Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-23 / 223. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1963. szeptember SS. Gromiko beszéde az EHSZ-közgyíilés 17. ülésszakának péntek délutáni ülésén (Folytatás az 1. oldalról.) ben, ellenőrizni kell a szovjet hajók útját. Rámutatott Gro- miko arra a durva nyomásra is, amelyet az Egyesült Államok alkalmaz más államokkal, többek között NATO-beli szövetségeseivel szemben. Gromiko rámutatott az erőpolitika hívei kovácsolta tervek teljes eisztelenségére. Ma csak őrült folytathat erőpolitikát, és bízhat az ilyen politika bármiféle sikerében, amely lehetővé teszi, hogy más államokra erőszakolják ideológiájukat, a politikai berendezés bármilyen formáját. A szocialista országok rendelkeznek legalábbis olyan eszközökkel, mint a kapitalista országok. Ezért ma nem kardcsörtetéssel és más államokhoz intézett fenyegetésekkel, hanem ésszerű érvekkel és olyan határozatokkal kell megoldani a vitás kérdéseket, amelyek megszilárdítanák minden nép békéjét és biztonságát. A szovjet kormány — folytatta Gromiko — szükségesnek tartja, hogy fölemelje figyelmeztető szavát, és felhívja az ENSZ-tagállamok figyelmét azokra a súlyos következményekre, amelyekkel a béke ügyére nézve jár a Kubával szemben folytatott amerikai politika. Kuba megtámadása olyan következményeket vonna maga után, amelyekre a szovjet kormány figyelmeztette az egész világot az 1962. szeptember 11-i ismert nyilatkozatában. Üresjárat a leszerelési tárgyalásokon a NATO-hatalmak miatt A szovjet külügyminiszter részletesen foglalkozott az általános és teljes leszerelés kérdésével. Kijelentette, hogy korunk eme igen fontos problémájában folytatott tárgyalások gépezete üresjáratot tesz, mert a tárgyalásoknak korántsem minden részvevője törekszik válóban a leszerelési megegyezés elérésére. A szovjet kormány — emlékeztetett Gromiko — előterjesztette az általános és teljes leszerelési szerződés tervezetét. A szovjet kormány javasolja, hogy négy év alatt három szakaszban valósítsák meg az általános és teljes leszerelést. A tizennyolc „ hatalmi bizottság munkája során a szovjet kormány fontos kiegészítéseket és módosításokat terjesztett elő saját szerződéstervezetéhez, hogy megkönnyítse a közös nyelv megtalálását a nyugati hatalmakkal. Ha pedig a leszerelés ügyét ez ideig sem sikerült előrevimni, ez a NATO-hatalmak bűne. A javaslatokat, amelyeket a nyugati hatalmak hoztak magukkal Genfbe, megtömték minden jóval, csak éppen a legfontosabb hiányzik belőlük: a készség arra, hogy megsemmisítsék az államok hadigépezetét. E javaslatok alapja továbbra is az a törekvés, hogy ellenőrzést teremtsenek a fegyverzet, nem pedig a leszerelés fölött, rést üssenek a Szovjetunió és más szocialista országok védelmi rendszerén, meghatározatlanul hosszé ideig fenntartsák idegen területeken levő katonai támaszpontjaikat és csapataikat. Gromiko miután hangsúlyozta, hogy az általános és teljes leszerelés óriási anyagi tartalékokat és pénzügyi erőket szabadítana fél, kijelentette, hogy a szovjet kormány a közgyűlés elé terjeszti ~a leszerelés eredményeképpen felszabaduló anyagi eszközök és tartalékok békés célokra való átirányításáról szóló deklaráció-« tervezetét. formalizálni kell a nemzetközi kereskedelmet A Szovjetunió külügyminisztere hangsúlyozta, hogy az ENSZ-nek olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyek elősegítik a nemzetközi feszültség enyhülését. Mint ilyen intézkedést megemlítette az atomíegyvermentes övezetek megteremtését, majd rátért a nemzetközi kereskedelem normalizálásának kérdésére. Rámutatott, hogy a Közös Piac célja: a fegyverkezési verseny fokozása, a nyugatnémet re- vansisták megerősítése, a gyengén fejlett országok gazdaságának az imperialista hatalmak gazdaságához való táncolása. A szovjet kormány — mondotta Gromiko — önálló napirendi pontként a közgyűlés elé terjeszti azt a javaslatát, hogy 1963-ban hívjanak össze nemzetközi kereskedelmi értekezletet. Ez az értekezlet megvitatná egy olyan nemzetközi kereskedelmi szerv