Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-24 / 249. szám

SOMOGYI VßPLAP 6 Szerda. 1962. október Ä r w r rw „EPITO HOZZÁSZÓLÁS Tudott dolog — bár az okát mind­máig nem sikerült kiderítenem —, hogy az emberek jelentős része nem szereti a túlságo­san hosszúra nyúlt értekezleteket. Kü­lönösen a bő lére eresztett beszámo­lókkal szemben nyilvánul meg valami megmagya­rázhatatlan vi­szolygás, de az öt­ven percnél hosz- szabb hozzászólá­sok sem örvende­nek nagy népsze­rűségnek. Elkerü­lésükre vagy leg­alább megrövidí­tésükre az emberi leleményesség több módszert ala­kított ki. Hogy csak néhányat is­mertessek: Egy kolléga megkérése cédula beadására, amelynek kézhez­vételekor sajnál­kozó, bocsánatkérő pillantás az elnö­ki asztal felé. leint pedig a kartárs­nak: — Kösz, öre­gem. Majd legkö­zelebb visszaszol­gálom. — Mások hivatali dolgaikat viszik az értekez­letekre, ügyeket intéznek, jelenté­seket készítenek, és úgy tesznek, mintha az előadó minden szavát pontosan jegyze­telnék. Sőt a hoz­zászólókét is. Le­het ezenkívül raj­zolni emberfeje­ket, cirkalm azott betűiket, címszava­kat, gyakorolni egyes ntevek alá­írását. vagy végső kétségbeesésben arról ábrándozni, mit tenne az em­ber egy ötös lottó­nyereménnyel. Röviden ennyit a részvevőkről. Persze minden előadó és felszóla­ló volt már egy­szerű meghívott, és nagyon is tudja, hogy az emberi tü­relemnek is van határa. Nemegy­szer saját magán tapasztalta. És ezt általában el is is­merik, hiszen ma már rendszerint így kezdődnek a hozzászólások: — Igyekszem rövid lenni, elvtársak. (Ki tehet róla, hogy e tiszteletre méltó igyekezet hiábavalónak bi­zonyul?) Vagy: — Tudom, hogy az idő elhaladt, így csupán tíz percre veszem igénybe türelmüket. — Persze ezt senki sem tekinti ko­moly ígéretnek, és csupán a felszóla­ló saját megnyug­tatására szolgál. Mint az is, ami­kor az ötvenötö­dik perc után — legalább nyolc­szor elmondva, hogy »még csak egy gondolatot, elvtársak« — így fejezi be: — Elné­zést kérek, hogy egy kissé hosszab­ban vettem igény­be türelmüket. (Próbáljanak nem elnézni a plusz negyvenöt perc fö­lött!) A fenti példák azonban szinte se­matikus fogások ahhoz az eredeti ötlethez képest, amellyel a minap találkoztam az egyik járási tö­megszervezeti ve­zető részéről. Az illető elvtárs meg­hívót kapott egy értekezletre. Gon­dolta, a beszámo­lót nem nagyon érdemes meghall­gatni, hisz neki ugyan mi újat mondhat? Ezért fél órával a jelzett kezdés után fel­hívja a beszámolót előterjesztő gép­írónőjét e kérdést intézve hozzá: — Kartársnő, kérem megkezdő­dött az értekezlet? — Igen, ponto­san kilenc órakor. — Nem tetszik tudni, hány olda­las? — Huszonnégy. — Köszönöm. És letéve a kagylót elégedet­ten jegyezte meg: — Akkor ráérek még fél óra múlva átmenni. Pontosan kiszá­mította. A beszá­molót követő szü­netben ért oda. Mindez azonban nem akadályozta meg abban, hogy 38 perces építő hozzászólásával ne járuljon hozzá az értekezlet si­keréhez. Még sze­rencse, hogy több­ször mentegetőzve megjegyezte: — A beszámolót ugyan, sajnos, nem hallottam... — sk — Kinek telik be hamarabb a takarékkönyvre? A Babócsai Alfa János iskolában szorgalmasan vá­sárolják a kis­diákok a takarék bélyeget. Szep­temberben, az is­kolaév első hó­napjában már ezer forint érté­kű bélyeget ra­gasztottak taka­rékkönyveikbe. m Felárral adta tovább a felvásárolt búzát Befejeződött a rendőrségi mervényt tudtuk nélkül, és 40 nyomozás Fonai Istvánnak, a kaposvári Latinka Termelőszö­vetkezet raktárosának ügyé­ben. Fonai kihasználta, hogy amikor ez év szeptemberében a szövetkezet kenyérgabonát osztott a tagoknak, sokan nem kérték azt ki. Több személy nevére állított ki átvételi elis­mázsa búzát vásárolt össze má­zsánként 238 forintos áron. Mindjárt megkezdte a búza árusítását is, de már 300 fo­rintért. A rendőrség az üzérkedő és csaló Fonai István ügyét át­adta az ügyészségnek. Színes és gazdag tartalmú a JELENKOR októberi száma A folyóirat októberi számát az eddig is annyiszor tapasztalt színesség és gazdagság teszi vonzóvá. Idézünk az új szám tartalmából: Selymes Ferenc fordításában IIja Ehrenburg magyar nyelven is megjelent emlékirataiból közöl részletet Gyalog a magam útján cím­mel. A szemelvény után Birkás Endre, Bereczky László, Simon Emil és Borsos József egy-egy elbeszélését publikálja a folyó­irat 5. száma. Granasztói Pál A zenéről írott tanulmányának folytatását adja közre, Angyal Endre ausztriai útijegyzeteiben számol be útiélményeiről, ta­pasztalatairól. A számunkra is­meretlen vietnami költészetet Bán Ervin mutatja be. A fo­lyóirat új számának költői: To- káts Gyula, Darázs Endre, Já- nosy István, András Endre, Ka­lász Márton, Arató Károly, Ta­kács Imre, Búzás Huba és Pál József. A Dokumentum elneve­zésű rovat Péter László és Pusztai József tanulmányait adja közre. A Jegyzetek írói: Fodor Ilona, Tornai József, Tüskés Tibor. Bajomi Lázár Endre és Lovász Pál. A Mű­vészet-rovatban Z. Szabó Lász­ló számol be Borsos Miklóssal folytatott beszélgetéséről, Haits Géza Martyn Ferenc Pe­tőfi Apostolához készített il­lusztrációit méltatja. Borsos Miklós, Ferenczy Bé­ni és Orosz János rajzai já­rulnak még hozzá a Jelenkor októberi számának tartalmi gazdagságához, színességéhez. MI A DIVAT? A »KPVDSZ kulturális na­pok« eseményeként divatbe­mutató volt szombaton este a Latinka Sándor Művelődési Házban. A színházterem szék­sorait elfoglaló közönség lét­száma ékesen bizonyította, hogy a címben idézett kérdés egyaránt érdekel mindenkit korra és nemre való tekintet nélkül. A modelleket a So­mogy megyei Kiskereskedelmi Vállalat bocsátotta rendelke­zésre ízléses válogatás után, számolva azzal a ténnyel, hogy a nemrég Berlinben és Oslóban megtartott nemzetközi divatbe­mutató híre nem maradt véka alatt, és a közönség nagyjából már tájékozódott, milyen szí­nek, vonalak, anyagok jelen­tik az idei ősz és tél folyamán a »slágert«. A változások, mint a bemu­tatott modellek tanúsították, és Tatár Eszter előadóművész, a divatbemutató konferanszié­ba is elmondotta, nem forra­dalmiak. Mindenesetre az öl­tözködésben az ésszerűség felé tereli a divathoz igazodókat. Divatosak maradnak az élre tört négerbarna mellett az ősz korábbi színei, a sárga, a rozs­dabarna és e színek sötétebb árnyalatú változatai. Nem lesz rövidebb a szoknya, nem ma­gasodik a cipők sarka, és nem hegyesednek a cipőorrok sem. Elfeledhetjük az esernyő- nagyságú kalapok divatját is, mivel mostantól kezdve a ka­lapok mérete a fej méreteihez idomul. Sok a kapucnis megol­dású fejrevaló, és ismét divat a sálmegoldásban végződő tur­bán. Nagy sikert arattak a be­mutatott trombita vonalú szok­nyák, melyeket nevezhetünk átmenetnek a szűk és loknis szabású szoknyák között. A bemutatott komplék, kiskosz­tümök, prémgalléros női téli­kabátok, férfiöltönyök, kisesté- lyik sok tapsot kaptak, s jólle­het nem vonultatott fel a di­vatbemutató rendezősége fá- rosztóan sok modellt, mégis, amit láthattunk, ízelítőt adott az idei őszi és téli divatróL Nagyon kellemes meglepe­tést és sok derűs percet szer­zett a divatbemutató közönsé­gének a műsor is, jóllehet tör­tént némi eltérés a plakátokon ígértektől, és nem hivatásos művészek műsora alkotta a divatbemutató »kíséretét«. Ma­gyarázatot nem kaptunk erre a változásra, nem is firtatjuk, mi történt. Hiszen a műsor kedves volt. Jól megállta he­lyét a Latinfea Sándor Műve­lődési Ház nemrég alakult tánczenekara és két fiatal te­hetséges szólistája, Csányi Ani­kó és Kaminszky Katalin. Ez utóbbiak az ÉDOSZ Művelődé­si Otthon »Ki mit tud?« pályá­zatán jegyezték el magukat a műkedvelő előadóművészettel. Az alig egy és negyedórás di­vatbemutató és a kísérőműsor sikeréhez jelentős mértékben járult hozzá Tatár Eszter szel­lemes, friss konferansza és két bő humorral előadott magán- ima is. L I. cÁ buksza ff icsi kis öregasszony na- gyón nagy szatyorral csoszog az utcán. Csak az ut- cán csoszog, otthon még na­gyon is peckesen jár-kel, sü- rög-forog, de tudja, mi az illem: az ilyesfajta öregasz­szonyok viselkedjenek ko­runkhoz valóan, úgy, ahogy elvárják és elképzelik ezt a fiatalok. A kicsi kis öregasz- szonyon hatalmas kendő, csak vékony orra kandikál ki be­lőle meg a szeme, amelyért tán fél évszázada is megvan, hogy bicskára mentek a le­gények, Ma egyszerűen apró ablakok, 'amelyek beengedik a fényt, megmutatják, hot kell lelépni a járdáról, hol a só, meg persze azt is, hogyan vál­tozik a maroknyi világ, ame­lyet végigcsoszogott már ki tudja, hányszor. Hideg van. Lehet, hogy any- nyira nem mar az idő foga, amennyire érzi, de két kendő sem pótolja ma már a vért, amely egyre sápadtabban, fá­radtabban csobog végig a testben nem éppen becsülete­sen teljesítve feladatát. De hát sok mindent megszokik az ember, megszokja az öreg­séget is, annak is megvan a maga jósága, szépsége azért, még ha lassan mássza is meg a lépcsőket; még szerencse, hogy ritkán van erre szükség. Nagyon jó dolog élni, menni, enni, aprókat koccantani kis semmiségeken ... Barátnői mind magukra húzták már az örök takarót, a tüzes csikós- legények is ott rántanak már bicskát, ahol az Úr rögtön rá­juk szól: — Ejnye. ■.. ejnye, fiaim, hát már a mennyekben vagy­tok, nem a Földön... Itt nem illik ám az ilyesmi... A kis öregasszony különben a piacon volt. Vett két kiló krumplit, nem mintha otthon nem volna, de legyen is, az ember sohase tudhatja, mi jön, mi lesz, s akkor legyen a kamrában mihez nyúlni, így tanulta még a nagyanyjá­tól, így tanította a lányát is, fiát is... Viszi hát a két ki­ló krumplit meg egy kicsi húst, mellette a hatalmas buk­sza, azaz hogy nem is mel­lette, hanem pontosan min­dennek a tetején, bele is pis­log időnként a szatyorba, ott van-e még? — sok a rossz ember, vigyázni kell rá. Te­hette volna a szatyor aljára is, de akkor meg nem látja a hopoíí hasú bukszát, és azt látni kell mindig. Pörköltet csinál... Vereslő szafton, mint apró hóbuckák meg hótól kapott rögök, úgy váltogatják majd egymást a krumpli- és húsdarabkák. Ap­rókat cuppogott, és a nagy tervezésben szépen bele is botlott a járda szélébe. Nem esett el, csak négykézlábra fordította a suta lendület, a szatyor el a kezéből, a sza­tyorból, mint iskolából szaba­dult legénykék, lánykák, fu­tattak szanaszét rettenetes se­rényen a krumpliszemek, csak a hús ült meg magabiztos ko­molysággal pontosan u járda mellett. Hárman-négyen feltámogat­ták, egy kicsit inkább szeré­téiből, meg is szidták, miért nem néz az orra elé, meg miért nem vigyáz, ilyen kor­ban nagyobb baj lehet egy botlásból is. A szatyrát a kar­jára akasztották, belerakták a krumplit, mind, még az út­test másik oldaláról is visz- szahozták a legrakoncátlanab­bat, aztán egy bajuszos, már emberféle ember megtapogat­ta a hátát: — No, mehet mamuska, de tartsa a szemét az orra előtt, mert hi eszi meg a jő husi­kat? ... — Nem vagyok én gyerek — dohogott magában a kis öregasszony, különösen az a »húsika« fájt neki, ö szokta ezt mondogatni unokájának, s most meg neki mondják. — Jaj, istenem, jaj, én édes jó istenem! — siholtott föl benne az ijedtség. A buksza. A buksza sehol. Nincs a sza­tyorban. Beletúrt a Tcrumpli közé, ott se találta. Ellopták, egészen biztosan ellopták azok az átkozottak, lehet, hogy ép­pen az a bajuszos, egészen biztos, hogy az vitte el. Ó. a szégyentelen, hogy nem sül ki a szeme, meglopni a sze­gény öregasszonyt... Micsoda világ ez, milyen cafkák az emberek... Oda a buksza, mos* már oda... 7 SI megtermett rendőr sétálgat az úttest kö­zepén. Mintha semmi dolga nem volna az ég egyvilágon, cmk hogy így sétálgasson, hintáztassa kezében azt a gu- — Hogyne néztem^ volna, mibotot. Csizmája sarka kedveském, nettem bizony — egyenletesen kopog a kocka- ingatja a fejét a kis öreg­köveken, az egész ember ma- asszony, és bizonyságképpen ga a biztonság, a nyugalom és ott, a rendőr előtt is beletúr a védelem... a krumpli közé. Meg is hő­— Rendőr elvtárs... jaj, köl rögtön, mert az a hamis kedves rendőr úr — sipítozik buksza, lám, ott lapul a leg-t oda a kicsi öregasszony a sarokban, mintha még hun- járda széléről, mert dehogyis cogna is. lépne le oda, ahol úgy szá- — Ez az előbb nem volt guldoznah azok a megveszett itt! — bizonygatja most már autósok, motorosok, mint a szégyenkezve, megvadult ördögök. A rend- A rendőrből kitört az ed- őr, úgy látszik, töpreng vala- dig elfojtott nevetés, és úgy min, mert nem figyel föl a harsogja telshahogva az ut- halk siránkozásra. cát, 'mintha egy jó viccet hal­— Rendőr úr... kedves, lőtt volna: rendőr bácsi — mondja most — Látja-e, rosszul nézte már hangosabban, és most a meg, édesanyám... — aztán rendőr meg is fordul, oda is egy kicsit hivatalosra vált a lépeget, három lépéssel ott hangja, csak a szemében búj­ván a járda szélén, ö lenn, kál tovább a kuncogás. — az öregasszony fent, még így Nem kell mindjárt az embe- is le kell néznie derékba ha- reket szidni, rendes népek él- jolva... nek ma már errefelé is... — Mi baj, nénikém... ma- Tudja-e? ga szólt? Az öregasszony, mint vala­— Jaj, én... de nagyon is mi ijedt madárka, felpislog a megvert engem az Isten... hatalmas rendőrre, hogy hát. j Ellopták a bukszámat, benne mit is mondjon erre az em- a his pénzemmel, az átkozot- berfia, aztán csak ennyit | tak... Mert