Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-02 / 205. szám
J Vasárnap, 1962. szeptember 2. 3 SOMOGYI NfiULAF Tanácskoztak megyénk szocialista brigádjainak vezetői (Folytatás az 1. oldatról.) térbe szorul a dolgozók általános iskolai tanulásának megszervezése. Pedig a városban is még több ezer olyan dolgozó van, aki legföljebb hat elemit ha végzett. Ha egyik-másik vezető szemléletét magunkénak vallanánk, tíz év kellene ahhoz, hogy a dolgozók többsége elvégezze az általános iskolát. A munka termelékenységének fokozásáért, a műszaki fejlődésért, a gazdaságosabb termelésért vívott harc elképzelhetetlen a dolgozók műszaki és kulturális felikészültségének fokozása nélkül. Ezután az újítómozgálomról szólt Szőke elvtárs. Ennek jelentőségét bizonyítva kiemelte, hogy az első félévben 16 millió forint megtakarítást jelentettek megyénkben az újítások. Majd a vezetés színvonalának javításáról beszélt az előadó. gádok vezetőinek értekezlete. Az első felszólaló Kereszt József, a KPM Közúti Igazgatóságának szakasztechnikusa volt. Bírálta az igazgatóság vezetőségét, mert nem karolta fel a balatonszemesi körzet által kezdeményezett munkaversenyt, s az értékelést is elmulasztotta. Bakonyi Dániel, a 13, sz. AKÖV gépkocsivezetője a vállalatánál föllendült szocialista brigádmozgalomról beszélt. — Harminchárom brigád küzd a szocialista címért — mondotta. — Az utóbbi időben emelkedett a vezetés színvonala, de még elmarad a kívánalmaktól — mondotta. — Helyenként éppen a vezetés hibái miatt szorul háttérbe a szocialista brigád,mozgalom. Ha a VIII. pártkongresszus irányelveinek alapján helyesen ismerjük föl feladatainkat, akkor sokkal gyorsabb ütemben fejlődik majd megyénkben a szocialista brigádmozgalom. Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának és a Szakszervezetek Megyei Tanácsának egyöntetű véleménye, hogy a szocialista brigádmozgalom felkarolása, segítése minden gazdasági, műszaki és mozgalmi vezető fontos kötelessége. Szőke elvtárs végül a megyei pártbizottság és az SZMT nevében köszönetét mondott az ipar és a mezőgazdaság dolgozóinak első félévi eredményes munkájukért, s további sikereket kívánt. — A MÁVAUT-részlegnek minden dolgozója egy-egy ilyen brigád tagja. A brigádok tagjai szívükön viselik a vállalat feladatait, igyekeznek csökkenteni az egy kilométerre eső önköltséget, balesetmentesen vezetnek, vigyáznak a gépkocsikra. Török Béla, a Kaposvári Fűtőház dolgozója a szocialista brigádok emberformáló jelentőségéről szólt, Valenta Lászióné, a Kefeanyagkikészátő Vállalat dolgozója pedig a KISZ exportbrigádok fontosságát méltatta. Szőke elvtárs be- számalójának a tanulással kapcsolatos részéhez hozzáfűzte, hogy a kefeüzemben sok a családos anya, több az idős asz- szony, és otthoni elfoglaltságuk nehezíti a tanulást. A fiatalabbak közül most is sokan jelentkeztek különböző oktatásokra, így az általános iskola VII—VIII. osztályába is. — Nálunk két fő akadálya van a szocialista munkaver- eenynek — mondotta Tóth József, a TRANSZVILL dolgozója. — Az anyaghiány és az öntödében fellépő munkahiány. Ezek megszüntetése föllendítené a versenymozgalmat. Együd Árpád, a Népművelési Tanácsadó vezetője a szocialista címért küzdő brigádok művelődéssel kapcsolatos vállalásai teljesítésének elmaradásáról beszélt. — A művelődésügyi osztályok alig-alig foglalkoznak a szocialista brigádokkal — mondotta. Ezután rátért arra, hogy a Népművelési Tanácsadó egy tervet dolgoz ki, eszerint a Latinka Sándor Művelődési Házban klubot rendeznék be a szocialista brigádok részére. Az állandó foglalkozásokon neves művészek, írók, szakemberek tartanak majd előadásokat. Felszólalt a tanácskozáson Püspök Tibor, a megyei párt- bizottság ipari osztályának helyettes vezetője, majd őt követte Horváth Béla, a Bala- tonnagybereki Állami Gazdaság dolgozója a mezőgazdasági munkások szocialista bri- gádmozgalmáinak jelentőségét méltatta. — Ritkán esik szó a kereskedelemről — vetette föl Balázs János, az Élelmi szerkiskereskedelmi Vállalat dolgozója. Helytelenítette, hogy a beszámoló is alig-alig emlékezett meg a kereskedelmi dolgozók munkaversenyóiől, jóllehet az is számottevő, hiszen csak az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalatinál 19 brigád küzd a szocialista címért. Jandek Géza, a SZOT termelési osztályának vezetője a. szocialista brigádmozgalom te- rebólyesedéséről szólt: — Amíg a szocialista brigádok vezetőinek áprilisban megtartott országos tanácskozásakor Magyarországon 7000 brigád volt a kitüntető cím birtokosa, s 22 000 brigád küzdött a szocialista címért, jelenleg már 8700 brigád szerezte meg e címet, és 31—32 000 még harcol érte. A mozgalom fejlődésének, erejének gyökere, hogy csakis a dolgozók vállalásai alapján szervezik meg a brigádokat. Minden — a brigádmozgalomra felülről ráhúzott sablon — helytelen —mondotta Jandek elvtárs. — Az építőipari dolgozók politikai nevelésében nagy szerepe van a szocialista bri- gádmozgalompak — szólalt fel Fock Jenő elvtárs, az Építőipari Vállalat párttitkára. — Ha a dolgozók megértik, hogy a lakásokat, az óvodákat, az iskolákat stb. miért kell idejében átadniuk, miért kell kifogástalan minőségű munkát végezniük, akkor javulni fog a minőség, s nem húzódnak el az átadások. Borda Lajosné, a Kaposvári Textüművek egyik szocialista címet nyert brigádjának vezetője több segítséget kért a vállalati és a megyei szak- szervezeti vezetőktől. Horváth János, a textilművek lakatosa vállalatának vezetőit bírálta, mert nem akarták engedni, hogy tovább tanuljon. — A félévi termelési tanácskozáson nem emlékeztek meg szocialista brigádunkról — mondotta felszólalásában Bognár Ferencné, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat nyomtatványboltjának dolgozója. Megemlítette, hogy a VIII. pártkongresszus tiszteletére versenyt indítottak az udvariasabb és gyorsabb kiszolgálásért. Király Imre, a Közúti Üzemi Vállalat szb-tdtkára egyikmásik munkavezető helytelen gondolkodásáról szólt: »Némelyikük akadályozza a munkaverseny eredményességét.« A hozzászólások után Szőke élvtárs, az SZMT vezető titkára összefoglalta az elhangzottakat, s megígérte, hogy a fölvetett problémákat a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa kivizsgálja, és a vizsgálatról egy hónapon belül értesítik az érdékelt felszólalókat. A szocialista brigádok vezetőinek tanácskozásán részt vevők egy csoportja. Felszólalások a tanácskozáson Rövid szünet után folytatta tanácskozását a szocialista briGuzi Mihály — Becze Károly: 1 AZ 57081-ES égíonísí a — Mi történt? — kérdezte izgatottan. A főorvos válaszolt. — Utasítást kaptam, hogy minden légiósnak el kell hagynia a Hospital Micke Levyt. Valamennyi ük nek vissza kell menniük Afrikába, továbbke- zelés vagy leszerelés végett. — És... mikor kell elhagynunk a kórházat?... — Holnap ... A Ban-Fart Nicolaus erődbe kell bevonulniuk. Holnapután behajózmak és az Alger nevű gőzős fedélzetén útnak indulnak Afrika felé. Végállomásuk Sidi-bel Abbes lesz... — Értem ... — Az ön leszerelését én javasolni fogom ... Természetesen a végszót az afrikai légiós központban, Sidi-bel Abbes- ben mordiák ki. — Köszönöm, főorvos úr ... A főorvos elsietett, Lisette a szobában maradt. — Hogy közöljük ezt Roset- tel? — kérdezte könnyezve. — Ne sírj ... Egyszer ennek is el keüett érkeznie ... Majd valahogy megmagyarázom neki ... Hogy csak rövid időre megyek el..: — Félek, nem szerelnek le... — Nyugodj meg... A főorvos úr megígérte ... Délután Rosette egy kis kosár földieperrel kedveskedett Gazsónak, azonban az szinte hozzá sem nyúlt. Szótlanul üldögéltek hármasban. Lisette és Gazsó azon gondolkoztak, hogyqp közöljék a hírt a kislánnyal, mit mondjanak, hogyan kezdjék. Végülis Rosettének feltűnt a szótlanság. — Apukám, miért vagy olyan szomorú? — kérdezte nyugtalanul. Gazsó megrezzent. — Semmi kislányom. Nem vagyok szomorú ... — De én látom ... Meg sem kóstoltad az epret, pedig any- nyira szereted! — Nem érzem jól magamat, kislányom ... Most hazamentek szépen anyukával... Holnap pedig majd érted megyek az óvodába. Jó lesz? — Igen. Gazsó másnap összepakolta holmijait, iratait, megkapta a kórház irodájában, azután taxit hozatott Behányta holmiját, aztán Lisette! együtt beülek a kocsiba és az óvodába hajtattak. A kislány csodálkozott, amikor a kocsit meglátta. — Apukám, hova készülsz? — Nézd kislányom, apuka még beteg... Párizsba kell utaznia, egy másik orvos bácsihoz. .. De ha jó kislány leszel és szót fogadsz anyukának, hamarosan visszajövök... És akkor újira együtt játszunk majd ..; — De ugye nemsokára visz- szajössz? — Hát persze.;. No, üljetek be a kocsiba ... Ide ülj, anyuka mellé . . . Ügy. Akkor hát indulhatunk .;. Az úton egyetlen szó sem esett. Mindenki saját gondolataival volt elfoglalva. A kocsi a Ban-Fart Nicolaus bejáratától mintegy 20—30 méterre állt meg. Gazsó igyekezett könnyedséget, vidámságot erőlteti magára anoint a kocsiból kiszaUfc de nem nagyon sikerült neki. J Lisette nem tudott uralkodni; magán, könnyezett..; Amint| Rosette sírni látta édesanyját,* is sírni kezdett, de olyan; servesen, hogy Gazsónak! ajdmem megszakadt a szíve.; — Apukám..; drága jó| inkám... ne menj el! —♦ ártotta sírástól elcsukló; ingán a kislány. — Maradj; — Hamarosan megjövök,; kislányom... No, ne sírj! Ho-; zok majd neked hajasbabát...; meg főzőkészletet... no, meg; krémest... sok finom kré-1 mest — mindegyikbe ilyen* vastagon lesz a krém;-.. ' Lá-t tód? ; Alig tudta valamennyire! megvigasztalni a kislányt. Az* idő közben múlt, az utolsó | csókot sürgette. Lisette szótla-t mil nyújtotta arcát Gazsónak,; igyekezett erős lenni: Egy pa-; naszos szó sem hagyta el aj-; két, csak a könnyei folytak t szakadatlanul. Rosette viszont! hangosan sírt, belecsimpasz- * kodott a fiú nyakába és nem* akarta engedni. Végülis anyja; lépett közbe, gyengéden elvet-! te Gazsótól a kislányt s el-; csukló hangon vigasztalni pró-! bálta ..; i A fiú fogta csomagját ésne-| héz szívvel elindult. A har-! mine méteren ötször-hatszorí visszafordult s integetett, vé-| gül belépett a Ban-Fart Ni-» colaus erőd kapuján, oda,; ahonnan 1948 tavaszán elin-; dúlt kalandos útjára. ! (Folytatjuk) t Nemzetközi szemle A nemzetközi események a hét első felében a politikai bizottság hívei és ellenfelei között fegyveres összetűzéssé éleződött algériai helyzet, az Adenauer—Macmillan levélváltás nyomán a nyugati szövetségesek táborában kialakult csetepaté körül hullámzottak. Változatlanul az érdeklődés középpontjában áll a nyugat-berlini kérdés és a nukleáris fegyver- kísérletek betiltásáról folyó genfi tanácskozás, ez utóbbinak érdekesebb fázisait Kuznyecov szovjet külügyminiszter-helyettes javaslatai és ellenpólusként Kennedy elnök sajtóértekezletén elhangzott bejelentése jelentik. Argentína »megkapta« új hadügyminiszterét Adolfo Lanus 70 éves újságíró személyében, de még meg sem melegedett alatta a bársonyszék, máris újabb katonai zendülés fenyeget Guevara ezredes részéről, aki a legutóbbi argentin események idején még a kormány mellett állt, csütörtökön azonban bejelentette lázadását, és kiáltványban hívta fel az argentin népet: »Vessenek véget a hazugságok és államcsínyek sorozatának.« Testvérharc és a neokolonialfzmiis felhői tornyosulnak a szabadságát hét és fél éves vérhullatás után. kivívott Algériában. Erre figyelmeztet megfontolt, mély felelősségtudattól áthatott szavakkal az Algériai Kommunista Párt nyilatkozata. A párt sajnálkozással állapította meg, hogy a felparázsló válság következtében él kellett halasztani a választásokat. Elítéli a testvérharcot, a terméketlen vitákat, és az algíri utcákat véresre festő incidensek után felhívja az algériaiakat: akadályozzák meg a testvérgyilkos összetűzéseket, szenteljék minden erejüket a nép egysége megteremtésének, a neokolonializmus és szövetségesei ellen folytatandó küzdelemnek, a gazdasági helyzet javításának. Az a komoly felelősségtudat és mélységes aggodalom, mely kicsendül az Algériai Kommunista Párt felhívásából, egyáltalán nem túlozza el a polgárháború és az idegen katonai beavatkozás veszélyét. Ugyanis amíg a francia demokratikus közvélemény növekvő aggodalommal figyeli az algériai helyzet alakulását, addig a szélsőjobboldali körök alig titkolt elégtétellel lesik azt, és hevesen sürgetik az európai telepesek »fegyveres védelmét«. Hogy ez az óhaj nyitott kapukat dönget a francia kormánynál, azt jelzi Peyrefitte francia tájékoztatásügyi államtitkárnak a kormány szerdai ülése után elhangzott kijelentése. Hangsúlyozta: »A jelenlegi zűrzavaros helyzetben lehetetlen Franciaország és Algéria között az együttműködés politikáját folytatni.« Hozzáfűzte: »A francia kormány határozott utasításokat adott a francia katonai erők főparancsnokának a francia állampolgárok védelmére vonatkozóan.« Ezek a »határozott utasítások« újabb véres összetűzéseket robbanthatnak ki. Ennek vészjósló árnyékát előrevetette a marengói incidens, amikor a francia hadsereg katariéi és az algériai felszabadító hadsereg egyik egysége között összecsapás történt több halálos áldozattal. Az incidenst az idézte elő, hogy a felszabadító hadsereg katonái meg akarták akadályozni egy európai farmer elköltözését. Az Algériai KP felhívása, amikor óva int a tgptvérharc- tól, az erőszák alkalmazásától, utast mutat a kibontakozásra, a választások mielőbbi megtartására, a nép egységének megteremtésére és az országot fenyegető neokolonializmus veszélyének leküzdésére. A Macmillan—Adenauer levélváltás* nyomán kirobbant angol—nyugatnémet viszály egyaránt leleplezte a nyugati táborban dúló mély ellentéteket és Adenauer tekintélyének hanyatlását. A heves és kaotikus vita hangzavara után a nyugatnémet kancellárnak abból a mondatából, hogy »mi már a tavasszal készek voltunk létrehozni a politikai uniót, amikor Spaak és Laras úr váratlanul kijelentették, hogy nem hajlandók ebbe belemenni mindaddig, amíg Anglia nincs a Közös Piacban«, egyszerre fény derült a heves mellébeszélésekkel télé »szövetségesi vita« igazi hátterére és valódi rugóira. Adenauer nyilvánvalóan attól tart, hogy Anglia, Hollandia és Belgium az esetleg hozzájuk csat- lakozó Olaszország támogatásával olyan politikai uniót hozna létre, amelyben a vezetés többé nem állna szilárdan Bonn— Párizs kezében. Angliát tehát csak akkor hajlandók fölvenni, amikor már nélküle megteremtették az uniót, és meghatározták politikai vonalvezetését Adenauer és De Gaulle tetszése szerint. Mindaddig, amíg Anglia nem hajlandó tudomásul venni, hogy nemcsak jelentős gazdasági, hanem komoly politikai engedményeket is kell tennie hatalmi pozíciójának rovására, Bonn és Párizs szívesebben látja NATO-szövetségesét a kerítésen kívül. Ez az álláspont viszont röntgenfénnyel világítja meg a NATO falán mutatkozó repedéseket. A nnltleári« fegyverkísérletek betiltásáról folyó tárgyalások újabb nyugati manővert indítottak el. A részleges szerződéstervezet megkötését felajánló amerikai—aneol javaslat nem bizonyult egyébnek üres próna gandafogásmá 1. A javaslat a világ népeinek egyre növekvő felháborodását akarta eloszlatni, azt szerette volna bizorvd- taní. hogy a nyugati hatalmak keresik a me^e'erezás útiét. az íji-ihh javaslat nem vonatkozna a föld alatti mbbrantés«’- fcfsérTetének tilalmára. Kennedy olnök ne/!-:rr annak kijelentése mellett, hoev kész elfogadni 19R3. iannár eiseíét a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésának időrmnUeként. továbbra is kitart a nyugati kémhálőzatnak annyira kedvező nemzetközi ellenőrzés álláspontja mellett, és ezzel valójában útját állja a megegyezésnek. Ugyanakkor Genthen Kumvenov külögvminiszter-helvet- tes. a szovjet küldöttség vezetőin banesűivoz+a- a gzovíetunió szükiégésnek tart.ia. hogy halad éktnlannl kössenek eevez- ményt kivétel nélkül minden nukleáris femiverkisé-le* betiltásáról. Az Egyesült Államok és Nagy-Pritannia kénviselője azzal, hogy elutasította a szovjet javaslatot, lelenl-zte önmagát, hogy az Egyesült Államok, miután elvégezte légköri atomrobbantásait, most föld alatti kísérletsorozatra készül. A nemzetközi közvélemény által kínos helyzetbe került nvugati hatalmak propogandacélokat szolgáló mesterkedései azonban nem tévesztenek meg senkit, mint ez az el nem köie!e-ctt országok küldötteinek állásfoglalásából is kiderül. Az ^«vesült Államok és Anglia nem háríthatja el a felelőssége* zroiért átlátszó mesterkedésekkel megakadályozza az. atomcsend egyezmény megkötését, az atomfegyverkezési hajsza meg- saüBtetéséL