létrehozásának kérdését, amely mindenféle megkülönböztetés nélkül felölelné a világ minden térségét és országát. Gromiko rámutatott, hogy a lehető leggyorsabban meg kell valósítani a gyarmati országok és népek függetlenségéről szóló deklarációt, amelyet az ENSZ-közgyűlés Hruscsov szovjet kormányfő javaslatára fogadott el. Az európai béke biztosításának alapja a német békeszerződés megkötése Gromiko a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az egyik legélesebb nemzetközi probléma a német békeszerződés megkötése és ezen az alapon u nyugatberlini helyzet normalizálásának kérdése. A német béke- szerződés megkötésével befejező jelet tenni a második világháború után — mondotta Gromiko — nemcsak aranyit jelent, hogy eleget teszünk a nemzetközi szokásoknak és normáknak, hanem mint a Kötöttáruk, kartonok, flanellok, bársonyok nagy választékban kaphatok a Bizományi Áruházban Kaposvár, a Vörös Csillag mozival szemben (4382*) háború utáni tapasztalat bebizonyítja, ez az európai tartós béke biztosításának alapja. Hónapról hónapra — folytatta Gromiko — fokozódik a feszültség Nyugat-Berlinben, amelyet a NATO katonai támaszpontjává változtattak, és amely a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és más szocialista országok ellen irányul. Ritka az olyan nap, amikor nem történnek kísérletek arra, hogy Nyugat-Berlint provokációkra használják fel a Német Demokratikus Köztársaság ellen. Ez önmagában is súlyosan veszélyezteti a békét. Természetesen jobb lenne — mondotta Gromiko —, ha a nyugati hatalmak velünk és más országokkal együtt aláírnának egy vagy két különálló békeszerződést a két német állammal. } Ha azonban a nyugati hatalmak nem hajlandók erre, a Szovjetunió más államokkal együtt — amelyek ezt akarják — aláírja ennek minden következményével a béke- szerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a Távol- Kelet és az egész világ békéjét súlyosan veszélyezteti Tajvan- szdgetnek, Kína ősi területének az Egyesült Államok által történt megszállása, valamint Dél- Koreának amerikai katonai támaszponttá változtatása. A szovjet kormány fölvetette azt a kérdést, hogy ki kell vonni a külföldi csapatokat, Dél-Koreá- ból, és javasolta, hogy a közgyűlés ezen az ülésszakon ittassá meg ezt a kérdést. ítélje el a közgyűlés a preventív háború propagandáéi át Gromiko felhívta a küldöttek figyelmét arra, hogy egyes NATO-hatalmak vezető állam- férfiai preventív nukleáris háború kirobbantására buzdítanak. A szovjet népet, a szocialista országokat nem lehet megfélemlíteni a preventív háborúvaj- való fenyegetőzéssel — jelentette ki Gromiko. — De a szovjet kormány — folytatva megmásíthatatlan békepolitikáját — mindem tőle telhetőt elkövet azért, hogy meg-? akadályozza az új világháborút. Minden felhívás arra, hogy elsőként mérjenek nukleáris csapást, ellentétben áll az ENSZ alapokmányának céljaival és elveivel, a béke fenntartásának érdekeivel, és összeegyeztethetetlen az emberiség becsületével és lelkiismeretével. Ezért a szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy fontos és sürgős külön napirendi pontként a 17. közgyűlés elé terjessze »a preventív háború propagandája elítéléséről« szóló kérdést, valamint a közgyűlés gpnegfele- lő határozatának tervezetét. Mindem állam, amely rendelkezik nukleáris fegyverrel, e fegyverfajta alkalmazása teljes eltiltás- sárnak első lépéseként tegyem ünnepélyes kötelezettségvállalást, hogy nem használja elsőként ezt a fegyvert. Gromiko hangsúlyozta, hogy haladéktalanul ki kell rakni az ENSZ-ből a csangkajsekista múmiát, és helyre kell állítani a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-beli jogait. Gromiko beszélt arról, hogy meg kell változtatni e nemzetközi szervezet struktúráját, s azt összhangba kell hozni a világán kialakult helyzettel, vezető szerveiben az egyenlő jogok alapján képviseletet kell hogy kapjanak a meglevő főbb államcsoportok: a szocialista országok, a nyugati tömbökhöz tartozó országok és a semleges országok. (MTy Guido elnök felajánlotta lemondását? Argentínában farkasszemet néznek a szemben álló katonai csoportok Buenos Aires (MTI). Argentínában szombaton reggelre áttekinthetetlenné vált a helyzet. Nyugati hír- ügynökségek egybehangzó jelentése szerint Guido elnök szombaton a kora hajnali órákban felajánlotta lemondását, de egy órával később az elnöki hivatal hivatalosan cáfolta a hírt. Pénteken délután és este drámai gyorsasággal követték egymást az események. A hadsereg két szemben álló csoportja között tovább folytak a harcok azután is, hogy Saravia hadseregügyi miniszter benyújtotta lemondását, és Guido elnök átvette a főparancsnokságot elrendelve az ellenségeskedések beszüntetését. Pénteken már nem lehetett »-kormánycsapatokról« és »lázadókról« beszélni, hiszen az elnök utasításainak egyik fél sem engedelmeskedett Lorio, a hadsereg főparancsnoka és Labayru, a vezérkari főnök az elnök felszólítása ellenére nem mondott le, hanem Buenos Aires külvárosában egy autóút mentén rendezték be főhadiszállásukat a hozzájuk hű »piros« csapatok élén. A »kékek«, akiknek élén On- ganio tábornok áll, bejelentették, hogy folytatják a harcot az elnöki döntés érvényesítéséért, a »párosak« lefegyverzéséért. Az esti hogy órákban kiderült, A központi hatalom erélyes intézkedéseket hoz a rend helyreállítására Algériában Algír (MTI). Az algériai választásokat ellenőrző bizottság legfrissebb — de nem végleges — jelentése szerint a csütörtökön lezajlott népszavazás során több, mint ötmillió választó szavazott az FLN jelöltlistájára s csupán 18 900 ellene. Khider, a politikai bizottság főtitkára pénteken este sajtóértekezletet tartott. Közölte, hogy a politikai bizottság szigorú biztonsági intézkedéseket hoz a rend helyreállítására. A választási eredmények, a központi hatalom iránt megnyilvánult bizalom felhatalmazza a poflitik-ai bizottságot az intézkedések végrehajtására — mondotta. A főtitkár bejelentette, utasították Butnedven ezredest, a nemzeti néphadsereg főparancsnokát, hogy Algír környékét tisztítsa meg az ott garázdálkodó rendbontóktól, akik »kegyetlen bűncselekményeikkel« akadályozzák a rend és a biztonság helyreállítását. Az utasítás értelmében a nemzeti néphadsereg katonái 30 mórföldes körzetben biztonsági övezetet teremtenek a főváros körül. Az övezeten bélül letartóztathatnak mindenkit, akinél fegyvert találnak, illetve, áld engedély nélkül egyenruhát visel. A biztonsági övezet egyelőre nem terjed ki a 4. vilaja egész területére, ha azonban szükségesnek bizonyul, a 30 mérföldes körzetet kiszélesítik. Bumedien katonái a szombat hajnali órákban megkezdték az átfésülési akciót. Rendit ívüli állapot Accrában Accra (MTI). Az MTI ghanai tudósítója, Kalmár György jelenti: Csütörtök este ismét bombák robbantak Accrában a felvonuló tömegek között. A bombarobbanás pontosan olyan körülmények között történt, mint szeptember 9-én, amikor a Nkrumah elnök rezidenciájához felvonulók között robbant egy fa alá rejtett bomba. Augusztus 1-e, a Nkrumah elleni első merénylet óta ez már a negyedik bombarobbanás. Nem kétséges, hogy a helyzet igen komoly. Ahhoz, hogy kiknek áll érdekükben embereket, gyerekeket gyilkolni a nyílt utcán, semmi kétség nem fér. Nem véletlen — mutatott rá a ghanai sajtó a múlt héten arra —, hogy az amerikai, az angol, a francia és a nyugatnémet imperialista köröknek érdeke fűződik ahhoz, hogy megakadályozzák a ghanai független demokratikus politikai irányvonal megvalósítását, amely a legutóbbi időkben mind határozottabb népi jelleget öltött. Akik a robbanás mögött állnak, közönséges gyilkosok, akik hidegvérű számítással ölnek azért, hogy terrorizálják a népet. A bombák mindig ott és akkor robbannak, ahol és amikor a ghanai vezetők, elsősorban Nkrumah elnök mellett tüntetnek az accraiak. A számítás teljesen nyilvánvaló, sikerre azonban aligha vezet. Nem véletlen, hogy a bombák akkor robbannak, amikor a ghanai politikai fejlődés imperialistaellenes iránya határozottabb lesz. Accrában híre járt. hogy a katonai raktárakból nagy meny- nyiségű bomba tűnt el, s ezzel függ össze az a néhány nappal ezelőtt történt öngyilkosság, amit a nnmícióraktár vezetője követett el. Nkrumah elnök »Az alapító napja« alkalmából üzenetet in toézett a ghanai ifjúsághoz, s ebben azt mondotta: »Mi most egy igazi népi demokrácia alapjait rakjuk le. Teljesen nyilvánvaló, hogy a neokolonializ- mus erői Afrikában és Afrikán túl nem fogják ezt tétlenül nézni. Ezt jelzi a bombák robbanása. A népet nem tudják megfélemlíteni!« Nkrumah elnök szombaton a legutóbbi bombarobbanások miatt kihirdette a város területére a rendkívüli állapotot, s ezzel megtették a szükséges intézkedéseket a további gyilkosságok megakadályozására. Guido elmök nem tudja már befolyásolni az eseményeket. Az elnök, aki a délutáni órákban elájult a kimerültségtől, este rádióbeszédet mondott, ebben ismét elrendelte, hogy valamennyi csapat azonnal térjen vissza állomáshelyére. Közölte, hogy elfogadta Saravia hadseregügyi miniszter lemondását, továbbá fölmentette tisztsége alól Lorio és Labayru tábornokokat. Mindhárom tisztséget saját maga vette át. Az éjszaka során több összecsapásra került sor Buenos Aires körzetében. A »kékek« egyik hadoszlopa benyomult a fővárosba, és egyes hírügynökségi jelentések szerint elfoglalta az elnöki palotát, valamint a hadseregügyi minisztériumot. Guido ekkor már nem tartózkodott székhelyén, hanem Buenos Aires külvárosában levő rezidenciájára vonult. A légierők egységei géppuska tűzzel pásztázták végig a »pirosak« egyik egységét, íelethetően azért, mert azok tüzet nyitottak a repülőgépekre. Délután tűzharc zajlott le Avellanedában, Buenos Aires egyik külvárosában. A harcoknak több sebesültje és négy halálos áldozata van. Buenos Aires ostromlott város képét mutatja: az utcákon páncélosok dübörögnek, az üzletek redőnyeit lehúzták, a terek kihaltak, mindenfelé katonai állásokat rendeztek be. A Campo de Mayo táborban, a »kékek« főhadiszállásán On- gania tábornok péntek este sajtóértekezletet tartott. Kijelentette, hogy az országban a hadsereg számos egysége csatlakozott hozzá. Hangsúlyozta, hogy a »kékek« követelik, a lehető leghamarabb rendezzenek általános választásokat. Csapatai — mondotta — a szigorú törvényesség és alkotmányosság talaján állnak. Ily módon az a különös helyzet állott elő, hogy a tegnapi »piros« kormánypártiak Guido lemondását követelik, míg a »kék lázadók« az elnöki rendszer és az alkotmányos rend fenntartása mellett szállnak síkra. Mendoza városában — az ország északnyugati részében — tüntetésre került sor. A felvonulók ezt a jelszót kiáltották: »Igent mondunk az alkotmányra, nemet a katonai diktatúrára!« VADÁSZ FERENC: '«él N m L — Én vagyok? Valóban én vagyok? Hallom a suttogó kérdést. Kinek a hangja ez? Az én hangom? Hallottam már, kezdem megszokni, hiszen új ismerőseinek hangját megismeri, megszokja az ember. — Én vagyok? Hangosabban még ijesztőbb, i még idegenebb. t Egyszer — otthon az érettségi előtt — klubestre készültünk. Magyarországon akkoriban újdonság volt még a magnetofon. Szalagra vettük a mü- sort. Mindenféle bolondságot f összehordtunk. Divat volt is- jmétlődő ismerős refrénre paj- 1 kosán csűfolódni, kuplézni a í fiúk és lányok dolgairól, szorításairól, kedvesen bosszantani r mindenkit. »Nevelő szándék- ^ kai.« így mondtuk. Népszerű | volt acsasztuska. Néhány stró ' fát én írtam, m ám mondtam el. Akkor hallottam először távolról a hangomat. Különös volt. Hallgattam, ajkam nem mozdult, s mégis hallatszott a hangom. Ez az én hangom? — csodálkoztam. — Egy kicsit furcsa volt, idegen. De az én hangom volt. Ez itt, most egészen más. Ez nem én vagyok, ez egyáltalán nem az én hangom. Pedig a szavakat én mondom. Mindig egy kicsit á-san beszéltem. Amikor otthon először udvaroltam, a kislány édesanyja — gyereknek tartott — derült rajiam. s megrótt: »Ügy beszélsz te, mírt égy tót legény.« Voltak, akik palócot gyanítottak bennem. Mások bizonyosra vették, hogy felvidéki vagyok. Ördög tudja, honnan ragadt ránk ez a beszédmód — az egész család, apám és két öccse is á-s kiejtéssel beszél —, pedig amennyire tudom, dédapámig visszamenőleg minden-
