Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-13 / 214. szám

Csütörtök, 1962. szeptember 13*

3

SOMOGYI NCKOP

Ahol az állattenyésztők is zsákolnak

Tapasztalatok a tabi Egyetértés Tsz-ben

VÁRATLANUL JÖTT AZ ÉRTESÍTÉS a tabi Egyetértés Termelőszövetkezethez: sürgősen be kell rakni egy vagon ta- karmänyborsöt, különben vagonállást kell fizetni. Aizert Jenő tsz-elnök tehetetlenül nézett körül. Honnan szerezzen gyorsan embereket, hiszen ki itt, ki ott dolgozik, szerte a határban. Növelte a gondot, hogy Csabapusztáról, a tsz egy távolabbi részéről kellett a terményt az állomásra hordani. Pili György párttitkár is ott volt, amikor a hír érkezett, de hát mindössze ketten voltak az elnökkel, és ennyi erő bizony kevés egy vagon gyors megra- kásához. Mit tegyenek? Ha nem lesz idejében vagonban a borsó, rosszul jár a tsz, fizetnie kell. A két vezető kiment a pusztára, s ott a takarmányo- sok is hallották tanakodásukat.

— Berakjuk mi — mondta a két takarményos, Csajági István és Tóth Imre. Csatlakozott hozzájuk Tábfyri hajós tögatos meg Marat Dezső állatgondozó is. A két takarményos megragadta a zsákokat, a többiek segítettek nekik. Izzadtak, s a vagon egykettőre megtelt borsóval Aztán folytatták munka- jnifaa± ott, ahol abbahagyták, lei-ki a maga munkahelyén :..

MINDEZ HÓNAPOKKAL EZELŐTT TÖRTÉNT, azután, hogy a két tabi tsz, a Győzelem meg a Kossuth egyesült Nincs abban semmi rendkívüli, hogy az emberek dolgoznak — gondolhatná akárki. Mégis, miért írunk erről? Azért, mert- az, hogy az állatgondozó és a takarményos kocsis annyira át- érzi a közösség iránti felelősségét hogy más munkában is segít, ha a szükség úgy kívánja, már több a természetes munkavállalásnak öntudatra vált Ezek a szövetkezeti gazdák látják, hogy az eredményes gazdálkodás minden üzemág jó munkájától függj Bedig Csajági István és Tóth Imre egypár évvel ezelőtt még azt gondolta, hogy az ő egyedüli feladatuk a takarmány- h ordas, ezt rendben elvégzik, a többi nem tartozik rájuk.

Az átatókuiás Tabon nemcsak ezzel az egy esettel bizonyítható. Most már nemcsak a beosztásukkal járó munkát tartják természetesnek a tagok, hanem azt is, hogy szükség esetén a szövetkezet más dolgaiban is részt vegyenek.

NEMRÉGIBEN például este

9 órakor állított ki a vasút az Egyetértés Tsz-nek egy vagon tavaszi árpa vetőmagot. Aizert elvtársnaik ez volt a véleménye:

— Hagyjuk a vagonban hoi- nap reggelig az árpát, hiszen fáradtak az emberek, ne várjuk tőlük, hogy éjszaka is dolgozzanak.

Ekkor azonban beállított Papp Gyutu mezőgazdász az

irodába:

— Minden rendben van, as

traktorosok vállalták az árpa' kirakását.

És amikor a munkában elfáradt emberek álomra hajtották fejüket, öt traktor dübörgőit az állomás felé. Benes Ferenc, Gadó János, Nagy Gyula, Bencs István és Reichert Gyula éjjel II órára magtárba szállította az árpát. A pótkocsikat a traktorosok rakták meg ifjú Ko- peczki János, Reichert Henrik meg BaAezi János segítségével—

Tabon már mind több tsz- tag érti meg, hogy a fekbért a jövedelemiből kell kifizetni, s ha sok az ilyen kiadás, számottevően csökken az egy munkaegységre eső részesedés. Miért ne lehetne ezt elkerülni«? Az Egyetértés Tsz tagjai nem fizettek fekbért, megmentették maguknak ezt a pénzt.

A közös iránti feieTösségeí az asszonyok is érzik — ez csendül Proksa Jánosné. Aizert Istvánná, Borsa Pálné meg Balázs Éva szavaiból. Tudják, hogy a munkaegység értéke* nemcsak a nekik kimért ’ pások gondos ápolásától, nem az egyéb és állattenyésztési idejében való elvégzésétől függ. Ok négyen már a Tés megkezdése óta rostálnak. Kezükben a kapanyé? találja meg a iyét

— Nekem nöndegy,

dolgozom, az a fontos, hogy közösé segíthetem —

Horsáné.

AZ ILYEN EMBEREK IGYEKEZETE viszi előbbre szövetkezedet, s mivel Egyetértés Tsz-ben sokan dolkodnak így, bízni lehet a< tsz vezetőinek abbé® reményének megvalósításában. hogy a<i tervezet 27 forint helyett 30- forintot fizethetnek munkaegységenként az idén.

Hevem

Azt hiszem, a magyaroknak már Leningrádban megkezdődött a VIIL VIT. Fúvószenekar várta a vonatot a pályaudvaron és komszomolisták, matrózok, munkáslányok. Néhány pillanat alatt olyan fesztiválhangulat kerekedett a peronon, amely magával ragadott mindenkit. Keringőre zendített a zenekar, és már állt a karnevál: kattogtak a fényképezőgépek, hogy megörökítsék az első címcsereket, a baráti öleléseket, kézfogásokat.

És aztán következett Vlborg: újra zenekar, újra táne, újra jelvény- és címedére.

Vaénikkalánál. a finn határon csupán az keserítette meg szájízünket, hogy nem szánhattunk le a szerelvényről (így döntöttek a finn hatóságok), és nem vegyülhettünk el a VIT- re tartó másik vonat szabadon sétáló utasai között.

Ete aztán egy kis állomáson, Kuovolón, elfelejtettük: a határon történteket. Megállt a vonat, s amint leszállt az első” utas, ott termett mellette egy asszony, egy férfi és két aranyos szőke kislány, az Arpmen csatád. Nem tudom, mióta készültek erre a napra, erne a, tfejpercre *— entry ft'SWt a szeYtz a rumban — ¥0önnyu a cigánypecsenye — Árdrágítás

Egy vizsgálat megállapításai

(TadöStí örrfctÄ.)

A Siófoki Járási Népé Ellenőrzési Bizottság augusztusban 21 vendéglátóhelyet és 14 boltot ellenőrzött. A vizsgálatban D0 népi ellenőr és 16 szakértő vett részt. Több szabálytalanságot fedeztek föl. Ezek közül néhány:

A balafonföldvári bisztróban a cigánypecsenye-adagok 3 dekával könnyebbek voltak az előírt 8 dekánál. A balaton- szemesi Tükörponty kisvendéglőben a használatban levő 20 söröspohárból 5 repedt, csorba volt. A Vigadóban a 60 fokos írum helyett 44,2 fokosat adott a csapos. Amikor az ellenőrök kérdőre vonták, azzal mentegetőzött, hogy a .méröpohárban véletlenül víz maradt. Bala•tanföMváron a Gyöngye Presz- szóban 15 helyett 12 dekát, a Csépiben 20 helyett 17 dekát, Siófokon a Móló Presszóban két nagy adag helyett egy nagy és egy kis adag fagylaltot adtak.

A zaimárcE 514. sz. boltban 15,91 forint helyett 17,10 forintot számoltak, majd az ismételt próbavásárláskor 17,62 helyett 16,70 forintot. A szárszói 439. sz. boltban és a za- márdi zöldségboltban egyaránt egy-egy dekát »tévedett« mérleg.

A NEB az érdekelt szakvezetőkkel megtárgyalta a vizsgálat tapasztalatait, ezután hozta meg határozatait. Javasolta, hogy hét egységvezetőt bírságoljanak meg.

SÜRGŐS SZÁLLÍTÁSAIT,

alkalmi, fárasztó és piszkos munkáit

pontosan elvégzi

alkalmi szolgáltató részlegünk.

Közületek, vállalatok és a lakosság részére vállalunk :

triciklin áruszállítást,

.gázpalack, csomagok, bútorok fuvarozását, RAKODÁST, tüzelóbehordást, faaprítást, szénrostálást, pince-, padlástakarítást és mindenféle alkalmi munkát. — Vállalunk kirakattisztítást és portáltakarítást is.

Figyelmes, pontos kiszolgálás ! Megrendelőiroda : Kaposvár, Május 1, u. 12., az autójavítóval szemben. (66674)

AZ EZER TÓ ORSZÁQÁBAN

VIT, VIT, hurrá!

relvény —, de ez az idő mégis elég volt nekik ahhoz, hogy saját készítésű üdvözlő kártyákat, virágcsokrokat nyújtsanak át az érkezőknek: Tervetuola Suomen! Üdvözlünk Finnországban!

Helsinkiben nem volt ünnepélyes fogadtatás, csupán a fesztivál előkészítő bizottságának magyar vezetői jöttek ki a vonathoz.

Július 29-én délután 6 órakor megindult a VIT-küldöt- tefc áramlása a Mannerheimin- tien, és ez az áramlás még kilenc órakor is tartott. 18 000 ifjú ember vonult végig dallal és tánccal a helsinki utcákon, 137 ország lányai és fiai meneteltek az olimpiai stadion felé. És este fél Ml órakor hiába eredt meg az eső, nem mozdult senki sem a stadionból. Szállt a »Rau'n^i ja ystävyys!«, a »Béke és barátság« kiáltás; forró lett a hangulat, amikor a szovjet delegáció impozáns menete érkezett a stadionba; lelkes éljenzés fogadta a kubai küldötteket, s nagy tapsot kapott a felvonuló magyar delegáció is. Jó érzés volt látni, hogyan enged föl a finnek fagyosnak tetsző hangulata, hogyan válnak a »semlegességéhez szigorúan ragaszkodó emberek a fesztivál lelkes éljenzőivé.

Ckncsere.

Július 21—22-én azt írta afkor most nagy gondban leheti

New York Herald Tribune a VIT-ről, hogy »a finnek hűvös magatartása ellenére megtartják Helsinkiben a kommunista diákok béketalálkozóját«. Nem tudom, hogy a cikk írója, Roland Huntford részt vett-e a .«találkozón, de ha ott volt, akA helsinki katedrán* épülete. Az impozáns épület előtt fogadta a VIT sok ezer küldötte a világ első űrrepülőjét, Jurij Gagarint.

Élelmiszer-technológiai és zöldterület-tervező karral bővül a kertészképzés

Tanévnyitó a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán

A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán szerdán délelőtt ünnepélyesen megnyílt az idei tanév. Az ünnepségen részt vett PetSkázi Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes és Dióst Imre, a XI. kerületi pártbizottság első titkára is.

A nyitás alkalmából dr. Somos András akadémikus, a főiskola igazgatója üdvözölte a hallgatókat és oktatókat. Elmondotta: az idén 154 fiatal kezdi meg felsőfokú kertészeti tanulmányait. Ezzel a főiskola nappali és levelező tagozatán a hallgatók száma megközelíti az ezret, több, mint eddig bármikor. A főiskolára a nagy hallgatólétszám, valamint a kertészeti termelés népgazdasági szerepe és gyors ütemű fejlesztése jelentős feladatokat ró, s ezek megoldásához új módszereket vezetnek be. A gyakorlati képzés új formáját alakítják ki, hogy a hallgatók teljes áttekintést kapjanak egy kertészeti nagyüzem egész munkájáról. Ezt megkönnyíti a főiskola tangazdaságának fejlesztése: néhány év alatt 1600 hold szőlőt, 1300 hold gyümölcsöt telepítenek, nagyüzemi zöldségtermesztő telepeket hoznak létre, s 3000 holdra növelik az öntözött területet. A tangazdaságot újabb korszerű

berendezésekkel, gépekkel látják el, s bevezetik a hallgatók alapvető gépészeti képzését is.

A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola további fejlesztésének irányát olyan népgazdasági feladatok is meghatározzák, mint a zöldség- és gyümölcsta^tósí- tó ipar nagyarányú bővítése vagy a városi, város környéki

zöldterületek, parkok növelése. Ezért az idén megkezdik a szakosítás előkészítését, s az oktatási reform végleges elkészülte után három külön karon képezik majd a szakembereket a kertészeti termelés, az élelmiszer-technológiai ipar és a borászat, valamint a zöldterület-tervezés részére. (MTI)

Megkezdődött a tömeges madárvonulás:

a hazai gólyák zöme elköltözött már, a fecskéknek még fiókái Tannak

Az idei szeszélyes időjárás érzékeny veszteségeket okozott a költöző madaraknál. A gólyák száma nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte erősen megcsappant, hazai fecskéinket pedig különösen a tavaszi utófagyok és a júniusi hideg tizedelte meg. A viszontagságos esztendő meglátszik a tömegesen most útra készülődő egész madárseregen.

Mint a Madártani Intézet tudományos munkatársai tájékoztatásul közölték, a költöző madarak vonulása általában egy-két héttel eltolódik. Gólyáink többsége már elszállt délebbi vidékekre, az északról jövő s a mély vizeinken, ré- teinken megpihenő külországbelieket azonban még a jövő hetekben is itt láthatjuk. A fecskék zöme most csoportosul, indulás előtti »gyűjtőtáborokba« száll, de a későn érkezett vagy fészkéről kivert fecskepárok maradnak még egypár hetet, hiszen még kicsi fiókáik vannak. Űtra kelt .a sárgarigó, a kakukk, indulóban vannak a pacsirták, s készülődő, nagy mozgás tapasztalható a víziszárnyasok körében mindenütt. A vadkacsa máris számottevő késésben van. »Normális« években az itt költő vadkacsák ilyenkor már elvonultak, viszont a rendszerint szeptember eleién érkező, északi vadkacsáknak még csak az előőrsei jelentkeztek. (MTI)

vajon hogyan magyarázza meg a tapsoló, integető, a delegátusokkal együtt daloló finnek »hűvös« magatartását.

A fesztivál ellenlábasainak minden erőlködése csődöt mondott. Hiába kaptak naponta ezer finn márkát a szervezett tüntetők, hiába próbálkozott az ellenújság, a Helsinki Youth News, hiába osztogatták János Evangéliumának magyar nyelvű példányait hazánk képviselői között, hiába dobálták be kővel a Lautta-szigeti magyar szállás ablakait, nem ijedt meg senki, pedig a finn rendőrség ölbe tett kézzel nézte az eseményeket. Fordulópontot jelentett az ellenakciók felszámolásában a magyar gálaesten tett Kekkonen-nyilatkozat (a Helsinki Youth News ezt a nyilatkozatot is meghamisi tva közölte). A finn államelnök határozottan állást foglalt a tüntetők ellen. Ettől kezdve a rendőrség is akcióba kezdett.

Kilenc napig tartott a VIT* kilenc napon át rendezték a nemzeti műsorokat a Kaisamie- mi park fái alatt, a Capitol moziban, Kai vopu is tóban és a vidéki nagyvárosok némelyikéből is. Sokszor, nagyon sokszor hangzott fel a fesztiválok indulója, a világ ifjúságának himnusza: Egy a jelszónk, a béke; s talán nincs is rá számadat, hogy összesen hány baráti találkozót, eszmecserét rendeztek a delegátusok. Ifjú mérnökök konferenciája, pedagógus- és újságíró találkozó, lányok és fiatalasszonyok napja és így tovább.

Minden napnak megvolt a maga külön érdekessége. Tűzijáték és tábortűz a finn nemzeti esten, másnap hajókirándulás a főváros környéki szigetvilágba, aztán látogatás a modem Tapiola lakónegyedben. És jelvény- és címcsere, kendőcsere meg zakatolás, táncest az Expo csarnokban.

Annak ellenére, hogy Helsinkin napközben nem nagyon látszott a fesztiválhangulat — dekoráció is alig volt —, este mindig összefogódzott fiatalok vidám dalától volt hangos az utca.

A jó hangulatot legtöbbször megint csak a szovjet fiatalok csinálták. Harmonikaszóval járták a várost, és békegalambos, kék zászlót vivő motorosaik rendszeresen feltűntek a lakónegyedekben.

A fesztivál újra harcos hitvallást tett a béke és a népek barátsága mellett, újra állást foglalt a háborúk ellen. Ebben egyetértett a kanadai pacifisták küldötte és a kongói delegátus, az amerikai és a lengyel fiatal. Voltak és vannak talán részkérdések, amelyeken vitatkoznak, de a lényeg mindenütt azonosnak bizonyult: békében akarunk élni, dolgozni és szórakozni, ilyen fesztiválokon akarunk találkozni és nem a harcterek lövészárkaiban.'

Béke és barátság — ez volt a VIT alapgondolata.

Polész György tFolyIMjttk.) ^