Somogyi Néplap, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-24 / 249. szám

Szerda. 1962. október 24. 3 SOMOGYI NÉPLAP 3 szakbizottság, 37 társadalmi instruktor segíti a Fonyódi Járási Pártbizottságot Pénteken tartotta második ütését az újjáválasztott Fonyó­di Járási Pártbizottság. Az ülé­sen részt vettek az alapszerve- zetek titkárai, a pártapparátus tagjai, társadalmi instruktorok, járási, állami és tömegszerve­zeti vezetők, a párt.-vb mellett működő szakbizottságok tag­jai. A tanácskozás elején Büki János elvtárs, a párt- és tö­megszervezetek osztályának főelőadója elemezte a párt- alapszervezetek tevékenységét a kongresszus irányelveinek tükrében. Ezután Kovács Béla el vtárs, a járási pártbizottság titkára előterjesztette a járási pártbi­zottság irányító tevékenységé­vel kapcsolatos tervezetet. A tervezet azt tűzi ki célul, hogy tovább emelkedjen a pártbi­zottság vezetési színvonala, erősödjön a kollektív vezetés, és még szélesebb társadalmi alapokra épüljön a pártmunka. Növelték a párt-vb mellett működő szakbizottságok szá­mát ötventagú mezőgazdasági­termelési, ideológiai-kulturális és oktatási, párt- és tömegszer­vezeti szakbizottságok alakítá­sát határozták el. A szakbi­zottságokban a járási pártbi­zottság tagjai, továbbá az adott területhez legjobban értő párttagok vesznek részt. A mezőgazdasági-termelési szak- bizottságba több párton kívüli szakembert is beválasztottak. A járást öt instruktori kör­zetre osztották. Az instrukto­rok mellett 37 társadalmi inst­ruktor fog tevékenykedni. A párt gazdasági és ügyviteli munkáját körzetenként 2—2 társadalmi pártmunkás segíti majd. Az egíész napos tanácskozá­son húszán szólaltak fel. A ter­vezetet a pártbizottság helye­selte, és a vita után elfogadta. Csak ennyit ér az adott szó? A somi Béke Őre Tsz a ta­vasszal idejében megkapta a szerződés, szerint járó 10 mázsa vetőbabját. A tsz vezetői azon­ban úgy gondolták, hogy nem vetnek, csak aratnak. Ezért az­tán a vetőmag továbbra is a tsz raktárában maradt egészen a közelmúltig. A szövetkezet most, mint »gazdag termést« leadta az f-msz felvásárlójának. Más úton szerzett vetőmaggal viszont 16 mázsa babot termel­tek. A szerződést a tavasszal 100 mázsára írták alá a Béke Őre Tsz vezetői. Okkal kérdezzük meg: csak ennyit jelent az írott és adott szó Somban? D. Z. Akik elsőként végeztek Zöldelfő vetések között Zákány határában Átépítik az üzbegisztáni öntözőrendszert Üzbegisztánban megkezdték az együttvéve mintegy 100 000 kilomé­ter hosszúságú régi öntöző csator­nák teljes újjáépítését. A csator­nákat kiegyenesítik, medrüket be­tonozzák, az egész hálózatot auto­matikus és távirányításra állítják A felvásárlásról tárgyalt a Csurgói Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága (Tudósítónktól.) A csurgói felvásárlási ló- rendeltség vezetője beszámolt a járási tanács végrehajtó bi­zottságának a felvásárlási terv teljesítéséről. Elmondotta, hogy lemaradás mutatkozik a szabad gabona, még inkább a napraforgó felvásárlásában. A tsz-ek még mindig idegenked­nek a napraforgó termesztésé­től, szívesebben foglalkoznak inkább szerződéses burgonyá­Tízezer diák vett részt a szűzföldi építkezéseken Moszkva, Leningrád és Kijev 30 felsőoktatási intézmé­nyének 10 000 diákja vett részt a nyáron a szűzföldi határte­rületen végzett önkéntes munkában. Ez az immár hagyomá­nyossá vált önkéntes munka 1956 nyarán kezdődött, amikor a diákok először kapcsolódtak be a szűzföldek gazdag ter­mésének betakarításába. Azóta eltelt néhány esztendő, s a szűzföldiek most már segítség nélkül is megbirkóznak a be­takarítással. Ezért a diákok elhatározták, hogy az állatte­nyésztés fellendítésében való közreműködésükkel vesznek részt a szűzföldek további meghódításában. így született a terv, hogy a diákok építőbrigádokat alakítanak, és a nyári szünidőben a szűzföldekre utaznak. A szűzföldi határterület 21 kerületében, 128 szovhozában a diákok több, mint 1000 lakást, 800 nagyüzemi, kulturális- jóléti és állattenyésztési épületet, köztük magtárakat, istálló­kat, baromfíházakat, iskolákat, bölcsődéket emeltek. Ezenkí­vül 350 000 könyvet ajándékoztak a mezőgazdasági dolgozók­nak, 850 előadást és 400 hangversenyt tartottak a szovho- zokban. val vagy rostlennel. Ezek jöve­delmezőbbek, emellett pedig mindkettő nagyon jó elővete- ménye a nagy hozamú kenyér­gabonának. Jónak ígérkezik a burgonyatermés. Több tsz már­is túlteljesítette szerződésben vállalt kötelezettségét. Az in­kei Rákóczi Tsz azonban mint­egy 50 vagonnal kevesebb bur­gonyát adott át a tervezettnél. Ugyancsak lemaradás mutat­kozik Csurgónagymartonban, Iharosban és a berzencei Jobb Élet Tsz-ben. A baromfieladásban különö­sen a csurgói Búzakalász Tsz ért el szép eredményt. Arány­lag rövid idő alatt 90—100 de- kás csirkéket neveltek. Tojás­eladási tervét nem teljesítette a járás, s valószínűleg az év végére sem pótolható a kiesés. Ehhez hozzájárult az is, hogy csurgói Zrínyi és a berzencei Jobb Élet Tsz megszüntette törzsállományát. A tejfelvásár­lásban az utolsó helyen áll a járás. Javulás mutatkozik az állatfelvásárlásban. A csurgói keverőüzem folyamatosan el tudja látni a szövetkezeteket takarmánytáppal. A zákényi Csokonai Terme­lőszövetkezet október 13-ra 'minden őszi kalászost földbe tett. A csurgód járásban első­ként fejezte be a vetést, s ezért megkapta a járás vándorzász­laját .. ; 560 000 forint dotációt utal­tak ki ennek a 666 hold szántó­val rendelkező szövetkezetnek az év elején. Kicsi a falu, ki­csi a határa, de éveken át ten­ger sok volt a baj. A földeken gaz, a tagok között szervezet­lenség, az állatállomány, a föl­szerelés siralmas állapotban. Hogy mehetett ennyire tönkre a gazdaság? — kérdezik ma saját maguktól is a zákányiak, mikor a múlt esztendőről be­szélnek. Mert beszélnek róla, igaz, egyre kevesebbet. Emlé­keznek a nehéz időkre most is, mint tavaly. S míg több tsz- ben még javában szántanak, vetnek, itt már végeztek ez­zel a munkával. Kinek, minek köszönhető ez? Az új vezetés­nek, néhány embernek vagy valamennyiüknek? Az utóbbi a legigazabb: valamennyiük szorgalmát dicséri a határ. Lovrencsics Lajos, a szövet­kezet elnöke elmondja: szep­tember közepére 170 hold ve­tés alá előkészítették a talajt, a búza alá holdanként 250, az árpa alá 200 kiló műtfágyát szórtak. Külön kell szólni az asszo­nyokról. Naponta harmineket- ten szorgoskodtak a harminc- holdas burgonyatáblán. Szed­ték, és rögtön válogatták is a krumplit- Kökben szaporán fordultak a megrakott széké­í.v*» • 7^-w-v- —se '>>' Czímmermann Istvánná. dolgoztak — folytatja Czim- mermann néni —, de az idén már velünk vannak. A napok­ban találkoztam Sifter Józsefr névéi, azt mondja, jövőre ő is jön. Kisbabája volt az idén, azért nem dolgozhatott köz­tünk. Kis