látja, ilyen ez a motyog ... világ, amikor csak úgy meg — Jól van, no, de nagyra! lehet lopni a magamfajta sze- van... A jó pap is holttr gény öregasszonyt — s ömlik tanul — s már szedi is ló a sző mesélve, hosszasan, még bőt, az otthoni fürgeséggé a pörköltről is szót ejtve, ho- siet haza. egy kicsit boldogan, gyan is lopták el az ö drága egy kicsit szégyenkezve, mert bukszáját. megtalálta a bukszát, meg az — Hát az bizony nagy baj emberek se olyan rosszak... — felhőzteti a homlokát a A rendőr nézi még egy da~ rendőr, közben szégyenkezik rabon, amint a kis fekete foJt is egy kicsit, mert ahelyett, tipeg, tipeg bele ae vtca w>a- hogy együttérezne ezzel a H- *elenjébe aztán sétál tovább, esi öregasszonnyal, minden- Éppen úgy, mintha semmi képpen nevetni kéne. — Hát dolga nem volna az ég egyvi- aztán, nénikém, a szatyorba lógó», nézte móri Synrkó Géza Még egyszer az aktatáskásokról Megyénk egyik falujában jártam egy rég nem látott barátomnál. Az édesanyja > fogadott, fia nem volt ott­> hon. Az asszony örömmel ; újságolta, hogy barátom ál- j; löst változtatott. ^ — Nem dolgozik már a fiam — lelkendezett a néni —, aktatáskával keresi a kenyerét. — mj — Fiú-e vagy lány ? Az amerikai sebészkollé­gium előtt a napokban el­hangzott egy előadás, amelyen dr. John McLean Morris, a Yale Egyetem nő­gyógyász professzora azt ál­lította, hogy a köztünk élő férfiak ezrei valójában »nők«, viszont a nők ezrei voltaképpen »férfiak«. Ezek a Sizemélyeik, mint mondot­ta, mindkét nembeli sajá­tosságokkal rendelkeznek, és tulajdonképpen »intersze- xuálisak«. Érdekes előadá­sában Morris rámutatott, hogy az anyaméhben erede­tileg nőneműnek induló magzat hímneművé válhat, ha az anya a terhesség alatt bármiféle hormonke­zelésben részesül. Ha az anya a terhesség korai sza­kaszában kap hormonkeze­lést, a magzat nemének megváltozása valószínűbb. Hogy a megszületett gye­rek neme valóban megfe­lel-e a magzat eredeti ne­mének, ez megállapítható, ha testének szinte bármely részéből vett szöveteiben el­lenőrzik a kromoszómák el­helyezkedését. Ha abnormi- tást fedeznek föl, azt sebé- szetileg helyre lehet hozni, még mielőtt a kisbaba be- betöltené második életévét. Ezzel sok későbbi bajnak elejét lehet venni. Fogat fogért *... Londonban egy fogorvos kihúzta egy páciensének 29 fogát névcsere folytán be­állott tévedésből. A szeren­csétlen asszony csupán el­lenőriztetni akarta, hogy minden foga rendben van-e, de mihelyt a fogorvos asz- szisztensnöjének bemondta a nevét, az rögtön nekilátott, hogy beadja az altató in­jekciókat. Mire a beteg fel­ocsúdott, már 29 fogát ki­húzták. * * * Sagan a sükefnémák intézetében Francoise Sagan, az is­mert francia írónő új re­gényén dolgozik, amely sok­kal terjedelmesebb lesz ed­digi könyveinél. Hogy telje­sen zavartalanul dolgozhas­son, szobát béréit a párizsi süketnémák intézetében. Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Som megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTII LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, :n u. 14. Tele on 15-13, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot, n^m őrzőnk meg, és nem adunk vnsza. rerjerzi: a RT' F.1Ö­"izetheíő a Jv? i 1 i ~ ’oknál és postás», I: aél. Dlőflzetési dí.j egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents