Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-06 / 208. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1962. szeptember A FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL TIZENÖT ÉV UTÁN Vörös Csillag Az utolsó vacsora újra az iskolapadban A szélesvásznú, új magyar film Hubay Miklós és Goda Gá­bor filmnovellája alapján készült. Fő­szereplői Páger An­tal, Gábor Miklós, Ruttkay Éva, Sulyok Mária. 1948. március 27-e... a budai Dá- nusz-palotában es­télyre készülődnek. A Danutex Művek, a textiles dinasztia feje, idősebb Dánusz Richárd 75. születés­napját ünnepelték. A rendező akkor még fiatal színész volt, szavalnia kellett vol­na, de a rendőrség már nem engedte be ... A látszólag békés, barátságos es­télyen haláleset tör­ténik. Az egyik szo­bában holtan találják az ünnepeltet termé­szetellenes testhely­zetben. Természetes halál vagy gyilkos­ság? Ezt deríti ki a nyomozó, s mögötte lelepleződik a Dá- família te. Szabad Ifjúság A pokol szolgálatába! A Hunnia és a Budapest ^Filmstúdióban egyidejűleg ti- Szenfoét új magyar játékfilmen ^dolgoznak. »Búcsúzik« a gyár­itól az »Esős vasárnap« és a »Fagyosszentek«, jeleneteik ^már celluloid szalagon vannak, »Beiratkozott« a gyártási fő- ^osztály forgatási naplójába a »Mid néni« és a »Csend«. A »Mid néni« című új magyar 00000000000000000000000000cxxxxxxxxxxxxxxxxxx50000000000cxxxxx3000000 rendezi. A »Csend« című új magyar film a második világ­háború napjaiban játszódik, s a budapesti ellenállási mozga­lom egyik hőséről, a nyomta­lanul eltűnt Szírről és csoport­járól szól. Rendezője Zolnay Pál A szélesvásznú NDK-füm főszereplői a világhírű Günther Simon és a bájos, magyar származású Christine Laszar. Dr. Zichvnek, a ki­tűnő, idős vegyész- mérnöknek sikerült az igazgatóság sür­getésére kikísérle­teznie a pillanatok alatt láthatatlanul őlő »L« kivonatot, melynek két gramm­ja elegendő egy vá­róé elpusztításához. Egy közlekedési bal­eset folytán eltűnik a veszedelmes anya­gét tartalmazó fém­doboz. A titokzatos »L« anyag ezzel pusztító útjára in­dul, s rövid Időn be­lül végez első áldo­zatával ... A Közgazdaság, Techni­kum folyosóján találkoztam a minap Sági Istvánnal, a samogysárdi tanács admi­nisztrátorával. Várta, hogy sorra kerüljön, és letegye a különbözeti vizsgát. Izga­tott volt, látszott rajta, hogy zavarja az iskola iz­galommal fűtött levegője s a körülötte töprengő öreg és fiatal diákok arca. Ragályos az ilyesmi, szinte észrevétle­nül lopakodik át egyik em­berről a másikra, s egy­szerre csak azt érzik, hogy félnek. Még azok is, akik alaposan felkészültek a vizsgára. Sági István várt a sorára. — Tizenöt évvel ezelőtt még könnyebben ment a ta­nulás, akkor végeztem el a kereskedelmi első osztályát — mesélte. — Annák Ide­jén a mezőgazdaságban dol­goztam, de egy év után ab­bahagytam a tanulást.. Nem ment a kettő egyszerre, ezért valaminek el kellett maradnia. Amikor a falviban -terme­lőszövetkezet alakult, ő *s belépett. Az idén március­ban került a községi tanács­hoz adminisztrátornak, s ekkor elhatározta: pótolja mulasztását, ismét tanul, folytatja azt, amit tizenöt évvel ezelőtt abbahagyott. Közben fölötte is eljártak az évek, túllépte a negyve­net, meg aztán munkája is jócskán akadt a tanácson. De nem tágított, tanulni akart. — Hét tantárgyból kell vizsgáznom, és a felkészü­lésre mindössze fél évet for­díthattam. Ha sikerülnek a vizsgák., akkor a Közgazda- sági Technikum levelező ta­gozatán kezdem a második osztályt, s most már nem hagyom abba — mondta bi­zakodva. A tanteremben a feszült csönd, a vizsgáztató tanárok és a vizsgabizottság elnöké­nek jelenléte fokozta az iz­galmat. Az asztalon fehér papírszéletkék: a tételek in­cselkedtek a diákokkal. Sá­gi István kihúzott egyet a sok közül. Kémiával kezdte., Néhány pillanatig a tétel szövegét fürkészte, majd jegyzetelni kezdett. Vizsgája alatt szinte min­denki őt figyelte: magabiz­tosan beszélt, s a vegyiete­ket mintha a könyvből ol­vasta volna. Ezután föld­rajzból, történelemből és fi­zikából adott rendkívül pontos feleletet, s a vizsga- bizottság elnöke külön meg­dicsérte lelkiismeretes fel­készüléséért. A somogysárdi tanács ad­minisztrátora kitett ma­gáért. Dicséretre méltó a szorgalma, nagy a tudás utá­ni vágyakozása... (Hemesz) Tizenkét új magyar játékfilm A felvásárolt báb minőségé­nek megállapításához víztartó- lommérő készüléket rendelt meg tavaly a tahi földműves­szövetkezet. A készülék még tavaly megérkezett, csakhogy akkor már nem voU szükség Zcw&zteűséty rá, s igy a csomagot föl sem bontották a táblák, De ami ké­sik, nem múlik, elérkezett az új termés felvásárlása is. Va­lakinek eszébe jutott a tavalyi csomag. Ám nagy volt a cso­dálkozás, amikor a víztarta­lommérő műszerek helyett rak- tárpáramérő készülék kacsin­tott rájuk. Ezt azonban az idén sem tudják használni. D. ®*. Az »Egyiptomi történet« tí- mű új magyar film stábja a helyszíni fölvételek egy részét a csillebérd úttörőtáborban forgatja. Az »Aranyember« a 3-as és 4-es műteremben for­málódik. Külső felvételeket készíte­nek a »Párbeszéd« című új ma­gyar film alkotói. Az »Isten őszi csillaga« című új magyar film forgatócsoportj a pedig a Hunnia pasaréti műtermében »ütött tanyát«. A Hunniában ezenkívül jól halad, illetve megkezdődött a következő idő­szakban felvevőgéip elé kerülő két újdonság, a »Germinal« és az »Utolsó előtti ember« for­gatásának előkészítése. M indenki ebnen* otthon­ról. Becsukta az aj« tót s leheveredefct Az utcáról beszűrődött az unoká­ja hangja. Érdekes, eddig meg se for­dult a fejében, hogy itt, Pes­ten is vannak iskolák. Pedig így van, s az utcán zsivajgó gyerekek is, ha akarja, ha nem, eszébe juttatják, hogy Becht Béla már nem megy órára.;; Még elképzelná. is nehéz, hogy szeptember ele­jén a lányáék budai otthoná­ban nyújtózkodik ahelyett, hogy a somogvacsai nebulók­kal vesződne..; Azt hitte, könnyebb lesz minden, ha fel­utazik, itt kevesebb szívfájda­lommal éli bele magát a nyug- díjasság'ba. De hát negyven­négy évi tanítás után nem olyan egyszerű ez. S még csak nem is szidhat senkit, legföljebb saját magát. Már tavaly elment Tábra, a műve­lődésügyi osztályra: — Megerőltető a munkám, gyermekeim.;s Itt van Bony- nyapuszta, Szorosad, Gerézd meg Döröcske is.;. Rengete­get kell talpalnám. Szeretnek nyugdíjba menni. — Megértünk, Béla bácsi, de húzz ki még egy évet — mondta az osztályvezető. Az is elment. S most itt van a lányáéknál, s valami úgy szorítja a szívét. Nemcsak azért, mert hiányzik a kated­ra, nyomosabb oka van elke­seredésének. Eddig apáról fiúra száll a mesterség, most azonban megszakad a sor. Lá­nyai nem éreztek hajlamot er­re a pályára, más hivatást vá­lasztottak. Edit kerek perec megmondta már évekkel ez­előtt: i—1 Én bizony nem akarok tanítani ... látóm, hogy apu- mennyit kínlódikj Az ajtó ezután is nyitva áll Így hát utolsó mohikán lett a családiban. A rokonok bizto­san sóhajtozva ‘beszélnek a fé­gi időkről: —• A Sdhöph família száz­negyvenhét évig tanított Locs- mándon. Holmi távoli rokon­ságban álltak a Bechtekkel..: A mieink alaposan lefőzték őket, kéfezázharminckét évig álltaik a katedrán^... Kár, hogy Bélával megszakadt a sor.;. Hány gyerekből faragtak embert az ősei? Kiskorában sokat hallott róluk. Édesapja azt beszélte, hogy Würten- bergből származtak el Ma­gyarországra. Gáspár volt az első Schulmeister. Bonnyán telepedett le 1730-ban. Csak a tanításiból nem ‘tudott megél­ni, gereblyéket készített hát, nehogy fölkopjon az álla. Hét végén fölkerekedett, elment a közeli vásárokba, s ott árulta portékáját. József nagypapa nevét mindenki tisztelettel ej­tette ki a száján. Igen józan életű embernek ismerték a bonnyaiak. Ö szánta rá magát először az iskola csinosítására. A szalmatetőt cserépzsinde- lyesre cseréltette. A magas padokat azonban örökül hagy­ta fiára. A gyereküáibak nem értek le a földre; hiába volt minden intő szó, a vásott lur­kók állandóan harangozták... Édesapja szigorú ember volt. Mindenkitől megkövetel­te a rendet. — Én nem tudok mást ad­ni nektek, csak azt az egyet: tanuljatok! — mondogatta a gyerekeinek. Bele is nevelte mindegyikbe a munkaszeretetei. Nyáron el­ment aratni a családjával Tol­diba, Abrincsoeba, Németsűri- be, Apránként összeszedegette az új otthonra valót A bomy­nyaiak segédkeztek, hogy mi­nél előbb felépüljön az új ház a szalmatetős viskó helyén. Aztán új iskolát is épített a község 1911-ben. Apja őt szemelte ki utód­jául.;. Pedig inkább intéző szeretett volna lenni. Már elemásta karában zongoráznia kellett Ha kedvetlenül ját­szatta a leckéjét, édesapja csak annyit mondott: — Béla, te tanító leszel! Szorgalmasan tanult, nem akart szégyent hozni család­jára. 1918 májusában megkap­ta oklevelét. Többre vágyott, mint elődei, elhatározta, hogy polgári iskolába tanít majd. Az őszirózsás forradalom után beiratkozott Pesten a tanár­képzőbe. Elképzelése azonban dugába dőlt. A bonnyaiak nem hagytak béliét az apjának: — Tanító úr, halljuk, hogy a fia tanár lesz..; Miért en­gedi, hogy elpártoljon tőlünk a fiatal tanító?! Egyik nap levelet kapott hazulról: »Édes fiam, gyere haza, mert a falubeliek téged akar­nak utódomul.« Először Ecsenylben tanított, majd odahaza, Bonnyán. 1924-ben két hónapra egy Szentes melletti pusztára he­lyezték. Mindössze két tanít­ványa volt. Nem akarta lopni a napot, elment dolgozni a gazdákhoz. Aludt padok tete­jén, földre terített * subán, früsfökölt avas szalonnát, hántolt tengerit. Aztán haza­került 1925-ben teljesen át­vette az iskolát az apjától. Tanított, tanfolyamokat tar­tott, tanított, tanfolyamokat tartott. Egyik év múlt a má­sik után. Aztán valami olyan történt, amire nem szívesem emlékszik vissza. 1947-ben ko­holt vádak alapján letartóz­tatták. Noha bebizonyult ár- taiüansága, becsületessége, két év múlva Samogyacsára he­lyezték. A bonnyaiak költöz­tették át. Amikor megindulta szekémsor, s a kanyarban el­tűnt az iskola és a szülői ház, keserű lett a szája íze, elszo­rult a szive Gápérra gondolt, József nagypapára, édesapjá­ra . Sí Aztán megszokta, megsze­rette Ácsát. 1952-ben fölke­resték a járástól és a megyé- tőL Mindenáron rá akarták beszélni, hogy menjen vissza Bonnyára. Nem állt kötélnek. — Béla bátyám, adunk két nap gondolkodási időt, fon­told meg.;; A kapolyi állomáson várták a válasszal Nemet mondott. — Miért határoztál így, Bé­la bátyám? Indokold meg! — Jó érzem magam Ácsán. Tisztel és becsül a nép... Rákövetkező évben belépett a tsz-be. Nappal tanított, este meg könyvelt. Minden nap éj­jel került ágyba. S hányszor megzörgették hajnalban az ablakát, hogy »igazgató úr, igazgató úr, baj van!« Ami­kor körzeti igazgató lett. elha­tározta, hogy összekovácsolja a tantestületet. Oda állt kollé­gái elé, s azt mondta: — Édes gyerekeim, két utat nem szaladhatunk, csak egyet... Így gondolkodjon mindenki. Mi is volt még? Persze ... megválasztották járási tanács­tagnak. Hatvanéves fejjel nyakába vette a járást, ellen­őrzött, panaszokat vizsgált, je­lentésgjcet köamölt. Állandóan nyakig ült a munkában, sok­szor még lélegzésnyi szabad ideje se volt. Érezte, hogy sok már néki ez a lótás-futás, azért nyugdíjaztatta magát. Most augusztus 11-én tanács­ülés volt a községben. Nem tudta, mire vélje, hogy az el­nök meg a többi acsai is sö­tét ruhát öltött, ö apacsingbe, szürke ruhába »feszített« az elnökségben. Bezzeg elrestell- te magát, amikor kiderült, hogy őt meg Horváth Alajos gerézdpusztai kollégáját bú­csúztatják .;. Nagyon-nagyon megható volt a szeptember 1-i ünnepség is. Szinte az egész falu ott szorongott a művelő­dési otthoniban. Mennyi jókí­vánság, köszönő szó hangzott el. Ha ezt az ősei hallhatták volna! ... O dahaza épp most van a hosszú szünet. Va­jon mit játszanak a gyerekek? Mivel foglalkoznak a kollégái? ... Egy kicsit még fönn marad Pesten a lányáék- nál, megnézi a mezőgazdasági kiállítást, aztán hazautazik. Még csak most jött el Ácsá­ról, mégis hiányzik neki a község. Édesapja sokszor beszélt ne­ki a családról. Egyszer azt mondta: — Mi, Beehtek mindig azt vallattuk, hogy nálunk min­den rendes ember oltalmat ta­lál... Az ajtónk mindig nyit­va áll... Ne feledkezz meg erről, fiam. Nem, nem feledkezett meg róla, s ezután sem változtat a házirenden. Tanítani már nem tanít, nyugdíjas... Oda se neki, a községért azonban még sokat tehet... Bárkit szívesen lát, bármit elintéz ez­után is ... Az ajtó ezután is nyitva áll... Lajos Géza Korai öröm Türelmetlen Tihamér nevű barátom örömmel látta, hogy az AKÖV előtt az útépítők las­san befejezik a munkát. Ked­den délután szemtanúja volt az utolsó simításoknak; kar­csún nyúltak a magasba a kandeláberek, s a járdára is rákenték a forró masszát. Ez igen! Szerdán kora reggel indult munkába, hogy néhány percet elidőzhessen az AKÖV előtt, mert jó érzés látni szépülő, csinosodó városunk egy-egy részletét. De uramfia! A kan­deláber tövében már derékig állt egy ember a gödörben, föltépte a járdát, szórta a föl­det, mintha temetni akarná magát. — Ember! Mit művel ma­ga?! — ordított rá Türelmetlen Tihamér szenvedélyes hangon. — Ások, csak ásogatok ... — De hiszen most rakták le, miért rombol, ha építeni nem tud? — Ne engem szidjon az úr. Mit tudom én, mi történik itt. Nekem csak szóltak, hogy te­gyem odébb nyolcvan centi­vel . Jb «3 * * * Apai „szerénység** Tá, tá, tá, ti-tl-ti... A fiúcska tapsol. Tá, tá, tá, ti-ti-ti... — Nem jó, kisfiam, egy ki­maradt. — Ne tessék zavarná a gyereket — szól közbe a ze­netanár, s látszólag nyugodt körülmények között folyik a felvételi vizsga a zeneiskolá­ban. — Énekeld csak ezt a han­got: Iá.., — Lá... — Följebb egy kicsit, fiacskám, hamis, nem hal­lod? — Ne tessék közbeszólni! Jó volt, kisfiam. No, most énekelj valamit. A fiú énekel, az apa tör­deli kezeit, verítékcsöppök folynak homlokáról, mutogat és dobbant a lábával. A fiú nem zavartatja magát. A ta­nár pedig ekképp ítélkezik. — Jól van, kisfiam, min­dent kifogástalanul csináltál, fölvettünk a zeneiskolába. A fiú arca felragyog, az apa pedig mentegetőzik. — Tetszik tudni, zavarban van a fiú, otthon sokkal job­ban megy neki, nem is tu­dom, viheti-e így valamire. Ne tessék haragudni rá. Iga­zán mondom, nem boífülű, csak.,. — A fiú megfelelt, kérem. Apukáját azonban aligha vennénk föl a zeneiskolába... ... Bumeráng Morózus vasutas ül a gyors- vonati fülke ablakánál. Vele szemben felesége és fiacskája, ölükben szalvétán egy fél csir­ke maradványa, morzsa, papri­kacsutka, só kiszóródva. A fiú takarítana, édesanyjától kér­dezi, hová tehetné a hulladékot. — Majd elindul a vonat, s ha elhagyjuk az állomást, ki­öntöd az ablakon — mondja az anya. A fiú értelmes, okos, azt mondja: — De a másik ablakon be­fújja a szél.. . Apja fölényesen: — Mit törődsz vele? Ki van írva, hogy kihajolni veszélyes. Vessen magára, ha valakinek az arcába csapódik. Tovább bámul maga elé me­netiránnyal szembeni helyén, a vonat elindul, s a fiú szót fogad. Az ablak másik oldalán kirázza a szalvétát, s a csirke­csontok, a paprikacsutka mind, mind apja arcába vágódik vissza. A vasutas felugrik, ordít, szidja a fiát, s a megszeppent gyereken látni, szívesen mon­daná, hogy vessen magára, aki ilyen tanácsokat ad ... SomogsUfép/m Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LATOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-M$ Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-18. Felelős kiadó: A SOMOGYI NOT* LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: « Magyar Posta El®» fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj esrv hónapra 11 Pb Készült a Somogy megyei Nyomda ipari Vállalat kaposvári üzemébe* Kaposvár, Latinka S. u. ft.

Next

/
Thumbnails
Contents