Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-07 / 209. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 19*2. 'ZJájtdjOmiőziú al cdUuíkdmyJwi Annikor a művelődési autó­val elindulunk a Megyei Könyvtár udvaráról, mór késő délutánra jáír az idő. Utunk célja Alsóhetény. Ismert és népszerű útitársaim vannak, többek között Tótján« Számol­jává, Gábor Miklós, Várady Hédi. Itt vannak mellettem, a filmtekercsek rejtik őket. Az »■Alba Regia" című szovjet— magyar koprodukciós filmbein szerepelnek, nemsokára meg­ismerkednek velük az alsóhe- tényiek is. — Nincs még villany ebben a faluiban, s a legközelebbi mozival rendelkező község meglehetősen távol esik — magyarázza útközben Csáky Pál, a könyvtár munkatársa. — Így minden hónapban egy alkalommal kijövünk vetíteni. Elég nehéz a közlekedés — mondja, ahogy rátérünk a poros, rázós földútra —. té­len be sem tudunk jönni. Nagy esőzések idején megtör­tént már, hogy félúton meg­rekedtünk. De nem ez az egyetlen pusztája Somogynak, ahova ilyen körülmények kö­zött járunk ki; -a Körülbelül hat kilométernyi földút után. érkezünk meg Al- sóhetényne. A falu elején egy kisfiú áM. Amint meglátja kocsinkat, örömmel szalad az egyik ház felé. — Megjöttek, édesanyám?::: — hallom a kis »őrszem« hangját, de már hiába nézek hátra, a perfefleg mindent el­takar. Az iskolaudvarba állunk. Az osztályteremben vetítenek, ide helyezik él a gépet. Pufogás, ropogás — beindul az agregá- tovr. Hangja szinte csalogatja az alsóhetényieket moziba. Fillanatqk alatt megtelik a kis terem. Hamar elfoglalják a padokat, az ablakpárkányo­kat Sajnos, kevés az ülő­hely, de ezen is segítenek, so­kan széket is hoznak magúk­kal. Az állva maradottak és a folyosóra kiszorultak nem méltatlankodnak, gondolják, majd legközelebb ők lesznek kényelmesebb helyzetben; Karon ülő kisbabától idős öregekig szinte mindenkit itt látni a közönség között. Az emberek beszélgetnek, talál­gatják, hogy milyen lesz a film. — Igaz, hogy Szamoljova megtanult magyarul? — kérdi mellettem egy rövid hajú kis­lány az udvaiűójátaL A fiú bó­lint. s mesélni kezd. Az ajtónál egy idősebb né­ni ül. Odamegyek hozzá. — Ügy örülök, hogy megint kijöttek — mondja Csima né­ni — nagyon szeretem a mo­zit. Azelőtt ritkán volt alkal­mam filmet némi. Csak sű­rűbben jönmének;;. — Milyen filmeket szeretne látni? — Mindegy nekem — le­gyint mosolyogva. — Megné­zem én mindegyiket. Csak a háborúsokat hagyom ki. Lát­tam én a háborút a valóság­ban. Tudom én, mi az, oda halt a fiam. Gelencsér Marika törzsven­dégnek számít. — Minden alkatommal el­jövök — mondja. — Már egész nap azon izgultam, hogy milyen lesz a film. Sok jó da­rabot szeretnék látná, s ha majd lesz villanyunk, ez biz­tosan sikerül — teszi hozzá bizakodva; Mintegy I70-en préselodtek már be a terembe. S még mindig jönnek. Egye­dül, kettesben, vagy családo­sán. Bódis Eszter egy asszonyra hívja föl figyelmemet a most érkezők közül. — Süketnéma, nem ért sem­mit, de mégis mindig itt van. Egyetlen színdarab vagy más rendezvény sem múlhat el nélküle. Minden érdekli. Lassan beindul a vetítőgép. Elsötétül a terem, elcsitul a zaj. A híradó alatt még itt- ott beszélgetést, nevetgélést hallani, de a szovjet híradós lány és Hajnal doktor törté-1 netét már csöndben figyelik az alsóhetényiek. Strub! Márta TÉGLÁSOK Téglás volt az édesapja, sőt már a dédmagyapja is Gaál Ferencnek, és téglás lett ő maga is. Miért és hogyan ad­ta a fejét erre a szakmára, az igazat megvallva erről még sohasem gondolkozott úgy igazában. Nem volt több ti­zennégy esztendősnél, amikor beállt a vályogvetők, földla- pátolók közé. A nehéz munká­ban duzzadtak keménnyé iz­mai, és a vályoggal megrakott talicskát, amit az e munká­ban járatlan ember meg sem bírna emelni, ő játszi köny- nyedsóggel — úgy tetszik —; erőkifejtés nélkül tolja. Tizennégy éves kora óta űzi ezt a mesterséget. A tech­nikát nála a lapát meg a ta- Moska jelenti. Ma is hajnal­ban kel, és sötétedésig vagy még azon túl, kétszer nyolc órát is dolgozik. A tavasszal került a kapo- lyi Űj Élet Termelőszövetke­zetbe. Másodmagával, a sza­bad ég alatt, szénporos mód­szerrel égeti a téglát a szö­vetkezetnek. Maga termeli ki a földet, feleségével együtt ve­tőt a vályogot, s egyaránt szakértői az égetésnek is. Amikor ott jártunk, éppen az égetéshez rakták oszlopba az ötvenezer vályogot. Alul a földre szórt szenet már meg­gyújtották. Két hét múlva úgy cseng a tégla, akár a harang, érméi jobb minősé­gű építőanyagot kívánni sem lehetne. És munkabért, tüze­lőanyagot, mindent beleszá­mítva csak 400 forintjába ke­rül a tsz-nek a tégla ezre. Megmarad a fuvarköltség, amelyet a tégla hazaszállítá­sáért kellene fizetni, ha a gyártól vagy a TÜZÍP-töl vá­sárolnák. Ezért mondja Gaál Ferenc: »Bizony sok téesznem is tudja, miből lehet könnyen építkezni«. A kapdyi tsz körülbelül százezer házilag készített tég­láihoz jut ez évben. A juhok­nak építenek belőle afklot A jövő évi tervekről ezt mond­ja Gaál Ferenc: »Ha itt ma­radok, a télen kiforgatom a vályoghoz szükséges anyagot, s már áprilisban hozzáfogunk * Húsz év alatt minden húszezernél több lakosú helyet vízművel látnak el Rovesznyik A lenti címen, amely magyarra fordítva kortársat Jelent, a Szov­jetunióban öj társadalmi-politikai ée irodalmi-művészeti folyóiratot Jelentettek meg az ifjúság számá­ra. Tematikája fűiéig nemzetközi jellegű. Kormányzatunk jelentős erő­feszítéseket tesz a vízvezeték­hálózat fejlesztésére. Az utób­bi éviekben 14 új vízmű épült. A húszéves távlati terv elő­írja, hogy minden 20 000-nél nagyobb lélekszámú telepü­lést »vezetett vízzel« kell el­látni. A növekvő szükséglet megköveteli, hogy újabb víz- nyerésd lehetőségeket keres­sünk. A legegyszerűbb útnak a félszám vízkitermelés látszik, hiszen eddig víztermelésünk­nek alig 2 százalékát szolgál­tatták a felszíni víziek. A közművesítés lesz a falu­si vízellátás jövője. Az ország lakosságának mintegy kéthar­mada ma még kutakból, még­pedig körülbelül négymillió ember magánfcutakból elégíti ki ivóvízszükségletét, s itt sok a fertőzési és a szennyeződési tehetőség. Lényegesen javítja a falviak vízellátását a törpe vízművek építése. Egyre általánosabb, hogy új közkút helyett in­kább törpe vízmüvet építenek. A törpe és középvízmüvek ma már 338 község több, mint fél­millió lakosának adnak jó, egészséges ivóvizet. A törpe vízmű előnye az olcsóságon kívül az is, hogy üzembe he­lyezéséhez nem szükséges a csatornázás kiépítése. A JÄ megépített törpe vízmű a köz­ségek anyagi lehetőségeitől függően könnyen tovább fej­leszthető közüzemi váanűvé is. (MTI) 1958 júniusába« történt a Csendes­óceán egy ____________ távoli kör­zetében, ä Kaiolina-szágetek- néL A »ViJtyáz« nevű szovjet expedícióé hajó a Nemzetközi Geofizikai Év terve alapján széles körű megfigyeléseket végzett. Fedélzetére váratlanul radioaktív eső hullott, jóllehet a hajó több, mint 1600 mérföld- nyite volt az amerikai mag- fegyverfkásérteteík szánhelyéftöl. Az atöm bomlási termékei, amelyeket a szél széthord az óceánon, erősen veszélyeztetik a békés hajózást, a légi közle­kedést, a halászatot, a tudomá­nyos expedíciókat, sok ország és sziget lakosait. A »Vityáz« kénytelen vc*t M6 előtt visszatérni tudomá­nyos célú útjáról. A hajón tar­tózkodók az idejekorán tett óvintózkedésefc folytán nem kaptak sugárbetegséget. A termonukleáris bombával végzett amerikai kísérletek ko­molyabb következményekkel is jártak. Így például radioaktív hamu hullása következtében a »Szerencsés Sárkány« nevű ja­pán halászhajó legénységének valamennyi tagját súlyos ai- gárbetegség támadta meg; egyikük, Kubojama rádiótáv- irász meg is halt. A »Vityáz«-an szerencsére meg tudták határozni a radio­aktivitás fokát. Azonban a Csendes-óceán számtalan kis szigete lakosainak, a több ezer halászhajónak, sőt a nagy ha­jóknak sem állnak rendelkezé­sűikre olyan műszerek, amelyek számon tartanák a levegő és m tns radioaktivitásának fokát. Az amerikaiak folytatják atomrobbantásaikat. Június 4-án például egy Thor rendsze­rű amerikai rakéta Johnston- sziget fölé emelkedett, s hidro­gén töltetű gyújtófejének 50— 65 kilométer magasságban föl­keltett volna robbannia. Am a fellövés után néhány perccel kiderült, hogy a repülést d- lenőrző rendszer rosszul mű­ködik, erre a rakétát kénytele­nek voltak megsemmásftem. A robbanófej azonban nem rob­bant fel, és a rakéta maradvá­nyaival együtt a tengerbe hul­lott. A robbanófej pusztító ere­jű töltete természetesen az óceán vizének veszélyes mér­tékű radioaktivitását idézheti elő, és veszélyeztetheti az em­beri életet. és a racöo­faeveredése, a Moifigla! eltofó- dások eléggé gyorsan mennek végbe. Az ártalmas radioaktív anyagok pedig előbb-utobb be­jutnak a növények, emlős álla­tok és halak szervezetébe.-. Az úszó hajókon elhelyezett magreaktorok szántén növelhe­tik az óceánok természetes ra­dioaktivitását. A »Savannah« nevű amerikai hajó például a radioaktív hulladékot egyenest a tengerbe, többek között a kikötők vizébe veti. Hírről szá­molt be két amerikai szakem­ber, Godwin és Warf az atom­energia békés céM felhaszná­láséra összehívott H- genfi ér­tekezleten. merőben I Swfielnniflrai! fe ilomípar fejlődése aktív izotó­poknak a technikában való széles körű alkalmazása azzal jár, hogy nagy mennyiségű radioaktív hulladék halmozódik féL Az amerikai atomfanatikusok — figyelmen kívül hagyva neves szakértők véleményét, az egész békeszerető emberiség követe­lését —, a radioaktív hulladé­kot tartalmazó tartályokat mély helyeken a tengerbe dobják, a radioaktív hulladék egy ré­szét pedig Űj-Skócia partjai­nál csövekbe, valamint a Ten- nessee-folyöba engedik. Az an­golok erre a célra az Ír-ten­gert, a franciák a Földközi- tengert használják fel. Ez pe­dig reális veszélyt jelent min­den éklésyse. Hissten » váz másképp te­kintenek er­re a kérdésre. A békés célok szolgálatában álló atomnak a legkisebb mértékben sem sza­bad veszélyeztetnie az embert és környezetét Hamarosan me^readődSk aas új sarkhajózási Időszak. A fa­gyos vizű tengerek ormótlan jégtáblái közt megindulnak a hajókaravánok, hogy anyagot szállítsanak a Távol-Észak építkezéseihez, hogy minden szükségessel ellássák a sark­körön túl áttelelő kutatókat Újból elöl halad majd a szov­jet sarkvidéki flotta vezérh a jó­ja, a »Lenin« atomjégtöro. A szovjet tudósok szivükön viselik a tengerészek egészsé­gét, ezért megbízhatóan mű­ködő sugárbiztomsági rendszert létesítettek ezen a hajón. Az atöm a technika és a terme­lési kultúra merőben új szín­vonalát követeli meg. Ezzel kapcsolatban teljességgel új igények jelentkeztek a műsze- tek ég automaták pontossága, az anyagok tisztasága, a vég­rehajtandó műveletek szaba­tossága iránit Ezeknek a kö­vetelményeknek a megvalósí­tása a reaktorok megbízható működésének záloga. Az atom­berendezést és az egész radio­aktív első kontúrt páncélszek­rénybe zárták. A biztonsági acéllemezek vastagsága 300— 420 milliméter. Ezenkívül a biológiai védelem szolgálatá­ban állanak a súlyos beton- és vízrétegek. A védőburkolat ál­talános vastagsága 2 méter, sú­lya pedig csaknem 2000 tonna. Ez a burkolat a behatoló su­gárzás mennyiségét a megen­gedett besugárzási szint néhány tizedrészére csökkenti. A jégtörőn levő nyughatat­lan neutronok biztos fogságban vannak, s csakis hasznos mun­kát végezhetnek. A folyosókon különleges fényjelzőket sze­reltek föl. Ezek mindig csak zöld fényben égnek, ami arról tanúskodik, hogy az atomjég­törő emberei teljes biztonság­ban élhetnek, s láthatják ei a szolgálatot A sárga fény, mely figyelmeztetést jelent és a vö­rös fény, amely a veszélyt jel­zi, még egyetlenegyszer sem gyűlt ki. A békés célokat szolgáló szovjet atom jégtörő, akárcsak minden közönséges hajó, bár­mely tengeren és óceánon köz­lekedhet, minden kikötőbe be­futhat, hiszen senkit sem ve­szélyeztet. ártalmat­I sziljei KemjéstBti lanságáról a külföld is meggyőződhetett. Amikor a »Lenin« Skandinávia körül ha­józott — a Baltikumból a sark­vidék felé tartva —, kéretlen figyelők fcfeérgettók: egy dán őrhajó, valamint dán, norvég, svéd és amerikai repülőgépek. Az utóbbiak alacsonyan száll­tak a békés hajó fölött, s ejtő­ernyőkön valamiféle tárgyakat dobtak le. Mint kiderült, ezek az alkalmatosságok víz- és le­vegőpróbák vételére szolgál­tak. Egy idő múlva a dán sajtó kénytelen-kelletlen elismerte, hogy a víz és a levegő radio­aktív szennyeződésének elem­zése kimutatta: a szovjet jég­törő egyáltalán nem okoz ra­dioaktív szennyeződést. Nem veszélyezteti sem állomáshelye, sem hajózási útvonala körze­tét. A jégtörő üzemelése so­rán keletkező radioaktív hul­ladékot tartalmazó szennyvizet különleges tartályokba gyúj­tás, s ott addig tárolják, míg végbe nem megy a radioaktív anyagok nagyobb részének el­borul ása. Utána a szennyvizet a tartályokból egy segédhajóra viszik, amely a jégtörő állo­máshelyén horgonyoz. A bázi­sán parii eszközök állnak ren­delkezésre a szilárd halmazál­lapotú hulladék elemésztésére, továbbá különleges berendezé­sek vannak az aktív vizek meg­tisztítására. Az atomjégtörő felhasználá­sa sok új elemmel gazdagítja nemcsak a sarkvidéki hajózást, hanem a társadalom életét is. Nyiktta Szergejevics Hruscsov elvtárs hasonlata szerint az atomhajó hivatva van megtör­ni nemcsak az óceán, hanem a hidegháború jegét is, utat kell törnie a népek eszéhez és szívéhez felhíva őket: hagyja­nak fel az államok a fegyver­kezési versennyel, inkább az atomenergiának az emberek javát szolgáló felhasználásá­ban versenyezzenek. Házasság humorral Ellenállhatatlan és örök a diákhumor. A szegedi egyetem bölcsészettudomá­nyi karán történt Egy lob­banékony filozopter bele­szeretett egyik évfolyam­társnőjébe, s a kölcsönös vonzalom házassághoz veze­tett. Tanúnak Angyal nevű barátjukat kérték meg Ked­velek az ellentéteket — vagy a hecc kedvéért? — a má­sik tanújuk Ördöffh veze­ték névre hallgatott. Mikor az anyakönywezetó kérésé­re a tanúk is — a pillanat ünnepélyességéta fátyolo­zott hangon — teáiba mond­ták nevüket: »Angyal Já­nos. . _, Ordögh József...«, a szertartásvezető komoly fér­fiú ingerült hangon rendre utasította őket: — Kérem, ne íattterikedr jenek!.». Hahót Azt olvastam a Somogyi Néplapban, hogy »ob utasok testi épségének megvédése céljából■* vezette be a MÁV a kaposvári állomáson is a beszállás előtti jegyvizsgá- lást. Ezt írta legalábbis Tóth János, a MÁV Pécsi Igazgatóságnak vezetője a szerkesztőséghez küldött hi­vatalos levele oen. Szeretném megkérdezni a MÁV illetékeseit: mennyi­ben védik meg az én testi épségemet, ha megnézik a jegyemet a bejárati ajtónál? És ha történetesen peron­jeggyel megyek be az állo­másra, akkor mi van? Va­jon a megnézett menetjegy lobogtatása meghátrálásra készteti az én testi épsé­gemre pályázó mozdonyt? Mert ha ez fennáll, akkor egyetértek a válasszal. Így viszont csak azt mondha­tom, hogy a bürokrata hi­vatali nyelven irt levél nem más, mint fából vaskarika. Megszületett az ekő „lökhajtásos“ bébi Az Aeronautics HrrWí go­goi szaklapban a követke­zőket olvashatjuk: »Az első »lökhajtásos« bébi a Szov­jetunióban jött a világra Taskent és Moszkva között, 12 000 méter magasságban és 800 kilométeres óránkén­ti sebességgel-« •** Ami biztos, az biztos A bonni szülészeti klinika egyik osztályán történt. A fiatal apa, amikor megmu­tatták neki újszülött gyer­mekét, gyors mozdulattal pecsétnyomót vett elő a zsebéből, és a kisbaba leg­gömbölyűbb testrészére nyomta mondván: — Így legalább nem cse­rélik el! *e**e>+****%*sm**mmm**m~m - »~nrínnnrwyirtfM> SomogyiNéplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10. 15-tt| Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NEJ*« LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzflnlc meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. EH*« fizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetést dít eev hónáéra ti g* Készült a Somogy megyei Nyomda« ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. &, L. Cs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents