiát marxista—leninista politikának, helyes politikának tartják, egyetértenek vele, és szolidárisak pártunkkal.

Mindez azt jelenti számunkra, kongresszusunk számára, hogy

két jogos kritikusunk: a magyar munkásosztály, a magyar nép, valamint a nemzetközi munkásosztály, a nemzetközi forradalmi kommunista világmozgalom azt mondja a v mi politikánkra, hogy ez marxista—leninista, kommunista politika, helyes politika.

Az internacionalizmussal kapcsolatban felvetődött az is, hogyha a helyi érdek és az általános érdek ütközik, akkor az általános, a leommunista világmozgalom érdeke a döntő és a fontosabb. Egyetlenegy országban sem létezhet olyan győzelmes kommunista forradalom, amely a kommunista világforradalom rovására, annak gyengítése árán erősödhetne. Mert ha a kommunista világforradalom valamelyik párt lépése vagy elhatározása következtében gyengül, akkor az illető párt alapjai is meginognak. Nem lehet egy adott országban sem a világ kommunista mozgalmától ellentétes irányban erősíteni a kommunista mozgalmat. (Nagy taps.)

Ha mi saját pártkérdéseinkre, a szocializmus építésének hazánkban felvetődő kérdéseire helyes marxista—leninista választ adunk, az egyúttal a kommunista világmozgalom érdekeinek is megfelel. Az érdekek rendszerint akkor ütköznek, amikor a kérdésre adott válasz nem felel meg pontosan a marxista—leninista elveknek.

A mi népünk érdeke egyetlen lényegbe vágó kérdésben sem ütközi a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista világrendszer érdekeivel, hanem egybeesik azokkal.

Önök hallották itt testvérpártjaink képviselőit, akik jószí wel, kommunista meggyőződéssel mondták, hogy eredményeink őket is erősítik. Mi szintén azt mondjuk, hogy a szovjet nép, a lengyel, a kínai, a bolgár — bármely szocializmust épitő — nép eredményei a mi népünket is erősítik. Nagyon jó az, hogy nemcsak a saját marxista vizsgálódásainkból merített meggyőződés alapján, hanem a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály véleménye alapján is jóváhagyást nyert és nyer a mi fő politikai vonalunk.

Végül meg szeretném említeni — nem mint döntő tényezőt, hanem mint tünetet — a kapitalista világ vélekedését pártunk politikájáról.

Ügy tűnik, hogy a kapitalista Nyugat, az imperializmus fő erői mintegy másfél-két esztendeje taktikát változtattak a Magyar Népköztársasággal szemben. Addig a taktika lényege a bojkott, az izolálás, a megsemmisítés, a likvidálás, a tudomásul nem vétel volt. Aztán új taktikát választottak, feltehetően azért, mert rájöttek, hogy a régivel semmire sem mennek. Az új taktika az — és ezt a nyugati világ szóvivői nemegyszer meg is mondják —, hogy tudomásul veszik, hogy az MSZMP megnyerte a nép jelentős részének a támogatását. • Magyarországon a helyzet jó a közszellemet illetően is, az emberek életviszonyait, munkakörülményeit illetően is — a Magyar Népköz- társaság erős. Ezt tudomásul kellett venniük, és ezzel mint realitással számolniuk kell. Ez jó és okos elhatározás részükről. Most igyekeznek érintkezést teremteni, fellazítani az eddigi merevséget.

Itt van bizonyos találkozási pont az ő taktikájuk és a mi politikánk között. Mi a békés egymás mellett élés, a normális diplomáciai kapcsolatok, a rendes kereskedelmi kapcsolatok, a kultúrkapcsolatok, az utazás, a turistaforgalom hívei vagyunk. Ebben van érintkezési pont. Mi az ő taktikájukra azt mondjuk: állunk elébe. Véleményünk szerint,

ha az emberek nemcsak egyszerűen a külső látszatot hasonlítják össze, hanem a tartalmat is megnézik, és gondolkodnak is, inkább lesz valaki a kapitalizmus hívéből a szocializmus híve, mint fordítva.

Mi hiszünk eszméink győzelmében. A helyzet ma az, hogy a világon hozzávetőleg negyven- millió ember van a kommunistáik önkéntes harci szervezetében, a kommunista pártokban, a marxista—leninista pártokban, és körülbelül egymil- Iiárd ember már a gyakorlatban dolgozik, tevékenykedik a szocialista társadalmi rend építésén. ötven évvel ezelőtt kevesebb volt a szocializmus, a kommunizmus híve, mint ma. Ötven év múlva nem kevesebb lesz, mint most, hanem több. Mi nem félünk a kapitalisták mostani taktikájától sem. Az a véleményünk, hogy vitával is gvőzzük, ha kell. Sőt, üdvözöljük a vitát, az érintkezést, a kereskedelmet. A békés versenyt ez egy kissé élénkebbé teszi, és azt gondoljuk, ez nem is árt.

Itt van például a Nyugat - rópai Közös Piac. Nyom' akarnak ránk gyakorolni ezz Ezt persze már az arr:?." monopolista körök is S«'* ták, embargónak neve ' '■ mi lett az eredmény? Nr tudták végrehajtani mert szövetségeseik egy része nem követte őket. Nekünk pedig kissé jobban kellett dolgoznunk. Olyan iparágakat hoztunk létre és teremtettünk meg, amelyek azelőtt nálunk nem léteztek.

Léhet, hogy most egy kicsit meg akarnak szorongatni minket a Közös Piaccal, de az sem olyan nagyon rossz, mert ha jól körülnézünk országunkban, ha megnézzük a lehetőségeket, és ha a szükség is rá- kényszerft egy kicsit, akkor gyorsabban tudunk dolgozni. Ez a tapasztalat.

Nem felünk mi sem az érintkezéstől, sem a versenytől. Meggyőződésünk, hogy a mi rendszerünk kiállja a versenyt.

Kapitalista kritikusaink általában — úgy látszik — pozitívan értékelik eredményeinket. Kongresszusunk is foglalkoztatja őket. Itt is voltak nyugati újságírók az első napon. Megnéztem a legnagyobb nyugati sajtóügynökségek és lapok állásfoglalásait. Csak a leglényegesebb megállapításaikat ismertetem. Azt írják, hogy az MSZMP VIII. kongresszusa nyugodt légkörben kezdte meg munkáját. Azt is írták, hogy szenzáció, drámai fordulat nem várható. Egy nagy nyugatnémet hírügynökség tudósítója, úgy látszik, azt hitte, hogy itt szőrös mellű, kacagány- ba öltözött, furkósbottal járó embereket talál, mert azt írta, hogy a kispolgári ízlés látható a kongresszusi küldöttek öltözködésén. (Derültség.)

Érintenek néhány kérdést, amely a vitában felvetődött. A kérdések jelentős részénél egyszerű megállapításra szorítkozom, mivel ellenvélemény nem volt. De az egyetértés megái* iapítása hasznosnak tűnik.

Az első ilyen kérdés: kongresszusunk teljes mértékben helyesli a párt ideológiáját, azt, hogy megtisztítottuk a revizionista és a dogmatikus torzításoktól, azt, hogy a párt a továbbiakban is kötelességének tartja a kétfrontos harcot.

Meg kell állapítani, hogy

pártunkban teljes az egyetértés a személyi kultusz to—Oncofnak megítélésében.

Nemcsak a kongresszus küldöttei. hanem egész párttagságunk fontos és fő köteles6éf>'é- nek tartja, hogy a személyi

kultusz mindenféle — akár a gondolkozásban fellelhető — maradványát is leküzdje. A párt győzelmes harcának egyik fő feltételét abban látja, hogy pártunk megalkuvás nélkül gyökeresen leszámolt a személyi kultusszal. (Nagy taps.)

A másik nagyon fontos tény, hogy kongresszusunk helyesli, támogatja pártunk szövetségi politikáját,

amelynek elvi-politikai alapja és célja a szocialista társadalom teljes felépítése. Ez most a mi osztály harcunk döntő és központi kérdése. Minden cselekedet, ami a szocializmus teljes felépítését mozdítja "elő, osztályharcos cselekedet. Akkor mérjük a halálos, a végleges és az utolsó csapást hazánkban a kapitalista rendszerre, ha ezt a feladatot megoldottuk. Ez az osztályharcos feladat minden magyar kommunista és minden magyar dolgozó számára.

Szeretnék néhány szót szólni egy elég nagy zajt okozott jelszóról. Arról a jelszóról van szó, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Az -első és a legfontosabb, amit itt a kongresszuson is le kell szögezni, hogy ez a megállapítás természetesen nem tudományos tézis, hanem egyszerűen politikai megállapítás, ha úgy tetszik, agátációs jelszó is, amely emberek viszonyára, nem pedig világnézetére vonatkozik. Az ideológiában ez a jelszó használhatatlan.

Az ideológiában nem lehet válogatni ellenséges vagy nem élesen ellenséges között. Ellenséges minden elmélet. amely nem marxista—leninista, mert az ideológiákat nem lehet összekeverni, össze- békíteni.

Még egyszer ismétlem: az, hogy ki van velünk és lei ellenünk, nem az ideológiára vonatkozik, hanem az emberek viszonyára.

Bizonyos években pártunkban, sőt nemcsak a mi pártunkban, hanem általában a kommunista pártokban elterjedt az a harci jelszó, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van, tehát ellenség. Arra gondoltunk, hogy fordítsuk meg ezt a jelszót, hisz különösen ma nálunk az a helyzet, hogy

aki nincs ellenünk, az tulajdonképpen, a dolog lényegét tekintve, velünk van.

Vegyük a legegyszerűbb példát. A Magyar Népköztársaságban azok az emberek, akik munkával keresik meg kenyerüket — és nem összeeslcüvés- sel, bombakészítéssel tőlük az éjjeleket és a nappalokat — reggel bemennek munkahelyükre, és dolgoznak, a valóságban velünk vannak, még akkor is, ha esetleg az részükről nem tudatos, mert ha azt országban az általános politika jó, akkor az iparban, a mező- gazdaságban, a szellemi munka területein a szocialista társadalom épül, s aki dolgozik, az a szocialista társadalmat építi. A nagyvonalúság ez esetben azért jó és hasznos, mert a kommunistáknak — de voltaképpen minden valamennyire normális politikai irányzatnak — arra kell törekedniük, hogy ne gyarapítsák ellenségeik számát, ne taszítsanak ellenségeik közé embereket, akik helyzetüknél vagy szemléletüknél fogva saját táborukba hozhatók.

Van osztályidegen és van osztályel'.anség. Ez két külön fogalom, s két különböző dolgot is jelent. Nem azt mondom, hogy öleljük keblünkre az asztályidegent, de azt mondom, hogy még itt is tegyünk különbséget, az oszitályidegen és az osztályellenség között. Mert ha nem teszünk különbséget. nagyon nagy hibák fordulhatnak elő. Van ugvanis osztályidegen, aki nem ellenség a szó köznani értei rrő.Vvoi-> és vannak salát osztálvunkbe- li eltévedt fekete báránvok akik ellenségek. Tlven is van Nem számokéi van itt szó hanem arról, hogy a fogalmak legyenek tiszták és világosak, s legyen világos, hogy

kivel, hogyan dolgozunk.

Nagyon fontos mindennapi munkánkban, hogy differenciáljunk, tegyünk különbséget az emberek között.

Mondok két példát arra, mit értek differenciáláson. Nálunk közismert fogalom az, hogy »■horthysta katonatiszt«. Ha rágandó! az ember, olyan dzsentrigyerekeket ért ezen. akit a szülei katonaiskolába Ludovikára küldtek, és Hor- thynak jó fasiszta tisztje lett. Éz mint osztálykategória teljesen világos. Van azonban papír, és van nyilvántartás, van adminisztráció, sokkal több, mint kellene. Valljuk be becsületesen, hány éven át voit papírokra írva az, hogy »horthysta katonatiszt«, s ha jobban megnézték, akkor kiderült, hogy mindenkit, aki a második világháború időszakában bevonult, és tiszt volt, horthysta katonatisztként tartottunk nyilván. Fedig még a horthysta katonatiszteket is egyénileg kell elbírálni. Mindenki tudja, hogy legalább két fő kategóriájuk van. Az egyik az a bizonyos ludovikás horthysta katonatiszt. A másik orvos, mérnök, falusi tanító, aki valamikor érettségizett, és utána katonai tanfolyamot végzett. A háború alatt — ha akart, ha nem, ha tetszett, ha nem — bevonult, és katonatiszt lett. A felszabadulás után pedig a mi papírjainkon — egy fazékba dobva — így szerepelt: hortysta katonatiszt.

Ez a példa is azt mutatja, hogy differenciálni kell, hogy különbséget kell tenni.

Itt van a származás kérdése. Azt hiszem, erről már nem kéül sokat vitázni, mert hogy mást ne mondjak, ha pedagógusaink például mentesülnek az eddigi kartotókozásoktól — azoknak az istenverte zöld vagy nem tudom, milyen kartotékoknak a krtöltögetésétőL, rakosgatásától — már az ott felszabaduló energiával nagyobb segítséget adhatnak a munkás- és parasztfíatalok tanulásához.

Társadalmi segítségnyújtásról beszélünk. Ha mi a paraszti osztályt az egész társadalom segítségével át tudtuk vezetni szocialista alapra, akkor nem tudnánk az egész társadalom segítségével talán a mostaninál is több munkás- és parasztfiatalt megfelelően támogatni a továbbtanulásban? Ha ezt a kérdést helyesen kezeljük, akkor újabb darabkát nyesünk le a protekciózásból is, mert a főiskolai felvételeknél már majdnem elmaradhatatlan volt a protekció.

Az egyik nagyon helyesen, elvszerűen és értelmesen eljáró egyetemi vezető rengeteg ilyen protekciót kérő levelet kapott, és felbontás nélkül valameny- nyit betette a fiókba és elzárta. Amikor megkezdődött az új tanév, a kérelmezők 80 százalékától köszönő levelet kapott, amiért oly jól elintézte az ügyet: pedig el sem olvasta a leveleket. (Nagy derültség.)

Azt hiszem tehát, nagyon egészséges és bölcs döntés lesz, ha a kongresszus az idevonatkozó előterjesztést is jóváhagyja, és a párt következetesen érvényt szerez majd a határozatnak. Abban is nagyon igazuk van a felszólalóknak, hogy ezután egy kicsit jobban fognak tanulni a munkás- és parasztgyermekek is, mi semmilyen telein tejben.\ nem vagyunk hívei semmiféle osztálykiváltságnak. Nem is lenne ez egészséges, inkább tönkretenné a fiatal embereket, ha osztályhelyzetük miatt valamiféle olyan előjoguk alakulna ki, mint amilyen régen volt a »kékvérűeknek«, most meg lenne a »vörösvérűeknek«. (Derültség.)

Nem ez az élet útja. Azt hiszem, hogy akik fáznak elvetni a régi gyakorlatot, azok tulajdonképpen nem is bíznak a munkás- és a pai'aszt- gyermekekben, pedig úgy gondolom, .van olyan intelligens meg értelmes a munkás-, vagy a paraszt gyermek is, meg ugyanolyan képességű is, mint bármilyen más származású gyermek, és ha ráadja a fejét, akkor tanul, és há tanul, akkor tudni is fog!

Az építés sok kérdése szóba került a kongresszuson. Szeretném megmondani, hogy egyetértek például a tudományos munka ésszerűbbé és tervszerűbbé tételével, a tudományos témák ésszerű megosztásával hazai viszonylatban és a nemzetközi együttműködéssel, amint azt Jánossy Lajos aka- dér-ikus elvtársunk itt kifej- ’ gye tértek Prieszol elv- .i is, aki arról beszélt yen jó, hogy a tudomá- -. . .itatok jelentős része ma ,.á.' bátran kísérletezik. A szocialista viszonyok között téma meghatározással, a tudományos munka jobb megszervezésével biztosítani kell, hogy a tudományos kutatás fő iránya megfeleljen a szocialista építés igényeinek, de természetes, hogy a kísérletezés az kísérletezés, a kutatás az kutatás.

Olyan hibás nézettel is találkozunk viszont, amely kissé szemben áll a tudományos munka tervszerűségével. Hallottam már olyasfélét is, h°gy a tudományos kutatást nem lehet megtervezni. Kolumbusz is elindult valahová, megérkezett valahová, de nem tudta, hogy hová, mégis felfedezte Amerikát. (Derültség.) Lehet, hogy Kolumbusz esetében igazuk van, de inkább Major elvtárs hasonlata a helyénvaló: tudniillik az szereti nagyon a szabadverset, aki nem igen ismeri a rigmusokat.

A nem tervszerű témaválasztást meg kutatást is főleg olyan Kolumbuszok szeretik és igénylik, akik még el sem indultak sehová, nem is fedeztek fel semmit és talán nem is fognak felfedezni semmit.

(Derültség, taps.) A tudományos kutatásban, még a Kísérleti Kutató Intézetben is a munka alapvető fő irányát helyesen kell megszabni, s a helyes program végrehajtása közben senki sem vitatja a kísérletezés, sőt még a tévedés jogét sem.

Maguk a tudósok mondják, hogy a tudományos vagy tudományos jellegű kutatásra előirányzott kétmilliárd forint — ami mégsem kétkrajcár — jó része még elfecsérlődik, valahogy elszivárog a tudományos kutatásból, és ez nagy kár. Olyan szervezésre és olyan tématervekre van szükség, hogy ez az összeg a megfelelő kutatási célokat szolgálja.

Sok sürgető häng hallatszott a kongresszuson a gazdasági irányítás megjavításának szük- ségességérőL Vannak már meghozott határozatok, amelyeket végre kell hajtani — például az iparirányítás átszervezéséről — másokat, mint például a mezőgazdasági irányítás továbbfejlesztését még elő kell készíteni. Tökéletesítésre szorul a felvásárlási szervezet is, bár vannak már helyes rendszabályok itt is. Az átvételnél és a minősítésnél példái- most már a termelőszövetkezet képviselője is jelen lehet, és így inkább ott vitatkozzanak, mintsem az árut ide-oda szállítgassák, miközben a fogyasztók a piacon várják és nem tudják, miért késik az áru.

Előtérben van tehát a jobb szervezeti formák kialakítása. Ami a helyi vezetők nagyobb felelősségét illeti, valóban kevesebb kérdés igényel központi irányítást, de hatékonyabb — és mindjárt hozzáteszem — a jelenleginél jobb irányítást, ugyanakkor bővíteni kell a helyi vállalati vezetők hatáskörét. Egyébként nem is minden helyi vezető követeli hatáskörének kibővítését. Vannak, . akik nem szeretik, mert ez nagyobb felelősséggel is jár. (Derültség.)

Többen sürgették a vidéki ipartelepítést — nem utolsó sorban azért, hogy a jelenleg háztartásban élő, de dolgozni akaró nők is munkaalkalomhoz jussanak. Valóban helyes követelmény, hogy vidéken, még ott is. ahol nehézipar vrn kiegészítő, könnyűipari üzemek létesüljenek. Ez, i-int cél. az ötéves tarvben benne van. Végrehajtása a be- ruháeé.e.? lehető- !;*ol

'’-’'óin

haladt' -to rii tehát előre, (Folytatás a 4. oldalon)

/