Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-25 / 276. szám
80M0GV1 NÉPLAP 4 Vasárnap, 1962. november 2S* Befejezte munkáját az MSZMP VIII. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról) amilyen mértékben beruházási alap a kormány rendelkezésére álL Sokan foglalkoztak a mező- gazdasági termelés problémáival. Ez nem véletlen. Az iparban a kocsi a Síneken megy. A mezőgazdaságban most születik az új, az erősödő szocialista mezőgazdaság rengeteg feladatot ad az egész pártnak, az egész társadalomnak, a többi között az iparnak is. Most az egész népgazdaság további gyors és lendületes fejlődése attól függ, milyen ütemben sikerül a mezőgazdaságot az ipar szintjére emelni. Ez döntő kérdés most a mezőgazdaság, az egész nép számára. A feladatokról, a munka irányáról helyesen szóltak a felszólalók. Mezőgazdasági terveink világosak, helyesek, azok végrehajtásán kell dolgoznunk. Az új, magasabb rendű, szocialista jellegű formát kell megfelelő szocialista tartalommal megtölteni. s erősíteni a szocialista termelési viszonyokat. Azok az eredmények, amelyeket Lombos elvtárs ismertetett a kongresszusom, önmagukért, beszélnek. Ahogy Győr megyében megszilárdultak a termelőszövetkezeteit, sorra-rendre úgy szilárdulnak a többi megyében is. Felvetődött itt három konkrét kérdés: három- és négyezer holdas területűek legye- nek-e a termelőszövetkezetek, szűnjenek meg a gépállomások, s hogy a gabonatervet ne holdban, hanem métermázsában szabják meg. Mindhárom kérdésben azt ajánlom a kongresszusinak, hogy ne foglaljon állást, mert egyik sem olyan, hogy kapásból ed lehetne dönteni. Lehet, hogy a három- és négyezer holdas termelőszövetkezet a gazdaságosabb és a jobb, de ennek a megvalósítását nem lehet olyan egykettőre napirendre tűzni. Két évvel ezelőtt léptek be a parasztok a termelőszövetkezetbe, megválasztottak a vezetőket, rendeződtek, s akkor egy-két esztendő múlva kezdjük megint az átszervezést, az egyesítést. Ugyanígy vagyunk a gépállomások megszüntetésével is. Ezt a kérdést a Központi Bizottság tanulmányozta, megvizsgálta. Kimondtuk határozati- lag, benne van az ötéves tervben, hogy a mezőgazdaságban a gépesítési és a gépi munka fő támasza a gépállomás. Törekvéseinket azonban mutatja, hogy a beszerzésre tervezett géppark kisebbik részével erősítjük a gépállomásokat, és a nagyobbik részét azoknak a tsz-eknek a rendelkezésére bocsátjuk, ahol megvan a feltétel a gépek jó kihasználására. A mázsában megszabott gabonatervet nem helyesli a Központi Bizottság, nem is ajánljuk, hogy a kongresszus megerősítse. Szeretném még röviden érinteni a művészet és az irodalom kérdéseit. Darvas elvtárs szólott arról, hogy a mi íróink is a nép ügye mellett vannak. Azt hiszem, ezt elfogadhatjuk, ez az igazság. Örvendetes, jó dolog ez. Igény és követelmény a határozott állásfoglalás a szocializmus és a nép ügye mellett. Ez helyes és ezt követeli a párt. Darvas elvtárs említette a kísérletezés szabadságát. Erről szólott Major elvtárs is. Ö az alkotói felelősségre helyezte a súlypontot és én azt hiszem, ez a helyesebb. Mert a kísérletezés szabadsága megvan. Amit erősíteni kell, az az alkotói felelősség. Felvetette Darvas elvtárs, hogy az, irodalmat ne tekintsük egyszerűen a politika ábrázolásának. Ebben igaza van. Azt nem mondom, hogy az ilyen szemlélet már megszűnt. Van ilyen szemlélet, de nmn a Központi Bizottságban. A Központi Bizottság nagyon jól tudja, hogy1 az irodalom és a művészet nem egyszerien a politika ábrázoló eszköze. De egy nolitikpi követe'ményt azért hangsúlyoznék: a pártosságot, de a jó értelemben, a helyes értelemben. A pártosság nem azt jelenti az irodalomban és a művészetben, hogy az MSZMP .(Valamilyen alapszervezetének az álláspontját védjék vagy támogassák. A pártosságot itt abban az értelemben használjuk, hogy a szocialista és a kapitalista rendszer ütközik össze valamely kérdésiben, akkor álljanak a szocialista társadalom mellett. Ha a gyarmatosító hatalom meg a szabadságáért küzdő nép ütközik össze, akkor legyenek az imperialisták ellen. És ha gyalázatosságot vagy gaztettet látnák, akkor legyenek az igazság mellett pártosak. Mi ebben az értelemben mondjuk, helyeseljük és követeljük a pártosságot. Darvas elvtárs az írók többségénél mutatkozó helyes alapállásról szólva azt a kifejezést ‘használta, hogy ha remekművek még nincsenek is, de izgalmas próbálkozások vannak. Azt hiszem, hogy az írók többségénél nemcsak az alapállás helyes, hanem már jó művek is születnek. Túl vagyumk már azon, hogy csak izgalmas próbálkozások lennének. Mindenki tudja, hogy prózában is, lírában is, publicisztikában — itt most az írói publicisztikára gondolok — színdarabokban, még filmben Is, minden területen vannak jó művek, amelyek a mai élet kérdéseit tárgyalják. Persze az izgalmas próbálkozások is helyénvalóak. Ezt persze úgy kell értenünk, hogy az irodalom természetesén nem ipar, az író a művészeti alkotás törvényei szerint dolgozik. Nehogy valahogy úgy fessen a dolog, hogy egyszeresek a Lenin Kohászati Művekből meg a kővágóőrsi tsz-ből meg a Tolna megyei állami gazdaságokból jelentsék nekünk, hogy öntöttvas nincs, búza nincs, de izgalmas próbálkozások vannak. (Élénk derültség.) Az iparban is és a mezőgazdaságban is vannak kísérletezések meg izgalmas próbálkozások is, de azért az alapterméket mégis csak meg kell termelni évről évre, mert különben hogyan éljen az ország meg a nép? Ezt vegyék figyelembe az írók és a művészek is. A vitában felvetődött többi kérdésre nem térek ki, mert azokkal egyetértek. Helyes, hogy a rádió, a televízió, a színpad ne legyen a hitványságnak, a gyenge, rosszízlésű dolgoknak a népszerűsítője. Bár ha ilyesmi előfordul, ezért nemcsak a rádió, a televízió, meg a hasonló intézmények vezetői, a színigazgatók a hibásak, és nem is csak a közízlés, hanem néha a művészek is. Nemcsak az intézmények vezetőin és a közízlésen múlik, hanem a művészeken is, hogy a közízlés hogyan alakul, mert ez a kettő természetesen kölcsönhatásban van. Most a pártmunka kérdéseiről szeretnék szólni. Több felszólaló említette a pártmumfca társadalmasítását, azt, hogy ne csak függetlenített emberek' végezzenek pártmunkát, hanem társadalmi alapon dolgozó emberek is. Bkmek sok előnye van. Mert például ha egy munkás- embernek egy másik gépen dolgozó munkásembar mondja, hogy ezt olcsóbban és gyorsabban is meg lehet csinálni, annak más a nyomatéira, mint egy meggyőzésre függetlenített ember szavának. Sok területen hasonló a felfogás a közvéleményben és ezért is jó a társadalmi alapon végzett pártmunka. A párt munkastílusának már sok, a köztudatba átment, elfogadott formája van. Ezek közül egyet akarok megemlíteni, az úgynevezett előzetes vitát. Régi igazság, hogy a kommunista pártok annyi ember igazi, teljes és odaadó támogatására számíthatnak, amennyit meggyőznek álláspontjuk helyességéről. Többre nem lehet számítani, mert felsorakoztatással meg közfelkiáltásokkal bonyolult kérdésekre nem lehet tömegeket mozgatni. Ha előzetesen lefolytatják a vitát, és mindenki tudja, mit kell tennie, akkor végre lehet hajtani a határozatot. Ehhez tehát, mint módszerhez ragaszkodnunk kell. Sokszor felvetődik az a kérdés is, hogy évek óta folyton a pártonkívülieket dicséri a párt meg a Központi Bizottság. A kommunistákat is lehetne többször vagy néha dicsérni, lehetne róluk is elismeréssel szólni. Ez azt hiszem, nem szükséges. Vannak esetek természetesen, amikor a kommunistáknak is kijár a dicséret, de ebből rendszert csinálni nem érdemes. A párt öt-hat éve mindig a pártonkívüliek megbecsüléséről beszél, vagy ha annak helye van, elismeréssel szól róluk. Az eredmény az, hogy a kommunisták közmegbecsülése az elmúlt hat esztendő alatt növekedett. Jobb volt régebben is, ha más pártbeliek dicsértek miniket, mintha mi önmagunkat dicsértük. A kommunisták a pártonki- vüliek megbecsüléséből csinálnak problémát maguknak, és majd a pártonkívüliek dicsérjék a kommunistákat. Ez így egészségesebb munkamegosztás, mint fordítva. i. Hencegés nélkül állítható, hogy a párt viszonya a munkásosztállyal, adol-s gozó néppel, a kommunisták közmegbecsülése soha ilyen bensőséges nem volt. A párt tekintélye az országban ilyen nagy sohasem volt. Nagyobb alkalmaikkor, kongresszusokon megdicsérhetjük egymást. Akkor is jobb, ha az ülés befejezése után dicsérjük egymást azzal, hogy jó volt ez a három év, gyerünk tovább, lássuk a legközelebbi évek feladatait. (Taps.) A mi pártunk feladata az, hogy népünk hű szolgája legyen. Ez a legfőbb kötelességünk. Ha a dolgozó tömegek úgy ítélik meg a szocializmust, hogy attól, várják a jó életet, a szabadságot, a magas kultúrát, a boldogságot, akkor szerintem jól ítélik meg a szocialista társadalmi rend küldetését. Sem a párt, sem a marxista—leninista tudomány sohasem volt öncél. Mindig az elnyomottak felszabadítása és az emberek boldog, szabad életének megteremtése volt a cél. Ez a kommunizmus rendeltetése és ezt kell szolgálnia a mi pártunknak. A mi pártunk feladata, hogy segítsen megőrizni és megvédeni az emberiség számára a békét, harcoljon úgy, hogy ezzel a ml népünk, a mi országunk is járuljon hozzá ahhoz a nagy nemzetközi erőhöz, amely képes fékentartani az imperialista agressziót és így megőrizni a békét, majd állhatatos harcban kivívni a háború nélküli világot. \ A legfontosabb a munkában: a bizalom a nép, a néptömegek iránt. A nép iránti bizalom, a munkásosztály iránti bizalom, a parasztság tömegei iránti bizalom mindig azt jelenti, hogy az emberek iránt kell bizalommal lenni. (Nagy taps.) Inkább járjunk úgy, hogy bizalommal vagyunk az emberek iránt,. bizalommal fordulunk hozzájuk és száz esetből kétszer kiderül, majd, hogy az illető méltatlan volt a bizalomra, mintsem, hogy mind a száz emberrel szemben eleve legyünk bizalmatlanok, s akkor ez is további bizalmatlanságot szüL Éberség kell, de nem a néptömegekkel szemben; hanem az imperializmussal és az osztályellenséggel szemben. Nemzetközi feladatainkról is szeretnék röviden szólni. Azt hiszem, helyes, ha mi, magyar kommunisták, a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai, a magyar munkásosztály, úgy fogjuk fel feladatainkat, hogy internacionalista kötelességünk nemzetközi életben visz- szájára fordítani az úgynevezett magyar kérdést. Ezen én azt értem, hogy ezelőtt hat esztendővel testvérpártiainkat a világ minden országában tűz alá vették és minden oldalról támadták a reakció erői a mi problémáink, a mi helyzetünk miatt. Kötelességünk úgy dolgozni, hogy ezt megfordítsuk, és ne a reakció kiabálhassa a mi elvtársainkra, ha azt mondják, hogy a kommunizmus, a szocializmus magasábbrendű társadalom, hogy »arról beszéljen, Mi van Magyarországon«, hanem a mi elvtársaink mondhassák azt, hogy »gyerünk, beszéljünk arról, mi van Magyar- országon«. (Nagy taps.) Nem nacionalizmus, nem sovinizmus mondatja ezt velünk, hanem úgy érezzük, hogy ez proletár internacionalista kötelességünk. Internacionalista kötelességünk a világ kommunista mozgalma, a szocialista tábor egységének i erősítése. Azon kell len- i műnk, hogy ez az egység, erős és megbonthatatlan legyen. Meg kell mondanom, mi ezt úgy értelmezzük, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista tábor egysége ezután is, éppen úgy, mint eddig, csak a marxizmus—le- ni-nizmus tiszta eszmei alapján állhat fenn és növekedhet tovább. (Nagy taps.) A testvérpártoknak kongresszusunkon felszólaló küldöttségei közül a kínai delegáció vezetője, Wu Sziu-csüen elvtárs volt az egyetlen, aki egy kérdésben határozott ellenvéleménnyel élt Központi Bizottságunk, pártunk megállapításaival szemben. Kijelentette, sajnálják, hogy a mi kongresszusunk egyoldalúan elítélte az Albán Munkapárt vezetőit. Mi ezt a megállapítást, mint a kínai elvtársak álláspontját ebben a kérdésben figyelembe vesszük, a kínai elvtársakat azonban arra kérjük, hogy ugyanebben a kérdésben vegyék figyelembe a mi pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt és az egész nemzetközi kommunista világmozgalom állásfoglalását. (Hosszan tartó, nagy taps.) Mi bizonyosak vagyunk abban, hogy az imperialisták minden olyan terve, amely a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista tábor gyengülésére épül, hamis. A nemzetközi kommunista világmozgalom és a szocialista tábor egysége, a marxista—leninista eszme, a kommunista politika, a szocialista társadalom és a béke ügye a jövőben nem gyengül, hanem tovább erősödik az egész világon. Ez szent meggyőződésünk. (Nagy taps.) Említésre méltó, hogy kongresszusunk ülésezésének napjaiban is olyan változások álltak be a nemzetközi helyzetben, amelyek a mi álláspontunk igazságosságát és erejét bizonyítják. Az Egyesült Államok kormánya beszüntette a Karib-.engeren korábban létesített blokádját, demohilizált bizonyos katonai erőket, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államok kormányának provokatív lépésein felülkerekedett a józan ész, a szocializmus és a béke nemzetközi ereje. Továbbra is úgy kell fellépnünk és küzdenünk, hogy mind a bőkét, mind Kuba szuverenitását, a kubai nép és az őt támogató haladó erők biztosítsák és Kubát megtámadhatatlanná tegyék. Az Egyesült Államok józan lépésére a Szovjetunió szintén demobilizáló intézkedésekkel felelt, és a harckészültséget feloldotta a szovjet fegyveres erők fontos egységeinél. Ugyancsak ezekben a napokban vettük hírül, hogy a Kínai Népköztársaság, kínai elvtár- saink a Kína és India között kialakult határviszonyban az összeütközések megszüntetését, tűzszünet megteremtését kezdeményezték. Mi ezt melegen és szívből üdvözöljük, bölcs, helyes és bátor lépésnek tekintjük, és úgy véljük, most India kormányán a sor, hogy élve ezzel a lehetőséggel, maga is megtegye azokat a lépéseket, amelynek a béke ügyének megfelelnek, hogy a vitás kérdések tárgyalások útján rendeződjenek. Meg kell mondanunk azt is, hogy Indiából híreket hallottunk kommunista funkcionáriusok, többek között testvérpártunk, az Indiai Kommunista Párt főtitkárának letartóztatásáról. Bennünket, magyar kommunistákat, magyar munkásokat, magyar dolgozókat ez mélyen felháborít, ezt mi elítéljük és tiltakozunk ellene. (Nagy taps.) A tényékhez tartozik, hogy az India és Kína között keletkezett áldatlan viszály hírére — ahogy az szokott lenni — megjelent Indiában a ragadozó, az Egyesült Államok. Egyáltalán nem véletlen, hogy ahol az amerikai imperializmus képviselői és bujtogatói megjelennek, ott elkezdik a kommunistákat és a haladó embereket jogaiktól megfosztani, üldözni, bebörtönözni és gyilkolni. A felelős indiai tényezőknek tudniuk kell, hogy a kommunisták és a haladó emberek üldözése még sohasem vált a jó ügy javára, mindig az imperialista reakció és a belső reakció erőit erősítette. Mi sokszor üdvözöltük India demokratikus és szabad fejlődését és az a véleményünk, hogy, a haladás és a demokrácia erőire kell támaszkodni. Szót kell érteni Kína és India között, hogy az embereiség javára alakuljon a helyzet a világnak azon a részén is, és ne az imperialisták aknázhassák ki a viszályt a világ összes haladó erői, többek között a független India népének érdeked ellen. * Elvtársak! Ügy gondolom, ez alatt a rövid néhány nap alatt még tovább javultak politikai, gazdasági, kulturális programunk végrehajtásának feltételei. Az a meggyőződésünk, hogy a benyújtott javaslatok híven és jól szolgálják a Magyar Népiköztársaság külpolitikai érdekeit, népgazdaságunk és kulturális életünk fejlődé-,, sét, népünk életszínvonalának rendszeres emelését, társadalmunk politikai és erkölcsi ösz- szeforrottságát, a szocialista társadalom teljes felépítését. Az a meggyőződésünk, hogy az ezekben az okmányokban rögzített feladataink, céljaink, elveink jól és híven szolgálják a nemzetközi kommunista mozgalom érdekeit, a világ összes haladó és békeszerető erőinek harcát. Ezért azt kérem a tisztelt kongresszustól a Központi Bizottság és a Revíziós Bizottság nevében, hogy a két jelentést és ezt a most elnangzot» választ vegye tudomásul, a bír- nyújtott javaslatokat emelje határozattá. Biztos, hogy » VIII. kongresszus ezzel új, jó és hatalmas fegyvert ad pár tunk és népünk kezébe a további harchoz, további sikerek eléréséhez. (Hosszan tartó, viharos, nagy taps.) Ezután került sor a határozathozatalra. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a Központi Bizottság és a Központi Revíziós Bizottság beszámolóit, valamint Kádár János elvtársnak az elhangzott felszólalásokra adott válaszát. Ugyancsak elfogadta a kongresszus a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelveit az írásban beterjesztett módosításokkal együtt, továbbá a Szervezeti Szabályzatot az írásban beterjesztett módosításokkal. Ezzel a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei, továbbá a módosított Szervezeti Szabályzat határozattá emelkedett. Ezután következett a kongresszus harmadik napirendi pontja: a Fellebbviteli Bizottság jelentése, amelyet Harmati Sándor, a Fellebbviteli Bizottság elnöke terjesztett elő. A kongresszus a Fellebbviteli Bizottság jelentését egyhangúlag elfogadta. — A VIII. kongresszustól 256 fellebbező kérte ügyének újbóli felülvizsgálatát és a pártba való visz- szavételét. A kongresszus 11 fellebbező kérésének helyt adott, s őket kizárásuk előtti eredeti tagságuk elismerésével visszavette a pártba. Egy fellebbezőt 1956-tól, hármat pedig a kongresszus ülésének lezárása napjától számított tagsági idővel vett vissza a párttagok sorába. Hetvenhat fellebbező ügyét a kongresszus az új Központi Ellenőrző Bizottság hatáskörébe utalta újabb vizsgálatra, 165 visszavételi kérelmet pedig elutasított. Ezután az eílnöklő Biszku Béla bejelentet«, hogy a Szervezeti Szabályzat előírásainak megfelelően szavazati jogú küldöttek részvételével zárt ülés következik. Megválasztották az MSZMP központi yezető szerveit A zárt ülés után az elnök bejelentette, hogy a 4. napirendi pont szerint a kongresz- szus megválasztotta a Magyar Szocialista Munkáspárt központi vezető szerveit. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságába 81 tagot választottak: Aczél György, Ajtai Miklós, Apró Antal, Bakó Ágnes, Ben- ke Valéria, Benkei András, Biszku Béla, Blaha Béla, Bru- tyó János, Czinege Lajos, Csató László, Cservenka Ferencné, Cseterki Lajos, Dabrónaki Gyula, Darabos Iván, Do- bi István, Egri Gyula, Erdei Lászióné, Fehér Lajos, Fock Jenő, Fodor Gyula, Földes László, Friss István, Gáspár Sándor, Halas Lajos, Harmati Sándor, Háy László, Hevesi Gyula, Ilku Pál, Já- nossy Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kakuk Józsejné, Kilián József, Kiss Árpád, Kiss Dezső, Kiss Károly, Kisházi Ödön, Komócsin Zoltán, Kossá István, Lombos Ferenc, Losonczi Pál, Major Tamás, Martin Ferenc, Molnár Ernő, Münnich Ferenc, K. Nagy Sándor, Nemes Dezső, Nemeslcki Tivadar, Németh Károly, Nez- vál Ferenc, Novóbáczky Károly, Nyers Rezső, Oczel János, Orbán László, Pax> Jálios, .Párái Imre, Péter Ernő. Póthor- nyik József, Prieszol József, Pullal. Árpád, Rapai Gyula, Révész Géza, Rónai Sándor, Sándor József, Sík Endre, So mogyi Miklós, Schumeth János, Szabó Zoltán. Szakosíts Árpád. Szerényt Sándor, Szénást Géza, Szilágyi Dezs'-. Szirmai István, Szipka József, Szurdi István, Táusz János, Tömpe István, Úszta Gyula, Valkó Márton és Veres József elvtársakat. A Központi Bizottságba 39 póttagot választottak: Bakos István, Csáki István, Csergő János, Dimény Imre, Dallas Ferenc, Deák Lívia, Gál László, Galambos József, Gádor Ferenc, Gosztonyi János, Herczeg Károly, Horn Dezső, Horváth Ede, Jakab Sándor, Juhász János, Kárpáti Ferenc, Kelen Béla, Kiss János, Korom Mihály, Köteles Jenó, Lakatos Dezső, Méhes Lajos, Molnár Endre, Molnár Frigyes, Molnár Jenő, Nagy Józsefilé, Nagygyörgy Mária, Némethi József, Övári Miklós, Palkó Sándor, Papp Árpád, Putnoki László, Somoskői Gábor, Szabó István, Szekér Gyula, Szirmai Jenő, Sziveri Kálmán, Tapolczai Jenő és Varró György elvtársakat. A Központi Revíziós Bizottságba 15 tagot választottak: Böjti János, Czett József, Ceikesz Józsefni, Gács László, Hcrvt'i András, Horváth János, Korakas T.átzló, Kádas Istváfi, Kruzslák Béla. Maros . József n', No'irer Árpád,. Ragó Antal, Róka, Mihály, Sebes Sándor és Terényi László elv- ' ársakat. A Központi Ellenőrző Bizottságba 13 tagot választottak: Barinkái Oszkár. BUkás Imre, Porhándi János, Hart Já- nr-sné, Mózes Viktor, Mulató János, Nógrádi Sándor, Ölajot (Folytatás az 5. oldalon)
