Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-11 / 238. szám

Csütörtök, 1962. október 1L 3 SOMOGYI NÉPLAP Két taggyűlés között A minap visszalapozgattam jegyzeteimben, és találtam egy bejegyzést: »Bíráló szellemű, harcos taggyűlés.« Tavaly de­cemberben a Somogy megyei Vendéglátóipari Vállalat párt- szervezetének vezetőség válasz­tó taggyűlésén kerültek papír­ra ezek a szavak. A Vendéglátóipari Vállalat kommunistái a napokban is­mét taggyűlést tartottak. Pár­tunk nyolcadik kongresszusára készülődnek. A beszámolóból, a vita légköréből érezni lehe­tett: nagyon jól tudják, milyen kötelességeik vannak. A veze­tőség beszámolója — amelyet Miklós Ferenc párttitkár mon­dott el — kendőzetlenül, őszin­tén elemezte a vállalat életét, bátran, személyre való tekin­tet nélkül tárta föl az elítélen­dő jelenségeket, hibákat. Eleinte egyik-másik elvtárs­nak nem tetszett a nyílt bírá­lat, ám a többiek rögvest elítél­ték ezt a magatartást, s a tag­gyűlés a helyes mederben folyt, szenvedélyes szókimon­dás jellemezte a felszólaláso­kat. A beszámoló például meg­említette, hogy az egyik üzlet­vezetőt figyelmeztetnie kellett a vezetésnek, mert nem tartotta meg a szabályokat. A megbí­rált elvtárs az elsők között kért szót, nagy magyarázko­dásba fogott, s jóformán visz- szautasította a bírálatot. A vi­tában többen is elmondták: az illető elvtárs jobban tenné, ha önmagába nézne, s nem máso-' kát okolna. A nyíltságra! .még egy pél­dát. A vállalat vezetői több jel­zés alapján úgy határoztak, hogy nyugdíjba küldik egyik megöregedett zenészüket. Az illető elvtárs emiatt kikelt ma­gából, s azt hitte, sirámaival maga mellé állítja majd a párt­tagságot. Szót kért az egyik fe­lelős vezető is, s kertelés nél­kül, őszintén elmondta: arról van szó, hogy a vállalatnak fi­gyelembe kell vennie a vendé­gek igényeit, kívánságait, meg­jegyzéseit. A szóban forgó üz­let látogatottsága a megunt ze­ne miatt visszaesett, a vezető­ségnek intézkednie kellett. Va­jon ne keressünk megoldást, mert valaki megsértődik, nyu­godjunk bele a pangásba? — vetette közbe, s a párttagság megnyilvánulásából érezni le­hetett: elfogadják az igazgató érveit, mert helyesek, humá­nusak. Kell a nyílt szó, mert abból lehet érteni. Nem dicsekedni kell, többet érünk vele, ha az előrehaladást gátló tényezőkre irányítjuk a figyelmet — ez a szemlélet tükröződött a beszámolóból, s ez bizonyítja, hogy helyesen ér­telmezték Központi Bizottsá­gunk irányelveinek szellemét. — Bennünket, kommunistá­kat úgy tartanak számon az emberek, mint akik törődünk mindenki gondjával, bajával — állapította meg a beszámoló, s e gondolat tükrében több bí­rálni való jelenségre, tenniva­lóra hívta fel a figyelmet. Szó­ba jött, hogy Balogh elvtárs, bár tíz év óta igazgató, de még nem látta a konyha minden ré­szét. Liberalizmus az — mondot­ták —, hogy valakit utolsó fi­gyelmeztetéssel büntetnek, s utána még két-három esetben is fegyelmi elé állítják. A ve­zető legyen következetes, s ar­ra is ügyeljen, hogy ne hozzon olyan határozatot, amiről előre tudja, hogy úgysem lehet vég­rehajtani. Nem siklottak át szó nélkül azon sem, hogy a felszolgálók civakodnak, hogy kölcsönösen lejáratják egymást, s nem fo­gadtak el magyarázatot arra sem, hogy az egyik idősebb dolgozó dühében pofon csapta a pincértanulót. Ez nem a mi módszerünk, ez mélységesen ellentmond a mi elvünknek — mondották. A pofozkodásért az illető szakember már megkap­ta a fegyelmit, a legsúlyosabb erkölcsi büntetést azonban a taggyűlés adta. Cselekedetűkről tudomást szerzett, véleményt mondott a kommunisták kollektívája. A taggyűlésen senkinek sincs a másiknál több joga, itt egyen­rangú párttagként mindenki el­mondhatja véleményét, hogy a vitából végül is az objektív igazság kerüljön ki győztesen. A Vendéglátóipari Vállalat kommunistáinak taggyűlésén ilyen légkör uralkodott. Elis­merését. tiszteletét így fejezte ki a taggyűlésen részt vevő egyik pártonkívüli: »Megkö­szönöm a meghívással kapott bizalmat. Azon leszek, hogy az itt hozott határozatok végre­hajtásához a legtöbb segítséget, nyújtsam.« Kell-e ennél nagyobb elis­merés? Varga József JO SZAKMUNKASOK Egy kicsit elcsodálkoztam, de megvallom, meg is hatód­tam, amikor belépve az isko­lába a folyosón egy könnyező fiút láttam. Szégyenlősen el­fordult, az ablak üvegében vizsgálgatta magát, fésülköd- ni kezdett: ne lássa kisírt szemét az idegem Nem ku­tattam bánatának okát, mégis választ kaptam: nem- sokkal előbb búcsúzott el édesanyjá­tól, aki elkísérte ide Csurgó­ra. a Mezőgazdasági Szakis­kolába .;. Talán édesanyja is sírt féltve gyermekét, aki az önállóság első lépését tet­te meg akkor, amikor szak­mát választva magénak ide került a háromszor háromhó- napos sertéstenyésztő szak­munkásképző iskolába; M Nézem a fiúkat. Valameny- nyien 14—15 évesek. Akad köztük nem egy, alá messzi­ről jött, mint például a Győr-Sopron megyei Horváth Sanyi vagy a dunaújvárosi M irkái Pista... Tizennyolcán vannak, de még várják két társukat, akik külföldi útjuk miatt néhány nappal később kezdhetik meg a tanulást. Még új neki minden, hiszen alig néhány hete^ hogy lakói lettek Csokonai egykori isko­lájának. A lehetőséghez képest min­dent igyekszünk megadná ne­kik, hogy az új környezetben mielőbb otthon érezzék ma­gukat — mondja Dicervty Er­nő igazgató. A tanárokon kí­vül segítenek ebben az isko­lában tanuló »öregek« is. Ugyanis a kétszer öthónapos növénytermesztő iskoQának 24 felnőtt hallgatója van. Mint apák, úgy veszik körül a fiatal szakmunkásjelölteket, és sokuknak nemegyszer eszé­be jut, bárcsak ő is akkor ta­nulhatott volna, amikor any- nyi idős volt, mint az iskola fiatal növendékei... Már az első napokban be­bizonyosodott, hogy szorgal­mas fiúk gyűltek itt össze. A Buzsáfcrói jött Lengyeltóti Lajos ezt mondja: — Édesapám a tsz-ben dol­gozik. Azt gondoltam, én is megkeresem ott azt a pénzt, amit akárhol másutt. Ne mondjak mást, nyolc hónapig dolgoztam otthon a tszJben, és sokszor több volt a munka­egységem, mint apámnak. — Az én apám állami gaz­Az osztályban. A Zrínyi Tsz hizlaldájánál végzik a gyakorlati munkát. dasági sertéshizlaló — veszi át a szót a halk szavú Bozsch ki Bandi —, minden reggel fél 4-kor ott voltam vele. Sze» retem az állatokat, úgy gom« dalom, hogy jól választottam* amikor erre az iskolára je­lentkeztem. Bátori Jóska, az osztály leg* kisebbje, mióta az eszét tud­ja, a Mezőgazdasági Techni­kumba akart menni. Nem si­került — és jól megtalálta itt a helyét. Fekete Gyuri, Jutaz Jancsi is úgy nyilatkozik, hogy nemcsak a szakmát, hanem az állatokat is szereti. De ez nem elég. Érzik, hogy tanulniuk keüL. Három óv múlva lesznek szakmunkások. Évente három hónapot itt, az öreg falak kö­zött, nyolcat pedig gyakorlati munkában töltenek, ki-ki ab­ban a gazdaságban, ahonnan az iskolára jött V. M. A klubszobában sok szórakozás várja a fiatalokat. VADÁSZ FERENC: ,.sst ’’WB (16) Bizarr ötlet: elképzelni is mulatságos Donlan őrmestert a professzor szeredében. Még otthon azt olvastam valahol, hogy Göring állítólag azt mondta — Hitler minisztere volt, mókás figura, hordóhseát elfedték a medáliák, és kezé­ben — így láttam egy képen — vértől csöpögő bárdot tartott (lehet, hogy ezt az utóbbit csak a kommunisták találták ki pro­paganda céljából) —, hogy ná­luk, Németországban az őr­mesterek fogják helyettesíteni a professzorokat, a kaszárnyák az egyetemeket. Nem tudom, sikerült-e ezt megvalósítaniuk. Én mindenesetre professzorok­kal helyettesítem az őrmestere­ket, s levelemben — Kolthay gratulálni fog érte — megejtő hitelességgel számolok be ró­luk apámnak és Gittának. »Egy magyar professzor mondta az orvosi hivatásról — sajnos, nem emlékszem a ne­vére — »Une vérité est une étape sur one ronte, qui n’ a pás de fin«. Ezt tartom én is jelmondatomnak a jövőben. Mit írjak még? Sose hittem volna, hogy ilyen nehéz össze­hozni egy levelet. »Mellékelten küldök néhány •ényképet. Mit szólsz, Gitta, ehhez az autóhoz? Még nem egészen az enyém, de már majdnem. Ügy értem, hogy még valamennyi hátravan a részletfizetésből.« Fehér köpenybe bújtam, odaúlltam az óriási Austin A 99-es mellé. Ez most itt a leg­utóbbi széria. Ha nem tévedek, colone Trimmelé, a tengerész- gyalogosok parancsnokáé. De azt hiszem, az ötlet nem rossz, Félegyházán sikerem lesz. A számat összeszorítottam, sap­kában álltam a fényképezőgép elé és széles keretű napszem­üvegben. Apropó: a tengerész- gyalogosok. . Legutóbb századkötelékben gyakorlatoztak. Minket, a »kü­lönlegeseket« a nyomukba küldtek — persze »feketén« —, azok mit sem tudtak rólunk. Legalábbis a legénység nem. Anyagi ellátottság nélkül, na­pokig a sarkukban voltunk. A mocsarakban táboroztunk. A mi csoportunkon kívül egy másik is működött a terepen. Nem beszélhettünk velük, de észrevettük őket. Külsejükről ítélve valamennyien latin-ame­rikai társaság lehetett. Valószí­nűleg kubaiak voltak. Ugyan­azt csináltak, amit mi. A jenkik után lopakodtunk, s az volt a teendőnk, hogy el­vágjuk utánpótlási vonalaikat, megkíséreljük köztük a bom- lasztást. Izgalmas gyakorlat volt. Keresztül kellett csúsz­nunk az erdő járhatatlan ös­vényein. Rajtaütöttünk két te­repjárójukon, szépszerével el­vettük tőlük. Mire felocsúd­tak a meglepetésből, már el­tűntünk a szemük elől. Aztán jelképesen megmérgeztük a ku- talj vizét. Ilyen a mi tudomá­nyunk ... Mindig másféle fegy­verrel szerelnek föl bennünket, mindig másféle gyártmányúak- kal, s megkívánják, hogy gyor­san rájöjjünk a kezelés mód­jára ... Értenünk kell a híd- robbantáshoz, és kést is hor­dunk magunkkal, hogy adott helyzetben leszúrjuk ?z ellen­ség őrszemeit, vagy elvágjuk a nyakukat... »Puszta kézzel is ölni tudj« — mondja a főnök. — Hómezőn és mocsárban egy­formán feltalálod magad.« Az amerikaiakat követve — mint­ha ellenség járna előttünk — meg kellett szerveznünk a fo­lyamatos híradást, kikémlel­tük őket, értesítenünk kellett parancsnokságunkat az előt­tünk vonuló alakulat minden mozdulatáról... 12. Elkalandoztam, sose lesz ké­szen ez a levél... »Kedves Gittácska, Édes­apám! Írjatok mielőbb. Én most a vizsgák előtt nem tu­dok sok újságot írni. Az egye­temi ügyekkel nem szeretném igénybe venni türelmeteket. Szerető Zolitok.« — Ügyes vagy — csettint a főnök. — Jól megírtad. Most aztán tényleg láss a tanulás­hoz ... A terepgyakorlatokon kívül az »elmélet« sem elhanyagol­ható. A lecke: Sopron. — Jártál ott valaha? — kér­di a főnök. — Mielőtt kijöttem, egy na­pig­— Ismerősök, rokonok? — Tudtommal nincsenek. — Annál jobb. Egyébként, kedves professzorom — tréfál-1 kozik Kolthay —, ne hidd, hogy ez a dolog kevésbé bo­nyolult, mint teszem azt az em­beri test, mint az anatómia: mi egy országot fektetünk mű­tőasztalra. Nézzük hát. Üj könyv Sop­ronról. Hosszú utat tett meg idáig. Az SWD központjában, úgy látom, minden beszerezhe­tő: magyar személyazonossági igazolvány, magyar zakó, fel­öltő és kalap, hazai újság és könyv. Ezt is a központból küldték. Címlapján a soproni Várostorony és a Kolostor utca.1 — Ha otthonosan akarsz mo­zogni, ismerned kell minded házat, minden követ — oktat Kolthay. — Aki tájékozatlan, arról nyomban kiderül, hogy idegen. Ha nagyon őszinte akarok lenni, a hátam borsózik a puszta gondolatától is, hogy... Remélem, ez valóban csak af­féle elméleti tananyag. A leg­szívesebben Margittal sétálnék valamelyik kórházban. Ehe­lyett ... Szentigaz, szűksza­vúan ír Margit is. Kihűlt ügy. Nem csoda. Nem nagy* egzisz­tencia a mienk. Rám hiába várna, de nem is vár .;. Sopron kis város, de nagyon( szép — állapította meg Wallen- # tini Czézár ferrarai követ a tizenötödik században ... A vá- ( rosnak nagy hírt szerzett a( bora... A tűzvészkor elolvad- tak a harangjai, leégett maga' a tűztorony is ... Nézzük csak:! később az abszolút monarchiák! stílusában barokkban fogant^, az újult Sopron ... ^ (Folytatjuk.) ' Több olvasónk kérésére hözöljiik . Szabadság kiadása a munkaviszony megszűnése esetén Ha a munkaviszony év köz­ben szűnik meg, és évi szabad^ ságából a dolgozó már többet vett igénybe, mint amennyi ab* ban az évben a vállalatnál el­töltött idővel arányos volna, munkabéréből emiatt levonni nem szabad, az új munkahelyén járó szabadság megállapításánál azonban a szabadságidőnek ezt a már igénybe vett hányadát be kell számítani. Ha a mun­kaviszony év közben szűnik meg, és szabadságát a dolgozó még nem vette igénybe, sza­badságának a munkában töl­tött teljes naptári hónapokra eső arányos részét meg kell vál­tani. önkényes kilépés, fegyel­mi határozattal történt elbo­csátás, illetőleg a munkavi­szonynak bírói ítélet folytán bekövetkezett megszűnése ese­tén, ha a dolgozó évi szabad­ságából többet vett igénybe, mint amennyi az évből a válla­latnál eltöltött idővel arányos volna, az ennek megfelelő ösz- szeget munkabéréből le kell vonni. Ha szabadságát a dolgo­zó még nem vette igénybe, új munkahelyén megkapja az elő­ző vállalattól járó még ki nem adott alapszabadsága félét. (Munka Törvénykönyve végre­hajtási rendelet M2, paragra­fus.) Amikor nem jár éjszakai pótlék Nem illeti meg az éjszakai pótlék azokat a dolgozókat, akik túlmunkadíjazásban nem része­sülhetnek; az őrszolgálatot tel­jesítőket (éjjeliőr, nádőr, hal­őr stb.); a szórakoztató üzemek és a vendéglátó vállalatok olyan művészeti dolgozóit, akiknek rendszeres munkaidejük éjjel 12 óra előtt végződik; a közszol­gálatban nem vezető és nem ügyintéző munkát végző dolgo­zókat, kivéve azokat a fizikai munkát végzőket, akik rendsze­resen (állandóan vagy heten­ként váltakozva) éjszakai mű­szakban dolgoznak. (Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelet ISO. paragrafus (S> bekezdés.) A cser ételekről Ha a tulajdonos a telkét ter­helő építési tilalom miatt nem tudja megvalósítani lakóház- építési szándékát, részére — kérelmére — a városi (községi) tanács végrehajtó bizottsága —- kisajátítási eljárás nélkül — kö­teles cseretelket adni, ha a telken — az építési tilalom elrendelé­se előtt érvényben volt építés­ügyi szabályok, illetőleg építési övezeti beosztás vagy a terü­leten kialakult beépítési mód szerint — családi lakóház volt építhető; a tulajdonos vagy egyeneságbcU rokona kötelezett­séget vállal arra, hogy a cse­retelken a birtokbaadástól számított hat hónapon belül megkezdi, és két éven belül be­fejezi az építésügyi szabályok­nak megfelelő lakóház fölépí­tését; a tulajdonos az építési kötelezettség vállalásával egy­idejűleg írásban hozzájárul ah­hoz, hogy a telekkönyvbe a cse­rébe kapott telekre vonatko­zóan az építési kötelezettség teljesítéséig elidegenítési tilal­mat jegyezzenek be; a tulajdo­nos az építési tilalommal ter­helt teleknek már a tilalom el­rendelésekor is tulajdonosa volt, vagy a telket ilyen személytől örökölte, végül a tulajdonosnak abban a városban (községben), ahol az építési tilalommal ter­helt telke van, az építésügyi szabályoknak megfelelően be­építhető másik telke nincs, ille­tőleg nem tulajdonosa (tulajdo­nostársa) olyan családi háznak (szövetkezeti vagy öröklakás­nak), amelyben benne lakik, s ezt a körülményt hitelt érdem­lő módon igazolja. (2/1362. (IV. 30.) ÉM-PM számú együttes rendelet 7. paragrafus (I) be­kezdés.) A fegyelmi felfüggesztéséről A vállalati igazgató legföljebb négy hétre felfüggesztheti állá­sából a dolgozót, ha a munka­helytől való távoltartása a fe­gyelmi vétség súlyára vagy ter­mészetére tekintettel szükséges. A felfüggesztés tartama alatt a dolgozó munkabérének legföl­jebb 50 százalékát vissza lehet tartani. A felfüggesztést és a munkabér esetleges visszatar­tását a dolgozóval írásban kell közölni. Ha a dolgozót állásá­tól felfüggesztették, az első fo­kú határozatot a lehetőség sze­rint két héten belül, a másodfo­kú határozatot pedig további két heten belül meg kell hozni. Ha a felfüggesztés idejének el­teltéig nincs jogerős fegyelmi határozat, a munkabért újból folyósítani kell, kivéve, ha a dolgozó előzetes letartóztatás­ban van, vagy börtönbüntetését tölti. (Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelet 181. pa­ragrafus, 182. paragrafus (I) és (2) bekezdés.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents