Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-02 / 205. szám

J Vasárnap, 1962. szeptember 2. 3 SOMOGYI NfiULAF Tanácskoztak megyénk szocialista brigádjainak vezetői (Folytatás az 1. oldatról.) térbe szorul a dolgozók általá­nos iskolai tanulásának meg­szervezése. Pedig a városban is még több ezer olyan dolgozó van, aki legföljebb hat elemit ha végzett. Ha egyik-másik ve­zető szemléletét magunkénak vallanánk, tíz év kellene ah­hoz, hogy a dolgozók többsége elvégezze az általános iskolát. A munka termelékenységének fokozásáért, a műszaki fejlő­désért, a gazdaságosabb ter­melésért vívott harc elképzel­hetetlen a dolgozók műszaki és kulturális felikészültségének fo­kozása nélkül. Ezután az újítómozgálomról szólt Szőke elvtárs. Ennek je­lentőségét bizonyítva kiemel­te, hogy az első félévben 16 millió forint megtakarítást je­lentettek megyénkben az újí­tások. Majd a vezetés színvo­nalának javításáról beszélt az előadó. gádok vezetőinek értekezlete. Az első felszólaló Kereszt Jó­zsef, a KPM Közúti Igazgató­ságának szakasztechnikusa volt. Bírálta az igazgatóság ve­zetőségét, mert nem karolta fel a balatonszemesi körzet által kezdeményezett munkaver­senyt, s az értékelést is elmu­lasztotta. Bakonyi Dániel, a 13, sz. AKÖV gépkocsivezetője a vál­lalatánál föllendült szocialista brigádmozgalomról beszélt. — Harminchárom brigád küzd a szocialista címért — mondotta. — Az utóbbi időben emelke­dett a vezetés színvonala, de még elmarad a kívánalmaktól — mondotta. — Helyenként éppen a vezetés hibái miatt szorul háttérbe a szocialista brigád,mozgalom. Ha a VIII. pártkongresszus irányelveinek alapján helyesen ismerjük föl feladatainkat, akkor sokkal gyorsabb ütemben fejlődik majd megyénkben a szocialis­ta brigádmozgalom. Az MSZMP Somogy megyei Bi­zottságának és a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának egy­öntetű véleménye, hogy a szo­cialista brigádmozgalom fel­karolása, segítése minden gaz­dasági, műszaki és mozgalmi vezető fontos kötelessége. Szőke elvtárs végül a megyei pártbizottság és az SZMT ne­vében köszönetét mondott az ipar és a mezőgazdaság dol­gozóinak első félévi eredmé­nyes munkájukért, s további sikereket kívánt. — A MÁVAUT-részlegnek minden dolgozója egy-egy ilyen brigád tagja. A brigádok tag­jai szívükön viselik a vállalat feladatait, igyekeznek csök­kenteni az egy kilométerre eső önköltséget, balesetmentesen vezetnek, vigyáznak a gépko­csikra. Török Béla, a Kaposvári Fű­tőház dolgozója a szocialista brigádok emberformáló jelen­tőségéről szólt, Valenta Lász­ióné, a Kefeanyagkikészátő Vállalat dolgozója pedig a KISZ exportbrigádok fontossá­gát méltatta. Szőke elvtárs be- számalójának a tanulással kap­csolatos részéhez hozzáfűzte, hogy a kefeüzemben sok a csa­ládos anya, több az idős asz- szony, és otthoni elfoglaltságuk nehezíti a tanulást. A fiatalab­bak közül most is sokan je­lentkeztek különböző oktatá­sokra, így az általános iskola VII—VIII. osztályába is. — Nálunk két fő akadálya van a szocialista munkaver- eenynek — mondotta Tóth Jó­zsef, a TRANSZVILL dolgozó­ja. — Az anyaghiány és az ön­tödében fellépő munkahiány. Ezek megszüntetése föllendíte­né a versenymozgalmat. Együd Árpád, a Népműve­lési Tanácsadó vezetője a szo­cialista címért küzdő brigádok művelődéssel kapcsolatos vál­lalásai teljesítésének elmara­dásáról beszélt. — A művelő­désügyi osztályok alig-alig foglalkoznak a szocialista bri­gádokkal — mondotta. Ezután rátért arra, hogy a Népműve­lési Tanácsadó egy tervet dol­goz ki, eszerint a Latinka Sán­dor Művelődési Házban klubot rendeznék be a szocialista bri­gádok részére. Az állandó fog­lalkozásokon neves művészek, írók, szakemberek tartanak majd előadásokat. Felszólalt a tanácskozáson Püspök Tibor, a megyei párt- bizottság ipari osztályának he­lyettes vezetője, majd őt kö­vette Horváth Béla, a Bala- tonnagybereki Állami Gazda­ság dolgozója a mezőgazdasá­gi munkások szocialista bri- gádmozgalmáinak jelentőségét méltatta. — Ritkán esik szó a keres­kedelemről — vetette föl Ba­lázs János, az Élelmi szerkis­kereskedelmi Vállalat dolgozó­ja. Helytelenítette, hogy a be­számoló is alig-alig emlékezett meg a kereskedelmi dolgozók munkaversenyóiől, jóllehet az is számottevő, hiszen csak az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalatinál 19 brigád küzd a szocialista címért. Jandek Géza, a SZOT ter­melési osztályának vezetője a. szocialista brigádmozgalom te- rebólyesedéséről szólt: — Amíg a szocialista brigá­dok vezetőinek áprilisban megtartott országos tanácsko­zásakor Magyarországon 7000 brigád volt a kitüntető cím birtokosa, s 22 000 brigád küz­dött a szocialista címért, je­lenleg már 8700 brigád szerez­te meg e címet, és 31—32 000 még harcol érte. A mozgalom fejlődésének, erejének gyöke­re, hogy csakis a dolgozók vállalásai alapján szervezik meg a brigádokat. Minden — a brigádmozgalomra felülről ráhúzott sablon — helytelen —mondotta Jandek elvtárs. — Az építőipari dolgozók politikai nevelésében nagy szerepe van a szocialista bri- gádmozgalompak — szólalt fel Fock Jenő elvtárs, az Épí­tőipari Vállalat párttitkára. — Ha a dolgozók megértik, hogy a lakásokat, az óvodákat, az iskolákat stb. miért kell ide­jében átadniuk, miért kell ki­fogástalan minőségű munkát végezniük, akkor javulni fog a minőség, s nem húzódnak el az átadások. Borda Lajosné, a Kaposvári Textüművek egyik szocialista címet nyert brigádjának veze­tője több segítséget kért a vállalati és a megyei szak- szervezeti vezetőktől. Horváth János, a textilművek lakatosa vállalatának vezetőit bírálta, mert nem akarták engedni, hogy tovább tanuljon. — A félévi termelési ta­nácskozáson nem emlékeztek meg szocialista brigádunkról — mondotta felszólalásában Bognár Ferencné, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat nyomtatványboltjának dolgo­zója. Megemlítette, hogy a VIII. pártkongresszus tisztele­tére versenyt indítottak az udvariasabb és gyorsabb ki­szolgálásért. Király Imre, a Közúti Üze­mi Vállalat szb-tdtkára egyik­másik munkavezető helytelen gondolkodásáról szólt: »Néme­lyikük akadályozza a munka­verseny eredményességét.« A hozzászólások után Szőke élvtárs, az SZMT vezető tit­kára összefoglalta az elhang­zottakat, s megígérte, hogy a fölvetett problémákat a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa kivizsgálja, és a vizsgálatról egy hónapon belül értesítik az érdékelt felszólalókat. A szocialista brigádok vezetőinek tanácskozásán részt vevők egy csoportja. Felszólalások a tanácskozáson Rövid szünet után folytatta tanácskozását a szocialista bri­Guzi Mihály — Becze Károly: 1 AZ 57081-ES égíonísí a — Mi történt? — kérdezte izgatottan. A főorvos válaszolt. — Utasítást kaptam, hogy minden légiósnak el kell hagy­nia a Hospital Micke Levyt. Valamennyi ük nek vissza kell menniük Afrikába, továbbke- zelés vagy leszerelés végett. — És... mikor kell elhagy­nunk a kórházat?... — Holnap ... A Ban-Fart Nicolaus erődbe kell bevonul­niuk. Holnapután behajózmak és az Alger nevű gőzős fedél­zetén útnak indulnak Afrika felé. Végállomásuk Sidi-bel Abbes lesz... — Értem ... — Az ön leszerelését én ja­vasolni fogom ... Természete­sen a végszót az afrikai légiós központban, Sidi-bel Abbes- ben mordiák ki. — Köszönöm, főorvos úr ... A főorvos elsietett, Lisette a szobában maradt. — Hogy közöljük ezt Roset- tel? — kérdezte könnyezve. — Ne sírj ... Egyszer en­nek is el keüett érkeznie ... Majd valahogy megmagyará­zom neki ... Hogy csak rövid időre megyek el..: — Félek, nem szerelnek le... — Nyugodj meg... A főor­vos úr megígérte ... Délután Rosette egy kis ko­sár földieperrel kedveskedett Gazsónak, azonban az szinte hozzá sem nyúlt. Szótlanul üldögéltek hár­masban. Lisette és Gazsó azon gondolkoztak, hogyqp közöljék a hírt a kislánnyal, mit mondjanak, hogyan kezd­jék. Végülis Rosettének fel­tűnt a szótlanság. — Apukám, miért vagy olyan szomorú? — kérdezte nyugtalanul. Gazsó megrezzent. — Semmi kislányom. Nem vagyok szomorú ... — De én látom ... Meg sem kóstoltad az epret, pedig any- nyira szereted! — Nem érzem jól magamat, kislányom ... Most hazamen­tek szépen anyukával... Hol­nap pedig majd érted megyek az óvodába. Jó lesz? — Igen. Gazsó másnap összepakolta holmijait, iratait, megkapta a kórház irodájában, azután taxit hozatott Behányta hol­miját, aztán Lisette! együtt beülek a kocsiba és az óvodá­ba hajtattak. A kislány csodálkozott, amikor a kocsit meglátta. — Apukám, hova készülsz? — Nézd kislányom, apuka még beteg... Párizsba kell utaznia, egy másik orvos bá­csihoz. .. De ha jó kislány le­szel és szót fogadsz anyuká­nak, hamarosan visszajövök... És akkor újira együtt játszunk majd ..; — De ugye nemsokára visz- szajössz? — Hát persze.;. No, ülje­tek be a kocsiba ... Ide ülj, anyuka mellé . . . Ügy. Akkor hát indulhatunk .;. Az úton egyetlen szó sem esett. Mindenki saját gondo­lataival volt elfoglalva. A ko­csi a Ban-Fart Nicolaus bejá­ratától mintegy 20—30 mé­terre állt meg. Gazsó igyekezett könnyedsé­get, vidámságot erőlteti magá­ra anoint a kocsiból kiszaUfc de nem nagyon sikerült neki. J Lisette nem tudott uralkodni; magán, könnyezett..; Amint| Rosette sírni látta édesanyját,* is sírni kezdett, de olyan; servesen, hogy Gazsónak! ajdmem megszakadt a szíve.; — Apukám..; drága jó| inkám... ne menj el! —♦ ártotta sírástól elcsukló; ingán a kislány. — Maradj; — Hamarosan megjövök,; kislányom... No, ne sírj! Ho-; zok majd neked hajasbabát...; meg főzőkészletet... no, meg; krémest... sok finom kré-1 mest — mindegyikbe ilyen* vastagon lesz a krém;-.. ' Lá-t tód? ; Alig tudta valamennyire! megvigasztalni a kislányt. Az* idő közben múlt, az utolsó | csókot sürgette. Lisette szótla-t mil nyújtotta arcát Gazsónak,; igyekezett erős lenni: Egy pa-; naszos szó sem hagyta el aj-; két, csak a könnyei folytak t szakadatlanul. Rosette viszont! hangosan sírt, belecsimpasz- * kodott a fiú nyakába és nem* akarta engedni. Végülis anyja; lépett közbe, gyengéden elvet-! te Gazsótól a kislányt s el-; csukló hangon vigasztalni pró-! bálta ..; i A fiú fogta csomagját ésne-| héz szívvel elindult. A har-! mine méteren ötször-hatszorí visszafordult s integetett, vé-| gül belépett a Ban-Fart Ni-» colaus erőd kapuján, oda,; ahonnan 1948 tavaszán elin-; dúlt kalandos útjára. ! (Folytatjuk) t Nemzetközi szemle A nemzetközi események a hét első felében a politikai bizottság hívei és ellenfelei között fegyveres összetűzéssé éle­ződött algériai helyzet, az Adenauer—Macmillan levélváltás nyomán a nyugati szövetségesek táborában kialakult csete­paté körül hullámzottak. Változatlanul az érdeklődés közép­pontjában áll a nyugat-berlini kérdés és a nukleáris fegyver- kísérletek betiltásáról folyó genfi tanácskozás, ez utóbbinak érdekesebb fázisait Kuznyecov szovjet külügyminiszter-he­lyettes javaslatai és ellenpólusként Kennedy elnök sajtóérte­kezletén elhangzott bejelentése jelentik. Argentína »megkap­ta« új hadügyminiszterét Adolfo Lanus 70 éves újságíró sze­mélyében, de még meg sem melegedett alatta a bársonyszék, máris újabb katonai zendülés fenyeget Guevara ezredes ré­széről, aki a legutóbbi argentin események idején még a kor­mány mellett állt, csütörtökön azonban bejelentette lázadá­sát, és kiáltványban hívta fel az argentin népet: »Vessenek véget a hazugságok és államcsínyek sorozatának.« Testvérharc és a neokolonialfzmiis felhői tornyosulnak a szabadságát hét és fél éves vérhullatás után. kivívott Algériában. Erre figyelmeztet megfontolt, mély fele­lősségtudattól áthatott szavakkal az Algériai Kommunista Párt nyilatkozata. A párt sajnálkozással állapította meg, hogy a felparázsló válság következtében él kellett halasztani a vá­lasztásokat. Elítéli a testvérharcot, a terméketlen vitákat, és az algíri utcákat véresre festő incidensek után felhívja az algériaiakat: akadályozzák meg a testvérgyilkos összetűzése­ket, szenteljék minden erejüket a nép egysége megteremtésé­nek, a neokolonializmus és szövetségesei ellen folytatandó küzdelemnek, a gazdasági helyzet javításának. Az a komoly felelősségtudat és mélységes aggodalom, mely kicsendül az Algériai Kommunista Párt felhívásából, egyálta­lán nem túlozza el a polgárháború és az idegen katonai be­avatkozás veszélyét. Ugyanis amíg a francia demokratikus közvélemény növekvő aggodalommal figyeli az algériai hely­zet alakulását, addig a szélsőjobboldali körök alig titkolt elég­tétellel lesik azt, és hevesen sürgetik az európai telepesek »fegyveres védelmét«. Hogy ez az óhaj nyitott kapukat dön­get a francia kormánynál, azt jelzi Peyrefitte francia tájékoz­tatásügyi államtitkárnak a kormány szerdai ülése után el­hangzott kijelentése. Hangsúlyozta: »A jelenlegi zűrzavaros helyzetben lehetetlen Franciaország és Algéria között az együttműködés politikáját folytatni.« Hozzáfűzte: »A francia kormány határozott utasításokat adott a francia katonai erők főparancsnokának a francia állampolgárok védelmére vonat­kozóan.« Ezek a »határozott utasítások« újabb véres össze­tűzéseket robbanthatnak ki. Ennek vészjósló árnyékát előre­vetette a marengói incidens, amikor a francia hadsereg ka­tariéi és az algériai felszabadító hadsereg egyik egysége kö­zött összecsapás történt több halálos áldozattal. Az incidenst az idézte elő, hogy a felszabadító hadsereg katonái meg akar­ták akadályozni egy európai farmer elköltözését. Az Algériai KP felhívása, amikor óva int a tgptvérharc- tól, az erőszák alkalmazásától, utast mutat a kibontakozásra, a választások mielőbbi megtartására, a nép egységének meg­teremtésére és az országot fenyegető neokolonializmus veszé­lyének leküzdésére. A Macmillan—Adenauer levélváltás* nyomán kirobbant angol—nyugatnémet viszály egyaránt le­leplezte a nyugati táborban dúló mély ellentéteket és Ade­nauer tekintélyének hanyatlását. A heves és kaotikus vita hangzavara után a nyugatnémet kancellárnak abból a mon­datából, hogy »mi már a tavasszal készek voltunk létrehozni a politikai uniót, amikor Spaak és Laras úr váratlanul kije­lentették, hogy nem hajlandók ebbe belemenni mindaddig, amíg Anglia nincs a Közös Piacban«, egyszerre fény derült a heves mellébeszélésekkel télé »szövetségesi vita« igazi hát­terére és valódi rugóira. Adenauer nyilvánvalóan attól tart, hogy Anglia, Hollandia és Belgium az esetleg hozzájuk csat- lakozó Olaszország támogatásával olyan politikai uniót hozna létre, amelyben a vezetés többé nem állna szilárdan Bonn— Párizs kezében. Angliát tehát csak akkor hajlandók fölvenni, amikor már nélküle megteremtették az uniót, és meghatároz­ták politikai vonalvezetését Adenauer és De Gaulle tetszése szerint. Mindaddig, amíg Anglia nem hajlandó tudomásul venni, hogy nemcsak jelentős gazdasági, hanem komoly po­litikai engedményeket is kell tennie hatalmi pozíciójának ro­vására, Bonn és Párizs szívesebben látja NATO-szövetségesét a kerítésen kívül. Ez az álláspont viszont röntgenfénnyel vi­lágítja meg a NATO falán mutatkozó repedéseket. A nnltleári« fegyverkísérletek betiltásáról folyó tárgyalások újabb nyugati manővert indí­tottak el. A részleges szerződéstervezet megkötését felajánló amerikai—aneol javaslat nem bizonyult egyébnek üres pró­na gandafogásmá 1. A javaslat a világ népeinek egyre növekvő felháborodását akarta eloszlatni, azt szerette volna bizorvd- taní. hogy a nyugati hatalmak keresik a me^e'erezás útiét. az íji-ihh javaslat nem vonatkozna a föld alatti mbbrantés«’- fcfsérTetének tilalmára. Kennedy olnök ne/!-:rr annak kijelentése mellett, hoev kész elfogadni 19R3. iannár eiseíét a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésának időrmnUeként. továbbra is kitart a nyugati kémhálőzatnak annyira kedvező nemzet­közi ellenőrzés álláspontja mellett, és ezzel valójában útját állja a megegyezésnek. Ugyanakkor Genthen Kumvenov külögvminiszter-helvet- tes. a szovjet küldöttség vezetőin banesűivoz+a- a gzovíetunió szükiégésnek tart.ia. hogy halad éktnlannl kössenek eevez- ményt kivétel nélkül minden nukleáris femiverkisé-le* betil­tásáról. Az Egyesült Államok és Nagy-Pritannia kénviselője azzal, hogy elutasította a szovjet javaslatot, lelenl-zte önma­gát, hogy az Egyesült Államok, miután elvégezte légköri atomrobbantásait, most föld alatti kísérletsorozatra készül. A nemzetközi közvélemény által kínos helyzetbe került nvugati hatalmak propogandacélokat szolgáló mesterkedései azonban nem tévesztenek meg senkit, mint ez az el nem köie!e-ctt or­szágok küldötteinek állásfoglalásából is kiderül. Az ^«vesült Államok és Anglia nem háríthatja el a felelőssége* zroiért átlátszó mesterkedésekkel megakadályozza az. atomcsend egyezmény megkötését, az atomfegyverkezési hajsza meg- saüBtetéséL

Next

/
Thumbnails
Contents