Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-25 / 224. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1982. szeptember 2S. A Finommechanikai Vállalat marcali telepén Tricikliket és — július 1-től f— kas babakocsikat gyárta­nak a Finommechanikai Vál­lalat marcali telepén. A har­madik negyedévben 1245 ba­bakocsit készítenek eh Fölső képünkön: Gazda Mai^t a triciklilkhez pansap- kákat vág. Brigádja legutóbb 120 százalékra teljesítette ter­vét. Ö a brigád legszorgalma­sabb tagja. Az alsó képen: Pintér Jenő, Tóth István, Véghelyi István és Parrag József a babakocsik összeszerelésén dolgozik. Néhány érdekes földrajzi adat Kínáról innia leghosszabb folyója és legfontosabb vtd közlekedési útja a Jangce. A Jangce Csingbaj tartományban ered, és keleti irány­ban a Kelet-Kínai-tengerbe ömlik; forrásától torkolatáig 5500 kilomé­ter bosszú. Kína legnagyobb tava a *221 négyzetkilométer felületű Csing- haj-tó, amely 3040 méter magasságban a Cslngbaj-fennsíkon terül ét. Arról nevezetes, hogy vize rendkívül bővelkedik halakban. A föld legnagyobb kiterjedésű hegyekkel körülvette medencéje a Színesang Ujgnr autonóm tartománybeü Tarim-medence, melynek kiterjedése 500 000 négyzetkilométer, nagyrészt sivatagi terület. Kína legmelegebb éghajlatú vidéke Turfan, ahol az átlagos jú­liusi hőmérséklet 33,7 fok. A leghidegebb pontja az országnak a belső-mongóliai Mientuho, ahol az átlagos januári hőmérséklet mí­nusz 27,7 fok, de mértek ezeu a helyen már mínusz 50,1 fok bi- eleget is. A legtöbb csapadékot kapja Kínában a Tajvan tartománybeü Husaoliao, ahol az átlagos évi csapadék mennyisége 6707 mm. A leg­szárazabb vidék a Szincsang tartománybeü Ercsiang, ahol az évi csa­padék átlagos mennyisége mindössze 4,5 milliméter. Ötvenhárom könyvbizományos segíti a nagyatádi könyvesbolt munkáját. Nekik is köszönhe­tő, hogy még 1960-ban 385 000 forint értékű könyvet adtak el, 1961-ben már 620 000 forint ér­tékű könyv talált gazdára a nagyatádi járásban. Az idén szeptember közepéig csaknem félmillió forint forgalmat bo­nyolított le a könyvesbolt. Év végéig még mintegy kétszáz­ezer forint értékű könyvet akarnak eljuttatni a falvak la­kóihoz. Jleqendák ÉS A VALÓSÁG/ Éppen 15 esztendeje, hogy a Holt-tenger mellett egy bar­langban héber nyelven írt te­kercseket találtak. Minden ré­gészeti lelet nagy kincs, hiszen segítségükkel mind részlete­sebben ismerjük meg az embe­riség múltját, történetét. A mai Jordánia területén napvi­lágra került héber iratok azon­ban messze felülmúlják sok más régészeti lelet jelentősé­gét. Tartalmuk ugyanis új meg­világításba helyezi a keresz­ténység eredetének kérdését, új oldalról bizonyítja az evan­géliumokkal kapcsolatos egy­házi álláspont tarthatatlansá­gát. ' A Holt-tenger melletti Quam- ran közelében talált iratok leg .alább száz év­vel korábbiak Jézus születésé­nek időpontjánál. (Közbevetően jegyezzük meg: a valláskritika szemszögéből másodrendű az a még mindig eldöntetlen kérdés, hogy Jézus valóban élő törté­neti személyiség volt-e. Ha so­ha nem élt, akkor is vallás és egyház fűződik a nevéhez.) A tekercsek néhány zsoltárt tar­talmaznak, azonkívül bizonyos »Mester« tanításait, amelyek rendkívüli módon hasonlítanak az őskeresztény felfogáshoz. A szegényeknek a boldogsághoz való jogát hirdetik, összefog­lalják »a közösségben élők pa­rancsait«, s példáuul egyik írás címe: »A világosság fiainak harca a sötétség fiai éllen.« Mit jelent ez? Azt, hogy a »keresztény érzület«, a nincs­telenek mindenesetre szerve­zetlen és erőtlen lázadása a hatalmasok ellen s az ezzel párhuzamosan kialakult míto­szok, szertartások jóval a ke­reszténység alapítójának föllé­pése (esetleg csak vélt műkö­dése) előtt kialakultak. Bármilyen jelentős is a quamrani tekercsek megtalálá­sa, voltaképpen korábbi kuta­tások eredményeit igazolja. A XVIII. századtól — amióta a felvilágosodás kritikával »merte« megközelíteni a Bib­liát — mind több adat gyűlt egybe a kereszténység igazi történetéről, eredetéről. Kide­rült az is, hogy az evangéliu­mi legendák úgyszólván vala­mennyi ókori közel-keleti val­lásból merítettek, és számos későbbi betoldás, átírás után maradtak ránk mai alakjuk­ban. Másrészt, amint a teker­csek bizonyítják, az evangé­lium írói már keresztényi ha­gyományra is támaszkodhat­tak! Ezzel szemben ismeretes, hogy az egy­ház Máté, Márk, Lukács és János evangéliumát, a Bib­lia úgynevezett újszövetségi részét »istentől sugalmazott« írásoknak, a keresztény val­lás ősforrásainak tartja. Azt állítja, hogy az evangéliumban foglaltak szemtanúk leírásából erednek, s hitelességükhöz nem férhet kétség. Az eltérések azonban olyan szembeszökőek, hogy kezdettől fogva igen sok hívőben is kételyek támadtak: »Istentől sugalmazott« írások hogyan közölhetnék ennyire el­lentmondó tényeket? Tatianus egyházi író mindenesetre már a II. száradban szükségesnek tartotta a négy evangélium egybehangolását (»harmónia evangélica«), s az egyeztetés az­óta is az egyház állandó, de reménytelen törekvése... A katolikus egyház — a protes­táns vallásokkal ellentétben — ezért engedélyezi híveinek ki­zárólag a »jegyzetes fordítások« olvasását. Az újkor elején, év­századokon át pedig: csak a papság olvashatta a Bibliát, nehogy az egyszerű hívek »fél­reértések« áldozatai legye­nek ... Félreértésről nincs szó, az igazság teljesen világos. A részletes elemzések könyvtára­kat töltenek meg (két alapve­tő, magyarul is megjelent mű­vet említünk: Kautsky: A ke­reszténység eredete és J. A. Leoman: A kereszténység ere­dete), de a hatalmas' történe­A quamrani tekercsek „Harmonia evangélica“? Pályakezdő művész Évente sok, középiskolát vég­zett fiatal hagyja el a várost, hogy egyetemi, főiskolai tanul­mányainak idejére másutt le­gyen honos. Sokan mennek el, és sajnos, kevesen jönnek viszi, sra a négy-öt év elteltével. Még kevesebben vannak azok, akik kész emberként már úgy toppannak közénk, mint figye­lemre méltó ígéretek, pálya­kezdő ifjú szakemberek vagy művészek, mint például Bors István szobrász. A hirtelen elhatározások em­bere. Mindig is vonzódott a képzőművészethez. Festett. Az érettségi évében határozta el, hogy sehova máshova nem megy, csak a Képzőművészeti Főiskolára. Mintázni kezdett hát, és csoda-e, hogy a fölvé­teli vizsga után nem volt nála boldogabb művésznövendéke szobrásztanárának, Borsos mesternek? Észrevétlenül ment el Ka­posvárról, de úgy jött vissza, hogy észre kellett vennünk. Hogy is volt? Túl a diploma- munka elkészítésén és a szárnyra bocsátó diploma kéz­hezvételén, pihenni jött le a Balatonra. A szülőföld újralá- tásának élménye elfeledtette véle, hogy Miskolcon nagysze­rű műteremlakásokat ígér­tek az ott letelepedni vágyó pá­lyakezdő művészeknek, festők­nek és szobrászoknak. Itthoni barátok is hívták. Meglepetés­szerű gyorsasággal döntötte el, hogy igen, hazajön Kaposvár­ra, bár tudta, hogy itt nincs műteremlakás. Nem sokkal ezután mutat­kozott be. Nem szoborral ugyan, de az első megbízatás mégis csak jólesett. Amikor első alkotását — amit ő szeretettel vízi játék­nak nevez —, a Latinka tér meglepően modem szökőkút- ját körülállták az érdeklődők, sokféle vélemény hangzott él. Dicsérő is, elmarasztaló is. Sok­szor állt ott a szenvedélyes vi­tatkozók között észrevétlenül. Elkeseredett? Éppen ellenke­zőleg! örült, hogy foglalkoz­nak munkájával az emberek. Hiszen amikor évfolyamtársai megtudták, hogy haza akar jönni Kaposvárra, el temetke­zést emlegették. Azt jósolták, hogy nem lesz próféta itthon. — Nem is akarok az lenni. Dolgozni akarok. így nehezebb lesz? Kétségkívül. Nélkülöz­nöm kell a pályatársak, az idősebb mesterek segítségét. Ott, ahol sok képzőművész él egymás közelében, naponkénti korrekció mellett készülhet egy-egy alkotás. Ahány látoga­tó a műteremben, annyi vizsga tekintet, annyi segítő észrevé­Jól érzi-e magát itthon? Fél évvel ezelőtt, amikor első íz­ben találkoztam vele, még té­továzva mondta, hogy igen. El­mondta, hogy szüleinek Hon­véd utcai kis otthonában él. Hol van a műterme? Nevetett. Télen a konyhában, nyáron az udvaron. Hallottuk, hogy megnyert egy pályázatot, és kétfigurás szoborkompozícióját Veszprém egyik új lakótelepén állítják fel. A zamárdi kertmozi. hom­lokzatára is ő készíti el a ke­rámiát. Mind a két értesülés igaz. Veszprémben szívesen látott vendége lehet a művésztelep- hek, ha kedve tartja oda lá­togatni. — Hol dolgozik most? — Részben a »hajókajüt- ben«, részben pedig az agyag­iparosok fogadtak be, s ezért nem tudok elég hálós lenni Barth Ferencnek, Tamás Lász­lónak. Mi az a hajókajüt? Az előszobánk. Rendet és tisztasá­got szerető emberek a szüleim. A szobrász munkája pedig nem éppen olyan, hogy nem sérti a rendet Kitelepültem kisplasztikáimmal az előszobá­ba. Ami nagyobb munkám van, azt pedig új barátaim segítő­készségének köszönhetően ott csinálom a ktsz egyik helyi­ségében. Sima homlokán hirtelen ösz- szefut két kis ránc. Kimondat­lanul is tudom, hogy az aggo­dalom a jövőnek szól. Mi lesz, ha mór nem veheti igénybe ezt a vendégbarátságot? Hogy ta­lán rendeződik a műterem- probléma? Talánra nehéz épí­teni, és hamarosan nősülni akar. Jövendő felesége az idén végzi el a Képzőművészeti Fő­iskolát. Mindkettőjük művészi hivatása olyan, hogy műterem nélkül moccanni sem tudnak. Gyökeret verni végképp? A mostoha körülmények ellenére azt vallja, hogy maradni akar. Az illetékesek hathatós segít­ségére van szükség ahhoz, hogy megszűnjenek a fiatal művész gondjai. Szóba kerülnek a tervek Is, hogy alkotómunkáját nem tud­ja elképzelni az építészet nél­kül. E két művészeti ág, a szobrászat és az építőművészet korunkban összetartozik. Ki­egészíti egymást. Amit erről mond, az a fiatal szobrásznem­zedék hitvallása. Nem kiállító- termek részére dolgozni, ha­nem a legnagyobb közönség­nek. Az új lakótelepek terein, utcáin, a patkokban megfordu­ló emberek szárainak, ezrei­nek. Szívünk szerinti hitvallás ez— László Ibolya tS adattömegből csak a legfon­tosabb mozzanatokra utalunk. Az evangéliumokat 80 (Márk), 90 (Máté), 110 (Lukács és János) évvel Jézus születé­se vitán írták, addig szájhagyo­mány útján éltek, és a legkü­lönbözőbb idegen forrásokkal keveredtek. Képzeljük el, mi­lyen pontos és hiteles értesü­lései lennének a jövendő em­beriségnek, mondjuk, az első világháborúról, ha napjainkig, 1962-ig egyetlen sort sem ír­tak volna róla! Az első három evangélium szerint Jézus egy évig, a ne­gyedik szerint négy évig szere­pelt a nyilvánosság előtt. Má­té Jézusa az ótestamentumi prófétáktól megjövendölt »Messiás«, Lukácsé a kialaku­ló, új egyház fejedelme. Egyik evangélium szerint Jézus azt mondta, hogy »amíg ég és föld fennáll, nem múlhat el a (mó­zesi) törvény egyetlen, legki­sebb betűje vagy jelecskéje sem«. A másikban Jézus leki­csinylőén szól a mózesi törvé­nyekről. Egyik evangélium szerint nagy ősöktől: Dávid ki­rálytól (még távolabb Ábra- hámtól) származik Jézus, a másik, szinte lenézve az »elő­kelő származást«, a »szeplőte­len fogantatást« hirdeti. (Ez a motívum egyébkén* a görög Artemis-kultuszban, a Rómát alapító Romulus és Remus mondájában másutt is megfá­zható.) Nem sorolhatjuk fel itt azt a számtalan ellentmondást. amelyet Jézus Setének egyes epizódjaiban és kijelentéseiben tükröznek az evangéliumok. Fogadjuk el egy modem és hi­vő német teológuskutató, J. Jeremias szavait: »Ennek az anyagnak alapján az eddigi számtalan kísérlet tanúsága szerint is, Jézus életrajzát nem lehet megírni.« Az egyház csak a hitre tud hivatkoz­ni, de a törté­nelem: tudo­mány. A valláskutatásban ép­pen úgy nincs helye az ön­kényes nézeteknek, a tények­kel ellenkező hitnek, mint pél­dául abban a kérdésben, hogy milyen körülmények között ment végbe a magyarok hon­foglalása, vagy milyen törté­nelmi helyzet robbantotta ki a francia forradalmat. A modern, haladó vallásku­tatás a tények alapján objek­tív törvényszerűségeket tár fel, mint minden tudomány, amely méltó erre a névre. Az űrhajó­zás, az automatizálás vagy a második világháború okainak feltárása nem lehet »hit kér­dése«. Majdnem száz éve, hogy En­gels a valláskutatást illetően ezt írta: »Új leletek Rómában. Keleten, főként pedig Egyip­tomban sokkal többet fognak tisztázni, mint minden kritika.« íme, az 1947-ben fölfedezett Holt-tenger melletti leletek ra­gyogóan igazolták Engelsnek szilárd világnézeti és tudomá­nyos alapon álló szavait. Gy. i. Disznóság „Ellenőrzés" A felsőbb szervek kikül­döttei ahányszor csak meg­fordultak a zicsi íöldmű- vesszövetkezetaéi, vala­hányszor megáUapították,, hogy a vezetőségi tagok egyáltalán nem erőltetik meg magukat a különböző egy­ségek ellenőrzésében. — Rossz képet mutat a statisztika, változtatni kel­lene ezen — morfondírozott a szövetkezet adminiszitrá- tomője, mígnem kisütötte, hogyan lehet ezen változ­tatni. Összegyűjtötte a boltok ellenőrzési könyveit, s a vezetőségi tagok nevében bejegyezte, ki, mikor, mit ellenőrzött. Meg van ment­ve a haza, illetve a szövet­kezeti vezetőség jó hírneve — gondolta. Öröme azonban csak addig tartott, amíg fö- löttesei rá nem jöttek a turpisságra. Egyszóval el­lenőrizték az ellenőrzést... —dz — * « * Szívvel-lélekkel Üj zenetanár érkezett a közelmúltban egyik járási székhelyiünkre. Alighogy munkához látott, pár nap múlva fölkereste egy ta­nácstag mondván, nagyon örül annak, hogy végre egy zenei szakember is jött a községbe, s mindjárt bizto­sította a jövevényt, hogy szíwel-lélekkel támogatja majd a község zenekultúrá­jának fölemelésében. — Miben tudnék segítsé­gére lenni? — érdeklődött a tanomtól. — Jó volna, ha segítene a zenekar szervezésében vagy a kottamásolásban — mondotta amaz. Erre a »szívügyes« meg­sértődve imigyen válaszolt: — »Mit gondol, kolléga, ezt kikérem magamnak, én nem \ erre gondoltam.« — Hát mire? — kérdezte a tanár. — Én csak úgy általában, szóval úgy elméletben, sziv- vel-lélekkel támogatom az ön munkáját. Ismerősöm disznósajtot vásárolt az egyik nagyatádi élelmiszerboltban. Húsz de­kát kért, a mérleg annyit is mutatott, ám amikor kifi­zette, bosszankodva látta, hogy 80 fillérrel többet szá­moltak neki. Méltatlankod­va mondta az eladónak, hogy ez mégis csak disz­nóság! — Ó, természetesen — mondta mosolyogva a feke­te hajú eladóinő —, hiszen disznósajtot vásárolt a ked- <■ vés vevő... — ds — 1 **» j „Az atomok tánca“ i Martin Engdahl norvég ’ fizikus «-Az atomok tánca« > címmel balettet írt. A ba- j lett koreográfiája az atom c és az atommag struktúrájú- < ra vonatkozó eddigi isme- ' reteink alapján készült. Elektronikus zenéjét szín- ; tén egy fizikus komponálta. í Summa!Hátlap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaoosvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hör»-*-»-* i\ Ft. Készült a Somogy mc M/omda- ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kapo svár, Latinka S. u. (L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents