Somogyi Néplap, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-02 / 257. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1962. november & Juliska néni százhúsz meséje — Hol volt, hol nem volt, élt egy­szer egy szegény juhászlegény. Nem volt neki se kutyája, se macskája, egy módos gazda szolgálatában állt. Őrizte a juhokat nappal és éjszaka, ját­szott a furulyáján, ha úgy hoz­ta a kedve. Volt a gazdának egy szépséges szép leánya, és hogy, hogy nem, a két fiatal egymásba szeretett. De a zord apa hallani sem akart arról, hogy összeházasodjanak, in­kább elkergette a fiút. És a juhászlegény ment, ballagott, s egyszer csak nagy robajt hallott, kék meg lila füst szállt fel a földből, és hirtelen előt­te termett az ördög... Hallgatom a mesét, hallga­tom az ízes, gördülékeny tör­ténetet. Tóth Szőke Józsefné kisbaj omi mesemondó úgy be­szél, mintha nem is egyedül ülnék vele szemben, hanem népes gyereksereg venné kö­rül lelkes áhítattal, csodálná a jő és a rossz harcát örülne az igaz győzelmének. Juliska néni mesél, és ilyen­kor talán el is tűnik számára minden, csak a hősöket látja maga előtt, a kedveséért har­coló juhászlegényt a szép le­ányt, a gonosz gazdát és rút ördögöt. Mondja a történetet, közben meg-megáll, s valahogy úgy, mint a régi kínai drámákban vagy a mai modem darabok­ban, egy-egy songgal, dallal színesíti a cselekményt. Ez a nagyon érdekes a mesélésben, ezért van aztán, hogy az em­ber reggeltől estig elhallgatná. Pedig aligha hihető, hogy a hatvanegy éves Tóthné drá­matörténetet tanulmányozott, és onnan ellesett motívumok­kal akarná változatosabbá ten­ni a mesét. Érai, hogy kell, fon­tos a dal. Mert ő dallal és mesével nőtt féL Nagyapja juhász volt va­lahol Somogybán, legeltette a nyájat társaival együtt, s ami­kor leszállt az este, hazatértek a pásztorok. Olyankor végig­telepedtek a Mdőlt fatörzsön, meghányták-vetették a világ eseményeit, s amikor a kicsi­nyeik már nagyon kérlelték őket, hogy meséljenek, rákezd- tek egy-egy történetre. Amíg főtt a vacsora a bográcsban, folyt a mesélés. Juliska meg ott ült a többi apróság között, csillogott a szeme, néha oda­ment nagyapjához, megcirógat­ta arcát: — Mesélj még —, s aztán újra csak figyelt, feszül­ten figyelt. — így volt, nagyon régen volt, eljárt fölöttem az idő, megöregedtem. Túljutottam a hatodik X-en, s ilyenkor már nem könnyű az élet — vall ön­magáról az egykori Mcsdny Juliska, Tóth Szőke Józsefné, aztán mintha önmagát is meg akarná cáfolni, így folytatja: — De még most is víg kedélyű vagyok mindig, s ha egyedül teszek-veszek a lakásban, sok-, szór nótázok. — A meséiről beszéljen, ar­ról, hogy mit jelent elismert mesemondónak lenni? — fag­gatom, s láthatóan örömmel emlékezik. Ott kezdi a történetet a re­gi ju­hászmeséknél, s ott, hogy amit egyszer meghallott, nem felej­tette el. Még iskolába se -járt, amikor már ő mesélt a nála Msebbeíkneík, sőt a nagybáty­jának is. Mondhatni azt is, hogy átmesólt vagy ötven évet, ha nem többet, és még ma sem hagyta abba. Mert megy ki a mezőre, és akkor odaszólnak neki az emberek: — Meséljen, vagy nem engedjük tovább ... Télen meg, kukorica- vagy toll- fosztáskor, akkor van csak iga­zán elemében, álló este mesél, gömbölyíti a régi történetek színes fonalát mindenM örö­mére. — Nem volt nálunk soha nagy lárma. Mindig meséltem a gyerekeknek, most meg az unokáknak. És ilyenkor egy kicsit talán én is újra gyerek vagyok... — Vagy pedig jóságos nagy- anyó? — Nem ke® azt mindig eszembe juttatni, hogy meg­öregedtem ... Nagyon érdekes módon »fe­dezték föl« Juliska néni mese­mondó tehetségét. 1951-ben Sztálinvárost építeni ment az unokája, és csalta őt is, hogy menjen vele, bizonyosan lesz ott tennivaló. Könnyű szívvel ment, mert csak a beszolgálta­tás korszakát hagyta maga mö­gött a falun, fájó, rossz emlé­keket. Az épülő városban meg pezsgő lüktetésű új élet része­se lett; csodálkozó szemmel nézte a gépóriásokat, a maga­sodó falakat, a sok-sok ifjú meg idősebb embert, akik a semmiből csodát csináltak. Ő nem húzott falat, nem hordott maltert, nem volt mér erre ereje, a Béke Étteremben dol­gozott jó három évig. Ott is­merkedett meg Dobos Ilona muzeológussal. Az megsejtette benne a nagy kincset, beszél­getett vele, faggatta a régmúlt időkről. S egyszer csak könyvet kézbesített a posta Juliska né­ninek. »Szegény ember vízzel főz« volt a könyv címe, s ben­ne az ő élettörténete volt le­írva. Jött aztán a Néprajzi Mú­zeum néhány falukutatója is, magnetofont .hoztak, s 83 me­séjét örökítették meg. — De ez nem minden, hi­szen tudók vagy százhúszat, ha nem többet. Csak föl kellene írni őket, és a címből mindjárt tudnám, miről van szó... Az idén augusztusban me­gint jött a postás. Most meg táviratot hozott: kitüntetést kap, jöjjön a parlamentbe Tóth Szőke Józsefné. Ott adta át neki a miniszter a »Népmű­vészet mestere« oklevelet és jelvényt. Azóta járt Kaposváron és Pécsen, Komlón a bányászok­nak mesélt, a felnőtt »gyere kéknek«. Alig akarták elen­gedni, oly nagyon tetszett ne­jük a sok-sok szép történet. — Csak meséket tud, Juliska néni? 1 — Tudok ón dalokat, rigmu­sokat meg közmondásokat is. Jegyezze csak, ha tudja ... És megkezdi most már a történelmi dalokat; Szabó Vil­máról szól az ének, aki olyan szép volt, hogy a vármegyé­ben nem akadt nála szebb, s aki a betyárok társa lett. és harcolt a pandúrok ellen. Dalt énekel Farkas Julcsáról is, aM belezuhant a cséplőgép dobjá­ba. — Vidámabbat nem tud? — Dehogynem, fiam ... »Es­te későn nem jó dteráJní, a lányoknak feketében járni...« Vagy akar inkább mai dalt hallani? Akad olyan is. Föfnevet, aztán rázendít a Jóska nevű brigád vezetőről szóló dalra, .aki eltéveszti a léptetővel a számolást, mert a babáját lesi. Gazdag, nagyon gazdag köz­mondástára is. Sok év leülepe­dett kincse ez a jó néhány aranymondás: »Aki egyszer nem bír sokat, kétszer tegye meg az utat«, »Arany a porban is arany« stb. Remek a memóriája. Jól em­lékezik egészen apró gyerekko­rában történt eseményekre is. Idézi is őket. Nem volt fölösleges! A Nőtanács megyei és vá­rosi kulturális bizottsága há­romnapos kiállítást rendezett Cs. Bánó Mária Olaszország­ban festett képeiből. A M- álllítást Martyn Ferenc Mun- kácsy-díjas festőművész nyi­totta meg. majd Bizse Jánosné művészettörténész vetítettJké- pes előadást tartott »Itália művészetéről« címmel. Az esemény szép számú kö­zönséget vonzott. Örömmel ál­lapíthatjuk meg, hogy az ér­deklődés egyként szólt a M- állítónak, annak műveit a közönség figyelmébe ajánló Martyn Ferencnek és a mű­vészettörténeti előadásnak. Miért kellett megrendezni ezt a kiállítást? — kérdezték sokan a megnyitón. Martyn Ferenc szavait idéz­ve Cs. Bánó Máriát felké­szültsége, mondanivalója és ezzel összefüggő előadásmód­ja a mai somogyi képzőművé­szet java sorába emeli, jólle­het erényei — szélesen szántó vonalvezetés, tisztán és frissen megszólaló színek — mellett »olykor visszaél a bátorsággal, és előadásmódja mutatósabb, meglepőbb a kelleténél«. Nos, ez valóban így van. De ez még nem ok arra, hogy le­mondjunk egy ilyen kiállítás megrendezéséinek tervéről. Az viszont kétségtelen, hogy a Nőtanács kezdeményezésére megrendezett kiállítás festmé­nyeit nemcsak dicséret, ha­nem kritika is illeti, sőt a jö­vőre szólóan kötelezőbb és szigorúbb igényesség. Ismét Martyn Ferencet idézzük: »A nyilvánosság nem ismer műkedvelőt, nem ér­tékeli a művészet vasárnapi művelőit.« Vitathatatlan igaz­ság ez, de meg ke® jegyez­nünk, hogy Cs. Bánó Mária — akinek női, anyai hivatása időnként háttérbe szorítja a művészi hivatást — szabályt erősítő kivétel. Képei figye­lemre érdemes munkásságba engednek bepillantást, és már ezért is megérte vállalkoznia a Nőtanácsnak arra, hogy nyilvánosságot biztosítson a művészetnek. Azt azonban megjegyeznénk, hogy a következőkben — ép­pen azért, hogy a Nőtanács ehhez hasonló rendezvényei szervesen épülhessenek bele kulturális életünk egészébe —i nem ártana, ha illetékes szer­veket is meghallgatnának, é! a rendezők elfogadnák azit a segítséget, amelyet ezek a szervek nyújtani képesek, és — föltételezzük — készek is nyújtani. A kezdeményeaést csak <fi-! csérm tehet L L — És ma? ho­Mit csinál, _________ gyan él? — A szövetkezetben dolgo­zom. Nem panaszkodom ... De alig várom már, hogy jöjjön a tél, mert akkor ráérek majd nagyon sokat olvasni. Most a Csendes Dont olvas­sa. Könyvespolcán ott láttam az Űj Magyar Lexikont is... Polesz György Árunak idején beszámoltunk róla, hogy október 10->én Nagyatád és Ötvöskónyi között Karlovics László a 13. sz. AKOV egyik autóbuszával szabálytalan előzés köz­ben árokba szorította a Lábodi Állami Gazdaság 30 személyt szállító pótkocsis vontatóját. A rendőrség re­konstruálta az esetet: így történt a baleset. Az autó­busz vezetője annyira közel hajtott el a vontató mel­lett, hogy az az árokba billent. OOOíXXXXXXXXXXXXXXXXXlOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXlOOCXXXXÍOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXjOOC ( DON JUAN PARBAJRA HÍV.. a fasiszta jelző ülik.« Ottó egyébként »Monarchia az atomíkorszakban« című előadá­sában öt olyan országot jelölt meg, ahol a legsürgősebben Rövid napihír adta tudtul, válasz érkezett; a legnagyobb nak egy-egy külön trónust szerint Faruk bejelentette: dől- vissza ke® állítani a Mrálysá­hogy Don Juan de Bourbon — alabami szálloda üzletvezető- szán. Bár mit lehessen tudni, gozni fog. Az egyik római éj- got. Úgymint: Franciaországot, a spanyol trónkövetelő, XIII. nek hívta, egy vándorcirkusz a francia lapokban megjelen- szakai mulatóhelyen vállalt Olaszországot, Ausztriát, Spa­A legtevékenyebb Alfonz király fia — párbajra pedig szerződést kínált neki, tek olyan értesülések: a Nagy reklámfőnöki tisztséget.. hívta ki Francioli olasz film- ha díszuniformisban, korona- Károlynak keresztelt De Gaul­rendezőt. A művész ugyanis val megjelenik a porondon, le azzal akarja betetőzni sze- Politikai ŐshüllőkI történelmi filmet forgat, s a Nem kell semmit sem csinál- mélyi hatalmát, monarchikus ■■■ ■ 11 mese szerint Don Juan egyik meghajtania magát törekvéseit, hogy Párizs gróf­őse, a XV. században uralko- _ tórá^ méltósággal. A hop- tenné meS utódjául... dott Ferdinand nápolyi teraly __. . ., . .. „ „ , , p ofont kap egy asszonytól. A P°n maradt exMraly, miután Koronázás heveskedő trónkövetelő »adná- visszautasította ezeket a ja- bnlnndnkhnráhnrt lyt becsületének védelmével« vasiatokat, sajtóértekezletet hí- ^ OO^naOKIiazaoan | indokolta a párbajra szólítást, vo^ össze, s méltatlankodva s a rendezőt ősei fennkölt em­nyolországot — és a Szovjet­uniót ... A nagyratörő prog­ramnak egyébként óriási hall­gatósága volt, meghirdetésekor »ex«-ek — beleértve Ottó titkárát, a Szánalmas komédia folyik a közé sorolható a 49 esztendős habsburgokat patronáló Süd- Kora sorolható a 49 esztendős deutsche Baak képviselőit és Habsburg Ottó. A nyugat-né- egyéb kísérőket — huszonhét metországí Pöcfcíngben levő hallgató volt jelen. palotájában zarándokokat to- Igen, a csekély számú hall­gad, s kétféle névjegykártyája a paládból lékébe való g^lá^ vádrdta. magyarázta: »Mindenáron hamburgi- förvény^, ahol ^ Az egyiken szerény pol- ££ A Lánedtta, a római filmváros vissza kell kapnom trónomat. hajú razelomék .«müo gár; a másikon korona díszük, mentes legyen a »köz verbuválódik, s féltő gonddal a család-- . , .. j. , a uiaatuuu ilviviki uiűmj«, mentes íegytíii a »fcözemfoerek­természetesen jót derült a tör- Hát nem értik? Mást nem tu- g^igaz^Rom^mcw <IgienZ1 nem s kevésbé szerényen »Ausztria kel« történő keveredéstől. Szö­ténteken, a szatirikus lapok- dók csinálni...« tévedés: ki az orosz cári csa- —Magyarország királyának«!!) vödnek a rokoni ­nak is hálás tómát szolgálta- Van, aM megpróbál beled!- iád »valódi« sarja. Marga titulálja masát önmaa is .... , „ , , ,, sarja. Marga titulálja magát. Önmaga tett, s a párbajból semmi sem leszkedni az adott helyzetbe, Boodts azt állítja magáról, , ,rárdokolaat• a nvórnm - i Fr le« Valami™, mwis rávilágít- de közben szövi álmait. Mi- hogy nem más, mint Olga ei^lzarandokolgat. a nyáron a jugoszláv Peter sógora. -Z. lett. Valamire mégis ra\ lagit h&fy^ rarnáll exuralkodó fel- nagyhercegnö. 11. Miklós cár Például Csang Kaj-sek vendége utóbbi Mihály román exural­hatott: léteznék olyan exural- csapod repülőügynöknek, s ha leánya. A kopott ruhás, nyolc- volt Tajvan szigetéin, ellátoga- k<x,ó rokona lett, az pedig uno- kodök, akiknek népeik már re- nem is ékesszólásával — köz- vanesztendős Anna Anderson tott a dél-koreai és a dél-viet- kaöccse immár Zita »császár- gén ajtót mutattak, de ők még ismerten dadog de össze- viszont magát akarja elismer- nami fasiszta diktatúrákba is nőnek«, Félix luxemburgi mindig komolyan veszik saját köttetéseivel igyekszik eladni tetni Anasztázia nagyherceg- valamennyit egekig magasztal- nagyhercegnek és a Bourbon­az amerikai repülőgépipar tér- nőiként. Egy darabig az elme- va. Van egy félig-meddig sa­mákéit. Egy ideig a hírhedt kórházak lakója volt, s a fehér ját szervezete is, a CEDI Harmat jíavreme . »U—2«-es cég, a Lockheed falak között »megkoronáztat- (Centre Eurtípéen de Documen- suk? ... wssmz Angliában tíz templom eladó Dr. Stockwood southwarki anglikán püspök azt tervezi, hogy az egyházmegyéje te­rületén levő templomok kö­zül tízet értékesít, s a be­folyt vételárat paplakok és bórházak építésére fordítja, tekintettel az egyházmegyé­jét sújtó lakásínségre., A szokatlan tervet azzal indo­kolta a püspök, hogy az el­adásra kerülő templomokra gyér látogatottságuk folytán aligha van szükség, márpe­dig — mint mondotta — »nincs értelme annak, hogy nagyobb összegeket költsünk elhagyóit és elhanyagolt templomok karbantartásá­ra«. * * * Illetlen viaszbabák Gina Loilobrigida tiltako­zott a Holywood közelében levő Buena parki panopti­kum igazgatójánál, amiért viaszszobrát egy szál kom- binéban állították ki. Az igazgatóság azzal próbált érvelni, hogy Marlene Diet- rich alakján mindössze vad- rágocska van. Az érv azon­ban nem győzte meg Lollo- brigidát. * * * A gólya és a házasságok Az NSZK statisztikai hi­vatalainak adatai szerint az anyakönywezető elé álló menyasszonyok közül min­den negyedik áldott állapot­ban van. Falun ez az arány­szám nagyobb, mint a váro­sokban. *-*■ * Nem mondanak le az adómentességről A francia pénzügyminisz­térium nemrég megkísérelte a Siene nevű kis breton sziget lakosainak megadóz­tatását. A sziget lakói XIV. Lajos királytól teljes adó- mentességet kaptak, s azóta nem fizetnek adót. A kísér­let siralmasan végződött: a sziget lakói ki sem töltötték az adóíveket, hanem — meg­vetésük jeléül — a piacon halat csomagoltak beléjük. * * * Megérdemelte-e Steinbeck a Nobel-dijat? John Steinbeck, akit az idei irodalmi Nobel-díjjal tüntettek egy újságírónak arra a kérdésére: »Véleménye szerint megérdemelte-e a kitüntetést?«, némi gondolkodás után így vá­laszolt: »Erdekeg kérdés, még föl sem merült bennem. De azt hiszem, őszintén szólva nem érdemeltem meg.« Továb­bi kérdésekre Stenibeck el­mondotta, hogy »napi penzu­ma« általában több, mint ezer leírt szó. Reggel nyolckor szo­kott munkához ülni, és leg­alább hét-nyolc órát dolgozik. Kedvenc amerikai írói között Hemingwayt és Faulknerfc je­lölte meg, majd az interjú vé­gén a következőket mondotta: »Az Egyesült Államokban so­hasem uralkodott írók számára termékeny és kellemes kulturá­lis légkör. Ebben az országban az írót nem tartják fontos sze­mélyiségnek, nem tekintik el­sőrendű állampolgárnak. En­nek azonban vannak előnyei. Az író ezáltal sohasem válik nagyképűvé, hanem az egysze­rű emberek között él... aho­va való!« magukat... Folyfas­Exkiraly állást keres | megbízásából is dolgozott. A ta« magát... Százmárkás ha- tation et dtnformation), az Különös társaság. Egy fnan- . , . ... . . . bolgár nép által elűzött Si- v; kegy díjat .kap, de azt a európai dokumentációs és ín- pia polgári lap »politikai dino­Netnregan Erdetes jelent meon »cár« Madridban lebzsel, húszmilliós cári vagyont sze- formációs központ, amely a saurus20knak« nevezte az twLaZ i New York Franco biztosit számára »ősz- retné megkaparintani, amelyet hidegháború legszélsőségesebb . , kihalt őslényeket Postban: »Exkiraly nevehez es töndíjat«. Henri de France, Angliában a Bank of England vonalát követi. Még a balolda- "ex"'eket sa k^alt őslényeket rangjához méltó foglallcozast Párizs grófja, a francia trón kezel. Faruk, a volt egyiptomi j; sággal igazán nem illethető sorakoztatta fel hasonlatul, ícerese. A hirdetés végen név önjelöltje tizenkettedik gyér- uralkodó már megelégszik ba- bécsi" szociáldemokrata Arbei- Valóban, a világ áthaladt raj­helyett csupán jelige szerepelt, mekét várja. Igazolva a mm- ráti kölcsönökkel is, ezeket tér- tér Zeitung is így ír a CEDI tűik, s Don Juan párbajjal sem nem volt azonban nehez Mde- dást — ha lúd, legyen kövér mészetesen soha nem szándé- két legutóbbi összejöveteléről: tudia kényszeríteni a történel­ríteni, hogy frfad^a If. Peter, —, nemcsak a francia Mrály- kozik visszafizetni. E kölcsö- »a madridi és a Hchtensteini + . k l veevék a trónjától megfosztott jugo- sag, hanem egyenesen a napo- nőknek hamar nyakára hág a tanácskozás azoknak a konzer- ™Bt’ hogy komolyan vegy<!k szláv exMrály. A csábító aján- leond birodalom feltámasztá- kártyaasztalok mellett. Sőt a vat{v csoportoknak összeeskü- dket • • • latra azonban mindössze két sarai ábrándozik, s minden fia- Newsweek legutóbbi híradása vése volt, amelyekre már-már Stimm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: TVIRTH LAJOS. Szerkesztős ég: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÄLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Réti Ervin Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe** Kaposvár, Latinka S. u. f.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents