Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-15 / 216. szám
Szombat, 1962. szeptember 15. 3 SOMOGYI NÉPLAP Beszélgetés Látványban AZ EZER TÓ ORSZÄQÄBAN a bírálat szükségességéről, a bizalomról és a vezetői tekintélyről MONSTRUM LÄNCTAL- I pértfcitkárnak kellett megrak- PAS TRAKTOR jár előre- ni a kocsikat — mondja He- hátra a silókazal tetején, tő- gedűs elvtárs, a párttitkár mi,, dögönyözi a téülirewalót. Körös-körül óriási épületek, magtárpadlásos istállók ötvein, száz, háromszáz jószágnak. Kiszélesedett minden, akárcsak a látrányiak látóköre, amely évről évre tágul, s vele együtt forr, szilárdul, kiteljesedik gondolatviláguk is. Mily óriási változások történtek itt röpke két-hiárom esztendő alatt. Mert a látrányiak előtt elsősorban ez a két-há- rom év elevenedik meg a maga nagyszerűségében, amikor például Központi Bizottságunk kongresszusi irányelveiből ezt olvashatják: »A mezőgazdaság szocialista átszervezésével ... befejeztük a szocializmus alapjainak lerakás sát«. Nagyon sokat kellett dolgozni, vívódni, biztatni és előremutatni, míg idáig eljuthat, tünk. Eleinte sok volt a kétkedő, bizonytalankodó ember látrányban is. Csakhogy azóta nagyon sok víz lefolyt a Balatonból. Könnyű és megnyugtató játék gondolatban visszaröppenni két-három évet az időben. Űj Hátrány született azóta a régi helyén. — Ötvenkilencben mi sem hittük volna, hogy ilyen változást érhetünk el három év alatt. Viaskodtunk önmagunkkal ist Elmentek a fiatalok, híján voltunk a munkaerőnek, híján a bizalomnak, a megértésnek. Szeptember húszadikán még egy szem krumpli sem volt fölszedve. Magyaráztunk meg bosszankodtunk. Huszonkét helyen voltak a lovak, s építkezésről eleinte hallani sem akartak nagyon sokam. — Ilyen emlékei vannak az első hónapokról KnoU László elvtrásnak, a látmáyi tsz elnökének. S MOST MI VAN? Megváltozott a hangulat, és még sóik minden megváltozott. Azok közül a fiatalok közül, akik ötvenkilencben inkább otthon üdögeltek, vagy elmentek áBarrti gazdaságba, tizen- ketten ifjúsági brigádot alkotnak ma a szövetkezetben s mindenkor támaszkodhat rájuk a vezetőség. A tervezettnek éppen kétszeresét költik építkezésre, és sokan azt kérdik: »Miért csak ennyit?« Ötvenkilencben még a párttagok sem segítettek az udvarokból a közös szérűre vinni a gabonát, az elnöknek meg a lehet rájuk ma mindenben számítani. Mily nagy csodának kellett bekövetkeznie, hogy a közös gazdálkodás ellen kézzeL-láb- bal hadakozó egykori tizenhat holdas középparaszt egyik gyűlésien a falu népe előtt kijelentette: »Az volt a butaság, hogy már nem tíz éve fogtunk hozzá ilyen módszerekkel a szövetkezet alakításához, mert énnekem két év óta semmi gondom sincs.« És amikor egy elégedetlenkedő gúnyolódni kezdett a szövetkezettel, hogy — úgymond — amióta tsz-tag, az egerek is elköltöztek a padlásáról, ugyancsak egy »egyszerű« tsz- tag — hajdani középparaszt — válaszolt: »Gyere az én padlásomra, ott nemcsak egereket látsz, de mi igaz, nem lestük a sült galambot, négyen dolgozunk a szövetkezetben.« A PÁRTTITKÁR ÉS A TSZ-ELNÖK egyforma örömmel mond példákat, hogy az embereik kéretlenül is a vezetők mellé állmaik az igazság- tevésben, s rápirítamak azokra, akik a közös rovására szeretnének egyéni hasznot húzni. Társai magyarázták meg pl. Kenyér Gyula bácsinak, hogy megérdemli az ötvemfo- rimtos büntetést, mivel megszegte az egyezséget, és nem azt a boglya szénát vitte él, amelyet a vezetőséggel közösen kijelöltek: »Ne járjon a szád, megmondták, mit lehet, amikor nekiálltunk« —mondták neki S Gyula bácsi kénytelen volt meghajolni a közösség ítélete előtt. Nagy dolog az — magyarázza Hegedűs elvtárs —* hogy idős emberek megállítanak az utcán, és azt mondják X" az idei nyár végén: »Hát f ilyen trendben még akkor sem volt. a látrányi határ, amikor 250 fogat volt a községben.« Mi az eredmények titka? — Bíznak az emberek a párt politikájában, s bíznak a vezetésiben — állapítja meg tömören Hegedűs elvtárs. — Az embereknek köszönhetünk mindent. Véleményem szerbit beképzelt lenne az, aki azt áUítaná, hogy az eredmények csak a párttagságnak és a tsz-vezetőségnek köszönhetők. — A taggyűlési beszámolóban is fel kívánjuk sorakoztatni azokat az embereket, akik útitársaink, harcostársaink voltak. Lehetetten nem észrevenni, milyen sokat változtak az emberek, milyen sokat tettek. Eredményeink bizonyítják: nem potyára beszéltünk a tsz megerősítéséről. KmcM elvtórs azt magyarázza: nem szabad összetéveszteni a személyi kultuszt a vezetői tekintéllyel. A szocialista építésnek szüksége van jó vezetőkre, jó vezetés pedig elképzelhetetlen tekintély nélkül. Az a fontos — mondja —, hogy a vezetés demokratikus és határozott legyen. AZ EMBEREK MEGISMERTÉK VEZETŐIKET. Két- három éve még művészet volt brigádvezetőt beállítani. Be próbálnánk csak azt mondani ma, hogy egyik-másik brigád- vezetőt le kell váltani! Az emberek rögtön felszisszeniné- mek, és sértve éreznék magukat. A mi brigádveaetőiink már kivívták, hogy tekintsék őket valaminek, s ragaszkodnak hozzájuk az emberek. Egy baj azért van nálunk — magyarázza Knoll elvtárs —, nem mindig tudnak nemet mondani, amikor kell, vagy a másik végletbe esnek, s akkor sem engednek a negyvennyolcból, ha történetesen a tagnak van igaza. Még előfordul, hogy azzal rázzák le magu król az »ok- vetetlenkedőkeir: »Mehet a minisztériumba, akkor is úgy lesz. ahogy én akarom,« Az ilyen módszereket bíráljuk, és igyekszünk arra nevelni minden vezetőnket, hogy emberségesen, jóakarattal foglalkozzék az ügyekkel. Íme, mily nagy utat tettek meg klét-hiárom év alatt a látrányiak! Varga József crlLixat cAaLtfr mtq, cl tzacuccL Ami nagyon meglepett Finnországban, az az építkezés volt. Nem tudtam, nem sejtettem semmit az úgynevezett finn iskoláról, soha nem hallottam Alvar Aalto nevét sem. S amikor egyik nap Tapiolába, egy Helsinkitől néhány kilométerre levő kertvárosba indultunk, idegenvezetőnk mondott néhány szót erről a nem mindennapi képességű építészről. — Az ő véleménye volt, hogy az anyag rideg formáját barátságossá kell tenni. Tessék, nézzék meg ezeket a házakat ... Tapiola kertváros terve szinte nemzeti ügy volt Finnországban. Alvar Aalto mellett — akit bátran lehet a modem építészet megteremtőjének nevezni — egy sor fiatal és idősebb tervező fáradozott azon, hogy megvalósítsák a mai finn építészet és a korszerű lakásépítés hatalmas terveit. Mi jellemzi a »finn iskolát«, a »rideg anyag barátságossá tételét«? A választékos ízlés, a fantázia szárnyalása, a következetesség, a műanyag és az üveg merész felhasználása, a szemnek kellemes színek megannyi változata. A házak a táj szerves részeként illeszkednek be a természetbe, sok a zöld mindenütt s a virág is; nincs zaj itt, csak csönd, nagy csönd. Ez Tapiola, a munkásváros, a kísérleti lakótelep. És bármerre megy az emEgv tó a sok ezer közfii valahol Finnországba». sodva lefussanak a 12—14 fokos vizű tóba, ússzanak egyet, s utána kezdjék elölről. Hagyományai vannak a szaunázásnak Finnországban, s a külföldi — ha teheti — sohasem hagyja ki ezt az élvezetet. Nem lehet elmondani szavakkal, hogy milyen érzés egy 50 fők körüli száraz gőzzel telített szobába lépni. Mert a házigazda a következő pillanatban már loccsant is egy adag meleg vizet az izzó kötetben. Az is megteszi. Házigazdánk azonban nem szégyen, lős, ő kimegy ruha nélkül. S kedveskedve még vízililiomot is hoz a lányoknak. Szegényes zavarban vannak... Olyan ez a szalma, hogy nemcsak testben, hanem lélekben is fölfrissíti az embert, A több napos álmatlan éjszaka hatása mintha teljesen eltűnt volna, s futni, kergetőznt lenne kedvünk..; Sok mindéről lehetne még fl bejelentés megfelel a valóságnak Szabálytalanságok, rendellenességek Somogyudvarhelyen Illetmény föld a tanácselnöknek meg a plébánosnak Nincs számadás az elrothadt burgonyáról Vadkár a gyümölcsösben Levelet kaptunk nemrégiben Somogyudvarhelyről. A Március 15. Tsz egyik tagja a szövetkezetükben tapasztalt néhány szabálytalanságra, rendellenességre hívta föl a figyelmet. Szerkesztőségünk a Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bizottságot kérte föl a levélben jelzett problémák megvizsgálására. A választ megkaptuk, s ebben az van, hogy a bejelentés megfelel a valóságnak. A termelőszövetkezet több kívülállónak adott használatra kisebb-nagyobb földterületet. Így kapott egy holdat Csóka János tanácselnök, 800 négyszögölet Baráti János plébános, meg dr. Király István állatorvos és öt traktoros. A vizsgálat időpontjáig egyikük sem térítette meg a termelő- szövetkezetnek a gépi munka díját, pedig ezeket a földeket a tsz szántatta fel. A népi ellenőrök átnézték a termények nyilvántartását is. Papíron 551 mázsa 85 kiló tavalyi burgonyája van a szövetkezetnek, a valóságban viszont hiányzik ebből a készletből. Hogy mennyi rothadt el •előle? Mintegy másfél—két vagonnyi. Erről a raktárteönyv nem ad számot sem pontosan, sem hozzávetőlegesen. Telepített a tsz gyümölcsöst A vadak mintegy 8—10 holdon tönkretették a facsemetéket — írja szerkesztőségünikhöz küldött tájékoztatójában a népi ellenőrzési bizottság. Ám nemcsak a Somogyi Néplapnak, hanem a csurgói járás illetékes vezetőinek is megküldték a vizsgálat jegyzőkönyvét. Értesítették a járási tanács elnökét, és a mezőgazdasági osztály vezetőjét a so- mogyudvarhelyi észrevételekről. Azért, hogy intézkedjenek, 14 éves egyetemi hallgató Jevgenyij Levies még csak tizennégy esztendős, de máris fölvették a moszkvai fizikai-mémökképa‘5 főiskola első évfolyamának hallgatói közé. A főiskola évente fizikai és menny iségtani olimpiászt rendez a legtehetségesebb középís kolások számára, s tavaly Levies nyerte meg ezt a versenyt. Akkor a 7. osztályba járt. Ezután egy év alatt letette a 8., 9. és a 10. osztály vizsgáit, az érettségit, majd — kivételes képességeire való tekintettel — fölvették a főiskola első évfolyamára. (MTI) Traktort cserélnének Sok mondanivalója volt a minap irtott megyei tanácskozáson Csutak Pál inkei mezőgazdásznak. A tavasz- szal került a Rákóczi Tsz-be, ma már látszanak a szívós munka kezdeti eredményei, örömmel újságolta, hogy a tagságnak már kilencven százaléka rendszeresen dolgozik. Korábban, kivált tavaly jóval kevesebben szorgoskodtak a közös földeken. Elmondta azt is, hogy most takarítják be a silókukoricát. Október elejére végez vele a három kombájn, ötezer köbméter silótakarmányra számítanak. Beszélt Csutak elvtárs aztán a gépesítésről. — Három Ze torunk van, meg egy teherautónk. A szállítást tehát gépesítettük. Talajmunkára jobban alkalmas traktorunk viszont nincs. Szívesen adnánk Beloruszért vagy UTOS-ért egy Zetor—30-asfc cserébe. Az ajánlatra a jelenlevők közül senki sem válaszolt. Pedig a megye valamennyi termelőszövetkezetének mezőgazdásza ott ült a teremben. Hátha e sorokat olvasva valaki mégis kedvet kap arra, hogy alkuba kezdjen az inkeié&kel — ezért írtuk meg az esetet. Egyébként nem elképzelhetetlen, hogy termelőszövetkezetek traktort cseréljenek egymással. Hiszen hogyan is ment végbe az eddigi gépesítés? Amilyen típusú traktort kapott a megye, olyant oszthatott szét. Ennek kövekeztéhen a szövetkezetek nem mindig tehettek szert olyan gépre, amilyent igényeltek, amilyenre szükségük van. Helyes volna hát ily módon, csere útján minden traktort oda juttatni, ahol a legjobban, legcélszerűbben üzemeltethetik. Üj épület Helsinki külvárosában. 1 ni, bér Helsinkiben, mindenütt serényen dolgozó építőket lát, akik vasbetonba, műanyagba, üvegbe formálják a tervezők merész elképzeléseit. Sok ház épül, a lakás mégis drága. Hogy mennyire az, azt a magyar delegáció egyik fiatal tolmácsa mondta eL Igaz ugyan, hogy az építési költségek többnyire azonosak a mieinkkel, de hogy egy garzonlakás bére a munkás fizetésének felét tegye, az nekünk egy kicsit elképzelhetetlen. Mégis épülnek az új házaik, mégis kell a családi fészek mindenkinek. Helsinkiben és Tamperében a legnagyobb a lakáshiány. Ezen úgy segít némelyik bank, hogy hasonlóan a mi gépkocsi- nyeremény-be- tétkönyvünk- höz Jakásmyere- mény-betét- könyvet ad ki. Egyetlen helyre nem tört még be a modernizmus szele Finnországban. A szaunába. Ki tudja, mióta csinálják már az apró faházakat a tavak partján, hogy a szauna Jellegzetes gőzétől kipirovekre, s ugrik a hőmérő mutatója: 90 fote — Én addig locsolom, ameddig valaki itt lesz — nevet ránk az ember, s öntözi szaporán a vizet. 110 foknál »kiszállok« nem bírom tovább. Még az vigasztal, hogy én maradtam bent utoljára. Persze ezzel nincs befejezve a szaunázás, hiszen ezután kell lefutni a tóba úszni. De ezt már nem csinálom. Marad a hideg zuhany az épübeszélná, amit Finnországban, az Ezer tó országában láttam. Egyes élmények eltűnnek a feledés homályában, másokat fénykép őriz meg, ntíg a legszebb, legérdekesebb dolgokat az agy rögzíti. Tíz napot töltöttem a fenyveseknek, a tavaknak és az egy kicsit bűvös finn embereknek az országában. Az indulás napján a Budapest Filmstúdió ChewotetjávaS végigszaladtunk Helsinki utcáin. Délután volt már, s aránylag csendes az utca. A külföldiek jó része elutazott, csak néhány VIT-kendős fiatal járt az öböl partján és a parkokban. Visszapergettem akkor magamban a látottakat, tűnődtem, hogy vajon reálisak-e a benyomások. De hát így láttam mindent, így hallottam. (Vége.) Polesz György kép a kikötőből: munkában a halárus. Csehszlovák népesedési adatok Csehszlovákia lakossága júnireri végén 13 857 000 lő volt. Az idén az első félévben 32 000 volt a természetes szaporulat. Az év első felében 114 000 gyermek született, 96 százaléka szülőotthonban. Ugyanakkor 44 000 házasságot fcö* töttek. Az idén a tartós influenzajárvány következtében nőtt a ha» lálozás. Az év első felében 77 Morén haltak meg. A gyermekhalandóság jelentéktelen volt.
