Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-14 / 241. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap. 1962. október IC SZEMÜVEGEN KERESZTÜL... REGGEL FÉL 8. Tömeg ácsarog már az OFOTÉRT Május 1. utcai üzlete előtt. A vonatok beérkezteik, s talán ugyanennyi ember szárong az SZTK szemészete előtt is. Az­tán föltárülnak az ajtók, be­özönlik a tömeg az üzletbe. Fékezni őket nem lehet, nem is érdemes. A tumultus ezer­nyi bosszúságot okoz vevőnek, eladónak egyaránt. A panaszkönyvet nézem. Bejegyzések sorozata. Ilyenek: »Egy hónapja hiába járok a szemüvegem után. Mindig újabb határidőt tűznek ki.-* »Az útiköltség sokszorosa a szemüveg árának. Jobb vol- na, ha nem lennék SZTK- tag?« »Nyolc alkalommal jöt­tem be szemüvegemért, hiá­ba.-* »Nem tartják be a ha­táridőt. Ég a szemem, nem tudok dolgozni .. .-* Félfülüel a szócsatát hall­gatom. — Nem maga követ­kezik, várjon a sorára! — Ne tegyen kivételt a kartars! — Azért lehetnének udvariasab­bak is! — Csak maguknak kellene egy hónapig szemüveg nélkül járkálni. Már a csa­ládtagjaimat sem ismerem meg az utcán .. .« Az eladó nyel egyet, néha elfutja a méreg, de ha hal­kan, udvariasan válaszol, ak­kor is méltatlankodik a tö­meg, mert »könnyen beszél, nem kel neki a szemüveg«. Igazságot tenni? Lehetne! Kém a kiszolgálókon múlik... Fél órákig kell várni apuit előtt? Igaz. Nem mindig tart­ják meg a határidőt? Igaz. Néha egy hónapig is elhúzó­dik egy szemüveg javítása vagy elkészítése? Igaz. De miéit kell ennek így lennie'» Miért érzi magát az ember egy háború alatti húsfooltban, ahol szinte ölték egymást az emberek? Nem nehéz vála­szolni. Egyszerűen azért, mert óriási mértékben megnőtt a biztosítottak száma, s az ÓFOTÉRT megtorpant, kép­telen eleget tenni hivatásá­nak. ÖSSZEHASONLÍTÓ ada­tok után kutatok. Egy régi szakembert hallgatok meg, Pataki Istvánt. Nem kesereg, dehogy. De szája szögletében van valami kesernyés mo­soly, amikor kimutatásait táir­Korszerütlen eszközök és sorbaállás Tizenegyezer szemüveg fél év alatt Egyhónapos határidő Miért nem fejlődik az OFOTÉRT? ja elém. Pontos adatai van­nak. ö esymaga 1959-ben 16 000, 1960-ban 19 000, 1961­ben 21 000, 1962 első felében 11 000 szemüveget készített és javított. Ezek a számok leg­följebb csak annyiban érde­kesek, hogy megmutatják az évenkénti növekedést. De dolgozott ő 1951-ig az Aczél- féle látszerészüzletben is. Ak­kor két szakember évente maximálisan 1500 szemüveget adott ki a keze közül, Az Aczél- és Csajági-féle üzlet népii szakemberével egy évre háromezer szemüveg szállítá­sára kötött szerződést az OTI- val, s rajtuk kívül szinte min­den órás foglalkozott szem­üveggel. MOST MI A HELYZET? Az egész megye szemiivegsziik- ségletét két szakember elégí­ti ki, és két eladó van a boltban, aki fölveszi a rende­lést, s még ide tartozik a dombóvári járás és a sziget­vári járás nagy része is... Képtelenség! De még nem mondtam el mindent. Felszabadulás előtti adatot ugyan nem találtam. De 1950-ben 46 000 biztosított volt megyéjükben, 1961-ben 160 000! S az OFOTtiRT-mál maradt a kiét látszerész, fme, az egyik ok, ami miatt jogos a panasz, a méltatlankodás. Általában 24 óra a határ­idő, legalábbis ez a szabály, S hegy mégis hetekig, néha egy hónapig is elhúzódik a ja­vítás? Igaz. Az OFOTÉRT- központ ugyanis egyetlen uta­sítást adott a tarthatatlan helyzetet látva: azt a mennyi­séget, ami a szakemberek ere­jét fölülmúlja, küldjék Buda­pestre javítani. S a szemüveg utazik. Elsősorban a nap­szemüvegek, de sokszor az orvosi rendeletre előirt szem­üveg is. Ez növeli a várako­zási időt. De nem kielégítő a raktárkészlet sem. A kompli­káltabb üvegeket esetenként rendelik Pestről. Havonta 3— 400 szemüveg esétál« Kapos­Csalt, lopott, amerre csak megfordult Ez év júniusában szabadult ki a börtönből Mulvai István Berzence, Dózsa György utca 8. szám alatti lakos. Lopás és csalás miatt ítélte el a bíróság, de nem okult a büntetésből. Kiszabadulása után néhány napot falujában töltött, majd Kaposvárra helyezkedett el ra­kodómunkásként. Azonban csak addig dolgozott, amíg munkakönyvébe be nem írták munkahelyét. Ezután “önálló­sította- magát, csavargott a megyében, és hiszékeny embe­reket csapott be. A babócsai paphoz például azzal állított be, hogy gépkocsivezető, gépe elromlott, se enni. se tovább­menni nem tud. öt ven forin­tot kért. Amikor a pap kiment a szobából, Mulvainak első dolga volt az ssztaKiókot meg­nézni és az ott talált 230 fo­rintot kiemelni. Aztán szénen elfogadta az ötven forintot, is, majd mint aki jól végezte dol­gát. elbúcsúzott, és nyomban fölkereste Ber.cte Józsefnét újabb ötven forintért. Innen Somogyudvarhelyre ment.- itt is a partot szemelte ki áldoza­tául. »Elszakadt a kerékpár- láncom. nem tudok tovább­menni. negwen forint kelle­ne.-* Kroott is. Taszáron Kal­már Károly paptól ötven forin­tot csalt ki. ma;d Vucskics Ist- vánnétól 440 forintot lopott el egy óvatlan pillanatban. Ezután Kaposvárra tette át működé? 'nők szín ' "Ivét. E.gy volt. böriöntárrén-1 feleségét kereste föl, és 200 forintot kért tőle. Még elismervényt is adott a pénzről »Molnár István Ta- szár Kossuth Lajos utca 34. szám alatti lakos- nevében. Persze nem sejtette, hogy eb­ben az utcában csak 14 szám ■van. A kaposfői plébános már óvatos volt, nem adott neki pénzt. Sárái József tanácsel­nök feleségétől azonban sike­rült 100 forintot kicsalnia. Utoljára a somogyvári katoli­kus papot »vágta meg-« egy öt­venes erejéig, majd Budapest­re utazott, és a mezőgazdasági kiállításon töltött egy hetet. A rendőrség közben már ke­reste, és Nagykanizsán elfog­ta. A nyomozást befejezték. Mulvai ügyét átadták az ügyészségnek. vár és Budapest között. Idő- veszteség. S a betegek nem győzik a várakozást... MIT MOND A BOLT VE­ZETŐJE? Semmit, inkább megmutatja a műhelyt. Kor­szerűtlen, elavult gépek, job­bára azok, amikkel még a ré­gi látszerészek készítettek évente 1500 szemüveget. El­avult köszörűk és elhasználó­dott vágók. A íúrógyémánt nem bírja a tempót, szinte havontg javításra küldik, s két-három hét alatt érkezük vissza. A csiszolókövek kések köszörülésére sem jók. Mo­dern automata gépekre volna szükség. Igen ám, de valuta- probléma is van a világon. Nos, azt hiszem, erre elő le­hetne teremteni, hisz az em­berek egészségéről van szó, ami nálunk a legfontosabb. Nézem az ellenőrző szerv jegyzőkönyveit. A látszeré­szek kifogástalan munkájáról számolnak be. A fő gondot azonban meg sem említik. Pe­dig azt kellene írni az ellen­őrzési naplóba, hogy »es így nem mehet tovább!!!«. Or. Baján Miklós főorvossal beszélek. Augusztusban 3800 volt a betegforgalom. Javas­lata: több szakembert, több üzletet! A forgalmat ilyen adottságokkal lebonyolítani képtelenség! És baj van az SZTK-nál is. A rendelési idő annyi, mint 1952-ben. A bete­gek száma? Talán meghárom­szorozódott ... MIT LEHET TENNI? A bajok forrását, gyökerét min­denki ismeri: látja a beteg, az orvos, a látszerész. Csak az OFOTERT-központ illetékese! nem, azaz hogy nem akarják látni. Jó volna talán szemüve­gen keresztül némi a somogyi állapotokat. De olyan szem­üvegen keresztül, ami egy hó­nap alatt készül el, s leg­alább hat dioptriás: ez na­gyít ugyan, de nem torzít, a való helyzetet láttatja velünk. Akkor talán intézkedés is tör­ténik majd, s a sorrend is megváltozik. Nem hiszem ugyanis, hogy a fotólaborató­riumok automatizálása előbb­re való, mint a szemüveggyár­tás korszerű gépesítése. A helyzet sürgős intézkedést kö­vetel; nem szeretünk látni to­longó, sorban álló embereket a mozipénztámál sem, még kevésbé az OFOTÉRT-bolt előtt, ahol napjainkban szem­üvegért esedeznek az embe­rek .r. Jávori Béla Nincs... •» (Tudósítónktól.) Kaposvár egyik legszebb boltja a Május 1. utcai rádió­éi villamossági szaküzlet. Te­levíziók, rádiók, lemez látszok sorakoznak egymás mellett tet­szetős elrendezésben. De ha a háziasszony betér például egy porcelán vasalóvéget vásárolni azt nem tudnak hónapok óta adni. Pedig a villanyvasaló zsi­nórján levő porcelán kényrs holmi, s ha eltörik, új zspót kell vfflmj, amelynék ára csak­nem 30 forint. Hamar romlik a függő villanykörto-kapfS'ló is, ám csak a fővárosban lehet hozzájutni. Kávéfőző gép egy hétig van, két hónapig nincs. Amióta a kávé árát le­szállították, még nehezebb hozzájutni a kávéfőző géphez. Majd minden nap keres k c vásárlók a villanyra való f?h - opálburát. Ebben az évben egy darabot sem kapott a kaposvá­ri rádióbolt. Nézzünk be a szemben levő üveg- és müanyagboltba. Egv asszony műanyag szarni'.vö-hö szeretett volna vásárolni, de nem tudtak vele szolgálni. Itt is hiánycikk számba megy jő, néhány apróság. Fél évig mm volt kis alakú műanyag szap- pantartójuk, kit év után a na­pokban kaptak könnyen tisztán tartható műanyag toieskannát Söröspohár nincs, talpas pohár ff MŰVÉSZI ÉLMÉNY ti A nyugat-németor­szági wíesbadenban egy szép napon meg­jelentek a hatalmas plakátok: »Megkea-Jű- üik a modem zene­fesztivál. Soha nem látott élvezetben les* része. A rendezőség és a művészek sze­retettel várják a nagy városi koncert­teremben.«* A felhí­vásnak meg is volt az eredménye, a kö­zönség zsúfolásig megtöltötte a néző­teret, és izgatottan várta a művészi pro­dukciót. Első számként egy középkorú úriember lépett a színre, oda­ment a zugomhoz, de az unalmas, ha­gyományos módszer­től eltérően esze ágá­ban sem volt a hang­szer mellett helyet foglalni, hanem egy merész lendülettel felugrott a zongora tetejére. Majd teljes erővel rugdosni kezd­te a húrokat, s ami­kor Itt már jó muh- kát végzett, egy-két férfias, erőteljes mozdulattal szétver­te a billentyűket is. Ezután egy hattagú együttes jelent meg; ők teáskannákat he­lyeztek a zongora tetejére, s ezeket üíö- getíék hatalmas fö- zökanalakkál. Ezzel aztán véget is ért a csodálatos »zenei fesztivál.*. 's A nyugati zenekul­túra legújabb ter­mékével kapcsolat­ban még meg keU Jegyeznünk, hogy ez csak Európában szá­mit újdonságnak. Az Egyesült Allamokbun korábban rendeztek már egy olyan hang­versenyt, amelynek az volt a győztese, aki a legrövidebb idő alatt verte szét 20 centis darabokra a zongorát. Mindezek után persze már azon sem csodálkoz­nánk, ha a közeljö­vőben »A legötlete­sebb nyugati mű­vén« címet egy olyan fantáziadús férfiú nyerné el, aki egyszerűen felrob­bantaná az egész koncerttermet. Utó­végre minüenki azt »nyújtja- a közön­ségnek, amit tud ___ S . I. hónapok óta nem é kezett. Hasonló a hel; zet a Május 1. utcai vas olt'an. Eüggönyliarikát kéyhor- got, olcsó »huni um evő­eszközt, rt'ssislS, lilába kér a Viiiárló, Hónapok óta haszL’er su­lik élte a Va::-»rfl j'bi agy* kereskedelmi VT.al"' 5 literes öntözöl'a mit mit óta nem kapnak, vri ont H ltomé# öntözőkanna eavé/oj «11 a"dó­ron. A barkácsolók gik tor tá­voznak berssámn « boMhó’: nem kapnak gyalukés.t, H ' a- pak óta nincs 60-as ■' 8 as acél kampósszen. Az iskolák kapuinak meg­nyitása óta itt is, t tt is hallani a panaszt, hogy nahemn lehet tornacipőhöz hozzájutni. Sötétkék flúttltttny csak kéfcnadrágos van, ívűvel e* drágább, a szülők nem­igen szeretik. Leány kakomplét kát hónapja nem kaptak elegendő mennyi­ségben. Ritkán van leányka­blúz a boltokban, ped g igen, sokan keresik. A praktoms tré­ningnadrágból nagyon keveset gyárt az ipar az 5—10 éves gyermekek számára, Az sko'ás leányok gyakran keres k a sö­tétkék pliszészoknyét. L több­ször »nincs-« vagy »elfogyott«. Nagyon ritkán kapni söp­rűt a boltokban. Uns.szán­tó, hogy éveken át nem tudjuk megoldani ezt a problémát. Hypo — a kedvelt mosószer — he­tek óta nincs a boltok­ban, légyfogóval is 10—12 napig nem tudták kiszolgálni a vevő­ket. Most már van ezerszámra. Az ablakos gittből, az őszi hó» napok keresett cikkéből egy de­ka sincs a boltban. A műszaki boltban nincs rűdlámpaelem és kerékpárkül­lő, a vasboltbwn hiába kér a vevő a met­szőollóra csavart, nem gyártják, s az 1,50-es csa­var helyett 59 forintért új metszőollót kell ven­nie. A kávéfőzőhöz nincs gumi, a zománcozott füstcsőhöz nincs mindig könyökcső. Néhány olyan apró cikket soroltunk fel, melynek hiánya igen sok bosszúságot okoz a lakosságnak. Az ipar és a ke­reskedelem vezetői vegyék fi­gyelembe, hogy nemcsak le­mezjátszó, motorkerékpár és drága bunda kell az emberek­nek, hanem függönykarika, kampósszeg és szappantartó is. Keresünk nagy gyakorlattal rendelkező gép- és gyorsírónőt“ Gyakori az ilyen újsághirde­tés. Pedig évről évre több fia­tal jelentkezik erre a pályára. 280 holdon telepítenek szőlőt az ősszel a Balatonboglári Állami Gazdaság berencsei üzemegységében. Három SZ—100-as lánctalpai dolgozik egyszerre az "'oSsó 25 hol­das táblán. 10 cm mélyen forgatják meg a szikkadt talajt. Simon József, a gép- és gyom­ír óiskola igazgatója szerint az utóbbi öt évben 650-en végez­ték el az iskola egy-, illetve kétéves tanfolyamát. Az álta­lános iskola befejezése után so­kan itt folytatják tanulmányai­kat. Az érettségizettek száma mindössze 30. Érdekes, hogy egyetlenegy férfi sincs az is­kola növendékei között. A ta­pasztalatok azt is mutatják, hogy nagyon sóik hallgató a második ceztályba már nem je­lentkezik. Tavaly például 100 elsős volt, az idén a második osztályba már csak 62-en irat­koztak be. Ennek több oka van. A gép- és gyorsíróiskola az egyetlen, ahol tandíjat kell fizetni. A hallgatók között sok a vidéki, a bejárás nehézségei is elveszik a kedvet a tovább­tanulástól. Az első év befeje­zése után az eredményesen vizsgázók elbocsátó levelet kap­nak. Ezzel a vidékiek — bár még távol vannak attól, hogy kész gép- és gyorsírónak mondhassák magukat — elhe­lyezkednek a községükben le­vő tsz-ben, fmsz-nél vagy más munkahelyen. Szükségessé vált, hogy a gép- és gyorsíróképzésben is új oktatási elveket alkalmazza­nak. Mostantól kezdve az e’ső évet eredményesen elvégzők aem kapnak elbocsátó levelet, csak osztalybizonyítványt, amely a második osztályba va­ló jelentkezésre jogosít. Okle­velet csak a második év sike­res elvégzése után adnak. A második osztályt elvégzet­tek közül senki sincs állás nél­kül — tájékoztat az iskola igazgatója. Gyakran tapasztal­ni azonban, hogy a munkaerő- közvetitő iroda által kiküldött kezdő gépírónőt nem veszik fel arra hivatkozva: »Nincs idő a nevelésére«, meg aztán ezt mondják: »Hogyan bízhatnánk rá egy fiatal gyerekre fontos értekezletek, tanácskozások jegyzőkönyvének vezetését?« Ezek az emberek elfelejtik, hogy egyszerre senki sem vá­lik gyakorlott szakemberré, ehhez idő kell. A Tanácsi Bá­nya- és Építőanyagipari Egye­sülés vezetői így gondolkodtak. A munkaerő-közvetítő irodá­tól fiatal, kezdő gépírónőt kér­tek, s vállalták, hogy segítenek nevelésében. Alig egy hónaoja dolgozik náluk »'*■>«'-os»»! Ilo­na. s máris elégedettek mun­kájával. A gyors- és gépírónők között igen sokon varnak olyanok, akik évekei ezelőtt vizsgáztak, s elfelejtették a gyorsírást, ők javasolták, hoev indítsanak olyan esti ,t-nf»1'»'mr.kBt, ahol mreismerke*Jh*v»iT«.>k az új helyesírást szeH<i«*r>kkal és az új gyorsírói rövidítésekké. Sz. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents