Somogyi Néplap, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-23 / 223. szám

Vasárnap, 1962. szeptember 23. 3 SOMOGYI NKPLA» Kovács bácsi mosolyog. Zaklatott hangulatban ál­lított be hozzánk a kaposszer- dahelyi Kovács Józsi bácsi. Csak úgy áradt belőle a pa­nasz. Nem engedik másutt el­helyezkedni, amikor meg ha­zamegy, nem adnak neki mun­kát. Már hallott olyat is: »-Mi­nek jön ide ez az ember, tán mi adjunk neki kenyeret?« — Tekergésből nem élek meg. Magam mosok, magam főzök, nem támaszkodhatok senkire, dolgoznom kellene, kü­lönben miből éljek? — mon­dotta nekünk. Megígértük, hogy utánajárunk panaszának. Miből éljen Kovács József? Nem törődnek a szerdahe­lyi vezetők egy falubelijükkel, s főként nem engednének neki dolgozni — hihetetlennek tet­szett ez, mégis elindultunk Ka- posszerdahelyre, hogy tisztáz­zuk, mi az igazság. Egy ajtó zárva: »Kovács bácsi nincs idehaza« — világosítanak fel a szomszédban. Benyitunk Karancz János dvtárshoz, a községi tanács el­nökéhez, s kit látunk .ott, mint panaszosunkat, Kovács bácsit. Előkerül a szomszéd szobából Horváth Sándor tsz-elnök meg Rácz János hrigádvezető, s betoppan Simon elvtáms, a község párttitkára is, úgy­hogy éppen együtt vannak a fegiiletékesebbek, akik hivatot­tak nyilatkozni a Kovács bá­csi megfogalmazta kérdésre, »Miből éljek?«. Kovács József 1961-ben lé­pett be a termelőszövetkezetbe. Mivel ért a kovácsszakmához, a műhelybe osztották be Var­ga Sándor kovácsmester mellé. Állítólag már akkor kikötöt­ték, hogy addig marad itt, ameddig a munka kívánja, ha itt nem lesz rá szükség, más­hová osztják be. Egy este a kovácsmester kö­zötte vele a vezetőség állás­pontját: másnap ne jöjjön, egyedül is győzi a dolgot Ko­vács bácsi ügy mondja: 12 na­pig várta odahaza a hívó szót, aztán hogy senki sem hívta, fogta magát és elment munkát vállalni az erdészetbe. Ott fel ils fogadták (papír ixSkQl is), s marikéba áQt Ám Kovács bá­csit; baleset érte, eltörött a ke­ze, s ismét ment a szövetkezet meg a tanács vezetőihez. Se­gítettek neki, de amikor fel­gyógyult, újból odébbállt Ál­lítólag azért, mert nem szóltak neki, meg azért is, mert nem kapott háztáji földet. — Többet is kapott, mxot amekkora járt volna — feleli Karancz elvtárs. — A közgyű­lés határozata szerint nyolc­száz négyszögölet mértek olyan családnak, amelyből csak egy tag vállalkozott közös munká­ra. Az a telek, ahol Kovács bácsi lakik, 1200 négyszögöles. Nem vették el tőle a fölösle­get. Kovács bácsi azonban az­zal jött hozzánk, hogy azt a földet nem ő, hanem a vele egy háztartásban élő fia használja. A fiának nem adhattunk ház­tájit, ugyanis nem a tsz-ben, hanem másutt dolgozik. — Eszerint Kovács bácsinak kellett volna ezt a dolgot tisz­táznia a fiával? — Igen. Csakhogy a falubeliek is tud­ják, hogy Kovács bácsi nem akart szembekerülni a fiával mindenki tudja, hogy nincse­nek valami jó viszonyban, s így gyűlt benne a keserűség; azt szerette volna, ha a tsz mér neki egy darabka földet, s így minden rendben lesz. Most, a magyarázat után érti meg, hogy miért nem tehette meg ezt a vezetőség. „Maradok.. Amikor látja, hogy a falu ve­zetői jóindulattal vannak irán­ta, feloldódik, s szinte meg­könnyebbülve mondja ki a végső elhatározást: »Maradok.« Horváth elvtárs, a szövetke­zet elnöke azt mondja neki: — Oda tesszük, ahova menni akar. Már beszéltünk a ko­váccsal, lesz ott munkája, ha együtt tud dolgozni véle. Igen ám, csakhogy az öreg bajban van, egyszerűen nincs tartaléka, nincs miből kezdeni. »Azt az öt-hatszáz forintot, amit az erdészetnél kerestem, föléltem« — Látja, a mi tagjaink, akik szorgalmasan dolgoztak, nem mondják azt, hogy fölélték, amit kerestek — szól közbe az elnök, s ez magyarázat is a múltra —, ha itt marad ná­lunk, s nem megy el vándorol­ni, bizony nem volna most ke­nyérgondja. — Megmutatom maguknak, hogy ember vagyok... csak emberséggel legyenek hozzám. Én nem szoktam Szientgyörgy- napon útra kelni, életemben NEMZETKÖZI SZEMLE lyet — magyarázza Kovács bá­csi. Aztán megszületik az egyez­ség is közte és a vezetők kö­zött: tíz nap múlva adnak neki valami előleget Az év végéig még jócskán gyűjthet egységet, s arra kaphat búzát is, mást is. Az elnök udvariasan az aj­tóig kísérte él Kovács bácsit, jó volt látni, ahogy mosolyog­va mondta: »Minden úgy lesz, ahogy megbeszéltük.« Varga József Ez a hét sem volt szegény eseményekben: a Kuba körül támadt feszültség, az U—2 amerikai kémrepülőgépek fel­bukkanása után ezekben a na­pokban zajlottak le Londonban a Brit Nemzetközösség mi­niszterelnökeinek vitái Anglia belépéséről a Közös Piac or­szágai közé; megjelent egy szovjet nyilatkozat Berlin ügyé­ben; Algériában megtartották a választásokat; Argentíná­ban ismét kirobbant egy ka­tonai lázadás, és megnyílt New Yorkban — nem éppen szelíd viták közt — az Egyesült Nem­zetek közgyűlésének 17. ülés- • mert nem maradt az övéh, szaka. Mindamellett a nemzet­közi politika tajtékos vizei na­gyobb viharra vallanak, mint amekkora szél fú valójában, s azt is jó észben tartanunk, hogy nem a tajtékzó habok, ha­nem a mélyben sodró, nagy, erős történelmi áramlatok té­rítik helyes irányba az embe­riség hajóját. Különbséget kell tenni a hirtelen széltől fölvert tajték és a nemzetközi osztály­harc »mélytengeri áramlatai­nak» felszínre törő jelzései, hullámai között. o Egy lépés afelé, „aminek meg kell történnie“ Ilyen jelzés volt a héten a szovjet távirati irodából szét­sugárzott nyilatkozat a berlini M V. -----— - ---Ű7------- V h áromszor cseréltem munkahe- szovjet helyőrségi parancsnok­ság megszunteteserol. A nyi­latkozatban látszólag nem sok új van: kimondja, hogy Ber­lin már régóta nem áll négyha­talmi ellenőrzés alatt, s a há­rom nyugati hatalom közös pa­rancsnokságának már semmi köze sincs ahhoz a koalícióhoz, amelyben a nagy háború ide­jén még a Szovjetunió is részt vett, és a hitlerfasiszták elleni közös harc céljára kovácsoló- dott. Ez a mai nyugati koalí­ció valójában azért tart össze, hogy megakadályozza a szocia­lizmus, a nemzeti felszabadító mozgalom, a népek szabadság- és békemozgalmának terjedé­A MÉK siófoki tartósító üzemében 22 vagon uborkát, 2—2 vagon paprikát és ese- resznyepaprikát, 15—20 vagon káposztát savanyítanak az idén. Képünkön: A papri­kát kádakban mossák. sót, az imperialista befolyás csökkenését a világ bármely részében. Berlin azért olyan ke­mény dió, mert nemcsak az egész Európa sorsát befolyáso­ló német sors alakulásának ré­sze, hanem barométere annak is, hogy a »status quo«, a ka­pitalizmus és a szocializmus közti határ, a két rendszer po­zícióinak aránya merre tolódik el, kié erősödik, és kié gyen­gül Amikor az imperialisták nem akarják elismerni a Né­met Demokratikus Köztársaság létét, ez azért van, mert még reménykednek, hogy visszasze­rezhetnek egy elvesztett földet és népet a szocializmustól az imperializmusnak, Berlinért pedig különösen éles a vita, mert ott a nyugati részen NA- TO-támaszpont van, azt az im­perialisták a magukénak tud­ják, s ha semleges, nyílt város lesz, akkor már vesztettek, akkor sem, ha nem is csatiam kozik a szocialista táborhoz. Az NDK elismertetésének, Berlin szabad várossá tételének dön­tő aktusa a német békeszerző­dés. De amíg megkötik, addig is lépésről lépésre megvalósul sok minden abból, amiért meg kell kötni a német békét, s aminek megvalósulása a &a~ korlatban még a béke aláírása után is sok részében harci kér­dés maradhat, s újra meg új­ra meg kell — diplomáciai lag, gazdaságilag, kulturálisan és erkölcsileg is — verekedni ér­te. Megszűnt a nyugat-berlini szovjet helyőrség, de nem az NDK berlini hatóságai, hanem az NDK-beli szovjet hadsereg­főparancsnokság intézi ideigle­nesen a Nyugat-Berlinnel kap­csolatos ügyeket. Amint a nyi­latkozat mondotta: egy lépés volt ez afelé, »aminek meg kell történnie, és ami meg is fog történni«. Nem olyan nagy rit­kaság egy-egy hírügynökségi nyilatkozat, de ezúttal éppen olyan »mélytengeri áramlat« felszínre torlódó hullámát lát­hatjuk benne, amely feltartóz­tathatatlanul tör előre. Az argentin válságról elég csak annyit mondani, hogy Dél- Amerikában napról napra szemléltetik a világ előtt, mit jelent az, amikor egy uralko­dó osztály már nem tud a régi módon kormányozni, kizsák­mányolni, élni. Akár a láza­dók kerülnek felül, akár a kormány, az csak annyi, hogy erre vagy arra fröccsen a hul­lám taréjáról a tajték, de a nagy történelmi áramlat attól halad tovább a maga útián. a dél-amerikai népek szabadsá­ga félé. Az Egyesölt Nemzetek közgyűlésének megnyitása is — mindjárt bemutatkozásul — erről üzent. Az első napi vi­tán be akarták csempészni az ügyrend megállapításához az alapszabályok szerint oda meg nem hívott Portugáliát. S mi­vel a napirenden szereplő 91 kérdés közül nem egy a portu­gál gyarmatok gyalázatos el­nyomása elleni tiltakozás, sőt még a rabszolgaság, rabszolga- kereskedelem és ehhez hason­ló cselekmények eltiltásáról szóló napirendi pont is kíno­san érinti a legkatolikusabb diktátor, Salazar országát, hát Portugália odafurakodott az ügyrendi vitára. De a szovjet, az afroózsiai és más el nem kö­telezett országok küldötteinek tiltakozására végül is el kellett onnan kullognia. Maga az el­nök, a pakisztáni Ajud kán, ! aki meghívta, se mert az oifct- maradása mellett kiállni: tar­tózkodott a szavazástól. Ez csak epizód de mutatja, hogy a gyarmati sorból szabadult né­_ . _____ _______________,_. e lőtt, és elkiáltanám: Margit!, lyos és hibátlanul fehér a fog- kedők rabolták el szüleitőL teljes fegyverzetben. Ilyennek összefogva a szocialista ő vissza se nézne, csak megáll- sorom, mint egy filmszínészé. Ezek a kalózok cserepekbe és kell mutatnom magamat. De ' országokkal — sok rosszat na, s várná játékosan, hogy S a hajam? Az a makacs, kun- nyomorító formákba szorították én tudom, látom, hogy lopa- megakadályozhatnak, sok jót utolérjem. Nyújtaná a jobb ke- sági fekete kefe eltűnt. Hajam a gyermekek testrészeit, hogy ködöm. Selérhetnek ezen a közgyűlésen zét, mint a sorba állított isko- barnán, lágyan simul a kopo- nevetségessé torzuljanak for- Kicseréltek: új ember va- ( lás gyermek. nyámra. mátlan és aránytalan növeke- gyök. Mondhatnám: »A lelkem Az ENSZ napirendjének leg­Megismemé a hangomat. — Én vagyok? — suttogom, désükkel. így adták el őket a régi.« Mondhatom-e vajon? ^fontosabb kérdése a leszerelés Nem is kellene, hegy lásson. — Az, akinek tekintete vissza- gazdagoknak házuk szórakoz- Milyen voltam én? Jlesz,__továbbá egy — a Szov. V agy nem ismerné meg? De tükröződik az ablaküvegen? — tatására. Gwynplainnek — T ..____•„ í- , ., . h iszen ez rettenetes! Egészen Kié ez az arc valójában? ahogy az író fantáziája megal- ' Egyszer... Zjetumo javasolta — vüaggaz­bizonyos, hogy most már nem »Tudod te, hogy milyen szép kotta őt — szája eltorzításával ilogy^niIf von- _ daságt és kereskedelmi erte­ismemé meg. így nem. Ez a a szád?« Icényszerítettek örökös nevetést — Zoli! — csattan fel ebben ^kéziét összehívása, s nemcsak különös., ijesztő hang idegen. Ezt nem Margit kérdezte, az arcára. így taszították ki a a percben Ilulyok hangja nyer- Ja portugái hanem általában a Egészen idegen. Nem az enyém, hanem még Mária annak ide- tragédiákkal zsúfolt életbe. sen, élesen. Olyan, mint az i . frissen fügéét­A íönők_akarta, to* to » J4„. A™ volt, to- SgTS STSEi gyen. »Jellegzetes, túlságosan rom esztendővel idősebb, jellegzetes« — mondta elége­detlenül. Orvos kotorászott a torkomban. Az első heti néma­->Mi szép van rajta? — köte- ve'tséges. kedtem, pedig tudtam. De akar- Milyen vagyak? Inkább fé- tam, hogy mondja újra. Jól- lelmetes? De hiszen a félekne­vagyok. Nem az én kiáltotta. ság óta előüás. naponta -c»' hogy szeret. Tudtam óvó- tes is lehet nevetséges. r,l A 1-v.Vt 1-Af- Avr> cí'trci Iz'/YrlítT _ w tvt___ s._ a lább két óra beszédgyakorlat. Hangos felolvasás, kötetlen be­Fölemeli fejét a vánkosáról.- Négy ágy van köztünk. Lá-' dás korom óta, hogy milyen a Nem én öltöttem magamra tóm gondosan borotvált szakál­szám. Anyám incselkedett haj- ^ lát. Azt mondja, otthon, a Ja neki hűségesen szekundáló dél-amerikai és egyéb, hason­nevemet JÁz is jellemző, hogy a követ­kezetesen haladó országok ja­vaslatával szemben (akik cey­loni elnököt akartak) a SEA- TO-tag Pakisztán küldöttjét vá­lasztották meg imperialista és szélgetés társalgási hangon és daa ^ apámmal: »Csókos szá- rendelkezett róla. Már a járá- . ...... suttogva. Természetesen ma- yan a fjadnak) de nem tsledj som se a régi. Határozottan, kommunisták bortoneben gyárul. így rendelkezett a fő- tölem örökölte, nők és ellenőrizte az ered- , . . mériyt: »Jobb, így sokkal jobb Nem, «5 a sagoru, keskeny- inkább plasziakazott száj nem az enyém. Csúf, ijesztő, nevetsé­— mondta. — Ez mar dunántúli beszéd.« Kezdem megszokni a hango- mat. Mintha egy új ismerős be­szélne. De kié ez a fintor? Kié a ke­mény, idegen, ideges száj? A bal oldali szemfogamra acél­koronát tett az orvos otthon az esztékában. A négy metszőfo­gamat apró rések választották el. A két középső mellett a ki&metszők egy milliméterrel Mit csináltak velem? tenkedem Követnek? Dehogy. Kívül-beiül minden a legteljesebb rendiben van. HÖ“ ........................... . ,, , Jszőrű kormányok alatt élő or­m agabiztossn lepek, mégis úgy vesztette. Figyel, mozdul- ,S2ágok küldötteinek szavazatá- érzem, hogy lopva járok, set- tam-e? Nem mozdultam. Miért |Vai ENSZ, amely akkor mozdultam volna? Zoli nem én (ialakult, amikor még erőfölény­vagyok. (»ben volt a világon a kapitaliz­(imus — s amelynek költségve- (Foiytatjaik:) Jtését 32 százalékban az Ame­rikai Egyesült Államok fede­zi — még ma is, amikor 104 tagállama van, inkább a kor­mányok közti erőviszonyok hő­mérője, mint a világban tény­legesen meglevő és uralkodó erőviszonyoké. Bár a mélyben ható áram­latok, a tényleges történelmi tényezők lassan dolgoznak, de óriási erőket mozgatnak meg, s ezek éreztetik majd hatásu­kat az ENSZ közgyűlésén is. A cinkosság, erőszak, vesztegetés és félrevezetés csavaraival ösz- szefogott imperialista szavazó­gépezet még működni fog hol eredményesebben, hol kudar­cot vallva. Az imperialista ki­kiáltók megpróbálnak majd nagy ricsajt csapni látszatprob- lémák vagy hamis vádak kö­rül, mint amilyen a »magyar kérés« napirendi pontja is, aminthogy megpróbálják majd agyonhallgatni, elködösíteni, elgáncsolni a megoldásra érett nagy kérdéseket, mint az atom- kísérletek betiltása, a leszere­lés vagy a Kínai Népköztársa­ság felvétele. Különösen nagy harcra készülnek a gazdasága világértekezlet összehívásának terve ellen, mert az megzavar­ná a Közös Piac terjeszkedé­sét, a gazdasági blokkok, a ke­reskedelmi hidegháború poli­tikáját. De bármilyen lesz is a sza­vazások eredménye, ezenköz­ben az államok csoportosulá­sa, az egyes kérdésekben való állásfoglalásuk az eredmény­nyel legalább is egyenrangú tanulságul szolgál. Tanulságul arra, hogy hogyan, milyen irányban kell tovább küzdeni a szocializmus, a haladás és a béke erőinek, hogy olyan szi­lárd közös frontba sorakoztas­sák fel a világ egészséges erőit, amelynek roppant nyomása elől hátrálni lesz kénytelen az emberiség ellensége, ar«í im~ perializmuus. Patkó Imre Családi házat nyerhet 4 forintért \AAAAAÁAAÁAA/AAAAáX)UULMJUUUUONAAJUVAAAAAAAA\AAAAAAÁ Á BÉLYEGTÁRGYSORSJÁTÉKON! Húsos 1962. október IS <Yi«x»nfvvvvYvvY»nniYMO«yv)nnonfinnaíno^^ Sorsjegyeit kaphatóit: a levélkézbesf tőknél, a postahivatalokban, és a hírlapárusoknál. (744)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents