Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-22 / 273. szám

törtök. 1962. november 22. 5 SOMOGYI NÉPLAP Tanácskozik az MSZMP Vili. kongresszusa A Vili. pártkongresszus (Folytatás a 4. oldalról.) sen ki kell dolgozni a kon­centrált termelési kialakításá­hoz, a korszerű üzemek meg­szervezéséhez, az elaprózott, gazdaságtalanul működő ter­melőegységek fokozatos fel­számolásához szükséges ten­nivalókat. Raymond Guyot: Raymond Guyot, a Francia Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja bevezetőben tolmácsolta a kongresszusnak a Francia Kommunista Párt test­véri üdvözletét. Elismeréssel beszélt az MSZMP politikájá­ról, majd hangsúlyozta, hogy a francia kommunisták mindent megtesznek a szoros kapcsola­tok fejlesztése, a francia—ma­gyar barátság erősítése érdieké­ben. Beszélt arról a kemény harcról, mely Franciaország­ban több, mint négy esztende­je folyik a demokrácia és a személyi hatalom között. Elemezte a francia válasz­tások eredményét, majd a nemzetközi politika kérdései­vel foglalkozott, kiemelve, hogy Kubában az imperialis­táik újabb vereséget szenved­tek. Pártunk helyesli mindazokat a lépéseket — fűzte hozzá —, amelyeket a Szovjetunió Ku­ba szuverenitásának biztosítá­sáért és azért tett, hogy a vi­lágot megmentse egy termo­nukleáris világháborútól. A béke valamennyi hívével együtt arra törekszünk, hogy tárgya­lások útján oldódjék meg a kí­nai—indiai határon kialakult helyzet, amelyet az imperia­listák rögtön kiaknáztak. A szocializmus teljes győ­zelme hazánkban elérhető kö­zelségbe került. Csak rajtunk múlik, elsősorban a munkánk­tól függ, hogy célunkat mi­előbb elérjük — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Fock elvtárs. Pártunk elítéli és leleplezi azokat a szovjetellenes, vala­mint a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja és több testvérpárt, köztük a Francia Kommunista Párt ellen intézett hadjáratot, amelyet az Albán Munkapárt vezetőd indítanak, megsértve az 1957. és 1960. évi moszkvai határozatokat, és hátat fordí­tanak a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XX. kongresszusa a személyi kultusz leleplezésé­ről, valamint a békés együtt­élés és a béke kérdéseiről ho­zott történelmi határozatokat. Mi rámutatunk az Enver Hodzsa és mások részéről in­dított egységbontó törekvések­re, amelyek a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalmat megosztják. A marxista—leni­nista pártok feladata, hogy úgy vigyázzanak a nemzetközi mozgalom egységére, mint a szemük világára. Ezért tovább­ra is érthetetlen számunkra a Kínai Kommunista Párthoz tartozó elvtársaink magatartá­sa, akik nem hajlandók elítélni ezeket a közös ügyünkre káros egységbontó törekvéseket. Végül kijelentette: Tapasz­talatból tudjuk, hogy az impe­rialisták nem nézik tétlenül a szocialista tábor és a világbé­ke erőinek térhódítását. Min­denféle fenyegetésekre vete­mednek, hogy megpróbálják feltartóztatni a történelem menetét. De azt is tapasztalat­ból tudjuk, hogy minden pró­bálkozásuk megtörik a nemzet­köri kommunista és munkás- mozgalom egységének sziklá­ján, a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség erején. Ebédszünet után a kong­resszus Komócsin Zoltánnak, az MSZMP Politikai Bizottsá­ga póttagjának elnökletével folytatta munkáját, llku Pád, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke beterjesztette a bizott­ság jelentését, amelyet a kongresszus egyhangúlag tu­domásul vett. Ezután folyta­tódtak a hozzászólások. Felszólalt Otakar Simunek, a Csehszlovák Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Darvas József író, Ar­turo Colombi, az Olasz Kom­munista Párt Politikai Bizott­ságának tagja, Gosztonyi Já­nos, a Vas megyei Pártbizott­ság első titkára, Juszkó Ist­vánná felsőteleki -pedagógus, Ambrus Jenő, a pécsi Városi Pártbizottság titkára, Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag termelőszövetkezet el­nöke és A. Draghici, a Román Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja. Az elnök lést ezután Kónyi Gyula, a XIII. kerületi párt­bizottság eflsö titkára vette át. Felszólalt Herbert Wamhe, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagia, Apró Antal, az MSZMP Foli- tifcai Bizottságának tagja és Bóján Bolgaranov, a Bolgár Kommunista Párt Politikái Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. A kongresszus ma reggel 9 órakor folytatja munkáját. (MTI) KONGRESSZUSI JEGYZETEK A UfyhayyoM teemfay­Tanácskozik a kongresz- szus. A Dózsa György út és a Gorkij fasor szegletén, a palotaárkádok alatt csítri lá­nyok csivítelnek. A novem­beri hideg és a »kongresszu­si« izgalom pirosra csípte ar­cukat, kezükben díszes köny­vet szorongatnak. A Berze- viczy Gizelláról elnevezett általános iskola 651-es Zrí­nyi Ilona úttörőcsapatának Barátság őrse rohamozza a VIII. kongresszus küldötteit — ez a legnagyobb eseménye az úttörőcsapat életének. A könyv: az őrsi napló, az oldalakat díszítő szöveg, kép, , rajz — az úttörökollektíva életének tükre. Közös tv-elö- adások és »Ki mit tud« vetél­kedő, kiállítás látogatás és őrsi gyűlések után most ők is hazánk szíve dobbanását figyelik, lesben állnak a kongresszust befogadó palota falainál. Fekete és szürke gépkocsik állnak meg. Érkeznek a kül­döttek és vendégek. így reg­geltájt »törnek« rájuk a Ba­rátság őrs úttörői. Naplójuk lapjain már ott sorakozik a párt Politikai Bizottsága tag­jainak aláírásgyűjteménye, most a külföldi testvérpárto­kon a sor. Barna bőrű kül­dött írja be nevét készsége­sen a naplóba; Ibrahim Mus- tapha, a Szudánt Kommunis­ta Párt Politilaii Bizottságá­nak tagja. Vidám arccal fo­gadja őket egy ázsiai kül­dött; I. Bakrit, az Indonéz Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja. A pa­lota előtt most lép ki fekete kocsiból egy fehér bottal já­ró, sötét bőrű, daliás férfi, akinek az imperializmus el­rabolta a szemevit&gát, de V*____________________________ mégis lát. Gyöngy betűkkel írja be nevét; Henry Wins­ton, az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Párt­jának alelnöke. Hamarosan folytatódik a. tanácskozás, a gyerekek meg- illetődötten csukják be a könyvet. Találkoztak a forra­dalom hősével. — Holnap folytatjuk — ígéri egy szöszke leány. Má­sok aggodalmaskodnak — sok a lecke, a tanulással sem szabad lemaradni. De abban egyetértenek: itt az országot igazgató, világot formáló fel­nőttek között ismerkednek azokkal, akiktől az évek mú­lásával átveszik majd a gé­pet, a világűrt, s a lobogót tartó zászló rúdját... „ íHe.tyfu'U " emUtek Ügy látom, már hagyo­mánnyá válik, hogy a Gá­bor Áron Vasöntöde szocia­lista brigádjának képviselő­je szószéhet kap a párt kongresszusán. Miként a VII. kongesszuson Fábri Tibor elvtárs, a még fiatal brigád egyik tagja számolt be munkájukról, most Su- gatagi Ferenc elvtárs, a bri­gád vezetője állt a kong­resszus színe elé. Ugyanarról a szónoki emelvényről, ahonnan Ká­dár elvtárs adott számot szocializmust építő hazánk fejlődéséről, a brigád vezető­je is beszámolt a kis szo­cialista munkásközösségük tevékenységéről, jövőbeni terveiről. Ahogy országunk mérföldlépő csizmával ha­lad a szocializmus felépítése útján, ugyanezt illusztrálta brigádja munkájával, a kis kollektíva képviselője. A VII. kongresszusnak ' tett ígéretüket teljesítették. Hé-1 "\ rom esztendő alatt két és fél millió forintot takarítot­tak meg, a selejtet hat-hét százalékról egy százalék alá szorították. Szocialista brigádjukat nemcsak nagyszerű termelé­si eredmények jellemzik — hanem, mai nem kevésbé fontos — az emberek fejlő­dése. Először azt hittem, a fülem cseng, vagy hallu- cinálok, amikor Sugatagi elvtárs kijelentette, — hogy saját szavaival éljek —, »megfúrták«. Talán a szo­cialista brigádtagok fúrják egymást? A, dehogy! — Csupán a felső vezetés »fúrta« meg. Kinevezték ugyanis a személyzeti osz­tály vezetőjének. Ennek el­lenére társai kérésére meg­maradt a brigád vezetőjé­nek. Ez a számunkra rendkí­vül fontos emberi fejlődés azonban nemcsak a brigád- vezető sajátja. Egy másik brigádtag a SZOT-hoz ke­rült fontos beosztásba, megint másik a Szakszerve­zeteia Budapesti Tanácsának tagjaként tevékenykednek. Szóval ilyenek a mi szocia­lista módon »megfúrt« em­bereink. Átsütött a hang­ján, hogy szívesen maradt volna a brigádban, hiszen az sem kisebb »rang« ma már, mint az osztályvezető­ség. A kollektíva ígérete most sem maradt el, a brigád tagjai megfogadták, hogy a IX. pártkongresszusig mű­helyüket szocialista üzem­résszé fejlesztik. Bízunk ab» ban, négy év múlva ugyan­itt üdvözölhetjük a brigád akkori képviselőit, hogy be­számolhasson vállalásuk tel­jesítéséről, s arról is, hogy az elvtársi kollektíva kis kohójában hány brigádtag edződött meg, hány kádert adott a brigád az üzemnek, az országnak. <B. B.) ______________________________ A marxista—leninista pártok feladata, hogy úgy vigyázzanak a nemzetközi mozgalom egységére, mint a szemük világára kedd délutáni tanácskozása A Központi Revíziós Bizott­ság beszámolóját Fodor Gyula elvtárs, a Központi Revíziós Bizottság elnöke ismertette. El­mondotta, hogy a Központi Revíziós Bizottság rendszeresen ellenőrizte a Központi Bizott­ság gazdálkodását, a pártappa­rátus ügyvitelét, s a dolgozók bejelentéseinek, panaszainak intézését. Részletesen beszélt arról, hogyan alakult a párt lapjainak, folyóiratainak pél­dányszáma, ismertette a párt kiadójának munkáját, szólt a pártoktatás eredményeiről és számos más kérdésről. A Központi Bizottság és a Központi Revíziós Bizottság beszámolója feletti vitában el­sőnek Cseterki Lajos elvtárs, a Borsod megyei Pártbizottság első titkára szólalt fel. Ezután Takács Imre, a du­naújvárosi pártbizottság titká­ra mondotta el felszólalását. A következő felszólaló Pullai Árpád elvtárs, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első tit­kára volt. PULLAI ÁRPÁD: A magyar ifjúság egyre cselebvőbb részese szocialista basánk építésének Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy a párt VII. kong­resszusán sok elismerő, meleg szó hangzott ed a magyar ifjú­ságról. Vajon rászolgált-e if­júságunk továbbra is erre a megtisztelő bizalomra? — tet­te fel a kérdést, majd így foly­tatta: — Az elmúlt évek tapaszta­latai alapján nyugodt lelkiis­merettel mondhatjuk: iggn. A magyar ifjúság túlnyomó több­sége tevékenyen támogatja pártunk politikáját, egyre cse- lekvőbb részese szocialista ha­zánk építésének. Az elmúlt években mély ha­tást gyakorolt a fiatalokra a párt helyes politikája. Évről évre növekszik azoknak a fiataloknak a száma, akik tudatosan magukénak vallják a marxizmus—leninizmus eszméit, harcos terjesztői és aktív végrehajtói pár­tunk politikájának. ök alkotják a párt szilárd if­júsági bázisát, amelynek gya­rapodása az egész magyar if­júság fejlődésének meghatáro­zó tényezője lett. Vannak még pesszimisták, akik hajlamosak arra, hogy a fogyatékosságokat eltúlozzák, és helytelenül ítéljék meg az ifjúságot. Gyakran halljuk tő­lük, hogy a fiatalok csak úgy rtessék-lássák« teljesítik köte­lességüket; hogy életelvük: -Egyszer vagyunk fiatalok, él­vezzük az életet...« Nem ta­gadjuk, akadnak még ilyenek. De őket sem kezelhetjük elve­szett emberekként. Sorsuk at­tól függ, hogyan segítjük he­lyes életszemléletük kialakítá­sában, jó tulajdonságaik fej­lesztésében és győzelemre jut­tatásában. Manapság sokat és szenvedé­lyesen vitatkoznak a modern­ségről. Különösen érzékenyen figyelik ezt a vitát a fiatalok, akik ösztönösen vonzódnak mindenhez, ami új, ami korsze­rű. Az emberiség történetében sohasem volt még olyan mo­dem, bátor és igaz eszme, mint a kommunizmus. S mi arra tö­rekszünk, hogy a fiatalok va­lóban modem, korszerű ember­ré váljanak. A fiatalok keresik a modem élet és a kommunista eszmei­ség összefüggéseit. Sokan rá­találnak a helyes útra, mások azonban tévelyegnek, üres, tar­talmatlan -modemkedőkké« válnak. Sok fiatal a külső meg­jelenésben véli felfedezni a modernséget. Egyesek szabadosén értelme­zik és gyakorolják a modern­séget. Nyeglék, cinikusak, üres kalandokat hajszolnak, mert azt hiszik: ez a modem életmód. Ha bíráljuk őket, sa­ját érdekükben is tesszük. Pullai elvtárs ezután arról szélt, hogyan mutatta meg if­júságunk szorgalmát, önálló alkotó erejét a különféle kul­turális vetélkedéseken. Ezután a KISZ tömeglbefo- lyésának és taglétszámának je­lentős növekedéséről szólt. A VII. pártkongresszus óta — mondotta — több, mint 300 ezerrel nőtt az ifjú kommunis­ták tábora, s a KISZ taglétszá­ma jelenleg meghaladja a 700 ezret. Hallunk is megjegyzése­ket. hogy a KTSZ-nek már -sok«, vagy éopen -elég« tag­ja van, és félő, hogy a taglét­szám további növekedése el- szürkfti a nevelőmunkát, fel­hígítja a szervezeteket, ame­lyek érméi fogva elveszítik harcos kommunista jellegüket Ezzel az állásponttal nem ér­tünk egyet. Ifjúsági szövetségünk fel­adata, hogy a maga sajá­tos eszközeivel hirdesse és népszerűsítse a párt poli­tikáját az egész magyar ifjúság körében. Ha ezt a feladatot jól oldja meg, tekintélye és szervezeti befolyása természetszerűen nö­vekszik. A továbbiakban elmondotta, hogy az -Ifjúság a szocializmu- sért«-mozgalomban 800 000 fiú és leány vesz részt. A négy követélmény — a munka, a ta­nulás, a kultúra és a sport — együtthatása a fiatalok harmo­nikus nevelését célozza. A VII. pártkongresszus óta — folytatta — évenként mint­egy 240 ezer fiatad jó munká­jának eredményeként — több, mint kétmilliárd forintot ír­tak a KISZ takarékossági számlája javára. A -Szakma ifjú mestere«-mozgalomban több, mint 100 ezer fiatal vett eddig részt, ugyancsak 100 ez­ren dolgoznak a több, mint tíz­ezer ifjúsági brigádban, ame­lyek közül 1100 ifjúsági export­brigád. örülünk, hogy az ifjú­sági brigádok 80 százaléka a szocialista címért versenyez, éfc sok brigád már el is nyerté azt. .Pullai elvtárs ezután a Du­nai Cement- és Mészrnű gyors felépítése, a vegyipar korsze­rűsítése érdekében vállalt KISZ-védnökség eredményei­ről beszélt. A VII. pártkongresszus óta — mondotta Pullai elvtárs — több, mint 73 ezer tanulófiatal, közöttük 31 000 leány vett részt a nyári építőtáborok munkájá­ban. Jó munkájukat jelzi 140 kilométer csatorna, amely 30 ezer katasztrális hold megmű­velését teszi lehetővé. Keserű szájízzel jegyezzük meg, hogy az illetékesek nem fordítanak olyan energiát e területek hasznosítására, mint amilyen lelkesedéssel dolgozott meg­nyerésükért tanulóifjúságunk. A felszólaló ezután arról be­szélt, hogy a fiatalok örömmel fogad­ták a tanulóifjúság szár­mazás szerinti kategorizá­lásának megszüntetését. Meggyőződésünk, hogy ez az intézkedés erősíti a nemzeti egységet, a szocializmus építé­sének javát szolgálja, kielégí- ti a fiatalok igazságérzetét, eredményes tanulásra, nagyobb szorgalomra ösztönzi őket. Pullai elvtárs megemlítette, hogy a párt- és KlSZ-cktatás- ban 553 ezer, az esti és leve­lező állami oktatásban 63 ezer, a szakmai tanfolyamokon mintegy 100 ezer fiatal vesz részt. Sokan vádolják — mondotta — politikai foglalkozásainkat, hogy azok nem elég komolyak. Véleményünk szerint az ifjú­ság oktatásának és nevelésé­nek módszerei nem lehetnek azonosak a felnőttekével. A fiatalok nem szeretik az olyan szemináriumokat, amelyeken iskolás módon feleltetnek. Fel­tétlenül szükség van az érdek­lődést jobban kiváltó játékos, szemléltető elemek alkalmazá­sára. E célból kiadtunk már diafilmeket, zenei és prózai hanglemezeket, térképeket, já­tékos könyveket stb. Ezután elemezte a falusi KTSE-szervezetek munkáját. Elmondotta, hogy a KISZ mun­kája falun a leggyengébb. Ki­fogásolta, hogy sok helyen nem adnak megfelelő munkát a fiataloknak, a tsz-ek vezetésé­ben alig kapnak helyet. Ha a fiatalok bírálnak, és jobb mun­kaszervezést követelnek, vagy gazdaságosabb kultúrák meg­honosítását kérik, és fellépnek a közös vagyon herdálása ellen, előfordul, hogy egyszerűen rendre utasítják őket. Indoko­latlanul lassan halad előre a parasztifjúság szakmai tovább­képzése. Mindezek ellenére — állapította meg a felszólaló — mind több parasztfiatal találja meg helyét a ter­melőszövetkezetekben. Szolnok megyében például megszűnt a fiatalok elvándor­lása. Fejér megyében pedig az elmúlt két évben 3000 fiatal lé­pett be a termelőszövetkeze­tekbe. A továbbiakban ismertette az ifjúság eredményeit a me­zőgazdasági termelési ver­senyben. 1960-ban 35 ezren, 1962-ben pedig már csaknem 100 ezren vetélkedtek a ma­gasabb terméshozamok eléré­séért. A pártkongresszus tisz­teletére Indított munkaverseny újabb 50 ezerrel növelte az élenjáró parasztfiatalok szá­mát. Hangsúlyozta, hogy a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség minden sikerét a párt segítségével érte el. A ifjúmunkások mellett ott áll­nak a pártszervezetek, az idő­sebb kommunisták, és tapasz­talataikkal, tudósukkal mutat­ják a helyes utat. Engedjék meg — mondotta —, hogy e helyről tolmácsoljam ezért kö- szönetünket. Szólt arról is, hogy a párt­vezetés erősödése volt és ma­rad a kiindulópontja annak is, hogy mindinkább az egész társadalom ügyévé váljék az Ifjúság nevelése. Különösen örvendetes, hogy a pedagógu­sok közül újabb százak talál­ták meg helyüket a fiatalok iskolán kívüli nevelésében is; Sok lelkes pedagógus munká­ját dicsérik a KlSZ-szerveze- tek, különösen az úttörőcsapa­tok eredményei. A pártkong­resszus előtt is őszinte köszö­netét mondunk nekik. Pártunk VIII. kongreszusa — mondotta befejezésül —if­júságunk elé nagy7.szerű, lelke­sítő perspektívát állít, amiért érdemes dolgozni és küzdeni. Ifjúságunkat biztonsággal tölti el a kitűzött célok realitása és annak a tu­data, hogy minden lépé­sét féltő gonddal, nagy szeretettel vigyázzák a kommunisták, a párt. A magyar ifjúság nevében biztosítom a kongresszust, hogy valamennyien készen ál­lunk az itt hozott határozatok ránk eső részének becsületes végrehajtására — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Pullai Árpád. A kedd délutáni ülésen fel­szólalt még Sugatagi Ferenc, a Gábor Áron Vasöntöde és Gép­gyár dolgozója; Lombos Fe­renc, a Győr-Sopron megyei Pártbizottság titkára: Sebes­tyén Gyula, a kővágóőrsi Béke Tsz elnöke; Győri Imre, a Csongrád megyei Pártbizottság első titkára, Zsarnóczai Jó- zsefné, az Egyesült Gyógyszer­es Tápszergyár technikusa, Rajki Sándor, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Mezőgazda- sági Kutatóintézetének igazga­tója. végül Nádas József, a Szolnoki Járási Pártbizottság titkára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents