Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-30 / 229. szám

Vasárnap, 1962. szeptember 30. 3 SOMOGYI NSßPLAP A '^gnagyobb segítséget a leggyengébbeknek A somogyacsaiak tanácskozása AHOGY KÖZELEDIK AZ ÉV VÉGE, a termelőszövetke­zetekben mind .gyakrabban ülnek össze a vezetők, tanács­koznak, vitatkoznak, vizsgál­ják, hogyan is állnak, mire számíthatnak. Nem amolyan szokványos tanácskozások ezek, hanem elmélyült, elem­ző viták, hiszen ha teljesen nem is, de nagy részben már látható, hogyan munkálkodott a közösség. A somogyacsai tsz-iroda ab­lakai sokáig világítanak es­ténként. A még szegényes szo­bában Pctrczió György elnök, Gerbovics Jenő mezőgazdász és Bajzik Imre főkönyvelő összeráncolt homlokkal haj­lik a papirosok fölé. Kalkulál­nak,-töprengenek, elemeznek. Egyetlen elhatározás fűti mindhármójukat, s ez abban a tömör mondatban foglalható össze, melyet az elnök mon­dott: »Szép zárszámadást aka­runk csinálni.« A rossz esz­tendők után hitüket, kedvüket vesztett aesai emberek ünne­pét készítik elő. Megérdemli a közösség, hogy végre^ünnepet és ne ke-1 serű órákat jelentsen neki a zárszámadás napja. A múltról nem érdemes beszélni — az elnök iskolán tanult, az akko­ri könyvelő nem látta el teendőit, mezőgazdászuk nem volt, a gazdaság a mélypont­ra süllyedt. Ma példás a ha­táruk, a szakszerű vezetés be­csületes munkára sarkallta a közösséget, s noha mindössze egyszer kaptak 3 forint előle­get — ami vajmi kevés, ha beszámítjuk az SZTK-t —■, az emberek nagy része meg­állta a helyét, mert ügy akar­ta, hogy végre eredmény ko­ronázza törekvésüket. Igen, a közösség is, a vezetőség is megtette a magiáét. Akkor mégis miért a rán­colt homlok, az éjszakába nyúló tanácskozás? Mert az előzetes vizsgálódások szerint ügy mutatkozott, hogy a pénz­ügyi tervnél valami nem egyezik, s a jó munka, a 987 000 forintos dotáció elle­nére ismét fenyeget a mér­leghiány veszélye. — Ez nem történhet meg — mondják a vezetők —, lehe­tetten, hogy most, amikor olyan szép mindenünk, amilyen még sohasem volt, megint ez a rém fenyegessen. A SZAMOK azonban kéri,Élhetetlenek. Mi­ről 'beszélnek? Mindenekelőtt arról, hogy a szövetkezetben igyekeztek a lehető legtakaré­kosabban munkálkodni. Ez jellemzi a költséggazdálko­dást és a munikaegység-fel- használást egyaránt. Mi okoz mégis kiesést? Az, hogy ki kellett számtani a pannon- bükkönyt, a vörös-herét, a spenótot. Ez 44 000 forint. Me­legágy hiányában el sem ül­tethették a paprikát, pedig a tervben benne van az a 64 000 forint, amit innen vártak. A rossz tartási körülmények között leromlottak a télen a hízómarhák, s 92 000 forinttal kevesebbet kaptak értük, mint amennyire számítottak. Igen szépen megmunkálták ugyan a napraforgót, — meg is adta volna a tervezett 7,5 mázsás termésátlagot —, de tetemes a vadkár, s ezt nem téríti meg senki sem. 308 000 forint gépállomási költséget irányoztak elő, de a talajvi­szonyok miatt a becslések sze­rint legalább 70 000 forinttal többet kell fizetniük ennél. 14 000 forintot vitt el az is­tállóbérlet. A legtöbb adat arra váll, hogy nem volt elég pontos, megalapozott a terv. S ez fi­gyelmeztet is: nem az év el­ső felében érezhetők á terve­zés hibái, hanem az év végén. Nem szükséges magyarázni tehát, hogy mennyire alapo­san, gondosan kell elkészíteni az egész gazdálkodás alapjául szolgáló tervet. S még más is sújtja a kö­zösséget. A terv elkészülte után emelkedett a biztosítási költség, s 115 000 helyett 151 567 forintot kell fizetniük. A vízügyi társulás is később alaikuíLt meg, s nincs nyoma a tervben annak a 67 000 forint­nak, amelyet ide fizettek hoz­zájárulásként. MINDENT ÖSSZEVETVE több, mint 200 000 forintos mérleghiány veszélye fenye­get. De van valami, ami nagy­mértékben mérsékli ezt a ve­szélyt. A szövetkezet vezetői nemcsak ebben az évben akarnak ünnepet rendezni a zárszámadáskor, hanem ezután mindig, és egyre örömtelibb ünnepet. Hatalmasat fejlődött gazdaságuk, gyarapodott va­gyonuk. A holnapra gondol­tak, amikor a közelmúltban 30 hasas üszőt vásároltak; a fej­lődés alapjait rakták le, ami­kor terven felül — mert ége­tően szükség volt rá — 220 000 forint értékű beruházást való­latnál: — A központi fűtéses laká­sok számára a tavalyinál 30 000 tonnával több, összesen 160 000 tonna borsó és dió nagyságú sziléziai feketesze­net hozunk* be Lengyelor­szágból. Az NDK-ból a taiva­sítottak meg saját erejükből. A beruházási betétszámlán ma is 56 000 forintjuk van. A beruházás összege egymaga akkora, mint amekkora mér­leghiányról tanúskodnak a számok. Jó lentne, ha erre a járási bankfiók és a megyei mezőgazdasági osztály - is fölfi­gyelne. A vezetők ráncolt homlok­kal tanácskoznak: mit lehet még tenni? Ami kiesést ész­revették óv közben, azt igye­keztek rögtön pótolni. Ezért vetettek el öt helyett tíz hold hagymát. Ebből 685 mázsát takarítottak be, s eddig 549 mázsát adtak el, de még 83 mázsát eladnak. 200 mázsa ke­nyérgabonát értékesíthetnek terven felül. Burgonyából is többlet mutatkozik, pedig még csak most kezdték szedni. S van rá lehetőség — kivált a gyenge tsz-efcnek —, hogy ha szerződésben vállalt kötele­zettségüket! teljesítik, akkor megyei engedéllyel szabadon is értékesíthetnek burgonyát. Ügy számítják, hogy ezúton adnak el kétvagannyi több­lettermést. Sajnos, néha történik olyas­mi, ami hátráltatja jó munká­jukat. Egy példa: tíz hold másodvetósű uborkájuk van. A MÉK a közelmúltban 'beje­lentette, hogy szállítani kíván tőlük. Meg is szedtek jó két és fél mázsára valót, de a nyakukon maradt. Hogy el ne rothadjon a termény, kény­telenek voltak állatokkal föl>- etetni. Ha azt elfelejtette is a MÉK, hogy Somogyacsa rá van szorulva a segítségre, azt szem előtt tarthatta volna, hogy a kötbérezés minőkét félre egyaránt vonatkozik. SOKAT ÉS JÖL DOLGOZ­TAK az idén az acsai em­berek, megérdemlik a támo-' gatást. A vezetők okultak a múlt 'hibáiból, és ma már csak egyetlen célt látnak ma­guk előtt, azt, hogy szép zár­számadás legyen az idén. Re­méljük, így lesz! fatelepek, hogy újabb szállít­mányokat alig tudnak fogad­ni. Az év végéig még 3500— 4000 vagon tűzifa érkezik részben Romániából, Csehszlo­vákiából, részben Lengyelor­szágból. Vörös Márta A külkereskedelem is hozzájárul a lakosság zavartalan tüzelőellátásához A lakosság zavartalan tü­zelőellátásához az idén i# hozzájárul a külkereskede­lem. Az importról az MTI munkatársa a következő tájé­koztatást kapta a LIGNIM- PEX külkereskedelmi 1 válla­lyi 350 000 tonna helyett 420 000 tonna brikettet ren­deltünk, csaknem valamennyi már meg is érkezett, sőt el is fogyott. A baráti országokból tűzifát is szereztünk be. Egyelőre olyan telítettek a A valóság talaján Kongresszusi irány­elveink visszhangja azt bizonyítja, hogy népünk látja és nagyra becsüli a párt politikáját immár évek óta jellemző mértéktartást és valóságérzéket. Bár fejlődé­sünk nem mentes nehézségek­től, az bizonyos, hogy a he­lyes, a körülményekkel és le­hetőségekkel számoló politika az elmúlt hat évben zökkenő- mentes politikai és gazdasági haladást biztosított, és meg­óvott bennünket a nagyobb megrázkódtatásoktól, vala­mint attól, hogy előre látható, de figyelmen kívül hagyott es­hetőségek miatt akár politi­kánk, akár gazdaságpolitikánk számottevő módosítására kény­szerüljünk. Az MSZMP korrigálta mind­azokat a hibákat, amelyeket az MDP vezetői annak idején elkövettek, és ezzel egyidejű­leg helyes politikát dolgozott ki. A követendő utat, az alkal­mazandó módszereket a marx­izmus—lenini zmus általános érvényű törvényeinek viszo­nyainkkal egybehangolt alkal­mazása segített megtalálni. Vizsgálhatjuk politikánk vagy gazdaságpolitikánk bármely kérdését, azt találjuk, hogy a párt mindannyiszor megta­lálta a helyzethez leginkább illő, legjobban megfelelő meg­oldást. Csak a példa kedvéért emlé­keztetünk arra, hogy az ellen- forradalom után a konszolidá­ció, a munkáshatalom megszi­lárdítása volt a legelső fel­adat. Ennek viszont a koráb­ban meglazult munkás-paraszt szövetség helyreállítása volt az egyik legfontosabb feltéte­le. A pártnak tehát figyelembe kellett vennie az agrárpoliti­kában az ellenforradalom előt­ti években elkövetett különbö­ző hibákat, korrigálnia kellett őket, mert ez volt szükséges egyrészt a parasztság megren­dült bizalmának helyreállítá­sához, másrészt annak a politi­kai tőkének összegyűjtéséhez, amely később lehetővé tette a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének folytatását és befejezését. Az első agrárpo­litikai intézkedések tehát a fönt említett célt szolgálták, és hamarosan meg is hozták az eredményt. Következtetés­ként tehát azt lehet mondani, hogy a párt az ellenforrada­lom utáni első időkben agrár- politikáját is a fő feladatnak, a munkáshatalom megszilár­dításának rendelte alá. Hasonlóan reális megfontolások jelle­mezték a párt politikáját a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének időszakában. Abból indultunk ki, hogy amennyire lehet, meg kell könnyítenünk a parasztság számára a nagy elhatározást. Ezért hozott a párt és a kor­mány határozatokat a földjá- radék fizetéséről, a termelő­szövetkezeti parasztság társa­dalombiztosításáról, az öre­gekről való gondoskodásról. Ezért születtek intézkedések az anyagi ösztönzés elvének a mezőgazdaságban való foko­zottabb érvényesítéséről, a rugalmasabb jövedelemelosz­tásról, a vezetőknek a tagság belátása szerinti demokratikus kiválasztásáról. És az élet is­mét bebizonyította, hogy a párt egyfelől helyesen látta meg az időpontot, amikor új­ból lehetővé vált a mezőgaz­daság gyorsabb ütemű szo­cialista átszervezése, másfelől jó érzékkel választotta ki azo­kat az intézkedéseket, ame­lyek a történelmi folyamat gyors — és úgyszólván telje­sen zavartalan — lefolyását elősegítették. Folytathatjuk a sort a szocializmus építésének egyéb kérdéseivel, és rendre bebizo­nyíthatjuk, hogy csak a reali­tásokhoz való ragaszkodás, az összes tényezők gondos mérle­gelése hozhat és hoz egészsé­ges gyümölcsöt. Az ellenforra­dalom után jelentősen emelke­dett a magyar dolgozó nép életszínvonala. Statisztikai megállapítások szerint ma ma­gasabb, mint eddig bármikor, jóllehet különböző előre nem látott, időjárási és egyéb té­nyezők időnként és átmeneti­leg kedvezőtlenül befolyásol­ják. A {»árt az elmúlt években mindig megmondotta, és meg­mondja, mikor tudjuk és mi­kor nem tudjuk emelni az életszínvonalat, mennyit gya­rapodtak az elosztható javak, és miit kell tennünk ahhoz, hogy tovább gyarapodjanak. Irányelveink most is világosan beszélnek a második ötéves terv első két esztendejének gazdasági eredményeiről, és jelzik, hogy milyen feladato­kat kell elvégeznünk, és mi­lyen fejlődéssel számolhatunk a most következő három esz­tendőben. A párt mindig őszintén és nyíltan beszél, és ez a magyarázata annak, hogy dolgozó népünk ma bizalom­mal viseltetik politikánk iránit, s bár nem örömmel, de min­denesetre megértéssel fogadja az időnként jelentkező esetle­ges nehézségeket is. A VIII. kongresszus irány­elvei beszámolnak a társadal­munkban végbement hatalmas történelmi átalakulásról; le­szögezik, hogy megteremtőd­tek a szocialista népi-nemzeti egység kialakításának feltéte­lei; összegezik gazdasági fej­lődésünk eredményeit, és meg­állapítják, hogy leraktuk a szo­cializmus alapjait. A szocializ­mus alapjainak lerakását ki­mondhattuk volna előbb is, már akkor, amikor a mezőgaz­daság szocialista átszervezése befejeződött. Mégsem tettük, mert úgy véltük, hogy bár a megállapítás elméletileg igaz, vámunk kell leszögezásével addig, amíg fiatal nagyüzemi szocialista mezőgazdaságunk valamelyest megszilárdul, és így a szocializmus alapjai le­rakásának már az egyszerű dolgozó emberek számára is világosan érthető, kézzelfogha­tó jelentősége van. Ügy hisz- sziik, ez egyik legérzékletesebb példája mai politikánk realitá­sának, mértéktartásának. Mostanában gyak­ran tapasztaljuk, hogy a szocializmus építésében el­ért eredményeinket nemcsak barátaink, hanem — bár kény­szeredetten és fanyalogva — józanabb gondolkodású ellenfe­leink is elismerik. Nem egy tekintélyes nyugati polgári lapban olvashatunk hazánk­ban járt újságírók tollából származó cikkeket arról, hogy Magyarországon a politikai hangulat jó, az emberek derű­sen, nyugodtan élnek, bíznak a jövőben, a dolgozó nép jól táplálkozik, csinosan öltözkö­dik, és jókedvvel szórakozik. Az elért eredmények azon­ban semmiképpen sem adhat­nak okot arra, hogy megfeled­kezzünk a mértéktartásról és a körültekintésről, mert ez el­engedhetetlenül szükséges ah­hoz, hogy az előttünk álló fel­adatokat is jól megoldjuk. To­vábbra is gondosan figyelembe kell vennünk adottságainkat, lehetőségeinket; óvakodnunk kell a valóságtól elszakadt áb­rándoktól, az irreális számok­tól, a ma még teljesíthetetlen ígéretektől vagy igényektől. Olyan terveket kell készíte­nünk, amelyek az erők maxi­mális megfeszítését, a tartalé­kok és lehetőségek maximális kihasználását követelik ugyan, de mindenképpen megvalósít­hatók. A mértéktartás és a valóságérzék, a szerénység nem i mond ellent annak, hogy az erők mozgósítására ösztönző terveket dolgozzunk ki. A ter­vek azonban sohasem mehet­nek túl az ésszerűség határain, mindig összhangban kell len­niük az ország, a megye, a já­rás vagy a város adottságaival, teljesítőképességével. A szocializmus épí­tés«, második ötéves ter­vünk végrehajtása, a béke vé­delme a magyar dolgozó nép­re is számos kötelezettséget ró. E három feladat megoldása mind az egész dolgozó nép­nek, mind az egyes embernek érdeke. Az élet, a tények és az érvek népünk többségét Kavargóit minden. Hírek, csomagok, segélyek, ígéretek, levelek, vonatjegyek, listák, ügynökségek: Olaszország, Brazília, Kanada, autógyári miunika, település, bánya, ide­genlégió, erdőirtás Dominiká­ban, egyetem, elegáns intemá- tus, ösztöndíj. USA beutazási engedély. Az igen, a főnyere­mény. Képességi vizsgálat, ujj­lenyomat. És életrajz, életrajz, életrajz. Tíz kérdés, száz kér­dés, ezer kérdés: Hol, kikkel, mikortól, meddig, mit, miért... A vasfüggöny a sarkunkig ért. Körülfogott bennünket, mint a rács. Az utak csak nyu­gatra vezettek. Ha kijuthat­nánk Amerikába... Erzsi! Csak itt a világ végén, most tudtam meg, mennyire szeret­lek. Megírták már regényekben, hogy milyenek az álmatlanul átvergődött éjszakák. Az enyéimet én élem át. Az én regényemet csak én isme­rem ... Mellbőség: százhárom. Sze­mei: jók. Fogai: épek. Tü­dőmezők: tiszták. Szívműkö­dés: szabályos. Edzett izmok, fiatal vér, hazátlanságba sza­kadt élet. Transzport Nyugat-Német- országba. München, Amerikai bizottság. A tiszt csak néz és hallgat. Mustrál bennünket, mint a lovakat. A magyar tol­mécs beszél. »A határőrséghez csak megbízható embereket vonultattak be.« »Nem voltam párttag:« »Hm.« »ön tizede« rendfokozatot ért el.« »Jó katonának tartottak.« Megkaptam a bevándorlási engedélyt. No lám, Misi, nem is kicsi a te szerencséid. Lelkendező levelemre csők anyám válaszolt. Apám ha­ragja nem enyhült. Vitt a hajó- Micsoda hajó volt! Ilyen utazást! Álmom­ban se hittem volna. Csak ritkán fogott el a szorongás. Jó ideig mintha senki sem törődött voina velőn. Detroit­iján dolgoztam. Negyven dol­lárt keresltem hetenként. Ké­sőbb még többet. De a külvá­rosban laktam, drágán. Meg­betegedtem; egyszeri orvosi vizitért húsz dollárt fizettet­tek velem. Egye fene, gondol­tam. — Lesz pénzem elég. Az autógyárban leépítettek bennünket. Sokan lődörög­tünk, más munkát kerestünk. Akadt egy időre, aztán újra semmi. Sokan a farmokra mentek. Én maradtam. — A magyarok lusták — mondták unottan a gyárak felvételi irodáin a hivatalno­kok. Rágták az utálatos rágó­gumit. Azontúl egyetlen szót se vesztegettek rám. Levegőnek nézitek, füstnek. »Refuge« volt a nevem. Az nagyjából ugyan­az, mint a »nigger«. SarbaáMtunk Q segélyhelye­ken. A papoktól kaptunk en­ni. Detroitban sok a régi ki­vándorolt magyar. Azoknak az asztaláról is jutott valami. A clevelandi újság minden nap friss történeteket tálalt: »Deportálják a magyar ifjú­ságot.« »Kínai hajcsárok a magyar gyárakban-.« »Barikádok, felbontott kö­vezet a budapesti Nagykör­úton.« Erzsikéin. V iszonttátiak-e valaha? Drága apám és édesanyám. Bocsássanak meg, most már csak nyugodjanak bele. Dolgo­zom, jól megy a sorom... Ilyeneket írtam haza. Detroitban kaptam kézhez a behívót. Észak-Karolinába kerültem: Fort Braggba. Tit­kosírás, angol nyelvtudás, ide­gen nyelvű térkép olvasása volt a tantermi foglalkozás. Alakulatunk neve: »Különle­ges légi desszant.« Órarend: toronyugrás, erőnlétfokozási gyakorlat, morze adás-vétel, rejtjelzés. I már meggyőzték erről. A magyar nép politikai ön­tudata, tájékozottsága nagyot nőtt az elmúlt evekben. Né­pünk megszokta és megszerette a párt higgadt, meggyfej, sza­vakkal " és tényekkel egyaránt érvelő stílusát Bízik a párt- Most körülölel a Ryu Kyu-iíban, mert immár hatesztendős titokzatos, félelmetes éjszaka. # tapasztalatai bizonyítják, hogy a szavak és a tettek összhang­ban vannak. A párt pedig óv­Sulyok gyakran nincs bent. Az amykkal csatangol. Benn­szülött lányokat hajkurásznak.. „ . . Gyakori a verekedés. Ilyenkori*J3* politikájává! es tetteivel jó hasznát veszik. Pesten a Fe-f gyarapítja ezt a lázaimat, her Ökörben kitanulta. Egy- J ^ Darvasi István szer ráfizet, ez nem vitás. Mit árthat nekem? Nem titkoltam ei, hogy határőr vol­tam ... Ha nem tetszik... leszerel­nek. Talán jobb volna. Nem számítottam rá, hogy az ide­gen légióban kötök ki. Olvas­tam otthon légióskönyvet. Az egyiknek — ha jól emlékszem — valami »Kék csillag« vagy »Kék gyémánt« volt a címe. Pesten járt, ott vásárolta azl Ecseri piacon Sipőcz Andris,? az udvari munkás. Az traktált? bennünket időnként ilyen re-? gényekkel. Jórészt abból adó-J dott az izgalom, hogy milyen durván bántak a káplárok és az őrmesterek a légióssal. Ná­lunk itt más a hangnem. Dei a 'kiképzés!? § íPolylatjnk-:) t Minden típusú motorkerékpár, személy- és teher­gépkocsi kis- és nagyjavítását vállalja: Kisgépgyártó és Autó-motor Javító Vállalat, SZIGEfVÁR. (3043)

Next

/
Thumbnails
Contents