Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-30 / 229. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Tasámap, 1962. szeptember 30. Építőiparunk problémáiról Az Építő-, Fa- és Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszervezeté­nek megyei Bizottsága a hét elején megtárgyalta az Építő­ipari Vállalat meg a Tatarozó és Építő Vállalat 1962. évi la­kásépítési terve végrehajtásá­nak lehetőségeit. Ezen a tanács­kozáson egyre másra bukkan­tak felszínre azok a hiányos­ságok, amelyek a tervezőmun­kát akadályozzák. Építőiparunk fejlődőben van. Ennek bizonyítékaként áll Sió­fokon a 183 nap alatt fölépített hatemeletes szálloda, a Nehéz­ipari Minisztérium üdülője, az első félévben átadott 144 ka­posvári lakás. A siófoki szállo­da építése annak idején az or­szág szakmai közvéleménye ér­deklődésének középpontjában állt. A Somogy megyei Építő­ipari Vállalat megtette azt, amire senki más nem vállalko­zott: határidőre és a kívánt minőségben adta át az épületet. Ezzel nemcsak adósságot tör­lesztett, hanem bizonyított is. Megmutatták a dolgozók, hogy mire képeseik, bebizonyosodott, hogy a vállalatra lehet számí­tani, lehet bízni a dolgozók adott szavában. Ugyancsak biztató és örven­detes, hogy az idén átadott la­kások minősége jobb volt az eddigieknél. De kevésbé örül­hetünk annak, hogy a hibák kijavítása elhúzódik. Kaposvá­ron', a Tóth Lajos közben épült szövetkezeti lakások egyikében például 14 hétig ja­vították a mennyezetet. Igaz, szokatlan esetre bukkantak az építők. A vakolat egyre-másra lehullott, s csak hetedszerre sikerült tartóssá tenni a meny- nyezetet. A földem salakjában ugyanis (mert víz került bele) kémiai reakciók játszódtak le, s a felületi réteg nem tartotta meg a habarcsot. Jóllehet a vállalat nem tehetett erről a hibáról, mégis megengedhetet­len, hogy valaki 14 héten át ne lehessen nyugodtan lakásában. A hibákat gyakran a kapko­dás szüli. A sietségnek azon­ban — sajnos tipikusnak mondható — előzményei akad­nak. Rendszerint már a terv­átadások és a szerződéskötések idején eldől egy-egy épület sorsa. Mert mi történik a ki­vitelezéseket megelőző idő­szakban? A vállalat megkapja a tervét, de a beruházók nem adják meg saját tervdokumen­tációjukat, nem kötnek szerző­dést sem. A Somogy megyei Építőipari Vállalatnak 170 mil­lió forintos tervet kell teljesí­tenie az idén. Az első félév vé­géig azonban csupán 136 millió forint értékű munkára köthet­tek szerződést a tervek hiánya miatt. Kirívó volt a Földmű­velésügyi Minisztérium beru­házása körüli huzavona. 30 mijlió forintra kértek kapaci­tást, de június 30-ig még egyet­len szerződést sem kötöttek meg. Csakis a minisztérium hi­bája lesz, ha a 30 millióból év végéig legföljebb 20 milliót építenek be. Ilyen körülmények 'között ne­héz tervszerűséget kívánni az építőipartól. Amellett, hogy bizonytalanná Válik egy-egy beruházás megvalósulása, rengeteg teher, méghozzá fö­lösleges teher zúdul így az épí­tő- és az anyagiparra. Gyors anyagrendelések követik a megkésve kapott terveket, gyakran kerülő úton kell hoz­zájutni egyik-másik anyaghoz; a munkaerő gyors átcsoporto­sítása elkerülhetetlenül kapko­dással jár. Az év utolsó negyedét okvet­lenül fel kellene használniuk a beruházóknak arra, hogy a jö­vő évi terveket idejében elké­szíttessék, hogy ne kelljen a 15 000 forintot lopott Göllében járt szeptember 15-én Makk Ferenc polányi lakos. Árpát adott el Kovácsik János gazdának, s amikor fizettek neki, észrevette, hogy a pénzt a szalmazsák alól húzzák ki. Makk jól megfigyelt mindent, majd később visszatért. Bemászott az ablakon, és lő 000 fo­rintot zsebre vágott. A nagy »fo­gás-« örömére betért a somodor­pusztai italboltba, nagy dínortidá- nomot rendezett, szórta a nénzt, mindenkit vendégül látott. Feltűnt ez az embereknek, értesítették a rendőrséget, és a rendőrök őrizet­be vették Makkot. A nyomozás már befejeződött, az ügyészség rövidesen vádat emel Makk Ferenc ellen. tervezőirodák munkáját sürget­niük, mert a terveknek sem használ, ha összecsapják őket. Az anyagbeszerzés is sok gondot okoz az építővállalatok­nak. Negyedéves rendelések vannak, de a tárgynegyedév előtt 14—120 nappal kell a ren­delést benyújtaniuk. Ez a mód­szer akkor lenne célravezető, ha a vállalatok kellő időben, lehetőleg már az év elején kézhez kapnák valamennyi építkezés tervdokumentéc’ Vát, s akkor programszerűen ■ m- delhetnék meg az anyagot. Mi­vel ez egyelőre nem így van,. az anyagbeszerzés lassúsága to­vább késlelteti a munkát? Emiatt is persze az építőket marasztalják el. Gyakran hal­lani rosszallást a Marx Károly utcai lakóházépítéssel kapcso­latban. Pedig az átadás nem ké­sett. sőt a tervezett két épü­let helyett hármat szeretett vol­na elkészíteni a vállalat októ­ber 1-re. A dolgozók ajánlot­ták ezt föl a VIII. pártkong­resszus tiszteletére. Azonban hiába ment minden a legna­gyobb rendben, hiába készült el majdnem teljesen a 48 lakás, a harmadik épület 16 lakásá­nak beépített bútorait a Kecs­keméti Faipari Vállalat nem szállítja idejében. Két épület átadását megkezdték, a har­madikkal várni kell a berende­zések megérkeztéig és fölsze­reléséig. Másutt a födémpa­nelt vagy a folyami kavics hiá­nya hátráltatja a munkát. Jel­lemző példa, hogy 6000 köbmé­ter kavicsot rendelt októberre az Építőipari Vállalat, s csak kétezret kapott. Októberben pedig mindössze 100 köbmétert (egy fél napra elegendő meny- nyiséget) fog kapni. Valamilyen módon rendezni kellene az anyagipar és a kivi­telezőipar termelését, hisz gyakran hatalmas értékű épü­letek állnak kihasználatlanul, mert a befejezésükhöz szüksé­ges egyik-másik anyag hiány­zik. A tervszerűséget éppen ezért már a beruházóktól meg kellene követelni. Kivált most ajánlatos idejében hozzáfog­niuk a terveztetésekhez, mert jövőre számottevően emelkedik megyénk építőiparának terme­lése. A megyei vállalat pl. az idei 170 millió forint helyett előreláthatólag 300 millió fo­rintnyi építkezésre kap megbí­zást. Ez újabb munkaerők fog­lalkoztatását és tervszerűbb vállalati irányítást kíván. Az utóbbit csak akkor valósíthat­ják meg, ha pontosan megha­tározott feladatokkal kezdhet­nek a jövő év elején munká­hoz. Roland Ferenc SIMA ÚT? A hűvös reggelen Vadépusz- tánál, a kaposvár—balatonlellei műúton elgondolkodva sétál fel s alá egy harminc év körü­li, fekete ruhás férfi. Alig szip­pant néhányat a cigarettából, máris eldobja, s a másikra gyújt rá. Néha odafigyel az úton összegyűlt pusztaiak és a gépkocsik vezetőinek, utasai­nak beszélgetésére. De nincs türelme hallgatni őket. Az ösz- szetört Warszavát nézi, melyet ő vezetett. Majd a megrongáló­dott kocsi mögött húzódó 18 méter hosszú fékezési nyomok­ra pillant. Hosszan időz tekin­A kányái Alkotmámy Tsz 40 mázsa maglucema terme­lésére szerződött. Ebből 144 000 forint bevételre számí­tanak. A magot novemberben szállítják le. Képünkön: ifj. Orbán Ferenc és Jani Erzsébet a lucernamagot tisz­títja. Családi pótlékot Tett föl jogtalanul Kuczkó József Kaposvár, Dózsa György utca 4. szám alatti lakosnak első házasságá­ból két gyermeke született. Az egyik kiskorú még, de őt az anya tartja el. Kuczkó ha­mis iratokat szerzett be, ' és így »igazolta« az SZTK-ban gyermeke eltartását. 1960. má­jus 1-től 1962. júniusáig 7121 forintot vett föl jogtalanul. A rendőrség befejezte a nyo­mozást, és Kuczkó ügyét rö­videsen átadják az ügyész­ségnek. , EGY NAP A SZABÁLYSÉRTÉSI ELŐADÓNÁL Déri főhadnagy az aktákat rakosgatja. — Ma forgalmas napunk lesz. Részeges, garázda embe­reket idéztem be. Mostanában elég sok ilyen ügyünk van. Sajnos, jó néhányan már visz- szatérő »-vendégek«, nem okulnak a büntetésből. Csak úgy „sportból“ Bejönnek az első idézettek: Farkas József Kaposvár, Dan- kó Pista utca 40, Tóth József Marx Károly utca 19. és Kis­király Ferenc Attala, Petőfi Sándor utca 66. szám alatti lakosok. Följelentés érkezett ellenük, hogy augusztus 10- én a földművesszövetkezet vasútállomással szembeni ital­boltja előtt verekedtek, és magatartásukkal megbotrán­koztatták a járókelőket. A kezdeményező Farkas volt. Minden indok nélkül ki­hívta az üzletből Tóthot, és ütlegelni kezdte. Persze már mindkettőjükben jócskán volt szesz. Kiskirály az üzlet előtt avatkozott be a csetepatéba, ő sem akart kimaradná a »buli­ból«. Amikor Déri főhadnagy is­merteti a vádat, Farkas arcán gúnyos mosoly játszik, mintha csak azt akarná mondani, hogy mi ez neki, nem érdekli a tárgyalás. Csak akkor lepő­dik meg, amikor meghallja, hogy 500 forintot kell fizetnie. Figyelmeztetik, hogy legköze­lebb, ha botrányt okoz, kény­szerelvonókúrára küldik. „Már úgyis # kibékültünk.. .** Széchenyi Dezső és Papp Vendel kaposvári lakosok a Kanizsai úti italbolt udvarán afcaszikjodtak össze. Lökdösték i egymást, majd a rendőrség ré­gi ismerőse, Papp Vendel le­ütötte Széchenyit. A fiú barátai segíteni akar­tak, de Papp elfutott, ök utá­na eredtek, lóvéi dobálták, majd a magáioz tért Széche­nyi egy salakdarabbal bedob­ta Papp rokonának ablakát. — Főhadnagy elvtárs, fontos ezt az ügyet, folytatni? Mi úgyis kibékültünk már ... — mondja Széchenyi. — Hagy aztán legközelebb ismét összeverekedjenek, és megzavarják mások szórako­zását és nyugalmát? Nem, kérem, lefolytatjuk a tárgya­lást. .. Sorra kihallgatják a tanú­kat, és fény derűi a verekedés részleteire. — Így viselkedni, így élni nem lehet. Papp-pal ráadásul már volt dolgunk, mégsem okult. A legszigorúbban meg­büntetjük magukat, hogy ked­vüket vegyük a további garáz­dálkodástól. Papp Vendelt 500 forintra, Széchenyi Dezsőt 500 forintra, dobálózó barátját B. Bertalan fiatalkorút pedig 200 forintra bírságolom. Szabálytalan előzés — 100 forint Egy kissé eltér az előbb tárgyaltaktól Finta Lajos ma­gyaregresi lakos esete. Motor- kerékpárral szabálytalanul előzött az Achim András utcá­ban, és ezzel veszélyeztette a közlekedés rendjét. A feljelen­tő rendőr elvette I-es ellenőr­ző lapját. A szabálysértési elő­adó hosszas latolgatás után úgy dönt, hogy 100 forintra bírságolja Finta Lajost, de visszaadja neki az ellenőrző­lapot. Figyelmeztették a sza­bálytalankodót, hogy a legkö­zelebbi hasonló sokkal súlyosabb büntetésben lesz része. Hat korsó sör — Ittam, kérem, vagy hat korsó sört, aztán elvesztettem a fejemet. Berúgtam. Nem nagyon emlékszem rá, hogy mit csináltam ... Strébli Lajos Füredi utca 35/a szám alatti lakos botrá­nyos viselkedésének előzmé­nyeit magyarázza. A Három Huszár italboltban nem szol­gálták ki részegsége miatt, ek­kor hadonászni, hangoskodni kezdett, trágár szavakat kia­bált, aztán letépte kabátját, és egy társaság asztalára dobta A rendőrségnek kellett eltávo­lítani a helyiségből. Strébli beismeri tettét, szár - ja-bánja bűnét, fogadkozik, hogy többét nem fordul elé ilyen eset vele. Elgondolkoz- tatónak meg kapja a bünte­tést: 300 formt bírságot keli fizetnie. Jó szóval, de erélyesen Reggelitől estig tartanak a tárgyalások a szabálysértési előadónál. Sokszor bizony na­gyon nehéz igazságot szolgál­tatni. Mert jó szóval kell az emberekre hatni, de erélyesen is egyben. Különösen a fiatal- korúakra. Akadnak, akik visszatérnek a szabálysértési előadó szobá­jába. No, nem önszántukból. Idézésre. Mert újabb ügyük akadt. De szerencsére a leg­többen jó leckének tartják a tárgyalásokat és a büntetése­ket. Polesz György tele a megyei Tanács megrongálódott Volgáján. Mintha vissza akarná idézni, hogyan is történt a baleset... ... A Volga útközben meg­előzte. Ö követte. Vadépuszta utolsó házainál észrevette, hogy a Volga áll, ő pedig 80— 90 kilométeres sebességgel ro­han felé. A fékek megcsikor- dultak, a gumik a súrlódástól füstöltek, de a kocsi nem en­gedelmeskedett akaratának. Hatalmas csattanás, és . .. Az összeverődött kíváncsis­kodók a baleset okáról vitat­koznak. Köztük van Horváth Ferencné is, aki a Volga előtt libákat hajtott át, s ezzel meg­állásra kényszerítette a kocsit. Az asszonyt is hibáztatják a balesetért. Ám a pusztaiak fel­hördülnek erre. — Hát — mondják — a libákat csak ke­resztül szabad hajtani az úton a túloldalt levő legelőre, nem?! Hanem jó lenne, ha a gépkocsi- vezetők magukba néznének egy kicsit. Sokat megszédít közülük ez a szép, sima műút. Azt hi­szik, féktelenül száguldozhat­nak rajta. Még a faluban sem csökkentik az iramot. Így nincs idő átmenni az úttest túlolda­lára még akkor sem, ha két ki­lométerről pillantják is meg a járműveket. Persze, hogy nem tudnak megállni az ilyen sofő­rök, ha előttük egy kocsi le­fékez. — No persze — ütik el a vi­tat —, az a fontos, hogy az em­bereknek nem történt nagyobb bajuk. Igaz, hogy a két kocsi­ban 30 000 forintra tehető kár esett, de hát annyi baj legyen! A fekete ruhás gépkocsiveze- tp fölfigyel az összeg hallatá­ra. Eldobja a még majdnem egész cigarettát, remegő ujjai­val megérinti a homlokán ke­letkezett kis sebet. Ügy érzi, hogy most mindenki ránéz. De nem. Szinte teljese- megfeled­keznek róla. Ha a közben oda­érkezett rendőr udvariasan nem szólítaná a motorhoz, s nem kémé adatait, talán észre se vennék. Előszedi igazolványait, és halkan felelget a kérdésekre: — Hrankai János vagyok, a Lábodi Állami Gazdaság dol­gozója. Nős. Két gyermekem van ... Csönd támad. Ki tartja el őket, ha az-apjuk gyorshajtás és figyelmetlen vezetés miatt börtönbe kerül? De ha nem ke­rül is oda, a harmincezer fo­rintos kárt meg kell térítenie, s közben fizetnie kell az OTP- kölcsönnel nemrég épített kis családi ház árát is. A rendőr vérvételre viszi Hrankait. Olyan ólomlábakkal lépked a gépkocsivezető a tü­körsima országúton, melyen néhány órával ezelőtt még a száguldás mámorában suhant, mintha hirtelen göröngyös út­ra tévedt volna. Szegedi Nándor Bába akad, felelős nincs A múlt héten három napra lezárták az Élelmiszerkis- kereskedelmi Vállalat Mártírok terén levő húsboltját. Az Ingatlankezelő Vállalat kérésére ugyanis az Épületszerelő Vállalat villanyszerelési munkát végzett az üzletben. Fúr­tak, véstek, új csöveket húztak a falba, átszereltek egy vil­lanyórát, majd a munkások, mint akik jól végezték dolgu­kat, eltávoztak. Az üzlet ott maradt Hvésett falakkal, tá­tongó lyukakkal, a falból kilógó bergmanncsövekkel. Nem valami épületes látvány ez egy belvárosi boltban! Az íilelmiszerkiskereskted elmi Vállalatnak állítólag nincs rá pénzi, hogy az alig kétórás munkát saját szakem­bereivel elvégeztesse. Az Ingatlankezelő Vállalat az épület­szerelőkre, azok pedig az IKV-ra hivatkoznak. Most ismét be kell zárni a nagy forgalmú üzletet. Dupla, fölösleges munkát jelent majd az újbóli takarítás is. De kér­dés, hogy mikor lesz ez? Mert a három bába: a bérlő, a gazda és a kivitelező vállalat mind egymásra vár. Felelős pedig nincs, aki a munkát azonnal befejeztetné. Sz. L. Érdemes volt vesződni a babbal (Tudósítónktól.) A toponéri földművesszö­vetkezet körzetében 54 ,, , , Unázsa bab termelésére vál­lal/koztak a tsz-tagok. A jo ter­més eredményeként 226 mázsa babot vásároltak fel a tagok háztáji gazdaságaiból. A ter­melőszövetkezetek 220 mázsa bab értékesítésére kötöttek szerződést. A toponári körzet­ben így ötször annyi babot ad­nak el, mint a múlt évben. Jól halad a bab félvásárlása Rácegresen is. Itt a tsz-tagok 60 hold háztáji kukoricában termeltek babot, és 121 mázsát már el is adták a földműves­szövetkezetnek. A tsz 36 asz- szonya 71 hold kukoricában is termelt köztes babot. A meg­egyezés szerint ők kapták meg a termés felét. A 71 holdon 140 mázsa bab termett, így az asszonyok 30 000 forint jö­vedelemhez jutottak. Leváltott boltvezetők A Földművefzsövetkezetek Siófoki Járási Központja ér- lekezleteket tartott a körze­tekben. Megvizsgálták, hogy a májusi megbeszélések után javult-e a vagyonvédelem, akkor ugyanis több hiányos­ságra hívták fel a figyelmet. Több szövetkezetnél javu­lást tapasztaltak. Siófokon vi­szont Végh István és Bordád Károly boltvezetőket le kel­lett váltani, mert tízezer forin­ton felüli hiánnyal számoltak el, és visszaélésekét követtek el. Mindkettőjüket azonn"1' hatállyal elbocsátották és bűnvádi eljárást indítottak e‘- lenük. Hasonló sorsra juto1^ Görög József ádándi italból t- vezetői is, tudniillik ez évbe í már kétszer fedeztek föl nála leltárhiányt. Pető Lajos nyimi boltvezető sem tudott szám."' adni a reábízott szövetkezeti vagyonról, őt is leváltották. Megszüntetik-e a Malomárkot? (Tudósítónktól.) A Kaposváron keresztülfo­lyó Malomárok bűze sok kel­lemetlenséget okoz a környék lakosságának. Sokan azt sze­retnék, ha megszüntetnék. Le­hetséges-e ez? Nagyvári János­tól, a városi tanács főmérnö­kétől kértünk választ erre a kérdésre. A főmérnök elmondotta, hogy a Malomárkot eredetileg nem azért építették, hogy ví­zével malmot hajtsanak, ha­nem azért, hogy kielégítse a cukorgyár vízszükségletét. Csak később települt három malom az árok mellé. Az árok vize annyira fontos volt a cukorgyárnak, hogy a rész­vénytársaság a környéken több halastavat megvett, s ezek vízét is az árokba vezet­te. Erre a cukorgyárnak to­vábbra is szüksége van. Fon­tos szerepe van a Malomárok­nak a város csapadékvízének levezetésében is, ugyanis a csapadékcsatornak túlnyomó része az árokba torkollik. — Egy tíz évvel ezelőtt ké­szült városrendezési terv való­ban előirányozta a vasúti ke­reszteződéstől a cukorgyárig terjedő árokszskasz megszűn­tetését — mondotta a főmér­nök —, előbb azonban meg kell oldani a cukorgyár víz­ellátását. Az árok megszünte­tése után csak a 3—4 méter­rel mélyebben fekvő Kapósból kaphatna vizet a gyár. Vízki­vételi művet kellene építeni, s a vizet az üzem alatt kellene szivattyúzni. Meg kellene hosz- szabbítani a csapadékcsa- torrahá'ózatot is, ez pedig te­temes költségbe kerülne. Bár városképi és egészségügyi szempontból szükség lenne a Malomárok megszüntetésére, ez a közeli években nem vár­ható — mondotta a főmérnök.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents