Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-11 / 238. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1962. október tt> Szand-arábiai-jordániai intervenció Jemenben (Folytatás az 1. oldalról.) dított el egy fegyverszállítmányt Jemen északi határai felé. A lapok kiemelik, hogy ezt az akciót Szaud király fia, Haled irányította, i. Az A Joker Saa című kairói hetilap a jemeni eseményeket kommentálva ezt írja: »nem kétséges, hogy Szaud királynak és Husszeinnek a Jemeni Arab Köztársaság ellen irányuló agresszív lépései mögött az Egyesült Államok és Anglia húzódik meg. E két ország megad mindennemű katonai segítséget a jemeni forradalmi kormány megdöntése céljából«. A fenti lapjelentéssel függ össze a MEN középkeleti hírügynökség tudósítójának jelentése arról a nyilatkozatról, amelyet Szannaban Bajdanitól, a jemeni köztársaság miniszterelnök-helyettesétől kapott. Bajdani kijelentette, hogy >*a jemeni forradalmi kormány felhívta az angol kormány ügyeimét arra a komoly helyzetre, amely Jemen és az adeni terület határán alakult ki«. A miniszterelnök-helyettes megvádolta az adeni angol hatóságokat azzal, hogy fegyvereket és lőszereket küldtek Bejhan amirátus szultánjának azzal a megbízatással, hogy juttassa titokban jemeni területre. Baj- dani követelte, hogy az angol hatóságok hagyjanak fel az effajta aknamunkával, az angol ügyvivőnek pedig kijelentette: »■a jemeni kormány az ország ellen irányuló agressziónak fogja tekinteni, ha az adeni reakciós körök bárminemű támogatást nyújtanak a köztársasági kormány ellenségeinek. Ho folytatódnak a provokációk és továbbra is beavatkoznak Jemen belső ügyeibe, s továbbra is angol csapatokat vonnak össze az ország határain, akkor a jemeni kormány kénytelen lesz katonai segítséget kérni a békeszerető országoktól«. El Aini, a Jemeni Arab Köztársaság külügyminisztere, aki ez Idő szerint New" Yorkban tartózkodik, kijelentette a MEN hírügynökség tudósítójának, hogy Jemen sohasem fog beavatkozni más országok bel- ügyeibe, de senki sem követelheti, hogy mondjon le a forradalomról. amely megnyitotta a haladás útját a nép előtt. Ha a külföldi államok beavatkozása Jemen belső ügyeibe nem szűnik meg — figyelmeztetett a miniszter — a köztársasági kormány megtesz minden szükséges intézkedést a haza és a forradalom megvédésére, így például az ENSZ-hez és az Arab Ligához fog fordulni. (MTI) Az Arab-félszioeten kia’aku't helyzet egyre aggasztóbbá válik Viktor Majevszkij kommentárja a Pravdában az imperialisták jemeni agressziójáról Moszkva (TASZSZ). **Az imperializmus mesterkedései az Arab-félszigeten rendkívül súlyos következményekkel járhatnak e térség és a világ békéjére és biztonságára-« — írja Viktor Majevszkij, a Pravda szemleírója a fiatal Jemeni Arab Köztársaság bel- ügyeibe való külföldi katonai beavatkozásról. Ez a behatolás az imperialisták újabb kísérlete arra, hogy tűzzel és vassal elfojtsák a népi' forradalmat, és olyan reakciós rendszert teremtsenek, amely segítséget nyújt a gyarmatosítóknak az Arab-félsziget kincseinek megkaparintá- sához és elrablásához. Teljesen nyilvánvaló — folytatja Majevszkij —, hogy a jemeni forradalom a jemeni nép belügye. A nyugati hatalmak Imperialista körei azonban nem hajlandók számolni ezzel; Anglia, az Egyesült Államok és több más nyugati hatalom, tüntetőleg nem ismeri el a Jemeni Arab Köztársaságot. Sőt mi több, tények bizonyítják, hogy éppen ezeknek az országoknak a kormánykörei állnak a behatolók és az ellenforradalmárok mögött. Az imperialisták azt a Hasszán emirt tették meg az ellenforradalom lobogójává, akinek Angliához fűződő régi kapcsolatai általánosan ismeretesek. Aden angol protektorátusból csempésző ton szálítják Jemenbe a fegyvert. A gyarmatosítók ügynökei igyekeznek megvásárolni a törzseket, hogy ezáltal kényszerítsék őket harcra a forradalom ellen. Dahran amerikai katonai támaszpont védelmezi az amerikai monopóliumok »-jogait« az Arab-félszigeten, és egyúttal a gyarmatosítóik erődje a nemzeti felszabadító mozgalom elleni harcukban. E támaszpontról adtak amerikai fegyvert, hogy azt légi úton Jemen északi határához szállítsák. Az Arab-félszigeten kialakult helyzet — állapítja meg Majevszkij — egyre aggasztóbbá válik. A leghatározottabb intézkedésekre van szükség, hogy megszűnjék az agresszió a Jemeni Arab Köztársaság ellen. (MTI) Újabb diáktüntetés * Törökországban Lemondott a belügyminiszter Isztambul (MTI). Kedden este újabb tüntetésre került sor Törökországban, ötezer főne becsült diáktömeg vonult fel a Yeni című lap szerkesztősége elé tiltakozásul a Menderesz-kormány híveinek mentését szolgáló amnesztia terve ellen. A tüntetők a lap sok példányát elégették. Hírügynökségi jelentések szerint szerda reggel Zahir Kurutluoglu belügyminiszter beadta lemondását. A belügyminisztert; a Köztársaság; Néppárt tagját kedden hevesen támadták a parlamentben. Pártjának parlamenti csoportja bizalmatlansági indítványt terjesztett be ellene amiatt, hogy eg}’ halálra ítélt volt demokrata párti képviselő nemrégiben külföldre szökött. A legújabb diáktüntetések kétségtelenül szintén nagy szerepet játszottak a belügyminiszter lemondásában. A szocialista országok hadseregeinek magas foké felkészültsége kudarcra kárhoztatja az imperialisták terveit A testvéri Varsó (MTI). A Varsói Szerződés tagállamai fegyveres érőinek hadgyakorlatai után október 9-én Szczecin lengyel kikötővárosban a szovjet hadsereg, az NDK nemzeti néphadserege és a lengyel hadsereg egységei díszszemlét tartottak. A díszszemlén megjelentek: A. A. Grecsko, a Varsói Szerződéshez tartozó országok egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka, a Szovjetunió marsall ja. a lengyel hadsereg képviselői, valamint a Varsói Szerződéshez tartozó országok több hadseregének/ küldöttségei. A felsorakozott csapatok és a több ezres tömeg előtt Marian Spychalski lengyel nemzetvédelmi miniszter mondott beszédet. A miniszter rámutatott: a világ szabad népei sohasem engedik meg, hogy az Egyesült Államok alávaló céljait egy Kuba-cl- lenes fegyveres agresszió eszközeivel elérje. Ugyanúgy nem tűrhetjük, és nem is tűrjük, hogy Nyugat- Bériig szabadságának állítóla go« védelmében fokozzák az európai feszültséget, és megpróbálják fenntartani ebben a városban a NATO hídfőállását az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország, a Szovjetunió és a többi szocialista ország elleni agresszió céljaira. Spychalski a továbbiakban a német revansizmus törekvéseiről és a francia—rémet “teneely«-ről beszélt, majd kijelentette: Az imperialisták politikája nem reális, mert minden távlattól megfosztva még esélye sincs a sikerre. hadseregek díszszemléje Szczecinben a szocialista tábor a béke erőinek növelóáe végett fokozza cselekvési egységét politikai és gazdasági területen egyaránt, erősíti a szocialista országok hadseregeinek testvéri fegyverbarátságát. — Ezt a célt szolgálta a mostani hadgyakorlat is — mondotta Spychalski —, amely bebizonyította, hogy hadseregeinek harckészültsége magas fokon áll; hogy az egyesített fegyveres erők színvonala állandóan emelkedik, és megközelíti ma már a világ legjobb hadserege, a szovjet hadsereg színvonalát; hogy ezek az erők éjjel-nappal, a harctéri viszonyokhoz közel álló, igen nehéz körülmények között is úgy működnek, mint egyetlen összeforrott szervezet. A beszéd után pompás díszszemle következett. A nézőket elkápráztatták a felvonuló korszerű harci eszközök: a szovjet rnkéta-soT-ozatvetők, az NDK nemzeti néphadseregének korszerű légvédelmi ágyúi, a lengyel rakéták és mindezek fölött a hangsebességnél gyorsabban száguldó vadászgépek és bombázók. „Sohasem tépjük el kötelékeinket a Szovjetunióval" Fidel Castro televízióbeszéde üorticos elnök , hazatérése után Erre a szocialista tábor a biztosíték, mely a Szovjetunióval az élen. kellő erővel rendelkezik ahhoz, hogy bármilyen agresszort elsöpörjön a föld színéről. A lengyel nemzetvédelmi miniszter hangsúlyozta, hogy a szocialista országok külpolitikájának alapvető célja a béke fenntartása. Éppen ezért Havanna (MTI). A New Yorkból kedden hazájába visszaérkezett Dorticos kubai elnököt nagy tömeg fogadta ünnepélyesen Havannában. Fidel Castro miniszterelnök Dorticos üdvözlése után a televízióban tájékoztatta a kubaiakat Kuba elnökének az ENSZ közgyűléséin elhangzott beszédéről. Megállapította: azok a kihívások és sérelmek, amelyek az ENSZ-ben érték a kubai küldöttséget, ismételten bizonyították, hogy az Egyesült Államok méltatlan arra, hogy otthont nyújtson a világszervezetnek. Fidel Castro beszédében emlékeztetett rá, hogy Dorticos elnök ENSZ-toeszédében javasolta aa Egyesült Államoknak a vitás kérdések tárgyalással történő megoldását, de Stevenson, a washingtoni kormány képviselője érdemleges válasz helyett azt. követelte, hogy Kuba szakítsa meg kapcsolatait a Szovjetunióval. "Hogyan tehetnénk ezt meg? Sohasem leszünk hajlandók eltépni a közöttünk és bari- taink között fennálló kötcl keket« — hangoztatta beszéde végén a kubai miniszterelnök. A kongói ENSZ-főmegbízott jelentése a katangai zsoldosokról New York (MTI). Robert Gardiner, az ENSZ kongói főmegbízottja U Thant ügyvezető főtitkárhoz intézett jelentésében, amelyet a Biztonsági Tanács dokumentumaként közzétettek, bejelenti, hogy az ENSZ-szerveknek 115 külföldi zsoldos katangai jelenlétéről van okmányszerű J bizonyítéka. Különböző megfigyelők szerint — mondja a Készül a nemzetközi ellenforradalom HOSSZAS ELŐKÉSZÍTÉS UTÁN a múlt héten végül mégiscsak megtartották Washingtonban az Amerikai Államok Szervezetének külügyminiszteri tanácskozását. Az ösz- szejövetelnek az Egyesült Államok szempontjából nem az volt a legkellemetlenebb vonása, hogy néhány latin-amerikai állam nem külügyminiszterével képviseltette magát. Jóllehet a brazil, a chilei és a mexikói külügyminiszter távolmaradását a washingtoni szervezők csakis baljós előjelként foghatták fel. Az amerikai külügyminisztérium egyébként számított rá, hogy az értekezleten nem fogják mennybe meneszteni az Egyesült Államokat. Éppen ezért igykezett magát többszörösen bebiztosítani. Tekintsünk most el az előzetes diplomáciai gyúrástól, amelynek a dél-amerikai kormányokat alávetették. Viszont emlékezzünk meg a léltektani biztosításról, amelynek legfőbb eleme az volt. hogy elhíresztelték: a tanácskozás tájékoztató és tájékozódó jellegű, tehát nem hivatott konkrét lépéseket elhatározni Kuba ellen. Washington bizonyos elgondolásokat terjesztett az értekezlet elé, s arra volt kiváncsi, hogyan reagál a gyülekezet ezekre az előterjesztésekre. Fontos kelléke volt a biztosításnak a diszkréció is. Ez nemcsak any- nyiból állt, hogy az ülésterem ajtaját az avatatlanok távol tartására marcona amerikai tengerészgyalogosok őrizték. Ezenkívül az amerikai külügyminisztérium még nyomatékosan fel is hívta a részvevőket, hogy semmiképpen se nyilat- Itozzanak a sajténak. Ennek ellenére sok minden kiszűrődött a tanácsteremből. Ismerjük azt a programot, amelyet Rusk terjesztett kollégái elé, s tudjuk, mit mondott Kennedy elnök a külügyminisztereknek, akiket ebéden látott vendégül a Fehér Házban. Rusk ötpontos előterjesztése a következő elveket tartalmazta: A Kubába irányuló szovjet szállítások megakadályozását; a Kubával való külkereskedelem megszakítását; a »castróista aknamunka« blok- Jcolását; az ellenforradalmárok támogatását mind Kubában, mind az ország határain kívül; végül emez elvek elfogadtatását valamennyi kapitalista országgal. Az Egyesült Államok elnöke pedig azt fejtegette vendégei előtt, hogy kormánya fokozatosan meg akarja fojtani a kubai forradalmat. Mint a Pravda washihgtoni tudósítója megjegyzi, az ülésteremben »sűrűn pattogott az ostor-, mindazonáltal a szervezők reményei jórészt füstbe mentek. Menet közben is sokat voltak kénytelenek engedni, de végeredményben a minimálisnál is kevesebbet értek el. Kiadtak ugyan egy záróközleményt, amely elítéli a "kubai kommunista veszélyt«, de az okmány megfogalmazása a heves vita miatt hosszú órákat vett igénybe, s a legnagyobb és legtekintélyesebb dél-amerikai államok — Brazília, Chile és Mexikó — képviselői bevetettek egy passzust a közleménybe a be nem avatkozás elvének tiszteletben tartásáról. Sőt a State Department iránt olyany- nyira hűséges Venezuela kormánya is okozott némi meglepetést, amikor külügyminisztere elhárította azt a követelést, hogy szakítsa meg a kereskedelmi kapcsolatokat Kubával. A KÉTNAPOS "INFORMATÍV« TANÁCSKOZÁS bebejezése napján szivárgott ki annak híre, hogy az amerikai külügyminisztérium hajózási embargót rendelt el Kuba ellen. A New York Times tudósítója, Tad Szüle a »veszteg- zár«-tervezetet részletesen ismertető cikkében megállapítja, hogy ez voltaképpen teljesen egyoldalú lépés az Egyesült Államok részéről. S magyarázatként hozzáteszi: e döntés arra vezethető vissza, hogy az amerikai diplomácia a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem tudta közös föllépésre bírni szövetségeseit Kubával szemben. A görög kormány ugyan utasította hajóstársaságait, hogy ne vállaljanak bér- fuvart Kubába, de London, Róma, Oslo erre nem volt kapható. Az Egyesült Államok most úgy próbálja megmattolni ezeket a Kubába szállító hajóstársaságokat, hogy kitiltja hajóikat az amerikai kikötőkből, és megtagadja tőlük visszaútra a fuvart. A hajózási bojkott jelzi, hogy az Egyesült Államok további lépésekre készül, nem tesz le arról a szándékáról, hogy egységes föllépésre bírja partnereit Kuba ellen. David Lawrence, a hangoskodó, forrófejű amerikai publicisták egyik legharciasabbja, miután pipogyasággal vádolja Kennedyt, a következő "pozitív programot« javasolja: az ENSZ elé kell terjeszteni a kubai problémát. Szerinte több, mint valószínű, hogy a világszervezet nem orvosolja majd az amerikai panaszt, hiszen ő nemcsak a szovjet—kubai katonai együttműködés hatályta- Janíiúsát követeli, hanem a külföldi tulajdon kubai államosításának visszacsinálását is. Nos, ha az ENSZ e tekintetben nem szolgáltat »igazságot« az Egyesült Államoknak, akkor az alapokmányra való hivatkozással meg lehetne szervezni az amerikai államok közösintervencióját. Hogy aKen- nedy-kormány megfogadja-e Lawrence tanácsát, arra nézve nehéz lenne jóslásokba bocsátkozni. Annyiban azonban feltétlenül egy húron pendül a kormány és a New York Herald Tribune cikkírója, hogy egyaránt csak az ürügyet, a jogi formulát keresi a Kuba-elle- nes egységfront kiépítéséhez és harcba vetéséhez. LEHETETLENSÉG NEM ÉSZREVENNI, hogy Washington, amikor a nemzetek fölöt- tiség jegyében tömöríti a latinamerikai kontinens államait, nem csupán Kubát tartja szem előtt. Az amerikai imperializmus számára pillanatnyilag a fő veszély valóban Kuba. De nem olyan értelemben, ahogy azt az imepiralizmus szószólói állítják. A Castro vezette forradalom nem katonailag »fenyegeti« az Egyesült Államokat, hanem politikailag az amerikai imperializmust. Az igazi, a halálos fenyegetés a jenki imperializmusra nézve éppen a nemzeti függetlenségi mozgalom, amelyet Kuba példája ösztönöz. Ami manapság Latin-Ameri kában lejátszódik, az nem más, mint Kennedy- féle »globális stratégia« főpnfc» bája. Ennek az elgondolásnak az a lényege, hogy korszerű és kombinált módszerekkel meggyengítsék és szétzúzzák a nemzeti függetlenségi mozgalmakat, konzerválják az amerikai imperializmus politikai és gazdasági pozícióit. A megjelenési formát tekintve roppant változatosak ezek a módszerek. A parlamenti rendszerek támogatásától a nyílt katonai diktatúrák hatalomra segítéséig minden szín megtalálható a washingtoni palettán. A HÁTTÉRBEN JÖL LÁT-a HATÓ az internacionalista? ellenforradalom koncepciója, ? Megszervezték az Amerika-ko-f zi zsoldoshadsereget (főként ? kubai emigránsokból), amely ? bárhol és bármikor bevethető? a népi mozgalmak ellen: már? felállították a kontinentális? csendőrséget, és működik az? egész földrészre kiterjedő el-? hárító szolgálat, amelynek az? a rendeltetése, hogy szemmel ? tartsa a »vörösöket«. Kennedy? »szövetsége a haladásért« egy- ^ re kevésbé a társadalmi hala-i dást finanszírozza, mindinkább J a reikaciós rezsimek fegyverke » zését szolgálja, s a békehadtest f helyett »ranger«-ek, partizán- ? vadász különítmények lepik elf azokat az országokat, ahol a néptömegek nyomorúsága robbanással fenyeget. Ilyenformán, a Kuba ellen szőtt intervenciós tervek csak egyik részletét alkotják egy átfogó támadásnak-, amely kontinentális méretekben indult a társadalmi haladás és a nemzeti függetlenség ellen. A két-^ napos külügyminiszteri tanácskozás is ennek a hadműveletnek volt egyik diplomáciai ütközete. Lefolyásából nemcsak az összecsapás hevességére, hanem a harc kimenetelére is, következtethetünk. ? Zala Tamás# jelentés — összesen mintegy 300—500 zsoldos tartózkodik ma is Katangában, bár a katangai hatóságok továbbra is tagadni igyekeznek jelenlétüket. Jelentésében Gardiner rámutat arra, hogy Katanga saját légierőt igyekszik kiépíteni. Űj harci és szállító repülőgépek érkeztek a szakadór tartományba, és a zsoldosok jó része pilóta vagy repülőgép-technikus. Számos zsoldos egy időben elhagyta Katangiát, de aztán ismét visszatért Számosán polgári öltözéket viselnek. Egyes jelentések arról számolnak be, hogy Katanga az OAS volt tagjai között is toborzott zsoldosokat. Hazafiakat tartóztatnak le a kongói hatóságok Leopoldville (TASZSZ). Antoine Kivevő, a kongói nemzeti mozgalom (MNC) főtitkára kedden sajtóé rte.^z- letet tartott. Kijelentette, hogy az ország területi egységéért síkraszálló politikusokat, elsősorban a nemzeti pártok tömbjének tagjait a letartóztatás veszélye fenyegeti. Az MNC főtitkára bejelentette, hogy a hatóságok az utóbbi napokban több volt minisztert, képviselőt és szenátort tartóztattak le azzal az ürüggyel, hogy részt veitek abban az összeesküvésben, amelynek célja Kivu tartomány egyesítése Dél-Katangó- val. A letartóztatási hullámot Gaston Szumialvnak. az MNC politikai irodáj'a igazgatójának őrizetbevétele nyitotta meg. A napokban házkutatást tartottak az Egyesült Államokban tartózkodó Gbenyé- nek, az MNC elnökének lakásán. A rendőrség szerdán letartóztatta az USA-ból hazatérő Gbenyét a Leopoldville-i repülőtéren. RABAT Gullion, az USA Leopold- ville-i nagykövete az ENSZ technikai segélyprogramja keretében kedden hadianyagot és élelmiszert adott át Mobutu tábornoknak a kongói hadsereg részén«. (MTI)
