Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-22 / 273. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Csütörtök, 1962. november 22, Tanácskozik az MSZMP VIII. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról.) »izmus—leninizmus és a prole- tárintemacionalizmus alap­ján.«! A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának üzene­te végezetül élteti a kínai és a magyar nép megbonthatatlan barátságát, a szocialista tábor és a nemzetközi munkásmozga­lom nagyszerű egységét, a marxizmus—lenini zmust. Dr. Bencsik István, a Debre­ceni Agrártudományi Főiskola rektora volt a következő felszó­laló. Rámutatott annak jelen­tőségére, hogy a párt bátran támaszkodik a tömegekre. A népfrontmozgalomban — mon­dotta — teljes mélységében és szélességében látható ennek a politikának nagyszerű sodrása. Politikánknak az útja közis­mert. A párt őszintén beszélt, s mindjárt az ellenforradalom után megmondta, hogy a régi vezetés nagyon komoly hibá­kat követett el. A párt elemez­te a régebben elkövetett hibá­kat. őszintén beszélt az anya­gi nehézségekről is. Mindenki tudja, hogy az ellenforradalom után nagyon sok volt a tétlen kéz. Ebben a helyzetben a párt azt mondta az embereknek: gyertek dolgozni! A várakozó és bizalmatlan emberekhez is bizalommal fordult. A párt bí­zott abban, hogy áírik megté­vedtek, a valóság érintésére magukhoz térnek. Es valóban magukhoz tértek! És magukra Edward Ochab: Edward Ochab, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KB tit­kára köszöntötte ezután a pártkongresszust. Ezután beszámolt azokról a nagy változásokról, amelyeket a szocialista átalakulás hozott a lengyel nép életének min­den területén, és kialakították Lengyelország társadalmi rendjének új arculatát. A lengyel felszólaló utalt ezután a hagyományos ma­gyar—lengyel barátságra, és FOCK JENŐ: Rámutatott, hogy ötéves ter­vünk első két évének végrehaj­tása során elért eredményeink bizonyítják, hogy helyesen al­kalmaztuk és megfelelően hasznosítjuk a VII. kongresz- szus útmutatását. Hazánk általános fejlődését tekintve, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének befe­jezésével, és az elért sikerek megszilárdításával befejeztük a szocializmus alapjainak lera­kását. Nagyszerű győzelme ez pártunknak, szocializmust épí­tő népünknek. A mezőgazda­ság szocialista átszervezése je­lentőségét és hatását tekintve, a munkásosztály hatalmának kivívása és megvédése óta el­ért legnagyobb sikerünk. Munkásosztályunk és dolgo­zó parasztságunk nagyszerű összefogásának, a párt politiká­ja következetes végrehajtásá­nak eredménye, hogy az át­szervezés Időszakában — ha szerény mértékben is— növe­kedett a mezőgazdasági terme­lés. Ehhez természetesen arra is szükség volt, hogy a népgaz­daság erőforrásainak egy ré­szét erre a célra átcsoportosít­suk. Ezután az öntözés, a műtrá­gya- és a növényvédőszer- termelés fejlesztéséről szólott, majd így folytatta: Gazdasági helyzetünk szi­lárd, fejlődésünk ütemében lé­pést tartunk a baráti szocialis­ta országokkal. Gyorsabban és kedvezőbb arányok mellett bő­vül termelésünk, mint a kapi­talista világ sok, nálunk fej­letteb országáé. Az ország gazdasági fejlődé­is találtak! A bizalom kölcsö­nös dolog, amely jóindulatú embereknél viszonzásra talál. A továbbiakban a párt ve­zető szemepéről szólt, hangsú­lyozta, hogy a vezetés elsősor­ban a mozgósítást jelenti. Nem állíthatjuk még, hogy a párt vezetésének ez az értel­mezése és helyes gyakorlata olyan általánossá lett, amelyet minden kommunista alkalmaz. Nem mindenki értette még meg ennek a módszernek rend­kívüli jelentőségét és az el'en- kező politika rendkívüli v?szé- lyét. Arról is hallhattunk már ezen a kongresszuson, hogy ez a politika még a világ munkás- mozgalmában sem általános, egyes pártokban más elvek, régi elvek alapján cseleksze­nek, mint például az Albán Munkapártban. Nálunk is elő­fordul még helytelen gyakor­lat — persze szűk körben. Azt gondolom, ülnek itt eb­ben a teremben olyanok — én magam is közéjük tartozom —, akik magunk is sokat téved­tünk, és annak idején azt gon­doltuk, hogy helyes úton já­runk. De súlyos leckét kap­tunk. A múltbeli 1 tanulságok minden következtetését érvé­nyesíteni kell napi, gyakorlati munkánkban. Ezután harmincperces szü­net következett, majd Cser- venka Ferencnének, a Pest megyei Fártbizottság titkárá­nak elnökletével folytatódott a tanácskozás. megállapította, hogy a Len­gyel Népköztársaság és a Ma­gyar Népköztársaság szocialis­ta fejlődése új tartalommal tölti meg népeink hagyomá­nyos barátságát, és ez orszá­gaink testvéri együttműködé­sének legfőbb forrása és tar­tós alapja. — A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának legutóbbi kongresszusa történelmi jelen­tőségű a szocializmus jelene és jövője szempontjából — sét összefoglalóan a nemzeti jövedelem alakulása mutatja. Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem a múlt évben 5,5 százalékkal nőtt. A növekedés ebben az évben hozzávetőleg ugyanennyi lesz. A növekvő nemzeti jövedelem tette lehető­vé, hogy erőteljesen fejlesszük hazánk védelmi képességét, emeljük a lakosság fogyasztá­sát és a felhalmozást tó. A la­kosság közvetlen és közvetett fogyasztásának növekedését mutatja a magasabb belkeres­kedelmi forgalom, a kibővült egészségügyi és szociális ellá­tottság, a kulturális szükségle­tek jobb kielégítése. Az ország kedvezően fejlődő gazdasági helyzete lehetővé te­szi, hogy pontosan eleget te­gyünk esedékes nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek. Fock Jenő ezután megálla­pította, hogy népgazdaságunk fejlődése az ötéves terv első két évében a fő irányokat te­kintve, összhangban volt a terv céljaival. Az ipar terme­lése 1961—1962-ben a terve­zettnél gyorsabban, több, mint 20 százalékkal nőtt. Az ötéves terv céljaival összhangban változik az ipar szerkezete. A nehézipar ter­melésének növekedési üteme meghaladta a könnyűiparét. A nehéziparon belül nagyobb ütemben (két év alatt több mint 46 százalékkal) nő a vegyipar termelése. A gépipa­ri termelés növekedése megha­ladja a 25 százalékot. A könnyűipar, a terveknek megfelelően, 1962-ben csak­nem 15 százalékkal termel — Gazdagította a marxiz­mus—leninizmus elméletét, hozzájárult a nemzetközi munkásmozgalom fejlődéséhez. Az SZKP XX. és XXII. kong­resszusának eszméi hatalmas fegyverré váltak a személyi kultusz maradványainak fel­számolásáért folytatott harc­ban, megkönnyítik a káros dogmatikus és revizionista irányzatok leküzdését. A Len­gyel Egyesült Munkáspárt és a Magyar Szocialista Munkás­párt határozottan állást fog­lal a kommunista és munkás­pártok egységének, valamint a szocialista államok közösségé­nek megerősödése mellett. Si­kereink fettétele és biztosítéka a békéért és haladásért, foly­tatott harcban a nemzetközi kommunista mozgalomnak a 81 párt nyilatkozata szellemé­ben fogant szolidaritása. Ha­tározottan elítéljük az Enver Hodzsa és a hozzá hasonló ka­landorok kísérleteit, amelyek a világ kommunista mozgal­ma egységének aláásására irá­nyulnak. Egyes szavakat ra­gadnak ki a marxizmusból, és annak tartalmát elferdítve ha­zug »érveiket« lényegében a marxizmus ellenségeinek fegy­vertárából veszik. Edward Ochab ezután azzal a háborús veszéllyel foglalko­zott, amely legutóbb az ame­rikai imperializmus Kuba el­leni agressziója miatt fenye­gette a világot, majd megje­gyezte: — Lengyelország, Magyar- ország és más országok népei, amelyek éber figyelemmel kí­sérik az agresszív német mi- litarizmus újjáéledését, a né­met kérdésnek a szovjet ja­vaslatok szellemében történő gyors megoldását kíván­ják. Arra törekszünk, hogy mind a két német állammal aláírjuk • a békeszerződést, és ilyen alapon megoldjuk a nyugat-berlini problémát is. Edward Ochab végül át­nyújtotta a kongresszusnak a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának aján­dékát. a Varsót jelképező szi­rénszobrot. Ezután Fóck Jenő elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja szólalt fel. többet, mint 1960-ban. Ä gyártmányok minősége javul, műszaki színvonala a korsze­rűségnek jobban megfelel. Az élelmiszeripari termelés szín­vonala tó lényegében az öt­éves terv szerint alakul. A termékek összetétele az érté­kesebb, jobb minőségű, kul­turáltabb kidolgozású áruk felé tolódott eL Az ötéves terv első két évé­ben jelentős beruházásokat hajtottunk végre. Ezek értéke az eredetileg előirányzottnál 1961-ben 5 százalékkal, 19B2- ben előreláthatólag 2—3 szá­zalékkal, a két évben együt­tesen mintegy kettő és fél milliárd forinttal lesz több. A beruházások koncentrációja és az építkezések kivitelezésének időtartama valamennyit ja­vult, az előrehaladás azonban még nem kielégítő. A két kongresszus közti idő­ben üzembe helyezett 92 fon­tosabb ipari beruházásból 64 épült vidéken. A beruházások értékét alapul véve 89 száza­lék jutott a vidékre, és mint­egy 11 százalék Budapestre. Beruházási tervünk rekonst­rukciós jellege azonban nagy mértékben meghatározta elő­rehaladásunk ütemét a vidéki ipartelepítésben. Ennek követ­kezménye, hogy az iparban foglalkoztatottak száma Buda­pesten 50 ezer fővel (9 száza­lékkal), vidéken pedig 100 ezer fővel (csaknem 14 százalékkal) nőtt. Nem vagyunk megelé­gedve a vidék iparosításának ütemével. Még vezető beosztá­sú emberek között is sokan vannak olyanok, akik igaznak vélt gazdaságossági indokokra hivatkozva gátolják a vidék iparosítását. Nincs igazuk a vidéki iparosítás ellenzőinek. A szocializmus építése során politikai és gazdasági követel­mény a vidék iparosítása. Eh­hez segítséget jelent az tó, hogy az ország iparilag legel­maradottabb és fűtőanyagok­ban legszegényebb részén, az Alföldön, az utóbbi években jelentős mennyiségű földgázt tártak fel. Ez nyersanyagként szolgálhat fejlett vegyipari üzemek termeléséhez és fűtő­anyagként tó felhasználható. Az ötéves terv első két évé­ben az életszínvonal növekedé­si üteme a kedvezőtlen mező- gazdasági terméseredmények következtében kisebb volt, mint az előző években. Vala­melyest kisebb volt az évi ter­vekben számításba vettnél is. Mégis a dolgozók millióinak véleményét fejezzük ki, ami­kor azt mondjuk: szebb, tartal­masabb, gazdagabb és boldo­gabb lett népünk élete- az el­múlt években is. Magabiztosan állapíthatjuk meg ezt, mert együtt élünk a dolgozó néppel, ismerjük gondjukat, bajukat, örömüket. Kedvezően hatott az életkö- rülnfényekre, szebbé, nyugod- tabbá tette az emberek életét, hogy az üzlethálózat bővítésé­vel, az élelmiszerek és az ipar­cikkek választékának növelé­sével, a folyamatos áruellátás biztosításával, a belkereskede­lem megfelelően gondoskodott a lakosság sokrétű szükségle­teinek teljesebb kielégítéséről. A felszólaló ezután a tanu­lási lehetőségek növekedéséről, az egészségügyi ellátás javulá­sáról és a lakásépítési terv túl­teljesítéséről szólott, majd így folytatta: — A népgazdaság fejlődésé­vel a külkereskedelmi árufor­galom is lépést tart. A legna­gyobb forgalmat változatlanul a baráti országokkal bonyolít­juk. Számottevően növekednek kereskedelmi kapcsolataink a gyarmati sorból nemrég fel­szabadult', gazdaságilag még gyengén fejlett országokkal. A kölcsönös előnyök alapján a fejlett kapitalista országokkal is növekszik forgalmunk. Fejlődik közlekedésünk Is és sikeresen helytáll a termelés ás az életszínvonal növekedé­sével együttjáró nagyobb te­her- és személyszállítási fel­adatok megoldásában. Második ötéves tervünk vég­rehajtása során munkánk rend­kívül fontos részét képezi a népgazdaság szerkezetének át­alakítása. A két kongresszus között további eredményeket sikerült elérni. A nem lebecsülendő eredmé­nyek ellenére sem lehetünk elégedettek a híradástechnika és műszeripar fejlődésével, va­lamint a gyártmányszerkezet átalakításában elért eredmé­nyekkel. Meg kell gyorsítani a gyártmánystruktúra átalakítá­sát, hogy az a műszaki hala­dásnak, a korszerűségnek, a gazdaságosságnak, a piac kö­vetelményeinek megfeleljen. Ahhoz, hogy gyorsabban ha­ladjunk — mondotta a továb­biakban — nem elég a foko­zottabb felvilágosító munka: Szükséges utasításainkat, ren­delkezéseinket. valamint a végrehajtás ellenőrzését meg­szigorítanunk, de önmagában ez sem jelenthet megoldást. Javítani kell az anyagi ösz­tönzést is, hogy az ne gátolja, ellenkezőleg, segítse a fejlődés gyorsítását. Jelenleg, a különféle előzetes huzavonák leküzdése után is, Sgyes iparágakban három-négy évig tart, míg egy új termék sorozatgyártásra kerül. Ez egyebek között azzal is jár, hogy ami a tervezés időpont­jában műszakilag haladónak számított, mire a piacra kerül, már elmaradottá válik. Nem kétséges, hogy műszaki értelmiségünk alkotó kedvé­nek és lendületének további fokozásával meg lehet gyorsí­tani termékeink műszaki szín­vonalának emelését. Iparunk, sőt az egész nép­gazdaság további fejlődésének legfontosabb kérdése — meg­győződésem szerint — az adott­ságainknak és úgy inakkor a nemzetközi együttműködés szempontjából is legjobban megfelelő gyártmányösszetétel kialakítása. Ezt a szocialista országokkal az eddiginél is szo­rosabb együttműködésben le­het gyorsan és hatékonyan megvalósítani. Minden ország­nak előnyt jelent, ha a helyes profi [megosztás útján beren­dezkedhet a korszerű technoló­giával, magas műszaki szinvo-i nalú termékek nagy szériák­ban előállítható gazdaságos gyártására. Sajnos ebben a vonatkozásban nem használjuk Id a kézenfekvő lehetőségeket. Makacs, szűklátókörű ragasz­kodás tapasztalható minden régóta gyártott termékhez. En­nek következtében más KGST- országokkal együtt mi is gyárt­juk a világon előállított ipari termékféleségek 60—80 száza­lékát. Fock elvtárs ezután a 20 éves távlati terv kidolgozásá­ról szólott. — A 20 éves terv megvalósításával a fogyasztási javak oly bőségét kívánjuk el­érni, hogy népünk egy főre ju­tó fogyasztása túlszárnyalja a fejlett kapitalista\ országokét. A számítások szerint ez akkor lehetséges, fia a termelés to­vábbra is a jelenlegihez ha­sonló ütemben nő. Ez a fejlő­dési ütem lényegesen felülmúl­ja a tőkésországokét és lépést tart a szocialista országokkal. A munka termelékenységé­nek emelésében az eddiginél nagyobb ütemet kell elérnünk. Ez biztosítható, ha a termelés minden ágában alkalmazzak a i legfejlettebb technikát, ko- ( runk tudományos vívmányait j és adottságainkat jobban hasz­náljuk ki. A továbbiakban Fock elvtára ámutatott: 1957—1959 között i termelés növekedésének mintegy fele származott a ter­melékenység emelkedéséből. Célként tűztük ki a kéthar­mad—egyharmados arány el­mését. Az ötéves terv eddigi ; ^Oszakában ezt elértük és bi- -’'nj’-os. bog:’ a- terv egész idő­ikét tekintve — az a-őrv még jobb lesz. A harmadik öt­vös tervben tovább kell ha- ’-’dnunk és el kell érnünk, hogv a termelés növekedésének mintesy háromnegyed részét a termelékenység emelkedése biztosítsa, miközben csökken a mu.Jtaldő. A 20 éves terv má­sod«; íelébaa az ipari 'termelés egu,_ a termelé­keny útján keil fedezni, a munkaidót pedig tovább kell rövidíteni A 20 éves tervidőszakban kedvező adottságaink alapján az alumíniumipar maximális fejlesztésére törekszünk. Eb­ben felbecsülhetetlen jelentő­ségű segítséget kapunk a na­pokban aláírt egyezmény alap­ján a Szovjetuniótól. Gépipa­runkat úgy akarjuk továbbfej­leszteni, hogy termékeink ex­portjával továbbra is hozzájá­ruljon a hiányzó ipari nyers­anyagok és tüzelőanyagok, va­lamint a szükséges gépek im­portjának fedezéséhez. Mind­ezek alapján indokoltnak lát­szik, hogy gépiparunk termelé­se 20 év alatt nyolc-kilencsze­resére emelkedjék, miközben az egész ipar termelése több, mint ötszörösére növekszik. A számítások szerint a vegy­iparban mintegy tíz-tizenegy- szeres fejlesztést lehetséges és indokolt megvalósítanunk. Mindenekelőtt lényegesen nö­velnünk kell a műtrágya és a mezőgazdaság számára fontos egyéb vegyi anyagok gyártását. Fokoznunk kell az egyes mű­anyagok és műszálak termelé­sét, tovább kell emelnünk az exportunkban tó nagy jelen­tőségű gyógyszeriparunk ter­melését. 20 éves tervünk időszakában a tüzelőanyag- és energia-szük­ségleteink kielégítésére foko­zott mértékben használjuk fel az ország erőforrásait. Ezek az utóbbi években bővültek. Nagy földgáztelepeket tártunk fel és kőolajkészleteink is számotte­vően emelkedtek. Mezőgazdasági termelésünk 20 év alatt két-két és félszere­sére növekszik. Mindezt a munka termelékenységének gyors növekedésével fogjuk el­érni. A mezőgazdasápi keresők aránya az 1938. évi 50 százalék és az 1960. évi 35 s-’'"-’1ék he­lyett előzetes ham ik ötéves tervünk szerint már 1970-ben csupán 27—28 százalék lesz. A 20 éves terv végére 16 száza­lékra csökken. Ennek jelentő­ségét a népgazdaság fejlődése szempontjából akkor tudjuk felmérni, ha figyelembe vesz- szük, hogy egy kereső az ipar­ban mintegy három és félszer annyi nemzeti jövedelmet állít elő, mint a mezőgazdaságban. Fock Jenő ezután a gazda­sági vezetés színvonaláról be­szélt. Rámutatott, hogy a ve. zetési színvonal emelésével egyidejűleg növekedni kell a dolgozók részételének is a vezetésben, a gazdasági mun­kánkban mind nagyobb szere­pe van a tudománynak. Ma azonban még korántsem mondhatjuk, hogy a gazdasá­gi munka és a tudományok kapcsolata már kielégítő vol­na. A közgazdaságtudománytól egyebek között azt várjuk, hogy több támogatást nyújt­son olyan problémák kutatásá­val, amelyeknek eredménye alapján biztonságosabban dönt­hetünk arról, hogy melyik iparág fejlesztése, milyen népgazdasági és belső arányok mellett felel meg legjobban a népgazdaság hatékonyabb és gyorsabb ütemű fejlesztésé­nek. Fel kell tárni a ha­zai és a nemzetközi mun­kamegosztással a szakosí­tással, a specializációval és kooperációval összefüggő számtalan problémát, valamint az érték- és árviszonyok ha­zai és nemzetközi vonatkozá­sait. A tervezési módszerek fejlesztése is nagyban függ a közgazdaságtudomány konkrét támogatásától. A népgazdaság továbbfe’­lesztésében nagy jelentőéi? ‘f tulajdonítunk a termelőerők fokozott koncentrációjának. r- letve ennek érvényesítéséi-)" ■ a feltételek megteremtéséne''. Ebből indultunk ki, amikor a gazdasági vezetés megjavít' - sónak részeként hozzáke» ’ tünk az inar irányításén' - átszervezéséhez. A term»’ erők koncentrálása sokóf-'’- lúer ttgrndott. tervszerű m1 •" ■ kát i»érvel. A mi viszonyain’- között, a koncentráció nem okozhat munkanélküli'énet. termol-s«; zavarokat, felesleges Flőne és r^szlete­(Folytatás az 5. oldalon.) Kodály Zoltán és Kádár János, az MSZMP KB első titkára a kongrcs:zus szünetében. (MTI Foto — Papp Jenő felvétele) A Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság szocialista fejlődése új tartalommal tölti meg népeink hagyományos barátságát hangoztatta a továbbiakban. Szebb, tartalmasabb, gazdagabb és boldogabb lett népünk élete az elmúlt években is

Next

/
Thumbnails
Contents