szünetet tart, aztán fői- emeli tekintetét­— Jó, hogy mindig többen leszünk. Látjuk, hogy érde­mes. Ne mondjak mást, tavaly egész évben 73 kg gabonát kaptam, az idén meg csak az előleg két mázsa volt — mmämm Lovrencsics Lajos és Keszthelyi. János a búzatáblában. amikor cukorrépát . mennek szedni, és odapillantanak a szomszédos táblára, ahol a szépen elmünkéit földön sze­met gyönyörködtetően zödell a vetés. A zörgő kukoricaszá­rak közt alig találni gazt, de termés annál több mutatkozik. Milyen megnyugtató, hogy így van, mennyire más érzés­sel néznek a zárszámadás elé, VADÁSZ FERENC: Atombombákat is őriznek itt a szigeten. Katona Sanyi azt mondja, hogy olyan repülő őr­járatok cirkálnak, amelyek bombát visznek magukkal, s azt bármikor kioldhatják. En­gem főleg a biológiai problé­mák érdekelnek. Olvastam va­lahol, hogy néhány éve örök­léstani tudományos kongresz- szust tartottak Hirosimában, s ott megállapították: a bombá­zás óta született gyermekek közül minden hetediken kóros elváltozások észlelhetők. Azt pedig egy amerikai őrmestertől hallottam odaát a tengerészek­nél, hogy a hidrogén-bomba robbanásától elpusztult japán halászok egyikének. Kutoya- mának a bakancsa még ma, évek múltán is radioaktív su­garakat bocsát ki magából... Í9. Pityu a minap rémes dolgo­kat fedezett fel. Nem tudom mennyi belőlük a valóság, mennyi a fantázia. Irodalmá­roknál ez gyakran összekeve- mcUk Lelkiemre kötötte^ hallgassak róla. Egy amerikai szolgálatban álló hajdani SS Emberre bukkant, s annak ré­vén egy USA-ban élő német orvosra, aki — szerinte — egy­kor azzal foglalkozott, hogy rajzokat tetováltatott egészsé­ges testű foglyok bőrére, az­tán a megölt emberekről szép sorjában lefejtette ezeket a bőröket De miért is törődöm ilyen valószínűtlen dolgokkal? Olyan öröm ért, hogy ha rágondolok is, megdobogtatja a szívemet. — Honnan jöttél Du-csu szi­getére, uram? — kérdezte tő­lem Berenike. Megállt az úton. & úgy be­szélt, mint egy régi, meghitt ismerős. — Talán a nevét se hallot­tad annak az országnak — fe­leltem, s éreztem, elpirulok a meglepetéstől, hogy észrevett, szólt hozzám, mosolygott rám. — A földgömb minden pont­ját érintette már az ujjam he­gye — mondotta —, s felemel­te virágszirom kéziét. Csukló­járól könyöke felé hullottak a színes, csillogó karikák ■ ajk kai mögül elővMantak nagyon fehér, szép fogai. Olyan valószínűtlen volt minden, Valóban hozzám szólt? — Európa közepén, kicsi or­szág, Berenike.,. Hungary, Budapest. — Hungary? Tudom, isme* rém — bólintott. — Tudom, hogy ott születtél te is és több barátod. Mondta már nekem az idősebb férfi, a parancsnok úr. Csak nem voltam bizonyos felőle, hogy te is közülük való vagy. Azért kérdeztem. — Hát hogyan? Reám emlé­keztél? Láttad, hogy milyen sokszor néztem utánad, hogyan kerestem a tekintetedet? — Óh, igen.;. Te magas vagy, szőke hajú és sovány. Valami norvégnak gondoltalak. Örökösen pipázol... A kicsi, rövidszárü Nippon Kokan csibukot akkor is fo­gaim közt tartottam. — A parancsnok úr? — da­dogtam. — Én azt hittem. Bocsáss meg... — Semmi, semmi. — Nem szereted? — Nagyon kedves ember. Arcomról lehervadt az öröm. Észrevette. Nevetett. Bátorí­tóan nevetett. — Kedves? Vállatvont. — Szereted? — Hogyan? — Ügy. A fejét rázta. — Nem, nem. — Azt hittem megtiltotta, hogy hozzám szólj... — Soha ilyenekről nem be­szélt. — Nagyon örülökA szü­léiddel élsz? — Igen. — Japán vagy? Amerikai'? — Fáüg-téMfr — A szíved? rék. Egyetlen gondolat serken­tette valamennyiüket: mielőbb szabaddá tenni a táblát, mert ide is vetés kerüL Kit említsünk közülük? Ta­kács Istvánnét, Szőke József- nét, Horváth Józsefnét vagy Varga Jánosnét? Valameny- nyien megtették a magukét. A 71 éves Bencze néni is minden nap ott volt velük, pedig már nyugdíjas. — Jött ő mindig — így be­szél róla Czímmermann István­ná —, mert látja velünk , _ , . „ együtt, hogy másképp van min­Japán. De azt kell mon- ) f,en. ^ a vezetés. S hogy örü- danunk, hogy riukiu. Tudod # iün,k annak, hogy kiszedtük már a krumplit! Tavaly majd lefagyott a kezünk, amikor ata­ri ukiu az amyk így kívánják. — Én magyar vagyok. — Mondtad... De uráért élsz itt? — Önkéntesen. — Miért? — Menekült emigráns va­gyok. — Miért? — Forradalom volt, a kom­munizmus ellen... — Miért? Legyintetten*: — Beszéljünk másról. Ezt te nem tudod... — Tudom — erősftgette ked- í vés makacssággal — én értem... S — Akkor jól van. — Miért élsz itt? — ísmétel­Könnyedén száll le a gépről. Derűs tekintetű, nagy darab ember Gelencsér Lajos. Min­denki csak Lajos bácsinak szó­lítja. Az utóbbi időben gyakran emlegetik a nevét, sokan be­szélnek róla, no meg KalanicS Józsefről és Dés Jánosról is. Ök a falu »hősei«, mondta va­laki tréfálkozva. De talán nem is tréfa ez. Lajos bácsi meg két társa vetette el az összes őszi kalászost. Hármasban tet­ték földbe a 100 hold árpát, a 200 hold búzát. — Szeptember 13-án kezdtük — emlékezik —, s egy hónapra rá lekapcsolhattam a vetőgé­pet. Reggel 5-től este 10—11-ig dolgoztunk, igaz, Jóska? Józsi bácsi bólint. — Négy vasárnap is men­tünk. mindig azt mondogattuk egymásnak, hogy csak gye­rünk, gyerünk, mert ki tudja, hogy holnap is ilyen jó idő lesz-e. Sikerült minden szé­pen.*. te. — Nem tudom ezt most el­mesélni, ilyen gyorsan. Más­ról beszélj — kérleltem. — Berenikének mindig iga-7 zat kell mondanod — intett. Harmadik személyként em-J tegette önmagát Tiszta telein-(i tete, szép mosolya elbűvölt (i — Láthatlak újra? Beszélsz v ban a hozzám máskor is? — kérdez-^tünk te*11- Mosoly — Természetesen — mond­ta. Boldog voltam. De ez sem tartott Gelencsér Lajos bácsi és egyik József. segítőtársa, Kalanics fagyos földben turkál­játszik az ajkán, majd nagyon csöndesen ezt i mondja: (' — Dicsérjenek meg bennün­sofcaig. k;et... Szeretjük mi a jó szót, nem lehet panasz John M. Norton őrnagy hiva- 1 igazán tott Robert Donlan szólt, l hogy készüljek fél a fcihallga-^ mszolsäluk a j6 szóra, a tasra. , . _ f dicséretre, a legszebb elisme­Ileszkettem az idegességtől. f a legszebb dicséretet Próbáltam, de nem tudtam el- > azonkan az egymás mellett so­hessegetm azt a f rakozó táblák, a zöldellő veté­hogy a level-ugy folytatása* k mondják. következik. Akkor pedig... í _ Sokan vannak közt.ünk (LFoli/ialjukJ olyanok, aki tavaly még nem Ez az első ősz, amikor Lajos bácsi traktorosként szorgosko­dik a szövetkezet földjein. A télen végezte el a tanfolyamot, 49 éves korára teljesülhetett ez a vágya. Gépe a tavasz óta semmiféle nagyobb javításra nem szorult Csak aki szívből szereti szakmáját, az tud olyan melegen rátekinteni »hű mun­katársára«, mint ő a gépére. Tekintetét leveszi gépéről s a távolabbi táblára mutat. Ar­cán derűs mosoly — valameny- nyit ő vetette el... Vörös Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents