Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-28 / 253. szám
Vasárnap, 1963. október 28. é 7 SOMOGYI NÉPLAP ORMOS GERO: cÁ tHiQó leitá utált T 'e, idefigyelj, ezt csak neked mondom, tudom, hogy nem jár el a szád. Itt van nálunk ez az öt tag, név szerint én — persze a szamár az első, gondolod —, aztán Péntek —, furcsa neve van, mi? — Jakab, Balter és Szalai. Hát szóval itt vagyunk mi öten, vagyis a szutyokbrigád, ahogyan utánam nevezik a bandát; hülye volt, aki kitalálta! Mondom: itt vagyunk. Most képzeld el: öt ember egymás mellett. Én vagyok a legöregebb, vagyis ötvenéves, Féritek az még srác, pontosan huszonhat, Balter az harminc- nyolc, Jakab negyven és Szalai megint csak srác, nem több huszonötnél. Mondhatom, mi jó] összetalálkoztunk! Itt van aztán egyetértés! Persze főképpen a stikliben — gondolhatod! Ha ismersz, azt is tudhatod, hogy ebben én vagyok az első; ilyen a természetem. De azért rászedtek, hogy csináljunk komoly brigádot. Nem rossz, mi? Gondoltam én, megy az, ha éppen akarják! Fogunk egy darab papírt, összedugjuk a fejünket, Balter tanult fiú, az leírja szépen, amit gondolunk, és kész a kocsi. — Te, idefigyelj, ezt csak mókából mondom így, nehogy aztán eljárjon a szád! Tudod, azok a komoly palik ráütnek az ember fejére, ha az ilyenből mókát csinál, ismerheted őket. Legyen brigád, hát legyen. Nem mondom, ezt becsülettel ki kell jelenteni, mert nem hajszolódtak ezzel. Nem, hidd el. Csak hogy legyen. Hát belementünk. Ezt csak neked mondom, mert tudom, hogy nem jár el a szád. Nem azért, mintha félne az ember, hogy így vagy úgy, de ismered a palikat; rögtön azt mondják, hogy komolytalan ellenséges hang, satöbbi, és így tovább. Másnak én ezt úgyse mondanám, csak neked, mert tudom, hogy nem jár el a szád. — Szóval, Idefigyelj! Elsősorban vállaltuk azt, hogy pi- pec módon melózunk. Vagyis hát azokat a szereléseket az új házakon öt nappal előbb befejezzük. Komoly teljesítmény, nekem elhiheted. Rá kell kapcsolni, öregem, ezt meg lehet érteni, ha valaki nem is a szakmában dolgozik. Mondom, ez az első. A második pedig az, hogy vigyázzunk egymásra. Én ezen először röhögtem, és persze mókát csináltam belőle. Kiadunk mondjuk az asszonyoknak — mert mind nősek vagyunk — egy blokkot kimenőcédulák- kaj, azt kitölti az asszony, ha mehet a fiú, arra aztán az érdekelt ráírja, hol volt, mit fogyasztott, és mi igazoljuk. Nem rossz, mi? Szóval így hülyéskedtünk az elején. A fene se gondolt arra, mi az, hogy vigyázzunk egymásra! Az ember leteszi a szerszámot, elmegy és kész. No de ezek persze mást gondoltak! Vigyázni kell egymásra, belenézni egy kicsit a másik életébe; ezt, megjegyzem, nem csak a melósra gondolják, hiszen nálatok, tintanyalóknál is van éppen elég vaj a fejeken. 't.i is szerettek rosszalkodni; hát szóval így. A zt kijelentem, idefigyelj, hogy én most neked, akár roász, akár jó, mindent elmondok, de ha eljár a szád, és valaki azzcl jön, hogy engem oldalba ráfion, ne találkozz velem! Szóval meglett a brigád. Melóztunk. Az jól ment. De az, hogy segítsük egymást, az sehogyan. Körülbelül két hónapig. Akkor jött Ambrus, tudod, bizrlmi nálunk, összehív bennünket, és elkezd dumálni, hogy így meg úgy. menjünk el szépen együtt színházba satöbbi, és így tovább. — Még jegyeket is szerzett. No. most idefigyelj, mi lett ebből! Hcgyam. értelmeztük mi az összefogást ezekben a kulturális dolgokban! De ha eljár a szád, komolyam mondom! .. . Szóval megkapjuk szépen a jegyeket, jól emlékszem, pénteken estére a Nemzetibe. Hát jó, hazamegyek, mondom az asszonynak: Ci- cusfcám, én pénteken este színházba megyek a brigáddal, légy róván szíves, készíts nekem egy fehér inget, vasald ki rendesen. Abban nem volt semmi hiba. Megbeszéltük a haverokkal, hogy ekkor és ekkor, itt és itt találkozunk. Gondolhatod, milyen jól festett a brigád! Nem mondom, én - a melóban mindig tényleg szutykos vagyok, de ott, pajtás! Sötétkék ruha, fehér ing, és ahogyan illik! — Megnéztük a darabot. Tetszett. Aztán kijövünk, és azt mondja Péntek, lépjünk be valahová egy pohár sörre. Eigy ilyen brigád ne lépjen be, mit gondolsz? De erről nem akarok sokat összebeszélni neked. Negyed egykor értem haza. Balter még később, ő Ö- budán lakik. Na már most, mi Volt ez? Elment öt ember, öt családos ember művelődni, aztán egy kicsit sörözni, és otthon maradt öt asszony a gyerekekkel. Nerh mondom, az elején nem tűnt föl ez nekem, nem is gondoltam én ilyesfélékre. Jól szórakoztunk fertig! — Hanem aztán, idefigyelj, egyszer ^ csak továbbmentünk mi ennél. Ja. azt még elfelejtettem, hogy persze másnap nem ment a munka. Gondolhatod, éjfél után kerül ágyba az ember, méghozzá elég rendes nyomással! Na, jó, mesélem tovább. Mit mondjak, cirka négy este maradtunk így ki, és persze elpofáztuk a gyárban is, a mókusok röhögtek rajtunk. Mit gondolsz, használt volna, ha valaki akkor beleavatkozik a dologba, és elkezd nekünk lelki fröcs- csöket adagolni? Fenét! Tudhatod, milyen az ember. — Hát Idefigyelj. Folytatom a dumát. Szóval működött a brigád. Mondtam neked, hogy először csak úgy ötletszerűen mentünk sörözni, de a második esetben már előre megbeszéltük, hogy ide és ide lépünk be, bevágtunk egy rendes vacsorát, ittunk egy csomót, elment rá fejenként legalább ötven forint. Gondolhatod: színházjegy, vacsora, ital, honnan vettük el ezt a pénzt, mi? A családtól. Na; jó, most már, ha ennyire benne vagyok a buliba, elmondok neked mindent. M ájusban — ezt jól jegyezd meg! — egy estére a Rigo- lettóra volt jegyünk. Ez volt éppen az ötödik kirándulás. Az én Cicu&kám akkor már finto-rgatta az orrát: hogy mi a fenének az ilyen melósnak az opera, okosabban tenném, ha megmondanám nekik, hogy hagyjanak engemet a csodába, menjenek a fiatalabbak, ha már mindenáron ilyesfélét akarnak produkálni. — Persze nem engedtem, magyaráztam neki, ahogyan tudtam, nehogy azt gondold, hogy azért, amit Jakab előkészített: fenét! Akkor én még nem is tudtam arról. Cirka három nappal később, ezt/ jól figyeld meg, ez az étkezőben történt, ebéd alatt. Én rendszerint szemben ülök Jakabbal. Ja, itt még közben el kell mondanom a családi helyzeteket. Szóval Jakab! Ennek három gyereke van, a felesége egy üzletben kiszolgáló. Pénteknél > két gyerek van, az asszony varrónő egy szövetkezetben. Balter Is nős, egy kislányuk van, az asz- szony tanítónő, és Szalai, ő is házas, két fia van, az asz- szeny fogtechnikus. — Na már most! Ezt jól fiigyeid meg! Megesszük szépen az üzemi kosztét, a húslevest, a paradicsomos káposztát sertéssülttel, iszunk rá egy pohár vizet, és akkor közelebb hajol hozzám Jakab Jani. — Ide hallgass, Sanyi bácsi: a Rigoletto után jó lenne valami rendes nőket fogni, ml a véleményed? — Mit mondjak neked? Az első pillanatban elkezdett engemet csiklandozni a dolog. Komolyan mondom, én huszonhét éve élek együtt az asszonnyal, és istenemre mondom, összesen kétszer léptem félre, de az is mikor volt már: katonakoromban. Nem kell magyaráznom, hogy férfiembert piszkálja az ilyesmi, úgyis hiába tagadnám előtted. te sem vagy egészen fából. Képzeld csak el. mi mindenre gondoltam én. Fersze a többiek is, mert Jakab Jani nekik is említette a dolgot. Mi lesz a Rigoletto után!? Ne mond 'ki előre, hogy ez pi- szokság, ismerheted az életet, sokszor van úgy, hogy az elején nem tudja az ember, mi sül ki a dolog végén. Csak furkál benne valami disznó- ság, és képes airra is, hogy azt egészen elfogadható dolognak tartsa. — Akkor négy nap volt még az esetig. Persze elég sokat beszélgettünk erről a bizonyos nődologról, és ha őszinN Péter János: KÉMÉNYEK. .. J«i!í (A Kaposvári Fotoklub kép■‘‘ibő ) te akarok lenni, meg kell mondanom neked, hogy őrült módon izgultam! Képzeld csak el: egy fiatal, csinos nő nekem ... Hát szóval izgatott a dolog, de egyszer csak észrevettem, hogy a lelkiismeret is kezd furdalni engemet. Az istenit, Sanyi, mi az öreganyád kínját akarsz te, nem nőtt be még a fejed lágya, Sanyikám? Ott van az a szegény, rendes asszony, gyerekeket szült, nevelt! jó hozzád, lesi minden kívánságodat, és te valami fiatal nővel akarsz kikezdem a Rigoletto után?! No de sokszor győz az emberben a rossz, ezt nem kell magyaráznom, tudjuk mind a ketten. — Most azzal folytatom, hogy nekem például a Rigoletto csodára tetszett Néhány melódiát ismerek is belőle, sokszor eszembe jut és fütyö- részgetem. De mit dumáljak összevissza?! Szóval kijövünk az előadásról. Jakab Jani belém karol, és azt mondja: — Sanyi bácsi, gyertek, üljünk fel egy buszra, elviszlek benneteket egy mókás helyre, meglátod, megéri. em mondom, engemet alaposain fölforgatott az előadás, a sok duma és készülődés is, ami előtte volt, hát azon veszem észre magamat hogy mór fent is üKink egy ilyen és ilyen buszon, a számát meg se mondom, mert nem érdekes. Elég az hozzá, hogy Jani kalauzol bemnün- ’ két. Mit mondjak, valahová kifelé mentünk. Előbb egy vendéglőbe, ott bevágtunk egy vacsorát, megittunk öten két liter bort, ez az egész. Aztán fizettünk, és Jakab Jani máris irányít bennünket kifelé. Arra pontosan emlékszem, megnéztem az órámat, negyed tizenkettő volt. Na már most! Megtehetném azt, hogy összevissza keverjek itt neked mindent, 'de én belevágok a közepébe. Szóval Jani' elvitt bennünket a közelben egy elég zajos presszóba, ma mór J udom, hogy ő itt régebben elég gyakori vendég volt, ismert néhány jófirma nőt, ezekkel előre megbeszélte, hogy máma jövünk, és a nők ott is voltak, hárman. Mit mondjak: elég jóképű nők, elég fiatalok, fogalmam sincs arról, mit éreztem én, amikor Jani bemutatott bennünket egymásnak. Szóval egyrészt izgatott a dolog, nem mondom, mert a srác már persze előre tudatta velük, hogy ezek nem sajnálják magukat, csak itatni kell őket, és mehet a kocsi. — Ne járjon el a szád, őszinte leszek. Megmondom neked, ilyen kiforgatott izgalmat én még talán sohaspm éreztem. Gondold el, akármerre fordultam, azt képzeltem, hogy itten mindenki ismer engemet, mindenki néz, és azt mondja a szemével: ejnye, te mocskos Sanyi bácsi, elment egészen az eszed, most akarsz kilépni a nadrágodból, huszonhét évi házasság után? Istentelenül komisz érzés volt. mondhatom. Közben persze üldögéltünk két összetett asztal körül, egy dundi barna nő mellettem. a másik oldalon Péntek. Az angyalát, mi lesz ebből? Hallottam én valamikor, hogy az ilyen kiruccanás, ha megtörténik is, nem jelent többet, mint ha elviszi a szél az ember fejéből a kalapot. Utána fut és- fölveszi. Az ám, de most. amikor én voltam benne a buliban, egészén másnak éreztem a dolgot! — Ittuk a duplákat, a konyakokat, a nők elég rendesen viháncoltak. rendeltettek maguknak, az én szomszédom elkezd hozzám dörgölőzni, és én egyszer csak azt érzem, hogy a füstös levegőben megjelenik a feleségem arca, amit annyira megszoktam, és gondolhatod, mit éreztem. — Nem is tudom, mennyi ideig vacakoltunk így. a fiúk alaposan belemerültek már a mókába, én pedig, mintha a szél ütött volna meg, csak bámészkodtam, izgultam a nő mellett, és elkezdtem remegni a képzelődéstől, hogy az asz- szcr'v ípv. az asszony úgy, ha Zn i-......-r-v innen, biztosan eipaSpar,rn, mi történt, mert nem bírom megállni. Ruisz György: BESZÉLGETŐK. IC — Most képzeld el, mintha egy ócska filmen történt volna: Jakab Jani odahajol hozzám, és azt mondja: Gyere, Sanyi bácsi, elkísérjük a lányokat, teneked biztosan nagyon örül majd Ibolyka, és nem bánja, ha ott leszel nála fél óráiig. Ez az Ibolyka, ez a barna gömböc belém karol a széken, és rám hajtja a fejét, fölnéz rám, hát mit mondjak? Makogni kezdtem, hogy így meg úgy, későn van már, jobb lenne hazamenni, szépen, satöbbi és a többi. És itt megint egy olyan marhaság jött, mint a filmeken: képzeld el, a nő otthagy engemet, és belekarol Péntek szakiba, föláll vele. Mit mondjak, én csak bámészkodom, és azon veszem észre magamat, hogy Jakab Jani és Szalai is áll már, azt mondják, hogy várjuk meg őket itten, nemsokára jönnek. ettem maradtunk Balterral. Be ez az egész jóformán egy perc alatt történt, és ők kimentek a nőkkel. Tudod, addig én nem tudtam elképzelni, mi az, hogy az emberek vigyáznak egymásra. Én vagyok a brigád vezetője, összevissza dumáltak nekem sok mindent, de azt, hogy jön egy pillanat, amikor egy ember egész életét kell gyorsan visszatartanom valami becstelen marhaságtól, ezt én csak abban a pillanatban kezdtem megsejteni, amikor ezek kimentek a nőkkel a presszóból. Nem kellett több, csak két másodperc, és tisztán láttam, hogy most három rendes asz- szenyt mennek megcsalni, három családi fészekbe rondítanak bele. — Összenéztem Balterral, 1 és 1 csak annyit tudtam mondani: mi ez, komám? — és fölugrottam, rohantam az ajtóhoz, az utcára, hogy utánuk kiáltsak, jöjjenek vissza, hülyék, érdemes egy ilyen negyedóráért eldobni a becsületet, megcsalni a feleséget?! Most éreztem, ■ hogy felelős vagyok értük, mind a háromért, akiket rám bíztak, nemcsak a gyárban. hanem általában. Az utca üres volt már akkor, legalábbis őket nem láttam. Visszasiettem, Báltérrel elintéztük a cechet, és mind a ketten kábulton mentünk ki az éjszakába. Nesze neked, brigád! Irtó módon bántott engemet a dolog. Amikor megemlítettem. Balter azt mondta, őt is barátja. Sétáltunk az utcán, vártuk őket. — Azóta sok mindent tudok már. Neked csak azért mondtam el, hogy te is tanulj belőle, de ha eljár a szád, komolyan mondom, ne találkozz velem.j. SZÜTS LÁSZLÓ: A pipit érszedő Három nyárfa magasodott, öreganyám hajladozott, hajladozott, mint a szatyor füle, messze kint, valahol a határ szeles mezején. Pipitért szedett a szegény, amíg a Nap komor képpel mögötte vigyázva lépdelt, minden fűszált szemmel tartva, mint az őr a díszes parkba. Én még akkor gyerek voltam, ott körűié ugrándoztam gomdolattaJan a réten, — ó, gyönyörű, szép emlékem! — szelek, nyárfák, pipitérszag, valamily napos, hűs évszak, nekem kalandozás, kevés — nyanyámnak meg gyűjtögetés, kék kötény, felkötött szoknya. Szedte a pipitért, lopva, mások földjéről magának, hideg estékre teának. PAPP LÁSZLÓ: Óvóhely a gyárudvaron Az új ebédlő épp elférne itt, hol e kőtömb elterpeszkedik. #• A mindig zengő műhelyek között olyan, mint égy néma torzszülött. All kopáran, és alatta lenn egy hatalmas, vasbeton.«» terem. Azt mondják, hogy holtbiztos erőd, vijjoghatnak a bombavetők. A pusztítás gépmadarai ezt nem tudják átrobbantani. Tán igaz, de nem vigasz nekem, lehangol e földbe vájt verem. Lelkűnkben még ma is látszanak a gyermekkorra omló ház falak S elgondolni is irtóztató, hogy lehet itt még légiriadó. 0, meddig függ még fölöttünk v rém a legszebb kor, a jólét küszöbén! Most béke van, és süt szépen a nap, a gyerekek a parkban játszanak. Az akácoknak mézillata van, a bölcsődében alszik a fiam. S holnap talán ... de az nem lehet! Fogjunk össze gyorsan, emberek! Egy országot, egy népet nem tudunk elbújtatni, nincs oly bunkerunk. Óvóhely, te nyirkos fedezék! Memento légy, és soha menedék.
