Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-13 / 214. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1962. szeptember öt A TASZSZ-nyiiatkozat a szovjet közvélemény érdeklődésének középpontjában Moszkva (MTI). A- kedd délután közzétett TASZSZ-nyiiatkozat, amelyet a , moszkvai rádió kívánato­sán, majd teljes szövegben többször is ismertetett, ha­talmas érdeklődést keltett Moszkvában. Már kedd este röpgyűléseík zajlottak le sok moszkvai nagyüzemben. A felszólalá­sokból kiviláglott, milyen nagy hatást tett a szovjet köz­véleményre az a magabiztos és nyugodt hang, amellyel á szovjet kormány figyelmez­tette az Egyesült Államokat: idejében hagyjon fel a Kuba- eilenes agresszió terveivel. A szerda reggeli lapok ilyen büntetlenül marad,...« főcímekkel köziik a nyilatko­zatot és a vele foglalkozó anyagokat: »Hagyjanak jel a, ■provokációs politikával!« »El a kezekkel a szabad Kubá­tól!« »Kuba nincs egyedül!« »Aki szelet vet, vihart amt!« »Komoly figyelmeztetés.« A Pravda riportot közöl a Moszkvics autógyár dolgozói­nak röpgyűléséről, amelyen a munkások hangoztatták: ják meg az a gress zárok, hogy »Kuba nincs egyedül, és hogy a Szovjetunió nem hagyja cserben a szabadság szigeté­nek bátor népét«. A visszhangok tengerében különösen szembeötlő a szov­jet hadsereg katonáinak, a hadiflotta tengerészeinek rea­gálása. A Németországban ál­lomásozó szovjet csapatok egyik alakulatának tisztjei és katonái a Krasznaja Zvezdá- ban közölt leveliikben így ír­nak: »A szovjet katonáh tel­jes mértékben támogatják a TASZSZ-nyilatkozatban kö­zölt figyelmeztetést: nem le­het megtámadni Kubát arra számítva, hogy az agresszor A volt ellenfelek találkoznak Ben Bella, az algériai politikai bizottság vezetője hosz- szú beszélgetést folytatott volt ellenfelével, Si Hassan ezredessel, a 4. vilaja vezetőjével. A képem (balra): SÍ Hassan ezredes és Ben Bella egy gépkocsiban újság­írók kérdéseire válaszolnak. (MTI Külföldi Képszolgálat) NEHEZ KÜLDETÉS A TASZSZ szemleírója Lyndon Johnson amerikai alelnök ázsiai és európai körútjáról Maria Gomez neve... Lisszabon utcáin ezekben a napokban megint rohamrend­őrök cirkálnak, és riadóké­szültségbe helyezték a titkos- rendőrséget. Különösen az egyetemek körül erős az őr­ség: a kormány attól fél, hogy nem sokkal a tanítás megkez­dése után egyetemi sztrájkok és tüntetések robbannak majd ki. A lisszaboni egyetem egyik műhelyében a rendőrök már lefoglaltak egy félig kész transzparenst is, amelyre ha­talmas betűikkel ez a név volt írva: »Maria Gomez«... Ez a név ma a Salazar-re- zsim elleni küzdelem zászlaja Portugáliában. Maria Gomez férje, Gomez kapitány volt az a katonatiszt, aki január­ban a hires bejai fölkelést ve­zette: az első fegyveres for­radalmi akciót, amely meg­mutatta, hogy a portugál fa­siszta hadseregben is lábra kapott az ellenállás szelleme. Maga Gomez megsebesült a kísérletben, olyan súlyosan, hogy ma is a katonai börtön kórházában fekszik. Salazar személyes parancsára hóna­pokkal ezelőtt letartóztatták Gomez kapitány feleségét, Maria Gomezt is, s immár több, mint fél esztendeje tart* ják rabságban Lisszabon mel­lett a Caixas börtönben. Sen­ki sem tudja, miért tartják a rácsok mögött, csak azt tu­datta a külvilággal a rabok ezer veszély között kijutta­tott üzenete, hogy Maria Go­mezt egy hónapja minden éj­szaka megkinozzák, és augusz­tus utolsó hetében egy hétig ébren tartották a portugál tit­kosrendőrség pribékjei. Ekkor írták fel a lisszaboni egyetem diákjai a transzpa­rensre Maria Gomez nevét. És ma már egész Portugália tudja, hogy ez a név a bejai sortüzek emlékét, a korhadó Salazar-rezsim elleni első fegyveres fölkelés szellemét idézi. Salazar is tudja, ezért in­dította csatába a géppiszto- lyos rendőrök egész légióját egy rácsok mögött fekvő se­besült kapitány és egy meg­kínzott, magányos asszony el­len .,, (ge> Moszkva (TASZSZ). Igor Orlov, a TASZSZ szem­tud- leírója írja: .Soha többé 1939. szeptember 1-et V A második világháború kitörésének évfordulóján hábo­rúellenes tüntetéseket, nagygyűléseket, fáklyásmenete­ket tartottak Nyugat-Németország nagy városaiban. A képen: Esseniek egy felvonuláson. A transzparens szö­vege: »Békét minden népnek. Soha többé 1939. szep­tember 1-et!« (MTI Külföldi Képszolgálat) A közel-keleti és a földközi- tengeri országokban tett agyonreklámozott körutazása után visszatért Washingtonba Lyndon Johnson, az Egyesült Államok alelnöke, aki utazó ügynök feladatát látta el kü­lönösen fontos, vagy ahogy a sajtó mondja, »kritikus ügyek­ben«. Mindenekelőtt Washington­nak azokról az igen nyomaté­kos próbálkozásairól van szó, hogy »új vonalának« megfele­lőén NATO- és CENTO-beli szövetségeseire hárítsa át az ezekben az országokban a wa­shingtoni tervek szerint folyó nagyarányú háborús készülő­dések terhét. Azelőtt Uncle Sam így szólt partnereihez: »Ti adjátok a katonákat, mi adjuk a pénzt és a terveket.« Most viszont a görögöknek, az irániaknak, a törököknek — s nemcsak nekik — egyre gyak­rabban azt kell tőle hallaniuk: »Ti adjátok a katonát, ti adjá­tok a pénzt, a terveket pedig mi adjuk.« Ebben foglalható össze gya­korlatilag Washingtonnak az az elhatározása, hogy csökken­ti a szövetségeseinek nyújtott »segítséget«. Minthogy ezeknek az országoknak — Görögor­Macmillant bírálták, de a nemzeíközösség ellenkezése sem téríti el a Közös Piacba való belépéstől szagnak, Iránnak, Törökország­nak — gazdasági és pénzügyi helyzete egyébként is rendkí­vül nehéz, ez a rájuk nehezedő újabb teher természetesen fel­háborítja ezeknek az országok­nak a közvéleményét, és bizo­nyos ellenkezést vált ki hiva­talos körök részéről is. Ezért kellett Johnsonnak végrehajta­nia ezt a küldetését. Az alelnöknek — mint egyik munkatársa mondotta — az volt a feladata, hogy »inkább kérjen, mint adjon«. Sem az alelnök maga, sem pedig a kormány más képvi­selői — állapítja meg a New York Times — nem állítják azt, hogy az alelnök diplomá­ciai diódáit aratott. Ezen nem is lehet csodálkozni. Azok a követelések ugyanis, amelyek­kel Johnson meglátogatta az egyes országokat, konkrétak és nyomósak vóltak, a segítségről tett kijelentései viszont homá­lyosak és semmitmondók. Ez az irányzat nem kecsegteti ör­vendetes távlatokkal az Egye­sült Államok NATO- és CEN- TO-szövetségeseit. Éppen el­lenkezőleg: meg kell érteni, hogy Washington követelései­nek megfelelve újabb áldoza­tokra, lemondásokra, bonyo­dalmakra kell felkészülni. Ez pedig aligha kelt nagy lelke­sedést. (MTI) » Hasznos utazás volt“ Az amerikai belügyminiszter beszámolója a Szovjetunióban látottakról Washington (TASZSZ). Udall amerikai belügymi­niszter kedden Washingtonban sajtóértekezletet tartott, és ezen beszámolt a Szovjet­unióban szerzett tapasztalatai­ról. Az amerikai belügyminiszter elismerőleg nyilatkozott a szovjet energetika fejlődésé­nek üteméről és a szovjet vízi erőművek építésének lendüle­téről. Udall hangsúlyozta: az ame­rikai küldöttség szovjetunió­beli utazásának az volt a célja, hogy megismerkedjenek a szovjet energetikai gazdaság­gal, és üzleti kapcsolatokat lé­tesítsenek »orosz kollégáikkal«. »Küldöttségünk — jelentette ki — közzéteszi az utazáson szerzett tapasztalatokat, ame­lyek véleményem szerint igen hasznosak az amerikai nép számára. Az utazás eredménye­ként a kölcsönös bizalom és tisztelet alapján kapcsolatokat létesítettünk a szovjet energe­tika vezetőivel. Ügy gondolom, hogy az országaink közti ver­senynek éppen az ilyen hasz­nos területeken kell fejlődnie, mint az energetika.« Udall azt is hangsúlyozta, mennyire meglepte a Szovjet­unióban folyó lakásépítkezés óriási lendülete. Udall kérdésekre válaszolva kijelentette, hogy »igen hasz­nos eszmecserét folytatott Hruscsovval, a szovjet kor­mány fejével«. »Az amerikaiak — fűzte hozzá a belügyminisz­ter — már ismerik Hruscsov személyiségét. Én csupán hang­súlyozni szeretném élénkségét, emberiességét és humorérzé­két.« (MTI) Újabb földlökések Olaszországban Avellino (AFP). . Két újabb földlökést észlel­tek Olaszországban, Ariano Ir- pino községben, Avellino me­gyében, ahol augusztusban több földlökés már hatalmas károkat okozott. A lakosságot pánik fogta el, és mindenki az utcára menekült, de károkról és áldozatokról nem érkezett jelentés. (MTI) London (MTI). A nemzetközösségi értekez­let második napján, döntő ve­reséget szenvedett Macmillan taktikája, amely erősen emlé­keztet Nagy Frigyes cinikus mondására: »Országomban tel­jes a szólásszabadság, népem azt -mondhatja, amit akar, de az történik, amit én akarok.« Macmillan úgy számított, hogy a nemzetközösségi miniszter- elnökök bírálatai csupán az indulatok levezetésére szol­gálnak majd, amelyek minden gyakorlati hatás nélkül pufog- nak majd el légmentesen zárt ajtók mögött, és végül az an­gol kormány vígan jelentheti, hogy senki sem ellenezte Ang­lia 'belépését. A való helyzet az, hogy Anglia belépését sen­ki sem ellenezheti határozot­tan, mert a nemzetközösség tagjai nem avatkozhatnak egymás ügyeibe, azonban egyik szólok a másik után a legkeményebb szavak­kal utalt a belépés végze­tes következményeire. A titoktartás szabályait félre­téve beszédeiket nyilvánosság­ra hozták, és a sajtó hasáb­jain igen nagy hatást gyako­roltak a közvélemény legszé­lesebb rétegeire. Diefenbaker kanadai minisz­terelnök például megsemmisí­tő hatással idézte Maudling pénzügyminiszter 1959-ben és 1960-ban mondott beszédeit, amikor kereskedelmi minisz­ter volt, s utalt a belépés koc­kázataira. Diefenbaiker, Nehru, Men- zies és Goka ghanai pénzügy­miniszter beszédei a legna­gyobb hatást gyakorolták az értekezlet részvevőire. Az az általános felfogás uralkodik azonban, hogy Macmillan ennek ellenére tovább halad a maga út­ján, mert egyszerűen nem fordul­hat rassza: mindent a beLépfes kockájára tett fel abban a reményben, hogy az eredmé­nyek majd öt igazolják hosz- szabb távlatban. KÉMREPÜLÉSEK A TÉRKÉPEN Negyedére csökkentik az algériai hadsereg létszámát Ben Bella a francia rádió munkatársának adott interjú­jában közölte, az a terve, hogy a 130 000 főnyi hadsereg lét­számát nagymértékben csök­kentik. Ez a létszám — mon­A francia nő és a szerelem című film hosszúsága miatt az előadások kez­dete az alábbiak szerint változik: Hétköznap fél 5, háromnegyed 7 és 9 órakor. Vasárnap fél 3, háromnegyed 5, 7 és negyed 10 órakor. Az előadások közvetlenül a nagy filmmel kez­dődnek. (3025) dotta — túlméretezett. 35 000 főnyi hadsereget kívánnak csak fenntartani, hogy a fel­szabaduló munkaerőt különbö­ző közmunkálatoknál, így út­építésnél és az OAS nagyará­nyú pusztításai miatt szüksé­ges újjáépítésnél használhas­sák fel. A politikai bizottság vezető­je a bizottság székhelyén ked­den fogadta Horst Brascht, az NDK Nemzeti Frontja orszá­gos tanácsának alelnökét, s a két állam baráti kapcsolatai­ról tanácskozott vele. Ben Bel­la ez alkalommal mondott kö­szönetét a segítségért, ame­lyet az NDK Algéria népének nyújtott Mint ismeretes, a szocia­lista tábor országainak ál­lamhatárait az utóbbi idő­ben kétszer is megsértették U—2 típusú felderítőgépek. Augusztus 30-án a Szov­jetunió távol-keleti részén, Szahalin szigetének legna­gyobb városától, a mintegy 90 000 lakosú Juzsno-Szaha- linszktól körülbelül 65 km- re keletre egy határsértő amerikai U—2-es mintájú felderítőgép behatolt a Szovjetunió légiterébe, és 9 percen át repült szovjet terület és felségvíz fölött. A szovjet államhatár e durva megsértése után nem egészen két héttel később, szeptember 9-én a Kínai Népköztársaság határait is megsértette egy U—2-es re­pülőgép. A gépet a kelet­kínai partvidék fölött le­lőtték. Ez a gép a Csang Kaj-sek klikk által bitoroli Tajvan szigetéről szállt fel Térképünk a határsértc sek helyét ábrázolja. SS

Next

/
Thumbnails
Contents